A paradicsom és a paripa esete avagy az Én kicsi pónim falun

Két héttel ezelőtt tíz napra facér anyuka lettem, kislányom a nagymamáéknál nyaralt éppen. Bele is vetettem magam a kerti munkába, amely éppen a paradicsomágyások rendbe hozatala volt. Már rég esedékes volt a karózás, mulcsozás úgyis. Először nagy műgonddal gyomláltam, porhanyósítottam a talajt, aztán jöhettek a karók a tövek mellé. Utána szépen felkötöztem, lefattyaztam, leleveleztem a töveket, végül fűnyesedékkel jó párnásan mulcsoztam is. Egy karóval azonban kevesebb volt a szükségesnél. Az egész udvarban nem találtam egyetlen olyan botot, rudat, karót, ami jó lett volna karózáshoz. Egyszercsak azonban megakadt a szemem egy vastag, alumínium söprűnyélen, amely ugyan alsó, menetes részét (amivel bele lehet tekerni a felmosófejbe vagy a partvisba) elvesztette, de még ott ácsorgott a sufni eresze alatt. Gondoltam, anyuci azért nem dobta ki, mert esténként mindig ezekkel a leharcolt söprűnyelekkel szokta a dezertőr hajlamú tikokat bekergetni. Még valami vastag, foszlott, kék bálamadzag-darab is rajta lógott ezen a bizonyos söprűnyélen. Megörültem: ez pont jó lesz! fogtam, és erős, határozott gumikalapács-ütésekkel bedöngöltem a földbe a nyelet, rákötöztem a paradicsomot, és gyönyörködtem a művemben.
Közben hazaérkezett leánykám a nyaralásból, feketére sülve. Újrafelfedezte a kert minden zegét-zugát, kipróbálta rajtam az új öntözőfejet. Egyszercsak azonban vérfagyasztó sikoly hallatszott, és láttam, ahogy egyetlen gyermekem térdre rogy, és hatalmas könnyek szakadnak a szeméből:

- Anya! MIT TETTÉL SABRINÁVAL?!!

Mint kiderült, a kimustrált és paradicsomkaróként újrahasznosított felmosónyél Juditka Sabrina nevű almásszürke játékparipája volt, amelyen végig szokott nyargalni másnaponta az udvar teljes hosszán. Fekete akasztója a paripa sörénye, a kék, koszlott bálamadzag pedig a díszes, veretes lószerszám. Szegény Sabrinát én meg paradicsomkaróként használtam, és gumikalapáccsal jókora ütéseket mértem a fejére, ráadásul most szegény futni sem tud. Botrány, mit  művelnek néha ezek a fafejű szülők.
Felajánlottam a karócserét (bár nem tudtam volna mire), de eddigre leánykám már belenyugodott a helyzetbe. Intette Sabrinát, hogy rendesen viselkedjen, mert neki fontos feladata van: egészen őszig meg kell támasztania a paradicsomokat. Nem lehet ám olyankor ficánkolni! Aztán utána megint lehet majd nyargalászni.

Addig azonban pótlóról kellett gondoskodni. Van egy hasonló állapotú, de vas (és ezért rozsdafoltos) felmosónyél még (az az originál tikhajkurászó), őbelőle lett a pótparipa a nyárra, Folti néven. Kiokítást kaptam, hogy Folti fiúló. Lehet, hogy jövő tavaszra kiscsikók is lesznek? Akkor nem lesz gond, hogy mire karózzam fel a paradicsomokat.