Bogtárléptéken

A második virágzáshullám ideje van, botanikai tulipánok, jácintok és társaik nyílnak most nálunk. A nyíratlan fűben pedig pompás, ehető vadvirágok csodáltatják magukat. Pattognak a rügyek, bimbók. Gyertek, mutatom:

Puskinia

 Jácintok

Csillagvirágok

Pozsgások

Pünkösdirózsa

 Kökörcsin

Virágzó cserjék

 Téltemetők

 Százszorszépek

 Tyúkhúrok

 Salátaboglárkák

 Árvacsalánok

Nagyra nőtt mohák

Páponya

Nagyon szeretek régi szakácskönyvekben bogarászni, élvezetes a nyelvezetük, öröm olvasni a régi ételkészítési módokat, amelyek a „modern”, adalékok és szintetikus hozzávalók nélkül is hihetetlenül finom ízeket hoztak ki az alapanyagokból. Zilahy Ágnes A befőttekről- gyümölcsök, főzelékek és saláták épen való eltartása című kis könyvecske 1899. évi kiadásának 1988-as, változatlan utánnyomásához jutottam hozzá. A 27. oldalon a következő receptet lehet olvasni:

Páponya czukorban

Ugy tapasztaltam, hogy a páponya nevü gyümölcsöt nem igen ismerik, már pedig a mi családunkra még a nagyanyámról maradt hagyományképpen az ismerete, mint igen jó befőttnek való csemege gyümölcs. Igen hasonlit a pukkantó megérett magvához vagy a belladonnához. A burkából kifejtve az apró sárga paradicsomhoz hasonlít. Belül nagyon sok apró maggal van tele a különben leves, édes és igen kellemes füszeres kis gyümölcs. Némely vidéken ananászbogyónak is hivják. A páponyákat apró tokjukból ki kell fejteni s szép tisztán kezelni. Megmosni nem kell, mert amugy is nagyon nedvdus. Egy kiló páponyához egy kiló czukorport kell venni. Egy lábasba, a melybe csak pár kanálnyi víz legyen: öntsük bele a czukorport s ha a czukor elolvadt, tegyünk bele egy narancsot vékony karikákra vagdalva héjastól együtt. Ha a czukor fölforrt a narancscsal, öntsük belé a páponyát. A narancs helyett czitromot is használhatunk. A czukorral forraljuk föl a páponyát, gyengén megkavargatva, hogy a czukor mindenütt érje a gyümölcsöt és az egész tömeg kissé átmelegedjék. Ha ez megtörtént, fedjük be a lábast, tegyük félre másnapig s ha kihült, szürőkanállal szedjük ki a páponyákat levéből, rakjuk apró üvegekbe, hogy télen, a mikor használni akarjuk, ne kelljen elpazarolni e különleges csemegét. A meghigult levét tegyük ujra tüzre, süritsük meg amennyire a czukorba főtt gyümölcs levét szoktuk, töltsük tele az üvegeket, kössük be hólyaggal és a szokott módon pároljuk ki vizben.

A receptben szereplő páponya leírása kísértetiesen hasonlít a perui földicseresznyére, amelyet már évek óta nevelek a kertben. De biztos, hogy ez az? A földicseresznyének vannak rokonai, sok köztük mérgező. Ennél a befőttnél csak az a páponyafajta jöhet szóba, amelynek a gyümölcse mindenféleképpen ehető. A neten kutakodva a páponya mibenlétére a következő lehetőségek kerültek elő:

• a receptben szereplő pukkantó a dudafürt másik neve, de a szerző nem erre gondolhatott, mert ezt a fajta pukkantót én még csak kis fa formájában láttam, és ráadásul pillangósvirágzatú. Ez biztos nem a befőzendő páponya;
• a fent említett belladonna már kicsit közelebb visz a megoldáshoz (burgonyaféle rokon), de az mérgező, nem kompótnakvaló. Nem hiszem, hogy bárki is nadragulyakompótot kóstolna!
• befigyelhet még a zsidócseresznye avagy lampionvirág is, ami az erdő aljában nő a környékünkön. Ezt is sokan nevezik páponyának. Kiskoromban őszi erdei séták során anyukám mondta, hogy mérgező az egész növény, sőt megfogni sem engedte, nehogy nekem és kedves szerzőtársamnak baja legyen belőle. Kerültük is méterekre a piros lampionokkal díszes növényt. Aztán amikor meg a mindenszenteki koszorún megláttam a növény aranyfestékkel szórt burkát, álmélkodtam, hogy hogyan élhet még a virágboltos néni, aki a koszorút készítette... Az Erdőkóstoló blogon kiváló cikk és linkek vannak a témáról
• a receptben említett ananászbogyó már fontos támpont, ananászcseresznye néven a földicseresznye közismert, ez egyértelműen azonosít szerintem. Az apró sárga paradicsomhoz való hasonlítás szintén, a zsidócseresznye termése bévül is piros.
• a neten páponya gyanánt még a téltemető is szerepel, de itt nyilvánvalóan nem erről van szó.

Lényegesen szabatosabb leírás tisztázza a Wikipédián a földicseresznye-féleségek egymáshoz való viszonyát: röviden: rokonok, Magyarországon vadon csak a lampionvirág él(dísznövénynek termesztik is), a másik kettő ehető faj (tomatillo és földicseresznye) csak termesztve, kertekben él meg.

Összegezve: ez a páponya, amelynek Zilahy Ágnes leírta a receptjét, a perui földicseresznye. Meglepődtem azon, hogy már Zilahy Ágnes nagymamája is készítette ezt a bizonyára finom kompótféleséget. Akkor ezek szerint már az 1850-es években ismerték Erdélyben ezt a kis gyümölcsöt! Valahol azonban mégsem szörnyülködtem annyira... Végül is1920-as születésű nagymamám mesélte, hogy a nagyszülei Püskin, még a Duna-szabályozás előtt a vizes laposokon lila kruplit termeltek, amit nagyon jó árban, különlegességként tudtak eladni a mosoni piacon. Miért ne ismerhették volna a régiek a földicseresznyét is? Nem véletlen keresi sok kertész a régi zöldségek, gyümölcsök tájfajtáit, hihetetlen értékük van. Nagy kár, hogy mindezeknek az ismereteknek, fajtáknak,felhasználásuknak hatalmas része a „modern” talajműveléssel és kertészkedéssel eltűnt.

A szakácskönyvi meglepetésreceptnek ezért örültem meg annyira. Bár nem hiszem, hogy valaha is tudnék annyit termeszteni, hogy befőzésre sor kerüljön. Anyukám hatalmas kedvence ez a kis gyümölcs, nem tudja megunni. Frissen, a burkában meg igen jól eláll tél elejéig, amikor már szűkösebb a hazai gyümölcsválaszték. Aki azonban ki akarja próbálni, páponyanevelésre fel!

Hóvirágok, viharnyomok

Ezek a képek egy hete, a nagy és drámai téli végjáték előtt készültek, ott ahol az Orbán-ér kiszakad a Mosoni-Dunából. Rengeteg uszadékfa volt a vízbe dőlve mindenütt.

Például ilyenek: 

Mindezt alighanem a december 12-én átvonuló, forgószéllel ékes téli vihar okozta, ami akkor órákra megbénította az áramszolgáltatást, feldöntve a házunk előtti villanyoszlopot. 

Az eszegető vadkacsák láthatólag igen jó érezték magukat, cseppet sem zavartatták magukat a fényképezőgéptől. 

Az erdő talaján szórványosan még látszottak a hófoltok, de már bőven nyíltak a hóvirágok, éppen bimbóstól a teljes pompában virítóig. Itt.ott éreztük a medvehagyma illatát, de még messze volt a méretük a szedhetőtől. 

Kis orgonasípjainkat leginkább a rágcsálnivaló érekelte, meg az elbújhatóü méretű gödrök.

A sétaúton mindenütt sok-sok termetes, tövestől kidőlt fa, akácok és nyárfák. A hódok elkezdték a munkát, a forgószél  meg befejezte, A sétautat mindenesetre egészen vadregényessé tették. 

Jó volt egy kicsit kimozdulni, főleg, hogy a sétát követő egész héten tombolt a tél. 

Tavasz a hidegbetörés előtt

A sok influenzáskodás és fülgyulladás közt nem is tűnt fel, hogy a kertben a tavaszt ígérik az első virágok, rügyezni kezdett a barka, rózsák, a mogyoró és a nyír barkái is bomlani kezdtek. Sajnos... Valószínűleg ezeknek a korán ébredező rügyeknek, virágoknak a hétvégére beérkező szibériai levegő nem fog túl jót tenni. Gyorsan meg kell tehát örökíteni!

Dévény

A Duna és a Morva folyók ölelésében áll ez a csodás fekvésű vár,  hazánk hajdani nyugati kapuja. Átjáró Pozsony és Bécs között, stratégiai hely, ahonnan évezredek óta ellenőrzés alatt lehet tartani Európa ereit, a folyókat.

A várdomb mindössze 200 méter magas, de szinte függőlegesen omlik a Dunába. Elképesztő látvány, sokkal nagyobbnak, tekintélyt parancsolóbbak érződik, mint a valós mérete.

Pozsonynak olyasmi, mint Budapestnek a Dunakanyar, persze kisebb, emberléptékűbb stílusban. A vár ilyenkor, február közepén még zárva, de a jó idő sok sétálni vágyót kicsalt, a parkoló csurig kocsikkal, a büfék vendéggel, a játszóterek gyerekkel.

Romantikus legendájáról idézem a Wikipédiát, ahol a kőkorig visszanyúló történetéről, az egymást váltó uralomváltásokról is sokat megtudhatunk.

A szláv mitológiában a Devina a szerelem istennője, szlávból magyarra fordítva a név asszonyt jelent. A legenda szerint egy nemes lovag apácát szöktetett meg a környéki kolostorból és a vár tornyába felé menekültek. Amikor az üldözők már a sarkukba érnek, ismerik fel, hogy milyen rosszul is döntöttek, mert a toronyban nincs már út, csak a felfele. A csúcsról kéz a kézben levetik magukat a hömpölygő mélybe, a Duna medrébe. Ahol vizet fogtak, ott rögtön egy szikla nőtt, amit azután csak asszonykő (weiber-stein) néven emlegetnek. A torony neve pedig apácatorony lett. A Szépasszony vára kifejezésből egyesek arra következtetnek, hogy az építtető egy valódi hercegnő lehetett.

A hajdani szerelemistennőre, szerelmi mondára utal a vár környékén több  szívmotívumos műalkotás. 

A kő mellett a másik meghatározó elem a víz, három oldalról veszi folyó körül a várat, hol jeges, hol békés, hol örvénylő, hol tengerszerűen végtelen arcot mutatva. 

Torkolat

A vár körüli utcákat kicsi, felújított házak sorai alkotják, mesterien szép részletekkel. A hangulat hasonló a Pilis falvaihoz. Mindenütt igényes és egyben eredeti motívumok, természetes anyagok: kő, mész és fa. Gyakori a vas használata is, egészen eredeti kerítéseket, erkélykorlátokat, mozaikokat alkottak a helyi mesterek

Meglepő utcanévtábla: Avarska ulica.

A legmegkapóbb számomra ez az ablakösszeállítás volt a két nosztalgikus, idős ember szobrocskájával és a sok-sok kaktusszal: 

Dévényben már sokszor jártunk. Tőlünk nincs messze, egy iramodás csak kocsival, bármelyik szabad délutánon. Jó lehet itt élni, természetközelben, de mégis csak egy macskaugrásnyira a nagyon-nagyon urbánus Pozsonytól. Szívesen jövünk ide feltöltődni, a hangulatában van valami misztikus, talán még jobb a kisugárzása, mint a dobogókői táltostanyának. 

Régi szokás ez nap nálunk Balázst járni

Drága Sági Tündének hála,  látogatást tett nálunk a Püspök, a Nyársas, a Kapitány és derék Katonái, hogy hírül hozzák a farsangot és diákokat toborozzanak.

Tündi FB-posztját idézem:  

A Balázsolás szokását Halásziba a református tanítók hozták el az 1700-as években. Balázs napján a falu legényei katonának öltözve házról-házra jártak, hogy iskolába toborozzák a gyermekeket. Ugyanakkor összegyűjtsék, összeénekeljék a kevés pénzből élő iskolamestereknek és kántortanítóknak az éves járandóságát. A Gergelyjáráshoz hasonlóan tojásért, szalonnáért, gyümölcsért és egyéb ételekért cserébe énekeltek a házigazdáknak. Ez a hagyomány az 1956-ig élt Halászin, majd évtizedek múlva Rigó Endréné felkutatta a régi szöveget és fényképek alapján elkészítette az eredetihez hű jelmezeket. A Balázsolók általában heten, de volt, amikor kilencen is jártak. A katonák fehér inget és bő gatyát húztak, hozzá sajátos, papírból készült huszár süveget (Nem csákót!) készítettek. A közkatonák kéket viseltek, a generális pedig pirosat, akár csak a krepp papírból készült rendi szalagból, a fa kardjukat pedig alufóliával vonták be. A püspök egy ministráns ruhát kapott kölcsön a helyi paptól, ahhoz süveget és ún. „pásztorbotot” készítettek a gyerekek. A menet végén állt a nyársas, aki általában sötét ruhát hordott, oldalán tarisznyával kezében pedig az elmaradhatatlan nyárssal. Így indult a menet. És így köszönt be minden házba: „Dicsértessék a Jézus Krisztust! Szabad-e Balázst köszönteni?” Barsi Ernő pedig 1979-ben készített fényképeket és hangfelvételt erről a szokásról. Azóta hagyományőrző szándékkal minden évben előadják az arra kiválasztott nagy fiúk az óvodában, iskolában, majd délután körbejárják a falut. A kép 1929-be készült.

Videón a két évvel ezelőtti verzió:

Ez pedig az 1985-ös. Szegény egykori legényeknek deresedik már az a határ...

Ősz és tél határán

Zúzmarás köd, a nagy varázsló ma fehér kontúrokkal dolgozott és gyönyörűt alkotott.