Január harmadik vasárnapja van...

... és én pár hete még azt írtam ide, hogy a naptárbejegyzéseket csak kéthetente fogom tudni írni, de szokás szerint ezt sem sikerült tartanom, mint annyi minden mást: már most írnom kell! Ugyanis a héten az egyik hipermarketben megvettem az első vetőmagokat, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Majdnem a teljes paprikarepertoárt megvettem: a Fehérözönt, vettem Garai fehéret is, paradicsompaprikát, édes almapaprikát, kaliforniai paprikát, kalocsai édes fűszerpaprikát is. Csak a Csángó F1 maradt ki, azt általában szaküzletben kapható. Azért szívből remélem, hogy tesóm ad még pár szem Mohaimama-féle kápiamagot...

Paradicsomból lukulluszt és - mégiscsak - Kecskemétit vettem. Ez lesz majd a "kísérleti állat" a rézdrótos palántanevelésnél.

Vettem még pórét is két tasakkal. És hirtelen ötlettől vezérelve egy tasak Zittaui sárga hagymamagot. Kitaláltam ugyanis, hogy palántázni fogom ezt is, mint a pórét, hátha így magról tudunk termeszteni egyéves, nagy hagymákat. Még egy-palántázóföld-láda...

És közben meglepett a kísértés újra, és rendelnem kellett fekete paprikát, sárga óriásparadicsomot, román csíkos paradicsomot, tigriscsíkos paradicsomot. Már tiszta bolond vagyok, nem? Pedig a ládákat még meg se tudtam tölteni földdel, mert még a rózsák tőtakaró fűrészpora is egyben mozog a fagytól. Érdekes látvány viszont, hogy a hideg, fagyos idő ellenére is hogy párolog a hó, tünedeznek el a még megmaradt kupacok.

Tegnap este (miközben lágy zene szólt, a sütőből csokikrémes croissant, majd hajában sült krumpli illata kanyargott elő, és Nyunyu éppen a friss tévéújságból vágott ki titkon meseképeket) előástam a tavalyról megmaradt vetőmagok zacskóját, magam is megdöbbentem a mennyiségen. A magok szavatossága szerencsére legnagyobbrészt még nem járt le. Mielőtt vad vásárlásba kezdtem volna, megtudhattam, hogy van még a szatyorban:

- makói vöröshagymamag

- két csomag céklamag (gömbölyű és hosszú),

- egy tasak angol zeller,

- egy csomag fehér fejtőbab,

- egy csomag zöld hüvelyű bokorbab,

- több tasak körömvirág,

- estike,

- törpe legényfogó vagy öt csomaggal,

- fél kiló Kelvedon csodája borsómag,

- sárgadinnye,

- sonkatök,

- dísznapraforgó,

- tollas szegfű,

- lollo rosso,

- piros golyóforma retek (ezt fogadtam meg, hogy többet nem vetek)

Köszönjük, Emese, ha nem kezdek el túrni, akkor ezt mind megvettem volna feleslegesen.

Volt még ezen kívül házi szedésű festő pipitér, a papírra menthetetlenül felragadt koktélparadicsom-magok és olyan két kiló tűzbab-vetőmag. Lejárt magok is akadtak, lestyán, gyűszűvirág és muskotályzsálya.

Átkutattam még a betárazott zöldségeket. A sárgarépa és a krumpli jól elvan, csak a répa hozott a sötét, enyhe pincében sárga, sápadt leveleket, a pasztinák meg megfonnyadt egy kicsit. Szomorúan észrevételeztem, hogy csak három üveg ecetes uborka van már, legfeljebb öt marinált paprika. Az ecetes almapaprika teljesen elfogyott, rázottból van másfél üveg. Még jó, hogy van a pincében pár kiló cékla, és vegyes savanyúságot is van miből készíteni, ezzel kihúzzuk a tél végéig.

A jövő héten célszerű lesz betölteni a palántázóládákat, de ha fagyos a föld, nem tudom, hogyan. A mákkal akarok próbacsíráztatást végezni, ehhez van pár kis cserepem. Közben meg bámulom a vetőmagkínálatot, ha olyan helyen járok: van-e valami újdonság?

Áprilisi tervek

Április mindig igen mozgalmas. Vetés szempontjából: a káposztafélék kerülnek földbe (itt is be akarom vetni a fűrészporos-hagymapürés vetési módot), és a hó közepétől már vethetőek a hidegre érzékeny növények magjai, gondolok itt a tökfélék: a cukkini, uborka és a sonkatök magjaira, a babfélékre, a csemegekukoricára. Aztán meg évek óta tervezzük a dinnyepalánta-nevelést, mindig veszünk magot, és mindig elfelejtjük, elkeverjük… Ez a céklavetés időszaka is. A céklamag afféle mostohagyermek, mindig elfelejtjük megvenni, amikor megvesszük, elkeverjük. Így találtam ősszel négy tasak céklamagot.
Ekkor már a bevetetlen föld teteje a tavaszi esőktől megköt, kicserepesedik. Ezt fel kell törni a következő vetésekhez, rém utálatos munka! Kézzel elvégezhetetlen, tavaly rotációs kapával estünk neki, utána álom volt dolgozni. Ilyenkor már masszívan törnek elő a gazok is. A föld feltörésének hőskorában, négy éve volt, hogy a szántott parcellát úgy belepte a perje, hogy legyomirtóztam, és utána két héttel tudtuk bevetni…
Víz is kell, mivel a fejlődő növénykék, kiültetendő palánták szinte mindig szomjasak. Ilyenkor szoktuk egy kicsit műtrágyával megtolni a fejlődésüket.
Ez a virágmagok vetésének fő szezonja. Hogy milyeneket vetünk majd konkrétan, az rejtély egyenlőre, az őszirózsa és a legényfogó fix, de szeretnék szalmavirágfélét és sóvirágot is vetni.
Ilyenkor már kiköltöznek az udvarra a leánderek, a kaktuszok (tegnap nézegettem a nagy kaktuszt, már előre félek a kifuvarozásától), és szoktatásképpen a paradicsom-és paprikapalánták is kikerülnek. Ez egy tavaly áprilisi palántázóasztali idill: párleveles paprika-és paradicsompalánták, kis locsolókanna, a zöld flaskában tápoldat, a rózsaszín tetejűben gyökereztetőpor, kis ásó, kesztyű, gumiszalag, aminek segítségével nejlonnal le volt kötve a palántanevelő dobozok teteje.Az április tervei nagyon távolinak tűnnek most, és a tervezett feladatokat nagyban befolyásolja a megvett vetőmagtömeg, az időjárás, a ráérés, és még a jó Isten tudja, micsoda dolgok… A tervek részletei az idő múlásával jobban körvonalazódnak, most csak az első lépéseknél vagyunk. Ezek azonban már most félrekanyarognak az eredeti tervektől! Nem is rágcsálom többé ezt a tervezős témát, beszéljenek a tettek!

A szomszédnak igazándiból mije is zöldebb?

Valahol olvastam, hogy a kert afféle mesterséges ökoszisztéma, aminek az egyensúlyát a kertész alakítja ki úgy, hogy saját elvárásainak felelteti meg. Minél jobban eltérnek ezek a mesterséges elvárások a természetes állapottól, annál nehezebb előállítani a kívánt ideálisan szép és bőven termő, viruló kertet. Ha tökéletes kertet szeretnék ezek szerint, egész nap gyomlálnom-kapálnom kéne a felkomposztozott, felműtrágyázott, beöntözőrendszerezett kertemet (amiben természetesen fűtött üvegház kellene, hogy legyen). És a lényeg: szögesdróttal, föld alá öntött betonnal, hálóval kéne a szomszédtól megvédeni a kertemet. És itt nem arra gondolok, hogy a szomszéd bácsi a hetvenéves fejével átmászik majd a kerítésen felhúzni a sárgarépákat, bár járt már tolvaj a kertben. A környező kertek, udvarok és azok tulajdonosai az elmúlt években ha nem is óriási, de azért észrevehető hatást gyakoroltak a mienkre.

A szomszéd kertek átalakulása a miénket is átformálta. Régen a kertünk vége melletti telek helyén egy rém gazos, ördögcérnával teli kukoricás volt, a végén bodzás dzsungellal, ahol kisiskolás korunkban kényelmesen bélelt "bungit" csináltunk Hédivel, és nyaranta ott bujkáltunk az utcabeli gyerekekkel. Vagy tíz évvelezelőtt jelenlegi kertszomszédunk felépítette takaros családi házát, miután a messzi, szép Erdélyországból ilyen távolságra költözött. Az építkezés kavicsából-homokjából az építési vállalkozó jóvoltából jutott a mi kertünkbe is. Cirkusz helyett azonban kiegyeztünk a leendő kertszomszéddal, hogy gyomirtózza le abban az évben a kertünk végét, és kvittek vagyunk...

Csak csekély kertnek jutott hely a szomszéd telken, és egy nap átjött hozzánk újdonsült szomszédunk, kérve, hogy anyu adjon bérbe neki egy darabkát a kertből, hogy legalább egy kis zöldségese legyen. Anyu "kevesebbet kell kapálni" megfontolásból bele is ment a "bizniszbe". Bérleti díjként a szomszéd néni által annak komposzthalmára kidobált ételmaradékot és száraz kenyeret kérte a tyúkjaink számára. Így néz ki a vidéki cserés kertbérlet. (Ennek meredekebb fajtái a Bazár csere-bere rovatában olvashatóak, amikor vietnámi csüngőhasú anyadisznót cserélne az illető gazda laptopra, ennek híján pálinkára és még sorolhatnám.) Egy körülbelül ötször ötös darabot így a kedves Jutka művel. Eleinte mindig bámultuk azt, hogy milyen más modorban kertészkedik. Hozta azokat a vetőmagokat, amiket a testvére szedett neki a messzeségben, és kíváncsian néztük, hogy boldogulnak ezek a növények Szigetköz agyagjában. A borsó és a bab nem ment neki sokra, a szél kidöntötte a sorokat. Aztán áttért a halászias bokros vetésre, akkor már jobban ment a dolog. Mi meg lestük a nagy csombor-meg kapor-bokrait. A csombor nekem csak döglődött, szomszédasszonyunk meg a járda hézagjából is csombort tépkedett az udvarában, úgy elterjedt az Erdélyből hozott magból kifejlődött csomborja. A mi uborkánknak esélye sem volt az övével szemben. Hamar "összekertészkedtünk": amikor kidöglött az uborka az utolsó szemig, ő látott el minket úgy, hogy szinte csak abból főztünk be. Cserébe cukkinit, sárgabarackot, salátát kapott, mikor mi akadt. És nagyot nevettünk azon, hogy az ő Székelyföldről hozott tárkonyának a töve úgy élt meg, hogy a tövet, amikor meghozta messziről, megosztotta velünk. Az ő töve egy-két év után kihalt, a mihozzánk került tődarab viszont szépen fejlődött. Múlt ősszel visszaosztottuk a tövet: a mienket megfeleztük, hogy neki is legyen - a saját tárkonyjából! És ez így megy évek óta. Azért a kerítésre bab van futtatva: terem és egy kicsit takar is.

A kert vége tesómék utcájára vezet ki. "Kisdedkoromban" itt egy erős deszkapalánk volt, ami eltakarta a kertet az avatatlan bámészkodók elől. És állt itt egy vénséges-vén diófa is. A kert legvégéből még a tanácsrendszerben, 1981-ben egy másfél méteres darabot kisajátítottak, és a szüleinket kötelezték a palánk elbontására, az út kiszélesítésének és leaszfaltozásának ígéretével. Az utcát olyan három éve aszfaltozták le. Hiába, Isten malmai lassan őrölnek... Közben a vénséges diófa kikorhadt, kivágtuk, és a helyére kocsibejáró került. A kertbe meg premier plánban bámultak be az utcán lődörgő léhűtők, és nem bírták ki, hogy be ne szóljanak. Ezért a takarást most a takarmánykukorica adja, a termésen kívül fontos feladata a takarás a kerti munka főszezonjában.

A kert jobb szélén füves út van. Régen itt a másik szomszédnak volt szőlőlugasa és birsfái. Aztán amikor elkezdett lovaskocsis fuvarozással foglalkozni, közös út lett mindkét telek széléből egy-egy nyolcvancentis darab. A maradék kert a szomszédban lucernás lett a paci számára. Gondozatlan lucernás! Az acat pelyhei, a maszlag termései mind átjöttek hozzánk, és mivel a kerti utat se gondozták úgy, ahogy kellett volna, a tarackbúza is vészesen terjedni kezdett. És ezzel küzdünk már öt éve, nemcsak mi, hanem a második szomszéd is. Pesze a ló azóta megdöglött, a lucerna eltűnt, de az átkos maradványok még most is feltűnnek a kertben.

A második szomszéd a szuperkertész, Marika néni. Őnála minden van: benzinmotoros vízpumpa az öntözéshez, fóliasátor, tápoldat-hektóliterek, műtrágya, komposzt, kistraktor, szuperszerszámok. A kertje legalább akkora, mint a miénk, és esőben fagyban-hőségben, mindig kint dolgozik. Kertjének földje, mint a hamu, benne sosincs egy szál gaz se. Nagyon szuper dolgokat tud, ismeri a hagyományos kertészkedés mindenféle módszerét, és modern növényei is vannak, csodálatos terméssel. Ilyen volt nyár végén a csodauborkása akkor, amikor mindenki másnak már minden lerohadt:Számomra ő a kert élő lelkiismerete: ha meglátom, rögtön beugrik, hogy még nem locsoltam, kapáltam, gyomláltam stb... aznap. Ő nem az a természosztogató típus, mint a másik kertszomszédunk, a kedves Jutka, viszont kiváló kerti ötleteket, olykor vetőmagokat ad. Mindehhez mindig a legfrissebb helyi hírekkel is szolgál. Szóval: kertünk nem elkülönült sziget a falu tengerében: a szomszédoktól jön gaz, vetőmag, termény, kertészkedési tipp. És persze hírek: hová lenne az ember falun egy kis pletyka nélkül?

Maglista 200 m2-es kerthez

Ez az első év, hogy nagyjából teljes zöldségeskeret fogok művelni, s a jelen bejegyzésben próbálom megtervezni a magszükségletet. Ma leltároztam a gyűjtött és tavalyi maradék magjaim között. Szerencsére az előző évi magok mind a lejárati időn belül vannak. A szemrevételezés után aztán elmentem egy hipermarketbe bevásárolni az akciós magokból. Igaz, hogy figyelmesen meg kell nézni a papírzacskók lejárati dátumát, de mégiscsak ez a legolcsóbb forrás. A ritkább magokért még fel kell keresnem egy vetőmagboltot, s még egyszer végigbogarászni a teszvesz.hu magkínálatát. Még van jó néhány hiányzó tétel, de úgy érzem, már nagyjából felkészültem a tavaszra.


Február közepi vetéshez, palántaneveléshez
- Snidlingmag (saját gyűjtés)
- Póréhagymamag 1 cs.
- Pritaminpaprika 2 cs.
- Kápia paprika (kaptam)
- Középkorai, gömbölyű paradicsom 2 cs.
- Lucullus paradicsom 2 cs.
- Sárga, körte alakú koktélparadicsom 1 cs
- Madársaláta 1 cs - ládából kienni!!
- Metélőzeller 1 cs.
- Szárzeller 1 cs.
- Bazsalikom 1 cs.
- Majoranna 1 cs.
- Kakukkfű 1 cs.
- Mustár zöldtrágyának, ha esetleg marad üres hely 1 cs

Márciusi, szabadföldi vetéshez
-Danvers sárgarépa 8 cs.
- Félhosszú petrezselyem 8 cs.
- Kapormag (saját gyűjtés)
- Jégsaláta 3 cs.
- Lollo Rosso vagy más piroslevelű saláta 1 cs.
- Lollo Bianco vagy egyéb zöldsaláta 1 cs.
- Fejes saláta 1 cs.
- Franciaretek 3 cs.
- Kelvedon csodája zöldborsó 1 cs
- Zsuzsi zöldborsó 1 cs
- Pár fej fokhagyma
- 2,5 kg dughagyma (80% vörös- és 20% lilahagyma)

Áprilisi, hidegágyi vetésre, palántaneveléshez
- Késői karalábé 1 cs.
- Brokkoli Calabrese 3 cs.
- Kelbimbó Cassiopeia 2 cs.
- Céklamag 1 cs.
- Csemegekukorica 2 cs.
- Futóbab (saját gyűjtés)

Május eleje
- Cukkini 3 cs. (Lehetőleg többféle)
- Patisszon 1 cs.
- Sütőtök, nagydobosihoz hasonló fajta (saját gyűjtés)
- Sonkatök 1 cs.
- Sárgadinnye 1 cs.
- Uborka 2 cs.

Június, másodvetés:
- Babfélék: zöldhüvelyű zöldbab 1 cs., sárgahüvelyű zöldbab 1 cs., méteresbab 1 cs.
- Késői karfiol, palántaneveléshez 1 cs.
- Spenótmag 1 cs.
- Leveles kel palántaneveléshez 1 cs.
- Őszi saláták 2 cs
- Franciaretek 1 cs

Virágmagvak

Március eleje, palántaneveléshez:
- nyári viola 1 cs
- telt porcsin (saját gyűjtés)
- telt nebáncsvirág(saját gyűjtés)
- Tátika(saját gyűjtés)
- Feketeszem (Thunbergia) 1 cs
- Futó oroszlánszáj (Asarina scandens) 1 cs
+ egyebek, amelyekről beszámoló később

Április eleje, szabadföldbe:
-Sarkantyúka 2 cs.
-Muskotályzsálya 1 cs.
-Körömvirág (saját gyűjtés)
-Kakukkmák (saját gyűjtés)
-Büdöske (saját gyűjtés)
-Pillangóvirág (saját gyűjtés)
-Nebáncsvirág

Újdonság volt a számomra az Asarina scandens mag, amit kúszó oroszlánszájnak és csigalevélnek is becézgetnek magyarul. Kúszó, 2,5-3 m-re nő elvileg és a róla készült fotók a neten igencsak mutatósak. Remélem, nem okoz csalódást. Ilyen szépséges képeket lehet látni a növényről:

Kettős köszöntő

Ez a hét két új olvasót hozott nekünk,
az egyik Curi, akinek hasznos ajándéktippeket köszönhetünk,
köszöntjük nálunk az egyik utolsó őszi rózsával.
A másik olvasó családtag és már aktív kommentelő, neki személyre szabottan választottam ezt a képet, egy vitorlást a Fertőről, ;-) mert már bizonyára nagyon hiányzik az Érzés...