Alkalmazkodás a változó klímához

 A mostani élethelyzetemben megvallom, nem olyan nagy prioritás a kert, mint korábban. Három fiam van, lejárt az anyasági mellett kérhető részmunkaidő, kaja kell, meg nem koszososdhatunk, így a kert az, ami megszenvedi a szabadidő hiányát. Messze nem olyan szép a kert, mint lehetne, és mellette ott van az a kihívás is, hogy bizony a nyarak sokkal szárazabbak és forróbbak, mint valaha, gyorsabban támadnak forgószeles viharok a kisalföldi szélcsatornában, és a teleken jóval kevesebb és enyhébb a fagyos nap. Változik minden és nincs mese, alkalmazkodunk kell. 

A növényállományunk eltolódott mediterrán irányba. Ha vásárolunk is, eleve olyan növényeket  veszünk, ami sanszos, hogy megmarad, de ha valami kipusztul, belenyugvó attitűddel fogadom. Próbálkozás volt, nem jött be és ennyi. Aztán igyekszem újra felfedezni a régi idők igénytelen, kevés gondozást igénylő növényeit, ezért házon kívül járva figyelem a nyaralók, hétvégi házak társításait, amelyek elviselik a kevés gondozást és az esetleges öntözést. Díszfüvek, cickafark, kúpvirág, pünkösdi rózsák, japán szellőrózsa, árnyékliliom,  Perovskia, szamárkenyér... folytathatnánk a sort sokáig. 

Régen szinte minden szabadföldben volt Most a több gondozást, ellenőrzöttebb és kevésbé kitett körülményeket igénylő növények cserepekbe, edényekbe kerültek: pozsgások, örökzöldek, egynyáriak. Az igényesebb zöldségek, fűszerek pedig a magaságyásokba, így kevésbé pocsékolódik az értékes öntözővíz. Most éppen magaságásra alkalmas, finom szerkezetű mulcson töröm a fejem. 

Aztán használható gyakorlatot ad a városi növénynevelés is: a  tetőkerti, balkonládás kertészek tapasztalatai egyre étékesebbek vidéken is. Nyerőek az edényben nevelt hagymások, egynyáriak, apróbb évelők. Mind úgy-ahogy elviselik a sivárabb körülményeket. Krókuszok, gyöngyikék, kis botanikai tulipánok, Puskinia, törpe nárciszok mind olyan növények, akiknek nem számít a szélsőségesebb klímának való kitettség. A magaságyásban virulnak a mikrozöldek és az egynyári fűszerek, mint a bazsalikom, kapor, ha kapnak egy kevés vizet.  

Elmondhatatlanul fontosak a fák, kerítések, mint árnyékadók. A szűrt fényben megmarad és terem a málna, josta, szeder, kevésbé ég szalmasárgára a gyep. A tujákat elfelejthetjük, már mind kipusztult vagy megcsúnyult, de a helyüket átvették az örökzöld cserjék, a Babérmeggy & CO. 

Barátkozunk egyébént a mediterrán növényekkel: a füge, a kivi jól bevált, a szőlők élvezik az enyhébb klímát, és meglepő módon renekül terem a cserje termetű gránátalma. Októberben érik és a gyümölcsök alig kisebbek, mint a szupermarketek kínálata. A leanderek három éve kint telelnek, a védett fekvésben sosincs - 1-2 °C-nál hidegebb. A diófákat támadja a fúrólégy, de az árnyékuk pótolhatatlan - leghűvösebb árnyéka szerintem a diófának van-, azonban kis trónkövetelőként már nődögélnek az apró pekándió-magoncok.

Amit elvesztettünk, azok a régi egynyáriak, amelyek a szabadföldben virultak, ezekből talán a pillangóvirág és az egyszerű nebáncsvirág meg a szarkaláb maradt, a többi általában nem nagyon sikerül. Magaságyásban, cserépben azért van büdöske meg körömvirág, de a sarkanytúka mérhetetlenül szenved. Ha valahol látni magát újravető "paraszt" petúniát, az egy megbecsülendő kincs, a kis paprikaszerű termésekből érdemes kérni, mielőtt végleg kiveszik. 

Kedvenceim a strapabíró, robusztus évelők, de a virágágyásba szükségesek melléjük árnyékadónak a termetesebb cserjék, lehetőleg örökzöldek, oszlopos tiszafa, kecskerágó. 

Az ideálom valahol a régi falusi kertek világa, de a változás kikényszerített egy elszegényedési folyamatot, elmozdulást az igénytelenebb, melegkedvelőbb növények irányába és ebből kell valamiféle élhető mixet kihozni, hidat építeni a régi Közép-Európa és a kibővülő Mediterránium kertvilága között. Nálatok hogy megy ez?

Pozsgások, fűszerpalánták, egzotikumok

 Szeretnék mutatni néhány újdonságot az utóbbi hónapokból. Az egyik a kardlevelú kakuszom másodvirágzása. Most szeptemberben két-három új virágot hozott. Az az érdekes, hogy a tavaszi fő virágzáskor ugyanezen  növényen fehéres-pink virágok voltak! Nézzétek csak, ez a mostani állapot: 

Ez pedig a tavaszi:

Nem tudom,  mi lehet a magyarázata, hacsak az nem, hogy a drága Dédi, akitől a kaktuszt kapzuk többféle dugványt nevelt egy cserépben.

Ez a szép, ősszel virágzó varjúháj is mutatós, mint mindig:

Idén az egyik új projektem az évelő fűszernövények magvetése volt. A lestyán és a kaukkfű sikerült mindössze:

Az utolsó érdekesség az egzotikus projekt, ezt a gyerekekkel közösen találtuk ki. Cserépben nevelünk gyömbért, egy olcsó kis gumódarabkából kiindulva. Kb. 2 hónap alatt érte el ezt a méretet.

Fiaim rácuppantak a mexikói kajákra, és a net tüstént bedobta valamilyen kiismerhetetlen módon az avokádómag csíráztatását, ez is alakul már. Türelemjáték azért, egy hónapba telt, amíg alul megjelent a gyökérkezdemény: 

Kíváncsi vagyok, a hajtáskezdeményből lesz-e valami, a hatalmas mag egyre inkább reped szanaszét. 

Petrezselyem jégkocka

Ez az ötlet valami DIY oldalon jött szembe, rendes, tisztességes fagyasztós pestóként, bazsalikomból és olívaolajból.

Nálunk azonban most petrezselyemzöldből lett bőséges termés a nedves ősz után. A hagyományos tejfölöspoharas-alufóliás fagyasztással az volt a bajom, hogy nehezen adagolható és ha a pohárról lejön a fedés, márpedig lejön, akkor az egész nagy adag zöldfűszer bevesz valami rémes fagyasztószagot, ami a kész ételekből kiérződik.

Szedtem egy nagy zacskó petrezselyemzöldet, átválogattam-mostam, nagyjából lecsepegtettem, durván megvágtam, majd kevés étolajjal nem túl finomra turmixoltam. Szilikon jégkockatartóban egy napig fagyasztottam, majd egy jól záródó klipszes ételesdobozba rendezve visszatettem a kb. 50 petrezselyemadagomat a fagyasztóba, Zöldpetrezselymet igénylő ételbe elég beledobni egy-egy jégkockát, a többi pedig nem fog érintkezni a fagyasztó egyéb tartalmával.

Fűszerkertecske

Idén az első dolgaim egyike volt a kis fűszerágyás kialakítása. Az évelő fűszerek szanaszét nőttek a virágágyásokban és az eper között, de az eperágyat tavasszal áttelepítettük, a helyére pedig zöldségeket szántam, így az évelő fűszereknek is költözni kellett. Elvettem a gyepből egy 2 m2-es kis háromszögletű darabot, ágyásszegélynek körbeültettem vérborbolyákkal és a fonalas agavé-szaporulattal.

A hátsó részbe került a tárkony és a lestyán, eléje takaros sorokban az egynyári és évelő fűszernövények. Eddig csak a gyom nőtt benne, ezért neki akartam állni a nagykapával, hogy fellazítsam és újravessem az egészet, de előtte azért letérdeltem és körülnéztem, hogy mi a pálya. Ha nem is rengetegen, de azért mér sorolnak a kis növénykék. 

Fodros petrezselyem: 

Kakukkfű:

Oregánó:

Muskotályzsálya:

A ritkítással nem lesz túl nagy gondom, mivel finoman szólva nem igazán túlzsúfolt az ágyás. Figyelmeztetnem kellett magam,hogy a kertész legfőbb erénye a türelem, a petrezselyem köztudottan vontatott kelő, a kakukkfű-oregánó fényre csírázik, aztán bejátszhat a hőigény is. A borsikafűnek egyelőre semmi nyoma, pedig azt is vetettem.

Az előző nyögős-társítós poszthoz kiegészítésnek fűzöm hozzá, hogy a fűszerágyásba szórtam el egy kevés maradék rukkolamagot. Az ízletes kis salátanövény vetésének nagyobb részét szikleveles korban lerágták a bolhák a salátás ágyban, de itt a fűszerek társaságában kutya baja! Fűszernövényekkel tehát szerencsésen társítható, úgy tapasztalom. 

Zárócuki: a Piroska tulipán (Tulipa greigii 'Red Riding Hood') utolsó pillanata.