A szomszédnak igazándiból mije is zöldebb?

Valahol olvastam, hogy a kert afféle mesterséges ökoszisztéma, aminek az egyensúlyát a kertész alakítja ki úgy, hogy saját elvárásainak felelteti meg. Minél jobban eltérnek ezek a mesterséges elvárások a természetes állapottól, annál nehezebb előállítani a kívánt ideálisan szép és bőven termő, viruló kertet. Ha tökéletes kertet szeretnék ezek szerint, egész nap gyomlálnom-kapálnom kéne a felkomposztozott, felműtrágyázott, beöntözőrendszerezett kertemet (amiben természetesen fűtött üvegház kellene, hogy legyen). És a lényeg: szögesdróttal, föld alá öntött betonnal, hálóval kéne a szomszédtól megvédeni a kertemet. És itt nem arra gondolok, hogy a szomszéd bácsi a hetvenéves fejével átmászik majd a kerítésen felhúzni a sárgarépákat, bár járt már tolvaj a kertben. A környező kertek, udvarok és azok tulajdonosai az elmúlt években ha nem is óriási, de azért észrevehető hatást gyakoroltak a mienkre.

A szomszéd kertek átalakulása a miénket is átformálta. Régen a kertünk vége melletti telek helyén egy rém gazos, ördögcérnával teli kukoricás volt, a végén bodzás dzsungellal, ahol kisiskolás korunkban kényelmesen bélelt "bungit" csináltunk Hédivel, és nyaranta ott bujkáltunk az utcabeli gyerekekkel. Vagy tíz évvelezelőtt jelenlegi kertszomszédunk felépítette takaros családi házát, miután a messzi, szép Erdélyországból ilyen távolságra költözött. Az építkezés kavicsából-homokjából az építési vállalkozó jóvoltából jutott a mi kertünkbe is. Cirkusz helyett azonban kiegyeztünk a leendő kertszomszéddal, hogy gyomirtózza le abban az évben a kertünk végét, és kvittek vagyunk...

Csak csekély kertnek jutott hely a szomszéd telken, és egy nap átjött hozzánk újdonsült szomszédunk, kérve, hogy anyu adjon bérbe neki egy darabkát a kertből, hogy legalább egy kis zöldségese legyen. Anyu "kevesebbet kell kapálni" megfontolásból bele is ment a "bizniszbe". Bérleti díjként a szomszéd néni által annak komposzthalmára kidobált ételmaradékot és száraz kenyeret kérte a tyúkjaink számára. Így néz ki a vidéki cserés kertbérlet. (Ennek meredekebb fajtái a Bazár csere-bere rovatában olvashatóak, amikor vietnámi csüngőhasú anyadisznót cserélne az illető gazda laptopra, ennek híján pálinkára és még sorolhatnám.) Egy körülbelül ötször ötös darabot így a kedves Jutka művel. Eleinte mindig bámultuk azt, hogy milyen más modorban kertészkedik. Hozta azokat a vetőmagokat, amiket a testvére szedett neki a messzeségben, és kíváncsian néztük, hogy boldogulnak ezek a növények Szigetköz agyagjában. A borsó és a bab nem ment neki sokra, a szél kidöntötte a sorokat. Aztán áttért a halászias bokros vetésre, akkor már jobban ment a dolog. Mi meg lestük a nagy csombor-meg kapor-bokrait. A csombor nekem csak döglődött, szomszédasszonyunk meg a járda hézagjából is csombort tépkedett az udvarában, úgy elterjedt az Erdélyből hozott magból kifejlődött csomborja. A mi uborkánknak esélye sem volt az övével szemben. Hamar "összekertészkedtünk": amikor kidöglött az uborka az utolsó szemig, ő látott el minket úgy, hogy szinte csak abból főztünk be. Cserébe cukkinit, sárgabarackot, salátát kapott, mikor mi akadt. És nagyot nevettünk azon, hogy az ő Székelyföldről hozott tárkonyának a töve úgy élt meg, hogy a tövet, amikor meghozta messziről, megosztotta velünk. Az ő töve egy-két év után kihalt, a mihozzánk került tődarab viszont szépen fejlődött. Múlt ősszel visszaosztottuk a tövet: a mienket megfeleztük, hogy neki is legyen - a saját tárkonyjából! És ez így megy évek óta. Azért a kerítésre bab van futtatva: terem és egy kicsit takar is.

A kert vége tesómék utcájára vezet ki. "Kisdedkoromban" itt egy erős deszkapalánk volt, ami eltakarta a kertet az avatatlan bámészkodók elől. És állt itt egy vénséges-vén diófa is. A kert legvégéből még a tanácsrendszerben, 1981-ben egy másfél méteres darabot kisajátítottak, és a szüleinket kötelezték a palánk elbontására, az út kiszélesítésének és leaszfaltozásának ígéretével. Az utcát olyan három éve aszfaltozták le. Hiába, Isten malmai lassan őrölnek... Közben a vénséges diófa kikorhadt, kivágtuk, és a helyére kocsibejáró került. A kertbe meg premier plánban bámultak be az utcán lődörgő léhűtők, és nem bírták ki, hogy be ne szóljanak. Ezért a takarást most a takarmánykukorica adja, a termésen kívül fontos feladata a takarás a kerti munka főszezonjában.

A kert jobb szélén füves út van. Régen itt a másik szomszédnak volt szőlőlugasa és birsfái. Aztán amikor elkezdett lovaskocsis fuvarozással foglalkozni, közös út lett mindkét telek széléből egy-egy nyolcvancentis darab. A maradék kert a szomszédban lucernás lett a paci számára. Gondozatlan lucernás! Az acat pelyhei, a maszlag termései mind átjöttek hozzánk, és mivel a kerti utat se gondozták úgy, ahogy kellett volna, a tarackbúza is vészesen terjedni kezdett. És ezzel küzdünk már öt éve, nemcsak mi, hanem a második szomszéd is. Pesze a ló azóta megdöglött, a lucerna eltűnt, de az átkos maradványok még most is feltűnnek a kertben.

A második szomszéd a szuperkertész, Marika néni. Őnála minden van: benzinmotoros vízpumpa az öntözéshez, fóliasátor, tápoldat-hektóliterek, műtrágya, komposzt, kistraktor, szuperszerszámok. A kertje legalább akkora, mint a miénk, és esőben fagyban-hőségben, mindig kint dolgozik. Kertjének földje, mint a hamu, benne sosincs egy szál gaz se. Nagyon szuper dolgokat tud, ismeri a hagyományos kertészkedés mindenféle módszerét, és modern növényei is vannak, csodálatos terméssel. Ilyen volt nyár végén a csodauborkása akkor, amikor mindenki másnak már minden lerohadt:Számomra ő a kert élő lelkiismerete: ha meglátom, rögtön beugrik, hogy még nem locsoltam, kapáltam, gyomláltam stb... aznap. Ő nem az a természosztogató típus, mint a másik kertszomszédunk, a kedves Jutka, viszont kiváló kerti ötleteket, olykor vetőmagokat ad. Mindehhez mindig a legfrissebb helyi hírekkel is szolgál. Szóval: kertünk nem elkülönült sziget a falu tengerében: a szomszédoktól jön gaz, vetőmag, termény, kertészkedési tipp. És persze hírek: hová lenne az ember falun egy kis pletyka nélkül?

Maglista 200 m2-es kerthez

Ez az első év, hogy nagyjából teljes zöldségeskeret fogok művelni, s a jelen bejegyzésben próbálom megtervezni a magszükségletet. Ma leltároztam a gyűjtött és tavalyi maradék magjaim között. Szerencsére az előző évi magok mind a lejárati időn belül vannak. A szemrevételezés után aztán elmentem egy hipermarketbe bevásárolni az akciós magokból. Igaz, hogy figyelmesen meg kell nézni a papírzacskók lejárati dátumát, de mégiscsak ez a legolcsóbb forrás. A ritkább magokért még fel kell keresnem egy vetőmagboltot, s még egyszer végigbogarászni a teszvesz.hu magkínálatát. Még van jó néhány hiányzó tétel, de úgy érzem, már nagyjából felkészültem a tavaszra.


Február közepi vetéshez, palántaneveléshez
- Snidlingmag (saját gyűjtés)
- Póréhagymamag 1 cs.
- Pritaminpaprika 2 cs.
- Kápia paprika (kaptam)
- Középkorai, gömbölyű paradicsom 2 cs.
- Lucullus paradicsom 2 cs.
- Sárga, körte alakú koktélparadicsom 1 cs
- Madársaláta 1 cs - ládából kienni!!
- Metélőzeller 1 cs.
- Szárzeller 1 cs.
- Bazsalikom 1 cs.
- Majoranna 1 cs.
- Kakukkfű 1 cs.
- Mustár zöldtrágyának, ha esetleg marad üres hely 1 cs

Márciusi, szabadföldi vetéshez
-Danvers sárgarépa 8 cs.
- Félhosszú petrezselyem 8 cs.
- Kapormag (saját gyűjtés)
- Jégsaláta 3 cs.
- Lollo Rosso vagy más piroslevelű saláta 1 cs.
- Lollo Bianco vagy egyéb zöldsaláta 1 cs.
- Fejes saláta 1 cs.
- Franciaretek 3 cs.
- Kelvedon csodája zöldborsó 1 cs
- Zsuzsi zöldborsó 1 cs
- Pár fej fokhagyma
- 2,5 kg dughagyma (80% vörös- és 20% lilahagyma)

Áprilisi, hidegágyi vetésre, palántaneveléshez
- Késői karalábé 1 cs.
- Brokkoli Calabrese 3 cs.
- Kelbimbó Cassiopeia 2 cs.
- Céklamag 1 cs.
- Csemegekukorica 2 cs.
- Futóbab (saját gyűjtés)

Május eleje
- Cukkini 3 cs. (Lehetőleg többféle)
- Patisszon 1 cs.
- Sütőtök, nagydobosihoz hasonló fajta (saját gyűjtés)
- Sonkatök 1 cs.
- Sárgadinnye 1 cs.
- Uborka 2 cs.

Június, másodvetés:
- Babfélék: zöldhüvelyű zöldbab 1 cs., sárgahüvelyű zöldbab 1 cs., méteresbab 1 cs.
- Késői karfiol, palántaneveléshez 1 cs.
- Spenótmag 1 cs.
- Leveles kel palántaneveléshez 1 cs.
- Őszi saláták 2 cs
- Franciaretek 1 cs

Virágmagvak

Március eleje, palántaneveléshez:
- nyári viola 1 cs
- telt porcsin (saját gyűjtés)
- telt nebáncsvirág(saját gyűjtés)
- Tátika(saját gyűjtés)
- Feketeszem (Thunbergia) 1 cs
- Futó oroszlánszáj (Asarina scandens) 1 cs
+ egyebek, amelyekről beszámoló később

Április eleje, szabadföldbe:
-Sarkantyúka 2 cs.
-Muskotályzsálya 1 cs.
-Körömvirág (saját gyűjtés)
-Kakukkmák (saját gyűjtés)
-Büdöske (saját gyűjtés)
-Pillangóvirág (saját gyűjtés)
-Nebáncsvirág

Újdonság volt a számomra az Asarina scandens mag, amit kúszó oroszlánszájnak és csigalevélnek is becézgetnek magyarul. Kúszó, 2,5-3 m-re nő elvileg és a róla készült fotók a neten igencsak mutatósak. Remélem, nem okoz csalódást. Ilyen szépséges képeket lehet látni a növényről:

Kettős köszöntő

Ez a hét két új olvasót hozott nekünk,
az egyik Curi, akinek hasznos ajándéktippeket köszönhetünk,
köszöntjük nálunk az egyik utolsó őszi rózsával.
A másik olvasó családtag és már aktív kommentelő, neki személyre szabottan választottam ezt a képet, egy vitorlást a Fertőről, ;-) mert már bizonyára nagyon hiányzik az Érzés...

Január első tíz napja……

….mindenféle időt hozott, szegény növényeknek épp elég volt kibírniuk. Volt enyhe, esős, havazós. Az egyhetes, időjósoldal-összehasonlító tesztet befejeztem, a saját méréssel egybevetett előrejelzések erősen leegyszerűsítve a következő eredményeket hozták: Lehetne vonni ebből mindenféle következtetéseket, túl sok értelme nem lenne...Amilyen gyorsan váltják a frontok egymást, azon kiigazodni szinte lehetetlen még a szakértőnek is. Lehet, később még egy ilyen összehasonlítás megejtünk, mondjuk évszakonként egyet.
Mi van a kertben érdekes? Az enyhe december dacára csak a barkafűz mutatta meg ezüst pihéit. Talán nem fagyott meg. A póré kitűnően elviselte a hideget a földben, bár a zöldje megfonnyadt. Mókás, hogy még bőven van, esszük, de néhány hét múlva már az idei termésnek valót vetem! A leveles kel viszont olyan megfagyott-forma, bár állítólag az első hidegek után ízesebb.

A petrezselyemiskolában a zöld így néz ki, nem hajt, de a meglévő levélkupac gusztán, üdén kínálja magát: A tulipánok, krókuszok, hóvirágok még nem tolták elő a földből magukat, pedig volt már rá eset, hogy ilyenkor kétcentis hajtásaik voltak. A kis kankalin azért rendületlenül tartja magát. Most fogyott el az idei termésű krumpli. A héten újabb spejzmustra lesz időszerű: ilyenkorra már leapad a savanyúságok leve, és sajnos nem tudjuk kiküszöbölni, hogy egy-egy üveg lekvár ne kapjon penészt. A kazánházba, pincébe betárazott termények közt is akad mindig egypár romlott, és olykor az egér is megjelenik.
A fagyasztó is lassan ürül. Ez azonban nem elkeserítő: a kifogyó zöldségek helyét egy félsertés földi maradványai foglalják el.
A még mindig borzalmasan hosszú esték diópucolgatással telnek gyorsabban.
A jövő heti tervem, hogy a palántázóládákat megszedjem jó kis kerti földdel, ha egy kicsit enyhül. A zöldellő kert hiányát az pótolja, hogy a telelésre becserepezett kóleuszok és vízifukszia aranyosan fejlődnek, megjelentek az amarilliszbimbók (szemben a kis zöld bütyi az előbújó hatalmas bimbó csúcsa), a klívia is hajt, az egyetlen orchideám meg virágszárat növeszt, a legfelső zöld levél alatti gyenge kis hajtást. Úgy örülök neki!

Tervek tavaszra - 3. rész

A palántanevelés után kezdődik a valódi kerti munka, a kerti tervezés első részében megírt földmunkákkal. A kész, kajla ágyásokba kerülnek a magok: olyan növények magva, amik bírják a márciusban még sokszor szélsőséges, nappal meleg, éjjel fagyos, ne adj’ Isten havas időt. Elsőként a retek, a saláta, a sárgarépa, a hagyma, a zöldborsó, a petrezselyem és a paszternák ágyásait alakítjuk ki.
Retekből idén már nem próbálkozok a piros golyóval, sem a jégcsappal. Francia reggeli lesz az a fajta, amit vetni fogok, és kész. Ebből viszont hat tasakkal vásárolok, hogy legyen mag a másodvetéshez is, ne szoruljunk a vetőmagbolt őszi, szegényes kínálatára. Ehhez megfelel az alsóbb árkategóriás mag is. Talán emlékeznek olvasóink, hogy tavaly többször írtam a káposztabolháról, mint a kisded, kelő retek-és káposztafélék ádáz ellenségéről. Kísérleteztem ellenük sok vízzel és egy házi szerkesztésű bolhataliga-félével, nem vált be. Aztán egy régimódi kerti módszerekkel foglalkozó kötetben azt hiszem, megtaláltam az orvosságot, amit ősszel kipróbáltam, és bevált. Ez volt az, amikor apró, vizes fűrészpor és lereszelt hagyma pépjébe kevertem a magokat, és ezt a pürét kentem a kihúzott vetősorok aljába. Állítólag a büdi elhajtja a bolhákat. Ezt a technikát tavasszal is alkalmazni akarom, remélem segít.
Salátából Attrakciót fogok ültetni, nem szórakozok többet a Május királyával. Meg persze jégsalit. Lollo rossóval és biancóval én nem pepecselek, nem terem szépen, meg tesóm nagy parcellákat vet belőle, remélem, ad… :-) Hagymából mindig készen kapható dughagymát veszünk, általában makóit meg lilahagymát. Tavaly nagyon kevés hagyma lett, így legalább két kiló dughagymát kell vetnünk. Idén kísérletként lesz sonkahagyma és Fertődi ezüstfehér is. Ha a szomszéd néninek sikerül, nekünk miért ne lenne jó? A hagymaduggatással egy időben bátran ki szoktam már palántázni a pórét is. És fokhagymát is ilyenkor szoktunk tenni, bár most az őszön a petrezselyemiskolába is duggattam, de nem tudom, hogy néz ki, mert belepte a hó.
A sárgarépából csakis a Vörös óriás, esetleg a Danvers 126 jöhet szóba. (Utóbbi répafajtát flakker fajtának is nevezik, fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de úgy hangzik, mint valami nemibetegség neve.) Itt is jó az olcsó mag. A répafélék közös vetési, afféle nagymamapraktikás módszere az, hogy a magokat vizes homokba kell bekeverni, és úgy vetni, állítólag jobban csírázik. Idén a rövid petrezselyem rovására a paszternák és a levélpetrezselyem fog uralkodni.
Ez a borsóvetés szezonja. A témát már egyszer veséztem… Nem szoktunk borsómixet vetni, mert egyik-másik fajta nem válik be belőle. A borsóvetésnél a legnagyobb gondot a szomszéd templom tetején lakozó galambok jelentik. A kikelő kis növényekre éhes farkasként csapnak le. Ez a madárijesztőgyártás pillanata. Állítólag legjobb az olajos rongy, illetve a kikoplaltatott házimacska… Különben mindig csodálom a galambok jó gyomrát. Sok mag TMTD-vel van csávázva, és vígan eszik, semmi bajuk se lesz tőle, pedig az elvileg méreg!
Így tavasszal, az első veteményekkel egyidőben egy-egy sor egynyári virágmagot is szoktunk vetni. Bár azt kockáztatjuk, hogy megcsipkedheti őket a késői fagy (mert a szokványos vetési idejük április), lényegesen korábban lesznek így palánták és virágok.
Idei nagy tervünk az, hogy mákot is fogunk vetni. Tudjátok, kábulásig akarjuk majd enni magunkat idén karácsonykor mákos kaláccsal… A mákültetős technológiát jól ismerjük, mert dédi régen nagyban termelt mákot, amit aztán közületeknek adott el. (Hiába, a tökélyes szocialista tervgazdálkodás ilyen „luxuscikkeket”, mint az étkezési mákot, csak a félrothadóan kapitalista, dekadens háztájiban tudott előállítani megfelelő mennyiségben…) Kiskorunkban, amikor nála nyaraltunk, megismerhettük a vetést, nevelést, fejtést, tisztítást. Mindez csak a fejünkben van, idén viszont azon leszünk, hogy a tényleges ültetést kivitelezzük. Azt az egyet nem tudom, milyen vetőmag a megfelelő, mert a sütögetnivaló mák nyilván nem jó alapanyag.

Amit szintén hanyagolni szoktunk, az a spenót-sóska-mángold-rebarbara négyesfogat. Az elsőből talán kétszer főzök egy évben, inkább megveszem készen, amikor rákívánok. Házilag parajpürét előállítani horror, ezt a háziasszonyok és kisgyerekes szülők biztos tudják: minden tocsog a zöld péptől... A három utolsót a nemhogy a kutya, de a tyúk se eszi meg! Ezerszer inkább csemegekukorica vagy zöldborsó!
Február-március még a fák lemosó permetezésének és a metszésnek az ideje. Ezt mindig Lacira tologatom, mert ez pasimunka. Utálom a pofámba csepegő bűzös mészkénlevet…Ez az ideje a facsemeték ültetésének. Idén esedékes egy kajszicsemete ültetése, ennek kell helyet találni. Enyhe márciusi napokon szoktam a sziklakertet „rehabilitálni”, feljavítani, feltölteni földdel, előkészíteni beültetésre, kiirtani a túlburjánzott növényeket. A rózsákról ilyenkor szórjuk le a téli takarást. Ezek a márciusi tervek, április következik!

Kisebb és nagyobb döntések, kisebb-nagyobb lenyúlások

A "szorgos" amatőr kertésznek elvileg ilyenkor nincs más dolga, mint a tervezgetés, bevásárlólisták írása, virágcserepek locsolgatása és a képnézegetés. Nem rossz ez, harmóniában van a természet rendjével.

Készülnek az operatív tervek, például hol lesz a sárgarépa, hol lesz a paprikaágyás, de készülhetnek stratégiai döntések is, ezek a kert alapelemeinek (virágágyások, járdák, sövények, fák, egyéb épített létesítmények: perogola, fészer, fatároló, burkolt terasz) helyét jelölik ki. Ezzel kacsolatban szeretném bemutatni azt a két könyvet, ami nekem a kert megtervezésében a legtöbb segítséget nyújtotta.

Változik a világ, úgy húsz éve egy ilyen döntés mg mindenkinek teljes mértékben a magánügye volt, a szakkönyvek csak ajánlásokat tettek. Például a kezdő kertészeknek szánt, 1985-ben megjelent és számos kiadást megért, a neten még elég olcsón most is megrendelhető Nagy öröm a kiskert c. könyv például természetesnek veszi hogy tulajdonos az egyébként igen gondosan felsorolt szempontok, alapismeretek figyelembe vételével különösebb gond nélkül el tudja készíteni saját házikertjének a tervét. De azért figyelmeztet, a mai fülnek oly bájosan hangzó módon: "a kerttulajdonosnak el kell jutnia arra a felismerésre, hogy kertje saját egyéniségét, lelkivilágát tükrözi, illetve arra, hogy mások ebből következtetéseket fognak levonni kilétére vonatkozóan." A legjobb rész az, ahol listát ír a házikertben tilalmas giccsekről, úgymint:
-üveggömbök
-színes karók és kerítések
-kerti törpék
-kiégett neoncsőből készült növénykarók
-rózsatövek mellé szúrt piros karókon műanyag "Mos 6"-os dobozok
-lefordított literes üvegekből készült ágyásszegély
-autógumiból készült keret a fák köré
-tetőcserép ágyásszegély

Az újabb könyvek, de főleg a színes-szagos-képes, növénycsodákkal teli magazinok az alapismereteknek szinte azonos körét sorolják fel, de a végkövetkeztetés teljesen más: ha jót akarsz magadnak, fordulj a profikhoz, különben szánalmasan béna lesz a kerted. Ezeket olvasva rövid idő alatt el lehet jutni az önbizalom és a motiváció teljes elvesztéshez.

Amikor elkezdtük a kert kialakítását, vállaltam a bénaságot, de volt egy kis segítségem, egy olyan kertes könyv ami kicsit szembemegy a mai trendekkel. Ez a könyv a Húsz ötletes kertterv amely városi és vidéki, kisebb és nagyobb, klasszikus és modern kertek részletes tervet tartalmazza. Az az érdekes, hogy 2005-ben talán 500 Ft-ért vettem valami könyvturkálóban, és most a neten 3591 forintért vesztegetik. Nagyon szemléletes könyv, minden tervhez tartozik két különböző háromdimenziós szabadkézi rajz, részletes beültetési terv fajtalistával, egy-egy fotó a megvalósításról, és legalább 3-4 alkalmazási lehetőség más alakú telkekre.
A mi verziónk a Olcsó csládi kert c. mintaterv alapján készült, aminek kb. annyi a lényege, hogy a telekhatárt gondosan összeválogatott, de nem túl drága cserjékkel javasolja körbeültetni, a kert szerkezetét adó fák tulajdonképp nem túl kényes gyümölcsfák, a konyhakerti részt egy alacsonyabb sövény választja le. A hosszú, keskeny telek alakjának előnyösebbé varázslására az épített elemeket 45°-ban elforgatja a telek hossztengelyéhez képest. Az útvonalak kavics- vagy murva burkolatúak, enyhén kanyarognak, a ház és teraszok környékén helyezkednek el a szintén kissé szabálytalan, hullámzó vonalú virágágyások, a fennmaradó helyet pedig magról vetett pázsit foglalja el. Van fajtalista, de azt csak részben követtem, a növényállományt a nálunk elérhető fajtákból alakítottam ki, egy-két különlegességgel.
Egyébként azt vettem észre, minél kisebb egy ilyen megterveztetett kert, annál drágább a kialakítása, annál több különleges dolog tűnik szükségesnek a "seggreültetéses" hatás eléréséhez. Az esküvőnk szervezéskor éreztem ugyanezt, például a menyasszonyi ruha kiválasztásakor a drága/divatos, az alakomhoz sehogy sem álló ruhák elhárításáért keményen meg kellett küzdeni, aztán felajánlottak egy ócska húszcentis műselyem-műcsipke párnácskát "gyűrűpárnának", meg egy autógyári jellegű fehér munkakesztyűt horror áron a szerkó elegánsabbá tételére. Majdnem sérelmezték, hogy nem tartottam igényt ezekre a több ezer forintos kacatokra. Rövidesen elneveztük a szent helyezt tehénfejőnek, s rövidesen kiderült, hogy az elnevezés teljesen indokolt: amikor visszavittük a cuccokat, több ezer forintot akartak felszámítani a ruha tisztításáért, csak az a baj, hogy megláttam a mellékhelyiségben a roggyant Hajdu mosógépet...

Tervek tavaszra

Még tavaly akartam ezt a témát kivesézni, de már átcsúsztam vele az idei évbe. Így sem vagyok vele azért elkésve, bár az áruházak polcain már megjelentek az első vetőmagos tasakok, komoly kísértésbe döntve…
A tervezés első részét az ágyás-előkészítésnél hagytam abba, most jöhet a vetésterv. Én nem mellékelek hozzá kerttervező programmal szerkesztett alaprajz-félét, mivel a kert a gépi műveléshez alkalmazkodóan elnyújtott téglalap alakú, fák, bokorsorok, cserjék a kert ezen részén egyáltalán nincsenek, hogy a traktor és a rotációs kapa könnyen, akadály nélkül mozoghasson.
Az egyes növények ültetésénél amennyire lehet, figyelembe vesszük azt is, hogy az egy-egy fajta számára kijelölt helyen az előző évben mi volt, mi termett. Nem célszerű több éven keresztül ugyanazt a növényt ugyanoda visszaültetni, mert a földben fölszaporodnak mindenféle kártevők. A kert egyes részein meg erőteljesebben fel van javítva a talaj, oda kerülnek a tápanyagigényesek. A locsoló-és esővízgyűjtő hordók mellé (a kertben nincs csap) kerülnek a legkönnyebben szomjazók, hogy ne kelljen messzire cipelni a vödröket. A szakaszos vetés, az ilyen igények figyelembevétele és a kuszán kihúzott sorok miatt a parcellák kicsik, és nyár derekára elég vegyes képet mutatnak.

Az összevisszaságban van egy fix pont: a takarmánykukorica és a csemegekukorica mindig a művelt terület széleit követi, hogy a szomszéd és a járókelők ne lessenek be. Ugyanezt a célt szolgálja a kerítésre futtatott bab és dísztök. Ezek évek óta ugyanazt a parcellát kapják, így alájuk mindig igyekszünk valami talajjavító anyagot bedolgozni. (Tavalyelőtt szerves trágyát, tavaly műtrágyát, illetve mulcsot.) Ennek okán lettek fahamuval is jól végigterítve egyes kertrészletek, illetve az égetőhely hamus földjét is felkotortuk és elterítettük a talajon.
A vetés a növények igényeinek megfelelően több turnusban zajlik. Elsőként a hosszú tenyészidejű, hidegre érzékeny növényeket vetjük, persze nem a kert földjébe, hanem ládákba, pontosabban használaton kívüli fagyistégelyekbe. Már így januárban meg lehet tölteni a ládikókat földdel, belocsolni, és a vetés előtt egypár nappal már el kell helyezni a világos folyosóablakban (ahol a palántáimat nevelem) az orchidea, klíviák és bimbózó amarilliszek közé, hogy bemelegedjen bennük a föld. Ekkorra meg kell lenniük a magoknak is. Az első dobozba két tasak póréhagymamag kerül. Póréból nem kell drága, minőségi magot venni, az olcsóbb is jól kel.

(A képek a tavalyi palántanevelés során készültek.)

Póréhagyma-gyermekek: mókásak a kis növények leveleinek hegyén ácsorgó maghéjak.

Tulajdonképpen a kertbe is vethetnénk márciusban, de a gyenge hagymák nem bírnak a kötött földből maguktól kikelni. Ezért nevelek palántát. A másik az angol zeller. Ez kisdedkorban kényes és gyengélkedő, fenséges személye a tápoldatot is elvárja, és így is csak szeptemberre terem. Csakis előnevelve tudjuk termeszteni, de neki se kell a drága mag, megbízható az olcsóbb is. Amiből viszont minőségi mag kell, az a paprika és a paradicsom. A paprikát szigorúan fajta szerint szoktam megvásárolni, hogy mindig jó legyen a termés, de házilag szedett magok is vannak, amik szintén megbízhatóak. Idén úgy tervezem, lesz chilipaprika, kalocsai édesnemes paprika (ki akarom próbálni, tudok-e fűszerpaprikát csinálni), Fehérözön, édes almapaprika, Csángó F1 (ez kápia), kaliforniai paprika és pritaminpaprika. Három dupla láda, két-két műanyag lappal hat rekeszre osztva…

Két szikleveles paradicsompaprika

A paradicsomból lesz megint Lugas F1, lukullusz, piros koktélparadicsom (ez házi szedett magból), és valami jó húsparadicsom. Én a Kecskemétit nagyon szeretem, de az, úgy tűnik, hogy a fitoftóra szerelmese, bár már kitapasztaltam a permetezés mikéntjét. Ki akarok próbálni olyan fajtákat, mint pl. az Ökörszív, a sárga pari, meg a piros csíkos, de ki kell nyomoznom, hol jutok hozzá a magjaikhoz Tud nekem valamelyikőtök segíteni ebben?

A matyasciprian.hu-n van egy érdekes fitoftóra ellen módszer, ezt ki szeretném próbálni. Nagyon különös eljárás, valamelyikőtök kipróbálja? Én igen. Ehhez kell valami olyan fajta, ami jó fogékony a ragyára. Lehet, mégis ültetek Kecskemétit…
Palántásládába vetek még tátimagot, rozmaringot, csombort, bazsalikomot és találtam egy tasak Rügen szamócamagot, ezt is elszórom. A Rügent mindenkinek ajánlom, balkonládában is úri módon megél, ha jól van tartva, már az első éven az erdei szamóca isteni ízével kínálgat mindenkit. Hihetetlenül szívós és igénytelen, és novemberig terem.

Csírázó bazsalikom

A földdel teli ládákat langyos vízzel belocsolom, aztán bevetem. Nemigen szoktam vastagon földdel letakarni a magokat, hanem előkotrok valami kimustrált eszcájgot, és azzal csak belekevergetem a nyirkos földbe a magokat. Van olyan mag, ami fényre csírázik, bár fogalmam sincs, melyik az. Így semmit se fedek le. Viszont a ládákat a sziklevelek előbújásáig célszerű úgy lekötni átlátszó celofánnal vagy nejlonnal, mint a kompótot. Alatta jó párás marad a levegő. Aztán mindennap lehet spriccelővel, kelés után kiskannával locsolni – ezt Nyunyi intézi, a kisszékez az ablakpárkányhoz tolva. Nagyon örül mindig a kibújó kis növényeknek. A gyenge palántákat, amíg a ládában vannak, sose kínozza a palántadőlés. A kitűzdelt, tejfölöspohárba vetett növénykék azonban rendre kidöglöttek. Így hagytam a pokolba a tejfölöspoharasdit, és a ládából palántázok a nagykertbe… Enyhe márciusi napokon (amikor már a kertben megkezdjük a veteményezést) már kint napoznak a kis növények, de éjjelre még becipelem őket a kazánházba. A végleges kiültetésre majd áprilisban kerül sor…
(A tervek folytatódnak.)