Lugasunk és a rezisztens szőlőfajták

Otelló szőlő

 Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját kertjében. Felsorolta a fajtaneveket is: Delaware, Otelló, Zalagyöngye, Izabella, Saszla. Az ültetéshez azt a jótanácsot adta, hogy ezek nem kényes, ellenálló fajták, bírni fogják a hideg teleket, az alföldies klímát. Nem is betegesek, kevés permetezéssel beérik. Csodálkoztam egy kicsit, de aztán megtudtam, mit érdemes tudni a rezisztens szőlőfajtákról.   Kiderült, hogy elég gáz egy társaság.

  Szóval ezek a szőlők amerikai eredetűek, saját gyökerükön teremnek, nem oltványok, ezért nevezik direkttermőnek őket. Valóban hidegtűrőek és ellenállóak. Csemegeszőlőnek megjárják, de borszőlőként való felhasználásuk nem a legjobb ötlet, erjedésük során ugyanis mérgező maetilalkohol keletkezik. Jellegzetes ízük van, ami a borokból kiérződik és nemkívánatos. 

A szakértők konkrétan így fogalmaznak a minőségükkel kapcsolatban: " Az ellenálló képesség és a minőség a direkttermők esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyűjtők erős növekedésük és tetszetős lombozatuk miatt számos direkttermőt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre."

 Ezek a direkttermők és rezisztens fajták aztán - ezek szerint az általuk is okozott -  nagy filoxéravész után terjedtek el Magyarországon. Jellegzetes képviselőik az amerikai eredetű  Concord, Glenora, Niagara, Reliance szőlőfajták. Elterjedt változataik az Otelló, az Izabella, a piros és fehér Delaware. Magyar nemesítésű, az európai borszőlővel keresztezett változataik  többek között a Zalagyöngye, a Medina.  

Majd a következő évtizedekben az ország nyugat-dunántúli és hevesi részein eléggé elterjedt és sok házikertben ma is művelik. Borszőlőként tilos ültetni, sőt a bortörvény II. fejezetének 6. paragrafusa értelében 2000-ig az ilyen ültetvényeket ki is kellett vágni, árutermelésre nem felhasználhatók.

A tilalom hátterében a metilalkohol áll, ami valóban veszélyes mérgezéseket okozhat, ugyanakkor mivel ezt a veszélyt sokan túlzónak érzik, vitákat is generál. (Ugyan ki bírna meginni egyszerre negyven liter Otellót?) Ugyanakkor a Sokoró vidékén, Zalában ezek a hagyományos fajták. Számos szüreti szokás kapcsolódik hozzájuk. 

Nagyapám is telepített annak idején egy kis darab Otelló szőlőt, ami kiskorunkban még Apu is művelt, sőt néhány tíz liter irgalmatlan savanyú házi bort is készített belőle. Aztán ahogy nőtt az egyéb elfoglaltság, egyre kevesebb energia jutott a szőlőre, végül kivágták az összeset. Annak a savanyú bornak a zamata azért nem felejtődött el, nemrég Jani egyik munkatársa hozott egy kis palackkal, erős nosztalgiát támasztott bennem az a jellegzetes rókaszőlő-íz. 

Gyermekként így, a direkttermő szőlőknek köszönhetően  volt szerencsém látni szüretet, darálót, szőlőprést, permetezőt, ezért azt hiszem, hálás lehetek a szüleimnek. Most mindenesetre nagy kihívás lesz ismét a szőlővel való bíbelődés.

 

Tavalyról maradt tervek

Kertecskénk alakulása évről-évre kissé esetleges, sok ötletszerű, hirtelen jött gondolatnak engedtünk, más régóta tervezett elemek megvalósítását viszont csak halogatjuk. Idén ősszel és tavasszal mégis elég sok változtatást valósítottunk meg, ennek leírására szánom ezt a blogbejegyzést..

Az első újdonság a 2003-ban vetett, nem szép, bebarnulós, 2006-ban leiskolázott, idén pedig már kb. méteres tujaágyás felszámolása. A 85 növényből 25-öt a telket határoló cserjesor foghíjainak kitöltögetésére használtuk fel, néhányat pedig árnyékolónak ültettünk a kutyakennel köré. 15 darab még az oskolában maradt. A maradékot különféle barterügyletek ellenértékeképpen  használtuk fel. 

Így tettünk szert egy gombazsákra, amely két hullámban mintegy 4-5 kg termést adott. Tanúsítom, hogy a csiperkétől is lehet mérgezést, de legalábbis nagyfokú herótot kapni. A gombazsák kezelése egyébként elég egyszerű: 5 cm virágföldet kellett rétegezni a tetejére, egy indító vízadaggal meglocsolni alaposan, majd elhelyezni egy kb. 13-15°C-os, sötét helyiségben. (Ez nálunk praktikusan a vendég WC). Ezután naponta alaposan permetezni, párásítani a kis virágpermetező flakonnal.  Olyan három hét alatt nőtt szedhető méretűre az első szüretre való gomba, majd egy újabb hét alatt a második. Fő erénye a frissesség, ugyanis sejtetéseket hallottam arról, hogy a gombatrágya mindenféle ártalmas vegyszerrel van felturbózva. No mindegy, lecsúszott...

A tujaiskola a maradék nyurga, nyamvadt tujákkal ilyen:

Jani szerint le kéne nyomni őket fűnyíróval, akkor jövőre kinéznének valahogy.

Azután telepítettünk 14 tő szőlőt. Annak ellenért tettük, ezt, hogy a mi környékünk nem épp a szőlő-és bortermelésről híres. (Ettől függetlenül ittam már gondosan kezelt, zamatos, könnyű helyi házi vörösbort - minősége a gazda ügyességét dicsérte). Saszla, Zalagyöngye és Otelló a fajtaválaszték, ezek elvileg ellenállóak. Jani régi álma egy szőkőlugas vagy befuttatott pergola. A sokat látott dunaszigeti A nagy ho-ho-ho horgászhoz címzett kocsma, közkeletű nevén Hohó kerthelyisége adta neki az ötletet, hogy gömbölyű akácoszlopok alkossáka tartószerkezetét, ehhez megvásároltuk a faanyag egy részét. Az oszlopok most kérgük nélkül száradnak, talán a nyár közepére-végére elkészül a kiülő. Alig várom!

Ősszel hosszas töprengés után, L barátunk véleményét is kikérve telepítettünk egy Húsvéti rozmaring almafát, amely elég késlekedve bontotta ki rügyeit.

Kb. minden második évben gyökeres karácsonyfát veszünk, ez tavaly télen is így történt. Egy vasi karácsonyfa-kereskedő családtól vásároltunk az utolsó pillanatban, emlékszem még egyben voltam Andrissal, alig fért rám a télikabát, és majdnem megfulladtam, mire kiválasztottuk a fenyőt. Most már egy hónapja nyújtogatja kertünk talajába a gyökereit - legalábbis remélem. Az új fa a képen a második.

 2009 októberében (bal oldali fotó - a múlt) egy cserjesorral leválasztottuk a kert végében a zöldségest. Azóta a cserjék, évelők szépen megerősödtek, elterebélyesedtek (jobb oldali fotó - a jelen).

 Zöldségesünk idén minimális programmal fut, inkább afféle nyári éléskamraként működik. Szerencsére a mi vidékünket elkerülte a gyümölcsösöket tönkretevő fagy, úgyhogy körtére, barackra talán számíthatunk, aztán van répa, hagyma, petrezselyem, retek, saláta, cukkini-patisszon-sütőtök, lesznek paradicsom-, paprika-, kelbimbó-, karalábé- és brokkolipalánták, az üres helyeken pedig bab. Nyáron már aktuális lesz a babánknak a hozzátáplálás, kis Andrisunk bizonyára jobban jár ezekkel, mint az üveges bébikajákkal.

 A kert jó részében Ági áttelelt zöldségei turbósodnak, például virágzik a gyöngyvirággal csinosságban vetekedő borsó.

 

 Ősszel gazdagodtunk jó pár tő szépséges szakállas nőszirommal is, belőlük egy csinos kis évelőágyat állítottunk össze a fenyők előtt. Az a hosszú távú tervem, hogy egyszer majd a körbefutó cserjesor előtt a kert teljes, kb. 150 m-es szabad kerületén ez az évelőágy  folytatódjon. Egyelőre mintegy 2 m hosszú...

 Hét éve gondozzuk a kertünket, most már vannak olyan részletei, amelyek késznek tekinthetők, de ugyanaz az egyszerre inspiráló és bosszantó tulajdonság jellemzi, mint a családi házakat: véglegesen sohasem készül el. Szerintem ez adja meg az igazi szépségét és báját.