Újra a sziklakertről

A héten már a zöldségeskertművelési eseményekről számoltam volna be a legszívesebben, de erre az időjárás miatt nincs lehetőségem, ezért az egyik kedvencemet, a sziklakertes témát húzom elő. (A héten a sziklakert első, tavaszi igazgatása volt az egyetlen kerti munka.)
Tudjuk: a sziklakert a hegyes-völgyes vidékek, szőlőhegyek, köves támfalak és magaságyak ékessége. Különös, egzotikus képet nyújt: a félsivatagias állapotokból, ormótlan kövek közül zöld-színesen előtörő növényzuhatagok meghökkentően szépek, éles kontrasztot képezve a nyers, rusztikus formájú mészkő-és bazaltdarabokkal. Aprócska kiállítás a hegyi és szárazságtűrő növényekből.
Pont ez a baj mifelénk a sziklakerttel: abszolút tájidegen! Sivatagról az Öreg-és Mosoni-Duna közt túlzás beszélni, hegységek se igen akadnak a közvetlen közelben. Mégis sok háznál látni sziklakertet! És csak részben divatból! A sziklakert ugyanis – mivel megélnek benne a legigénytelenebb növények is – jól megszerkesztve kiválóan alkalmas a házak, kertek, udvarok kies, ronda, rossz talajú, művelhetetlen részeinek esztétikus leplezésére. Én is ennek okán alakítottam ki a sziklakertet. Hogy milyen helyeken láttam szigetközi sziklakerteket?
- Építkezésnél a pincekialakítás miatt megemelt házlábazat földfeltöltésénél alkalmazzák gyakran. A földfeltöltés általában lejtős, a fűnyíró alig járja. Töltőföldnek gyakorta használnak rossz minőségű, sóderes, alapból kitermelt vagy ártérből kibányászott talajt, sokszor sitt is kerül bele. Itt üde gyepet nevelni szinte képtelenség, fűnyírózni halál. Marad a sziklakert.
- Udvarok olyan részeinek elfogadható külsejűvé fazonírozásánál, ahol kidöglenek a díszcserjék, perzsel a nap, silány a föld.
- Érdekes kialakítást láttam néhány háznál, amelyek régi, kiszáradt Duna-vízmosás szélén épültek: a telekhez tartozó gyepes száraz hajdani, rémesen meredek partszakaszokat alakították át sziklakertté, megfogva a gyakran megcsúszó homokos talajt.
- Sitthalmok, régi épületalap-maradványok, beton pöcegödörfedlapok, föld alatti verempincék leplezéséhez.
Utóbbi ok vitt rá a sziklakert létesítésére. Szinte minden évben bontunk, felépítünk, levakarunk, felvakarunk, kimeszelünk, befestünk, átépítünk, lebetonozunk kivésünk valamit. 2004-ben – csőtörés okán, kapitális mennyiségű sittet kitermelve – a teljes vizesblokkot felújítottuk a házban. A tégláig és a padlóbeton-szintig le kellett vésni mindent.
Udvarunkon van egy régi, elromlott vizű kút. Bodzafa nőtt benne már, néhány macska is beledöglött az idők folyamán. A kút kereke, vödre akkorra már rég tönkrement, csak a puszta betonkáva maradt meg, mellette egy hajdan borjúitatásra használt, törött vasbeton vályú. Ezek olyan mélyen voltak a talajba belesüllyesztve, hogy szerintem csak némi ekrazittal lehetett volna eltüntetni ezt a két betonszerkesztményt onnan. A vályúra haragudtam, de a kúthoz valami furcsa nosztalgiával ragaszkodtam: oldalába dédszülőnk monogramja és az építés éve van belevésve.
Szóval összejött egy hatalmas sittkupac az udvar közepén és egy rossz vizű kút. Szinte kínálta magát a dolog, hogy a kutat telidöngöljük építési törmelékkel, nevezetesen tégladarabokkal és a levakart belső vakolatból származó porral. Miközben ezen dolgoztunk, ugrott be: hiszen ebből valamiféle minikertet is szerkeszthetnénk akár.
Az első évben csak odáig jutottam, hogy a betonvályút telitöltöttem földdel, a törését egy nagy téglával betömtem, kiraktam kisebb mészkövekkel, és néhány tő kövirózsa, pünkösdi szegfű és varjúháj került bele. Az első év végére már ez is elég takarosan festett.
Aztán persze kombinálni kezdtem: milyen jól nézne ki, ha… és elkezdtem megnagyobbítani a sziklakertet.
A második esztendőben a kutat fazoníroztam át. Először is úgy kiirtottam a bodzát forró vízzel, hogy írmagja se maradt, csak egy száraz tuskó. A betöltött sittet bontott cserepekkel lefedtem, mintegy simára igazítva azt. Erre egy vékony réteg sóder került, és felső rétegnek közönséges kerti föld, amelybe hatalmas terméskövet süllyesztettem. A kő köré meténgtövek kerültek, ezek lefolyó indáit úgy rendezgettem el, hogy takarják a kút különösen csúf, hátsó-oldalsó részét. Előre szegfűfélék kerültek, amik idővel benőttek a betonvályúba, kellemes látványt nyújtva.
De még ez is kevés volt. Feltörtem a kút körül a betonkemény földet. Először kijelöltem a tervezett formát, majd a kút fele magasságáig téglatörmeléket terítettem el alapozásként. A téglatörmelékre homok került, majd belerendeztem a köveket olyan módon, hogy ne engedjék szétfolyni a termőföldet. A talajba bőségesen kevertem komposztot is. Ez után jöhetett a betelepítés… de erről majd később.
A sziklakert készítésével azonban évente ismétlődő munkákat vettem a nyakamba. Tél alatt a hó mindig megnyomta a kertet, így minden tavasszal pár talicskányi friss földdel kell újraformáznom, a megsüllyedt ágyásrészeket újratöltenem, benne a növényeket újra elhelyeznem. Ilyenkor szoktam az egynyári virágok palántáit is elhelyezni.A kövek, bármilyen nagyok is voltak, idővel elmozdultak, és ahogy a kert nőtt egyre több kellett. Mivel kő mifelénk nincs, de kavics rengeteg, hatalmas kulékavicsok is kerültek az ágyásokba. És hát persze nem bírom megállni, hogy ne telepítsek mindig új növényeket. A túlburjánzó töveket meg idővel ki kell irtani vagy megosztani.
A sziklakert egyik oldala napos, a másik árnyékos. A növényeket úgy kellett elrendezzem, hogy árnyékkedvelők is legyenek köztük. Így mostanra egész takaros az összkép a korábbi sitthalomhoz képest. A hosszú, lecsüngő indák, pamatok jótékonyan eltakarják a csúf betonvályút és a rozzant kutat, a látvány a kuplerájtanya – jellegtől az igényes kertjelleg felé mozdult el, némi túlzással.
(A felépítés utáni beülterés egy külön bejegyzés témája lesz!)

Virágok a Magyar Házi Gazdasszonyban

"XVI: SZAKASZ
A’ Virág termesztéséről
Közönségesen a' Virágokról meg kel tartani: hogy a’ mostan trágyázott földet ugyan egy sem, de a’ kövér porhanyó fekete földet mindenik szereti: és hogy a’ virágzás idején az öntözést mindenik megkivánja. Ha sok eső, vagy igen forró szárazság jár: a’ magjaik elromlanak.
§ 140.
A’ Kerti Virágok, a’mellyek kedves illatjokkal, és szépségekkel kedveltetik magokat, közönségesen két rendre osztathatnak, t.i. Tavasziakra, vagy hagyma termőkre, és Nyáriakra. Mind a’ két féléket, vagy hagymáikról, vagy magjaikról szaporítjuk. Vagynak ugyan ollyanokis köztök, a’ mellyeket bújtunk, mint a’ szegfű, vagy tsak letörött ágaikat lebökjük a’ Földbe, a’millyenek a’ Sárga és téli Violák.
1.Hagymatermők leginkább ezek. A). Hiátzint, narcis, Jonquill, Tatzet, Amarillis, Tuberosa, Tulipán, Liliom. Mind ezeknek hagymáikat Sz. Márton nap tályban kel, puha Földbe és 8-9. tzól mélly árkokba egyenként, és 8-10 tzól távol egymástól ültetni, az egy Tuberósát kivévén, a’mellyet tavasszal ültetünk ki.
Mikor a’ keskeny árkok készen vannak, a’ fenekekre igen érett fekete földet, söt egészen földé vált trágyátis lehet, két újjnyi vastagan teríteni, és a’ hagymákat ebbe gyengén a’ töveikkel aláfordítva benyomkodni. Ha már minden hagyma illy módon, mnd sorban le van duggatva,: a’ kiásott vagy másunnan hozott Jó földet rájuk terítjük dombosan, hogy a’ víz lefojjon rólok: mert ezt épen nem szeretik. Errenézve sokan a’ Vargatsert, a szemetről felszedik, és az árkok fenekére is, a’ betakarás után a’ föld színéreis ezt teritik, hgy a’ vizet beigyák. Megvallom hogy ez nekem nem tett jót.
Ha az idö kinyilik: kézzel kel a’ földet, ezen virághagymákon elmorzsálni: a kapa soknak elvágja a’ föld alatt való szép hajtását. Az emlitett virágok Sz. Iván napig, már elébb elvirágozván, leveleiket vagy Sássaikat sárgává változtatják. E’kor hát a’ hagymákat ki kel ásni, és száraz hűs helyre kiterítve tartani Sz. Márton napig. A’ Hiátzint ezek közt dupla, vagy tellyes virágjaiért legbetsesebb. Van köztök Fejér; testszin, Rózsaszin, setét, vagy Király piros, világos és setét kék, sárga ’s a’ t.
A’ Tuberosa (Polianthes Tuberosa) a’ Virágok köztt tsak nem legpompássabb, és illatosabb. A’ Simpla Septemberben, a’ Dupla pedig Octoberben virágzik, és ritkán megy tökélletességre az agyagban. Ezértis én igy bánok vele. Már Mártius elején a’ hagymáit beáztatom vizbe 48-60. óráig, és tserepekbe elültetem, meleg szobába tartom tsak a’ földön, míg nem sirzenek: a’ mikor már ablakba rakom a’ napfényre, vagy a’ tornátzba, ha meleg az idő. Mikor már semmi dértől nem félek: a’ kertbe a’ legmelegebb helyre tserepestől együtt elültetem. A’ gyakor öntözést megkivánja. Mikor elvirágzott: késő ősszel kiszedem a’ hagymáit, és tövét, és sássát elmetélvén, hives száraz helyen tartom egész télen; hogy se meg ne fagyjon, se ne hajtson. A’ hajtás elerőteleníti. Mind ezen virághagymákat ellehet szedni egymástól, mint a’ fokhagymát, és külön ültetni. A’ Tuberósák közt a’ fejérek legközönségesebbek; a téglaszinüek, és hamvas kékek legbetsesebbek. Magját tsak igen ritkán érleli meg, a’ mellyről lehet szaporítan újj színűeket. A’ homokban korábban nyílnak. "
(A folytatásban a nyári, vagy magvaikról szaporítható virágok következnek. )

Nyáron virágzó hagymások

Bár  még elég télies az idő, de már nagyon sokunk készül a tavaszi kertészkedésre. A tavasz mindhárom hónapja során van még lehetőségünk hagymásokat ültetni. Ezek egy része a talajban maradhat, más részüket viszont a hideg hónapokban fel kell szedni és fagymentes helyen teleltetni. Ha valaki mostanában szabadul be egy szakvásárba, vagy vetőmagboltba, kertcentrumba, még válogathat az előre csomagolt szaporítóanyagok közül. Szép egészséges hagymát, gumót válasszunk, lehetőleg olyat, ami minél kevésbé hajtott ki.

Márciusban bent a lakásban talajba kerülhetnek a gumós begóniák, amelyek cserepestül az árnyékos teraszok díszei. Csak a fagyok után kerüljenek ki a szabadba!

Aki kedveli a teltvirágú vagy szimpla ázsiai boglárkákat, jól jár, ha most megveszi a koloncos kis gyökérgumókat. Ültetés előtt 24 órát áztatni kell őket. Nemcsak ládában, virágágyásban is jól érzik magukat, de a nyár végén ki kell venni őket a talajból és fagymentes helyen tárolni őket tavaszig. A színeik többek között a lehető legélénkebb sárgák, a felszedésen kívül nem is túl igényesek. 

A korábbi virágzás érdekében ilyenkor lehet előhajtatni a kánnát, dáliát, nagy cserepekbe ültetni őket és a lakásban nevelgetni a fagyosszentek utánig. Így elvileg előbb virágoznak, bár még sosem próbáltam.

Áprilisban ültethető a csodaszép kék vagy fehér virágú szerelemvirág gyökere. Cserepes növényként nevelik a leggyakrabban, városi teraszok késő nyári pompás dísze lehet. A cserepet óvatosan lehúzva a kertekbe is kiültethető, ilyenkor még szebben fejlődik. Hosszú évekig kitartó növény, ha hűvös, világos helyem tudjuk teleltetni, ugyanis zölden, levelesen telel. Időnként, 3-5 évente tőosztani kell, de sajnos azokban az években nem virágzik. Ha kapható, akár gyökér, akár leveles állapotban érdemes lecsapni erre a hálás, hosszú életű évelőre. 

Ilyenkor kell ültetni a végtelen változatosságú dáliákat a törpe minyonoktól az óriásvirágúakig, no meg a szintén végtelen változatosságú kardvirágokat (kivételek az eredeti, botanikai fajták, ezek ősszel ültetendők.)
A különlegességek kedvelőinek is fontos hónap az április, ilyenkor ültethető az inkaliliom, a sáfrányfű. az üstökliliom, a hálás vérvirágok (Haemanthus és Scadoxus) is. Ők leginkább cserepes hagymások, alapfeltétel a fagymentes tárolás. 

Májusban kerülhetnek a talajba a kánnák, kivéve a hajtatottakat, őket ilyenkor célszerű kiköltöztetni a végleges helyükre. 

Májusban ültethető a fagyérzékeny, de csodálatosan szép, késő nyári ernyősliliom. is.

Bizonyára sokan kaptak nőnapra előhajtatott hagymásokat, például krókuszt, jácintot, tulipánt. Elvirágzás után óvatosan ültessük ki őket a kertbe vagy egy nagyobb mély ládába! Ha nem merültek ki nagyon, jövőre újra virágozhatnak.

Narancsos-mézes „Mackó” párizsi krémmel

Az elmúlt héten Zoli barátom szülinapjára készítettem egy narancsos-diós piskóta alapú és kakaós tejszínhabkémmel töltött csokitortát. A torta egész jól sikerült, de a némi továbbfejlesztést kívánt részemről. Keresztlányomnak a hétvégén volt az 5. szülinapja, és én egy tortát ígértem neki. Első gondolata egy katicabogár torta lett volna, de végül egy mackóban egyeztünk ki, miután meggyőztem őt, hogy sok-sok csoki lesz benne.

Íme a torta alapja:

A maci receptje:

Tészta:

8 tojás

7 ek liszt

1 cs sütőpor

3 ek cukrozatlan kakaópor

8 ek porcukor

100 gr reszelt étcsoki

1+1 narancs leve

3 narancs reszelt héja

A narancslét összekevertem a reszelt héjjal, de félretettem, mert ezt később akartam felhasználni. ( A felvert tojássárgájába belekevertem a reszelt héjak nagy részét és a narancslé kb 2/3-át, majd a többit elraktam a karamellbe)

(az előző heti tésztába tettem 6 tojáshoz 10dkg reszelt diót, de ettől a tészta már túl nehéz lett)

A 8 tojást szétválasztottam a fehérjét felvertem 2 ek porcukorral, majd a hűtőbe raktam a további felhasználásig. A tojássárgáját felvertem 6 ek cukorral, majd hozzáadtam a kakaóport és a reszelt narancshéjjal összekevert narancslét. Alacsony fokozaton összekevertem, majd beletettem a reszelt csokit, és ezt is elkevertem. A lisztet összeszitáltam a sütőporral, és három részletben beleszórtam a tojásfehérjébe, ezzel együtt 3 részletben hozzáadtam a tojássárgájás masszát is. A tésztát olajozott sütőpapírral kibélelt 35x40cm-es tepsibe egyenletesen elterítettem, majd előmelegített 175 fokos sütőben kb. 35 percig sütöttem. A kész tésztából kiszabtam a macit.

Krém:

párizsi alapkrémet készítek:

A receptet innen vettem: http://macsfalatok.blogspot.com/2007/04/prizsi-krm.html

15 dkg étcsoki

25 dkg vaj

2 ek cukrozatlan kakaópor

2 ek porcukor

4 cl konyak (helyett f**sza Metaxa)

200 ml főzőtejszín

Az étcsokit vízgőz fölött egy fém keverőtálban megolvasztottam, majd beletettem a puha vajat. Amikor elolvadt, csomómentesre elkevertem vele a kakaóport, majd a cukrot, rumot és végül a főzőtejszínt. Habverővel folyamatosan vertem, amíg kicsit fel nem habosodik.

A kihűtött kémnek kicsit több mint a felét kevertem hozzá 600 ml felvert tejszínhabhoz, amit 2 ek porcukorral és 3x8g vaníliás cukorral ízesítettem.

A maci kiszabott piskótatésztáját vízsszintesen megfeleztem, és megtöltöttem a párizsi krémes tejszínhabbal. (az alsó lapot elfelejtettem elfelezni így csak 3 emeletes lett, ha azt is elvágom akkor 800 ml tejszínhab kellett volna hozzá, hogy mindegyik rétegben legyen elegendő krém.) A maci oldalát is bekentem a krémmel.

A maci tetejére narancsos-mézes karamellt olvasztottam. (Az előző heti tortánál a karamell túlhűlt, és nem lehetett egyenletes rétegben felkenni a piskótára, így a krémmel betöltött macit betettem a hűtőbe, hogy a rácsorgatott forró karamell hamar megdermedjen, és ne folyjék le mind a maci oldalán.)

150 dkg cukrot- nagy lángon – karamellé olvasztottam, amikor világosbarna színűvé vált, félrehúztam és beletettem egy nagy ek mézet, majd a maradék narancshéjas narancslét. (eredetileg nem akartam beletenni mézet, de egy hitelen ötlettől vezérelve , - mivel a maci szereti a mézet :- ), ment a macicsemege a karamellbe. Nem ártott neki, és a karamellből evésnél kellemesen kiérződött az íze.)

Először megijedtem, amikor a hideg narancslében összeállt darabosan a karamell, de visszatettem a tűzre, és hamar felolvadt. Kb 2 percig forraltam, amíg a karamell kellően be nem sűrűsödött, majd forrón evőkanállal kimertem a lábosból és a maci tetején elkentem. Ekkor a maci elég loncsos kinézetű volt. Lásd :

A lefolyt karamellt félig dermedten letördeltük az oldaláról Hédivel, és jóízűen elnyamnyogtuk.

A tetejére kétféle csokiból terveztem a díszítést, de a falusi kisboltba fehér csokiból csak Sogo…ten volt, de ez egy gőz fölött egy nagy kemény gumóvá olvadt össze. K.. ideges lettem ettől, mert a négy órai munkámat veszni láttam, és megfogadtam hogy ezután csak a jól bevált Sp.r márkatermék fehér csokiból olvasztok fehércsoki mázat, ami az Ágneseknek sütött szívecskén is jól mutatott.

Hédinek kellet megnyugtatni, és megtanácskoztuk, hogy étcsoki bevonatot kap a teteje, és felvert tejszínhabbal dekoráljuk.

A tetejére a mázhoz 120 gr étcsokit olvasztottam fel fémtálban gőz fölött kb 0,5 dl olajjal tettem folyósabbá, majd elkentem a karamellás bevonaton a maci tetején.

A macit 200ml tejszínből felvert habbal dekoráltam.

Juditka és az egész család csipázta ám a brummogit, mára csak egy medvefej maradt a hűtőben. Medvesonkát és medvebordát evett a család.

Március első hete...

... három igazi tavaszi nappal köszöntött be, ami kibontotta az első virágokat, repülni indította a bogarakat, csicsergést csalt a madarak torkából, hogy lírai legyek..., és igen, gyengéden átmelengette a kártevők csepp szívét is. Ezért három nap alatt Lacival kettesben gyorsan letudtuk a metszést és a lemosó permetezést, mint azt már korábban megírtam. Erőteljesen megkurítottuk a házra felfutó trombitafolyondárt, és tavalyi levélmaradványaitól megtisztítottuk az ereszcsatornát. Egyik-másik elburjánzó díszbokor drasztikusan vissza lett metszve, de még így is sok tenni - és vagdalnivalvaló maradt. Bődületes kupacok gyűltek össze avarmaradványokból, hamarosan megint égetni fogunk, a környéken is egyre gyakoribbak az ég felé gomolygó füstpamacsok. Ha úgy vesszük, ez is a tavasz egyik jele... A hamuja megy a földre.

A kert még nem kapott kultivátorozást. Nem sok érteme lett volna, hiszen tegnap reggel mínusz hat fok volt. De élvezettel majszolgatjuk azt, amit eddig "termett": az egynéhány leveleskel-levelet, a pórékat a friss petrezselyem-és édesköményzöldet.

A kertben, udvarban így túl sok érdemi dolog nincs... talán csak egy: hajt az unokatesómtól tavaly tavasszal kapott, féltve dédelgetett leánykökörcsinem a sziklakertben. Talán virágozni is fog. Állítólag magról elég hamar el is szaporodik olyan helyeken, amit szeret.

A madáretető szinte üres, egy-egy cinege és verebek kutatgatnak körülötte. A lemosó permetezés miatt a madáretető - és itató egy másik fára költözött ideiglenesen.

Az igazi élet palántásládákban zajlik. A magok áztatása, beültetése folyamatosan zajlik, ennek okán az ablakpárkányok úgy néznek ki, mint valami alkimista laboratórium. Mindenféle rejtélyes poharak, bennük barnás-zöldes, büdös levek, magok, titokzatos üvegek, pálcikák, régi evőeszközök, ládák, és éktelen szag az áztató - és locsolólevek miatt. De itt nem a bölcsek kövét keresem! Csak a palántákat pátyolgatom. A paradicsompalánták szépek.

Ez a koktélparadicsom:

És ez a lukulluszparadicsom.

Érdekes megfigyelni a gyökérszőröket: ezek "tapogatják le" hol van a legjobb-legtöbb elemózsia és víz a lassan önállósuló növényke számára. A csírázás során ezek a pamatok nagyon jól szemrevételezhetők.

A Lugas F1 és a Marmande paradicsom nemigen akar hajtani, csak duzzadnak a magok, de más egyéb semmi. A kedden elvetett paprikamagok viszont csírázásnak indultak. (Hadd utaljak vissza itt a magyar Házi Gazdasszonyra, amely hatnapos csírázási időt jelölt meg a paprikánál!) A bal felső sarokban látható egy éppen csírázni kezdő mag.

Említettem, hogy a palántaneveléshez kerti földet is használtam, amiből a kellemes szobamelegen mindenféle apró gazmagoncok nőttek ki. Az egyik ládában azonban számtalan ilyen kis palántaféle-növény jött elő, érdekes illatú levelekkel. Hamar rájöttem, hogy ez nem gaz, hanem egy tavalyi virág elszórt magja, mert a tavalyi egynyári-ágyás helyéről szedtem fel a szükséges kerti földet. A növényke már ebben a formában is mutatja jellegzetes alakját, csak még nincs rajta nyilván bimbó.Így egy illatos, sárga kerti gyógynövény-virág palántái együtt nevelődnek a paradicsomjaimmal. Szerintetek mi lehet ez a kis növény?

Már két hete esedékes...,

... hogy öt új olvasónkat, Matkomot, Juhász Andreát, Szentpyrt, Mónikát és Pulse-t üdvözöljük köztünk. Mindketten szeretettel küldjük nektek ezt a csöppnyi nyári idillt: csüngőlepkét vadszedervirágokon.

Palócprovence-nek pedig szívből köszönjük a díjat! Azt hiszem, a jobb oldalon látható vidékes, kertes blogok összes írója mind-mind megérdemli, de nem szabad megfeledkeznünk kedvenc közös konyha(kert)ünkről, és Bee blogjáról sem, ahol igazi mosonvármegyei sütik sülnek virtuálisan!

Tavaszi fürdő

A hét első három napjában minden időjóslás ellenére szép tavaszi napok jöttek, ezért – látva a kipattanni készülő rügyeket – sürgősen nekiestünk a fák megápolgatásának. Nem sok gyümölcsfánk van: egy nektarin, két almafa, két körtefa, egy cserkófa, két meggyfa, két szilvafa, egy barackfa, két diócsemete és egy nagy diófa, málna, fekete – és fehérribizli, meg pár egresbokor és egy kis szőlő a gyümölcskínálatunk. Kicsi koromban – bármilyen furcsa – a teljes gyümölcsösünk szőlőből, sárgabarackból, cseresznyéből, és két almafából ált, és ez nem is a ház körül termett, hanem kint a határban, ahonnan rendszeresen lelopták a termést. A körte, nagy szemű szilva, őszibarack kevesebbszer került az asztalunkra, mint a narancs meg a banán (ekkor még úttörőként építettük a szocializmust a Mókus őrs ölében, a hittanóra után)! Kevés volt a gyümölcsfa a környéken, az 1954-es árvízkor sok tönkrement a határban, újat telepíteni meg nem volt honnan, faiskola nem volt a közelben. A fák helyén is „uborkáztak”, akkor ezzel lehetett mifelénk a háztáji munkákkal keresni egy kis pénzt. Ezért egy egyszerű körtefa is ritkaságnak bizonyult, sárga gyümölcse és édes íze engem, bevallom, egyszer még gyümölcslopásra is csábított. Illetve nem loptam, csak a második szomszéd körtefája alól szedtem fel két szem kukacos körtét, aminek az élvezhető fele is csodás gyönyöröket rejtett. Aztán eltelt pár év, és az utcánkban nyílt egy kis faiskola. Nos, akkor elkezdtem szekálni a szüléimet gyümölcsfákért. Első próbálkozásunk egy vilmoskörte – fa lett. És ez meglepte a magunkfajta bátortalan gyümölcskertész-tanoncokat: a huncut fa már a második évben termett 7, azaz hét darab csodás, sárga, balzsamos ízű csengettyűt. Ez nálunk több volt, mint csoda. Innentől nem volt megállás. Rokongyereket kapott a körtefa, egy Bosc kobak körte személyében. Aztán két meggyfacsemetét kaptunk a szomszédból. Egy Bluefree szilvafa érkezett, karöltve Jani anyukájától való másik két szilvacsemetével. Testvérpárként jött az Éva alma és a Golden Delicious. Teremni kezdett a Germersdorfi óriás cseresznyefa és a Red June nektarin. Végül két diócsemete is nődögélt a kertben. A szó szoros értelmében élvezhettük volna a munkánk gyümölcsét… de feltűntek a fákon mindenféle tetvek, piros kis atkák, kukacok a gyümölcsökben, sok levél felsodródott és lehullott. Na, itt kezdtünk el rájönni, hogy mégse olyan egyszerű ez a gyümölcsösdi. Nosza, előszedtük a szakkönyveket. Ott aztán szakszerűen és hosszasan leírták a metszés rejtelmeit, a rovar-és gombabetegségeket, meg a felhasználandó vegyszer-litereket. Ezt kicsit meghökkentőnek tartottam. Tényleg csak így megy? Azt tudtam, hogy a gyümölcsfák több törődést igényelnek, de nem lehet az, hogy hetente kelljen permetezni a termésért! A megvilágosodás akkor tört rám, amikor – immáron tizennégy éve – először jártam apósomék szőlőjében. Ott megtanulhattam a rutinos szőlősgazda egy szem fiától – sok más egyébbel együtt – hogy a fát, szőlőt ápolni kell, permetezni kell, de ez nem azt jelenti, hogy vegyvédelmi felszerelésben minden héten háromszor létráról kel kisprickolni a vegyszert. Ha egy-egy ápolási fázis kimarad, nem dől össze a világ. Egy azonban nagyon fontos: gondos metszés és alapos lemosó permetezés kell. Sokat ténykedtem a kertben, és olvasgattam a szakkönyveket, de ez a kifejezés, hogy „lemosó permetezés” elkerülte a figyelmemet. És a jó termés érdekében itt tanultam meg: a kártevők 80-90 százaléka kiirtható a fák gondos tavaszi tisztogatásával, a kéreg alapos lepucolásával, a tavalyról a fán maradt gyümölcsmúmiák leszedésével és a szakszerű permetezéssel. A szakszerű tavaszi permetezést itt a rovarölő és gombaölő készítmények megfelelő, a szokványosnál töményebb koncentrációjú oldatával kell elvégezni, hogy a szunnyadó kártevők még téli álomból való felébredésük előtt kidögölhessenek. Végre tudtam, de ettől még sokat bénáztam. Sokszor fújta a képembe a szél a bűzlő mészkénlevet, mire megtanultam, hogy a permetezésre a szélcsendes idő a legjobb, és célszerű kesztyű és valami hegesztőálarc-féleség is. Szenvedtem a különféle permetezőfajtákkal, mire megtaláltuk azt a tízliteres nyomáspermetezőt, ami alkalmas volt a két kert könnyű lepermetezésére. És elkönyvelhettem eredményt is: az első lemosó permetezések után a fák – pláne a nektarin – sokkal kevésbé voltak betegek. Tavaly mindenféle okból elmaradt a lemosózás – azt hiszem,olvashattátok sirámaimat a nektarin és a körte tönkremeneteléről.
A szebb jövő reményében idén is permeteztem a metszés után. (A metszésről fogalmam sincs, különben meg pasimunka, másszon fel Laci a fűrésszel meg az ollóval a fákra, meghagyom neki. Meg is csinálta.) Először olajos szert használtam, aztán ráfújattam egy nap múlva a rezet is egy jó tanácsra.
Gyümölcsfaápolásról a legjobb sorokat L blogjából lehet olvasni, ő szívesen ad tanácsot a magunkfajta amatőr gyümölcskertészeknek. És köszönjük neki, hogy kérésünkre írt a gyümölcsfaápolásról, várjuk a többi gyümölcsről, a szőlőről és a méhekről szóló részeket is! Azt hiszem, célszerű idevágni erre vonatkozó bejegyzésének egy részét.
Tehát:
„Növényvédelem. Ez egy hosszabb lélegzetű dolog...Az olaj az áttelelő rovarkártevők ellen: Agrol Plusz, Drip plusz,Vektafid AA réz tartalmú szerek a gombák,baktériumos betegségek ellen.Lehet hatóanyag szerint,rézszulfát-Rézgálic (ez rövidesen eltűnik,rézszulfát műtrágyaként keressétek igy lesz engedélye/egyébként kajsziban most sincs engedélye de meg lehet vele csinálni,ha van otthon/) Bordóilé FW,Bordói por,Cuproxat FW .rézoxiklorid- Rézoxiklorid 50 WP,Cuprosan 50 WP,Cuprozin 35 WP.rézhidroxid-Champion 50 WP,Champion 2 FL,Champ DP, Joker, Astra,Funguran-OHAdhatunk a lemosóba ként is ,de ennek nincs nagy jelentősége, inkább szerintem kidobott pénz.Tavaszi lemosó permetezésre ajánlható szerek:Vegasol eReS (réz,olaj,kén) minden benne van,Nevikén(olaj,kén) +rezet igényel(Champion,Nordox,Pluto,Rézoxiklorid,Joker,Funguran-OH,Kocide 2000,Cuproxat FW,Champion 2 FL,Bordói lé).Ezek ha megmaradnak más kulturában is felhasználhatjuk.Ha magunk készitjük a lemosót akkor olaj (a kártevőkőn kivűl a jó fedés miatt, és a rezet is a növényhez "tapasztja")+ rézhidroxid. 1 gramm rézhidroxid 53 m2 fedd be, míg a rézoxiklorid csak 11m2-t, a rézgálic pedig 13m2-t !Az optimális időpont, természetes,hogy ha tavasszal metszünk akkor utánna(seblezárás) és a rügyek pattanásakor,mivel ekkor mozdulnak meg az áttelelő kártevők is. Őszibaracknál a lemosást követheti még egy rezes kezelés is.Kajszinál egy lemosás elég a felszivódó szeres kezelés előtt. A felszivódó kezelés ideje, az első permetezés a pirosbimbótól a virágzás kezdetéíg( ez extrém esetben 1 nap) történő időben, a 2. kezelés a fővirágzásban, a 3. kezelés a sziromhulláskor. Mivel tavaly a kajszi nálunk 4 nap alatt viritott el, igy a 3 kezelés is csak 1 kezelés lett, mivel többnek nem lett volna értelme, a növény a virágzás alatt védve volt.Permetezésre ajánható szerek: Alfa Solo (ampulásban is kapható, de csak őszibarackra van engedélye), Score,Folicur Solo,Orius 20 EW( ez is van kis kiszerelésben),Riza 250 EW,Tebucon 250 EW”Egyenlőre ennyit gondoltam leirni a többit a vegetáció előrehaladtával.”
A „méregkeverésbe” már belejöttem az elmúlt pár évben, erre Laci oktatott ki. Először is csinálni kell egy úgynevezett „törzsoldatot”. Veszünk valamennyi vizet, abban elkeverjük a permetezéshez éppen szükséges vegyszermennyiséget, hogy jól föloldódjon, és ezt a keveréket töltöttem a permetezőbe bekészített vízhez. Ez példaképpen, számszerűleg: kb. tíz liter 2%-os permetléhez kell 10 l víz és 2 dl vegyszer. A törzsoldatot 1 l vízből készítettem a 2 dl vegyszerrel,és ezt a keveréket öntöttem oldódás után a permetező tartályában levő 9 liter vízhez. Így jön ki a 10 liter. Ez azért jó, mert így egyenletesen hígul az oldat, kevésbé ül le a nehezen oldódó por formájú vegyszer vagy folyadék a permetező aljára. Ha leülepedne a permetező alján, akkor a tartály alján maradó permetlé már túl tömény lenne, és esetleg égetne.
A permetezésről: olyan mennyiségű vegyszer kell, amit ha kispriccelek, szinte csepeg, folyik le a fák ágairól. Ettől lemosó. És szinte látni is, ahogy a fák megtisztulnak.
A permetezéshez kell még védőruha. Dolgunkvégeztével – jaj, de utálom!- a permetezőt is alaposan ki kell mosni, a csőről se szabad megfeledkezni, nehogy valami vegyszermaradék legyen benne, ami aztán a következő permetezéskor kioldódik. Én jó sok vizet átpumpálok az egész szerkezeten mindig, újra, és így garantáltan tiszta lesz.
Ha valakinek aggályai vannak – hajajaj, ennyi méreg! – nem kell nagyon megrémülnie. A gyakran használt mészkénlé régi, rémesen büdös szer, amit már akkor is készítettek a szőlősgazdák, amikor a szintetikus szerek gyártása még gyermekcipőben járt. Az Agrolnak, - ha jól emlékszem – a MVI-je 0 nap, a réz pedig a biokertészeti művelésben engedélyezett szer, mivel természetes anyag. És most büszkén bámulhatjuk a gyümölcsfáinkat: megtisztítva, szépen megmetszve, lefürdetve nyújtóznak a napfényben, mint afféle megápolgatott, jóllakott, duci kisbabák.