A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 29., vasárnap

Kék halál, fehér pók, zöld harkály, tarka kert

Jó öreg Windowsunk villantott egy kéket, aminek köszönhetően háromhetes mentési-szerelési szünet és netmegvonás nehéz időszaka köszöntött ránk, Közben azért a fényképezőgépemet elő-előszedegettem, mert állatvendégek jártak nálunk. Elsőként viráglakó karolópók költözött a bíbor kasvirágunkba. A képen csinos, teltkarcsú menyasszonyt láthatunk, aki várja a kis tökös karolólábas vőlegény lábatlankodását


Eső után zöldharkály turkálta a füvet az udvarunkban (bocs az überszar képért, a lelkesedésben elfelejtettem, hogy szúnyoghálón át fotózok.)



A zöldségesben elég helyesen megújultak a földibolha-invázió után megmaradt növények: a brokkoli és a sarkantyúka. Előbbi termésével, ha egyáltalán terem valamit, benevezek Meli és Piszke nanozöldség-termesztési versenyébe:-). Bár az egy szem termést tartalmazó kifejtőbabok is sanszosak.

A kerti munkák közül a héten terítéken volt a kapálás, fűnyírás és mulcsozás, meg kikelt a szép egyenes sorokban növő bab másodvetésem. Józanul vetettem, komolyan!
Az új-zélandi spenót: integrált gyommá vált a kertben, a la Gertude néni. De legalább ehető, nem mint a fehér mustár.


Jani olyan projektbe kezdett, ami potenciálisan anyagi végromlásba döntheti a családot, nekiállt a 150 m összhosszúságú kerítés házilagos kivitelezésének. A telket hátul záró bokorsort jól meg kellett nyesni, most ez a gyönyörűség díszíti az udvar közepét szoliterként.
Viszont az oszlopok már állnak, sőt az ég felé merednek. Jani többet használta a vízmértéket, mint a betonkeverőt, az eredmény olyan mérnökös. Ha meglátja a fotómat, odalesz a családi béke, mivel nálunk a merőleges sosem elég merőleges, a párhuzamos sosem elég párhuzamos. 
A virágaimmal azért ezen viszontagságok után is vigasztalódhatok. Szél hozta magból nőtt a komposzt melletti földkupacon ez a gyönyörűség.
Új bolondériám az ültessük-a-dézsásokat-nyárra-szabadföldbe. Az enciánfa elég jól viseli. 
Sikerült Mária-virágot szereznem, méghozzá halványlilát. Egy csepp boldogság a javából!
A lugas oldalán találtunk helyet a trombitafolyondárnak. Megszerette. Mi is.
Esténként pedig borozunk a lugasban a villámok fényénél. Mára virradóra például az éjjeli vihar után, amelyben elszállt a környék közvilágítása, megint esett vagy 50 mm eső, el sem fért a vízmércében. Hihetetlen ez a nyár!

2011. július 24., vasárnap

Nyárközépi helyzetkép

Nem múltunk ki a blogolásból, csak hát… (Mert hát mindig a „csak” meg a „de”után jön a lényeg.) Szóval, tesómat egy bizonyos fiatalember tartja állandóan lekötve, és ha nekem valami közbejön, akkor szünet következik be a blogírásban. És persze hogy közbejött, ott porosodnak a pendrájvon a félig megírt bejegyzések, amelyek közül egy se jut el a netig. Még az a jó, hogy a közbejött tennivaló-tömegemet ezidőtájt alaposan sikerült kivégeznem, így visszatérhetek.

Istenigazából a kerthez sem volt az utóbbi két hétben sem túl sok időm, csak olyasmikre futotta, hogy gazolás, egy kis mulcsozás meg néha öntözés. Volt nagy meleg, hűvös, zivatar, szivárvány, viharos szél, de szerencsére a jégesőt megúsztuk. És ezeknek megfelelően a kert teljesen átalakult. Nem akarok ezen hosszasan elmélkedni, inkább néhány képet rakok fel. A hetekkel ezelőtti állapothoz képest a változás szembetűnő pozitív és negatív irányban egyaránt.

A tavaszi kép: aránylag tiszta ágyások, viszonylag kisebb növények, kevés gaz – már rég a múlté. Igazán nyárias a külső: érő termények, magasra nőtt vetemények, és még magasabbra nőtt masszív paréjok meg másféle gazok. A kert örök problémáját okozó két gazféleségtől: az acattól meg a franciaperjétől való megszabadulási stratégiám megvalósíthatósága az elmúlt két heti kertészeti kiesés miatt eléggé lecsökkent. Sajnos olyannyira, hogy találtam virágszárba menő, pelyhes terméseit kifejlesztő acatot.

A perjéből valahogy kevesebb van – én ezt a kistraktorozásnak meg a kétszeri gyökérkiszedegetésnek tudom be – , de van egy másféle, embermagasra megnövő fűféle (ezt a kertszomszéd néni muharnak hívja), amiből rengeteg van, több, mint tavaly perjéből. Egy sikerült tulajdonsága van a perjéhez képest: bár hatalmasra megnő, ha egyszer kitépem, nem érez ingert, hogy gyökérből újra kihajtson, csendesen kidöglik. Sajnos azonban számtalan magot érlel, de még így is kezelhetőbb burjánzó gyökerű rokonánál.

Veteménykörkép:

Babfronton a helyzet sz@r, de nem reménytelen. A száraznak való babok megfelelően fejlődnek, de a vajbabnak valók… Hát… tavaly bizony szebbek voltak. Olyan csököttek, nem virágzanak egy szemet sem. Csak a fekete bab hozza a formáját,

és a török bab nevelt ki eddig méretes hüvelyeket.

A paprika már ehető, ez például a Hungarian Wax:

Idén a tavalyi egy helyett már 8 tő fekete csilipaprika hozza a terméseket az ecetespaprikásüveg számára.

És van egy furcsa termény. Amikor a paprikákat palántáztam, volt a szálas palánták ládájában két darab furi külsejű, de egészen paprikaszerű növény, amely gazra is hasonlított. Nem tudtam őket hova besorolni, aztán felderengett, hogy én vetettem anno padlizsánmagot is, és az egész csomag magból ez a két növényke volt az, amely kibírta a palántázási módszereimet. Szerintem megkönnyebbülés volt nekik a kertbe kikerülni. Ezért is elég gyorsan fejlődésnek indultak, bár nagy reményeket nem fűzök hozzájuk, de ki tudja?

A kabakosok háza táján sok érdekes nincs. Idén először próbálkoztam kígyóuborkát termeszteni. Hatalmasra nem nőtt meg, még helyesnek se mondhatom a termést, de azért meg lehet enni. Meg hát az én tehénkém bornya ez is…

Az eltenni való uborkák nagyon megsínylették ezt a dög meleget, az uborkáik megtökösödtek, magvasak.

Na a cukkinik meg a patisszonok… Mint írtam, házilag szedett magból is vetettem. Ennek eredménye, hogy fehér, diszkosz alakú patisszonunk és zöld cukkinink nincs. Van citromsárga patisszon, fehér tök alakú, végén patisszonszerűen hullámos izé, és sárga cukkini, zöld véggel. Szóval kedves tökféléink belemerültek az erkölcsi mocsárba, de nemcsakhogy ők, a bűnös viszonyba belépett a szomszéd spárgatöke is. igazán jeles egy társaság.

Csemegekukoricát már kétszer főztünk, róla nincs mit mondanom.

A paradicsomok már pirulva pirulnak, illetve sárgulnak. Hiába vettem mindenféle csodakorai magokat, legelőszörre – pont úgy, mint tavaly – a sárga paradicsom

meg a Zömök

és a koktél kezdett el érni.

A Zömök fajtájú is pirul. Igaza volt Inlandirnak, amikor azt mondta, hogy a Zömök termése neki túl savanyú. Tényleg nem túl édes, viszont kemény, eltartható, abszolút piacos, nem repedő paradicsom érett a bokrokon. Mindemellett már nagyon várom a többi, édesebb fajta érését. Szerencsére eddig rohadás nem lépett fel, de az esők után megint permetezni kell rézzel, megelőző jelleggel. Idén nem molyoltam rézdrótozással és hasonló értelmes dolgokkal, mert rájöttem, hogy időpocsékolás.

A földicserkó kis lampionokat nevelt. Kedvem lett volna egyet felboncolni közülük, de nem tettem meg, nincs belőlük túl sok. Pedig állítólag a trópusokon egy-egy tő háromszáz gyümölcsöt is terem! Borzasztó kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.

A krumpliágyásban van érdekesség. A Sarpo Mira hatalmasra megnőtt, alatta nincs sok krumpli – mondjuk egy tő alatt öt-hat – de azok irdatlan nagyok. A szomszédban már mindenütt megy tönkre a krumpli, ez meg még mindig zöldell, a levelei nem betegek. Ennek megfelelően egészen bő mennyiségben terem rajta krumplibogár is. A kiflikrumpli szárai, levelei már eléggé ramatyul néznek ki a különféle betegségektől, amelyeket a Sarpo nem kapott el, azonban a föld alatt egészen sok van a termésből. Persze ez nem az ég csodája, hanem a bakhátba vetés miatt van szerintem.

Mi van még érdekes? A karalábék dagadtra híztak, de nem fásak, amit sikerként könyvelek el.

Ez a siker azonban mégiscsak soványka, mert felrepedtek, de hogy mitől? Ráadásul vetettem cserépbe brokkolit palántának, amit később aztán kiültettem, és abból is mind karalábé lett. Most én vagyok dilis, és összekevertem a magokat, vagy eleve rosszul volt felcímkézve a zacsi? Lehet, hogy mindkettő…

A hagymák beérőfélben vannak, jó nagyok. Fokhagymám nincs, elfelejtettem ültetni (!), így a felénk járó makói fokhagymaárustól vettem három kilót, ezt a problémát megoldandó. Ami érdekes lehet, az az áttelelő póré. Már korábban elvetettem, el is feledkeztem róla, aztán valamikor június végén eszembe jutott, hogy nekem ilyen is van, és kipalántáztam. Egy félkilós hantot sem adtam volna a nyaffadt palánták életéért, de - mint annyi minden más - a kert talajában ezek is összekapták magukat. Remélem azért nem fagynak ki télen, képesek lesznek annyira megerősödni addigra.

Az okráim egy hónap alatt nagyobbra nőttek, mint egész évben tavaly. Elvileg 7 hét alatt kell, hogy termőre jöjjenek, de valószínűleg ez csak a trópusokon van így. Itt több idő kell nekik. Mindenesetre a dög meleget szerintem ők élvezték a legjobban, nagyot nőttek. Most úgy néznek ki, mint valami maxi papsajt. Hiába, mályvafélék.

A bazella is fejlődik, de hogy mivé válik, még rejtély.

Aminek örülök, azok a kerti virágok. Nyunyi vetette őket nagy műgonddal, de egy hirtelen zápor úgy megtömte a talajt körülöttük, hogy azt hittem, ki se keltek. Még én lepődtem meg a legjobban, amikor megtaláltam a néhány szál pillangóvirágot, búzavirágot,

menyecskeszemet.

Vágni nem elég, viszont magfogásra bőven, így jövőre teli lesz a kert ezekkel az egyszerű parasztkerti virágokkal. Természetesen a kedvenceim nem hagynak cserben, bőven virágoznak:

Tavaly a legextrább színekről magot szedtem, hogy idén is azok fejlődjenek, de most is mind rózsaszín.

Ezek a kerti hírek pillanatnyilag. Szerencsére a hajtós időszak már letelt, most több időm lesz a kerttel és a bloggal is foglalkozni. Témám is van, így hamarosan újabb olvasnivalókkal szolgálhatok remélhetőleg.

2011. május 29., vasárnap

Nyáreleji idő

Már megint csak a semmit ragozom, amikor a heti kerti eseményekről írok, hiszen akinek csak a legcsekélykébb méretű kertje van, az is tudja, hogy a május az első szüreteken kívül a munkák tengerét hordozza. Vetés, palántázás, öntözés, gazolás, kapálás, ritkítás, mulcsozás, permetezés… kihagytam valamit? Mindez megvolt a heti repertoárban, nagyon részletekbe menően nem fogok rágcsálni rajtuk.

Vetni dinnyét vetettem, de nem apróztam el, egyenesen a ganédomb közepébe, az egy pont megfelelő hely a számára.

A palántázás terén a paprikák kiültetésében jeleskedtem. Ez a művelet egybeesett a mák ritkításával meg a mulcsolással: a kiritkított máknövényekkel azonnal takartam a paprikák talaját.

A kukoricát is muszáj volt kiritkítani, aztán meg megkapálni, ezt anyuci precízen elvégezte. A kelés elég jó, még majd fattyazni kell.

Öntözni is kellett a palántákat, a paprikákat, paradicsomokat, de nagyon jó, hogy ebbe a műveletbe a hétvégi több mint 10 mm eső alaposan besegített.

A kapálás és a gazolás egész héten ment, nincs is olyan rész, amelyet ne kellene állandóan tisztogatni, rettenetes nagy a gaz, szinte nem is lehet a végére érni.

Ilyenkor van emellett az az időszak, amikor a Gazdaszszony hátraroszog a kertbe, és mindig talál magának valami érdekeset, felfedez valami újdonságot.

Például azt, hogy érik az eper.

Meg hogy lehet már dézsmálni a zöldborsót. A hagyma pedig erdőbe ment át. Majd a sűrejét kiesszük, akkor lesz helye a többinek, hogy fejlődjön.

A cukkini méretes lapukat eresztett,

A sárgarépa pedig formás sort mutatott, miután kikotortam a húszcentis gazból.

Néhány érdekes dolog még: a Sub Arctic Plenty paradicsom már virágzik, pedig nálam még nem fordult elő olyan, hogy májusban termést sejtető virágokat hozzon bármely fajta paradicsom.

Mint megírtam, kétféle krumplink van. A petecsomókat, bogarakat egyforma "masszázsban" részesítettük a kapálás során. A kiflikrumpli most így néz ki:

A levelek színén - fonákán meglehetősen sok ronda lárva, nem is értem, honnan jöhetett elő ennyi, amikor leszedtük a petéket?

A Sárpo Mira meg így fest:

Rendben, a kép alapos tanulmányozása során felfedezhető egy darab krumplibogár-ülep, de ez nem az az agyonrágott, összekakált lombozat. Mondjuk ha én krumplibogár lennék, tutira én is a kiflikrumplira nyomulnék. Annak a hajtásai szaftosabbaknak, lágyabbaknak, zsengébbeknek tűnnek, a Sárpo Mira pedig eléggé kemény, szőrös levelű. Ebből azonban messzemenő következtetéseket nem vonok le, még soká van krumpliszedés, majd akkor kihirdethetem a csodás tapasztalataimat.

Ha már a krumpli-rokonságnál tartunk, vessünk egy pillantást a földicserkóra. A melegtől gyors fejlődésnek indult. A termesztési tapasztalattal rendelkező ismerősöm mondta, arra számítsak, hogy nagyon magas lesz, karózni kell majd. Ehhez képest vízszintben terjeszkedik.

Két kiveszettnek hitt növény is magától visszatért. Tavaly vetés nélkül még elég sok korianderünk volt, de idén már nyomát se láttam. Ma reggel azonban bóklászás közben felfedeztem néhány tövet, már virágban:

Az édeskömény ugyanígy visszatért. A nagy tövek kifagytak, de magról néhány növényke elő tudott bújni, ezeket féltve dédelgetem, szükség lesz a leveleikre, ha Andris már komolyabb adag pépecskéket bevág!

Egyenlőre ennyit röviden. Igazából nem szeretném közszemlére tenni a számomra minősíthetetlenül kinéző gaztengert, a kuszaságot, az összevissza csoportosított növényeket. Majd ha egy kicsit kisebb lesz a rumli, részletesebben írok. Addig azonban a kertben bujkálok kapával a kezemben blogolás helyett, most annak van itt az ideje.

2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus második hétvégéje is eljött,

... és az idő meg hűvös-esősbe fordult. Ilyen se volt még: a keddi napon kívül egyáltalán nem voltam a kertben, csak tegnap, és akkor is csak azért, hogy zöldségeket szedjek a kajához.
Bár egy kertben mindig van tennivaló, most valahogy nem hiányzott, hogy bármit is csináljak. Meg is tehettem, mert a radikálisan nagy gyomlálásokat a hagymaszüret okán már megejtettük, igazából kapálnivaló meg egy kis másodvetnivaló lenne, de az sem oyan égető. Csak a krumpli áll ivarig érő gazban, de az már hamarosan úgyis fel lesz szedve, és akkor a gaz is kikerül az ágyásából, úgyhogy nem töröm magam ott halálra a gyomlálással.
Az egy, ami halaszthatatlan volt, az a mákszüret. Nem lett egy világszám a termés, de amennyi nekünk kell, annyi éppen lett. Nyunyi szedte le a mákgubókat a cuki metszőollóval, amit azzal a lendülettel, hogy ő használja, a sajátjának nyilvánított.
A paradicsom nem rothad, viszont az esőben felázott földben a jó mélyre levert karók se tudták megtartani a terméssel teli növényeket, és két tő kifordult a földből, kifeküdtek. Ezeket majd támogathatom fel. Végre megindult az érés, ehetjük kedvünkre.
Az első paprikák is beértek, csemegekukorica is van, megnyílt a nyári bőségszaru. A peronoszpóra nem terjedt tovább az uborkán, Hála Istennek, bár vannak beteg levelek. Újak azonban nem fertőződtek el. (A nem rezisztens fajták a szomszéd kertekben piszokul néznek ki.)
A héten már megtisztogathatom és betárazhatom télre a megszáradt vöröshagymákat. Itt a mákfejtés ideje is - ezt majd egy külön bejegyzésben fogom vesézni. Gyomlálni kell, meg kapálni, de ez nem újdonság, mint ahogy az esedékes fűnyírás se. Tesóm kertjében is akarok rendezkedni- nála lesznek az áttelelő zöldségek, saláta, spenót, leveles kel. Egy kis másodvetnivaló is akad még. Nagy kerti projektek nem lesznek a héten, csak a szokott tempójú kerti munka, és másodvetéskeléslesés meg terméssasolás.
Végül 67. kedves olvasónkat, Halász Zsókát szeretnénk üdvözölni ezzel a balatoni tájképpel!

2010. augusztus 7., szombat

Átváltozás avagy másodvetés élesben

Ahogy a nyár telik, a kert is egész más arcot ölt, a veteményes az elmúlt két hétben igencsak átalakult.
A kánikulai napokban meglehetősen „elhanyagoltuk” a kertet, a munka tetemes részét kötötte le az öntözés, gyomlálásra nem maradt semmi idő. Hatalmas paréjok leptek be mindent, volt ott acat, muhar, szulák. A szúnyogok miatt meg ki se lehetett mozdulni. Azonban amikor megérkezett a várva-várt csapadék és enyhülés, felpörgettem a munkatempót.
Jókora területek ürültek meg. Először a zöldborsót tépkedtem ki, a helye egy hétig üresen állt, pokolian begazosodott. Két nap alatt pucoltam ki és kapáltam fel, hogy használható legyen. A hagymákat szintén ki kellett ásnom a gazból, először csak felgyomláltuk a területet, hogy a termést felszedhessük. A hagymaszüret után tiszta, gyommentes területet kaptam, ide aztán került mindenféle, a másodvetési terveimet átültettem a gyakorlatba.
Bementem ugyanis a vetőmagboltba, ahol ötven - hatvan nap tenyészidő-hosszúságú növényeket kértem, illetve olyanokat, amik áttelelnek. Kaptam így :
- zöld hüvelyű vajbabot,
- zöldborsót,
- kínai kelt,
- céklát,
- sárgarépát,
- karfiolt,
- csemegekukoricát ,
- uborkát,
- salátát (áttelelőt és közönségeset egyaránt)
- áttelelő spenótot,
- és elővehettem a tavasszal bespejzolt dughagyma-maradékot és retekmagokat is.

Igazából az összeállításban a kipróbálatlan a borsó, a karfiol és a kínai kel az őszi termesztésre. A környező kertekben még augusztusban is láttam uborkát vetni, illetve szeptemberben csemegekukoricát, ami novemberre érett be, és Márton-napi, búcsúi csemegeként kínálgatták a libapecsenye után. Sőt, szomszéd néni még krumplit is ültetett – októberi újkrumplinak!
A hagyma kiürülő helyére jött a bab, a cékla, a csemegekukorica. A káposztaféléket palántaágyba rendeztem, innen kerülnek majd végső helyükre, illetve átteleltetésre.
A babfélék már kikeltek, és tetszetősen fejlődnek. A velük együtt vetett kukoricamag azonban még lapít a földben.
A zöldborsó is kibújt, talán még különbül, mint tavasszal. Hogy miféleképpen fejlődik ki, az a jövő titka…
A lollo biondával vegyesen vetett sárgarépa is kibújt, bár igencsak kétlem, lesz-e belőle valami őszig, olyan kis táposcsirke. A salátaféle bezzeg tetszetősen néz ki.
A kínai kel csávázott magjai pont úgy néznek ki, mint valami apró gyöngyszemek. Azóta már ki is keltek, látszik a soruk.
Uborkát is érdemes volt vetni, bár elég gyatrán kelt ki. Azért valami ebből is lesz, nálam minden növénynek van esélye.
A spenót, a téli saláta, a retekmag és a leveles kel még vetetlen, de azzal nem is kell kapkodni, még egyhétnyi időm van az ültetésre. Hely is van a hagyma és a leszedett mák után. Lesz mit dolgozni, de ha 36 fokkal társuló szárazság nem jön vissza, azt hiszem, ősszel még egy sereg termésnek örvendezhetünk. Közben már dédelgetem nagyszabású terveimet a kert késő őszi átalakítására: gyümölcsfacsemetéket akarok telepíteni. Meg azon is agyalok, mit és hogyan fogok jövő tavasszal nevelgetni. Háromnegyed évnyi blogtéma... csak legyen időm megírni!