Kedves Hédi Szerelmem!
Ezzel a Rigó Jancsi tortával kívánok neked boldog születésnapot!
Jani

Van itt élet, kérem!

Ugyanis harmincegyedik olvasónkat, Monát üdvözölhetjük egy kis friss gyümölccsel, legalábbis virtuálisan!

Február közepe van,

...és mindenki tavasz után áhítozik. Bizony, volt hogy ilyenkor már nyíltak az év első virágai, és kiskabátban bicikliztünk. De a tél még tart: mifelénk negyvenhatodik napja hó fedi a tájat, és plusz három foknál melegebb nem volt. Kaptunk hóvirág helyett a héten kemény fagyokat, havazást, viharos szelet, tömegközlekedést hókotrós felvezetéssel, járhatatlan utakat. A fákon, épületeken életveszélyesen csüngenek a hatalmas jégcsapok, hókupacok.A vihar csuklóvastag faágakat tört le az öreg fűzfáról. Sajnos ha a fát jobban megszemléli az ember, láthatja a száraz ágakat. Valószínűleg beteg a fa belsejének egy része. Tavasszal sajnos le kell botolni a fűzfa koronáját, valószínűleg teljesen, hogy megújuljon. Nem véletlenül költöztek bele ezek szerint a nagy fűzfarontó lepke hernyói!

Hogy a kertben mi van, fogalmam sincs, a vastag hópaplan mindent befedett. Csak a palántaneveléshez szükséges földet kapartam össze, de az olyan volt, mint a hamu, a fagy felaprózta a nagy rögöket. Könnyű dolga lesz a kultivátornak, és talán nekünk is az első kapavágásoknál.

A héten tervezem a paradicsomvetést. Bár Lugas F1-et még nem vettem, a ládák földje már melegszik neki, éppúgy a Kecskemétinek, a saját szedésű koktélparadicsommagnak, a lukulluszparadicsomnak, a tigriscsíkos és sárga, illetve a román csíkos paradicsomnak.

Az az egy örömteli,hogy a következő napokra már masszív enyhülést ígérnek az időjósok. Jó is lesz kicsit kimenni, remélhetőleg nem zuhogó esővel érkezik majd a melegebb levegő. A hirtelen olvadás úgyis lehet, hogy masszív belvizeket-árvizeket fog okozni.

Az etetőn a forgalom erősebb a szokásosnál, a hó és a hideg kiéhezteti a madárkákat, megdöbbentően sokat esznek. Az etető alatti szemeket a hó újra meg újra betakarta, a földről szedegető madárkáknak külön tálas "padlószinti" ideiglenes etetőt helyeztünk ki.

Egy kis tavasz-ígéretet hoz az is, hogy a barkafűz már dobja le kemény, barna rügyhéjait, és már mutogatja fehér pihéit. Aprócska tavasz ez a nagy fehérségben, de hát valahol el kell kezdeni... Örüljünk neki!

Citromsármányok

Ezek a kismadarak úgy érkeztek hozzám az etetőre, mint egy ismeretlen világ küldöttei. Lehet, hogy ez egy kicsit furán hangzik. A sármányokkal a képes határozókönyvet lapozgatva úgy voltam korábban, hogy biztosan valamilyen édes kismadarak a sűrű erdő mélyén, úgyse fogom meglátni őket soha, és kezicsókolom, ámen. (Ráadásul mifelénk "sármánynak" csúfolják a magukat szentnek megjátszó, közben meg enyhén szólva laza erkölcsű hölgyeket.)

És egy ragyogó téli napon szinte a cipőm orra alól szállt fel az etetőnél két sárga kimadár. Én, a nagy hozzáértő, rögtön kineveztem őket "csíznek", de a dolog így se stimmelt, nem passzolt rájuk a leírás. A nyomozásban újra csak Schmidt Egon Kossuth - díjas író természetszerető sorai segítettek. Mint annyiszor, megdöbbentem: újra olyan dolgot fedeztem fel, ami tulajdonképpen az orrom előtt volt, de nem vettem észre. Ezért már érdemes volt elkezdeni a madáretetést.

Nos, nézzünk a határozókönyvbe, ismerjük meg ezt a tarka madárkát.

"Citromsármány (Emberiza citrinella)

A házi verébnél valamivel nagyobb, hossza 16,5 cm. A hím feje sárga, pofáin U alakban hajló minta látszik, háta rozsdás árnyalatú barna, rajta sötétebb hosszanti foltokkal. A farcsík élénk rozsdavörös, a faroktollak feketésbarnák, a szélsők részben fehérek. Alsóteste sárga, a mell oldalain vörhenyes foltozás van. A tojó feje nem olyan élénk sárga, pofáin a rajzolat alig látszik. A fiatalok alsóteste erősebben csíkozott. Szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori.

Erdőszéleken, kis alföldi akácosokban, a folyóárterek közelében, bokros domboldalakon, erdei irtásokon márciustól hallahtjuk a hímek egyszerű >>ci-ci-ci-ci-ci-cűűűűűű<< énekét. Inkább kóborló, mint vonuló madár,télire csapatokba verődik, számuk az észak felől hozzánk érkezőkével növekszik. A párbaállás és a revírek kialakulása erősen függ a mindenkori időjárástól. Enyhe telet követően már február második felében, egyébként márciusban látjuk őket a költőhelyeken. A párok évente kétszer, április-májusban, illetve júniusban költenek. A fészek helyét a tojó választja ki, erdőszéleken, bokros patakparton, nagyobb erdei tisztások szegélyein. Egy alkalmas, jól elrejtett talajmélyedésben különböző növényi anyagokból, száraz fűszálakból, gyökér-és háncsdarabkákból egyedül építi egyszerű fészkét. Ahol mohát talál, azt is felhasználja, a csészét finomabb fűszálakkal és gyökerekkel, néha növényi pihékkel, tollakkal béleli. A fészekalj 3-5, vörhenyesfehér alapon foltozott és zegzugos vonalkákkal is tarkált tojásból áll. Méreteik 21X16 mm. A tojó egyedül kotlik, párja a közelben, magasabb faágakon ülve énekel. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a tojáshéjakat a tojó elnyeli, vagy elhordja a fészektől. A kicsinyeket az első napokban anyjuk sokat melengeti, később mindkét szülő etet. A fiókák ürülékét az öreg madarak az első napokban elnyelik, később többnyire elviszik a fészektől. A fiatalok 12-13 napos korukban még röpképtelenül hagyják el otthonukat, szüleik még két hétig etetik őket.17-18 naposan kezdenek önállóan táplálkozni.

A citromsármány magevő madár, nagyon sok gyommagvat fogyaszt, fiókáit viszont nagyrészt ízeltlábúakkal eteti. Különösen sok légyfélét és lárvát, lepkehernyókat és bogarakat hoznak a fészekhez, de félig érett gabonaszemeket is etetnek. Hazánkban védett."

Még néhány érdekesség, szintén Schmidt Egontól, de a Csodálatos madárvilág - Légből kapott igaz történetek című könyvből:

„A hazánkban élő sármányok nagyjából veréb nagyságú madarak, a nyílt területek lakói, ahol apró magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. Vannak köztük vonulók (kerti sármány), részleges vonulók (nádi sármány), kóborló fajok (citromsármány, sordély).
Folyóártéri erdők szegélyén, kis alföldi akácfoltok közelében, bokros vágásokban járva márciusban már mindenfelé hallhatjuk a a citromsármányok jellegzetes „ci-ci-ci-ci-cűűűűű”-vel visszaadható, egyszerű, de kedves kis énekét. Ilyenkor még gyakran csapatokban járnak, és nem egyszer más fajokkal, mezei verebekkel, tengelicekkel, kenderikékkel, fenyőpintyekkel társulva keresgélnek a gazos földeken. Télen a településeken is felbukkannak, előszeretettel keresik például az istállók és szalmakazlak környékét. A havas faágakon ülve alig várják, hogy kihordják a friss trágyát, és azon nyomban ellepik a gőzölgő kupacokat. „
„…. A citromsármány elsősorban a talajon fészkel. A Lengyelországban vizsgált 379 fészek 71 százaléka épült ilyen módon, a fű között lévő talajmélyedésben, ez az arány feltehetőleg nálunk is hasonló lenne. Ennek a fészkelésmódnak persze számos kockázata van. A tojások és a fiókák gyakran pusztulnak el természetes ellenségek, görény, menyét, róka, vaddisznó, a települések közelében házi macskák tevékenysége következtében, de hirtelen jött nagy záporok is megsemmisíthetik a fészekaljakat.
Szerencsére a párok ilyen esetben nyomban pótköltést végeznek. A citromsármány ma gyakori madár Magyarországon, a becslések szerint majd 400 000 pár fészkel és ez a szám remélhetőleg a jövőben sem változik.
Sövények, bokros árokpartok mentén, akácosok szegélyein költenek, ahol viszonylag ritkán kaszálnak, de ezek a területek mentesek a számukra káros egyéb emberi tevékenységektől is. Segítik a citromsármányt a más madarak számára katasztrófát jelentő tarvágások, ahol a természetes felújulást követően az első megtelepedők közé számítanak. De költenek a magasfeszültségű vezetékek számára az erdőkben vágott széles, bebokrosodott nyiladékokban és a települések szegélyein is.”

Ezek szerint túlélőmester kismadaraim beazonosításában végül az a bizonyos sárga alapon fekete U alakú folt segített.

A hímen:A tojón:Mindig a földről szedik fel a magokat, keresgélnek a szotyik közt, de úgy láttam, nehezen bontják ki, így inkább a búzára nyomulnak. A képen, ha jól megnézzük, az előbbre levő, egyszerűbb tollú tojó csőrében több szem búzát láthatunk.

Mindig páronként érkeznek, sosem csapatban, és nem is szólóban. Hosszasan szemlélődnek a körtefán, aztán amikor úgy látják, hogy tiszta a terep, rávetik magukat gabonaszemekre. Talán az egyik legkevésbé félénk madár, egész közelre bevárja az embert. Ha macska jön, akkor csak felugrik a fára, vagy bebújik a bokorba, de nem kezd pánikszerű menekülésbe, messzire repülve. Szívesen szedeget együtt más madarakkal, verebekkel, zöldikékkel, pintyekkel, de a rajzó madárcsapatban is szorosan egymás mellett eszegetnek a párok.

Még sose láttam, hogyaz etetőn kutatgattak volna, bár szívesen elücsörögnek a fa ágain, amelyen az etető függ. Jóllakva a fán is egymás mellett ülnek, mint egy-egy kis szerelmespár, a hím dalolgat szíve hölgyének.

Voltam olyan szerencsés, hogy lássak különleges madarakat, kócsagféléket, fekete gólyát, ritka sasokat, búbos bankát, de erről a csíkos aranycseppről azt se tudtam szinte, hogy létezik. Bár nem számíthatok arra, hogykertünk állandó lakója legyen, hiszen a bokros-cserjés erőszél a hazája, remélem, jövő télen ismét megérkeznek ezek a kis szerelmespárocskák az etetőre, hogy gyönyörködhessünk bennük!

Az utóbbi időben...

... nagy-nagy örömet jelentett számunkra, hogy sok-sok új olvasót üdvözölhettünk. A mai reggelen Mammkát köszöntjük sok szeretettel és egy kis nyári hangulattal: Duna-parti mocsári nősziromcsokorral.