2015. május 23., szombat

Visszahódítani a kertet a gyomoktól

Ugar
Most, májusban van szerintem a gyomok elharapódzásának megakadályozásában a legfontosabb kulcspillanat. Előbújt már az összes évelő és sorra csíráznak az egynyári gyomnövények. 
Tavaly az egész év gyakorlatilag pihenő a volt földnek. Termést nem nagyon szedtünk le róla, gyomot annál többet. Nem feltétlen volt ez rossz, a  tavasszal művelésbe vett talaj sokkal élettelibb, puhább, kezelhetőbb, mint a korábbi években valamennyire kizsigerelt talaja. Jót tett e kert földjének az alapos komposztozás is. A művelés hiánya azonban azt eredményezte, hogy a természetes vegetáció azonnal igyekezett  ismét birtokba venni a kertet. Sokkal több baj, tennivaló akadt a gyomokkal, mint más években. 

Évelő gyomok
Erőteljesek és szinte kipusztíthatatlanok. Rájöttem, hogy ezekre kell a legjobban odafigyelni, a legtöbbjük kúszik a talajfelszín alatt, a gyökereik rügyekkel vannak tele, ha a zöld részeiket le is tépkedem, a föld alatti rügyeikből napok alatt felújulnak. Aki megteheti, annai a kartonpapíros takarás biztos segít, de nekem most csak a kapa és a gyökerek minél alaposabb kiszedegetése vezetett eredményre. Tavalyelőtt lepapíroztam egy részt, valamivel tényleg tisztább lett, mint a környezete, konkrétan a szulák lett kevesebb benne, mint a többi részen. Ezeket a növényeket mindig kiszedem az ágyásból, a füves útra szoktam szórni, ott a nap végez velük és nem élednek vissza.

A kert szélén, ahol a kutya futkosni kakilni szokott, van sok aranyvessző és csalán. Az aranyvesszőket mind kiirtom, ha meglátom, mert az egész kertet elfoglalnák. Nem csípem őket, az ártérben komplett réteket foglaltak le maguknak. A csalánt kímélem, mert sokhasznú.



A zöldségesben mindennap van félórám dolgozgatni, folyamatosan tisztogatok és velük találkozom a legyakrabban: 
Füvek - bekúsznak az ágyásba a nyíratlan kerti útról vagy a mulcsból kelnek ki, de legalább könnyű őket gyökerestől kiszedni
Szulák, kerekrepkény - az évelő zöldség és gyömölcságyak hódítói. Ők a legmegbízhatóbb munkaadóim.
Tarack - érthetetlen módon mindenütt jelen van



Ritkuló egynyáriak
Paréj, laboda, parlagfű. Most kelnek, ahol lehet, őket is kikapálom. Elég jó védelmet nyújt ellenük a takarás, nem csíráznak ki. Baj, ha a felmagzott nagy tövek a komposztba kerülnek, a komposzttal mi magunk is széthordjuk, így lesz tele a következő évben utódaikkal tele az egész kert. Kapáláskor, ha még kicsik,  őket nem szoktam kiszedni az ágyásból, mulcsnak megteszik.

Gyomhelyettesítő növények 
Van egypár magpotyogtató barátom, akik olyan sűrűn nőnek, mint a gyom, és spontán zöldtrágyaként működnek. Ők a körömvirág, kapor, egynyári szarkaláb, és valami piroslevelű, cifra amaránt. Ha jár erre valaki, aki járatos a gyomszabályozásban/öngyógyítóskertezésben, szeretném, ha hozzászólna, de az az ötletem támadt, nem tudom, életképes ötlet-e, de lehetne jó sok magot szedni ezekből, olyan negyed kilót fajtánként, hozzákeverni egy csomag fehér mustárt, aztán betárazni, majd a talajforgatás után mindjárt jól megsózni velük a kertet. Ahogy nőnek, és ahogy tavasszal telik be a veteményeskert, fokozatosan le lehetne nyírni, ami kikel belőlük. Ha otthagyjuk a nyesedéket, akkor mulcs, ha bekapáljuk, zöldtrágya. A palántázási időre pedig szép fokozatosan kifogyasztanám a kertből őket, csak annyit hagynék meg elszórtan, amennyi a jövő évi felújuláshoz, magnak kell. Épeszű gondolat szerintetek? Azért tetszenek, mert közöttük kevésbé harciaskodnak az évelő gyomok. 


Kéregmulcs alatt kúszó gyökerek
A természet úgy tűnik, erdőnek tekinti a kéreggel fedett helyeket. A virágágyásban mindenféle hívatlan vendégeket lehet találni: komlót, borostyánt, erdei iszalagot. Sőt, spontán kelnek a varjúvetette diók, gyerekvetette vadgesztenyék... Hetente járok irtókörre. Hasznos lenne egy minőségi gyomszurkáló. 

A farakás környéke még egy borzasztó rendetlen rész, ahogy fogy a fa, nő a gaz és nehéz a fűnyíróval odaférni. Minden van itt, amivel a természet megpróbálja visszavenni ősi birtokát.

Gyep
Sok helyen olvastam, milyen jó a vadvirágos rét a kertben, nekem jobban megfelel a kéthetente nyírt fű. Folyton mulcsozok vele, ezzel javítom a földet a zöldségesben és a gyerekeket is biztonságban érzem a méhcsípésektől. Tulajdonképpen szeretek is füvet nyírni, uralni azt a morgós, szürke gépsárkányt. A fajgazdag, rendezetlen gyepünkben a nyírás ritkítja a kétszikűeket, de azért még sok benne a százszorszép és ibolya meg fehérhere, de van egy kevés pitypang, kerekrepkény is. Igaz, ezek a vendégek évről évre ritkábbak. 

2015. május 3., vasárnap

Mozgalmas virágképek

hervadó babarózsáról
 bimbós évelőkről
 legkorábbi fehér íriszemről
 szellőrózsáról
 szőlő jövéséről
 tátikáról és büdöskéről meg salátáról
illatos ternyéről meg szagosbükkönyről

Májusi kertünk kispalántákkal

Idén végre némiképp hasonlít a kert képe arra, ami a fejemben "ilyet szeretnék" címke alatt szerepel. A kislegények szeretnek kint,fel is találják magukat, amíg ügyködöm a kapával, gereblyével.

A fagyosszentek elmúlására váró palántások kivételével már mindenfélét vetettem, kelnek is szorgosan.
 Hagyma és sárgarépa egymást váltja a megszokott módon. A fehérrépa, pasztinák még csak szikleveles, nem akartam kapával háborgatni, csücsül a gyom közt. 
Retek és saláta. Tényleg egészségesek együtt, a bolha az üres részek fehér mustárját eszi, nem a Francia reggeli levelét. A mustár csalétekként, B menüként működik, úgy menti meg a salátával védett retkeket. de csak addig, amíg nem túl nagy a szárazság és nem szaporodnak el túlzottan
Csemegekukorica

A borsó is nődögél, gyomláláskor meglepve fedeztem fel a bokrai között kibújó fejlett kis sárgarépákat, akik tavaly az orrukat sem méltatták kidugni a földből gazból. 
A krumpli kikelt, kigyomláltam, feltöltöttem, fűvel be is mulcsoztam. Meghagytam közte jópár tő magról kelt körörmvirágot, hátha becsapja a krumplibogarak orrát.

Igazából a tavalyelőtti év jutalma a már szedhető néhány szál zöldspárga meg a sok fűszernövény, amit szüretelhetünk. 

Kiültettem egypár szomszéd nénitől kapott, aprócska és szabadgyökerű, vegyes fajtájú paradicsompalántát. Ha kifagynának Szervác-Pongrác-Bonifáckor, már kint edződik az ablakládában az utánpótlás. 
Már láttam kibújni a karalábékat, brokkolikat és egy-két uborkanövénykét is, de az eső és a közelgő meleg biztos a többi kispalántát is előhívogatja a földből. 

2015. május 2., szombat

A szigetközi hullámtér kavicsos útjain

Szeretnék mutatni Nektek néhány különleges helyet, ahol a múlt hétvégén jártunk. Összeszokott kis csapatunk felnőtt tagjainak békét és nyugalmat, a kicsiknek pedig rengeteg felfedeznivalót adott megint a Szigetköz. A kiindulópontunk a dunai hullámtér egyik kapuja, az 1998-ban épített kisbodaki Kristóf-híd környéke. 


Túratervezéshez szerintem ez a lehető legjobb kiindulópont a Szigetközben. Több erdei út indul innen, amelyek bringával és gyalog is járhatóak. No meg persze ott a víz a kenuknak, kishajóknak. Északra Dunasziget felé, délre Remete és Lipót felé vehetjük az irányt. 
A tavaszi arculat sokkal nyugodtabb, mint a kenuszezoni, minden zavartalan. Csupán néhány helyi kiránduló került el minket, tipikusan kisgyerekesek, ide-oda kacsázó kisbringákkal.

Meggondolandóak most is a táblán olvasható sorok...

 Pihenőhely, tűzrakóval, parkolóval.
A közeli Pálfi-erdő meg nem zavart részein kis csodák örvendeztettek meg minket. Nyugalmas szegletek uszadékkal, náddal, füzekkel.
Találtunk szép virágokat, például mindenütt rengeteg a fekete nadálytő, fehértől mélyliláig az összes árnyalatban.
A legboldogabbá mégis az a kis foltnyi nyári tőzike tett, amit életemben először csodálhattam meg.




Madárfészek a magaslesen
A Madárhatározó Facebook-csoport segítségével derítettem ki, hogy valószínűleg énekes rigó fészkére találtunk rá. 

Békabölcsi, alighanem kisvarangyok nyüzsögtek egy pocsolyában. Neeeem, nem andrológiai minta....

Odvas fák és zelnicemeggyek, olyan, mint egy meseerdő.



Elhatároztuk, hogy megnézzük a közelben tekergő Öreg Duna-medret. Gyerekkoromból még emlékszem az elterelés előtti állapotára, amikor igazi folyam volt. Jelenleg kevesebb a víz benne, mint a Mosoni-Dunában. A meder magasabb részeit csak azért nem borítja sűrű dzsumbuj, mert tisztogatják. Ezeket a képeket a Bodaki ágvégzérésnál készítettük. Jó szem kell megtalálni a vizet. Közben szorgosan jönnek a roamingra figyelmeztető üzik a szlovák mobilhálózatoktól, ha elfelejtenánk, hol is járunk.


Én is rácuppantam a nemrég megjelent Eltaszított fele királyságra, akit érdekel, hogy mi mindennel tartozik a politika ennek a térségnek a Duna elterelése óta, csak rajta, ugorjon neki.

A könyvmelléklet térképét hoztuk magunkkal, hogy tudjuk, hol is járunk. Hát, ha itt víz lenne, és az Öreg-Duna felé átjárható mellékágak, olyan okosan hasznosítva, mint a Fertő-Hanság Nemzeti Park osztrák oldalán... 



Az Öreg-Duna melletti út végül az ősszel már megjárt Denkpáli hallépcső műtárgyába torkollott. Keskeny kis résen zubog át vadul az ágrendszer magasabban fekvő vize az Öreg-Duna felé. Itt a halak nem tudnának az árral szemben feljönni ívni az Öreg-Dunából. 
-

Madártávlat, Earth. Balra a hullámtéri ágrendszer, középen a műtárgy, jobbra az Öreg-Dunába vezető ág, a fekete, kanyargós kukac a hallépcső, ahol elvileg napi 3-400 hal jön randizni a Szigetközbe. Ez a kevés kapcsolódási pont egyike a két vízrendszer közt. 
A hallépcső egészen csinos képet mutat embertávlatból. Mint egy bővizű, folydogáló patak.



Amint a nap  nyugodni indult, mi is szedelődzködtünk, és az ágrendszer másik kapuján, a dunaszigeti Kőhídon keresztül karikáztunk haza a családdal.