Most, májusban van szerintem a gyomok elharapódzásának megakadályozásában a legfontosabb kulcspillanat. Előbújt már az összes évelő és sorra csíráznak az egynyári gyomnövények.
Tavaly az egész év gyakorlatilag pihenő a volt földnek. Termést nem nagyon szedtünk le róla, gyomot annál többet. Nem feltétlen volt ez rossz, a tavasszal művelésbe vett talaj sokkal élettelibb, puhább, kezelhetőbb, mint a korábbi években valamennyire kizsigerelt talaja. Jót tett e kert földjének az alapos komposztozás is. A művelés hiánya azonban azt eredményezte, hogy a természetes vegetáció azonnal igyekezett ismét birtokba venni a kertet. Sokkal több baj, tennivaló akadt a gyomokkal, mint más években.
Erőteljesek és szinte kipusztíthatatlanok. Rájöttem, hogy ezekre kell a legjobban odafigyelni, a legtöbbjük kúszik a talajfelszín alatt, a gyökereik rügyekkel vannak tele, ha a zöld részeiket le is tépkedem, a föld alatti rügyeikből napok alatt felújulnak. Aki megteheti, annai a kartonpapíros takarás biztos segít, de nekem most csak a kapa és a gyökerek minél alaposabb kiszedegetése vezetett eredményre. Tavalyelőtt lepapíroztam egy részt, valamivel tényleg tisztább lett, mint a környezete, konkrétan a szulák lett kevesebb benne, mint a többi részen. Ezeket a növényeket mindig kiszedem az ágyásból, a füves útra szoktam szórni, ott a nap végez velük és nem élednek vissza.
A kert szélén, ahol a kutya futkosnikakilni szokott, van sok aranyvessző és csalán. Az aranyvesszőket mind kiirtom, ha meglátom, mert az egész kertet elfoglalnák. Nem csípem őket, az ártérben komplett réteket foglaltak le maguknak. A csalánt kímélem, mert sokhasznú.
A kert szélén, ahol a kutya futkosni
A zöldségesben mindennap van félórám dolgozgatni, folyamatosan tisztogatok és velük találkozom a legyakrabban:
Ritkuló egynyáriak
Paréj, laboda, parlagfű. Most kelnek, ahol lehet, őket is kikapálom. Elég jó védelmet nyújt ellenük a takarás, nem csíráznak ki. Baj, ha a felmagzott nagy tövek a komposztba kerülnek, a komposzttal mi magunk is széthordjuk, így lesz tele a következő évben utódaikkal tele az egész kert. Kapáláskor, ha még kicsik, őket nem szoktam kiszedni az ágyásból, mulcsnak megteszik.
Gyomhelyettesítő növények
Van egypár magpotyogtató barátom, akik olyan sűrűn nőnek, mint a gyom, és spontán zöldtrágyaként működnek. Ők a körömvirág, kapor, egynyári szarkaláb, és valami piroslevelű, cifra amaránt. Ha jár erre valaki, aki járatos a gyomszabályozásban/öngyógyítóskertezésben, szeretném, ha hozzászólna, de az az ötletem támadt, nem tudom, életképes ötlet-e, de lehetne jó sok magot szedni ezekből, olyan negyed kilót fajtánként, hozzákeverni egy csomag fehér mustárt, aztán betárazni, majd a talajforgatás után mindjárt jól megsózni velük a kertet. Ahogy nőnek, és ahogy tavasszal telik be a veteményeskert, fokozatosan le lehetne nyírni, ami kikel belőlük. Ha otthagyjuk a nyesedéket, akkor mulcs, ha bekapáljuk, zöldtrágya. A palántázási időre pedig szép fokozatosan kifogyasztanám a kertből őket, csak annyit hagynék meg elszórtan, amennyi a jövő évi felújuláshoz, magnak kell. Épeszű gondolat szerintetek? Azért tetszenek, mert közöttük kevésbé harciaskodnak az évelő gyomok.
Kéregmulcs alatt kúszó gyökerek
A természet úgy tűnik, erdőnek tekinti a kéreggel fedett helyeket. A virágágyásban mindenféle hívatlan vendégeket lehet találni: komlót, borostyánt, erdei iszalagot. Sőt, spontán kelnek a varjúvetette diók, gyerekvetette vadgesztenyék... Hetente járok irtókörre. Hasznos lenne egy minőségi gyomszurkáló.
A farakás környéke még egy borzasztó rendetlen rész, ahogy fogy a fa, nő a gaz és nehéz a fűnyíróval odaférni. Minden van itt, amivel a természet megpróbálja visszavenni ősi birtokát.
Gyep
Sok helyen olvastam, milyen jó a vadvirágos rét a kertben, nekem jobban megfelel a kéthetente nyírt fű. Folyton mulcsozok vele, ezzel javítom a földet a zöldségesben és a gyerekeket is biztonságban érzem a méhcsípésektől. Tulajdonképpen szeretek is füvet nyírni, uralni azt a morgós, szürke gépsárkányt. A fajgazdag, rendezetlen gyepünkben a nyírás ritkítja a kétszikűeket, de azért még sok benne a százszorszép és ibolya meg fehérhere, de van egy kevés pitypang, kerekrepkény is. Igaz, ezek a vendégek évről évre ritkábbak.
