Nem múltunk ki a blogolásból, csak hát… (Mert hát mindig a „csak” meg a „de”után jön a lényeg.) Szóval, tesómat egy bizonyos fiatalember tartja állandóan lekötve, és ha nekem valami közbejön, akkor szünet következik be a blogírásban. És persze hogy közbejött, ott porosodnak a pendrájvon a félig megírt bejegyzések, amelyek közül egy se jut el a netig. Még az a jó, hogy a közbejött tennivaló-tömegemet ezidőtájt alaposan sikerült kivégeznem, így visszatérhetek.
Istenigazából a kerthez sem volt az utóbbi két hétben sem túl sok időm, csak olyasmikre futotta, hogy gazolás, egy kis mulcsozás meg néha öntözés. Volt nagy meleg, hűvös, zivatar, szivárvány, viharos szél, de szerencsére a jégesőt megúsztuk. És ezeknek megfelelően a kert teljesen átalakult. Nem akarok ezen hosszasan elmélkedni, inkább néhány képet rakok fel. A hetekkel ezelőtti állapothoz képest a változás szembetűnő pozitív és negatív irányban egyaránt.
A tavaszi kép: aránylag tiszta ágyások, viszonylag kisebb növények, kevés gaz – már rég a múlté. Igazán nyárias a külső: érő termények, magasra nőtt vetemények, és még magasabbra nőtt masszív paréjok meg másféle gazok. A kert örök problémáját okozó két gazféleségtől: az acattól meg a franciaperjétől való megszabadulási stratégiám megvalósíthatósága az elmúlt két heti kertészeti kiesés miatt eléggé lecsökkent. Sajnos olyannyira, hogy találtam virágszárba menő, pelyhes terméseit kifejlesztő acatot.
A perjéből valahogy kevesebb van – én ezt a kistraktorozásnak meg a kétszeri gyökérkiszedegetésnek tudom be – , de van egy másféle, embermagasra megnövő fűféle (ezt a kertszomszéd néni muharnak hívja), amiből rengeteg van, több, mint tavaly perjéből. Egy sikerült tulajdonsága van a perjéhez képest: bár hatalmasra megnő, ha egyszer kitépem, nem érez ingert, hogy gyökérből újra kihajtson, csendesen kidöglik. Sajnos azonban számtalan magot érlel, de még így is kezelhetőbb burjánzó gyökerű rokonánál.
Veteménykörkép:
Babfronton a helyzet sz@r, de nem reménytelen. A száraznak való babok megfelelően fejlődnek, de a vajbabnak valók… Hát… tavaly bizony szebbek voltak. Olyan csököttek, nem virágzanak egy szemet sem. Csak a fekete bab hozza a formáját,
és a török bab nevelt ki eddig méretes hüvelyeket.
A paprika már ehető, ez például a Hungarian Wax:
Idén a tavalyi egy helyett már 8 tő fekete csilipaprika hozza a terméseket az ecetespaprikásüveg számára.
És van egy furcsa termény. Amikor a paprikákat palántáztam, volt a szálas palánták ládájában két darab furi külsejű, de egészen paprikaszerű növény, amely gazra is hasonlított. Nem tudtam őket hova besorolni, aztán felderengett, hogy én vetettem anno padlizsánmagot is, és az egész csomag magból ez a két növényke volt az, amely kibírta a palántázási módszereimet. Szerintem megkönnyebbülés volt nekik a kertbe kikerülni. Ezért is elég gyorsan fejlődésnek indultak, bár nagy reményeket nem fűzök hozzájuk, de ki tudja?
A kabakosok háza táján sok érdekes nincs. Idén először próbálkoztam kígyóuborkát termeszteni. Hatalmasra nem nőtt meg, még helyesnek se mondhatom a termést, de azért meg lehet enni. Meg hát az én tehénkém bornya ez is…
Az eltenni való uborkák nagyon megsínylették ezt a dög meleget, az uborkáik megtökösödtek, magvasak.
Na a cukkinik meg a patisszonok… Mint írtam, házilag szedett magból is vetettem. Ennek eredménye, hogy fehér, diszkosz alakú patisszonunk és zöld cukkinink nincs. Van citromsárga patisszon, fehér tök alakú, végén patisszonszerűen hullámos izé, és sárga cukkini, zöld véggel. Szóval kedves tökféléink belemerültek az erkölcsi mocsárba, de nemcsakhogy ők, a bűnös viszonyba belépett a szomszéd spárgatöke is. igazán jeles egy társaság.
Csemegekukoricát már kétszer főztünk, róla nincs mit mondanom.
A paradicsomok már pirulva pirulnak, illetve sárgulnak. Hiába vettem mindenféle csodakorai magokat, legelőszörre – pont úgy, mint tavaly – a sárga paradicsom
meg a Zömök
és a koktél kezdett el érni.
A Zömök fajtájú is pirul. Igaza volt Inlandirnak, amikor azt mondta, hogy a Zömök termése neki túl savanyú. Tényleg nem túl édes, viszont kemény, eltartható, abszolút piacos, nem repedő paradicsom érett a bokrokon. Mindemellett már nagyon várom a többi, édesebb fajta érését. Szerencsére eddig rohadás nem lépett fel, de az esők után megint permetezni kell rézzel, megelőző jelleggel. Idén nem molyoltam rézdrótozással és hasonló értelmes dolgokkal, mert rájöttem, hogy időpocsékolás.
A földicserkó kis lampionokat nevelt. Kedvem lett volna egyet felboncolni közülük, de nem tettem meg, nincs belőlük túl sok. Pedig állítólag a trópusokon egy-egy tő háromszáz gyümölcsöt is terem! Borzasztó kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.
A krumpliágyásban van érdekesség. A Sarpo Mira hatalmasra megnőtt, alatta nincs sok krumpli – mondjuk egy tő alatt öt-hat – de azok irdatlan nagyok. A szomszédban már mindenütt megy tönkre a krumpli, ez meg még mindig zöldell, a levelei nem betegek. Ennek megfelelően egészen bő mennyiségben terem rajta krumplibogár is. A kiflikrumpli szárai, levelei már eléggé ramatyul néznek ki a különféle betegségektől, amelyeket a Sarpo nem kapott el, azonban a föld alatt egészen sok van a termésből. Persze ez nem az ég csodája, hanem a bakhátba vetés miatt van szerintem.
Mi van még érdekes? A karalábék dagadtra híztak, de nem fásak, amit sikerként könyvelek el.
Ez a siker azonban mégiscsak soványka, mert felrepedtek, de hogy mitől? Ráadásul vetettem cserépbe brokkolit palántának, amit később aztán kiültettem, és abból is mind karalábé lett. Most én vagyok dilis, és összekevertem a magokat, vagy eleve rosszul volt felcímkézve a zacsi? Lehet, hogy mindkettő…
A hagymák beérőfélben vannak, jó nagyok. Fokhagymám nincs, elfelejtettem ültetni (!), így a felénk járó makói fokhagymaárustól vettem három kilót, ezt a problémát megoldandó. Ami érdekes lehet, az az áttelelő póré. Már korábban elvetettem, el is feledkeztem róla, aztán valamikor június végén eszembe jutott, hogy nekem ilyen is van, és kipalántáztam. Egy félkilós hantot sem adtam volna a nyaffadt palánták életéért, de - mint annyi minden más - a kert talajában ezek is összekapták magukat. Remélem azért nem fagynak ki télen, képesek lesznek annyira megerősödni addigra.
Az okráim egy hónap alatt nagyobbra nőttek, mint egész évben tavaly. Elvileg 7 hét alatt kell, hogy termőre jöjjenek, de valószínűleg ez csak a trópusokon van így. Itt több idő kell nekik. Mindenesetre a dög meleget szerintem ők élvezték a legjobban, nagyot nőttek. Most úgy néznek ki, mint valami maxi papsajt. Hiába, mályvafélék.
A bazella is fejlődik, de hogy mivé válik, még rejtély.
Aminek örülök, azok a kerti virágok. Nyunyi vetette őket nagy műgonddal, de egy hirtelen zápor úgy megtömte a talajt körülöttük, hogy azt hittem, ki se keltek. Még én lepődtem meg a legjobban, amikor megtaláltam a néhány szál pillangóvirágot, búzavirágot,
menyecskeszemet.
Vágni nem elég, viszont magfogásra bőven, így jövőre teli lesz a kert ezekkel az egyszerű parasztkerti virágokkal. Természetesen a kedvenceim nem hagynak cserben, bőven virágoznak:
Tavaly a legextrább színekről magot szedtem, hogy idén is azok fejlődjenek, de most is mind rózsaszín.
Ezek a kerti hírek pillanatnyilag. Szerencsére a hajtós időszak már letelt, most több időm lesz a kerttel és a bloggal is foglalkozni. Témám is van, így hamarosan újabb olvasnivalókkal szolgálhatok remélhetőleg.
