Pozsgások, fűszerpalánták, egzotikumok

 Szeretnék mutatni néhány újdonságot az utóbbi hónapokból. Az egyik a kardlevelú kakuszom másodvirágzása. Most szeptemberben két-három új virágot hozott. Az az érdekes, hogy a tavaszi fő virágzáskor ugyanezen  növényen fehéres-pink virágok voltak! Nézzétek csak, ez a mostani állapot: 

Ez pedig a tavaszi:

Nem tudom,  mi lehet a magyarázata, hacsak az nem, hogy a drága Dédi, akitől a kaktuszt kapzuk többféle dugványt nevelt egy cserépben.

Ez a szép, ősszel virágzó varjúháj is mutatós, mint mindig:

Idén az egyik új projektem az évelő fűszernövények magvetése volt. A lestyán és a kaukkfű sikerült mindössze:

Az utolsó érdekesség az egzotikus projekt, ezt a gyerekekkel közösen találtuk ki. Cserépben nevelünk gyömbért, egy olcsó kis gumódarabkából kiindulva. Kb. 2 hónap alatt érte el ezt a méretet.

Fiaim rácuppantak a mexikói kajákra, és a net tüstént bedobta valamilyen kiismerhetetlen módon az avokádómag csíráztatását, ez is alakul már. Türelemjáték azért, egy hónapba telt, amíg alul megjelent a gyökérkezdemény: 

Kíváncsi vagyok, a hajtáskezdeményből lesz-e valami, a hatalmas mag egyre inkább reped szanaszét. 

Dézsásokat a telelőbe

Halottak napja előtt többek között azzal is foglalatoskodtam, hogy felkészítsem a télre a dézsás növényeimet. Sajnos ezeknek a kedves növényeknek az eredeti "gazdái" közül már egyre kevesebben vannak köztünk. A drága jó Dédimamák, a barátnőm fiatalon elhunyt anyukája jutnak eszembe a telelőbe hordandó cserepekről, tőlük származnak a tövek vagy a sarjak, amiből az évek során kinevelődtek a jókora cserépben éldegélő bokrok. 

Tavasszal nagyon érett már az átültetés, de nem volt kedvem sok-sok dézsát és virágföldet vásárolni, ehelyett kiültettem a balkonnövények egy részét: a muskátlikat, a szerelemvirágokat, az enciánfát meg a két golgotavirágot a kerítésalap mellé felhalmozott földbe. Jót tett mindegyiküknek a nyaralás, szépen kifejlődtek, egészséges, dús lombot neveltek, gazdagon virágoztak. Az enciánfa okozott csak egy kicsit csalódást, mert túl kevés napfény érte a dús virágképződéshez. 

Most ősszel ásóval lehetett csak kiszedni a dús gyökérzetüket. Tőosztást is végeztem, ha kellett, ez leginkább valami dzsungelben végzett brutális műtéthez hasonlított, ahogy darabokra nyiszáltam őket nagykéssel és fűrésszel. Szerencsére így már befértek a meglévő nagyobb cserepekbe. Virágföld helyett nem kaptak mást csak porhanyós vakondtúrási földet. 

Jani is ügyeskedett. Szétszedett egy régi, ócska keményfa ágyat és a padlásfeljárót bepolcozta nekem. Így szellős és világos helyen várhatják a tavaszt a virágaim. 

Házunk tája

Régen írtam arról, hogyan alakul, fejlődik idén a kert. Idén nem vezettünk be őrült nagy változásokat, csak olyan apróságokat, amelyek kellemesebbé teszik az életünket.

Kerti szobánk
A lugasunk már sokkal barátságosabb képet mutat, ahogy lassan befutja a szőlő, be is rendezkedtünk alatta. 

Tavaly ősszel még így festett:

Újrahasznosítósdi a gyerekek kedvéért

Szomszédságunkban van néhány kertvárosi pógár, megismerni őket az udvarukban meredező játszóvárról és trambulinról. Mi csórik vagyunk hozzájuk képest, de az összes kertvárosi gyerek a mi kavicskupacukban koszítja az Adidast:-))  A képen mindenesetre a saját házunk népe díszeleg.

Nincs nagy versengési görcs velük szemben, de azért a következőtől elképedtek. Jani szervált egy kimustrált, lyukas Optimist tanulóhajó-testet  (amivel, talán emlékeztek,  az Ötvös Csöpi filmekben veretnek az apróságok). Az ormótlan  műanyag kasztnira az extulaj már erősen fente a flexét, így ingyen odaadta.  A szomszéd falu kavicsbányájából pedig utánfutóval hoztunk néhány száz forintért finom, tapadós homokot. Raklapdeszkákból kétrészes, macskabiztos fedelet is barkácsolt hozzá  a mi házi ezermesterünk. 

Becsukva

Kinyitva

Használatban

Ablakpárkányok

Olyan cserepek csücsülnek az ablakpárkányokon, amelyekben az idei újdonságok növekednek vagy virágoznak. Elsőnek egy kis palántamustrát ajánlok, ez a jól elbokrosodott földimandula.

Két rebarbarapalántánk maradt életben, amelyek jó erőteljesek, lassan a kiültetésükre is sort kell keríteni.

A virágzók közül az egyik érdekesség a virágzó Echeveria:

A másik a gyermekkori hangulatokat idéző estike, amelyhez az ösztönzést mangorlo 2009-es bejegyzése adta. Este, amikor Andris már alszik, mindennap kimegyek hozzá és töltődöm az illattal. Főleg akkor, ha nagyon elfáradtam. 

Nekem ettől jó az estém, Nektek is jó estét! (Bocs!)

Nálunk így kezdődik a május

Már nagyon régen nem írtam semmit a blogba, nagyon elfoglalt is voltam és egészen meglepő dolgok is történtek, hát most neki kell állnom egy kicsit pótolni a restanciákat. A veteményeskertben zajlik a palántázás (cukkini, kis koktélparadicsomok), meg a vetés (patisszon, tökfélék, bab). Zajlik a szüret is, a tavalyiból: spenót, ami már kezd felmagzani, zöldfűszerek, hagyma, retek. Teafüvek is: menta, citromfű - gyomirtás és ritkítás egyben. Korábban a húsvéti maradék vékonyka tormagyökér-darabkákat is elültettem, szépen megéledt a nagy része, furakodnak felfelé ügyesen. A virágágyás most nem feltűnően pompás, már csak néhány késői nárcisz és tulipán virágzik, de rengeteg friss bimbócska igyekszik mindenütt felfelé.

Ági a múltkor szigorúan számon kérte, hová tűntek az ő élete kockáztatásával feltépdesett és ajándékba hozott nagyvirágú gyöngyvirágai. Jelentem, megvannak, csak elfelejtettem, hova is ültettem. Most megtaláltam őket a bokrok alatt.

A haranglábak karcsú tornyocskái most már kiemelkedtek, telve bimbókkal. A levelek finom színezete remekül illik a pompás virágokhoz. Hálás és kedves, változatos növények, az erdők világát idézik, szépen növekednek, gyarapodnak félárnyékban.

Kissé agresszív és hódító, kiskapával eszközölt fegyelmezést igénylő növény a kúszó boglárka. Ágiéktól való, de nálam valahogy nagyon szeret, rengeteg helyen megjelent, ahol semmi keresnivalója. Tavaszközepi virágai közel hajolva mutatják meg szépségüket igazán, nagyságuk csupán 2-3 cm. 

A vízpartok világát idézi és a boglárkákkal elragadóan társul a kedves kis nefelejcs kék virága. A félárnyékos helyek tavaszi díszítésére remek párost alkotnak. Váratlan helyeken hajlamos mindkettő megjelenni, van bennük egy kis vad vér.

A virágoktól a cserjékhez az út egy csinos kis félcserjén keresztül vezet, ez a téli viola. A Bakonyalja képét ilyenkor meghatározó barna, bordó, lila, sárga virágú növény nálunk csaknem kifagyott, mostanra azért nagy nehezen összeszedte magát, de csupán a sárgák maradtak meg, a különlegesebb színűek eltűntek. Nálunk amúgy is satnya, alig kétarasznyi, meg sem közelíti a löszön növő testvérei nyolcvan centijét és dús pompáját. Nyáron azért vetek belőle egy keveset, a bordósbarna árnyalat kedvéért. Ez a sárga túlzottan repceszerű és a rántottára emlékeztet.

Ha már bokrok, a fehér és lila orgona mindenütt nyílik-illatozik, amelyet nemsokára a rózsaszín tamariskák fognak követni. A bimbók nyílásra készek, egy napsütötte pillanatban púderszínbe öltöztetik a cserjét.

Különleges illatot áraszt a virágzása végén járó vérborbolyák pirosas csíkokkal díszített, aprócska sárga virága. A porzói ingerelhetőek, a látogató rovarok fejére kenik a virágport. A virágokból pedig csillogó piros termések lesznek őszre, amelyek tartós díszt adnak a virágszegény időszakban. 

 Sárga a zanót borsóvirága, átvészelte az őszi átültetést és a tágasabb helyen úgy tűnik, végre elkezdett növekedni. Különleges megjelenésű cserje, vesszői zöldek és levéltelenek.

A telelőből is kihurcolkodtunk. Ha esetleg visszatér a fagy, a kényeskéket arra a pár napra legfeljebb bemenekítjük a lakásba, bár a házunk környéke eléggé védett fekvésű.

A pozsgásaim okoztak kellemes meglepetést: az utóbbi két hétben virágot bontott közülük néhány. A Pachyphytumnak gondolt sárgászöld levelű tünemény dettó olyan virágokat bontott, mint a borsos varjújáj.

Ha jól emlékszem, Aloe aristata néven vettem egy csinos, termetes, levélrózsás növénykét, aki most piros-sárga nagy virágokat bontott. A csövecskék úgy négycentisek, a virágzat olyan 60 cm magas, nagyon hasonlít a fáklyaliliomra. Egészen különleges látvány. 

Szóval változatos és látványos és sok és szép, ami most történik, de ez min semmi ahhoz képest, ami pár héten belül várható. Nálatok mi nyílik pont most?

Sziklakert betelepítése a napos oldalon

Bevallom, én a csúfságok eltakarását sziklakert segítségével a lehető legolcsóbb módon akartam megoldani. A kövek beszerzése nem volt vészes, az udvarban voltak régi terméskövek, az apróbb mészkődarabok összejöttek innen-onnan. Föld, komposzt akadt itthon, alapozásnak sitt is bőven, csak a növények hiányoztak, ezeket úgy gyűjtögettem össze innen-onnan.
A célom az volt, hogy minél nagyobb felületet minél hamarabb fedjen le a zöld, így fenyőkéreg-mulcsot, gyöngykavicsot talajtakarásképpen eleve nem is terveztem a növények alá-közé. Kis cserjéket nem tudtam telepíteni, mert kiderült, hogy a kút körül egy hajdani betonjárda és valami régi melléképület maradványai vannak a földbe besüppedve. Nem lett volna helye a gyökereknek.
A kút bal oldalát a nap kora reggeltől késő délutánig intenzíven tűzi, ezért ide szárazságot jól bíró, igénytelen növényeket és egynyáriakat terveztem. Az elrendezés a következőképpen alakult:
A sziklakert lépcsős formát kapott (afféle mini hegyi-fíling), legfölül a kúttal. A kút megtelt földdel, a belső pereme mellé futós évelőket ültettem, így erősen illatos pünkösdi szegfűt, kis meténget és madárhúrt. Ezek idővel lefelé terjedtek, kellemes növényfolyamokat képezve az alsóbb szintek felé.
A második szint lett a hajdani borjúitató betonvályú. Ez a legforróbb, nem sok föld fért bele, ez meg könnyen kiszáradó. Ezen a szinten kaptak helyet különféle varjúhájak, és ez a kövirózsa otthona.

Számtalan apró sarjat hozott, amikből később a sziklakert egyéb részeire is bőven jutott. Mára a töredezett betonszegélyt teljesen befutották a növények. A harmadik szint nagyobb kövekből kiképzett teraszocska lett, itt már dúsabb a növényzet. Ez a legméretesebb része a sziklakertnek, és a körülményekhez képes legélhetőbb is: a talajréteg kiszáradó, de jó erőben van, sok a fény, és a hely is tágasabb. Ide kerültek féltett leánykökörcsinjeim, tavaszra krókuszok. Van kis és tarka meténg, varjúhájfélék, törpe flox, kúszó és erdei szamóca, tollas és pünkösdi szegfű, madárhúr, törpe íriszek, tatárvirág. Önelvető kisvirágú árvácskát, porcsint és záporvirágot is telepítek ide mindig kedves színfoltnak. A negyedik szint a talajon van. Ezt volt a legnehezebb jól kialakítani. A talaj botrányosan rossz, köves, művelhetetlen. Azonban ide már el lehetett helyezni nagyobb méretű évelő szárazságtűrő növényeket. Az elrendezést úgy kellett megoldanom, hogy ezek a növények csalogassák az ember szemét, de ne nyomják el a sziklakert harmadik szintén élő, kisebb termetű növényeket. Az alsó szint szárazabb oldalának bal szélét - talajjavítás után - csillagőszirózsa, pár gumós írisz, méretes levendulabokor, kakukkfű, pálmaliliom foglalta el. Idővel „lekúszott” ide a meténg, a szegfűfélék és a kúszó díszeper. Így jó kusza az összkép.
A jobb oldalon kék csenkesz és nyuszifül van, néhány magasabb varjúhájfélével körítve. Itt a föld alatt negyven centivel egy ötven évvel ezelőtti építkezésből származó nagy betonlap van elsüllyedve, amit sehogy se bírtunk kiemelni. Így csak ennél sekélyebben gyökerező, mégis aránylag nagy termetű növények kerülhettek ide. A nyuszifülnek még ez is olyan jó, hogy minden évben irtani kell. A sülevényes földben sok növény sínylődött, de tavaly szinte ugrásszerűen nagy lett a pálmaliliom és a levendula.
A sziklakert napsütötte oldala van leginkább kitéve az időjárás viszontagságainak. Az állandóan fújó északnyugati szelet telibe kapja. Az eső ezen az oldalon öblíti le leginkább a termőföldet. A talajnak is van egy természetes tömörödési folyamata. Így ezen az oldalon jelenti a legnagyobb munkát az éves karbantartás. A nagy kövek, amelyek a sziklakert két alsó szintjét tartják, fixen rögzítve vannak a földbe, de a kisebb kövek elmozdulnak. Ilyenkor, az idő kinyílásával ezeket a kisebb köveket ki kell emelni. Egy-két talicska földet mindig betöltök, a természetes tömörödést kipótlandó. Ez az alkalmas időpont új növények telepítésére, és a túlnőtt régebbiek tőosztására. Az utóbbi két évben tavasszal teljesen átrendeztem a sziklakertet, mert jópár új növényt kaptam. A feltöltés után lehet elrendezni a köveket. Utána néhány hét kell ahhoz, hogy a növények megerősödjenek, a kövek kicsit besüllyedjenek, természetesebb hatást keltve.

Feltöltés után: a talaj bolygatott, még vannak üres foltok, a varjúháj indái a földön terülnek.
Az év folyamán azonban nem sok törődést igényel ez a pici díszkert. Alkalmanként egy-egy vödör vizet öntök rá, és gyomlálni is kell, de a tömött növénytakaró miatt nem túl gazos a kertecske. A gyomnövények jó része nem is bírja ezt a mesterséges, kicsit szélsőséges miniklímát. Kéthetente fél óra bőven elég a karbantartáshoz.
Hosszú idő kell – legalább három év – az ilyenféle „háztartási tájsebek” díszkertté való alakításához. Mi lett volna, ha. A sittet elhordatjuk, a kutat és a vasbeton vályút géppel kitépetjük, illetve kiássuk a földből?
Nem biztos, hogy előrébb lennénk. A sittelszállítás ára még a kevesebb, de a kutat – mivel a mélyén víz állt – az eltüntetéshez be kellett volna tömetni, ami megint csak csomó pénzbe került volna. Az eltávolított betonkáva helyén minden bizonnyal ma is gödör lenne, amelyben évről-évre roskad le a föld, és hogy ne legyen balesetveszélyes, minden tavasszal egy –egy kocsi földdel töltögetni kéne. Füvesítésnek, fűnyírásnak a kút helyén sok értelme nem lenne, a föld tömörödött, és a földből még most is ökölnyi tégla-és betoncsomók jönnek elő. Így azt hiszem, a körülményekhez mérten a legolcsóbb és legesztétikusabb megoldást választottuk az udvar hajdani egyik szégyenfoltjának eltüntetésére azzal, hogy nem dózerral kezdtük az udvar kiszépítését.
És hogy honnan vannak a virágok? A kövirózsákat és a varjúhájfélék egy részét a tesómtól kaptam. A levendula, a törpe flox, a szamóca magról nevelt. Jani édesanyja adta a törpe íriszeket, a pálmaliliomot. A nyuszifület és a kék csenkeszt a temetőben kaptam egy nénikétől, aki éppen kiirtotta volna ezeket a sírról, amit gondozott, ehelyett nekem adta… A borsos varjúhájat a szőlőhegyen szedtem, ott vadon nő. A pompás varjúháj egy szálból való, amit Győrben az utcán találtam, és meggyökereztettem. Azóta már háromszor osztottam meg a tövét. Kaptam piaci árustól is kidobásra ítélt növénytöveket, ingyen… Unokatestvéremtől vannak a kökörcsinek, a kúszó szamócát pedig a nyelviskola kertjéből (ahova tavaly jártam) emeltem el, egyszálbélű kis tövecskeként, azóta indáról gyönyörűen elterjedt. Szóval kertépítő cég és sziklás hegy nélkül is lehet sziklakertet építeni, tessék kipróbálni! Igaz, hogy így lassabban megy, de a kertész fő erénye a türelem!

Hidegfront után

A hét elején még tisztán nyárias volt az idő, mint augusztus végén. Rövidujjú pólóban fotózgattuk a szomszéd kiserdő és a temető fái között kibújó hatalmas, dekoratív teliholdat. Ez a kép Jani műve,

ez az alsó pedig az enyém. Majdnem összevesztünk a gépen, de most már kollektívan készül a blog.

El sem akartuk hinni, hogy közeledik a lehűlés, bár a hajdan törött jobb csuklóm a meteorológusokkal egy időben jelezte a változást. Csütörtökön utoljára lenyírtuk a (jó gazos) füvet, felhordtuk a telelőbe a kényesebb növényeket. Ez is a lehető legalkalmasabb időben történt, mert az érkező kiadós eső nem telítette vízzel a pozsgások cserepeit, kevésbé kell tartani a téli károsodástól. Mondjuk tavaly sem a gyökérrothadás volt a fő rossz, hanem a cserepek oldalán felvitt csigák. Jól bekajáltak a nem túl tüskés növényeimből. Ebből okulva nagyjából megtisztogattam a cserepeket, de simán lehet, hogy bekerült pár rejtőzködő nyálgépecske.

A muskátlik és a leanderek még kint maradnak. Mivel a terasz védettebb fekvésű, nem kell tartani a talaj menti fagyoktól. Ezekben a nyárias napokban óriásit nőttek, pedig már szeptember elején abbahagytam a tápoldatozást. Tele vannak bimbókkal, idén most a legszebbek, azt gondoltam, hadd maradjanak még egy kicsit lent a szemek örömére.
Andi tanácsára júliusban ládába ültettem hajnalkát, s bár pár hete már virágzik (mindenféle színben: rózsaszín, bíbor, liláskék, lila), most tudtam lefotózni először.

Nem tudom, nálatok is ilyen éles volt-e az időjárás megváltozása, de péntek délután kb. egy óra leforgása alatt úgy tíz fokot hűlt a levegő, akár órára pontosan meg lehetett volna határozni, hogy itt az ősz, most már tényleg. Ezt bizonyítja, hogy érik a kecskerágó, de nem akárhogy: betegek voltak a bokrok, látni a foltos levelekről, és alig-alig hoztak termést. Keresgélni kellett a képhez.
A bangitám most van a legszebb fázisban: piros ágak, pirosodó levelek, fehér bogyók.
A tamariszkusz mutatós sárgára vált, bemutatja, hogy ő MÉGSEM örökzöld.


Szombat reggelre áztatós eső jött, aminek örültünk, mert tegnap a virágágyásba kerültek a ligeti zsálya meg a vajszínű ördögszem kis palántái. Ültettem egy csomag botanikai kardvirágot is, ami elvileg télálló. Majd meglátjuk, mit tud. Azért is öröm az eső, mert a talaj annyira száraz volt, hogy a héten az egy adag leveszöldségért is meg kellett dolgozni az ásóval. Ezután már érdemes lesz elkezdeni a cserjék átültetését, a megnagyított zöldséges határának kitűzését, később pedig az őszi ásást.
Átültetésre vár az eper közt meghagyott gyújtoványfű. Megvárom, amíg elvirágzik.
Ez a vízcseppes levél pedig nem más, mint a kelkáposzta, vagyis pontosabban a leveles kel tulajdona.
Reggel az eső ellenére -kapcsolaterősítő program - bementünk a mosoni piacra. Ha szombaton jártok a környékünkön, ne hagyjátok ki, hatalmas piac van. Mézet vettünk, évelőket is akartam, de az eső miatt hamar hazament a nénim. Viszont Sopronból meg az Őrségből jöttek gyűjtögetős árusok, hoztak csipkebogyót meg sokféle erdei gombát. Húsz dekát megkockáztattam egy kis leveshez. Megyek is főzni.

Végül egy rejtvény: Ki találja ki, mi ez az agyra erősen hasonlító képlet?