Kukoricát szedtünk...

Takarmányszüretről is beszélhetnék, de inkább azt mondom: a helyére került a téli tyúkelemózsia! Két és fél mázsa búzát már beszereztünk, ez a saját kukorica lesz a kiegészítés, meg a betonhéjú takarmánytökök, cukkinik meg patisszonok a téli háziállat-élelmezéshez. A kukorica teljesen beérett, sárga csövei a földnek fordultak: szedésidő van! A szedésbe azonban nem lehet ész nélkül belekapni. Először kitakarítottuk a takarmánytároló sufnit, beegérfogóztuk, és a macskákat is berekesztettük oda egérmentesítés céljából, de örömmel nyugtáztuk, hogy fölöslegesen, mert nem volt egér egy sem. (Van kukoricagórénk is még az ősidőkből, de az most deszkaszárítóként funkcionál.) Aztán előástunk egy sereg kosarat, beleszedendő a termést. Anyuci kitalálta, hogy van egy kettévágott, százmillió éves meszeshordó az udvaron, azt mossuk ki, jó lesz kukoricatárolónak. Ez nagyon jó ötlet volt, odakészítettük. Aztán vonultunk a kertbe. De még most se vágtuk neki magunkat: először a köztes babot szedtük le, aztán kigurigattuk a táblából a tököket. Ekkor jöhetett a kukorica. Én törtem, meg talicskáztam előre, anyuci meg vagdosta ki sorra a töveket, és kévékbe rendezte. Persze ez nem ilyen gyorsan ment, napokig csináltuk, úgy ráéremkedve, hiszen a kukorica nem fut el... Végül minden a helyére került: a kukorica a hordókba, ládákba és kosarakba, mellé a zsákokban a búza,

a tök, cukkini ,meg a szomszéd nénitől kapott, hegynyi patisszon meg nagy kupacba. Most már megoldott a tyúkellátás, és így a téli tojástermés is. Várjuk a nénit, aki a kórót elviszi a lovainak. Sajnos így bebámul az egész hátsó utca a kertbe, a kukoricaszárak már nem takarnak jótékonyan, de már egyre kopárabbak a parcellák, így nem is igen van mit nézni. Még azonban nem dőlhetünk hátra: akad jócskán betakarítanivaló!