Most, a még makacsul kitartó téli napok alatt lehetséges! Úgyis ez az olvasgatás egy gyöngyörgettt téma volt még a nyáron, pontosan az ilyen téli napokra, s idáig még nemigen szedtük elő.
Amit most előböngésztem, azzal lehet, hogy már találkoztatok. Ez a könyv ugyanis – a Magyar Házi Gazdasszony – az 1820-as kiadás 1987-es újranyomása. Tartalmának régisége ellenére brilliáns kis könyv.
N. Nagyváthy Jánost, tekintetes nemes Szala Vár Megye táblabíróját én nem a Werbőczi Hármaskönyvében a sarkalatos nemesi jogokat böngésző, netán mulatozó, pocakos-sujtásos kabátos uraságnak látom, akit nem köt le az ítélkezés, és ennek okán nőnevelő kioktatást tart. Nem, ennél sokkal szimpatikusabbnak tűnik számomra: egy olyan ember, akit a való élet dolgai érdeklik. Nagyra becsüli a kétkezi, teremtő munkát, és felismeri, hogy azt a sziszifuszi, állandóan újratermelődő ramaty munkakupacot, amit háztartásnak neveznek, értelmesen megszervezve könnyebb lehet az „Asszonyságok” élete. (Az „Asszonyságok” megnevezés mindig nagybetűvel szerepel a könyvben!) Nagyon eredeti figurának tűnik, egy reformkori nőbarát személyiségnek.
Sok háztartási tanácsa most, az atomkorban is abszolút helytálló. Ez különösen igaz „A kerti zöldségekről” szóló fejezetre. Az alább idézett dolgokat ugyanis a modern kemikáliák megszületése előtt próbálták ki szorgos kezek. Így ez jó lecke a kert optimális kihasználásából, a talaj erejének fenntartásáról, a zöldségnevelgetésről- és tárolásról. Ez a fejezet igen hosszú, és ha érdekel titeket, boldogan osztom meg veletek. Úgy gondolom, itt nem a mazsolázás a legjobb, hanem a számunkra érdekes részeket egyenként nézem végig. Fotókat nem csatolok, mert egyfelől a huszonhárom évvel ezelőtti kiadás olyan rongyos és koszos (szégyen, gyalázat, de az olvasástól van!), mint egy százéves könyv, másfelől meg a reprint kiadás a régi nyomdai technika modernizált változatával készült, és igen nehezen olvasható. (A furcsa szófordulatok nem helyesírási hibák!)Akinek kedve telik abban, hogy a nyelvújítás előtti magyar nyelv ízes fordulatain csemegézzen -mint nekem-, azzak ez a könyv a használhatóságán túl igazi ínyesfalat.
Érdekessége a kötetnek, hogy mivel egy jogászember írta, a könyv egyes részei– mint a jogszabályok – szakaszokra, paragrafusokra, alpontokra bomlanak. A szövegben a névszók, egyes szavak nagybetűvel vannak szedve, ez gondolom, afféle germanizmus. Mégis jó hazafi ez amagyar nemesúr, mert az előszóban leszögezi:
"A’ mi ezen Könyvben van, az meg van több Asszonyságok által ’s magam házánál többször próbálva, és nagy részben Magyar Asszonyságok fogásai. A Germershausen Hausmutterje nagy részben nem a’ honnyi Gazdasszonyok számára van készítve. A’ Magyar idetartozó Írókban pedig sem Egész, se szoros megválogatás;é s hazai fogás még-inkább nem találtatik.”… „E’ szerint az én Hazámbeli Asszonyságoknak is van mivel büszkélkedni, Van nekik kirekesztőleg tulajdon, van köz, van oly fogások is, a’mellyet más Országbeli Asszonyságoktól tanúltak, rámára vontak, és meg is javítottak.”
Amit most előböngésztem, azzal lehet, hogy már találkoztatok. Ez a könyv ugyanis – a Magyar Házi Gazdasszony – az 1820-as kiadás 1987-es újranyomása. Tartalmának régisége ellenére brilliáns kis könyv.
N. Nagyváthy Jánost, tekintetes nemes Szala Vár Megye táblabíróját én nem a Werbőczi Hármaskönyvében a sarkalatos nemesi jogokat böngésző, netán mulatozó, pocakos-sujtásos kabátos uraságnak látom, akit nem köt le az ítélkezés, és ennek okán nőnevelő kioktatást tart. Nem, ennél sokkal szimpatikusabbnak tűnik számomra: egy olyan ember, akit a való élet dolgai érdeklik. Nagyra becsüli a kétkezi, teremtő munkát, és felismeri, hogy azt a sziszifuszi, állandóan újratermelődő ramaty munkakupacot, amit háztartásnak neveznek, értelmesen megszervezve könnyebb lehet az „Asszonyságok” élete. (Az „Asszonyságok” megnevezés mindig nagybetűvel szerepel a könyvben!) Nagyon eredeti figurának tűnik, egy reformkori nőbarát személyiségnek.
Sok háztartási tanácsa most, az atomkorban is abszolút helytálló. Ez különösen igaz „A kerti zöldségekről” szóló fejezetre. Az alább idézett dolgokat ugyanis a modern kemikáliák megszületése előtt próbálták ki szorgos kezek. Így ez jó lecke a kert optimális kihasználásából, a talaj erejének fenntartásáról, a zöldségnevelgetésről- és tárolásról. Ez a fejezet igen hosszú, és ha érdekel titeket, boldogan osztom meg veletek. Úgy gondolom, itt nem a mazsolázás a legjobb, hanem a számunkra érdekes részeket egyenként nézem végig. Fotókat nem csatolok, mert egyfelől a huszonhárom évvel ezelőtti kiadás olyan rongyos és koszos (szégyen, gyalázat, de az olvasástól van!), mint egy százéves könyv, másfelől meg a reprint kiadás a régi nyomdai technika modernizált változatával készült, és igen nehezen olvasható. (A furcsa szófordulatok nem helyesírási hibák!)Akinek kedve telik abban, hogy a nyelvújítás előtti magyar nyelv ízes fordulatain csemegézzen -mint nekem-, azzak ez a könyv a használhatóságán túl igazi ínyesfalat.
Érdekessége a kötetnek, hogy mivel egy jogászember írta, a könyv egyes részei– mint a jogszabályok – szakaszokra, paragrafusokra, alpontokra bomlanak. A szövegben a névszók, egyes szavak nagybetűvel vannak szedve, ez gondolom, afféle germanizmus. Mégis jó hazafi ez amagyar nemesúr, mert az előszóban leszögezi:
"A’ mi ezen Könyvben van, az meg van több Asszonyságok által ’s magam házánál többször próbálva, és nagy részben Magyar Asszonyságok fogásai. A Germershausen Hausmutterje nagy részben nem a’ honnyi Gazdasszonyok számára van készítve. A’ Magyar idetartozó Írókban pedig sem Egész, se szoros megválogatás;é s hazai fogás még-inkább nem találtatik.”… „E’ szerint az én Hazámbeli Asszonyságoknak is van mivel büszkélkedni, Van nekik kirekesztőleg tulajdon, van köz, van oly fogások is, a’mellyet más Országbeli Asszonyságoktól tanúltak, rámára vontak, és meg is javítottak.”
Most pedig nézzük meg, mi történik a „Magyar Szépnem Gazdasszonyságának” kertjében- részletenként! Először általános kerti tanácsokat kapunk, ezek is igen jók.
"XV. Szakasz.
A Kerti Zöldségekről
§.134.
A’ Kerti, vagy Konyhazöldségek öt Rendre oszlanak közönségesen: Az
I.-ső Rendet teszik azok, a’mellyeknek Leveleiket használjuk; és ide tartozik a’Nyári, és Télisaláta; Káposzta nemek, Spárga, Sóska, Spinát ’sa’t.
II. A’ mellyek gyökerekkel, répájokkal, és hagymájokkal táplálnak; mint a’Sárga, Tzukor, Kerék, és Veresrépa, Retek, Veres, és Fokhagyma, Pástinák, Petrezselem, Zeller ’sa’t.
III. Azok, a’mellyek virágjokért termesztetnek: mint a Kauliflora vagy Kárfiól, és jóféle Sáfrány.
IV. A’ mellyeknek használhátó magjaik vagynak mint a’ Borsó, Bab, Coriandrom, Mustár, Mák.
V. Azok, a’ mellyek gyümöltsöt teremnek, mint a’ Dinnye, Ugorka, Eper ’s’at. Ezek közzűl tsak a’ szükségesebbekre adok némelly közönséges, és különös Jegyzéseket.
§. 135.
Általjában a’ zöldség termesztéshez megkivántatik hogy
1.A’ Kert késő összel, korán tavasszal, és harmadszor mindenféle vetés előtt felásassék.
2.A’ Kert hat táblákra szakasztatván, minden ősszel legalább egy tábla, sőt ha telik, és a’ főld sovány, vagy igen agyagos, kettő megtrágyáztassék.
3. Éretlen Zsiros trágyával soha se kel trágyázni: mert az kevesebbet használ, és többet árt, ’sa’ férget szaporítja. A’két három esztendeig hevert, és minden Ősszel és Tavasszal apróra vágott porganaj legjobb, és ezt egy tenyér vastagán, sőt bővebbenis lehet teríteni. A friss tikganaj tsak a gazt szaporítja: de ha tovább hever, és apróra vágatik igen jó. A Forgáts trágya általjában kertben nem jó; és ha tsak egészen földé nem vált: bizonyosan hangya fészek, és nem kövérit.
4. Ha a’ kert régi, a’ trágyázás semmitse használ. Azértis az illyen kerteket az erdőkből, ’s másonnan gyepfőldel kel 8-12 iznyi vastagon, trágya helyett megteríteni, és egy idén ötször hatszor felásni, hogy a’ gaztól megtisztúljon. Ha az illy föld sovány, meg kel porganajjal keverni.
5.Ha gyepföldet nem bír a’ gazdasszony behordatni, és kertje a’ régiség, vagy kövérség miatt nem akar teremni: fel kel azt legalább két láb méllyen ásni összel; és porganajjal vastagon megkeverni. Az ilyen alórul felforgatott, és megtrágyázott főld ismét sok esztendeig fog teremni. A’melly Kertben a foghagyma kipállik: jele, hogy az igen kövér.
6.Általjában a sürüvetés, vagy ültetés, a’ Kertekben nem jó.
7. Jó magot vagy Hazabeli Kertészektől: vagy a’ Pesti, Pozsonyi, és Bétsi Bóltosoktol kel venni, és nem a’ Szomszédoktól kérni, vagy a’ Házalloktól vásárolni.”
( A következő bejegyzés ebben a témában a leveles zöldségekkel fog folytatódni.)
A jövő hét a magvetéseké lesz, de azért az etetőt is kuksizom, hátha előkerül valami eddig ismeretlen madárka. Hamarosan élesben is jönnek a feladatok. Igazság szerint már várjuk is, pont tegnapelőtt sóhajtott fel anyuci: „Istenem, legalább gereblyézni lehetne, meg lehet őrülni már a lakásban!” Való igaz, egy idő után az olvasgatás, a főzés és akármi más is rémesen unalmas tud lenni. És ráadásul lelkifurdalással tölt el, hogy milyen lusta vagyok, csak olvasgatok… Ezt némileg enyhíti, hogy farsangi jelmezt gyártok már napok óta Nyunyinak, de az igazi csillapítószert csak a föld, csírák, rügyek,virágok látványa adja majd!
Itt véget ért a békesség. A rigók bevették magukat a tyúkólba (!), ott a tyúkok moslékjából is csipednek, és utána a többi madárhoz képest jóllakva mennek az etetőre. Pontosabban az etető alá, ott keresgélnek. 
Általában ők jönnek elő elsőként, utánuk merészkedik a többi madár. Az etető alatt mindig csak egyetlen rigó fér el, a menő gyerek – ha a többi rigó odamerészkedik, menthetetlenül megvagdalja őket a csőrével. Pedig van a földön búza, napraforgó, diódarabok, és a tyúkudarban bőven étel-és zöldségmaradék.
Ez éppen egy ritka pillanat: a jobb oldali a vérmes, a bal pedig a félős. Fél perccel később már verekedtek.
Más madarakat is kegyetlenül félrehajt. Az egyetlen rigólánnyal más a helyzet: őt eltűri, de valószínűleg tobzódó gerjedelmeket kelt benne, mert szegény kis barna madár nem győz menekülni előle. Úgy veszem észre, nem vevő a buzgó udvarlásra. Pedig ez a menőző vigéc mindennel bepróbálkozik, hogy a nőci engedjen neki.
