Kőszeg környéke

Nagy változásra számítunk az elkövetkező hónapokban, mivel karácsonyra megbabásodunk., pontosabban alighanem megfiasodunk. Előtte azonban az időkorlátos üdülési csekkektől megszabadulandó és csapatot építendő néhány napot csavargással töltöttünk a hozzánk szerencsére elég közeli Kőszeg környékén. Nem a várat meg a múzeumait céloztuk meg, hanem a kevésbé kirakati látnivalókat, például az Őrségi Nemzeti Park kőszegi látogatóközpontját, a madaras kiállítást. Érdekes hely gólyalabirintussal, madárcsőr-modellekkel, több diorámával és nagyon szívélyes fogadtatással. No meg rengeteg egyéb színes-szagos interaktív  manuális meg digitális madaras mindenfélével. Környezeti nevelésre igényes, iskoláskorú gyerekes családoknak kiváló program lehet, akár egy esős délelőttre. A  buboscinege.hu honlapon megnézhető a kiállítás rövid ismertetője.  A szomszédban található a Chernel-kert, a hazai védett virágok bemutatóösvényével, ami valószínűleg tavasszal és nyáron az igazi, a vadon élő íriszek, kövirózsák vagy kankalinok szép válogatása bizonyára többet mutat, mint egy levélrozettát októberben. Mondjuk én így is értékeltem. A kert egy részén beteg gólyákat gyógyítanak, ez a csapat csupán az itt telelők fele.

Az arborétum egy látványos zugában még virágzott a rododendron.

Következő helyszínünk Velem. A vízimalmot bizonyára sokan ismerik - ipari műemlék, amely abból a szempontból megelőzte a korát, hogy a fő erőforrása zöld(mohás) és megújuló, de van egy óriási, bármilyen olajjal, még étolajjal is elpöfögő jókora malommotor az épületben.. A malomban nagyon barátságos és részletes ismertetővel kedveskedett nekünk a "molnárleány", akinek a malomról szóló blogja is van: velemimalom.blog.hu.  (Jani győzte feltenni a műszaki jellegű keresztkérdéseket, én csak álltam, figyeltem, bámultam, nem voltam képes követni a finomságokat.)

Néhány érdekes részlet:. vízikerék.A patakot két ágra választották, az egyiket kis tavacskává lehetett duzzasztani egy zsilippel, ennek a lendülete indította be a malomkereket. 

Szita, mérő. A mérő 7 kg lisztet vesz ki,  a zsákba 70 kg liszt fér, a molnárnak minden zsák őrlése után 1 mérő liszt jár tisztes haszonképp. Méltányos, nem?  Egy zsák őrlése fél óra, egy lovaskocsira hat zsák fér fel normálisan. A malom oldalában kocsma működött, legyen hol megvárni az őrlés végét. Okszerűen berendezett világ volt.

Őrlőhenger:

Velem felett, egy 586 m magas hegyen található a Szent Vid-kápolna. Kocsival mentünk fel, ameddig lehetett, ugyanis vadiúj (eus píz) út vezet keresztül majdnem az Írottkőig a magyar oldali, hirtelen emelkedő hegycsoporton, aminek úgy a felénél található a kápolna letérője és parkolója. Mostani szuszogós-pihákolós állapotomban az utolsó 100 m szintkülönbség legyőzését is sikerélményként könyveltem el magamban. Az őszi csavargásainkkal általában szerencsénk van, idén is elcsíptük azt a pár napot, amikor a falevelek a lehető legszebbre színeződtek az első fagyok és a lombhullás előtt.

Ezek a képek a kápolna közvetlen környékén készültek.

Maga a hegy igen régi emlékeket rejt: magyarok előtti  vár és városias település sáncait, sőt valószínűleg uralkodói székhely maradványait, eredetük egészen a kőkorig vezethető vissza, de kapcsolatba hozták a várat a Karolingokkal is.  A 19. század régészei nevezetes arany és bronz kincseket is találtak, amelyek különböző korokból, rétegekből kerültek elő. A 13. századi eredetű, de újjáépített kápolna ma is zarándokhely, a Mária-út egyik állomása.

Kilátás a Kisalföld felé:

(Egyéb: Állítólag az Írottkő az osztrák oldalról babakocsival is megközelíthető, kb. 800 m-ig megy fel a szerpentin, ott egy parkolóban lehet hagyni a kocsit és a murvás tanösvény könnyen járható, mindössze néhány tíz méter emelkedés van benne 2 km-en. Majd megnézzük. )

A Kőszegi-hegység a fenyőerdők hazája is, fenyőbölcsit találtunk  valahol Velem és Bozsok közt:

Az Őrvidék, különösen az osztrák oldal bővelkedik a várakban, kastélyokban. Borostyánkő váráig nem jutottunk, de a lékai (Lockenhaus) várat a lehető legalaposabban körbebámészkodtuk. Ár-érték arányban igen jó program, fejenként öt euróért, sőt a magyar diákigazolványt is elfogadják, ez 50 cent spórt jelent. Az belépőjegy mellé magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk, ami roppant hasznos volt, mivel a vár számtalan szállal kapcsolódik a magyar történelemhez, elsősorban a Nádasdy- és Esterházy-családokhoz.. Egyébként lovagvárként hirdeti magát, a látnivalók jó része a középkort idézi. Ezenkívül bemutatnak számtalan csip-csup színes, gagyi, de édes turistacsalogató mindenfélét.

Az első szájtáti hely a konyha: fullos, királyian tágas és tényleg középkorias, tűzpaddal, nyársakkal, háromlábú lábasokkal és cinedényekkel. Étterem is kapcsolódik hozzá, azt persze modern módon hasznosítják: épp buszos, alighanem termékbemutatós nyugdíjas turistacsoportok etetése zajlott. Belógtunk az etető külön konyhájába, ami natürlich napjaink igényeinek megfelelően felszerelt.

Izgalmasabb a templomosokhoz kapcsolódó kiállítás, amelynek anyaga igen részletes és gazdagon illusztrált. Még azelőtt keletkezett, hogy a témát a Da Vinci-kód és egyéb összeesküvés-elméletek előtt felkapták és agyonmisztifikálták volna a témát. A vár volt a templomosok, vörös barátok  magyar rendtartományának székhelye, a kiállítás a cikkben felsoroltakon kívül a rendkívül fontos jáki és a közeli sopronhorpácsi templomok építését is a templomosoknak tulajdonítja.

Van a várban egy nem túl díszes, de annál titokzatosabb kultuszhely  amely állítólag a templomosok titkos találkahelye. A mennyezeten egy nyílás található, ahol ottlétünkkor bőven csorgott befelé a padlón látható mélyedésbe az az esővíz, egyébként pedig bizonyos napokon bizonyos csillagképek tükröződnek benne.

Ilyen szerkóban jártak a templomosok - igen, persze, hogy viaszbaba.

Várudvar a felső várban

Lovagterem

Jöhet a geil rész? Magyar vonatkozások: Huszárbábuk, egyenruhák

Kötelező díszítőelem mostanában minden várban a terepasztal - itt egy török-osztrák ostrom ábrázolmánya látható. Egy másik terepasztalon sok kis halott magyar huszár ólomkatona-makettje :-(. Csúnya sógorok!

Van kínzókamra is, vasszűzzel, amelynek felsőteste 200-as szögnek megfelelő méretű vastüskékkel bélelt, alul meg egy csigaszerkezet fúr be a szerencsétlen áldozatba egy nyársszerűséget. Állítólag ijesztgetni volt csak, nem használták.

Rejtvény: Kedves olvasóim, úgyis régen tettem fel keresztkérdést. Megmondanátok, mi ez? (Ági nem játszik)

Lóvért vagy lósisak is van, bár nem hiszem, hogy középkori.

Ezek már szikárabb, igazibb dolgok megint. Láda, ez talán eredeti.

A vár a falu fölé magasodó dombra épült. Jó minőségű hőszigetelt alumíniumablakait sűrűn nyitogatva fotóztuk a dombok pipálásának ritka látványát az esőben.

Ehhez a látványhoz nem volt szükség aluablak-nyitogatásra.

Belátás vagy fellátás a várkertből:

 

Ez a hotelként működő alsóvár. 

Rálátás a várudvarra:

Búcsúztató szobrok:

Még megnéztük a vár alatti, azonos nevű falut vagy kisvárost.Tiptop és nett, milyen is lehetne?

Tekintélyt parancsoló a Szent Miklós-templom, a Nádasdyak temetkező  temploma. Szerkezete, elrendezése meglehetősen hasonlít a mi templomunkra.  (Bal felső kép: Léka, jobb alsó Halászi, utóbbi forrása halászi.hu)

Különleges, koronát formázó aratókoszorút őriznek a lékai templom bal oldali mellékoltárnál, amelynek díszei sütőtökök, nem virágok.

Hazafelé nem gyötrődtünk a kátyús magyar alóbbrendű utakkal, inkább a sima és hibátlan osztrák alsóbbrendű utakat gyűrtük Deutschkreutz felé. A kb. háromezres járási székhely, Felsőpulya főutcája a győri Árkádot bőven lenyomó bevásárlóutca. Elegáns, minőségi lila-szürke női divat, meg csillivilli konyhai kütyük, amik túl drágák a bankkártyámnak, sajnos ez az összbenyomás. De van Lidl ott is, olcsó csokikkal és sajtokkal, szóval búcsúfiának csak sima vacsoráravalót vittünk haza. Érdekes a bevásárlóutca végén az újnak tűnő rákszobor:

Egy pillanatra még hadd kanyarodjak vissza Kőszegre, egy gasztrovonatkozású dolog miatt: Kőszegen este, sötétben nézegettük a várost, sok jó és olcsó, üdülési csekket szívesen fogadó hely van, ha vacsorázni akarunk. A mi kedvencünk a középkorias Bécsikapu Étterem volt, ahol hihetetlenül finom a vaddisznópörkölt zsemlegombóccal és áfonyás körtével. Jó étvágyat hozzá, ha valaki véletlenül arra jár. (Fiam lesz, megutáltam a csokit, mindenem a vörös hús, marha és a vadak mostanában - érdekes gusztusa van a kölöknek, nekem meg alacsony a vasam.) Szóval csapatépítés és töltekezés megvolt, hat vagy nyolc hetet kell még kibírni a nagy találkozásig.

Igazán ősz derekán,

október közepén járunk, az idő is őszies, a kert is. Mit is írhatnék? Még egy sereg tennivaló van, ami alól a héten kihúztam magam, mert valami rejtélyes derékfájás gyötör; csak a babfejtésben jeleskedtem... Volt is vele elég munka. Megkezdtük ugyanis a takarmánykukorica szedését, aminek a köztese a bab. Anyuci bosszankodott: túl sűrűn vetett tavasszal, a kukoricatövek totál összenőttek, a csövek elég kicsik lettek, és ezeket gyilkos folyondárként nőtte be a törökbab. A babon valami tömérdek termés van, sajnos a legnagyobb része kifejtőkategóriás, a magnak való, már szárazra érett hüvelyeket gondosan szikkasztgatjuk egy papír popcornos dobozban...
A levágott kórókat idén már hamarabb el akarom égetni, úgy, hogy a hamuja a földön maradjon, mert a szárzúzóztatás sokba lenne, a kazánba - mint rájöttem - körülményes lenne behordani, a termőföldön való égetés marad, hamuja így hasznosul is.
Utolsó teméseit kínálja a másodvetett vajbab, uborka, cukkini, saláta és zöldborsó. A gyökérzöldség-félék még a földben.
Nemsokára teljesen ki kell ürítenünk a kertet az őszi szántáshoz. Két nagyon bőtermő növény azonban gondot okoz: az angol zeller és a póré. Az angol zeller a sok csapadék miatt dzsungellá alakult: csodás lombok, roppanó szárak! De olyan sok, hogy egy kétszáz személyes kifőzdekonyhának elég lenne egész télre! Jó, hogy a mélyhűtő sok mindent elnyel, de ez akkor is rengeteg. Pedig csak egy tasakra való magból neveltem palántákat! A zellerzöldből pürét készítek a zöld galuskához, de a rengeteg szárral még ki kell gondolnom, mit tegyek, hogyan tároljam a mélyhűtőn kívül.
A másik a póré. Végül is ezzel kapcsolatban tudom a követendő eljárást. Tavaly ugyanis kitapasztaltam, hogy a nyirkos időben nagy sár-gyökérgombóccal felszedett, majd visszaültetett vastag pórék sikerrel áttelelnek. A nagy hagymákat ezért még a földben hagyom, csak az apraját esszük ki. A nagyokat majd a szántás előtti napon kiszedem, aztán amikor a traki elmegy, visszaültetem, így a tavaszi kombinátorozásig ( márciusig ) innen ehetünk, hidegben is.

Apropó, tél alá vetés! Még a múltkorokban szétültettem a Téli vajfej saláta palántáit, amik a nyirkos időben szépen "megfogantak", hajtanak. A teleltetnivaló spenót szedhető. Az őszi mák meg kel. Duggattam hagymát, fokhagymát még. Nemsokára a téli takarásról is gondoskodnom kell; neccháló, avar és szalma lesz erre szerintem a legmegfelelőbb.

A héten még tart a kukorica-és babszedés (ó jaj, már nem is érzem a körmeimet, tövig koptak a fejtéstől!), pincetakarítás élesben. A kertben komolyabb tennivalók nincsenek ezen felül, csak a letakarítás; öntözni, gazolni már nemigen kell. (Szerencsére idén az őszi gaz is egy nagyságrenddel kisebb, mint tavaly ).

Végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy kitűnő blog kitűnő posztját a régi gyümölcsfajtákról és azok eltűnéséről. Nagyon tanulságos!

Hogy jusson télre is

Témafelvezetőnek két szemelvény 1934-ből, a Hangya újság Földmívelés mellékletének 200 kérdéses kiskátéjából:

Burgonya és zöldség téli eltartása pincében

Kérdés: Hogyan lehet pincében burgonyát és zöldséget télre elhelyezni?
Felelet: Amely pincében burgonyát vagy zöldséget akar eltartani, az száraz és szellőztethető legyen, azonkívül se túlmelegnek, se túlhidegnek nem szabad lennie. Ezért hideg időjárás esetén az ablakokat betömjük, meleg esetén szellőztetünk. A pince nagyságához képest a burgonyát 2-3 méter széles és 1 méter magas szakaszokra halmozzuk, a halmok között utakat hagyunk; a halmokat nem takarjuk be s időnként átforgatjuk, sőt, ha kell, át is válogatjuk. Hogy a halmok szellőztethetők legyenek, szokás alájuk háromszög alakra lécekből vályukat csinálni s a fal mellé deszkákat tenni. Jobb ennél a szabadban való vermelés. A zöldségféléket különféleképpen rakjuk el télire. A gyökerek legyenek sértetlenek. Ezeket száraz homokba rétegezzük és lelevelezzük, csak a petrezselyem és zeller szívleveleit hagyjuk meg, mert ezeket télen felhasználhatjuk. Így rétegezzük a petrezselymet, zellert, sárgarépát, pasztinákot, céklát. Gyakran szellőztessünk, a pince levegőjét a hideg, vagy meleg ellen mérsékeljük ablakbetömés, vagy kinyitás által s időnként átrakjuk a zöldséget, ha azt látjuk, hogy erre szükség van.

Kelkáposzta és zöldpaprika télire való eltartása.

Kérdés: A téli hónapokra szeretnék eltenni kelkáposztát és zöldpaprikát, hogy akkor jobb áron értékesíthessem. Kérem szíves tanácsukat, hogyan tegyem el, hogy télen piacképes legyen?
Felelet: A kelkáposzta télre való elvermelése szabad földben a következő módon történhetik: október végén, november elején – az időjárást szem előtt tartva – gyökerestől felszedjük a kifejlődött kelkáposztát s szabadban ekével húzott árokba sűrűn egymás mellé állítjuk oly módon, hogy a fejek félig a földbe süllyesztve legyenek. A következő sor földjével az előzőt félig betakarjuk s folytatjuk a vermelést mindaddig, míg a készlet tart. Nagyobb fagyok beköszöntésekor az egész területet 20-25 cm vastagságban szalmás trágyával, tiszta szalmával betakarjuk s ez alól a tél folyamán bármikor szedhetjük s letisztogatás után értékesíthetjük.
A másik mód, amikor a kifejlődött kelkáposztát árokba fejjel lefelé olyan módon vermeljük, hogy az egész fej föld alá kerüljön s minden egyes sor növényt a következő sor árkának földjével 15-20cm vastagon betakarjuk.
Ezekkel a vermelési módokkal az Alföld egyes vidékein találkozunk, s igen jó eredménnyel tavaszig eltartható a kelkáposzta, teljesen friss, üde állapotban kerül a piacra.
Az eltartás helyének kiválasztásánál meg kell jegyezni azonban azt, hogy mély fekvést, alacsonyabb vízállású területet erre a célra nem használhatunk; magasabb, szárazabb fekvés, könnyen megközelíthető terület jöhet csak számításba. Kecskemét, Nagykőrös környékén is hasonló módon raktározzák el a téli kelkáposztát s tél folyamán jobb áron értékesítik.
A zöldpaprika eltartása a következő: Fagyok beköszöntése előtt leszedjük a kifejlődött, teljesen egészséges paprika hüvelyeket,- melyeket a szedés alatt a leggondosabb bánásmódban részesítünk, nem dobáljuk – száraz helyiségbe, födél alá hordjuk, tehát a megázástól védjük. Ez idő alatt elkészítünk a szükséghez mérten átrostált (fontos, hogy idegen anyagoktól mentes) folyami, esetleg bányahomokot s több-kevesebb, mondjuk 50 kg-os cukrosládát.
A homoknak csak nyirkos – inkább száraz- állapotúnak kell lenni, vizes, nedves nem alkalmas. A láda alját cca. 3 ujjnyi vastagságban behinthetjük az előkészített homokkal, melyre egymás mellé, egyenletes nagyságú, egészséges hüvelyeket rakunk, mégpedig úgy, hogy azok ne érjék közvetlenül egymást. Ezt a sort homokkal takarjuk cca 2 ujjnyi vastagságban, újra paprikát, majd homokot szórunk, addig, míg a láda meg nem telt. A felső sornak homoknak kell lenni.
Az így berakott ládákat hideg, száraz, fagymentes, szellőztethető helyiségbe – egymásra is – rakhatjuk s február végéig biztos eredménnyel eltarthatjuk. A piacainkon tél végén látható zöldpaprikát ily módon vermelhetjük.


Teljességgel esedékes téma így október derekán a zöldségek téli eltartásával foglalkozni. Hiába kapható mindenfajta zöldség egész évben, ilyenkor az emberiség egy tetemes részén bespejzolási késztetés tör ki – joggal! Rengeteg helyen szezonálisan akciós répát, krumplit, almát, hagymát lehet venni, sokkal olcsóbban, mint a boltokban. Akinek kertje van, minél tovább szeretné enni saját terményeit. Megtelnek zöldséggel a pincék, vermek, vízóra-és szerelőaknák, panelházak aprócska tárolói…
Mi is vettünk egy mázsa krumplit…Bár a sok esőtől a sárgarépák lombja még üdezöld, és a cékla se hervadozik, a kertben is lassan meg lehet kezdeni a betakarítást.
Az emberiség azon boldog feléhez tartozunk, amelynek van tűrhető zöldségpincéje. Régi, talán százéves, boltíves olyan harminc négyzetméteres helyiség. A világháború alatt óvóhelynek is megjárta, itt volt a fúrott kút és a hozzá tartozó szivattyú is, amíg nem volt falun vezetékes víz. Ezidőtájt a hidrofór állandó csöpögése miatt beköltöztek a meztelencsigák, mindig ott mászkáltak a pince alacsony plafonján, én meg kislányként halálosan rettegtem attól, hogy a nyakamba esnek.( Ezért évekig le se mertem menni, és mániákussan félek azóta is a meztelencsigától.) Amikor aztán bekötöttük a vezetékes vizet, a pince újra szárazabb levegőjű lett. Mostani kinézete: bal hátsó sarok: virághagymák, jobb sarok: bor, bejárattal szemben: krumpli, van lenn még egy vashordóban oltott mész, és középen a répafélék. Van három lefalazott vakablak, az egyiken van szellőző, kettőnek a boltíve alatt szintén virággumók vannak. A levegő télen enyhe, nyáron hűvös, eléggé párás.
De sajnos ez a pince is csak tűrhető, messze nem tökéletes… Láttam már sokkal szebben elálló répát vízóraaknában teletetve, krumplit szerelőaknában és veremben, különbet mint a mienk. Sokszor már januárban romladozott benn a zöldség, tehát pince ide vagy oda, valami nem tökéletes: a helyiség vagy a módszer. A helyiségen egy alapos takarítással kívánok javítani, illetve valamiféle fertőtlenítést is foganatosítanom kéne. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ánslógot égetni lent, van, aki erre esküszik! Kiszellőztethető-e vajon rendesen?
A homokban való tárolás se tutiszupi, mert nincs is homokunk. Ha lenne, azt le kellene cipelni, tavasszal föl. Ráadásul én a homokon mindig macskasz@rszagot érzek…
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a zöldséget le kell-e mosni beraktározás előtt. Kertszomszéd néni gondosan mossa és napokig szárogatja a répatermését, de más meg arra esküszik, hogy víz még a közelébe se jusson a felszedett terménynek, mert azonnal rohad.
Homok nélküli tárolsásra azonban hallottam egy jó mosós módszert!
A felszedett zöldség leveleit le kell tépni, nem levágni, alaposan megmosni, utána átforgatva nagyon jól kiszárítani. A zöldségnek nem szabad – se homokkal, se anélkül – a pince földjével érintkeznie, mert kórokozóforrás. A tároláskor ezért valami deszkafélére kell tenni, ez lehet valami tisztára sikált régi ajtólap vagy hasonló lomféle is. Az elrendezése pedig a következő: a deszkára egy sor barna, olcsó csomagolópapírt terítünk (újságpapír nem jó, mert a nyomdafesték vegyszeres) arra jönnek egy sorban a zöldségek. Az első sorra újabb papírréteg jöhet, és így tovább, amíg el nem fogy a zöldség, cékla. A végén papírral le lehet takarni az „építményt”. A káposztafélék szintén elvannak így papíron, egy rétegben. A hagyma necczsákban is eltehető, de száraz, hideg helyen. A paprika szintén száraz, hideg helyen, papírdobozokba rakva – hogy egymást ne érintsék – januárig eláll (ez már nekem is sikerült tavalyelőtt!). Természetesen a termények időnkénti átvizsgálásáról, válogatásáról nem szabad megfeledkezni.
Ezt a papíros módszert akarom kipróbálni, mert láttam az így eltárolt zöldségeket: áprilisban még kifogástalanok voltak! A cél érdekében alátétlapnak kineveztem a régi homokozó fedlapját és régi szekrényajtó-lapokat. A zöldség felszedése előtt még nagytakarítom a pincét, fertőtlenítek valahogy, lecipelem a deszkákat. Ha sáros lesz az idő, azért mosok a répán, de ha szikkadósabb, akkor úgy megy a helyére, ahogy van. Remélem, sokáig eláll, és nem kell fájó szívvel búsulnom a rohadó répán, közben meg aranyárban venni a több ezer kilométerről idelötyögetett vegyszeres importzöldséget.
Mindemellett kéréssel fordulok tisztelt olvasóinkhoz: amelyikőtöknek van bevált tárolási tippje, kérem, hogy ossza meg velünk! Lehet, hogy ennél sokkal jobb tárolási módszerek is előbukkannak így!

Október ékszerei

Tesóm már régóta szóban és a neten egyaránt keményen szekíroz, hogy írjak valamit. Való igaz, négy hónap a restanciám. A kertemről nincs ábrázatom írni, mivel rajtam kívül mindenki gondozza, főleg Ági. A növényeim viszont szorgosan teszik a dolgukat, még ebben a szokatlanul hűvös őszben is. Az elmúlt napokban készült egypár fotó emlékbe erről az évről, no ezt megmutatnám Nektek. 

Idén először vetettem borágót, ezt az uborkafűnek is nevezett érdeslevelűt. Tényleg uborkaízű a hajtása, de olyan szőrös, mintha hernyót szopogatnék, tehát az étkezési célú hasznosítás nem jött be. Viszont 80 cm-es termetével és bundás küllemével jól mutatott a kannavirágok előtt. 

Ez utóbbiak számára a nedves, párás nyár nagyon kedvező volt, sövénymagasra nőttek és már júliustól virágoztak. Nevelésük kulcsa, úgy tűnik, nálunk a félárnyék és a pára. Viszonylag védett fekvésben sorakoznak a tövek. Bízom benne, hogy még van néhány hetük pompázni az első komolyabb fagy előtt, ami megbarnítja, leszárítja banánlevélhez hasonlatos leveleiket. 

 

Idén is meghagytam pár széllel érkezett jövevényt. Az erdei nebáncsvirágról azt mondanám,  meghonosodott, mert jól érzi magát nálam. A kavicskupac egy részén nő, igaz nem olyan buján, mint az ártérben. Messziről nézve könnyed,derűs színfoltot ad ez a megbízhatóan önelvető vadnövény.  Még néhány kép róla:

Szintén szélhozta vendég a fekete foltos lapulevelű keserűfű. Még vagy tíz éve, a felső-tiszai vízitúrán tetszett meg a növény, de ott a homokon húsz centis csinos kis virágocska-formán nőtt. Nálunk viszont, a déli fekvésű, ereszcsurgásos volt kavicskupacban majdnem kétméteres szörnyecskévé fejlődött. Aki arra járt nem állta meg megjegyzés nélkül, hogy húzd ki mer gyam. Az. Tudom. Nem húzom. 

A szomszéd dzsumbujtelken még a termés felnyílása előtti fázisban várakoznak a kecskerágók. Idén is foltos betegségben szenvedtek, de nagyon sok a termés mindegyiken.  Papsapka felülnézetből. Ámen.

Kunyerált hajtásból van nékem borsos varjúhájam.Friss duggatású magas parasztmuskátlikkal párosítottam egy mélyebb tálban, ez szolgált nevelőágyásként. Most egyszerre virágzik a rózsaszín és a piros. Szépek együtt.

Jön a rendes virág-szekció. Elsőnek az évelő őszirózsa, ami egy igazi kincs. Tavaly már nyár végén bimbózott, idén becsülettel megvárta az ősz beköszöntét. Nem más ez a virág, hálaima a nyárért - akármilyen is volt.

Őt mézvirágnak becézve láttam a palántásoknál, aztán Ági hozta a saját nevelésű palántát. Egész nyáron csak nyűglődött-nyűglődött az árnyékos ágyásban, de őszre aztán rájött, hogy több sanszot nem kap az élettől. Másutt már júniusban virágzott.

Ez a kefeszerű izéke egy fehér vérvirág, szintén a nyarat búcsúztatva nyílik. A sárga,-fehér lógó dolgai valódi virágok. 

A tátika és a teljes nyári viola nekem nem  más, mint az az egyszerű öröm, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes. Sokat vetettem idén, és ők is az utolsó szálig szeptemberig várták a nyarat, akkor kezdtek virágozni. Igen kedveseim, ennyi volt. :-(

Az idei év egyik legjobb szerzeménye volt az óriásvirágú mocsári hibiszkusz. A mosoni piacon szabadgyökerűként vettem fillérekért, nagy szerencsével frissen felásva, és pont ültetési időben. Aztán kis híján letettem róla, csak a júniusi esőzések keltették életre. Utána már megállíthatatlan volt folyamatosan nyíló felnőttarc méretű vörös virágaival. Ilyen kívülről:

Ilyen pedig belülről:

Szóval az idei őszi virágok nem tesznek mást, csak kapaszkodnak az elszalasztott nyár utáni utolsó esélybe. Ti nem ezt tennétek?

Őszhó

Nosztalgiával bámultam az egy évvel ezelőtti bejegyzést, amelyen kövér sütőtökök, hersegős leveleskelek, csodás kápiák, másfél méteres pórék virítottak.Idén minden megkésett az éréssel, valószínűleg lesz egy sereg olyan termény, ami nem fog a fagyokig beérni, elsősorban a paprika. Túl hideg van neki ehhez, bár teli van virággal. Ami csekély termést az almapaprika hozott, azt eltettük, fekete paprikával váltogatva. Jól néz ki a sok sárga közt egy-egy kis fekete papri, kár, hogy elfelejtettem lefényképezni... A törökbab se fogja beérlelni az összes termést, a kukoricát úgy kezdtük megszedni az egyik parcellán, hogy a kórók a helyükön maradtak, a még érőfélben levő babokat tartandó. Pedig minden évben egyszerre érett meg a bab és a kukorica. Idén örülhetünk, ha annyi száraz babot összekaparunk, ami a jövő évi vetéshez kell. Kárunk azért nem lesz: a be nem ért babok mélyhűtött kifejtőbab formájában kerülnek a fazékba, és nem beáztatott szárazbabként.

A másodjára vetett vajbabnak való babtáblák közül az egyiket már feltépkedtük, a másik épp most fordult termőre, de a termésmennyiség meg sem közelíti a korábbi vetését. Így is jó azonban, hiszen már a friss zöldségételnek-valók száma megcsappant.

A cukkinik utolsó, torzszülött terméseiket hozzák.

A szintén másodvetésnek nevelt kínai kel most fejesedik. Nemigen hasonlít a boltira, inkább olyan világosas-sima kelkáposzta-szabású, de ez az élvezeti értékén mit se ront, jó kis levest tervezek belőle a jövő héten. Szép a másodvetett hónapos retek, az első vetés most kezd érni. Ilyenkor nagyon jó, reggelihez-vacsorához, sajnos a paprika helyett...

A retek mellé ültetett újhagymának való is hamarosan szedhető.

Érése tetőzésén van a palántázott póré, ilyenkor a legfinomabb, szedjük is rendületlenül. Azért egy - két pamatot nem akarok lendületből felfalni, megkísérlem az átteleltetését, tavaly részben sikerült. A lisztharmat miatt mégiscsak vissza kellett vágni a petrezselymet. A sok eső után azonban újra hajt nagy erővel. Tavaly sokkal gyengécskébb volt a zöldje, de a gyökere dúsabb. Idén a silány petrezselyemgyökerek hatalmas zöld lombokat hoztak.

Egyre azonban nagyon büszke vagyok, van saját karfiolom, ráadásul lila! Igaz, hogy nem valami hatalmas nagy, de valahol el kell kezdeni, nem? Vérszemet kaptam: jövőre többet ültetek ebből!Tél alá való vetéseimmel is foglaltoskodtam egy kicsit. Azt hiszem, az egész kísérlet költözik egy az egyben Hédihez, több okból. Először is, mert nem veszi rossz néven, neki is termelem. Másodszor: sógorom mindehhez asszisztál. Harmadszor: a kerítés-kertecskéről kiderült, hogy használhatatlan, mert egy csigajárásos helyen van, a beleültetett palánták kutyául festenek, össze-vissza rágták őket az undormányok!A teleltetőkébe a héten elvetettem az őszi mákot, igen nagy kíváncsisággal várom a kelését. Duggattam vöröshagymát és fokhagymát is, és szétpalántáztam az áttelelő saláta egyharmadát. Közben sógorom tépkedte az egyik ágyásban a büdöskéket, szidva a büdöskés növénytársítás feltalálóját. Igen, fontos a társítás, de amikor a társított - tehát mellékszerepre kárhoztatott - növények egy méter szélesre elburjánzanak, szétfekszenek, akadályozva a kerti munkát, elfoglalva a haszonnövények elől a helyet, az több, mint bosszantó. Kielemeztük a jövő évi tanulságot: társításba a büdöskét felesleges vetni, mert a sűrűn egymásba gabalyodó tövek csak ártanak a védendő haszonnövénynek, fojtogatva azt. Viszont a szálaló bepalántázás a haszonnövények közé sokkal könnyebben kezelhetővé teszi a társításban való művelést.

A jövő héten pátyolgatom még a teleltetnivalőkat, palántázok is, de megkezdjük az előkészületeket a végső betakarításra: helyet csinálunk a kukoricának, kitakarítjuk a pincét. Apránként letermelgetem a leszáradt növényeket, égetni is lehet, ha nem áznak szét a kórók.

Végül egy jó termés! Tavaly a tyúkok által el nem csipedett takarmánytök-maradékokat a ganédombra hajigáltuk, abból kikelt pár töknövény. A levelek közt takarva fejlődött ki ez az óriásdarab, alig tudtuk megmozdítani. Mellette egy átlagos takarmánytök van, a tetején meg a méretarány érzékeltetése végett egy telefon. Biztos vannak ennél óriásabbak is, a kertünkben azonban amióta az eszemet tudom, ez a legnagyobb, negyedmázsás. És hogy mit csinálunk vele? Nem tudom. Szívesen kitenném őszi dekorációnak a kapuhoz, de azzal is magammal tolok ki, mert ha megfagy, és elkezd rohadozni, cipelhetem vissza a ganédombra. Aztt hiszem, megfűrészeljük, és lesz, ami lesz alapon begurigázzuk a tikudvarba, aztán ott a "csajok" azt csinálnak vele, amit akarnak, feldolgozzák tojásnak. :-)

Néhány őszi szín

Utolsó virágaival búcsúzkodik a nyár, még mielőtt a levelek elkezdenek hullani, tarka színekkel megszórva a földet. Árnyéka ez a korábbi hónapok dús virágzásának, de ennek is megvan a maga szépsége: az elmúlt nyár apró emlékei ezek. Van egy sereg virág, amely már feladta, befejezte a nyílást: lehervadt, magot érlel, vannak a hosszú éjszakákkal, hajnali hideggel makacsul dacolók, és olyanok, amelyeknek az ősz dereka a kedvencük.
Szegény rózsák néznek ki a legrosszabbul. Némelyik évben még novemberben is jutott egy-egy szál rózsa a családi asztalra dísznek. Idén már biztos vagyok bene, hogy nem virágzanak többet, hideg van új virágszárak kineveléséhez. A szirmok már meghűltek, kipöttyösödtek, a frissen nyílt utolsó virágfejek is őszies-bágyadtan lógnak.

A margaréta is nyílik még, de virágai már nem a nyári tömveteltek: a szirmok egy része ki se nyílt... Vagy Zsömi kutyánk rágcsálta körbe a virágot?A nebáncsvirágoknak és őszirózsáknak a legeslegutolsó apró virágai nyílnak csak, a növények épp azért vegetálnak még, hogy magjaikat beérlelhessék és szétszórhassák. Igazából a szilkakertben sincs már semmi mutatós, kivéve a varjúhájak utolsó virágait: Vannak azonban a megátalkodott dacolók, amelyeket nem érdekli az október, még bimbóznak is reménykeltően. A jópofa kék szamárkenyér teli van még az érdekes gombóc-virágokkal.Az egynyáriak is bírják még: a paradicsom közé védőnövényként ültetett büdöske az utóbbi két hétben dzsungelbe ment át. A paradicsom már régen beadta a kulcsot, de a "kíséret" narancsos virágai még javában pompáznak, s ha nem lesz fagy, még fognak is.Az estikék ilyenkorra már legtöbbször magérlelőbe mennek, itt-ott azonban teljes pompájukban nyílnak,pupig vannak bimbókkal. Kommelinácska is elkezdett újra nyílni.A legényfogók tarka virágai még szintén kinyíltak, bimbók seregével, aminek örülök is, meg nem is. Örülök, mert olyan szépek, de aggódom, mert mégmindig nem érleltek magot. Idén - a tavalyi válogatós magszedésnek köszönhetően - különleges színek nyíltak, amikről újra, válogatva szeretnék magot szedni. Elnyílt, magérlelő tövek azonban nincsenek, csak virágok. Elég hosszú idő kell, amíg beérnek a termések, aggódom, hogy nem lesz jövőre vetnivaló. Igaz, ez az én hibám is, mert szeptember elején egy ovis rendezvényre százötven szálat vágtam le dekorációnak. Ettől a tövek magérlelés helyett újra hajtani kezdtek. Azért remélem, fagyok nem lesznek hamar, és pár hét alatt érnek magok. Krizantéméknál azonban most kezdődik igazából a szezon. A bimbók egyik-másik tőnél még olyan zártak, fejletlenek, hogy azt találgatjuk: vajon kinyílnak Mindenszentekig?A korai tövek azonban már kibontották szirmaikat. Belőlük sem kerülnek ki majd a kegyelet csokrai, hiszen addigra meg elnyílnak!

És a kerteken kívül? Bizony, mindenhol hervadozó virágok. Ez például egy öregecske peremizs az utolsók közül: Kikericsből azonban a határban sokhelyt egész mezők vannak. Arrafelé, ahol a réten a lovak legelnek, a lovak gazdái feltépkedik a kikericseket, nehogy a lovak egyenek ezekből a mérges növényekből.

És hogy ne legyen minden színtelen, gombák, termések csalogatják az ember tekintetét.Bizony, ez már az igazi hervasztó ősz kezdete, ami a télbe megy át. De ez nem a végmúlás: a lasssan sápkórosodó virágok már erővel kipattanó magokat érlelnek, gyökereikben, hajtásaikban, töveikben, hajtásukban halmozták fel a nyár energiáját, hogy jövő nyáron teljes pompájukban gyönyörködhessünk.