Mindig csak a veteményesről, meg a virágoskertről lamentálgatunk, most fásítsunk egy kicsit.
Az őszibarack az egyik kedvencem. Úgy is, mint gyümölcs, úgy is, mint fa. Sajnos kettőnknek együtt csak két kis fája van, Hédinek egy csepp csemete, ami idén virágzott először, az enyém takaros kis fa. Igazából nem is őszibarack, hanem nektarin. Fajtájának neve Red June. Dacol faggyal, hideggel, minden évben a maga tempójában virágzik, de termést csak minden második évben hoz. Talán ezért nem is különösebben beteges. Tavasszal kap egy metszést, egy lemosó permetezést, aztán kibomlanak a csodás, rózsaszín virágok...és jön a tafrina. A tafrina nem valami nőci, hanem az őszibarack egy betegsége, amitől a levelek úgy néznek ki, mint a fugákba túladagolt pur-hab. Szegény fa meg kínkeservesen lerúgja a beteg leveleket, a kis, zöld gyümölcsökkel együtt. Ennek lehetne elejébe menni a lemosó permetezéssel, de idén erre nem került sor, mert a fa 2 nap leforgása alatt egyszerre kizöldült, és virágba is borult. Lemosózni meg csak a rügyezetlen fát lehet... Úgyhogy hígabb permetlével majd most kell megejteni a permetezést, nehogy csúnyán lebetegedjen szegényke. Szóval, ha túlestünk a virágzáson meg a fagyosszenteken is, megjelennek a fán az első kis termések: már csecsemőkorukban is tűzpirosan. Aztán a meleg nyári napon érlelődnek. Ilyenkor már a levelek is izmosak, makkegészségesek. Ekkor jön a következő kártevőadag: a darazsak és a hangyák. Hát ugye, a gyümi finom, mézédes. A darázs csak bepróbálkozik, megszúrja a gyümölcsöt, de nehezen kezdi ki, mert a húsa viszonylag kemény. De a hangyák! Rendíthetetlen karavánokban masíroznak fel a fa törzsén . A barackot kifúrják egy kis lyukon keresztül, sokszor majdnem teljesen kirágják a héj alatt. Idén azt hiszem, egérragasztóval megkent papírt fogok a fa törzsére kötni, talán az megfogja a megátalkodott bandát.
Ez a kis fa a család nagy kedvence. Kétszer is bizonyított: hat éve, Hédiék lakodalmakor hatvan vendég ismerte el az esküvői asztalra felhelyezett gyümölcskosár házi barackjainak erényeit, négy éve meg egy olyan kislánynak adta összes gyümölcsét, akinek nem volt elég az anyukája teje...
Egyet azonban sose értettem. Ha valaki fellapoz egy gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szakkönyvet, ott azt látja, hogy a koronát "katlan alakúra" kell vágni. Nekem a katlanról mindig a falusi disznóölés jut eszembe. Ott volt katlan, általában régi benzineshordóból dizájnolva úgy, hogy a falusi lakatos lábakat, zsanéron nyíló ajtót és kályhacsövet szerkesztett rá. Ebben a formában "kotlá"-nak is nevezték. Benne lángoltak az akácfahasábok. A beleillesztett nagy üstben, - "keszliben"- az abálében diszkréten úsztak a véresek, szolidan buktak a zsíros lé alá a préshurkák. Nekem ez a katlan. Hogy mi a katlan alakú korona? Tavaszi metszéskor Laci körül lábatlankodtam, ő magyarázta: a koronában belül ne hagyjunk ágakat, hogy járhassa a levegő, és a napfény. Ne legyen több négy-öt nagy ágnál. A termőrészek kifelé álljanak, hogy a nap süsse őket, és meg tudják érlelni egyszerre az összes gyümölcsüket. Ennyi. Lehet, hogy ettől egy profi kertész sírva fakad, de a "katlan-dolog" szerinte ebben kimerül. Ettől még nekem a katlan alakú koronáról enyhén paprikás préshurka-szeletek jutnak eszembe, zöldpaprikával, lilahagymával...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...
A nektarin számunkra afféle túl kényes és kissé reménytelen szerelem. Tavaly ősszel elcsábultunk egy vörös levelű szépségtől, persze fotó alapján, aztán hazavittük, ástunk neki egy óriási gödröt, sok komposzttal körberaktuk, bőséges vízzel belocsoltuk. Tavasszal az erős visszavágás ellenére sem óhajtott a méltósága kihajtani. Ezért inkább a számára ideálisnak gondolt helyet a ház déli oldala mögött beültettem ágyásrózsákkal. Talán egy esélyt kap még az életben, de akkor be kell érnie egy szerény hellyel a szőlősorban, valahol a komposztáló mellett.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNálunk gyerekkoromban a Sas-hegyen a ház déli oldala mellett, közvetlen a két szoba ablaka előtt állt két őszibarackfa. Amikor érett a barack, a fáról szedtük le az óriási, mézédes puha, napon érett(!) szemeket és úgy ettük, hogy még a könyökünkön is csöpögött a lé. Soha nem metszették és permetezték őket, mégis minden évben csodálatosan sok termést hozott. Nekem azóta is a szőrmók őszibarack a barack. :-)
VálaszTörlésKülönben szerintem is ezek a félvad, magról kelt barackfák hozzák a legjobb gyümölcsöket. Édesek, kicsit kesernyések, a húsuk hófehér. Többször próbáltam már magról ültetni, egyszer sikerült is, de a végén Laci rátolta a fűnyírót...:-( a nemesített, oltott fák sokszor igen betegek, az alany vadhajtásokat hoz, lerúgja a ráoltott nemes részt. A színes lombú faj meg az összes ismerősömnél, aki vett, 3 éven belül kidöglött. A Somlón szinte erdők vannak az ilyen vadon nőtt őszibarackfákból, lehet, onnan kéne ősszel felásnunk egyet?
VálaszTörlésNe finomkodj, tesó, a komposztálóddal. Miért nem írod egyenesen, hogy ganédomb? Ha meg megint vérbarackot ültetsz, magadra vess. Viszont ha megérkezik tavasszal a gyarmati barackszállítmány, ültessünk magról! Az a ganédombod mögött sem reklamál, sőt, még értékeli is, hogy a gyökerei a ganéba lóghatnak.
VálaszTörlésSzia, Andi!
VálaszTörlésAz ilyen történeteket nagyon imádom, ezek azok, amik az emberben a legsajátabbak, a másik legfeljebb csak sejtheti, milyen volt... Köszi, máskor is kérek ilyet.
Szia, Ági!
A gané számomra a lóürüléket jelenti, olyanunk meg nincs. (Vagy te követtél el a kertünk végében valami olyan csúfságot, amiről tudnom kéne?)
Ezt kikérem magamnak! Múltkor voltam a kertedben, a komposzthalmodnak olyan szaga volt, ami überelte a ganédombot. A Vaki-kakit nem oda dobáljátok?
VálaszTörlésTúl kényes az orrod, ne szagújj, áss!
VálaszTörlésA te ganédombodat ásd te!
VálaszTörlésMajd én ásom a sjaátomat.
VálaszTörlésÉn meg majd írom ami eszembe jut a kertetekről!!!
VálaszTörlésÍrj, csak várjuk és szívesen olvassuk, amikor berekesztjük a ganéásást :-). Tesó, felrakom a ganédombjainkat, meg a vörös hernyót is. Már kezd egy kicsit nyálas lenni minden, hogy "ilyen szép, meg olyan csodásan zöldül meg virágzik stb..." Egy kis pocsolyafeelinget is nyomjunk! Mert ez is hozzátartozik a valósághoz. Erről különben szándékomban áll egy bejegyzést írni, de még nincs elég undorító fotóm (ganédomb, lárvák, vörös hernyó, döglött pézsmapatkány, tyúkkaki stb...). Szerintetek ez kiábrándító, vagy taán életszerű?
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTőlem írhatsz ilyeneket, nem zavar. Mondtam, hogy kiütközik a közös gyári hiba. Annyira nem akarok a ganédombra koncentrálni, de a rovar- és hernyótan bejön.
VálaszTörlésEgyáltalán nem kiábrándító :-), sőt, nagyon érdekes bejegyzés lesz! Remélem, sok fotóval!!!
VálaszTörlésVégül is a komposztálás egy környezetbarát hulladékkezelési technika
VálaszTörlésVagy kimegyünk az erdő aljára szeméthalmokat fotózni és jogos szitkokat ontani.
VálaszTörlésTesó, kénytelen vagyok elismerni, hogy megint igazad van... akkor a vörös hernyó mellett a gané is megérdemel egy kört. De akkor a száraz virágszárakkal elegyes rothadó almáid és ételmaradékaid felkerülnek a blogba! A saját komposztoddal kapcsolatos tapasztalataidat neked kell megírnod.
VálaszTörlésA mi komposzthalmunk legfeljebb annyiban érdekes, hogy télen kivittem rá a sárgarépapucolékot, azzal etettem a varjakat. Pedig a károgásukat úgy utálom, hogy sokszor összerezzenek ijedtemben tőlük. Tiszta horrorfilm.
VálaszTörlésTudom, hogy utálod őket, engem is az infarktus kerülgetett, amikor egyik-másik a kiserdőben elkezdett a fán óbégatni. Ráadásul mindent teliszórtak dióhéjjal. Meg tavaly döglött varjúk is voltak-emléxel?
VálaszTörlésGödröt ásni - lapátra piszkálni - tisztességgel eltemetni. Ritka hervasztó.
VálaszTörlésDe a falusi élethez ez is hozzátartozik. Meg azért jobb, mint a kibelezett denevér a padlószőnyegen, nem? Vagy a beletlen pézsmapatkány?
VálaszTörlésErről jutott eszembe, Laci még egy szőlőhegyi madárijesztős taktikát is mondott: valahol légpuskával lelőtt varjúkat akasztottak ki a kordonok közé, mint Koppány testét - elrettentő példának a többi madár számára. Tisztára, mint Robinson Crusoe.
VálaszTörlésTényleg: mit sütsz az esti bulizáshoz? Csokisat? Azt hiszem, megennék csokis-diós félholdakat, este meg is csinálom - paradicsompalánta-ültetés után.
VálaszTörlésBiztosra megyek, rigójancsi-utánzat.
VálaszTörlésTuti, tesó!
VálaszTörlésMost már úgy tűnik, termőre fordul a jó öreg Champion barackunk, négy-öt szem szépen pirosodó gyümölcs mutatkozik rajta.
VálaszTörlésDe rendes! Simogasd meg a nevemben is kérlek! :-)
VálaszTörlésSimogatom, olyan szép most, jó ránézni. Piros bundás barik a fán.
VálaszTörlésMegkóstolhatok egy negyedet majd? :-)
VálaszTörlés