i
Meglehetősen fajgazdag a kertünk fűnyíróval gondozott része. Eredetileg gyepnek készült, de a végeredmény inkább a faluszéli, természetközeli rétekéhez hasonló (szigorúbb mércével nézve igénytelen). Érdekesnek találtam ezt az igénytelen fajgazdagságot, hiszen az úgynevezett gyom tulajdonképpen nem más, mint gyógynövények, virágocskák halmaza. Van benne például közönséges gyíkfű,
amely csinoska, lila virágaival nagy foltokat alkot. Van sok cickafark - a fenti képen ott a levele-, ami a fűnyírás miatt csünt marad és mindössze tízcentis kis virágokat hoz; ez a női bajok gyógyfüve.
Találtam útifüveket, nagyot és lándzsásat is, az előbbi tinktúra formájában köhögésre való, nyákoldó hatású természetes gyógyszer. Ez az az útilapu, amit a talpamra köthetnék, hiszen felületes bőrsérülésekre is jó gyógyszer.
Az utóbbi, a nagy útifű viszont valódi, tőrőlmetszett, közönséges gyom.
Sok benne a lóhere, négylevelűt is találtam már a fehér heréből. Édeskés tövű virágcsövecskéit kiskorunkban kihúzgálva ettük.
Ez itt valami aszatféle masszív és megbízhatóan áttelelő levélrózsája,
aztán kákics, kákics, sok kákics. Bóbitáját Andriska szorgosan morzsolgatta a hidegfront előtti időszámítás korában, szorgalmasan veteményezve az utánpótlást. (gyógynövény ez is, virágszárát rágcsálhatjuk epebajok kezelésére.)
Kerekrepkények, ennek javára azt írhatjuk, hogy jószagú, árnyéki gyeppótló is lehetne akár. Lila virágai is csinosak.
Madárkeserűfüvek, a leglehetetlenebb száraz, tömődött sarkokban is szépen megélnek.
Ugyanott a tavalyi egynyári őszirózsák elfajzott magjaiból kelt elkorcsosult kis utódok, egész nyári fűnyírással gyötörve, végül elhanyagoltságban, kínban virágozva.
Szintén visszanyírt, kínból virágzó, csümt seprencék
Százszorszépből sok van és mindig virágoznak.
Van még mezei katáng, ibolyák, meg vadfű/tarack is rendesen.
Lájkolja fészen, akinek makulátlan a gyepe :-)
