A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldtrágya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldtrágya. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 5., hétfő

Öngyógyítósdi 9. Kelés, vetés, társítás

Az előző posztban felvázolt terv, négyes vetésforgó szerint vetettem idén, nekem ez így átlátható, a kert adottságainak és az igényeinknek is megfelel. Megmutatnám, milyen lett a gyakorlatban.

Hagyma-répa-pari ágy
Tavaly kevés mulcsot kapott ez a rész, a termőképességgel nincs gond, de nagyon gyomosodott ez a rész. A petrezselyem keléséig kétszer kellett kapálni, legtöbb a szulák. Legfejlettebb most a fehér mustár benne, ez lesz a fagyosszentek után kiültetendő paradicsomok első mulcsa és zöldtrágyája.


Hagyma, borsóágyás - egyfajta gyomszabályozás körömvirággal, kaporral
Az előző évi kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás helyére került. Működik egyfajta gyomszabályozás, spontán sűrűn kelt a tavalyi körömvirág és kapor, elnyomta a kelő szulákot, itt tizedannyi sem bújt ki, mint a kert más részein. Szép mindkét vetemény, idén vetettem egy sor csicseriborsót is, de csak egyetlen kísérleti példány bújt ki.
Érdemes lesz jó sok kapor- és körömvirágmagot gyűjteni és ősszel zöldtrágyának vagy talajtakarónak, gyomfojtónak elvetni, kevesebbet kell küzdeni a szulákkal.


Kabakos/káposztaféle/retek+sali ágyás
Későn vetettem nem értem rá időben vetni,ezért a retekkel  nem volt érdemes vesződni már. Várom a kelést. Cukkiniból, patisszonból kétféle, meg sok karalábé, brokkoli, kelbimbó alkotja az ágyást. Salátából csak a meleget is bíró fajták játszanak idén.

Uborka/csemegekukorica ágyás
Májusban, hetente egy-egy sor vetése lesz aktuális, a helye üres rohadt gazos. Fotó nuku.

Dombágyás
Hülyeség volt nekünk belekezdeni, csak gyomosodik.

Évelő zöldségek és egyebek
Hagytam ki 3-4 m2-t hirtelen elhatározásból szerzett palántáknak és a káposztafélék túlszaporulatának. Kelt kb 1 m2-nyi új-zélandi spenót, hagyom élni. Magnak meghagytam 3 tő szigetközi pasztinákot. Ültettünk Ibcsi csicsókáiól, ettük is, finom, már bújik. Virágzik az eper, közte tengődik az egy szál zöldspárgám.

Másodvetés
Sok bab, kevés cékla és rövid tenyészidejű kelkáposzta, némi leveles kel, meg valamennyi retek-saláta szerepel a családi kívánságlistán.  Hasznos a spenót őszi vetése is. Majd meglátjuk.

Gyümölcsök
Fagykár nem volt. Heló,  Meli és Minyon, nekem is leesett a tantusz, hogy a meglévő faiskolai gyümölcsfák simán elpusztulnak fertőzésben a mérgeik nélkül, két körtefánk bánta. Idén az első hervadt hajtásokkal futottunk a növénypatikába, kéthetes várakozási idejű cuccal tudtuk megcsípni a varasodást. 

2013. március 7., csütörtök

Öngyógyítósdi 4. Vetés kottából

A most érkezett többnapos meleg és a szárító szelek minket is vetésre buzdítottak, talán már utolsóként bloggertársaink közül. Tudom, hogy igazi biokertész nem tesz ilyet, de Janival szükségesnek éreztük a kötött talaj miatt az ásást, komposztozást. Közben szerencsére jó sok gilisztával randiztunk, mocskospajorral eggyel sem. Végül alapos gereblyézéssel készítettem elő a vetéshez a talajt. 

Ősszel még  így terveztük beültetni a kertet, aztán a tél folyamán a tesómmal módosítottunk az igényeinknek megfelelően az elképzeléseken. A  borsó és a bab Ágiék kertjébe kerül, így nálunk  több hely jut a káposztaféléknek, kabakosoknak, vegyeskultúrán kívüli, táblák szélére való növényeknek (csemegekukorica, paprika, padlizsán, csicseriborsó).  

Tegnap aztán elővettem a kiskapát, a gerblyét meg a szépen kinyomtatott, kiszínezett, fóliatasakba csomagolt kerttervet. Kiméregettem a tervezett 40 centiket, de így nagyon szűkösnek, levegőtlennek tűntek  sorok, úgyhogy visszaálltam a Gertrud Franck által javasolt 50 centire. Ennek folyománya, hogy 3-4 sorral kevesebb fér el a parcellákban, de ez talán kevésbé okoz terméskiesést, mint a zsúfoltság miatt esetleg megbetegedő növények. 

A következőképen ültettem:  
A kisebbik, déli fekvésű, de félárnyékos táblába kerültek a gyökérzöldségek, a hagyma és a paradicsom a kihagyott helye a következő sorrendben:
répa-hagyma-répa- üres sor paradicsomnak 2x,
répa-hagyma-petrezselyem- üres sor paradicsomnak 2x
Hátul, a fák közötti rész egyelőre kimaradt, oda vegyes salátafélék jönnek, meg átpalántázott káposztafélék és némi uborka. Jani irgalmatlanul megmetszette a fákat, kíváncsi vagyok majd a fényviszonyokra...

A nagyobbik, naposabb táblába a káposztafélék palántanevelő sorai, a retek és saláta keverék meg a kabakosok jönnek majd a következő elrendezésben:
retek/sali  + üres sor káposzta+zellernek +  retek/sali  + üres sor kabakosoknak 3x
Az üres sorokba szórva fehér mustárt vetettem, begereblyéztem és bízom a nyirkos tavaszban. Ha csak egy átkozott földibolhát is látok rajta, kapát kap a nyakába és örökre száműzöm a kertből. Remélem, hallottad, fehér mustár! Szakaszosan vetve akarom folytatni a saláta-retek vetést, hogy kicsit megnyújtsam a retek szezonját. 

A magigényt pedig ki kell tapasztalni: retekből és salátából jóval több kell a vegyeskultúrához, mint eddig:  a 200 m2-re összességében kell kb. 10-10 csomag, sőt salátából még ennél több is. A vetéshez 4 csomag retekből és két csomag jégsalátából készítettem egyelőre keveréket, de a salátás magtasakok tartalma igen különböző volt, úgyhogy a salátából a kelleténél jóval több került a dobozkába. Vöröshagymából soronként 15 dekát lehet számolni. Tehát pótlólagos beszerzésen gondolkodom. 

A később kiültetni való palánták közül bent a lakásban nevelem elő a zellereket, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot. Hidegágyként használom majd áprilisban a káposztafélék számára a legjobb adottságú sorokat, brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta, vöröskáposzta, leveles kel kerül majd a retek/saláta vegyes sorok közé. Ha sűrűn kel, szétpalántázom a gyengébb adottságú sorokba őket.  A táblák szélére büdöske-, körömvirágsorok kerülnek, belőlük lehet majd a zöldségek közé is palántázni.

Jövő héten az előrejelzések szerint úgyis visszatér a tél, tehát áprilisig ismét nyugi következik, de addig is a dombágyásocskánkról már helyes kis adagokban lehet csipegetni a vegyes zöldsalátának valót.

2012. július 26., csütörtök

Földibolhák inváziója és eltűnése

Egy elszúrtam-mit csináljak kezdetű történet, amely azért jóra fordul, némi keserű tanulsággal. 

A sztori az öngyógyítós belelkesülésnél kezdődött. A könyv alapján kipróbált egyik újdonság az adott körülmények között tökéletes katasztrófareceptté vált, ez pedig a zöldtrágyanövények ész nélküli, könyvalapú bevezetése. Szóval egy kb. 4 m2-es kis területre, ahová már nem jutott mulcs, az egyik nyári zápor után egy kevés fehér mustárt szórtam, szépen be is gereblyéztem. Kikelt, de megerősödni nem volt ideje, mert a beköszöntő száraz forróságban ráleltek a földibolhák. Hamar végeztek a kis parcellával, de a bendőjük telhetetlen volt és a szomjúság is gyötörte a kiváló gasztronómiai ízléssel megáldott kis ugrókákat, így továbbálltak a következő növényekre:

1. a sarkantyúkákra (ő még csak nem is keresztesvirágú, de úgy tűnik, finom)
2. tormára (fene a gusztusukat)
3. karalábé/kelbimbó/brokkoli összes palántájára
4. az épp szikleveles tél karalábéra. 

Akkor még lehetett volna talán védekezni, megnéztem a neten a tuti tippeket (actara/decis/társítás/csalánlé), de aztán jött a nyaralás, majd egyéb teendők. Szóval mire észbe kaptam, már egy fia zöld levél sem volt a felsorolt növényeken,  jött tehát a kiskapa, a menthetetlennek ítélt növényeket kitakarítottam az ágyásból. 
Lustaságomat mentegetendő legalább gondolkodtam a megoldáson, ami a következő lehetett volna:
 - úgy mint anyu, nem vetek ilyen sérülékeny növényeket a hasonló helyzeteket elkerülendő
- többet locsolok
- megelőző védekezést alkalmazok több tényező összehangolásával: vegyeskultúra plusz védőnövény plusz nedves talaj plusz vastag mulcs
A felszabadult helyekre pedig vetettem mindent, amit másodvetésnek lehet: babot, céklát, téli retket, dughagymát. 

Azután megérkezett a lehűlés, nálunk összesen száz milliméter esővel és egy csapásra megoldotta a túlszaporodási problémát. A néhány megmaradt karalábé- és brokkolipalánta szép új leveleket hozott, a talaj színéről teljesen eltűnni látszó sarkantyúkák is már csinos új levélcsokrocskát növesztettek. Nem lesz az idei termés az elképzelhető legmaximálisabb, de azért valamennyi marad. A tanulság csak annyi, hogy talán a lusta kertész ilyenkor a jó kertész. Fehér mustárt pedig csak óvatosan használok.