Palántázás, mulcsozás, vegyeságyak

Dióhéjban összeszedem, mire jutottam a múlt hónapban a zöldségesemmel.

Vékony mulcs nem mulcs

Napi félórányi időm volt a kertre, a gaz továbbra is két lépéssel előttem jár, de a mulcsozás elég jó segítség a gyomok ellen. Kb. két hétig képes megőrizni a talajban a csapadék nedvességtartalmát.  Viszont csak akkor ér valamit, ha jó vastag. Nálunk a lenyírt fű van kézre, ebből az ötcentis réteg csak a gyomot szaporította, a 10-15 centis réteg már elérte a célját. A kb. 500 m2-es gyep nyesedéke úgy 70-100 m2-nyi zöldséges takarására elegendő a mi kertünkben. 

Összehasonlításképpen mutatom a képeket. Ennyit tud az ötcentis mulcs:

Ilyen a jó vastagon betakart terület:

A vékonyan mulcsozott ágyást végig kellett gyomlálni és újratakarni, az esős májusi időben a gyenge talajtakarás három hét alatt majdnem teljesen lebomlott.

Palántázás

Kaptam és neveltem is paradicsompalántákat, úgy 50 tövet ültettem ki a kertbe, egy részét áprilisban, ezek már virágoznak, a másik felét május legvégén, ezek még csak növekednek. Paprikából tápkockás palántákat vásároltam, ezek elég jól bírják a sarat. Zellert és káposztaféléket is neveltem, előbbit bent a lakásban, a többit kinti nevelőágyban, úgy, ahogy a nagymamám is szokta.   Ez utóbbiból szinte minden mag kikelt, rengeteg kis növénykém lett. Anyukám és anyósom vevők voltak a feleslegre. A legerősebbeket a nevelőágyban hagytam, a többit helykitöltőnek a letermett borsó, spenót helyére átpalántáztam.  Minden négy-öt karalábé-, kel- vagy brokkolipalánta közé levélzellert telepítettem vegyifegyvernek. 

Társítás, vegyeságyak

Idén először ültettünk krumplit. Gyomláláskor meghagytam közte a körömvirágokat és kaprokat, nem tudom, ezért-e, de egy-két kóbor krumplibogarat leszámítva békén hagyták a kártevők.

 Hasonló a paradicsom szomszédsága is. Jó vastag mulcs takarja, nedvesen tartja a talaját.

 A répák a hagymákkal szomszédolnak. Meg persze a gyomokkal, ide még nem jutott mulcs.

 Az uborkák a kukoricával kokettálnak.

Tavalyhoz képest egészen elégedett vagyok a kertemmel. Ma szedtem le az első adag cukkinit. 

Tóközi barangolás

A blog olvasói közül úgy sejtem, sokakat elvarázsolt az  Őrség sokhelyütt érintetlen, ember- és természetközeli világa. Van egy hasonló hangulatú szeglet itt, a Győr-Csorna-Mosonmagyaróvár háromszögben is, ez  a Tóköz. A kistáj a Hanság ölelésében helyezkedik el.

Az esős hétvége miatt kocsival vágtunk neki az útnak, de kb. harminc-egynéhány kilométeres, viszonylag könnyű bringakörként is járható, kis forgalmú utakon. Kiindulópont lehet az autópályához közeli Lébény. Végigjártuk a szép játszótérrel ékes Tárnokrétit, határában a Hany láprétjeivel, megcsodáltuk a sok háziállatot Rábcakapin (biokertészete is nevezetes), meg a Keszeg-ér miatt különlegesen tágas-teres Markotabödögét. Hosszasan időztünk az ékszerdobozszerűen szép Fehértón, végül a kertvárosias Győrsövényházán (érdekessége a Vadrózsa Waldorf) keresztül értünk vissza az ezredéves templomáról híres kisvárosba, Lébénybe. 

Lébényi-Hany

Az elmúlt héten érkezett, ötven milliméternél is több csapadék feltöltötte a mocsarakat, tűra helyett dagonyává tette a sétát, s közel lehetetlenné a virágfotózást. Azért buglyos szegfűt találtunk az egyik réten. 

 Sás, nád, boglárkák, füzek és égerek, amerre a szem ellát. A rovarok és a vadmadarak ez eső ellenére sokkal nagyobb bőségben nyüzsögtek, mint a települések környékén.

Jellegzetes hansági tájképek

 Vízzel teli mocsárrét

Fehértó

Gólyafészkekkel üdvözli a látogatót ez az ötszáz lelkes kis csodafalu. Virágparadicsom, ami nem is csoda, hansági tőzegbe, tehát gyakorlatilag virágföldbe gyökerezik minden.

Megbecsülik a régi parasztkerti évelőket is, nem csak kertészeti egyenvirágok díszítik az utcákat. 

 Több, mint nyolcvanéves a szépen rendbehozott tázoltókocsi, benne darázsfészekkel.

Tehenek gondoskodnak arról, hogy a védett rétek be ne erdősüljenek. 

Ezt a növényt egy faluszéli komposzthalmon fotóztam, nem tudom, mi lehet. 

A természeti értékek netovábbja a Fehér-tó, ami csak bejelentéssel és szakvezetővel látogatható, így védik a fészkelő, ritka madarak nyugalmát. A helyiek szerint az eső miatt felázott talajon egyébként is megközelíthetetlen lett volna. Viszont van itt egy csodaszép kis horgásztó, a természetkedvelő osztrák pecások tanyája. Körülsétáltunk a srácokkal és jól tettük, sok szépet láttunk. 

Szent István robusztus szobra köszönti az érkezőt.

 Kis földnyelvek, bungalók adnak ideiglenes otthont a pecásoknak. Nagyobb társaságok is zavartalanul mulatozhatnak. 

 Régi, megtört rózsakapu vezet a stégekhez, pompás futórózsával benőve.

 

  Gyerekbarát a környezet, emellett szép is.

 Olvassuk csak el a firkálótábla feliratát, hiszen honfitársaink még nem igazán fedezték fel ezt a kincses szigetet. 

Szóval, városi forgatagtól szenvedők, gyertek pihenni a Tóközbe!

Május a virágoskertben

Borzaskatáim, ők is esélyes gyomszabályozók. Az elsők fehérek és halványkékek.

Búzavirág sziluett

Selyemfenyő virága napfényfürdőben

Gólyaorrok, a Dédi emlékét őrzik

Haranglábak. Magról kelnek itt-ott-amott, mind más-más árnyalatban.

Íriszek. Talán egyszer lesz hozzájuk tópart.

Ablakláda árvácskával, muskátlival

Palástfüvek őrizgetik a pünkösdi eső utolsó cseppjeit <3 p="">

Bimbós késői, fehér pünkösdirózsák

Rózsák, bár a mi kertünkben  szerény a választék

Rózsa és borzaskata

Fiúk, kutyák, macskák

A kert szabadsággal ajándékoz meg nemcsak engem, hanem a kisfiaimat is. Nem tudom, mit kezdenénk magunkkal egy szűkös lakótelepi lakásban, az EU-konform játszóterek sivatagára kárhoztatva... 

Melinek mutatom, nálunk is alapdarab a vastalicska.

Van új vizeshordónk, a régi lyukas vashordó helyett, azóta istenadta langyos vízzel megy a pancs és a sarazás. Ha nincs dermesztő hideg, az esőgatya és a gumicsizma nekünk van kitalálva. Napsütésben is hordjuk, mutatom, miért. 

 Szűrés 

 Sárnyírás, majd panírozás fűrészporban,majd lemosás

Dagonya

A homokozó ehhez képest uncsi. Tiltakozás volt a biciklizős fagyizós kör ellen is. 

Aztán itt vannak a négylábú barátok. Az öregecske, kissé már belassult megszelídült Vaki jó nagy udvarköröket bír futni Andrissal. Az ő térdei nincsenek szétműtve, mint az apáé és anyáé, tehát sokkal alkalmasabbak a fogócskára.

Nézzétek ezt a pillantást... Kisgazdám, szeretlek.

Macskaügyben is gyarapodtunk. Van ugye a nyolcéves, öreg Dorka, őt nem lehet simogatni, mert talált macska és nehéz gyerekkora volt, kötődési zavaroktól szenved.

Gondolkodtam egy kiscica befogadásán, és akkor megjelent nálunk a felnőtt Cirmi, evett, berendezkedett, befogadtuk. Valamiért minket választott. Dorkával még harcolnak a jobb falatokért és fekvőhelyekért, de már kezdenek összeszokni talán. Ő dögönyözhető, nyuvasztató, gyerekbarát macska. 

Cukiparádé, nemde?