Mire jó a háznál ez a sok rezisztens szőlő?

Bornak ugye nem nagyon való. Veszélyes is lehet és hát alig élvezhető. Nagy büszkeség Janinak, hogy kezében tarthatja ez első, saját, házi illatos törkölypálinkáját. 39 évesen ennyire már vitte:-) Egészségünkre ebben a megfázós téli időben. 

Ez történt a kertben az utóbbi hónapokban

Idén ugyan a zöldséges projekt hamvába halt, de azért történt pár fontos változás, újítás. A mindennapok számára is birtokba vettük a kertet a gyerkőcökkel. A füves rész már nem olyan fajgazdag gazos, viszont egyenletesen elterjedt benne a százszorszép. A kerti tűzhelyen immár legálisan, szomszédbarát módon tüntethetjük el az aprófát. Ha jönnének panaszkodni a füst miatt, kezükbe nyomunk egy tányért némi friss sült szalonnával, bár ilyesmi még nem történt. Ja, nincs is közvetlen szomszédunk. 

A pergolát egészen belaktuk, megtelt játékokkal. Jani készített ide egy jó nagy hintaágyat sziesztákhoz meg a nyári bulikhoz, ez az egész család kedvence. Balival néha szunyókáltunk is rajta néha. Olyan lett a lugas a tűzrakóval, mint egy nagy kinti étkező-nappali-konyha együttes. 

Andris egyensúlyérzéke egy kicsit bizonytalan volt óvodakezdéskor, ezért Jani rehabos gyógytornásza és az óvó nénik tanácsára beszereztünk pár egyensúlyfejlesztő játékot, meg hintákat, ebből keletkezett a házi cirkusz. Bentre vateráztunk egy olcsó kis trambulint is esős napokra. Jót tett a gyerkőcnek a sok tornaszer, azóta pikk-pakk felmászik a kerítésre, farakásra, amit azelőtt sosem tett volna. Megvan persze a magához való esze, akkor tolja ezeket a mutatványokat, ha látótávolságon belül vagyunk, hogy szükség esetén menteni tudjuk.

A fügebokor is a kertnek ebben a sarkában van, védve az északi, északnyugati szelektől. Jót tett neki az átültetés, naponta szüreteljük a sárga külsejű, lila belsejű terméseket. Chef Viki salátáját készítem belőle, de háziasabban abból, ami a hűtőben van: Otelló szőlő + fügék + sült mangalica vagy házi sonka + valami fehér sajt + balzsamecetes-mézes öntet szalonnazsírból. Így elég laktató vacsora készül belőle a hűvös estékre, sőt elvileg szerelmi serkentő erővel is bír. Egy kis puha kenyér és egy pohár száraz fehérbor hozzá és kész is a lakoma.

Sok őszibarackunk termett, most már pihennek ezek a fiatal kis fák. A lombszínük gyönyörű. Háttérben a másznivaló farakások.

Mostanában folytatta Jani a kerítésprojektet, amióta a térdműtétet végző doki gyógyultnak nyilvánította. A kertünk legmeghittebb berendezési tárgya a jó öreg roggyant betonkeverő, zúgása azonnali, halaszthatatlan kinti játékra csábítja Andrist. A határoló kerítés alapja már kész, a háló első 25 méterét feltette a gazda a százötvenből. Apránként haladunk vele. Az előkertet eléggé megbolygatta tavaly az utcafronti kerítés felrakása, idén őszre végre az évelők megint belakták, telenőtték a ház elejét. Nem mondom, gazos is rendesen...

Olcsó megoldással tettük a virágcserepek számára alkalmassá a kinti ablakpárkányokat, a nappali maradék csempéiből jutott annyi, amennyivel bevonhatta a gazduram a párkányokat. A törmelékkel Andika folyton kőművesest játszik. 

Utolsónak maradt bónusz a piszkos szennyes: a gyomos, nyomorult zöldséges helye az őszi fényben. Egy baleset, egy családi egyéb elfoglaltság így dönti romba a nagy bióskodást. Nem baj, ugye a remény hal meg utoljára.

Szóval így lakjuk, így használjuk mostanában a kertet. Hátra van még a szőlőszüret, elég gyatra, rohadós a termés. Be kell hozni, becserepezni még a kint nyaraló dézsás növényeket, ez elég nagy meló lesz, óriási gyökeret-lombot növesztettek szabadföldbe kiültetve. Aztán úgyis jön az igazi fűtési szezon, amikor őrizhetjük a kályhát.

Gyümölcsös örömök, bánatok

A fagymentes időt kihasználtuk metszésre, leltározásra a gyümölcsösben. A munka oroszlánrésze idén Janira hárult, aki évről évre egyre profibb fűrésznyikorgató és ollócsattogtató.

Körték és a zöldséges napfényesítése

Idén a hajtáshervadásos betegség betett a körtefáknak, a visszametszegetés semmit sem ért, az ősz végén Jani kivágta az árpával érő és a Vilmos körtéket. Így megszabadult a zöldségeskert legkevésbé hasznosítható sarka az árnyéktól, ezzel helyet is nyertünk a zöldségféléknek. Az alaptrágyát a földre tavaly nyáron kitett festőpapír+fűmulcs takarás adja, ami mostanra már jó háromnegyedig elkomposztálódott. Van egy olyan sejtésem hogy ez a talajtakarás nem nagyon ízlett a körtefáknak, ez is hozzájárult a lebetegedéshez. A Klapp körte vegetál, kap még egy halvány esélyt. Pótlásnak pedig ősszel ültettünk egy Bosc kobakot a komposzt mellé.

Csonthéjasok

Amivel idén elégedettek lehettünk, az a mogyoró és a dió. Mindegyik közeledik a teljes termőre forduláshoz. A mogyorósövény jó ládányi termést adott, a dió kisebb zsáknyit. Lassan itt lesz az idő a tisztogatásra.

Szilva

Az anyós magról kelt szabolcsi szilvája a hatodik év után termett 3, azaz három szem ízetlen, vizes szilvát. Halállistára tettük. Őshonos, meg magról szaporított, meg öko is, de nem üti meg a fogyasztható szintet. Helyette valami ízes termésű, megbízható, aszalásra is alkalmas termésű fajtát keresek. A Besztercei szilva finom, nagyszemű, de nagyon vizes, ezért a céljainknak nem megfelelő. Lekvárnak jó, kár, hogy utálom a szilvalekvárt. Aszalni nem való, pedig az aszalt szilvát az egész család szereti. 

Almák

A ranetten 3 db hatalmas, zamatos gyümölcs termett, így pihente ki az előző évi túltermelési válságot, amibe belebetegedett. Jani alaposan megmetszette. Jó lenne, ha beállna az állandó, közepes termés. Az almája január elejéig eláll és finom, ezért megmaradhat a fa. A birs is hozta a formáját.

A Húsvéti rozmaring csemeténk magasra nőtt, de a fősudarát kitörte az egyik nyári vihar, úgyhogy érdekesen néz ki... Majd az olló meggyógyítja. 

Barackok

A Champion őszi szépen termegetett, nagyon édes és szaftos a gyümölcse. A két ellenálló új csemeténk (Redhaven, Suncrest) fiatal korához képest elég intenzíven fejlődött, alapos alakító metszést igényelnek. 

Jani tavalyelőtt nagy gonddal metszette meg a kajszit, jól is sikerült az ágválogatás, szellős-napfényessé tette a koronáját. Az utolsó két évben közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termést adott.. A gyümölcs egy részét becseréltem rábaközi finom-finom lémálnára, abból készítettünk szörpöt, lekvárt a változatosság kedvéért. 

A Debreceni bőtermő meggy csemeténk elég satnyácska. Attól félek, futóbicikli-baleset áldozata lesz. 

Bogyósok

A Fertődi kollekció (fekete- és pirosribizli, málnák és josta), amit tavalyelőtt ősszel telepítettünk, nagyon bevált. A feketeribiszke és a málna már megmutatta a termését, a rikő még nem, csak bokrosodott. A régi fehér ribiszkék hozták a szokott formát: rövid fürtök, édes termések. Aggasztó, hogy a most várható hideg előtt nagyon duzzadásnak indultak a rügyeik. Folyamatosan kaptak tuja- és fenyőgally mulcsot, jót is tett nekik.

Szőlő

A lugas kialakításának utolsó fejezetét is megkezdtük, ehhez szakértő segítséget is kaptunk. Egyik jó barátunk egy fertőparti osztrák otellós gazda szőlőjét metszi-gondozza hivatásszerűen, ő segített a futós venyigéket szakszerűen szelektálni. Alapos munkát végeztek Janival, áttekinthető és szellős ágrendszert alakítottak ki a dzsumbuj helyett. 

Tettünk egy próbát a házi borral: 50 kiló szőlőt leszedni - vödröt sikálni neki - zárható tárolóedényt vásárolni forraláshoz - darálós gazdát keresni - szőlőt ledaráltatni, kocsival a cuccot hozni-vinni, kocsit jól összecseszni összekenni - hordót, prést szerezni (apósnak volt hentergőben, de haza kellett keríteni Köröshegyről) - kimosni, fertőtleníteni - kiforralni, szelepet venni - anyu pincéjében rottyadt demizsonokat keresni - kimosni, fertőtleníteni - lefejteni - állni hagyni ----> se bor, se ecet a végeredmény. A munka ugyanannyi, mintha 500 kilóval dolgoznánk, az infrastruktrúrát megteremtettük jó sok utánajárással, a végeredmény még guggolósnak is gyenge. Nem tudom, mit lehet ekkora mennyiséggel értelmesen kezdeni, szörpnek rengeteg, bornak macerás és rossz. Ötleteket várok. Valami facebookos cserebereoldalhoz kéne talán csatlakozni és téli almára becserélni, mondjuk.

Összességében inkább mínuszos a leltár végeredménye. Van, aminek a termésére még várni kell, van, ami jövőre pont beáll, vannak stabil pontok. A legproblémásabb a körték kipusztulása és a szőlő értelmes hasznosítása. 

Szőlőnevelő és bulihely

Valami, ami lassan hoz eredményt, de abszolút megérte vele vesződni. 2011-ben kezdtük a lugasépítést, akác gömbfából és fenyőgerendákból. A Google Maps légifotóján még most is látszik az első képen összerakott fakupac. A szőlő két év alatt futotta be a lugasunkat. A folyamat így néz ki képekben:

A lugasunkra futó igénytelen, lemosó permetezésen és az alapos alátrágyázáson kívül különösebb gondoskodást nem kapó rezisztens szőlőkről már írtam régebben. Idén jó szőlőtermésnek örülhetünk, augusztustól novemberig kerül a lugasról friss gyümölcs az asztalunkra. Idén már mindegyik fajta megmutatta a termését is. 

Augusztus elejétől érik a Zalagyöngye, amikor sárgásak a bogyók, már elég édes a fogyasztáshoz. A héja vékony, de sok a magja. Augusztus végére már nagyon zamatos, mézédes, de nagy számban vonzza a darazsakat. Nagy, mutatós fürtöket hoz. (A darázsinvázióról még írok, ha sikerül.)

Zalagyöngye

Két héttel később, augusztus vége felé kezd érni az egyetlen katalógusból hozatott szőlőnk, a Néró. Nagyon édes, kissé fűszeres-muskotályos, ovális bogyójú. Alig van magja, vékony a héja. Szintén darázscsalogató. Nagy lombú, jó futós fajta. 

Néró

Szeptember elején érik a jellegzetes, erős ízű, de igen édes Delaware. Direkttermő, bornak nem való, tilalomlistás fajta. Íze szinte már émelyítő, a héja kicsit vastagabb, mint az előzőeknek, ezért nem támadják a darazsak. 

Delaware

Egy tő van a Szőlőskertek királynőjéből. No ez tényleg más kaszt, mint a "mezeiek", vékony héjú, elegáns és nagy bogyójú, nem magos. Kényes gyomrúaknak is remek. Kevésbé futós viszont, és kicsit kényesebb. 

Szőlőskertek királynője

Egy évvel a többi után érkezett, de lehagyta őket a növésben a Nyisztor szőlő, legalábbis Jani mamája ezen a néven hozta Szabolcsból. Nálunk ezt a fajtát Oportónak hívják. A tulajdonságai nem teljesen passzolnak a standard fajtaleírással, hiszen a miénk kimondottan kúszós lugasszőlő és nem rothadékony. Már édesedik, de a tőkén novemberig is bírja. Édes, zamatos, számomra agyerekkor ízeit idézi. 

Oportó/Nyisztor

Még savanykás a Saszla, nálunk általában szeptember második felében érik, de akár december elejéig is bírja a tőkén. Ez a fehér szőlő igen bőtermő, édes. A lugas harmadát befutotta. Gyakran árulják a szupermarketekben és a piacon. Házikerti szőlőnek is bevált. 

Saszla

Az utolsó a sokhasznú Otelló, ami borszőlőként erősen tilalmas, de azért nagyon hasznos ismét elolvasni a Liliomkert írását erről a hajdan tipikus nyugat-magyarországi fajtáról. Talán december elejéig is kibírja a már lombtalan szőlőtőkéken.

Otelló

Hétféle szőlő, négy fehér, három fekete. Mindegyik gond nélkül terem, szép a lombjuk, finom a termésük. Árnyas búvóhelyet adnak a kánikula elől, aláfér az összes kinti gyerekjáték, helyet kínálnak az összes nyári bulinak. Megfogják a kisebb esőt, eltakarják a belátást. Naponta örülünk a lugasnak, a kert dísze lett.

Birsalmás szőlőlekvár Otelló szőlőből

Meglepően finom párosítás, erdeigyümölcsös-szedres ízzel, az illatán pedig érződik a szőlővirág parfümössége. A színe egészen sötét, már majdnem kékes mélylila. Piroska adta az ötletet az egyik hozzászólásával, hála és köszönet érte! Nagyon meggyőző a végeredmény, jó szívvel ajánlom a lekvárkedvelőknek, mivel mindkét gyümölcsnek most van a szezonja.

Hozzávalók:

1 liter Otelló szőlőléhez vagy musthoz

60-70 dkg hámozott, magházától megtisztított, felkockázott birsalmahús (vagy akár több, ha sűrű lekvárt szeretnénk)

20 dkg cukor  (akár el is hagyható, ha jó érettek a gyümölcsök)

Otelló szőlőből készítettem a héten natúr ivólét a Traubis posztban leírt módszerrel, tehát a leszemezett bogyókat felfőzve-szűrve-palackozva. A főzési folyamat végén  most másfél liter jó édes szőlőlét fogtam ki lekvárkészítés céljából (biztos musttal indítva is jó lesz az eredmény.) Beletettem kb. 1 kg, héjától és magházától megtisztított, felkockázott birsalmát és úgy 30 dkg cukrot, de biztos vagyok abban, hogy cukormentes lekvárként is működik a dolog. Amikor a cukor feloldódott és a birsalma is nagyjából megpuhult, átturmixoltam, majd 20 percen át zubogva, nagy lángon főztem. Végül apró üvegekbe mertem és szárazdunsztba helyeztem három napra. 

Ági tesztelte, különleges ízűnek találta, főleg islerhez, Sacher-szerű tortákhoz. Mi palacsintát töltöttünk vele, magában és tejszínhabbal spilázva is tetszett. Amit még biztosan kipróbálok ezzel az ízesítéssel, az a kekszmorzsában hempergetett, kicsit édes túrógombóc, Otellós-birslekváros-tejszínes öntettel.  Meg merem kockáztatni, hogy ez az idei év legjobban sikerült lekvárja! Ha van kedvetek, próbáljátok ki!

Rendezkedés, készülődés

A mi hosszú hétvégénk is úgy telt, mint Egycseppkertben. Mi azonban még nem vetettünk semmit, csak a nehéz és kellemetlen kulimunkát végeztük el. 

Vendégeink is voltak: Jani apukája és anyukája a szőlőlugas alakító metszését jöttek el szakérteni, s bár évtizede elváltak, most metszőollóval a kézben sikerült ismét parázs hangulatot teremteni... Azt hiszem, nem lesz szükség egy jó darabig újabb családi buli szervezésére.  Másnap Jani áthozta a sógitól a robikapát és jól megdolgozta az egész zöldségest. Jó porhanyós lett a föld, már el is gereblyéztük. Már csak veteményezni kell.

Kitakarítottam az összes évelőágyást és meglepődtem, mennyiféle hagymás bújt elő mindenütt. Kinyíltak az első krókuszok és a kék törpe íriszeim. A hóvirágok spontán terjedő szaporulatai is feltűntek itt-ott, immár virágozva. Az eredeti tövek igen elsűrűsödtek, szét kell majd ültetni őket a tavasz végén.

Jani életében először egyedül metszette meg a gyümölcsfákat. Biztos, hogy nálunk sem tökéletes a végeredmény, de a nem megfelelően fejlődő részeknek jövőre megint nekieshetünk a metszőollóval. Lemosózni is fogunk, de már tavaszi hígítású mészkénlével. 

Készítettem egy fűszerágyást, pontosabban annak a helyét, aminek szegélye a sok gyökérről felújult agávésarj. Hátterébe jönnek majd a nagytermetű évelő fűszerek, a tárkony, lestyán, menta, citromfű. Elejébe pedig a fodros petrezselyem, a borsfű, oregánó, majoranna. Nem volt kis meló: kéttalicskányi fűcsomót ástam fel és hordtam el a tetthelyről. 

Kitakarítottuk a kertünk hátsó sarkát, az utolsó tuját is kipateroltuk a gyümölcsfák alól, a helyét fellazítottuk, ezt a területet a zöldségeshez csapjuk. Átültettük a fügénket a ház mögé (nem fagyott el!!!), a trombitafolyondárt a lugas külső feléhez, a fehér somot a gyep közé, szoliternek. Kijelöltük a gyerekek játékainak, homokozójának a helyét, ide valamiféle ülőkéket is tervezünk, azt hiszem, nagyobb, stabil  keményfa-kuglik is megfelelnek.

Az epreink már négy éve ugyanott voltak, most kiszedtem az összeset és új helyre telepítettem őket. Így most már egy ágyásban csücsül az összes zöldségeskerti évelő: a torma, a sarjadékhagyma, a zöldspárga és az eper. Az árnyékosabb részre kerültek az erdei szamócák, a naposra pedig a nagyszeműek. 

Az eprek helye tele van apró évelő gyomokkal, főleg kerek repkénnyel. Fűzöm az életem párját, tegyen még egy kört itt azzal a talajtúró Robikával, cserébe én meg gereblyézek. Ezzel a területtel is a zöldséges nagyobbodik. Szóval lesz majd dolgom a nyáron.

Végül örvendeztünk a tavaly az ágyásban bent hagyott fokhagymáknak, petrezselymeknek, meg az áttelelt, jó erős spenótnak. 

Most már csak az első magvetés van hátra, amit a héten biztos megejtünk. Elég száraz a föld, áztatni kell a magokat, azt hiszem.  Ja, és a kajszin már pirosodnak a bimbók, nemsokára virágzás lesz.

Lugasunk és a rezisztens szőlőfajták

Otelló szőlő

 Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját kertjében. Felsorolta a fajtaneveket is: Delaware, Otelló, Zalagyöngye, Izabella, Saszla. Az ültetéshez azt a jótanácsot adta, hogy ezek nem kényes, ellenálló fajták, bírni fogják a hideg teleket, az alföldies klímát. Nem is betegesek, kevés permetezéssel beérik. Csodálkoztam egy kicsit, de aztán megtudtam, mit érdemes tudni a rezisztens szőlőfajtákról.   Kiderült, hogy elég gáz egy társaság.

  Szóval ezek a szőlők amerikai eredetűek, saját gyökerükön teremnek, nem oltványok, ezért nevezik direkttermőnek őket. Valóban hidegtűrőek és ellenállóak. Csemegeszőlőnek megjárják, de borszőlőként való felhasználásuk nem a legjobb ötlet, erjedésük során ugyanis mérgező maetilalkohol keletkezik. Jellegzetes ízük van, ami a borokból kiérződik és nemkívánatos. 

A szakértők konkrétan így fogalmaznak a minőségükkel kapcsolatban: " Az ellenálló képesség és a minőség a direkttermők esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyűjtők erős növekedésük és tetszetős lombozatuk miatt számos direkttermőt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre."

 Ezek a direkttermők és rezisztens fajták aztán - ezek szerint az általuk is okozott -  nagy filoxéravész után terjedtek el Magyarországon. Jellegzetes képviselőik az amerikai eredetű  Concord, Glenora, Niagara, Reliance szőlőfajták. Elterjedt változataik az Otelló, az Izabella, a piros és fehér Delaware. Magyar nemesítésű, az európai borszőlővel keresztezett változataik  többek között a Zalagyöngye, a Medina.  

Majd a következő évtizedekben az ország nyugat-dunántúli és hevesi részein eléggé elterjedt és sok házikertben ma is művelik. Borszőlőként tilos ültetni, sőt a bortörvény II. fejezetének 6. paragrafusa értelében 2000-ig az ilyen ültetvényeket ki is kellett vágni, árutermelésre nem felhasználhatók.

A tilalom hátterében a metilalkohol áll, ami valóban veszélyes mérgezéseket okozhat, ugyanakkor mivel ezt a veszélyt sokan túlzónak érzik, vitákat is generál. (Ugyan ki bírna meginni egyszerre negyven liter Otellót?) Ugyanakkor a Sokoró vidékén, Zalában ezek a hagyományos fajták. Számos szüreti szokás kapcsolódik hozzájuk. 

Nagyapám is telepített annak idején egy kis darab Otelló szőlőt, ami kiskorunkban még Apu is művelt, sőt néhány tíz liter irgalmatlan savanyú házi bort is készített belőle. Aztán ahogy nőtt az egyéb elfoglaltság, egyre kevesebb energia jutott a szőlőre, végül kivágták az összeset. Annak a savanyú bornak a zamata azért nem felejtődött el, nemrég Jani egyik munkatársa hozott egy kis palackkal, erős nosztalgiát támasztott bennem az a jellegzetes rókaszőlő-íz. 

Gyermekként így, a direkttermő szőlőknek köszönhetően  volt szerencsém látni szüretet, darálót, szőlőprést, permetezőt, ezért azt hiszem, hálás lehetek a szüleimnek. Most mindenesetre nagy kihívás lesz ismét a szőlővel való bíbelődés.

 

Szezonvég: takarítás, telepítés

Nem nagyon emlékszem ilyen időjárásra, amikor is novemberben, annak is a közepén túl egyszerre volt tele a kert virágokkal és termésekkel.  Palócprovence-hoz hasonlóan nálunk is kinn van még az ablakban az összes muskátli, nyarat meghazudtoló pompában. 

A leandereim is a teraszon élvezik a jó időt, de már a fal mellé húzva. Most ébredtem rá, hogy ezek a mediterrán szépségek nem csípik a telken átvonuló északnyugati huzatot, a fal védelmében minden nyári betegségükből meggyógyultak. Jövőre védettebb helyre kell, hogy kerüljenek. 

A tavalyi decemberi virágválaszték idén novemberben is megvan, a plusz a tátikavirágzás. Sok közülük a múlt hétre nyílt ki, mások zöldellnek. Télire kaptak egy kis lombtakarást, hátha áttelelnek. 

Az enyhe, napos november idén igen kellemessé tette a máskor kevésbé szívesen végzett betakarítási és letakarítási munkánkat a konyhakertben. Öröm volt dolgozni: pont könnyen ásható földből szedtük ki a sárgarépát, petrezselymet. Az előbbiből bőséges volt a betakarítandó termés, az utóbbi szóra is alig érdemes, egy részét a földben is hagytuk, hogy legalább petrezselyemzöld legyen. Valami takarást dobunk rá télire, hátha így a lombja megmarad vagy új leveleket is hajt.

A répát megtisztogattuk, a lombját a komposztra szórtuk. Az ép, vastagokat az eresz alá raktuk száradni, a hétvégén kerülnek anyuékhoz a pincébe. A sérültek, féregrágottak vagy nagyon ágas-bogasak egy másik ládában száradnak, ez nálunk marad a garázsban, gyors elhasználásra. Az apraját két estén keresztül pucoltam, majd felaprítva, előfőzve lefagyasztottam - szuper köret lesz csirkehúsokhoz. 

 Hálás zöldség a sárgarépa, alig foglalkoztunk vele, csak tette a dolgát a föld alatt. Hagymával váltva ültettük, aminek egy részét bent felejtettük nyáron a földben. Most megtaláltuk a visszagyökeresedett, kihajtott zöldhagymákat, ez volt a hét meglepetése. Nálunk a répa a kötött földben sokkal erőteljesebb ízű, mint a bolti, nem csupán cukros-édes, ami elrontja a húslevest, úgyhogy nélkülözhetetlen. Az az érdekes, hogy palántázással is remekül termeszthető. Ládába vetettem egy kevés sárga színű sárgarépamagot, amit a nyár elején palántáztam szét öt centire és azóta csak nőtt az esős nyárban szorgosan. Végül ilyen lett:

A kertünkben Ági pipec levélzöldségei és kísérleti palántái növögetnek még. Dicséret és hála érte, a spenót hetente ad egy nagy tálnyi levelet, a Téli vajfej sali fejesedik, a kínai kelek lassan nődögélnek. Tegnap pedig valami áttelelő kelkáposztával palántázta tele estére orv és gerilla módon az épp felásott sárgarépa helyét. Gondolom, erről úgyis beszámol. Van még pár "potlohó" kelbimbó és brokkoli, hatalmas lapukkal, termés nélkül, tyúkeleségnek jók lesznek. Aztán csak az ásás van hátra. 

Jani nekiállt megvalósítani régi tervét, a szőlőlugast. 4x5 méteres alapterületű, gömbölyű rönkökből ácsolt pergolaszerű lugas lesz, a fő tartóoszlopokat már beásta a földbe, közéjük kerültek a jó futós saszla és otelló szőlők. A ház mögötti, fagytól és huzattól védett részre kerül, úgy tervezzük, ez lesz  majd egyszer a pihenős-kiülős nyári  "nappalink". Tavasszal és ősszel a fekvéséből adódóan jó meleg ez a rész, nyáron egy idő múlva a lugas fog kellemes félárnyékot nyújtani - hacsak az időjárás még jobban meg nem bolondul. 

Miután kikértük L  (ingyenreklám megint, hehe) véleményét a régi és modern gyümölcsfajákról,  vettünk egy almafát is a szívünkre hallgatva, egy öntermékeny, vadalma-alanyú Húsvéti rozmaringot. 

Kép innen. A leírás ezt mondja róla: " Régi magyar fajta - kevés permetezéssel is beéri. Érési idő: október közepe. Hazai eredetű. Hazánkban meglehetősen ismert és elterjedt fajta volt. Decembertől júniusig fogyasztható. Gyümölcse középnagy (120-130gr.), kissé megnyúlt, alapszíne zöldessárga, napos oldalon halványpiros pír borítja. Héja vastag, erősen viaszos. Húsa kemény, íze enyhén savanykás. Fája erős növekedésű, előbb feltörő, termőkorban kiszélesedő félgömb alakú koronát nevel. Középkésői termőre fordulás után bőven, de szakaszosan terem. Igénytelen, s a betegségeknek ellenálló, külterjes adottságokra javasolható fajta."

Remélem, beválik a kertünkben. Mindentől távol. a telek közepére ültettük, hadd nőjön nagyra. Gyümölcse íze fűszeres, összetéveszthetetlen. 

Pár apró feladatot még be kell fejeznünk. Kivágtuk a kizárólag lisztharmattermelésben kiváló, nyamvadt egreseket, a helyükbe ribizliket ültetünk. A kert kegyetlenül néz ki, földkupacok mindenhol, az ültetés meg a vakondinvázió miatt. Lombbal betakartuk a szépen helyrejött fügebokrunkat. Szegénykém egyetlen szem termést sem tudott idén beérlelni - egyáltalán volt valakinek idén fügéje? A rózsabokrokat az elvirágzás ritmusában nagyjából visszavagdosom és fűrészpor takarást kapnak a tövükre. A komposztkupac a gyümölcs- és szőlőtelepítés miatt megfogyatkozott, jövőre biztos megint megtelik. A rendteremtés után végül téli nyugalomra térhet a kert s vele együtt mi is. Húzzuk a papucsot...