Május a virágoskertben

Borzaskatáim, ők is esélyes gyomszabályozók. Az elsők fehérek és halványkékek.

Búzavirág sziluett

Selyemfenyő virága napfényfürdőben

Gólyaorrok, a Dédi emlékét őrzik

Haranglábak. Magról kelnek itt-ott-amott, mind más-más árnyalatban.

Íriszek. Talán egyszer lesz hozzájuk tópart.

Ablakláda árvácskával, muskátlival

Palástfüvek őrizgetik a pünkösdi eső utolsó cseppjeit <3 p="">

Bimbós késői, fehér pünkösdirózsák

Rózsák, bár a mi kertünkben  szerény a választék

Rózsa és borzaskata

Őszi színek, virágnyelven

Ez az időszak már teljesen ősz és még majdnem nyár, mindegyik évszak szépségeivel teljes. Teljes színkör áll össze az őszi évelőkből és évente újravirágzó egynyáriakból. Másodvirágzik az erdei szellőrózsa és pompázik rózsaszín testvére is. Lángolnak a teszkós, egyeurós rózsák, két kitaposás után megéledt és virágot bontott a drága jó Szüts Gézáné, Rózsi néni piros krizantémja. Van pár szál ártérből szökött bíbor nebáncsvirág, kivadult amaránt. Még nem vonult be télire az enciánfa és hosszú évek óta először virágzik a kék sisakvirág. A csicsóka négy méter magasban is nyitja az égre napocskáit. Van egy új tollborzfüvem (nem utánozom ám Juhmelit, á dehogy), és  magot akar hozni a rozzant bodega oldalán a trombitafolyondár. Boldogság a kert na, nagy boldogság. 

Levélparádé az évelőkertben

Az előkertünkben kialakított évelőágyásról most már elmondhatjuk, hogy kialakult a szerkezete és az évelők elérték felnőtt méretüket. Elkezdődött a növények egymás közti bonyolult viszonyainak ideje: flört, szimbiózis, tülekedés és élethalálharc és még sokféle egyéb, ki tudja milyen összefonódás. Mindezeket a növények zöldjük ezer formájával és árnyalatával beszélik el. 

A tavaszutó kezdetén a Nagy Virágáradatot csendben előzgető kis évelők virítanak nálam halványkékben, fehérben, bordósan és rózsaszínben. A virágok távolságtartóak és szerények a földből immár teljes szépségükben és gazdag változatosságukban kipattant lombokhoz képest.. Mindezt fátyolos fényfoltokkal szórják meg az előkertre könnyű árnyékot vető, bimbóban álló szomszéd akácfák lombjai közt befurakodó kora délutáni fénysugarak.   

A talajon szerényen kúszó, kissé lilásbordó levelű, talajtakaró gyepes szappanfű kis rózsaszín szegfű-csillagocskákkal telik meg.

Az ezüstöe nyuszifülek előtt szerényen azért, de csillog-villog az erdei szellőrózsa koronája.

A tarka levelű, rózsaszín virágú rózsalonc és a kék íriszek között haranglábak és évelő búzavirágok nyílnak, kissé hűvös pompában.

Az árnyliliomok megbújnak a hagymavirágok és sásliliomok között.

A margaréták körbekerítik a fonalas agávét.

Ugyanennek tarkalevelű párjával pedig snidlingek és harangvirágok és a borostyán szomszédolnak.

Szirmot bontott a tarkalevelű nagy meténg is.

S ez még csak a kezdet!

Újdonságok két eső közt

Június harmadik hetének munkanapjait eső keretezte, a hétközepi hol borús, hol fülledten derűs napokban rengeteg új virág bontogatta a szirmait a kertben. Ez a néhány júniusi hét a legsokszínűbb időszak a virágoskertben.

A gabonatáblák szélén már elég ritkán látni búzavirágot. Kerti virágként ágyásszegélynek ültettem egy sort ebből a kék szépségből, amely már ezüstös levelével változatosabbá teszi az otthonául szolgáló ágyás képét. Úgy tapasztaltuk, nem önelvető, de a begyűjtött magjáról a következő évben jól szaporítható egynyári virág, vidékies kertekben nagyon jól megtalálja a helyét. Magassága lepett meg, majdnem méteresre nőtt. 

 A fáklyaliliomok nehezen kaptak erőre a kemény tél után, de felesleges volt aggódni. az esetleges kifagyás miatt. A tavalyi állapotukhoz képest legalább kétszeres méretűre nőttek. Jövőre valószínűleg tőosztás következik, mert kinövik a helyüket. 

Amilyen hamar kipattannak a széleslevelű gyöngyvessző rügyei, olyan keservesen szánja rá magát a virágzásra. Ha egyszer beindul, akkor viszont egészen varázslatos, felhőre vagy csipkére hasonlít. 

Tavaly kezdtem bele a vadvirág-projektbe, ami nyaralási magszedésből és utána palántanevelésből állt. Jó ötlet, mert nagyon robusztusak, életerősek a vadvirág.-magoncok, felnőttkorukban pedig nagyon jót tesznek az ágyásképnek. A virágok viszonylag kicsik az általában formás lombhoz képest, remekül illenek a régi parasztkerti virágok közé. Közülük most a Kőröshegyről hozott ligeti zsálya a virágfelelős a piros futórózsa tövében. Jó párost alkotnak, bizonyára ez a zsálya is riasztja a kártevőket. A rózsa majd kicsattan mellette az egészségtől, a tetveknek nyoma sincs rajta.

Dorbézolós urakra szokták a mákvirág jelzőt ráhúzni, pedig a virág rövid élete alapján inkább a hölgyekre illene ez a jelző. Tesómmal végeztünk egy máktesztet, ő vetőmagbolti "fajmákot" vetett, hangzatos márkanévvel, én pedig a karácsonyi mákos kalácsból maradt öt deka mákot vetettem el. A teszt jelenlegi állása szerint nincs különbség a kétféle magból kelt növények növekedési hajlandósága között.

Mama mindig sok mákot vetett, s a piacra vitte, úgyhogy nagyon kitapasztalta a nevelését. Lelkünkre kötötte, hogy a reggel nyílt virágok szirmait délután le kell szedni, ugyanis rengeteg kis fekete bogarat vonz, amelyek a termékenyülés után rögtön megfúrják a magházat és belepetéznek. Ha ezt észrevesszük, a mákfejet is le kell törni, különben csak a kukacot szaporítanánk.  Hát maminak teljesen igaza lett, az egyik meghagyott virág terméskezdeményén másnap, sziromhullás után 5-6 rágásnyomot fedeztünk fel. 

Az idei újdonságok egyike a piros len. Ez egy kis termetű, 15-20 cm-es egynyári virág, amely hamar kikelt, de a tavaszi hónapok alatt nagyon lassan fejlődött, majd a virágzás idején pár nap alatt szinte megduplázta a méreteit. A többi lenvirághoz hasonlóan mulandó, de rengeteg bordós, becsavarodott bimbót hoz és szorgalmasan virágzik. "Gyerekméretű" kis virág, nem túl igényes, ágyásszegélybe remek. 

Kinyíltak a sásliliomok. Most, az ültetés utáni harmadik évben érték el kiteljesedett nagyságukat. Ez az egészen hétköznapi, narancssárga alapon pirossal erezett fajta a leggyakoribb, amely úgy másfél méter magas szárakat nevel, de nagyon tetszenek az alacsony, citromsárga és barna virágú fajták is, de sajnos már lassan kitehetem a kertre a "megtelt" táblát.

"Ezek sose bírnak innen elfogyni?"

- kérdezte anyukám, mert újabb cserép-és ládasorokkal telt meg az ablak. Pár hét óta folyamatosan csökkent a palántázódobozok száma a palántanevelésre használatos folyosóablakokban, megszűnt a fokhagymalészag. Valahogy azonban megint megszaporodtak a ládák, visszatért a zsibvásár és a szag is.

Most van itt a vetési ideje azoknak az évelőknek, amelyeket ősszel kell kiültetni, hogy jövőre már virágaikkal örvendeztessenek minket. Erre akkor jöttem rá, amikor rossz sorsom múlt szerdán a vetőmagbolt felé vezérelt. Ott már rám jött a "vérszem"; az, hogy tavaly sikerült évelő szarkalábat és rozmaringot nevelnem magról (más dolog, hogy utóbbi kidöglött), idén igen nagy önbizalmat adott, hogy más évelőket is kineveljek. Igaz, hogy nem tudom, hova ültessem majd őket, de tesómnak még mindig van szabad kertkapacitása...

Nem tudtam ellenállni a mezei szegfűnek:

sem a narancssárga-lila színkeverék cickafarknak:

Van még sárga margaréta, vagyis kárpáti zergevirág és kokárdavirág a télen kifagyott pótlására. Ezenkívül most vetettem csombort is. Erről korábban megfeledkeztem, pótlásképpen ültettem. Valahogy - a vetési útmutató dacára - nem mertem vetni egyenesen a kemény kerti földbe, attól félve, hogy rögtön tönkremegy.

Az ablakban leledzik még a tarkalevelű zsálya edénye is, benne épp csíráznak a magok. Kifagyott ez a növényfajta is a télen, kell helyette új.

A januárban elvetett rozmaringmagoncok most lettek szétültethető korúak, kitűzködtem őket kis cserepekbe, reménykedve a majdani nagy rozmaringbokrokban.

Itt tanyáznak még a pár hetes karfiolpalánták is, ezek hamarosan mennek a kiszoktatóba.Így hát a palántanevelő üzem teljes kapacitással tovább dolgozik. Jövő héten újabb bővülés várható: a vetőmagboltba újfajta évelővirág-magok jönnek szerdán!

Tavaszutó eleje

Az április utolsó napjai és a május eleje megint megfeszített munkával teltek: sürgősen el kellett vetni a takarmánykukoricát. Ez nem volt olyan lájtos kis attrakció annak okán, hogy a föld újra becserepesedett, és egy komoly darabon fel kellett törni a talajt.A tolikapázás után mindent ismét le kellett planírozni, sorokat húzni, bevetni... nem csoda, hogy a hét mmásodik felére már enyhe kertmérgezést kaptam az isiászos derékfájás és a csekély kis napszúrás mellé. Sok időnk nem volt elintézni a kb. 250 négyzetméteres föddarabot, kapkodva, de azért megfelelően sikerült egy nap alatt kézzel bevetni.

Minden második sorba törökbabot is ültettünk, hogy a kukoricára felfutva teremjen ízes kifejtőbabot. A tőtávolságok 25, a sortávolságok 45 centisek lettek, talán egy picit sűrű, de legalább lefogja a gazt. A tábla szélébe akarok még a héten sütő-és olajtököt is vetni.

Egy darabka maradt ki az uborkának, de azt is elvetettük a héten, 15x80 centis tőállásba, vegyesen csemegekukoricával.

A sok kerti munka közben feltűnés nélkül és némán kinyílt egy sereg virág. Amikor a sok elvégzett feladat után lezuttyantam a kerti székbe, akkor vettem észre, hogy mindenhol tarka szirmok pompáznak, a fűzfán rigó énekel, és cinke cserreg.

Négyesfogat: meténg, törpe flox, indás ínfű és kutyatej:

Díszeprek:"Ennivaló" eprek:Szellőrózsa és kúszó boglárka:A szellőrózsák is egycsapásra kibimbóztak a héten:(A képen az egyik virágbimbón titkon kibontakozó fekete l'amourt csak akkor vettem észre, amikor a számítógépen megnéztem a képeket... A l'amour egyéb, felfokozott változatáról itt tájékozódhattok!)
A kukoricázásba, gyomlálásba úgy belesüppedtem, hogy alig vettem észre, hogy ehetünk az első termésből:

És rengeteg további termés van kilátásban:A múlt heti vetés időpontját nagyon jól elcsíptük: az esős napok után nedves volt még a föld, amit a napsütés gyorsan átmelegített. Ideális napok a magok kikeléséhez, a növények ezt hamar meghálálták: Ezeket a múlt héten ültettük!

Karfiol:

Juliskabab:

Cukkini:

Kukorica:

Őszirózsa: Krumpli:

Palántáim a kiültetést várják. Minndet kipatergáltam már a lakásból, a szabadban vannak, szépen zöldellenek. Hamarosan kiültetem őket. Egy érdekes növénygyermeket akarok még itt megmutatni:ez a rozmaring. Érdekes, hogy amióta kint van, a bazsalikommal egyetemben egy-két hét alatt szinte megduplázta a méretét. A jövő hét már kicsit lazább lesz. A kikelő növénykék közt porhanyítani és gaztalanítani kell a földet, illetve minden este locsolni. A mák ritkítását is megkezdhetem, illetve folytatom a palántázást. Ez babrásabb, de könnyebb feladat. Vetnivaló már nem sok minden van, kiürült a vetőmagos szatyor. Talán a napokban arra is ráérek, hogy a sziklakertet kicsit rendbehozzam. Kellemes, kukucskálós időszak jön, amikor kutakodni lehet: kikelt-e már a mag? Hol van nagyobb retek? Ezek az amatőr kertész kedvenc napjai!