Koratavaszi örömök és előkészületek

A virágoskertünk már nem virágtalan. Az ajtón kilépve rögtön felvidulok. Megvannak az íriszek, krókuszok:-)

Kaptam sógoromtól egy nagy csomag díszcsorba-hagymát, amit régebben már legalább háromszor megpróbáltam magról felnevelni. Laci meg csak bedobta a kosárba az egyik kajás diszkontban, nem is tudva, mekkora jót tesz velem. Sosem sikerült a magról indítós nevelés, kiültetés után előbb-utóbb nyoma veszett a kis díszcsorba-palántáimnak. Remélem, hagymáról nevelve több sikerrel járok ezzel a szép évelővel. Az előkertből kiselejtezett tüskés vérborbolyák helyére ültettem, elkúszó szamócák, bokros fehér ibolyák és indás ínfüvek közé, hogy legyen honnan kiemelkednie. Beának volt ilyen, nem tudom, megvan-e még, ha erre jársz, megírnád, megszeretted-e, megmaradt-e nálad?

A héten indul a zöldségeskert-projekt is, nem kis előkészületekkel. Traktorral kell szántatni villámgyorsan, a tuják helyét kicsit komposzttal feltáplálni. Valamelyest megnagyítottuk a zöldségest, a kivágott tujasor helyét csaptuk a zöldségparcellához. A füves út nagyon szétterjedt, azt is alá akarom forgattatni a traktorossal. Jani az elcseszett dombágyást már szétkapta. Jó sok mag maradt tavalyról, ezekből gazdálkodom, csoportosítottam őket vetési idő szerint. 

Idén nincs nagy terv, csak annyi a cél, hogy minimál munkával valahogy kinézzen a zöldséges és teremjen valamennyit. Társítás lesz, öngyógyítósdi nem, mert  olyan rohadt bonyolult lett a végén, hogy senki, aki segített volna, nem igazodott ki a hármas- meg négyes váltósoraimon. Nem tudták, melyik növény gyom, melyik vetemény, melyik a zöldtrágya. Legközelebb téli felvilágosító esteket kell tartani a családnak, ha ilyesmire vetemedem. 

Azért az egyik derűs napon vetettünk pár sor spenótot meg retek-sali magkeveréket és fodros levélpetrezselymet a tavaly megmaradt magokból. Most már könnyebb, itt nyüzsög az aprónép láb alatt. 

Palántát csak zellerből meg koktélpariból nevelek, a vakondtúrásföldet már begyűjtöttem, lassan el is vetem. Tudom, hogy már késésben vagyok, már csak kicsit izgat az ilyesmi. Ha lesz kedvünk, veszünk a piacon pár plusz palántát. Lelazultam, azt hiszem. 

Ami még vár ránk, az a jövő évi tűzifa meghozatása (majdnem teljesen kifogytunk tüzelőből) és valamiféle fedett fatárolót is kell eszkábálni, mert nagyon megnehezítette a fűtést a sok esőt elnyelt, sistergő-bűzölgő tűzifa. Ennek a tetejéről lehetne némi plusz esővizet nyerni a locsoláshoz. Hogy technikailag hogy csináljuk, még nem döntöttük el.  

Nektek is viszket már a gereblye- és kapanyeletek?

Öngyógyítósdi 4. Vetés kottából

A most érkezett többnapos meleg és a szárító szelek minket is vetésre buzdítottak, talán már utolsóként bloggertársaink közül. Tudom, hogy igazi biokertész nem tesz ilyet, de Janival szükségesnek éreztük a kötött talaj miatt az ásást, komposztozást. Közben szerencsére jó sok gilisztával randiztunk, mocskospajorral eggyel sem. Végül alapos gereblyézéssel készítettem elő a vetéshez a talajt. 

Ősszel még  így terveztük beültetni a kertet, aztán a tél folyamán a tesómmal módosítottunk az igényeinknek megfelelően az elképzeléseken. A  borsó és a bab Ágiék kertjébe kerül, így nálunk  több hely jut a káposztaféléknek, kabakosoknak, vegyeskultúrán kívüli, táblák szélére való növényeknek (csemegekukorica, paprika, padlizsán, csicseriborsó).  

Tegnap aztán elővettem a kiskapát, a gerblyét meg a szépen kinyomtatott, kiszínezett, fóliatasakba csomagolt kerttervet. Kiméregettem a tervezett 40 centiket, de így nagyon szűkösnek, levegőtlennek tűntek  sorok, úgyhogy visszaálltam a Gertrud Franck által javasolt 50 centire. Ennek folyománya, hogy 3-4 sorral kevesebb fér el a parcellákban, de ez talán kevésbé okoz terméskiesést, mint a zsúfoltság miatt esetleg megbetegedő növények. 

A következőképen ültettem:  

A kisebbik, déli fekvésű, de félárnyékos táblába kerültek a gyökérzöldségek, a hagyma és a paradicsom a kihagyott helye a következő sorrendben:

répa-hagyma-répa- üres sor paradicsomnak 2x,

répa-hagyma-petrezselyem- üres sor paradicsomnak 2x

Hátul, a fák közötti rész egyelőre kimaradt, oda vegyes salátafélék jönnek, meg átpalántázott káposztafélék és némi uborka. Jani irgalmatlanul megmetszette a fákat, kíváncsi vagyok majd a fényviszonyokra...

A nagyobbik, naposabb táblába a káposztafélék palántanevelő sorai, a retek és saláta keverék meg a kabakosok jönnek majd a következő elrendezésben:

retek/sali  + üres sor káposzta+zellernek +  retek/sali  + üres sor kabakosoknak 3x

Az üres sorokba szórva fehér mustárt vetettem, begereblyéztem és bízom a nyirkos tavaszban. Ha csak egy átkozott földibolhát is látok rajta, kapát kap a nyakába és örökre száműzöm a kertből. Remélem, hallottad, fehér mustár! Szakaszosan vetve akarom folytatni a saláta-retek vetést, hogy kicsit megnyújtsam a retek szezonját. 

A magigényt pedig ki kell tapasztalni: retekből és salátából jóval több kell a vegyeskultúrához, mint eddig:  a 200 m2-re összességében kell kb. 10-10 csomag, sőt salátából még ennél több is. A vetéshez 4 csomag retekből és két csomag jégsalátából készítettem egyelőre keveréket, de a salátás magtasakok tartalma igen különböző volt, úgyhogy a salátából a kelleténél jóval több került a dobozkába. Vöröshagymából soronként 15 dekát lehet számolni. Tehát pótlólagos beszerzésen gondolkodom. 

A később kiültetni való palánták közül bent a lakásban nevelem elő a zellereket, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot. Hidegágyként használom majd áprilisban a káposztafélék számára a legjobb adottságú sorokat, brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta, vöröskáposzta, leveles kel kerül majd a retek/saláta vegyes sorok közé. Ha sűrűn kel, szétpalántázom a gyengébb adottságú sorokba őket.  A táblák szélére büdöske-, körömvirágsorok kerülnek, belőlük lehet majd a zöldségek közé is palántázni.

Jövő héten az előrejelzések szerint úgyis visszatér a tél, tehát áprilisig ismét nyugi következik, de addig is a dombágyásocskánkról már helyes kis adagokban lehet csipegetni a vegyes zöldsalátának valót.

Salátáskert az ablakpárkányon

Szezonkezdésre úgy gondoltam, meglepem magam és a családot egy  kis várva várt friss zölddel. Egy ládaalátétből, három kivisdobozból, két liter virágföldből és néhány csipet magból kis "salátaágyást" szerkesztettem. A kivisdobozok használata azért fontos, mert ezzel házilag újrahasznosítok valami szemétbe valót! Biztos Ti is elrakjátok a tartósabbnak kinéző csomagolóanyagokat, kíváncsi vagyok, ki mit mire használ még.

Vetettem  zsázsát (igazi turbó téli zöldség, hiszen egész évben vethető és úgy 10-14 nap alatt termést ad), rukolát és madársalátát. A képeken az alsó, zöld leveleket bemutató rész a zacskó fotójáról kiemelt részlet, előlegezi a végeredményt. Mindegyikkel vesződhettem volna már korábban is, hiszen ezek a növények lakásban nevelésre bármikor vethetők.

A zsázsa kis pirosas magvai csíranevelésre is alkalmasak, de én inkább a szendvicsfeldobós változatra gyúrok.

Aztán rukolát, ami a februári hidegekkel végképp megadta magát a kertben. Magjai mint egy kis repce- vagy mustármag. Az az érdekes, hogy rukola néven tulajdonképp kétféle növényt is érthetünk, a mogyoróízű, egyéves Eruca sativa is rukola, meg a csípős-fűszeres ízű növény Diplotaxis tenuifolia is az, ezt a német nyelvterületen nevezik vadrukolának. A két növény rendszertanilag nem áll túl közel egymáshoz, csak a levelük tormája hasonló. Ez utóbbi magyar neve útszéli kányazsázsa, vadon is termő, gyűjthető gyógynövény.
Az én kis ládikámba az egyéves, mogyoróízű változat magja került. 

 Az utolsó ilyen minisaláta a madársaláta vagy galambbegysaláta. Ez tipikus balkonkertész-növény.

Kertünkben a virágágyás szegélyében,összegyúrt és agyagos földben vígan megélt, kíváncsi vagyok, a ládában hogy viseli majd magát. Az ablakkert növénykéinek a hideggel szerencsére nincs problémájuk, amint márciusban jön az "igazi" palántanevelés, kikerülnek majd egy védettebb, külső ablakpárkányra, a levelek meg a szendvicseinkre tízóraira, vacsorára.

Vetésforgó és maglista 2012

A tavalyi évben eléggé mellőzött kiskertre remélem, idén több energiát tudok majd fordítani. Ennek első lépése a zöldségeskert  megtervezése. A biokerti növényvédő módszerként alkalmazott vetésforgó használatát egyszer már kiveséztük, Idén így néz majd ki az ágyások elrendezése, a területkiosztás: 

A 2010-es maglistát alapul véve idén a következő lesz a bevásárlólista a fenti területkiosztáshoz:

Február közepi vetéshez, palántaneveléshez
- Póréhagymamag 1 cs.
- Madársaláta 1 cs - ládából kienni!!

-Zsázsamag -ugyanerre a célra
- Bazsalikom 1 cs.
- Majoranna 1 cs.
- Kakukkfű 1 cs.
- Borsikafű 1cs

-Articsóka 1cs (Csak a kíváncsiság kedvéért, még sosem sikerült csak bogáncskórót nevelni belőle) 

A listából hiányoznak a zellerek,valamint a paprika- és paradicsomfélék, ezek nevelésére idén nem vállalkozom, ugyanis kevés az olyan ablak, amihez Andris nem fér hozzá. Tesómmal értekezem majd Yellow Goldfish-ügyben, egyébként pedig az árusoknál vásárolok 10-15 szál palántát, olyan fajtából, ami épp kapható. 

Azért a sok fűszer, mert idén talán már tényleg elkészül a vágyott fűszerágyás - ehhez azonban komoly szegélyt kell építeni és sok-sok földdel feltölteni. Ha ez nem jön össze, cserépben fognak élni a fűszereim.

Márciusi, szabadföldi vetéshez
-Keszthelyi hengeres sárgarépa 4 cs.
-Vörös óriás 4 cs.
- Félhosszú petrezselyem 8 cs.
-Metélőpetrezselyem
- Jégsaláta 1 cs.
- Lollo Rosso vagy más piroslevelű saláta 1 cs.
- Lollo Bianco vagy egyéb zöldsaláta 1 cs.
-Tölgylevelű barna saláta 1 cs.
- Hónapos retek (Francia reggeli) 2 cs.
- Kelvedon csodája zöldborsó 1 cs
- - Pár fej fokhagyma
- 2,5 kg dughagyma (80% vörös- és 20% lilahagyma)
A sárgarépafajtán változtattam, Ágiék Vörös óriásai ízre-színre-formára is meggyőzőbbek, mint a Danvers. Védőnövénynek kaprot már nem kell vetni, nagyon is meghonosodott az egész zöldségesben. A metélőpetrezselyem lehet, hogy a virágágy szegélyébe kerül. Dughagymát a piacion veszünk februárban.

Áprilisi, hidegágyi vetésre, palántaneveléshez
- Bécsi fehér nyári karalábé
- Késői karalábé 1 cs.
- Brokkoli Calabrese 3 cs.
- Kelbimbó Cassiopeia 2 cs.

- Csemegekukorica 1/2 cs.

Május eleje
- Cukkini 2 cs. (Lehetőleg többféle)
- Patisszon 1 cs.
- Sonkatök 1 cs.
- Uborka 2 cs.
Piacon vásárolok majd paprika-, paradicsom és zellerpalántákat. Az ubi a csemegekukoricával társítva terem majd.

Június, másodvetés:
- Babfélék: zöldhüvelyű zöldbab 1 cs., sárgahüvelyű zöldbab 1 cs., méteresbab 1 cs.
- Késői karfiol, palántaneveléshez 1 cs.
- Leveles kel 1 cs.
- Spenótmag 1 cs.
- Őszi, áttelelő  saláták 1-2 cs
- Franciaretek 1 cs
-Cékla 1 cs. 
-Rucola (helykitöltőnek)

Virágmagvak

Március eleje, palántaneveléshez:
- Klárcsi 1 cs
- Sárgaviola 1cs
- Estike 1 cs. (ládába)
- Kék hajnalka (ládába)
-Mezei szegfű 1 cs.


Április eleje, szabadföldbe:
-Sarkantyúka 5-6 cs.
-Muskotályzsálya 1 cs.
-Zinnia fajták: Dáliavirágú, Kaliforniai óriás
-Narancssárga pillangóvirág -ez utóbbiról ódákat zengett a Lusták kertjecímű könyvkedvencem. Most végre kipróbálhatom.

Magszedések

„Már nem is lehet azokat a régi jóféle magokat kapni! Csak olyan magok kaphatóak, amikhez a vegyszert is mingyán meg kell venni! És még milyen pofátlanul drágák is!” – mérgelődött paprikatermelésben jeles ismerősöm, aki szintén saját szedésű magból hatalmas, soha nem látott méretű paprikákat mutatott nekem. „Ezt a magot nem lehet boltban venni, már évtizedek óta magam szedem!” - egészítette ki a mondanivalóját. Bizony, ebben a pár mondatban jól összefoglalta a vetőmagokkal kapcsolatos gondjaimat. Tényleg sok olyan fajta magját nem tudtam tavasszal felhajtani, amelyet szerettem volna, és amik a kertben kiválóan megélnek. Helyette ajánlottak a vetőmagboltosok mindenféle más fajtákat a legkülönfélébb kerti veteményekből, amelyek aztán a termesztés során csúnyán leszerepeltek. És az is tény, hogy sok terményből annyi vetőmagra van szükségünk, hogy enyhén szólva sokba kerülne az, ha a következő évi adagot a boltból kellene megvennünk. Meg egyáltalán: ha már odáig eljutottunk a kertben, hogy számos termény magot érlelt, miért ne gyűjtsük össze és vessük el őket, megspórolva a jövő évi tetemes vetőmagköltséget? Így szentül elhatároztam, hogy idén aztán kivágom a rezet, és amennyi magot csak lehet, én gyűjtök össze házilag.

Ez az a tevékenység, amelynél a magszárba szökött lollo rosso és a lebarnult, fonnyadó menyecskeszem-bokor, a csoffadt kapor, a leszedetlenül beszemesedett vajbab is „fölavanzsérzik”, ahogy mama mondta régen. Ganéra, tűzre szánt maradványok a jövő reménységeivé válnak. A szomszédtól átnőtt vagy az utcáról a kerítésre kibújt elszáradt növények termései felértékelődnek.

Először körülnéztem a kertben: mi az, ami alkalmas lehet a továbbszaporításra?.

A legtöbb kertiveteményről szedhető mag vagy szaporítóanyag. Csak néhány kivétel van. A legfontosabb csoport a kivételek közt az F1-es hibridek köre. Az F1-es hibrideket sajátos keresztezéssel nevelik, az ilyen növényről szedett mag általában „visszaüt” valami vad ősre, és a hibrid szedett magjából ültetett növény következő évi termése satnya és korcs lesz. Az elmúlt két évben volt néhány F1 hibridünk, amelyek kiválóan teremtek, de a magszedésre nem vállalkoztam ebből az okból. Ezek közt volt paradicsom ( a Cherrola F1, a Lugas F1), paprika (Csángó F1), uborka (Mohikán F1, Perez, Megyer), csemegekukorica (Jubilee), és általában az összes takarmánykukorica is hibrid. Ezekből minden évben friss mag kell. Sajnos a csemegekukoricából már szinte nem is lehet kapni olyat, amely nem F1-es.

A másik necces csapat magszedési szempontból a tökfélék köre. Tavaly házilag szedtem patisszon-és cukkinimagokat. Tavasszal azonban – mint írtam – valami furcsa duett kezdett teremni, fehér, cukkini alakú, de patisszon végű terméseket hozva. Másodvetésben lett csak „normál” cukkinim. Szóval beégtem ezzel magam előtt. Azt azonban nem értettem, hogy a földbe beletaposott rohadt cukkiniből egy évvel később kikelt növény miért lett sztenderd cukkini külsejű. Valószínűleg a szomszéd kertben levő tökfélék is közrejátszottak ennek a fura kereszteződvénynek a létrejöttében.

A babfélék a leghálásabb magszolgáltatók. Idén többféle babmagot vetettem, csak csekély mennyiségeket, kifejezetten magnevelési célzattal. Nem hagytam ki a szomszédból átkúszó futóbab nyújtotta lehetőséget sem. Innen-onnan kaptam mindenféle háznál nevelt, nem bolti fajtákat. Most van török babom, fehér hópehelybab(ebből idén csak vetőmagnak valót neveltem még, jövőre már jut enni is), valami jóféle futó nevenincs tarkabab, fekete és zöld vajbab, lóbab és kilométerbab. Babról magot szedni igen egyszerű: meg kell várni, amíg a hüvelyek a tövön kiszáradnak, aztán kifejteni, megszárogatni és eltenni valami szellős, fagymentes helyre, amit a zsizsik kerül. Régen, amikor még sokkal több babunk volt, a száraz babot mindig csépeltük. Ehhez valami sűrű szövésű zsákba kellett tölteni a hüvelyes babot. Gyengébb idegzetűek bottal ütlegelték a zsákot, mi ketten tesómmal inkább egybeépítettük az ugróiskolával, és kigyúrtuk a szemeket, utána a zsákot megbontva kiválogattuk és kiszeleltük a babot.

Egy babfajtának a magját nem tudom levadászni sehol. Ez az egyszembab. Apró fehér főzelékbab, igen jó ízzel. Alsós koromban ezt termeltük mindig az iskola gyakorlókertjében, de a kertben is volt. Aztán valahogy kiveszett a divatból, hetedikes korom óta (úristen, húsz éve!)nem ettem ilyen babot, de most is ez után sóhajtozok.

A paradicsomok azok, amelyekről már tavaly is nagy lelki nyugalommal gyűjtöttem be a 2011-es szaporítóanyagot. A közönségesebb fajtákkal, amiket minden boltban árulnak, nem molyoltam, de a ritkábbakból jól bespejzoltam. Idén még ezeket újabb fajtákkal sikerült kiegészítenem. Így házi magjaim vannak a Golden Königin, a Black Krim, a Yellow Goldfish, a Great White, Malinowy Ozerowsky és Bursztyn fajtákból, koktélparadicsomból. (Igaz, ez utóbbi megteszi azt a szívességet, hogy elveti saját magát.) A mag kinyerése a termésből megkövetel némi körültekintést. Én egy-egy szép paradicsomot kiválasztva hagyok túlérni, aztán felvágom, kinyomom a magokat a kocsonyás levével együtt egy erre a célra használt fémszitácskába. A magokat a csap alatt jól kimosom, hogy a kocsonyás réteget leáztassam róla, aztán a tiszta magokat mokkáscsészealjon szárogatom. A szárítást valami árnyékos, de szellős helyen lehet a legjobban lebonyolítani. Papírtörlőn, szalvétán szárogatni nem tanácsos, tavalyelőtt elkövettem ezt a hibát, a magokra ráragadt a sok papírfoszlány. A kiszáradt magokat gyengéden le szoktam kapargatni a csészealjról, aztán kis papírtasiban elteszem jövő év februárig.

A paprika sem nagyon bonyolult sztori. Itt ki szoktam nézni már előre a legszebb példányokat, amiket fonnyadásig szoktam érni hagyni. Akkor aztán leszedem róla a terméshúst, a csóré magokat még szikkaszthatom egy darabig az árnyékban, aztán le lehet pucolni a csutkáról és eltárazni. A fekete paprikáról szedtem így magot.

A magszárba ment saláták is szinte kínálják magukat. A lollo rosso egyszer elhintett magjából még a nyírott gyepben is kikelt. Salátamagot mindenhol lehet kapni, én azokból szoktam szedni, amit jobbára vetőmagboltban lehet csak kapni.(Jobban belegondolva ezt a nagy magszedési buzgalmamat valahol a lustaság is motiválja. A környéken szinte az összes vetőmagbolt már négykor becsuk, a megyeszékhelyre vagy teszkóba, város szélére magokért menni nem fogok csak ezért. Marad a netes rendelés meg a házilag szedett magok…) Így áttelelő és római salátát, lollo rossót mindig csipedek össze, ha már megteszik a szívességet ezek a növények, hogy magszárba mennek.

Még néhány szó a magok tárolásáról. A kazánházban, vagyis fagy-és páramentes helyen telelnek majd át, egy papírdobozban, amely tavaly még egy harmincas kislánycsizmának volt az otthona… A szemek egy része borítékban van, mások azonban teszkókatalógusból sodort és letűzött staniclikben várják a jövő évet. Lényeg, hogy szellősen legyenek, ne füllesztő nejlonban.

A baboknál állandó gondot jelent a zsizsik, de jártunk már úgy tavalyelőtt, hogy újra kellett vetni, mert a látszólag hibátlan magok belül penészesek voltak. Oda kell hát figyelni a tárolásra. A második kertszomszéd Marika néni állítja, hogy zsizsik ellen le lehet fagyasztani a vetéshez szánt futóbabmagokat, a csíraképességet ez nem rontja, de ezt nem hiszem el. Így valami zsizsikriasztó szerről kell gondoskodnom.

Még rengetegféle mag lesz, amit szedni akarok, ezeket egy külön bejegyzésben fogom sorra venni. Mindazonáltal van még közlendőm. Szeretném a meglévő magfeleslegemet elcserélni, ha van rá közületek érdeklődő. Salátából van feleslegben római saláta, paradicsomból Malinowy Ozerowsky, Golden Königin, Yellow Goldfish, koktélparadicsom, Bursztyn. Van korlátozott mennyiségben lipóti fóliás paprikamagom, sárga és fekete csili, Hungarian Wax, és fekete kaliforniai paprika. Van perui földicserkóm, török bab, őszi mák, fekete és hópehely bab és Aranymazsola csemegekukorica. Akad néhányféle parasztkerti virágmagom is. Mindent örömmel fogadok cserébe! A magcserebere@gmail.com e-mail címen keresztül gondoltam a cserét bonyolítani, szeretettel várok minden érdeklődőt!

Magvak jövőre

Aki kertet mond, az magot is mond! Hiába van ásónk-kapánk, meg földünk és kapáló jó szándékuknk, ha nincs mivel bevetni a földet. Vetőmagjaink első és legfontosabb forrása – természetesen - a vetőmagbolt, de csomó kerti növény van, amelyet saját szedésű magból nevelünk újra évről-évre. Minek is? Gyakran olyan sok kell belőlük, hogy anyagi csőd lenne mindet a vetőmagboltban beszerezni. Ennek tipikus példája a török bab. Ezt díszbabként lehet megvenni, szemenként, 100 Ft/tasak áron… Mi meg a kukorica közé kapásból két kilót vetünk el. Kéne vagy száz csomag bolti mag ehhez. Sokkal takarékosabb valamennyi babot meghagyni magnak. Idén azonban majdnem gond lett. A hűvös-esős nyárvég nem érlelte szárazra a babhüvelyeket. Tömegnyi bab van, de mind kifejtő minőség, alig van pár száraz termés, ami beérett, magnak való. Amik megfelelőek, gondosan szárogatjuk egy dobozban a kazánházban. Kiszáradás után kifejtjük, és valami moly-és zsizsikmentes száraz- hűvös helyen vészeli át a „cucc” a telet. Kényes a babvetőmag; képes a héja alatt úgy megpenészedni benne a csíra a helytelen tárolás miatt, hogy kívülről a szemen semmi se látszik. Csak vetés után három héttel ámuldozik a honpógár az ágyás szélén: miért nem kelt még ki ez a büdös bab? Hát mert rohadt volt belülről. A második szomszéd néni esküszik, hogy a vetőmagnak szánt szárazbabot le lehet fagyasztani, a mínusz tizennyócban nem penészedik, a zsizsik megdöglik, és a kelés se romlik. Hát, szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen.
A Juliskababot szintén házilag szedett magból ültettük, de őszre egyetlen szem se érett be szárazra. Van még tavalyról maradék vetőmag, remélem csíraképes lesz jövőre is, ha már idén nem tudtunk szedni. (Eszerint igen.)
Amiből még rettenetes adag vetőmagot szedünk: az két virág: az őszirózsa és a legényfogó. Ebből is vagy harminc-harminc tasak volna csak elég, ha boltban vennénk… Több turnusban vetjük, több hatalmas sorba, pláne az őszirózsát. Nem szokásom, hogy az őszirózsa esetén a legszebb színű, dupla stb. növényeket megjelöljem, és csak arról szedjek magot később. Egy ideig babráltam ezzel, aztán eluntam: mindig úgy jött ki, hogy kb. az egyharmada dupla lila, egyhatoda szimpla rózsaszín, egyharmada dupla fehér, a többi dupla rózsaszín. Érdekes, hogy másodkertszomszéd néni egy időben a fehérekre „hegyezett” mindig csak a fehér őszirózsákról szedett magot, abból nevelte ki a virágokat. A színes őszirózsák lassan kikoptak, de a fehér tövek valahogy elhitványodtak,, olyan kis csünevész, szabálytalan virágokat neveltek. Tavasszal adott a magból, de olyan gyengén kelt, hogy júliusban feltépkedtük az akkor még csak palánta nagyságú növényeket, annyira nem mentek semmire.
A legényfogó-magokat tavaly én is megválogattam: a pirosakból, sárgákból, narancsszínből, fehérből szedtem magot, nem a rózsaszínekből- ebből volt ugyanis a legtöbb. A nagy „fajtanemesítésnek” legalább annyi rózsaszín virág lett a vége, mint tavaly, legfeljebb egy-két darabbal több piros volt köztük. Egy különleges szín azonban feltűnt, amit sose láttam: ez piros-sárga csíkos. Na, erről aztán az összes létező magot leszedtem.

Így néz ki a virág "magéretten":

A két virágfajta magjaival egy-egy 30x40-es doboz telt meg.
A büdöskéről is szedtem magot, nem sokat. A virágládákon kívül jövőre kell a társításokhoz is, de tanultam az idei évből: csak palántázni fogok a védendő sorokba, belevetni nem, mert elfojtja a főveteményt!
A tökfélékről: a különböző színű cukkinikről, patisszonokról is szedtem magot. Ha a ganéba hajigált félig rohadt példányokban maradt magok a telet átvészelve gond nélkül teremnek, akkor minek vegyem meg a boltit? Sóher vagyok. Kibeleztem most a cukkinikat, patisszonokat, mert nem februárban akarok a ganéban katatni a megfagyott tökökben magokat keresve. Ezekből ugyanis palántát akarok nevelni. Kibontottam még a Nagydobosi sütőtököt, a turbántököt (ezt úgyis szedett magból telepítettem), tesóm kockapatisszonjait és sárga cukkinijait. Ilyenjeim mind lesznek jövőre, nem kell magok után kajtatni. A dísztököket csak a gané mellé szórom, az ott is megterem majd. A takarmánytököknek azonban ki fogom szedni a magját, de nem vetési, hanem téli, madáretetési célzattal.
A chiliről meg a magyar fekete paprikáról is gyűjtöttem be vetnivalót. A csípős chiliből vagy öt darab paprika az éves szükségletünk, egypár mag bőven elég a jövő évi terméshez. A fekete paprika (ami kiszárítás közben sötét barnapiros színt öltött) magja nem kapható boltokban, amit vetettem, az is valószínűleg háziszedett magból volt. Jövőre többet ültetek! Terveim vannak vele: nem olyan szőrperzselően erős, mint a hagyományos chili, savanyúságba nagyon jó lett.
A paradicsommal pórul jártam. Sárga, csíkos, fekete és koktélparadicsomjaimról egyaránt szerettem volna magot szedni. Először ki is választottam pár szép darabot magnak, de ezt családtagjaim megették… Utána meg olyan sebességgel lerohadt a fekete és a csíkos pari, hogy esélyem se volt magszedésre. A sárgából tudtam valamennyi magot megmenteni, meg a koktélból. A magszedésről itt olvashatunk, de ezt én nem csináltam végig: nem volt ambícióm hetekig rohasztgatni! A szép, érett, egészséges paradicsomokból kiszedtem, kinyomtam a magot, egy rozzant pléhszűtőben kimostam közülük a rostokat, és egy kistányérban kiszárogattam a masszát. Tavaly így is sikerült. A fekete paradicsomhoz viszont tavasszal mindenéppen fel kell hajtanom magot: a termései igen jóízűek, nagyok és húsosak voltak: már amíg ehettünk belőlük…
Aztán volt egy –két növény, amely csak úgy magától került elő a kertben, és magot hozott: szinte felhívás keringőre, akarom mondani: jövő évi vetésre! Az egyik volt ezek közül a feketegyökér: tavaly valami gyökérdarabkája bennmaradt a földben, idén kivirágzott, és ugyanolyan bóbitában érlelte magját, mint a pitypang. Jó adagot szedtem belőle, jövőre elvetem, talán jobban kel. Ugyanígy tettem félre a mákból, korianderből, a kaporból. Utóbbiak amúgy is megteszik azt a szívességet, hogy jövő tavasszal vetés nélkül kihajtanak elhullatott magjaikból a kertben. Elveti magát gyakran a lollo rosso is(ez még a gyepben is kinőtt egy-kétszer ), és a szép kék virágú endívia is. A virágok esetében estikét, törpe árvácskát meg nebáncsvirágot se kell sose vetnünk, elintézik maguk.
Ennyit a magszedéseimről. Három dolgot még azonban hozzátennék.
Először is: a magok tárolásáról. Nejlonzacsiban magot nem nagyon célszerű eltenni, mert berohadhat. (És hogy milyen iszony büdös így, az külön mese…) Száraz, nem párás, lehetőleg fagymentes hely kell neki, úgy biztos jól elvan a vetésig. Kiflis papírzacskók, borítékok, textilszütyőkék a legjobbak a tároláshoz, amik levegőznek.
Másodszor: elemeztük a kertszomszéd nénivel, hogy mennyire érdemes a magokat magházaikból kifejteni, úgy eltenni. Ő mindig kirostálja a pelyheket az őszirózsamagokból, lemorzsolja a csemegekukoricát, kifejti a magnak való babot azonnal. Én meg nem pepecselek ilyennel. De nem láttam rosszabb kelést attól, hogy „szemetesen” vetettem, bár lehet, hogy a kirostálatlan magból nehezebben jön elő a kicsi csíra.
Harmadjára (és ez a kabinetkérdés): mi az, amiről még érdemes magot szedni (csak én nem tettem meg)?
Amivel kár kezdeni, az az F1 hibridek magja (a Mohikán uborka, a Lugas és Cherrola paradicsom, a legtöbb csemegekukorica stb). Sajnos. Ugyanis évek óta kutakodok valami olyan csemegekukorica után, amelynek a magját el lehet tenni, és finom is. Kiskorunkban mindig azt ültettük, de aztán valahogy kiveszett. Szedhető azonban a felmagzott hagyma fekete magokkal teli virággombóca. (Fertődi ezüstfehér hagyma magját akartam is szedni, de tisztára üresek voltak a magházai, viszont régen sose vettünk hagymamagot, mindig magunk nevelgettük.) A felmagzott saláta, lollo rosso, endívia termése is alkalmas vetésre, a pertezselyem, a legtöbb fűszernövény is jó. A paradicsom, szemes bab, kifejtőbab, chilipaprika, tökfélék is jól fejlődnek a szedett magból, állítólag a zeller és az egynyári virágok jó része is, meg a nem hibrid csemegekukorica. Arról azonban még nem hallottam, hogy valaki házilag ültetett volna sárgarépát, kinemesítettebb paprikafajtákat, paradicsomokat, káposztaféléket kiskertbe magnevelési célzattal.
Tulajdonképpen ha belegondolok, én ezzel egész könnyedén vagyok! Nagyszüleink idejében nem volt olyan jellegű vetőmagkereskedelem, mint most, mindenki a saját kertjében nevelte a saját vetőmagjait, a kertészkedő asszonyok meg vasárnapi mise után virág-meg zöldségmagokat csereberéltek. Azt hiszem, alkalomadtán meg is kérdezem mamát, hogy a régi világban hogyan is ment az, amikor minden vetőmagot maguk neveltek, szedtek. Szerintem hallhatunk erről a témáról érdekes, hasznos dolgokat, termesztési tippeket: alternatíváját a becsávázott, évente átírt szavatossági idejű,sokszor bizonytalanul sikerülő vetőmag - ellátásunknak.