Főzni tanulós nagylány koromban a recepteket két forrásból tanultam: közismert ételeknél az volt az instrukció, hogy nézd meg a Horváth Ilonában, aztán voltak olyanok, amit gyakran főztünk-ettünk, de receptje az nem nagyon volt. Kilencvenegy esztendőt megért, kemény-szigorú nagyanyám megmutatta mindet, az elkészítés minden apró fortélya a "kezében" volt, de elmondani nem nagyon tudta a receptet. Állagok, mozdulatok, arányok játéka volt az ő tudása.
Ezek közé a recept nélküli, népi ételek közé tartozott ez a korántsem korszerű, egyáltalán nem paleolit ételpáros, a tejfölös bableves és a sós lepény. Mama mindig pénteken, sőt nagypénteken készítette. Suli előtt küldött el a bolta, hogy hozzak "öt forintér illesztőt". Aztán nekiállt "dagasztannyi", és mire jöttünk haza a suliból, készen-forrón várt minket a remekmű. A készítés módja tőle, a kilóra-dekára bontott recept az egyik rokon asszonytól származik. A lépték nem a mai háztartásokra van szabva, hanem a régi. hat-nyolcgyerekes családokra.
Sós lepény
1,5 kg lisztet tálba teszünk, 5 dkg élesztőt tejben, pici cukorral felfuttatunk. Az 1,25 liter tejet és a felfuttatott élesztőt a liszt közé tesszük, 2 tojást, sót és négy evőkanál olajat is beleadunk. Addig dagasztjuk, amíg a kezünktől és az edénytől el nem válik. Egy órát kelesztjük, lisztezett deszkán kinyújtjuk, kizsírozott tepsibe tesszük. Bőven megsózzuk, olvasztott zsírral megkenjük, villával megszurkáljuk. Jó meleg sütőben sütjük.
Ebből a tésztából készült a kapros-túrós lepény is, a tésztára tejföllel összekevert, kaporral és sóval ízesített túrót kenünk.
Létszámunkhoz szabva a sós lepényt fele adagból készítettem, így is bőven elegendő lett: három lapos gáztepsire való mennyiséget adott ki. Tehét 75 dkg kenyérlisztet tettem a tálba, egy szárított élesztőt és egy jó nagy csipet sót szórtam bele. Hat deciliter tejet langyosítottam meg, azzal és egy tojással dagasztottam be a tésztát, végül beledolgoztam a két kanál olajat. (Lágy kelttésztát ad ki, olyasmi, mint egy tejjel készült pizzatészta). Jól megkelesztettem, aztán három részre osztottam.
Fél liternyi tarkababot a főzés előtti este beáztatunk, másnap sós vízben egy babérlevéllel bő vízben puhára főzzük. Amikor megpuhult, 2-3 deciliter tejföllel, 1-2 kávéskanál liszttel behabarjuk és a habarást jól ráforraljuk. Most jön ennek a végtelenül egyszerű ételnek az ízesítési trükkje: egy-két deci beleadott tejtől édeskésebb lesz, de ha valaki savanyítani szeretné 1-2 kávéskanál enyhe ecetet is tehet bele.
Számunkra ez a bableves a sós lepénnyel elválaszthatatlanul, szervesen összetartozik, egymás nélkül mit sem ér.
A sós lepény tésztája nagyon emlékeztet arra, amiből én Húsvétkor a sós kalácsot szoktam sütni.
VálaszTörlésNyunyi barátnőjének mamája nyersen bekockázza, és minden kocka közepébe tesz egy jó szalonnadarabot. Nem egy lúgosító diéta, de nagyon finom. Érdekes, Pápa környékén ezek az ételek teljesen ismeretlenek.
VálaszTörlésÉn kizárólag ilyen habart bablevest szoktam csinálni? babérlevéllel, fokhagymával és ecettel. Utána palacsinta, vagy kakaós csiga dukál!
VálaszTörlés... csinálni! (kérdőjel nélkül)
VálaszTörlésMinyon, így van, ez egy sós, lágy kalácstészta.
VálaszTörlésBea, nálunk ez a fajta leves főleg szárazbabból szokott készülni, a fejtőbabból a sárgarépás-rántásod, csipetkés verziót főzzük inkább. No meg a csülköst, de az más kategória.
A miénk is szárazbabból készül, csülökkel (vagy más füstölt hússal). Fokhagyma, babérlevél, csülök, rántás, + habarás :)
VálaszTörlésEz igen! Nagyon jónak tűnik és örülök, hogy végre elkalandoztál egy kicsit. :-)
VálaszTörlésNàlunk is mindig pàrositva volt ez a leves:tejfölösbab,túrósmetét csak ìgy.apukàm a túróval összekevert metéltet a levesbe rakja és úgy eszi.
VálaszTörlés