Kutyatejjel csak kesztyűs kézzel

 ...avagy toxikus családtag

Szombathelyen jártunk a családdal, és a Kalandváros környékén arra lettem figyelmes, hogy fenntartható módon, őshonos vadvirágokkal (cickafark, szamárkenyér, kék iringó, árvaláyhaj, mutatósabb bogáncsok, stb), fűszerekkel és szárazségtűrő növényekkel ültették be a játszóterek és sportpályák környezetét. 

Csentem néhány hajtást az egyik pozsgásról, de éreztem, hogy nedvet ereszt. Már akkor sejtenem kellett volna, hogy csapda lesz, bár az agyam hátulján valahol átsuhant a kutyatej szó. Nagyjából megtöröltem a kezem, és ahogy jöttünk haza, tíz perc múlva égni és könnyezi kezdett a szemem, mintha csípős paprikát kentem volna a szemembe. A garatomon folyt le a könny, és a torkom is marta már valami csípős dolog. 

Pár percbe beletelt, mre rájöttem, hogy az ujjaimról a szemembe jutott tejnedv marja a látószervem és a torkom. Megálltunk, a nálam lévő kulacsból kezet mostam és kimostam a szemem is, erre az irritáció valamennyit javult, de a gyomom kicsit később megfájdult és verni kezdett a víz. Arra gondoltam, hogy a tej valamennyire közömbösítheti a mérget, ezért gyorsan ittam egy tejeskávét az egyik kávézóban, ami tényleg segített. 

A Plantneten aztán megnéztem, milyen növény is ez. A megfejtés a délszaki kutyatej (euphorbia myrsinites), amely Európában őshonos vadnövény, sziklakerti szárazségtűrő, ellenálló évelő növénynek számít, a Wikipédia szerint Ameikban veszélyes, irtandó invazív gyom. 

Mérgező, szem- és bőrirritációt, gyomorfájdalakat okoz, nem is enyhe tünetekkel, ezt tanúsíthatom. Milligrammos adagban juthatott be a méreganyaga, mégis két rendkívül kellemetlen órát okozott. 

Mindenkinek javaslom, hogy csak kesztyűben érintse meg ezt a növényt, otthon a becserepezésnél már így is tettem. Remélem, ennyi bosszűság után hajlandó lesz meggyökeresedni, mert komoly terveim vannak vele. 

Nem tudok nem arra gondolni, hogy utolért az instant karma.