2011. augusztus 13., szombat

Egérkommandó



A vidéki életet azt hiszem, a magamfajtának találták ki, ezt bátran ki merem jelenteni hatévnyi megyeszékhelyi panelélettel a hátam mögött. Hiába volt csodás panoráma a kilencedik emeletről a pannonhalmi apátságra, attól még nyomasztó volt a tízemeletesben lakni. Egy felülmúlhatatlan előny azonban itt is megvolt: sosem volt egér a lakásban!

Bezzeg itt falun! Utóbbi időben (pontosabban az elmúlt három hónapban) valami ötször volt rágcsáló a házban, kétszer én is találkoztam a drágával. Emiatt azonban valami elképesztő egérfóbiában kezdtem szenvedni, ami még a meztelencsiga-utálatomat is messze felülmúlta.

Először az egér a kazánházban tűnt fel, a kukát túrta. Három nap után sikerült megfogni. Ekkor eltöltött a nyugalom, egészen addig, amíg abból a kredencszárnyból, amiben a szakácskönyveket tartjuk, ki nem ugrott a következő. A harmadik egér a spejzban volt, a stelázsi oszlopain közlekedett. Na, ettől már a szívszélhűdés kerülgetett tényleg. A negyedik anyucinál rágta össze a küszöböt, az ötödik a kanapé ágyneműtartójába begyurmaszolt pehelydunnában óhajtott tanyát verni. Ekkor már tényleg azt hittem, begolyózok. Letámadtam a gazdaboltot a faluban, és a következő egérfogókat szereztem, illetve vetettem be:

a.) egérragasztót

b.) hagyományos lecsapós egérfogót,

c.) „élve fogd el” egérfogót - ez se élve, se döglötten nem fogott el semmit a mutatóujjomon kívül-,

d.) egy fura egérfogót, amely egy tégla alakú fakockából áll. A fakockán van két lyuk, mindegyik lyuk felett egy rugós szerkezet, dróthurokkal. A dróthurkot egy erre kialakított horonyba madzaggal leszorítjuk, és a madzag mögé csalit rakunk. Az egér a csali elfogyasztása érdekében elrágja a madzagot, ettől a rugós hurok felcsapódik, és kitöri az egér nyakát. A téglalap alakú fakockában két ilyen akasztóhurok van, magyarul „kétszemélyes” az egérfogó. Azt nem tudom, hogy aki megkonstruálta ezt a szerkentyűt, miféleképpen gondolhatta, hogy egyszerre két egeret is meg tud ezzel fogni? Odamegy majd a másik egér a fogóhoz akkor, amikor a komáját döglötten látja a fogó másik fakkjában? Mindenesetre ilyen szerkentyűt még sose láttam.

e.) Cserép dióval.

A csalik népes választékát vonultattam fel: mogyorós Milkát, sajtot, szalonnát, babapiskótát, diót, sütit, házikolbászt.

A kazánházi és a kanapé-beli egér ezzel a kétszemélyes fogóval lett elcsípve, a konyhai a hagyományossal, a spejzegér ragasztóval. A küszöbrágót nehéz volt elkapni, nagyon tapasztalt jószág volt. Végül az ajtó alá kartonra kent egérragasztóval fogtuk meg, amikor kedvenc elfoglaltságát végezte: rágta a küszöböt, hogy ki tudjon menni a szobából. Elfogatása balesetjellegű volt, szerintem ismerte már az összes egérfogótípust.

Az egérinvázió után helyszíni felmérést végeztünk: hogy kerülhetett a lakásba ez a ménkű sok egér? A nyitva hagyott ajtón, ablakon?

Végül kiderült az egyik ok: a kazánházajtó alatt háromcentis hézag van, ott érkeznek ezek a drágák az ígéret földjére.

A másik ok: nincs macskánk! A cicánkat a szomszéd már egy éve átcsábította magához, ott szobacica lett, nem egerész. Amikor még nálunk tanyázott, sosem merészkedett egér a lakásba, mert mindig a küszöbön ült, és az egerek a tájékát is messzire kerülték a bejáratnak. Idővel aztán megkutyásodtunk, és abban a tévhitben voltunk, hogy ahol kutya van, ott a macskának nincs ugye helye. Ennek megfelelően nem is gondoltunk arra, hogy macskával oldjuk meg az egérhelyzetet. Mindenesetre először is az ajtó alatti hézag került eltüntetésre. Arról meggyőződhettünk, hogy a két kutya ki fogja nyírni a macskákat a ház körül. Hiszen a hozzánk tévedő macskákat olyan ádáz módon kergetik mindig!

Lacira azonban a munkatársa valahogy rábeszélt egy kismacskát. Az egyik vasárnapon meg is hozta az ipse az állatkát egy dobozban, aztán elslisszolt. Gyors távozásának meg is volt az oka. Ugyanis a dobozban három teljesen egyforma kiscirmos lapult… Nyunyi persze teljesen belelkesedett, Laci meg fogadkozott, hogy megneveli a kutyákat, hogy ne egyék meg tíz percen belül uzsonnára a három szőrgombócot. Neki is fogott az ebokításnak, söprűnyél segítségével. És sikerrel.

Zsömivel egyszerűbb volt a helyzet: ő alapvetően egy nagyon ragaszkodó, de eléggé hízelgő, idegenbarát kutya. Szerintem a macskákat a gazdik valamiféle „kihelyezett tagozatának” tekinti, de már szinte kisajátította őket. Szegény kicsikék először szörnyen féltek tőle, a kutya meg mint valami apuka állandóan loholt utánuk, leste, hogy mit csinálnak, de nem bántotta őket. Ha otrombán játszott volna velük, a macskáktól a szemébe kapott pesszegő fújások mindig megijesztették.

Roxi, a másik eb azonban nem ilyen egyszerű eset. Ő ugyanis originál házőrző kutya, magyarul: harap, az idegeneket, kóbor kutyákat vadul támadja, már a telekre tévedt vakond, nyest, pocok is esélytelen vele szemben. Jellemesebb, csemegével nem korrumpálható. Ezért napközben, ha otthon vagyunk, kénytelenek vagyunk megkötni, mert a kapun túl tőle senki sem léphet be rajtunk kívül. Azonban ha mindenki elmegy hazulról, illetve éjjel visszakapja a szabadságát, és vigyáz a házra. Na, tőle aztán lehetett félteni a kiscicákat, neki a macska alapesetben csak betolakodó lehet! Itt is söprűnyél mellett szoktattuk őket össze.

Roxi azt látta, hogy a Zsömi se szedi szét a macskákat, és szerintem ezért is nem bántotta őket eddig. Remélem nem is fogja! Mindenesetre szemtanúja voltam, hogy elég ostobán játszik velük: a fogai közt hurcolja őket. Így amikor szabadlábon van, a macskák felköltöznek a fa tetejére, vagy bebújnak a pince vakablakába, ahova nem tud a kutya utánuk menni. Ha látom, hogy a macskákat vegzálja, mindig adok neki.

Lett három, némileg kutyakonform macskánk. Illetve a Roxival kapcsolatban lehet ezt a „kutyakonformot” kijelenteni, a Zsömivel a kapcsolatuk már túlmegy a kutyakonformitáson. És ezen fel is háborodtam kicsit magamban. A várt egérfogás helyett nap mint nap ilyen és ehhez hasonló látványok fogadnak:

Zsömi alapvetően egy lusta disznó, a lábtörlő a kedvenc helye az ebéd utáni szendergés végrehajtásához. Az utóbbi két hétben a macskák is csatlakoztak hozzá: egérles helyett a négytagú egérfogó bizottság békésen döglik a lépcsőn, az ember csak a nyakát törve tud bejutni a lakásba. A kutya, ha meglát, fél szemét kinyitja, egyet csap a farkával üdvözlés címén, a három cirmos meg mellette és rajta fekszik, úgy durmolnak.

A másik változatban a macskák meg a kutyát tekintik játékszernek, a hátára másznak, a fülét ráncigálják, húzzák, vonják, amíg az meg nem unja.

Egérfogás nuku. Egerészet helyett így kutya-macska barátság bontakozott ki, ami kis háziállatkáink egész napját kitölti. Tőlük mindenféle rágcsáló nyugodtan végzi egészségügyi sétáját a tyúkok búzáját meg kukoricáját dézsmálva. Azért igen remélem, hogy ha a macseszok kicsit nagyobbak lesznek, az egérkommandó érdemben is beindul. Meg is bolondulnék, ha megint egér jönne ki a kanapé alól!

11 megjegyzés:

  1. Ez szép!

    A kedvesedtől kérhetnél pontos iránymutatást az összeszoktatásra, egy éve küzdök, de Axel vacsorának tekinti Dömét, vagy nem is tudom, alapból agresszív, meg nem tud finoman játszani, képes engem is felborítani nagy boldogságában. Döme meg unja a banánt, mondjuk, mostanra legalább megtanult szaladni, és nem halott macskát játszik az udvaron.

    Régi kutya, régi macska ugyanúgy működött, mint a tieidek, én, balga, azt gondoltam, újkutya és macska is kompatibilis lesz.

    Cukik!

    VálaszTörlés
  2. Vicces, amikor a rejtett heréjű kutyát 3 kismacska szopizza.

    VálaszTörlés
  3. Én a "hajléktalan" csigától undorodom legjobban, utána kővetkezik a döglött egérszag, de az már jó ha megtalálom a jobb létre szenderült jószágot.
    A macskák még foghatnak egeret, még akkor is ha kutyával barátkoznak.Viszont a spájzba soha ne engedd be a cicákat.A férjem egyszer így tett és másnap reggelre csatatér lett,összetört üvegek a tartalmukkal együtt lent a földön!
    Nagyon kedvelem a kutya-macska barátságot.A képek naggyon-naggyon aranyosak! :)

    VálaszTörlés
  4. Én a macskát a lakásba se engedem be szívesen, bár Nyunyi gyakran becipeli őket. Tényleg cukik a drágák, most reggel Zsömi az összeset orrpuszival köszöntötte. Viszont néha az erkölcsi mocsár összhatását nyújtja, amikor a két kutya meg a három macska együtt nyalakszik... A kismacskák Zsömiben szerintem afféle pótmamát látnak, mert elég picik voltak, amikor elhoztuk őket, és a kutya kezdetektől elég kedves volt hozzájuk.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon büdös volt nálunk az egyszer, amikor a nyáron kint tartott klívia cserepébe alulról a lyukon felmászott egy nagy, kövér giliszta, és a virág földjében éldegélt. Aztán a cserepeket behordtuk ősszel a lakásba, és alulról, tálkából kapott vizet a növény. Ettől a giliszta megfulladt, és ott rohadozott a cserépben. Kerestük, hogy honnan jön a büdös, végül a cserép aljában találtuk meg az oszladozó, az öntözővízben hatalmasra puffadt gilisztahullát.

    VálaszTörlés
  6. Ez annyira aranyos volt, ez a bejegyzés, bocsi, de hangosan hahotáztam :o))
    Egy "edzett" tanyalakó, aki azért még visít az egértől rendesen!

    VálaszTörlés
  7. Ez így igaz! Mentségemre legyen mondva, a póktól, százlábútól, hernyótól nem félek. Tulajdonképpen nem is jó szó, hogy félek az egértől, mert egyet múltkor sikerült lapáttal agyonvágnom, szóval agresszorként, bátran felléptem ellene. Inkább iszonyodom tőle... De azt nagyon! :-)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon aranyosak a képek! Hozzánk a rendelőbe a múltkor bejött egy nagyon nagyon kis egér, és se állatorvos se kozmetikus nem merte megfogni. Doktornő férje reklamált is, hogy bezzeg régen a fehér egeret a laborban etetgette, de mondtam neki,hogy nem mindegy hogy steril egérről van szó, vagy mindenféle betegséget hordozó vadról!

    VálaszTörlés
  9. Pontosan ez az. Még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy olyan ennivalóból egyek, amit a spejzegér összejárt vagy összepisált.

    VálaszTörlés
  10. A mi egerünknek is az lett a sorsa, mint amit te elintéztél. Agyonverték lapáttal egy állatorvosi rendelőben :) Nem én voltam !

    VálaszTörlés
  11. édes nagyon ez a sok kicsi cicus meg az eb:)
    remélem, a másik kutyussal is összebarátkoznak:)

    VálaszTörlés