Idén elkéstem a veteményes létesítésével, részben a rossz idő, részben a sok egyéb teendő miatt, így aztán egyszerre vetettem a sárgarépát a palántaágyba szánt kelbimbóval-brokkolival, holott ideális esetben két hét van az ültetési idők között.
Közhelyes, de nem tudom szó nélkül hagyni a hetven szál tulipánt, ami a tavaly adott hagymáidból kelt ki, Tesókám. Boldogság kinézni most az ablakon.
Végül: Áldott, békés húsvétot kívánok mindenkinek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...
Tesó, ezek nem is azok a tulipánok!
VálaszTörlésTesó, tudod, hogy ez csak bérnevelés, ha a telken kész lesz a nagy virágoskertem, majd megint megyek hozzád évelőket felásni!
VálaszTörlésTesó, képzeld, a törpe flox hamarosan nyílik a sziklakertben!
VálaszTörlésA "bérnevelésnek" előzménye van, mert építési telkünket egy kertmániás embertől vettük meg. A pasi hatalmas, gondozott virágoskertet hagyott hátra, sárga, piros, fehér liliomokkal, csokiszínű sásliliomokkal, sziklakerti évelőkkel, rózsalugassal. Sajnos ezek mind-mind ott voltak, ahova a ház helyét kitűzték. Ezért leletmentésbe fogtunk. Az évelők tesómhoz kerültek. Ők akkor költöztek be új házukba, s a sok virág jól jött nekik. Az évelőtövek mostanra megerősödtek. A "bérnevelés" abban áll, hogy tesóm megkapja a töveket, nevelgeti, cserébe "bérleti díjként" övé lesz az eredeti, nagy tő, a növekményt meg majd én felásom, és viszem ki a saját telkemre, ha az ősállapotok ott is megszűnnek. A bérnevelés ma már vett virágokra is kiterjed, múlt héten szibériai íriszt hoztam neki, hogy nevelgesse...nekem és magának.
VálaszTörlésÉrtem már!
VálaszTörlésAzért mosolyogtam, mert a párbeszéd kísértetiesen hasonlított a mi családunkban megszokotthoz, miszerint ha valami jól funkcionál, kérjük vissza, mert csak kölcsönadtuk! :-) Meg ilyesmik...
Azért a háttérben ilyen dolgok is feltűnnek néha...Pláne ha ruhákat kérünk kölcsön egymástól! ("Van valami jó felsőd a farsangi bálra, Ági?" "Adjál már valami göncöt a ... esküvőjére, Hédi!") stb... Na meg hát tudod, a szokásos tesói cukkolódásokat nem lehet kihagyni, még itt sem. Ez úgyis csak az ezreléke annak, amit egymásnak szövegelünk. Ugye, Kistesó?
VálaszTörlésAz, de pofán is váglak minnyá hogy szoktam.
VálaszTörlésKussojjá.
VálaszTörlésTavalyelőtt Hédi kérdezte, süssön-e nekem szülinapi tortát. Mondtam neki, ha már a kedvemért bebuzdul, süssön inkább rántott karfiolt, azt jobb szeretem, mint a tortát. A szülinapi ebéd után - amikor már egy falatot se bírtam lenyelni - előkapott egy nagy habostortát. Amikor azt mertem mondani, hogy egy kicsit később eszek majd belőle, Hédi kicsit paprikás lett: "Hanemzabállodbe, beleveremapofádatatortába" - Gondoltátok volna róla?
Nem vagyok ám bunkó, csak úgy csinálok. Igaz, néha félreértik a poénjaimat.
VálaszTörlésHalálra röhögtem magam!
VálaszTörlésNálunk hajszálra így zajlanak a beszélgetések! Semmit nem értek félre, hiszen ismerem! :-)))
Tudod, tesó, ahogy bepaprikásodsz, lilul a fejed, elkezdesz dadogni, és vérmes pofát vágsz. Akkor el is hiszem, hogy képes lennél a fejemre passzírozni a habos feketeerdei tortát.
VálaszTörlésIgen, ilyen is vagyok, de annak mindig te vagy az oka!!
VálaszTörlés