A Kertvárosi és az Őslakos

A következő történet szereplői kitaláltak, mindennemű hasonlóság konkrét személyekhez természetesen csak a véletlen műve. Egyszer volt, hol nem volt, egy kertvárosiasodó falu egyik új utcájában sekicsi-senagy, átlagos házat épített magának egy falubeli pár. Az apuka őstermelő volt, az anyuka pedig ügyeskezű, növényeket szerető asszonyka, így hamarosan mutatós kertecske vette körül a házat, sok örökzölddel, amelyek egyelőre alig arasznyiak voltak. Eltelt pár esztendő, s mire a két gyerek a kiskamaszkorhoz közeledett, a kertecske csinos, árnyas, profi kinézetű udvarrá vált, dicsérték is sokan érte a családot. Aztán az utcában lassan elkeltek az üres telkek, s a szemköztit megvette egy kertvárosi pár. Hamarosan műmediterrán villa és háromméteres téglakerítés takarta el a Dunát kísérő nyárfaerdőre néző kilátást. Beköltöztek az újak, s igyekeztek szuperkedvesek lenni a szomszédsághoz, ehhez jó apropót adott kislányuk születése. 

Ahogy az az ilyen utcákban lenni szokott, az emberek figyelnek egymásra. A figyelés elképedt leséssé változott, amikor megjelent a kertépítő cég felmatricázott furgonja és elkezdte betelepíteni a mediterrán villa környékét. Tekercses pázsit és sok örökzöld. Véletlenül majdnem pont olyanok, mint az Őslakosoké, csak kapásból felnőtt méretben. Hamarosan fenyőerdő környékezte a villát. Utolsó simításként egy spirálformára nyírt tuját biggyesztett a kertépítők főnöke a bejárathoz, majd bement tárgyalni mediterránékhoz. A bennszülött szomszédság fejében csendben kattogni kezdett a pénztárgép, fogadások születtek az összeg hat-vagy hétszámjegyű mivoltát illetőleg.

Másnap a történet elején említett átlagos család feje körülnézett a teraszán, kiválasztott egyet a dézsás tujái közül, drótsablont készített és elővette a nyíróalkalmatosságait, estére az ő bejáratánál is ott tetszelgett a csináld-magad spiráltuja.Új szomszédja véletlenül sem hozta szóba a kert témáját. Viszonyukban látszólag maradt minden a régiben, csak a szuperbarátságosság árnyalata csúszott el egy picit. Az őslakosné ezentúl sokkal több barátságos kérdést tett fel, alkalmat adva mediterránnénak, hogy dicsekedhessen. Majd az őslakosné őslakos barátnéi köre utcasarkon vagy tejeskávé mellett mosolyogva tárgyalta ki a hallottakat.

Az elképedés aztán megintcsak feltűnt a bennszülöttek szemében, amikor bakonyi ácsok furgonja kanyarodott be a szomszédékhoz. Játszóteret készítettek az akkor tízhónapos, talpacskáin már úgy-ahogy megálló kislányuk számára. A fából készült vár ormai szépen kirajzolódtak a téglakerítés felett. A falu népe ilyet még nem látott, pedig uniós pénzből akkoriban stafírozták ki, nem is szűkmarkúan, az óvoda udvarát. Őslakos barátunk felesége ezt überelhetetlennek ítélve alaposan megdicsérte az építményt. Mediterránné büszkén fogadta a bókot, mondván, valami szórakozás kell az egyszem leánykának, hiszen nem lehet vele bírni, olyan rossz. A gyermek ebből mit sem értve mosolygott a szomszédasszonyra hellókittis babakocsija hellókittis kistakarója alól, miközben hellókittis kocsicipőjét kecsesen pakolta fel a babakocsi karfájára.

Átlagosné megint kapott valami témát, amit nyelvére tűzhetett barátnéi körében. Mediterránné talán most már észrevett némi zajt a kommunikáció mézözönében, mindenesetre amikor a köszönés után elindult útjára, az járt a fejében, milyen klassz is, hogy ő és az ő életstílusa mintát adhat, példát mutathat a bennszülötteknek :-)

Túrós kuglóf

Ezt a blogbejegyzést nagyon sok szeretettel ajánlom A közös konyha(kert) csapatának, cserébe a sok gondosan kipróbált és véleményezett ételötletért, amiből nap mint nap főzünk tesómmal. Különösen Andinak, akinek a kakaós kuglóf remek receptjét köszönhetem. A recept alapján készített tésztát sütöttem kuglófformában, vagy tepsibe terítve, sárgabarack-darabokkal és durvára vágott dióval megszórva gyümölcsös pitének, vagy full kakaósan tortaformában is - tíz perc munkával remek sütiket lehet készíteni ebből az alapreceptből. 

Ha már az egyszerű, mutatós sütiknél tartunk, mostanában nálunk gyakran készül ez a túrós kuglóf, aminek nagy erénye a könnyű előkészíthetőség. Tulajdonképpen nem más, mint egy bögretészta a Bögrés sütemények című füzetkéből. A bögre, mint mértékegység 200 ml-es poharat jelent.

Hozzávalói jó része egészen hétköznapi, mások pedig helyettesíthetőek, úgymint:

10 dkg puha vaj

1 bögre (200 ml) cukor

2 tojás

1/4 - 1/4 tk. őrölt fahéj és kardamom [utóbbit elhagytam]

25 dkg sovány túró

[fél-fél bögre kockára vágott cukrozott citrom- és narancshéj -az eredeti recept szerint, helyette saját birsalmasajtot használtam, de elhagyható]

[1 cs. rumos mazsola (készterrmék) - helyette 10 dkg mazsola egy pici vízzel és rummal összeforralva]

3 bögre liszt

1 teáskalnál [csomag] sütőpor

vaj és zsemlemorzsa a formához
porcukor meghinteni [elhagyható]

A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. A kuglófformát (szilikon sütőformám van)  kikenjük és zsemlemorzsával behintjük - ez fontos, mert szép felületet ad kiborításkor. 

Most elő a kézimixert, a vajat a cukorral habosra keverjük, beleütjük a két tőjást, jól kikeverjük, majd jöhet a túró, a fűszerek és a mazsola, birssajt. 

Egy másik tálban összekeverjük a sütőport a liszttel. A lisztes keveréket a nedves részhez adjuk és jól kikeverjük. 

A kipróbálás során nálam előfordult, hogy a recept szerint elkészített massza kemény, morzsás lett, köszönőviszonyban sem volt a kevert omlós tészták jellemző állagával, máskor viszont egész krémesre sikerült. Ez a túró típusától, minőségétől függ. A light, tégelyes túrókra jellemzőbb, hogy krémessé teszik a tészta állagát, ha viszont sima, zacskós sovány túróval készítjük a sütit, egy-két evőkanál natúr joghurttal vagy tejföllel kicsit hígítani kell a tésztán.

Végül a kuglófformába kanalazzuk és kb. 50-55 percig sütjük. Ha kész, kis hűlés után kiborítjuk a formából, teljesen kihűlve érdemes fogyasztani. Ízlés szerint még porcukrozhatjuk a tetejét.

Készítettük kerek szilikon tortaformában is, ekkor elneveztük túrótortának és villogtunk vele :-)

Csudabio

A biokert kialakítása során én is sorra gyűjtöttem az ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lenne a legcélszerűbb mesterségesen előállított vegyszerek nélkül megoldani a termelést. Ezért sűrűn faggattam, mamát, a kertszomszédot, lapoztam régi könyveket, hogy megtudjam a hajdani szép, vegyszermentes kertek titkát. Elég sok praktikát megtanultam, ami a szintetikus vegyszerek születése előtti időből való, és használni is tudtam őket. Rovarok és egyéb kártevők elleni tippeket is kerestem, és megint csak egy régebbi könyv akadt a kezembe. A címe: Hasznos tudnivalók, és a Magvető Könyvkiadónál jelent meg a Magyar Hírmondó sorozat tagjaként 1986-ban. A könyv egyik fejezete a Hasznos házi jegyzetek, amelyeket Fáy András gyűjtögetett 1826-ban. Így egy sereg majd’ 200 éves rágcsáló-és kártevőellenes ötlethez jutottam, gondoltam. Örömködtem is: még egy sereg tuti „biotippet” olvashatok! Aztán csak bámultam, mint Jencike a moziban. Íme, a régmúlt "biokertészete":

Zsizsik ellen a búzában.

Önts egy nagy fa edénybe tíz vagy több font zőld gálitz-követ, s tőlts mintegy négy-annyi forró vizet reá, egy fával addig keverd, míg a gálitz-kő egészen fel nem olvad. Ekkor egy seprőt márts be ezen gálitz kő lúgba, s a Gabona-tárt minden felől fecskendezd-be, hogy sehol semmi szárazon ne maradjon. Meg-száradván újra locsold-be, s ezt mintegy háromszor ismételd. Ez bizonyos orvosság a Zsizsik ellen.

Ez is hasznosnak találtatott: Végy sót egy fontot, Szalamiát, Timsót, Ürmöt, Rutát, Farkas-almát, mind egyikből fél fontot. Mind ezeket darabokra törvén, és vagdalván, nyóltz pint vízbe tedd-fel, felényire főzd le, s ruhán szűrd által. Ezen vízzel pamacsolj-be Gabona-táradban mindent, s a férgek bizonyosan elvesznek.

Zsizsik ellen.

Tíz garas árú Moschust (Pézsma) ugyan annyi árú olajjal vegyítvén, vele a lapátot kend-meg, s ezzel a búzát forgasd meg. Négy öt nap alatt mind el-vész a Zsizsik.

Jónak mondatik ellene a macska-ganéjt is; mint azt is, ha zőld kendert raksz a búzára, mellyre mind fel mász, s így ki pusztíthatod.

HOGY A BORSÓ MEG NE ZSIZSIKESEDJEN

Tégy száraz ló ganéjt közibe.

Vagy: Jól meg száraztván a lencsét és borsót, keményen meg sózott vízzel locsold-meg, s azon nedvesen tőltsd-be.

Vakondokokat fogdosni.

Áss le a földbe valamivel mélyebben egy lábnál egy keskeny-szájú mázos fazekat, és tégy egy döglött rákot belé; mihelyt a vakondok a döglött rák szagát meg érzi, azonnal oda siet, belé esik, mellyből többé ki nem jöhet.

Vakondokokat el pusztítani.

Egy font törött fejér húnyor-gyökeret, nyólcz lat gálnafüvel (Helleborus faetidus) vagy három font árpa lisztel, hozzá tévén fél font mézet, és ugyan annyi édes tejet, csinálj tésztát és formálj abból golyóbisokat, és rakd azokat a földbe fúrt lyukakba imide amoda.

Más mód: Végy egy fertály font disznó bab lisztet, egy lat Grünspant, hat lat óltatlan meszet, tizenkét darab rákot, egy negyed rész font Terpentin-olajat. Ezekből csinálj tésztát és golyóbisokat s tedd a vakondok járásába.

Hangyákat el-űzni

Kend-körűl a gyümölcs-fák kulimázzal, vagy e helyett madár-léppen; nem fognak a hangyák felmászni. Végy hamut, óltatlan meszet, kéményről vakart kormot, s hintsd meg ezen egyvelékkel a faallját, és azon helyeket, ahol a hangyák tartózkodnak, e szerént, mind el-távoznak. Nem szenvedhetik a büdöskövet is, és a rák levet mellybe rákok főzettek. Némellyek fogdosással is igyekeznek őket pusztítani t. i. tesznek az ilyen hangyákkal megrakodott helyekre szűk szájjú üvegeket palatzkokat, belől meg-mézelvén azokat; melly palatzkokba a hangyák seregestől igyekeznek be menni, s e szerént el-őlheted őket. Vagy pedig, tégy valami húsos csontot a hangya-zsombékba, azonnal sok ezeren meg-lepvén azt, vízbe márthatod és megölheted őket.

Hangyát a méh-köpűktől, fáktól sat. el-tiltani

Kötözz azon deszkákra vagy fák derekaira sat. rossz háló-darabokat. Úgy szinte a Hangya-zsombékokba hal-mosadékot önts, vagy hal-darabokat vagdalj, mind szét szélled a hangya.

Egerek ellen

Próbált orvosság egy meg-fogott egeret gyengén meg-pergelni, de hogy azonban éljen, s el-ereszteni; mind el-takarodik az egér. Méltó vólna meg-próbálni; nem használna e patkányok ellen is? Ámbár néminemü állat-kínzással van egybe-kötve.

Poloskák ellen

Azt mondják, hogy ha fel-aprított sárga répát ágyba, és ágy alá hintesz, el-vész tőle.

Más mód: A mész közzé mellyel meszelsz, sót vegyíts. Ezen kívül ó hájjal törj öszve kapuczinerport, s házi butoraidnak szerkezetjét kend-meg vele.

Más: Dió-fa leveleket jó bőven egy fazék vizbe tűzhöz tévén, sűrű lévre kell főzni, és a nyoszolyákat vagy ahol tartózkodnak, ezen lével meg-locsolni s öntözni. Ez igen eggyűgyű, de bizonyos orvosság a poloskák ölésére, mellyek ennek szagát s ízét tellyességgel nem szenvedhetik.

Más: Vizi kaprot (Phellandrium aquaticum) hányj-el az ágyba imitt amott, ki vesznek a poloskák belőle.

Más: Forralt vízben olvassz fel zőld gálitzkövet, és ezen meleg gálitz-köves vízzel kell minden hasadékokat meg-nedvesíteni; ez által a tojása-is el-vesz.

Patkányok ellen

A Spongiát apró darabokra vagdalván, rántsd meg zsírban, s hányd a patkányos helyre; valamely edényben vizet-is tévén nekik. Amint a Spongiát fel-falják, s égető szomjokat vízzel elóltják, megdagad gyomrokban a Spongia, s meg-pukkadnak.

Némellyek javasolják ellenek a fekete tyúk tartását; de ezt állítani nem merem.

Kerti bolha ellen

Némellyek a el-vetendő magokra büdös-kővirágot hintenek, s szokat egy nap egy éjjel ezen büdöskőbe tartván, úgy vetik-el. Mások magát a plántát rostára szedvén, s alatta gyenge szén-tűzre büdöskövet hintvén, ennek gőzivel jártatják meg gyengén azokat, s úgy ültetik-el. Használ száraz időben az-is, ha erős hamuval vagy porrá tört gypszel hinted-be plántáidat. Gyakran segít a kéményről levakart korommal való be-hintés is. – Ez is jó: csinálj dohányból és fejér ürömből lúgot, s ezzel, vagy csak igen savanyú káposzta-lével is locsolgasd plántáidat.

A Lúd-ganéjt verd vízben széllyel, és azzal öntözd az ágyakat. Igen jó mód e következendő: holmi darab deszkákat, vagy létczeket , kenj-be kulimázzal, deketzel, vagy friss marha-ganéjjal vegyített agyaggal, s rakd a plánta vagy káposzta közzé: ekkor vízzel ugrasd-fel a bolhákat, mind a deszkákra ugranak, s rájok ragadván el-vesznek.

Csalhatatlan szer, mindenféle ártalmas kerti férgek ellen.

Kenj meg kényesős hájjal egy kócz-madzagot, s ezzel tekergesd-körül a fákat; fel nem mász sem hernyó, sem hangya, sem másféle féreg reájok.

Vagy pedig viaszból, meszes és széksós lúggal, csinálj szappant, ezen viasz-szappannal ereszsz fel egy kevés vízben sublimált kényesőt, és egy kevés Terpentin-olajat. Ezen keverékkel nedvesíts meg darab-papirosokat, és ide oda a vetemény közzé rakogasd-el azokat; el-távozik minden féreg. Ezen kenőcsel a Poloskátkat-is el-lehet űzni.

Fa-hernyó ellen

Egy Magyar-országi orvos azt találta fel, hogy ha a hordóbeli savanyú kaposztának már rothadni kezdő leveleit borítják a fára, a hernyó arról, már más napra el-takarodik. – Ezt több éveken keresztűl csalhatatlannak tapasztalta.

A Fa-hernyók ellen, sokan sok félét javasolnak, nevezetesen: hogy a fa krétáztasson körül; de ezt magam tapasztalásából tudom, nem igaz. – Olasz országban némelly helyeken, zsúp kötelekkel kötözik-meg a fát mellybe szivesen fészkelvén a hernyó, későbben le-szedik, s meg-égetik. – Alkalmasint leg-többet használ a magvas kender pozdorjájával, vagy-is magházával füstölni a fa alatt, mellytől mind döglötten hull-le a hernyó.

Más mód: Estve és Reggel nap-kőltekor, és alkonyadatkor, nézd-meg, hol csomódzanak a hernyók a fán, és póznára tollat kötvén, ezt len-vagy fa-olajba mártsd, és vele kend-meg a hernyókat, más nap mind el-száradva potyognak le. Hanem vigyázva bánj a dologgal, hogy a fa ne rázódjon, különben hamar le-eresztik a hernyók magokat. Ez csak azon esetre való, ha a hernyó szét-mázolástól undorodsz.

Fátskákat és oltványokat a Nyúltól meg-oltalmazni.

Ezt egy Meusel nevű sziléziai tégla-vető találta fel, s jutalomért közönségessé tette. Ebből áll: Hatvan darab óltványhoz, végy egy negyed (werdung) Puskaport, egynehány garas árú Assafoeditát. Amazt jól porrá törvén, ezzel keverd öszve. Ekkor egy edényben tiszta agyagot, négy ittzényi meleg vízzel zurbolj, és a Puska-porral, és Assa-foeditával jól keverj öszve. Ezzel a kevertsel kend-meg a fákat, három lábnyira a földtől, valamely hozzá készített ecsettel. Csalhatatlan; de azt még a további tapasztalás mutatná-meg, hogy ezen erős szer a fák gyenge pórusain be-hatván, azoknak nem lehetne e ártalmas?

Más: Vegyíts Terpentint Dekeczel öszve, s kend-meg vele őszszel a fákat.

Más mód: hogy a nyúlak az óltványokat meg-ne rágják, ez: marha-epét, érett sajtot, egy lövetnyi puska-port, hat fog-hagymát apróra törvén, és lágy marha-ganajt-is hozzá tévén, s kevés vízzel fel-eresztvén, valami csutakkal az egész derekait a fátskáknak kend-be vele, így nem tesz az óltványoknak a nyúl semmi kárt. – Némellyek csak avas ó hájjal kenik meg.

Más: Puska-port, kevés óltatlan mésszel öszve törvén, meleg vízzel hígra fel-eresztett agyaggal kell öszve keverni, és úgy ezzel a gyümölcs-fa derekát be-meszelni. Ennek a szaga kedvetlen mindenféle állat előtt.

Verebeket a fáktól el-tiltani.

Csalhatatlan eszköznek állíttatik, a Német országban múlt Század végével ki-jött Kertész-újságban, a verebek el-tiltására az: ha az ember a fák és egyéb bokrok koronájára, világos kék gyapjúfonalat tekerget. Mi lehet az oka ennek, nem tudni; talám a veréb az Indigó-szagot el nem szenvedheti.

Verebeket a kert-ágyaktól el-tiltani: köss botra döglött rákot, s tedd-ki a ágy közepébe.

Farkas-féreg, Pata-féreg ellen a Kertekben

(Gryllus, Gryllotalpa, Maulwurfsgrille)

Egy kanál len-olajat önts egy cseber-vízbe; vesszővel csapkodd öszve, s a férgek járásait locsold-meg vele; mind fel-jönnek a föld színére, s könnyen el-ölheted. De ha a kerted nagy, könnyebben hozzájok férsz; ha a kert ágyak közé deszkákat fektetsz. Éjjel a férgek mind a deszka alá búvnak, mellyeket reggel fel-forgatván, könnyen el-ölhetsz.

Ennyit a régi idők modernul bionak nevezett rovarirtási ötleteiből. Azért érdemes megnéznünk, mi micsoda tulajdonképpen ebben a hatalmas listában, amit a kerti betolakodók ellen bevethetünk.

Gusztustalan, de még természetesnek nevezhető a macska-, ló-, lúd- és marhagané, a hal-mosadék, a rohadt savanyúkáposzta-levél, a zsírban sütött spongya, a döglött rák, a fokhagyma, a pergelt egér, a sárgarépa-apríték, a diólevél, a hamu, korom, gipsz, faolaj, kenderpozdorja, ó-háj. A durvábbak közül még valamennyire elmegy az üröm, ruta (ezek átható illatúak), farkasalma, hunyorgyökér, dohány (ezek mind mérgezőek), mész, timsó, terpentin. Több vegyi anyagot azonban le kellett nyomoznom, micsoda:

A gálitz-kő: kénsavas réz, szalamia: ammónia, szalmiákszesz, grünspán: ecetsavas réz, kulimáz: kocsikenőcs, ugyanígy a Deketz is: faggyúból és szalmahamuból, faszénből, kátrányból álló kence. A madár-lép fagyöngyből készült, madarak orv megfogására használt ragacs, olyan egérragasztó-féle anyagnak képzelem el. A büdöskő kén, a puskapor faszén, salétrom és kén keveréke. Az asafoetida aszatgyanta, az elevenkényeső kénsav.

Ez az összeállítás eljesen megfelel valami aranycsináló vagy bűbájos bábaboszorkány méregkeverő kelléktárának. Vajon mi az, ami ebből nyugodt lélekkel és jó gyomorral használható a kertben? Azért néhány biztosan, de csak csínjával!

A végére pedig a kedvencem: bőrápolási tanács izzadékonyaknak:

Ha fejér személynek a varrás-közben keze izzad

Tartson gyakran zőld leveli-békát a kezében.

Hát ez mit csinálhat?

Újra itt a fitoftóra!

Idén a paradicsomok növekedésének indulása több volt, mint ígéretes. Rengeteg fajta, szép nagy házi palánták, nagy műgonddal elkészített kordon, azon tetszetősen felfelé törekvő, és szép gömbölyűn növekvő termések, eső a kellő pillanatban, és jó meleg. Sokkal ígéretesebb, mint a tavalyi nyirkos hűvösség.

Minden nagyon tökéletesnek tűnt - már túl tökéletesnek! - amikor -úgy két héttel ezelőtt - felfedeztem az első barna foltokat a leveleken és a szárakon, és a beteg terméseket is.

És -atyavilág - korábban, mint tavaly, ami egy nyilvánvalóan rothadásteli év volt.

Valahogy azonban "hangoltam" a dologra... Idén nem töltöttem el hosszú órákat rézdrótozással, mint korábban. Azt tapasztaltam, hogy lehetséges, hogy valamit ér, de a védettséghez ez kevés, legfeljebb késlelteti a fertőzés kialakulását. Arra is rá kellett jönnöm, hogy rothadásmentes év nem lesz. Számolnom kell azzal, hogy augusztus derekára mindenféle hókuszpókusz dacára bármit tesz az ember, megjelenik a betegség.

Sok ismerősömet faggattam, hogy nála is tarol-e a kór. Van, ahol egy darab beteg paradicsom nincs, de a szomszéd kertben - az én paradicsomjaimtól három méterre - a földön rohadozik a teljes termés, szórva maga körül a kórokozókat. Szóval egy fertőzőforrás közelében elég nehéz egészségesen tartani az állományomat.

Azonban ez nem ok arra, hogy letegyek a paradicsomról! Idén afféle "megfigyelő védekezést" terveltem ki. Az alábbi paradicsomfajtákat ültettem: Kecskeméti Jubileum, Zömök, Roma VF, Black Krim, Great White, Malinowy Ozerowsky, Bursztyn, Yellow Goldfish, Wild Peru, Kumato,

Golden Königin, Belgian Pink Giant, és házilag szedett magból koktélparadicsom, Erdélyi ökörszív, tigriscsíkos. Mindent kiültettem, volt, amit a kordonhoz, más részét szétszórva a kertben, karóhoz kötve.

Sajnos a betegség megjelenése után sok növény azonnal tönkrement. Úgy figyeltem meg, hogy azok a fajták, amelyek nagyobb, vékony héjú, főleg piros terméseket hoztak, lényegesen hamarabb megbetegedtek, gyakorlatilag napok alatt úgy rohadtak el, ahogy voltak. Így tönkrement a Kecskeméti jubileum, a Great White, a Belgian Pink Giant. Valamivel jobban tartotta magát a Kumato, a Malinowy és a Bursztyn. Viszont van egypár fajta, amely - a beteg részek, termések eltávolítása és kéthetenkénti rezes permetezés mellett valamelyest tartja magát. Érdekes, ezek majdnem mind kisebbfajta, vastagabb héjú, gyakran nem piros, és nem gömbölyű termésű paradicsomok! Ilyen a két sárga: a kedvencem, a Golden Königin, és tesóm kedvence, a Yellow Goldfish.

Bírja még permetlé mellett a Roma VF és a Zömök. A házi koktélban se kellett csalódnom,

és a Black Krim is tartja magát. Termései nem feketék, hanem valami bordós-zöld színben játszanak.

A sikersztori egyébként a Zömök. Korai és determinált. Kis bokrain a termések már egy hónapja pirosodnak: előbb termett, minthogy a fitoftóra kitört volna. Sok is lett rajta. Igaz, hogy van nála ízesebb is, de az mind megrohadt! Nem is a rohadás volt a fő betegsége, hanem a levelei megsárgultak, és fura pöttyök alakultak ki rajtuk. Mint kiderült, a szeptóriás levélfoltosság jelent meg rajta. Ettől azonban a termések nem lettek betegek. Mostanra- mivel korai fajta - már letermőben van.

A növényvédelmi stratégiám annak kifigyelésén túl, hogy melyik fajta bírja jobban, a következőképpen alakult:

Drót helyett a rezes permetlé előírásszerű használatát helyeztem előtérbe. Viszont a szomszéd néni ötletét se találtam elvetendőnek, aki azt mondta, hogy ő mindig lombtrágyát permetez ki a paradicsomokra, ha megjelenik a rohadás, hogy jobban bírják a betegséget. Ennek megfelelően kevertem én is a permetlevet. Használtam Champion 50 WP-t (ez egy kontakt szer), aztán ahogy a fitoftóra máshol is megjelent, ez a környék vetőmagboltjaiban hiánycikk lett. A boltosnéni Kocide-ot adott, s ez talán még jobb is lett. Ugyanaz a hatóanyag nagyjából, mégis ez utóbbi mintha jobban oldódott volna! A Champion sokszor a legkülönfélébb keverési módozatoknál is rosszul elegyedett a vízzel, és a permetlé eleje túl híg volt, a tartály alján meg túl tömény lett a permetezés végére az oldat.

Az alábbi boszorkánykotyvalékot készítettem tehát: az előírásnak megfelelő mennyiségű Kocide, hozzá Volldünger, és 5 literenként 2 darab mokkacukor - szomszédnéni mondta, hogy ez jó gyorsmegkötő helyett, mert ragad! A permetezés előtt az összes szóbajöhető ép termést leszedtem - egy jó nagy vödörrel lett. A beteg terméseket, leveleket, menthetetlen töveket mind feltépkedtem, és elvittem a vesztőhelyre elégetni. Kigazoltam, leleveleztem és nagy műgonddal permeteztem a fürtöket. És most megállt egy kicsit a betegség, kegyelmet kaptunk. Az időjárás is megfelelő, nem nyirkos, bár a hajnali harmat még kövér cseppekben lóg a bogyókon reggelente. A napközbeni meleg pedig szépen érleli a gömböcöket. Érdemes volt tehát dolgozni vele, megmaradt a termés.

Az első vödörből elkészítettem Andi elévülhetetlen érdemeket szerzett ketchupjét, de mivel megint részben sárga, illetve fehér paradicsomot használtam hozzá, idén nem sárga lett a szósz, hanem valami pónirózsaszínnel elegy narancsos tónusú. Tesóm a pizzagyártásnak esett neki, ő ehhez a Yellow Goldfishet tartotta a legmegfelelőbbnek.

Azt hiszem, ez a permetezéssel kombinált fajtaválogatás hatékonyabb, mint a rézdrótozás, bár még így is pengeélen táncolunk a termesztés sikerét illetően: jöjjön egy esősebb nap, és már kezdődik az újabb betegséghullám. Addig azonban élvezzük az ízeket, esszük rendületlenül, és örömködhetek: igen, néha nekem is sikerülhet!