Krumplis lepény

avagy mire jó az öreg, ráncos, száradozó krumpli, aminek most épp szezonja van, mondhatni idényzöldség.

Hogy a gazdasági válság tette-e, nem tudom, de tény, hogy a blogunk népszerűbb bejegyzései közt van a tejfölös bablevesről és a sós lepényről írt poszt. Az utóbbi időben egy ennél is olcsóbb, egyszerűbb fogást készítettem el többször. Bizonyára sokan ismeritek. A klasszikus tócsnitól annyiban különbözik, hogy főtt és áttört krumpliból készül. Olyan kaja ez, aminek a szomszéd házban már más a kedves neve, ahogy azt pár éve a botanikafilozófia nagymestere megírta és befotózta. 

Kistarcsán például fesztiválja is van, afféle gasztrokulturális ünnepet szentelnek ennek a régi parasztételnek. Kőszegen meg olyan turistacsalogató és jóllakató étel, mint az Őrségben a dödölle, de ott már 600 Ft-ért mérik. Számomra afféle népies komfortkaja, amiért kiskoromban gyakran nyúztam anyut, nagymamát. Ők általában valami csipetkés leves, borsó vagy bab mellé szokták kínálni.  

Otthon a családtagok mindig érzésre készítették, de a precizitás kedvéért lemértem a főbb összetevők tömegét, hátha segítség valakinek. Szóval a hozzávalók: 

4 db nagy krumpli főzve, áttörve, hidegen  (488 g)

2 db  tojás 

170 g liszt

1 tk só

A kritikus a krumpli-liszt arány, a burgonya tömege jelen esetben 2,87-szerese a lisztének. Persze azért az egyéni ízlés a döntő, a túl sok liszt a kellemes íz rovására megy.

Úgy készül, hogy a hideg,  főtt, áttört (leginkább maradék) krumplihoz hozzáteszem a tojást és a sót, majd apránként annyi lisztet, hogy formálható legyen. Lisztes gyúródeszkán fél centi vastagra nyújtom, majd vagy késsel tenyérnyi téglalapokra vágom, vagy ha ott nyüzsög az aprónép, kiszaggatjuk tetszőleges formákkal. 

A sütésnél nekem úgy ízlik a legjobban, ha tapadásmentes serpenyőben, kb. evőkanálnyi olajban sülnek aranysárgára. Frissen, melegében a legfinomabb. Sajt, tejföl mindenképp jár hozzá, de gondolom, másféle szószokkal is fimom lehet. Kíváncsi vagyok, ti hogyan készítitek és mivel eszitek.