Citromsármányok

Ezek a kismadarak úgy érkeztek hozzám az etetőre, mint egy ismeretlen világ küldöttei. Lehet, hogy ez egy kicsit furán hangzik. A sármányokkal a képes határozókönyvet lapozgatva úgy voltam korábban, hogy biztosan valamilyen édes kismadarak a sűrű erdő mélyén, úgyse fogom meglátni őket soha, és kezicsókolom, ámen. (Ráadásul mifelénk "sármánynak" csúfolják a magukat szentnek megjátszó, közben meg enyhén szólva laza erkölcsű hölgyeket.)

És egy ragyogó téli napon szinte a cipőm orra alól szállt fel az etetőnél két sárga kimadár. Én, a nagy hozzáértő, rögtön kineveztem őket "csíznek", de a dolog így se stimmelt, nem passzolt rájuk a leírás. A nyomozásban újra csak Schmidt Egon Kossuth - díjas író természetszerető sorai segítettek. Mint annyiszor, megdöbbentem: újra olyan dolgot fedeztem fel, ami tulajdonképpen az orrom előtt volt, de nem vettem észre. Ezért már érdemes volt elkezdeni a madáretetést.

Nos, nézzünk a határozókönyvbe, ismerjük meg ezt a tarka madárkát.

"Citromsármány (Emberiza citrinella)

A házi verébnél valamivel nagyobb, hossza 16,5 cm. A hím feje sárga, pofáin U alakban hajló minta látszik, háta rozsdás árnyalatú barna, rajta sötétebb hosszanti foltokkal. A farcsík élénk rozsdavörös, a faroktollak feketésbarnák, a szélsők részben fehérek. Alsóteste sárga, a mell oldalain vörhenyes foltozás van. A tojó feje nem olyan élénk sárga, pofáin a rajzolat alig látszik. A fiatalok alsóteste erősebben csíkozott. Szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori.

Erdőszéleken, kis alföldi akácosokban, a folyóárterek közelében, bokros domboldalakon, erdei irtásokon márciustól hallahtjuk a hímek egyszerű >>ci-ci-ci-ci-ci-cűűűűűű<< énekét. Inkább kóborló, mint vonuló madár,télire csapatokba verődik, számuk az észak felől hozzánk érkezőkével növekszik. A párbaállás és a revírek kialakulása erősen függ a mindenkori időjárástól. Enyhe telet követően már február második felében, egyébként márciusban látjuk őket a költőhelyeken. A párok évente kétszer, április-májusban, illetve júniusban költenek. A fészek helyét a tojó választja ki, erdőszéleken, bokros patakparton, nagyobb erdei tisztások szegélyein. Egy alkalmas, jól elrejtett talajmélyedésben különböző növényi anyagokból, száraz fűszálakból, gyökér-és háncsdarabkákból egyedül építi egyszerű fészkét. Ahol mohát talál, azt is felhasználja, a csészét finomabb fűszálakkal és gyökerekkel, néha növényi pihékkel, tollakkal béleli. A fészekalj 3-5, vörhenyesfehér alapon foltozott és zegzugos vonalkákkal is tarkált tojásból áll. Méreteik 21X16 mm. A tojó egyedül kotlik, párja a közelben, magasabb faágakon ülve énekel. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a tojáshéjakat a tojó elnyeli, vagy elhordja a fészektől. A kicsinyeket az első napokban anyjuk sokat melengeti, később mindkét szülő etet. A fiókák ürülékét az öreg madarak az első napokban elnyelik, később többnyire elviszik a fészektől. A fiatalok 12-13 napos korukban még röpképtelenül hagyják el otthonukat, szüleik még két hétig etetik őket.17-18 naposan kezdenek önállóan táplálkozni.

A citromsármány magevő madár, nagyon sok gyommagvat fogyaszt, fiókáit viszont nagyrészt ízeltlábúakkal eteti. Különösen sok légyfélét és lárvát, lepkehernyókat és bogarakat hoznak a fészekhez, de félig érett gabonaszemeket is etetnek. Hazánkban védett."

Még néhány érdekesség, szintén Schmidt Egontól, de a Csodálatos madárvilág - Légből kapott igaz történetek című könyvből:

„A hazánkban élő sármányok nagyjából veréb nagyságú madarak, a nyílt területek lakói, ahol apró magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. Vannak köztük vonulók (kerti sármány), részleges vonulók (nádi sármány), kóborló fajok (citromsármány, sordély).
Folyóártéri erdők szegélyén, kis alföldi akácfoltok közelében, bokros vágásokban járva márciusban már mindenfelé hallhatjuk a a citromsármányok jellegzetes „ci-ci-ci-ci-cűűűűű”-vel visszaadható, egyszerű, de kedves kis énekét. Ilyenkor még gyakran csapatokban járnak, és nem egyszer más fajokkal, mezei verebekkel, tengelicekkel, kenderikékkel, fenyőpintyekkel társulva keresgélnek a gazos földeken. Télen a településeken is felbukkannak, előszeretettel keresik például az istállók és szalmakazlak környékét. A havas faágakon ülve alig várják, hogy kihordják a friss trágyát, és azon nyomban ellepik a gőzölgő kupacokat. „
„…. A citromsármány elsősorban a talajon fészkel. A Lengyelországban vizsgált 379 fészek 71 százaléka épült ilyen módon, a fű között lévő talajmélyedésben, ez az arány feltehetőleg nálunk is hasonló lenne. Ennek a fészkelésmódnak persze számos kockázata van. A tojások és a fiókák gyakran pusztulnak el természetes ellenségek, görény, menyét, róka, vaddisznó, a települések közelében házi macskák tevékenysége következtében, de hirtelen jött nagy záporok is megsemmisíthetik a fészekaljakat.
Szerencsére a párok ilyen esetben nyomban pótköltést végeznek. A citromsármány ma gyakori madár Magyarországon, a becslések szerint majd 400 000 pár fészkel és ez a szám remélhetőleg a jövőben sem változik.
Sövények, bokros árokpartok mentén, akácosok szegélyein költenek, ahol viszonylag ritkán kaszálnak, de ezek a területek mentesek a számukra káros egyéb emberi tevékenységektől is. Segítik a citromsármányt a más madarak számára katasztrófát jelentő tarvágások, ahol a természetes felújulást követően az első megtelepedők közé számítanak. De költenek a magasfeszültségű vezetékek számára az erdőkben vágott széles, bebokrosodott nyiladékokban és a települések szegélyein is.”

Ezek szerint túlélőmester kismadaraim beazonosításában végül az a bizonyos sárga alapon fekete U alakú folt segített.

A hímen:A tojón:Mindig a földről szedik fel a magokat, keresgélnek a szotyik közt, de úgy láttam, nehezen bontják ki, így inkább a búzára nyomulnak. A képen, ha jól megnézzük, az előbbre levő, egyszerűbb tollú tojó csőrében több szem búzát láthatunk.

Mindig páronként érkeznek, sosem csapatban, és nem is szólóban. Hosszasan szemlélődnek a körtefán, aztán amikor úgy látják, hogy tiszta a terep, rávetik magukat gabonaszemekre. Talán az egyik legkevésbé félénk madár, egész közelre bevárja az embert. Ha macska jön, akkor csak felugrik a fára, vagy bebújik a bokorba, de nem kezd pánikszerű menekülésbe, messzire repülve. Szívesen szedeget együtt más madarakkal, verebekkel, zöldikékkel, pintyekkel, de a rajzó madárcsapatban is szorosan egymás mellett eszegetnek a párok.

Még sose láttam, hogyaz etetőn kutatgattak volna, bár szívesen elücsörögnek a fa ágain, amelyen az etető függ. Jóllakva a fán is egymás mellett ülnek, mint egy-egy kis szerelmespár, a hím dalolgat szíve hölgyének.

Voltam olyan szerencsés, hogy lássak különleges madarakat, kócsagféléket, fekete gólyát, ritka sasokat, búbos bankát, de erről a csíkos aranycseppről azt se tudtam szinte, hogy létezik. Bár nem számíthatok arra, hogykertünk állandó lakója legyen, hiszen a bokros-cserjés erőszél a hazája, remélem, jövő télen ismét megérkeznek ezek a kis szerelmespárocskák az etetőre, hogy gyönyörködhessünk bennük!

Az utóbbi időben...

... nagy-nagy örömet jelentett számunkra, hogy sok-sok új olvasót üdvözölhettünk. A mai reggelen Mammkát köszöntjük sok szeretettel és egy kis nyári hangulattal: Duna-parti mocsári nősziromcsokorral.

Olvassuk tovább a Magyar Házi Gazdasszonyt!

Az „I. Rendre tett” leveles zöldségeket ismerhetjük meg.

§.136.

I. A’ Leveles Zöldségek közt első a’ Saláta. Ez a’ plánta ha százváltozásokból állis: mégis tsak két rendre oszlik, u.m. Nyári, és Télisalátára. A’ Nyárit ősszel, és Tavasszal minden holdnapban vetik, és kiplántálják. Nyárban már nints hozzá nem is betses. A’ Téli Salátát Sz. Mihály hétjében vetik, és Novemberben, vagy a’ki akarja, Mártiusban vagy sokszor Aprilis elein elplántálja; hamar fejbe megy. Egyik bokor, a másiktól egy lábnyomra legyen: gyakran kell porhálni: de a’ földet nem kel a levelek közé pergetni, és öntözni nem lehet restelleni. Ezt a’ négy jegyzést minden Saláta fajtra nézve szükség megtartani.
2. A’ Káposzta nemek sokak: de a’ Gazdasszonynak tsak e négyre van leginkább szüksége: u. m. Fejes, Kél, Kárfiól és Karalábra. Termesztése mind a’ négynek egyforma, és kövér, nedves, de nem vizes földet szeret. Körülötte a’ Gazdasszony ezeket jegyezze meg.
a)Mind a’ négy nemek elszoktak fajúlni. A’ Fejes káposztát hat esztendőnél tovább ritka helyen lehet egyféle magról egyenlő haszonnal vetni. A’ Kél, és kivált a Karaláb magot, minden harmadik vetésre ujjonnan kell meghozatni. Kárfiól magot ritkán lehet 10. esztendőben is egyszer a magunk terméséről szedni üvegház nélkűl. Ha az Ősz hosszú, és meleg, igenis.
b) Mind a’ négyet gyep, vagy égett földbe kel vetni, és ha lehet a’ mezőn. A’ trágyás földben többnyire a’ bolha megeszi. A’ bolha ellen nints jó orvosság. A’ legjobb az, ha napjában 5-6szor megöntözzük, mikor a’ nap süt, de ha borongos idő jár semmitse használ, sőt árt. Későbben jobbnak találtam a kikelt gyenge palántát a’ balha elen 8-10 órakor gyikinnyel betakarni, és azt délutánni 4. óráig rajttartani.
c)Jósef nap tájban kel először vetni, ha az idő engedi, és Aprilis elején ismét: mert könnyen Plánta nélkül marad a’ Gazdasszony, ha tsak egyszer vet. Télre valót, Kélt, Karalábot, és Kárfiólt Junius közepén kel vetni; és ha nints hozzá szerentse: két hét mulva újjra kel vetni;és Augustus elején elplántálni. Az Őszi, és igen koránvaló vetés üveg ablakok nélkűl, sőt még ígyis hijjában való törekedés: mert ezek a plánták meleg, kövér időt kivánnak, a’ vigan növésre: és nem szeles vagy hideg napfényt. A’ magot ritkásan kel vetni, és a’ tenyérrel jól lenyomogatni, kivált ha a’ főld ritka természetű, és felül osztán puha földdel egy kisújnyi vastagon beteríteni, és újjra végig nyomogatni. Igy egyenlően kikél mindenik.
d) Mindenik alá ásoval kel a földet háromszor felásatni, a’ mint fellebb mondám, és nem szántani, vagy kapálni.
e) Olly ritkán kel plántálni, hogy egyik a’ másiktól jó két láb nyomra essék: de a’ lábnyomot a’ legnagyobb Férjfi Csizmáról vegyék az Asszonyságok, és nem a magok Czipellőseiről.
f) Az elplántálás után 10-14 nap múlva meg kel porhálni. Két hét múlva pedig gyengén feltölteni. Mig fejbe nem megy: többször kel kapálni és a Gaztól tisztítani. Öntözni tsak akkor hasznos, ha a’ nagy szárazság miatt ki akar égni: egyébként az öntözés tsak férget, és hangyát szaporít.
g) mikor fejbe kezd menni a’ Fejes, és Kél, a’ Kárfiól pedig virágozni akar: a’ sok levelet alólról le kel szedni, ha sok az eső.
3. A’ Spárga. A’ki ezt akarja termeszteni, ezeket tartsa meg:
1.A’ Spárgás Ágyakat, mikor már a’ Kórók megszáradtak késő ősszel meg kel kaszálni, ásóval kártétel nélkül jó méllyen felásni, és hosszútrágyával jól megteríteni, és így hagyni tavaszig.
2.Tavasszal, mihelyt az. Idő nyilik, a’ trágyát le kel róla húzni, és igen vigyázva megásni. A’ ki porhanyóval terítette be; az ássa alá, és ne húzza le.
3.Ha már hajtási vagynak: egy bokorról egy két szálat le lehet metszeni, valamivel a földszinén alól: és idő mulva ismét igy tselekedni. A’ ki kiméllés nélkül lemetélli minden hajtásit, a’ Spárga ágyat elpusztítja. Azon kel tehát lenni, hogy minden bokrban hagyassék három négy erős szál: mert ezeken él a’ Spárga. Ezeket nyárban se kel lemetszeni egész késö őszig, a’mikor már megszáradnak.
4. A’ gaztól, vagy gyomlálás vagy kapállás által egész nyáron igen tisztán kel tartani.
5. a’ ki először a’ kertbe bevinni akarja: a’ földet készítse el hozzá: Ez úgy esik meg, hogy a). Az ágyakat ki kel mérni, két lábnyom szélesen, és ugyan két lábra kiásni b).Ezen árok fenekét egy lábnyomig vagy venyitsével, vagy szalmás trágyával keménnyen meg kel végig tapodni.c). Ezen felül jó földet kel 5-6 tzól vastagon teríteni d). Ezen jó főldre lehet osztán a’ gyökereket lerakni e).Egy bokorba legfelebb is tsak három tövet lehet letenni. f).Egyik bokor a’ másiktól jó két lábnyomra esik g).A’ki tövet nem kaphat, a’helyett a’ d). betű szerint 3-4 szem magot teszen egy bokorba, és vékonyan földdel betakarja. Ha már a’ plánta nagyobbatska: lehet a’ gödör, vagy árokba több földet hányni, a’ gaztól tisztántartani, és télre trágyával beteríteni. Ez mnden idén így megy míg a’ vetett spárga negyedfűre nem jut: a’mikor már a’ hajtások vastagok. h).Asztalravalót tehát a’ negyedik idén lehet rólok lemetélni azzal a’ vigyázással, a’mellyet elébb a 3 szám alatt javasoltam. Ide egyéb mesterség nem kel.
4.A’ Sóskáról azt jegyzem meg, hogy azt minden 3-dik idén ki kel szedni, és tágasan máshová elültetni: külömben elborítja a Perje.
A következő fejezetben „A’ második Rendben álló Gyökér, és Hagyma Zöldségekről” fogom idézni Nagyváthy Jánost.

Köszöntő és blogajánló

Négy új olvasóva gyarapodott a héten az idelátogatók köre, őket szeretném köszönteni és a blogjukat a figyelmetekbe ajánlani.  Viktória Straub,  Éva Csonka  ( Csé,  blogja a Magvetéstől virágzásig), aki erkélyen kertészkedik, InLandir, csatlakozott hozzánk, akinek profi kertesblogja - Konyhakert természetesen nagyon kellemes és hasznos olvasmány. Mammka kuckójában pedig biztosa sokan jártak már.  Sok szeretettel köszöntünk Benneteket nálunk.  Remélem, tudok egy kis jókedvet csempészni az oldalraegy tavaszt idéző nárciszcsoporttal.

Bevégeztetett...

... az amatőr kertész lustálkodása. Nálam is megkezdődött a kerti szezon azzal, hogy jópár ládát, kiwisdobozt, cserepet betöltöttem földdel, és besorakoztattam mindet a folyosóablakba. Körülbelül húszféle növényt fogok előnevelgetni, ezért biztonság kegvéért huszonöt fajtának készítek elő helyet. (Hátha találok még - tesóm szavaival élve - valami jópofa vetőmagot...) Ez a fajtaszám elsőre igen nagynak tűnik, de ennek a nagy része paprika és paradicsom. Kell néhány edényke még, hogy a házi szedésű magok csíraképességéről meggyőződhessek. Én nemcsak ládákat, hanem két liter űrtartalmú fagyistégelyeket használok a palántaneveléshez, ezek aránylag könnyebben mozgathatók, pont három darab fér el egy alátétre, és legalább olyan tartósak, mint a balkonládák. A föld nálam kis rész homok, fele kerti és fele virágföld keveréke. A kerti földdel szerencsém volt: a múlt héten többvödörnyi mennyiséget sikerült kinyernem a kertből. A napközbeni egy-két fok "melegben" a kerti szántás kipúposodó rögein olvadni kezdett a hó. Az előbukkanó földhantok teteje szépen megszáradt, innen tudtam a szükséges kerti földet kitermelni. Közben meggyőződhettem arról, hogy a téli fagyok igencsak szétaprózták a rögöket, a talaj egészen hamuszerű lett. És szerencsém volt: 24 óra múlva 19 centis hóréteg fedte be a kiálló rögkupacokat. A ládákat elmostam, kitisztogattam belőle a földmaradványokat, aljukra nagyszemű sódert voltam kénytelen tenni (a finomabb reménytelenül hozzáfagyott a földhöz), és erre jött a földkeverék. Némi állott vizet kaptak még a ládikók, és mehettek a "melegedőbe". Pár nap eltelte után került sor a vetésre, amiben természetesen Nyunyi is részt vett. Sajnos olyan buzgalommal vetett, mint egy sztahanovista élmunkás, így mire észbekaptam, hogy le kéne fotóznom a magokat, mindent a földbe kevert. Vetettünk szárzeller-magot: ezt a ládában sikerült csak lefényképeznem. Tesóm képe (márminthogy nem a pofalemeze, hanem a zellermagokról készült) szebb.A földbe került még a szamóca magja:Az ember mindig a gyümölcsön látja ezeket a csepp, piros magokat, így a földbe keverve kicsit furán néznek ki. Nagyon lassan csírázik, a nyári kiültetéshez már most el kell vetni.

Vetettünk évelő színes margarétát, ezt csak egy kis cserépbe. A többi tégelybe hagymafélék magjai kerültek. A póré alap volt, ezt mindig palántáról nevelem, de idén kísérletképpen vörös-és lilahagymát is előhajtatok, hátha palántanevelésükkel sikerül kiküszöbölnöm kisdedkori kerti gyöngélkedéseiket, s sikerül a kötött talaj okozta lassú fejlődést kiküszöbölnünk.

A vetés után spricnis locsolás következett. A locsolásnál igen fontos, hogy ne hideg csapvízzel öntözzünk! A hideg víz úgy hat a csírázó kis növényekre, mint amikor a negyven fokban lehajtunk valami jeges italt. Az arra érzékenyeknél garantált a torokgyulladás. A kis növények is könnyebben betegszenek meg a rájuk zúdított hideg folyadéktól. Ezért palántanevelés előtt már napokkal elkezdem a vizet "bugyvasztani", magyarul: öntözővíznek mindig állott vizet használok. Ha éppen ilyen nincs, engedhetünk a csapból esetleg langyos vizet az öntözéshez, de ezzel a módszerrel meg könnyen - már egész langyos víznél is - megfőhetnek a gyenge csírák. Úgyhogy legjobb, ha gondoskodunk előre poshadt vízről is. Után az összes tégelyt nejlonnal lekötöttem, s azóta minden nap gyengéden spriccelgetem őket. Fajtajelöléshez én az eredeti vetőmagos tasak fajtanév-feliratos részének csíkját használom szívószállal kombinálva, úgy, hogy ne szakadjon le róla a nevelési útmutatás piktogramja.

A következő hetekben folytatódnak a vetések. A tégelyek fogytával használok ládákat is előneveléshez, különösen a paprikánál, ezeket szívószál-kerítéssel három részre osztom, így egy ládába három fajta fér.

Tombol a szívemben a féltékenység: tegnap titkon bekukucskáltam tesóm ládikáiba. Bizony, ott már zöld csíranövények hirdetik a tavasz közeledtét. Igaz, hogy nem lóverseny, de mégis... szeretném, ha az én kis növénykéim is hamarosan hajtanának.