Köröshegyen nyaraltunk

 

Község a Balaton közelében

A Balaton déli partjának sekély(es)sége csak addig igaz, amíg egy borongós napon be nem keveredünk a Somogy dombjai közé.Ez a vidék Székelyföldet idézi, de a partközeli dombokról még jól látszik a tó.

Az Öreghegyen igen jó borok teremnek, a lankásabb, könnyen művelhető részek szőlővel vannak tele.A meredekebb oldalakon félig rideg tartásban szürkemarhák, mangalicák, lovak bóklásznak a villanypásztorok között.

 

A háromszáz-egynéhány méter magas dombról a kilátást a Balatontól északra fekvő hegyek szegik be. 

Minden második ház eladó, de a legszebb kilátást kínáló helyeken puccos nyaralók is épülnek.

Program

Szerény érdeklődés mellett került sor az amatőr  fogathajtó bajnokságra, sok indulóval Tihanytól Tabig. Voltak a fogatok közt lassúak, gyorsak, parádésak és szerények. Másfél-két perces köröket mentek a focipályán felállított akadályok között, szóval pörgős volt a verseny.

Kisvilág

Az Öreghegy egy löszdomb, benne szekérvágta mélyutakkal és vízmosásokkal, s aki ismerős erre, órák hosszat tud úgy sétálgatni, hogy még kánikulai napon is hűvösben maradhasson. Mi is ezt tettük. Helyenként alig derékig ért a partfal, s a napsütötte szélein vadvirágok nyíltak. Mint például a mezei zsálya. 

Ez az év ott viszonylag esősnek számított, így a füves területek gyönyörű zöldek, dúsfüvűek, de kevesebb a virág, mint máskor. Azért találtunk vadkakukkfüvet, hoztunk is haza belőle fűszernek is, gyökereset is, cserépbe.

A gondozott szőlők közt kevés a cserjefolt, ahol mégis található néhány, ott a bodza és az iszalag párosa dzsungelt alkot. Szép dzsungelt.

A mély, árnyékos vízmosásokban fagyökéren apró gombák nőnek.

A lepkesokadalom idén elmaradt, de kis boglárkákat láttunk a szarvaskerepen.

Ez a pazar rejtőszínű jószág meg valamiféle tarlósáska lehet, hogy konkrétabban mi, az annyira szakfeladat, hogy nekem nagyon magas. Ha valaki tud, segítsen.

Csigaház

Kisporontyunk jókat aludt apja "erszényében".

A kis szürkemarha-bocik is hűsöltek a karámsarokban.

Amíg mi élveztük a kánikulát, hallgattuk a családtagok aggasztó híreit az aktuális hidegfrontról: az otthoniaknál a csatorna alig bírta elnyelni a vizet, mialatt mi napoztunk-pancsikoltunk. Aztán a Bakony felett megjelent a felhőtakaró. Felkészültünk a viharra, de a tetszetős felhőjátékon és pár csepp esőn kívül semmi rendkívülit sem észleltünk.

Másnapra azért hűvösebbé vált a levegő, élessé váltkl a Balatonon túli hegyek-dombok kontúrjai. A Tihany így látszott Zamárdiból a Balatontól való elbúcsúzáskor.

Hazafelé eltöltöttünk pár kellemes órát a zirci arborétumban. Átépítés zajlik, a terület egy része le volt zárva, földkupacokkal és dréncsövekkel megpakolva. Egy új vizes élőhely kialakításán dolgoznak, amit a Cuha patak részleges elgátolásával kialakított újabb tavacska körül fognak kiépíteni. Ennek ellenére jó volt ismét megcsodálni a kanyargó patakot, a hortenziákat, a hársfasort, a hatalmas fenyőket.

Az örökzöldek mellett láthattuk a botanikai hungarikumnak tekinthető szentendrei rózsát,

A legfőbb látnivaló nyár végén a Teleki-virág, amelyről saját fotóval nem tudok jeleskedni a pótaksik lemerült állapota miatt, de Gyurgyalagoknál, az Ilyen a természetünk blogban szép képet és részletes leírást találhatunk róla. A fotó is tőlük van. Nem semmi a Teleki-virágokkal körbeültetett rönkjátszótér!

Egérkommandó

A vidéki életet azt hiszem, a magamfajtának találták ki, ezt bátran ki merem jelenteni hatévnyi megyeszékhelyi panelélettel a hátam mögött. Hiába volt csodás panoráma a kilencedik emeletről a pannonhalmi apátságra, attól még nyomasztó volt a tízemeletesben lakni. Egy felülmúlhatatlan előny azonban itt is megvolt: sosem volt egér a lakásban!

Bezzeg itt falun! Utóbbi időben (pontosabban az elmúlt három hónapban) valami ötször volt rágcsáló a házban, kétszer én is találkoztam a drágával. Emiatt azonban valami elképesztő egérfóbiában kezdtem szenvedni, ami még a meztelencsiga-utálatomat is messze felülmúlta.

Először az egér a kazánházban tűnt fel, a kukát túrta. Három nap után sikerült megfogni. Ekkor eltöltött a nyugalom, egészen addig, amíg abból a kredencszárnyból, amiben a szakácskönyveket tartjuk, ki nem ugrott a következő. A harmadik egér a spejzban volt, a stelázsi oszlopain közlekedett. Na, ettől már a szívszélhűdés kerülgetett tényleg. A negyedik anyucinál rágta össze a küszöböt, az ötödik a kanapé ágyneműtartójába begyurmaszolt pehelydunnában óhajtott tanyát verni. Ekkor már tényleg azt hittem, begolyózok. Letámadtam a gazdaboltot a faluban, és a következő egérfogókat szereztem, illetve vetettem be:

a.) egérragasztót

b.) hagyományos lecsapós egérfogót,

c.) „élve fogd el” egérfogót - ez se élve, se döglötten nem fogott el semmit a mutatóujjomon kívül-,

d.) egy fura egérfogót, amely egy tégla alakú fakockából áll. A fakockán van két lyuk, mindegyik lyuk felett egy rugós szerkezet, dróthurokkal. A dróthurkot egy erre kialakított horonyba madzaggal leszorítjuk, és a madzag mögé csalit rakunk. Az egér a csali elfogyasztása érdekében elrágja a madzagot, ettől a rugós hurok felcsapódik, és kitöri az egér nyakát. A téglalap alakú fakockában két ilyen akasztóhurok van, magyarul „kétszemélyes” az egérfogó. Azt nem tudom, hogy aki megkonstruálta ezt a szerkentyűt, miféleképpen gondolhatta, hogy egyszerre két egeret is meg tud ezzel fogni? Odamegy majd a másik egér a fogóhoz akkor, amikor a komáját döglötten látja a fogó másik fakkjában? Mindenesetre ilyen szerkentyűt még sose láttam.

e.) Cserép dióval.

A csalik népes választékát vonultattam fel: mogyorós Milkát, sajtot, szalonnát, babapiskótát, diót, sütit, házikolbászt.

A kazánházi és a kanapé-beli egér ezzel a kétszemélyes fogóval lett elcsípve, a konyhai a hagyományossal, a spejzegér ragasztóval. A küszöbrágót nehéz volt elkapni, nagyon tapasztalt jószág volt. Végül az ajtó alá kartonra kent egérragasztóval fogtuk meg, amikor kedvenc elfoglaltságát végezte: rágta a küszöböt, hogy ki tudjon menni a szobából. Elfogatása balesetjellegű volt, szerintem ismerte már az összes egérfogótípust.

Az egérinvázió után helyszíni felmérést végeztünk: hogy kerülhetett a lakásba ez a ménkű sok egér? A nyitva hagyott ajtón, ablakon?

Végül kiderült az egyik ok: a kazánházajtó alatt háromcentis hézag van, ott érkeznek ezek a drágák az ígéret földjére.

A másik ok: nincs macskánk! A cicánkat a szomszéd már egy éve átcsábította magához, ott szobacica lett, nem egerész. Amikor még nálunk tanyázott, sosem merészkedett egér a lakásba, mert mindig a küszöbön ült, és az egerek a tájékát is messzire kerülték a bejáratnak. Idővel aztán megkutyásodtunk, és abban a tévhitben voltunk, hogy ahol kutya van, ott a macskának nincs ugye helye. Ennek megfelelően nem is gondoltunk arra, hogy macskával oldjuk meg az egérhelyzetet. Mindenesetre először is az ajtó alatti hézag került eltüntetésre. Arról meggyőződhettünk, hogy a két kutya ki fogja nyírni a macskákat a ház körül. Hiszen a hozzánk tévedő macskákat olyan ádáz módon kergetik mindig!

Lacira azonban a munkatársa valahogy rábeszélt egy kismacskát. Az egyik vasárnapon meg is hozta az ipse az állatkát egy dobozban, aztán elslisszolt. Gyors távozásának meg is volt az oka. Ugyanis a dobozban három teljesen egyforma kiscirmos lapult… Nyunyi persze teljesen belelkesedett, Laci meg fogadkozott, hogy megneveli a kutyákat, hogy ne egyék meg tíz percen belül uzsonnára a három szőrgombócot. Neki is fogott az ebokításnak, söprűnyél segítségével. És sikerrel.

Zsömivel egyszerűbb volt a helyzet: ő alapvetően egy nagyon ragaszkodó, de eléggé hízelgő, idegenbarát kutya. Szerintem a macskákat a gazdik valamiféle „kihelyezett tagozatának” tekinti, de már szinte kisajátította őket. Szegény kicsikék először szörnyen féltek tőle, a kutya meg mint valami apuka állandóan loholt utánuk, leste, hogy mit csinálnak, de nem bántotta őket. Ha otrombán játszott volna velük, a macskáktól a szemébe kapott pesszegő fújások mindig megijesztették.

Roxi, a másik eb azonban nem ilyen egyszerű eset. Ő ugyanis originál házőrző kutya, magyarul: harap, az idegeneket, kóbor kutyákat vadul támadja, már a telekre tévedt vakond, nyest, pocok is esélytelen vele szemben. Jellemesebb, csemegével nem korrumpálható. Ezért napközben, ha otthon vagyunk, kénytelenek vagyunk megkötni, mert a kapun túl tőle senki sem léphet be rajtunk kívül. Azonban ha mindenki elmegy hazulról, illetve éjjel visszakapja a szabadságát, és vigyáz a házra. Na, tőle aztán lehetett félteni a kiscicákat, neki a macska alapesetben csak betolakodó lehet! Itt is söprűnyél mellett szoktattuk őket össze.

Roxi azt látta, hogy a Zsömi se szedi szét a macskákat, és szerintem ezért is nem bántotta őket eddig. Remélem nem is fogja! Mindenesetre szemtanúja voltam, hogy elég ostobán játszik velük: a fogai közt hurcolja őket. Így amikor szabadlábon van, a macskák felköltöznek a fa tetejére, vagy bebújnak a pince vakablakába, ahova nem tud a kutya utánuk menni. Ha látom, hogy a macskákat vegzálja, mindig adok neki.

Lett három, némileg kutyakonform macskánk. Illetve a Roxival kapcsolatban lehet ezt a „kutyakonformot” kijelenteni, a Zsömivel a kapcsolatuk már túlmegy a kutyakonformitáson. És ezen fel is háborodtam kicsit magamban. A várt egérfogás helyett nap mint nap ilyen és ehhez hasonló látványok fogadnak:

Zsömi alapvetően egy lusta disznó, a lábtörlő a kedvenc helye az ebéd utáni szendergés végrehajtásához. Az utóbbi két hétben a macskák is csatlakoztak hozzá: egérles helyett a négytagú egérfogó bizottság békésen döglik a lépcsőn, az ember csak a nyakát törve tud bejutni a lakásba. A kutya, ha meglát, fél szemét kinyitja, egyet csap a farkával üdvözlés címén, a három cirmos meg mellette és rajta fekszik, úgy durmolnak.

A másik változatban a macskák meg a kutyát tekintik játékszernek, a hátára másznak, a fülét ráncigálják, húzzák, vonják, amíg az meg nem unja.

Egérfogás nuku. Egerészet helyett így kutya-macska barátság bontakozott ki, ami kis háziállatkáink egész napját kitölti. Tőlük mindenféle rágcsáló nyugodtan végzi egészségügyi sétáját a tyúkok búzáját meg kukoricáját dézsmálva. Azért igen remélem, hogy ha a macseszok kicsit nagyobbak lesznek, az egérkommandó érdemben is beindul. Meg is bolondulnék, ha megint egér jönne ki a kanapé alól!

Megint a mákról

Nemrég szüreteltük le a mákokat. A gubók közt voltak kicsik, nagyok, közepesek, mindenfélék. S ebben van valami érdekes? Hiszen tavaly is ugyanilyenek voltak, és akkor ezt már kiveséztem egyszer. Igen ám, de akkor csak a tavaszi mákkal kapcsolatos tapasztalataimat írtam le. Idén és a múlt évben azonban már három ütemben vetettem: egy adagot ősszel, egyet januárban, egyet meg kora tavasszal. És mivel a mák nevelgetésének mindennapi részleteivel nem valami sok könyv meg netes oldal foglalkozik, megosztom a tapasztalataimat

Az első vetési turnus tehát tavaly ősszel, valahogy október-november táján volt. Az ágyást tesómnál alakítottam ki, ahol nem kellett kiszántástól tartani. A föld az őszi esők miatt tisztára sárgalacsinos volt, alig tudtam takarni a magot, olyan sekély ágyásba voltam kénytelen vetni. Pedig sógorom lelkesen fel is ásta hozzá a földet, hogy puhább legyent. Az elvetett magok igen hamar kikeltek, még arra is volt idő, hogy kiritkítsam a sort. A kis mákok decemberre olyan ujjnyiak lettek. Nem takartam őket télre, csak kíváncsian lestem, hogyan fejlődnek. A hidegtől mintha beragadtak volna a földbe, de nem fagytak meg, sem nem rohadtak, csak szolidan meghúzták magukat az évelőágy árnyékában.

Tavasszal meg mint a bolondgomba, nőni kezdtek, még egyszer ki kellett ritkítani a végleges távolságra, tövenként tíz centire. Márciusban már vagy harminc centi magasak voltak.

Április végén kezdtek nyílni. Fehér virágra számítottam, ehelyett csodás, bíborszín-fekete virágok fejlődtek a nagy, eleinte fejnehezen bókoló bimbókból.

Jó korán – beérett, tesóm a helyét már régen feltörte másodvetésnek. A lényeg azonban a termés! Teljesen beigazolódott, hogy az ősszel vetett mák virágai még azelőtt kinyílnak, hogy a máktokbarkók, ezek a főgonoszok rajzani kezdenének, és ellenállhatatlan ingert éreznének, hogy összeböködjék, összetojják, telepetézzék a gubókat, amik így csak kukacot teremnek. Alig volt egypár hibás gubó. Azt nem tudom, hogy tesóm kifejtette-e azóta a mákot, de a gubójában így is jól eláll. Andrist láttam zörgőzni egyik nap egy jó naggyal zörgőzni, szóval a jó termés mellett az alternatív felhasználási lehetőségeket is megtaláltuk…

A második kört januárban, egy enyhébb téli napon vetettem el, zöldborsóval együtt, ezt is tesóm kertjében. A talaj a mélyben még fagyott volt, de a teteje művelhető, csak egy kicsit ragancsos. A fagy és a kemény föld ellenére ez is hamar csírázni kezdett. Egyszer ritkítottam, aztán csak békén hagytam. Március legelején olyan 10-15 centisek voltak a kis növénykék.

Sógorom gaznak nézte, és nekiesett a kapával. Egy fél sort még sikerült megmentenem előle, de minek? Májusra inkább valami mákbarkó-tenyésztelepnek nevezhettem volna ki, mint normális kerti ágyásnak.

Egy darabot nem lehetett a gubókból leszedni, mind teli volt kukaccal.

A harmadik ágyást már a saját kertünkben alakítottam ki. Ide márciusban hintettem el a magokat két nyolcméteres ágyásba. A tapasztalatom a tavalyiéhoz hasonló: gyors csírázás, ritkítás kell, kapálás, aztán hadd nőjön. Júniusban kezdett virágozni.

Volt rajtuk barkó, de nem több, mint tavaly: magyarul: a gubók nagy része tűrhető, de van köztük beteg is. Szóval teljesen átlagos képet nyújt, de mindösszességében mégiscsak lehangolót az őszi mákéhoz képest.

Az is probléma volt, hogy nem egyeltem kétszer, csak egyszer. Március végén már ilyen kefesűrű, végtelenbe vezető párhuzamos jellegű sorokba ment át az egész vetés.

Így a növények eléggé elaprózódtak, a terméseik sem túl nagyok. Az altanulság az, hogy ezt az aránylag nagyra megnövő terményt szívfájdalom nélkül ki lehet egyelni, és eleve jó ritkásan kell vetni. Az egyeléskor kitépett növények kiváló mulcsanyagot adnak.

A főtanulság meg az, hogy kár a tavaszi mákkal kezdeni. Akármilyen vegyi anyaggal, biomódszerrel, sziromleszedéssel, hintőporozással próbáljuk megfékezni a barkókat, nem megy. Csak úgy lehet legyőzni őket,ha versenyt futunk velük időben: ősszel kell vetnünk.

Az őszi mák magja minden vetőmagboltban kapható, egy zacskóban irdatlan adag van, s csak egyszer kell megvenni. A későbbi években a termésből félretett egy-két szép mákfej bőven ellát minket vetőmaggal. A fajta neve Zeno.

Van azonban olyan kertészkedő is, aki ősszel is csak közönséges mákmagot vet, hisz a mák nagyok igénytelen, áttelel. Így a tavasziból őszit lehet csinálni. Tesóm vetett már bolti edd-meg mákból is, korrekt termést kapott.

Az őszi mák vetése szeptember közepétől október közepéig lehetséges, így még van egy bő hónapunk, hogy kinézzük a helyét a kertben. Én is kisasoltam már egy kellemes parcellát, amin per pillanat még letermőfélben levő csemegekukorica ácsorog. Ezt a kis területet kivonom majd a szántás alól. Két sort tervezek, abból pont kijön az a mákmennyiség, ami nekünk egy évre elég.

És hogy miért propagálom ennyire a mákozást? Minden gyanúsítgatást megelőzve nem alkaloidizálva bemákolni akarok, hanem a gyomromat szeretném kényeztetni elsőosztályú mákos tésztával, kaláccsal, mákos sós sajtos rúddal. Sajnos a boltokban, közforgalomban kapható mákok 99 %-a nem megfelelő helyen tárolt, kínai, avas, szemetes. Különösen az előre ledarált máktöltelék undorítóan csípős ízű. Sokan azért utálják a mákos dolgokat, mert még nem ettek szerintem idei, megfelelően tisztított, frissen darált mákból készült édességeket. Igaz, jó minőségű mák kapható a piacokon, kilónként minimum 1500 forintos áron… Ezért is biztatom minden olvasónkat: ha tényleg jót szeretne enni, akkor próbálkozzon meg ezzel az amúgy igen egészséges olajos maggal, biztosan nem bánja meg. Én mindenféleképpen vetni fogom idén ősszel is!

Augusztus és szeptember virágai

Jön az augusztus, s ez a hónap virágszegény lenne, ha nem ekkor fordulnának teljes pompába a szinte őszig virító magas évelők. Közülük a királynő szerintem az árnyékliliom. Kékes levelű változatát valamiért a garázdálkodó csigák is megkímélték.

CsakBeának ígértem egy képet a vajszínű ördögszemről, amit a virágágyásba fogadtam, de azóta nagyon megbántam. Agresszív, csúnya szörnyecske lett belőle, már fenem a tövére a nagykapát.

Magról spontán kelő, igénytelen egynyári virágaim sora az amaránttal és a cinkék által ültetett napraforgóval gyarapodott. A borágó is ilyen, de már levirágzott, most épp másodveti magát.

 Az évelők közül ugyanilyen önelvető lustakerti virág még a kokárdavirág. Idén sok tő kelt, de jól besűrűsödtek. Rengeteg  apró, tarka virágfej csalja a rovarokat. 

Tigrisliliomaim legszebb formájukat hozzák.

A szép nyáreleji évelők már szabin vannak, visszavágva pihennek. A kúpvirágok, kasvirágok, cickafarkak és a sásliliomok nyílnak még, a rózsák a második virághullámon esnek lassan túl.

 A sudárzsálya megtalálta végleges helyét a napos ágyásban a többi zsályaféle és a rózsák között.

Bimbósodik a sisakvirág, célozgat az ősz közeledtére.

Tervezzük? Fejlesztjük? Fejlődik!

Nemrég újraolvastam a kertes füzetemet (analóg privi blog), jó kis nosztalgiázásra adott ez az olvasgatás alkalmat: milyen is volt az építkezés, a kert betelepítése kukoricaföldtől családi kertig.  Végül kedvem támadt megírni egy visszatekintős  posztot. Annyi tanulságot szűrtem le a visszaolvasásból, hogy a kertezés csak félig tudatos hobbi, a kiskertünk részben  tervezett, részben tervezetlen, sőt tervezhetetlen, hasonlóan a mindennapjainkhoz.  Bizonyos részei úgy alakultak ki, hogy ötlet követett ötletet, más kis sarkok a  növények puszta megkívánásából, megszerzéséből és beültetéséből alakultak ki. Csak többéves használat után állt össze, hogy mit akarunk a kertünktől. Szerintem ezzel sokan vagyunk hasonlóképp.
Amikor építkeztünk, akkor sok otthonteremtős újságot forgattunk, és azt vettük észre, hogy a marketinggel egyre inkább megdolgozzák az agyunkat, miszerint tervező nélkül, profi kerttervező-kertépítő nélkül, automatikus öntözőrendszer és fűnyíró robot nélkül még egy árva fűmagot sem "érdemes" elvetni, mert ilyen-olyan elveknek, trendeknek nem fog megfelelni. A nyolcvanas évek szakkönyvei sokkal józanabb hozzáállásúak voltak. Feltételezték, hogy a telektulajdonos a szakirodalom alapján képes lesz eldönteni, mi hova kerüljön a kertben és ehhez megadták a könnyen érthető alapelveket, amelyekre napjainkban is bátran lehet támaszkodni. Erre jó példa az örökzöld, Zatykó-Draskóczki-féle Nagy öröm a kiskert., ami biztos, hogy sok kertbarát polcán ott csücsül és figyel. A mi kertünk kialakításakor igazából nem voltunk semennyire sem tudatosak, menet közben találtuk ki a kert különböző pontjainak szerepét, öt éven át ültetgettünk ide-oda meg össze-vissza, aztán egyszer csak kezdett minden összeállni.

2003

Ebben az évben a telkünkön takarmánykukorica nőtt, az év nyara végén bevezettük a közműveket. Ősszel Jani hazasétált Óvárról egy köteg gyümölcsfával, én pedig rendeltem az egyik csomagküldős kertészetből öt díszcserjét, ezeket a telek hátsó széle előtt ültettük el. Megépítettünk egy kis fészert.


2004
A gyümölcsfák és a cserjék megéledtek, de gyatrán fejlődtek. Még ültetni sem tudtunk normálisan. 
Ekkor még főleg cserépben kertészkedtem, mert szolgálati lakásban laktunk. Igaz, annak a kertjét rengeteg egynyárival virágosítottam be és tovább gondoztam az ott talált évelőket - szaporulatuk aztán a mostani kertemet gazdagította. Elkezdtem pozsgásokat nevelgetni meg évelőmagoncokat, tujapalántákat dédelgetni, fogalmam sincs, miért.Mindenesetre a kezdő kéz szerencséje segített és az új tapasztalatok sok örömet szereztek

Vettünk egy zsák fűmagot és elszórtuk a többé-kevésbé elegyengetett talajon, szintén a telek hátsó részén. Hiányosan kelt és istentelenül begazosodott, végül Jani a dzsumbujt jobb híján kénytelen volt kézi kaszával lekaszálni (Ez azóta is látszik a gyep minőségén, de legalább fajgazdag.) Anyunál tavasszal bujtással szaporítottam orgonát, labdarózsát, díszsomot és babarózsát, ezzel teljessé vált a telket hátul lezáró cserjesor.
Az épülő ház padlásfödémjéről nézve ősszel így festett a kert és környezete:

2005
Beindult az építkezés, az év végére szerkezetkészen állt a ház, terasz, lépcsők, szigetelés nélkül, belül csak a puszta falakkal. Ó, de büszkék voltunk rá! Ezután jött a nagyja: vakolás, gépészet, aljzat kialakítása...
Az év telén különleges virágaim nyíltak a szolgálati lakás egysoros ablakain:

Leiskoláztam az akkor 15 cm-es tujapalántákat a telek bal hátsó sarkában.

Az előző évben beültetett cserjék elé egy kis évelő-nevelőágyást és egy fűszerkertet telepítettem. Nyár végén vettünk egy akciós hársfát, ami már akkor vagy 4 m magas volt, de a földlabdáját kibontva alig volt gyökere. Nagy gödörbe elültettük, sokat locsoltuk és végül megmaradt. Elkészült a házhoz a terasz.

2006
Nyárra a ház szerkezetkész volt, lépcső-terasz nélkül, belül csak vakolt falakkal, burkolatok nélkül. Karácsonykor költöztünk be, akkorra sikerült lakhatóvá tenni.

A gyümölcsfák erősödtek ugyan, de a silány talajba kevés trágyával ültetés miatt csak lassan fordultak termőre.

Az eddig csak halomban álló komposztot megelégelve az építkezés maradék deszkáiból Jani ácsolt egy masszívabb, keretes komposztálót a telek sarkába. Helyet kellett készíteni Vaki kutyánknak is, úgyhogy Jani épített egy 5X5 m-es kennelt.

A ház mőgötti napsütötte részen kialakítottam egy virágágyást, akkor még csak az áttelelő pozsgás növényeim részére, majd ide kerültek a melegkedvelő évelőim.
 A cserepes pozsgásgyűjteményem tovább gyarapodott.

2007
Szilvafákat, diófát telepítettünk. Kialakítottuk a fészer mögött a favágó-fatároló helyet, hiszen nagyobbrészt fával fűtünk.

 A hátsó évelőágy, tulajdonképpeni nevelőágy akkor volt a csúcson, innen kerültek át a virágok később az előkertbe. A helyén most az eperágyás található.

Ezen a tavaszon vettem meg egy könyvturkálóban talán 300 forintért ezt a könyvet, ami fellelkesített és kicsit talán tudatosabbá tett. Volt a sok különleges, egy adott stílusnak megfelelően berendezett kert között  - pl. japánkert, mediterrán kert, tetőkert, stb. - egy mintaterv benne, "olcsó családi kert" néven, ami pont a mi igényeinkre szabható volt, magról nevelt gyeppel, évelőkkel és dugványról nevelt cserjékkel, kertvégi zöldségessel. Ez az az alap, ami keretet adott az  akkori elképzeléseinknek. Ilyen skicc volt az iránymutató:

Telkünk hosszú és keskeny, az erre a formára alkalmazott rajz 45°-ban elforgatott kertépítészeti elemeket és hullámosan kanyargó ösvényeket javasolt vizuális okokból, ezt nem valósítottuk meg. Viszont ekkor kezdtünk el a különböző helyek szerepén gondolkodni:
-pihenős-játszós rész a ház mögött,
-kis lábtengó-és focipálya középen balra,
-veteményes és gyümölcsös  leghátul, amelyet dupla sövény (tuja és alacsony, lombhullató cserjék) választ el a gyeptől
-fatároló-favágó hely a fészer mögött,
-esővízgyűjtő akna oldalt,
-normális, dísznövényekkel és cserjékkel beültetett előkert és virágágyások a ház körül
-kis fűszerkert a konyhához közel
-cserjék és szőlő a telekhatárokon, egy sor karcsúbb fenyőfa a temető felőli oldalon, hogy elzárja a belátást
- a gyepfelületekbe mutatós szoliternövények
Aztán nekiálltam a 15 napos próbaverziós Garden Planner programmal játszani, és lassan összelegóztuk a tervet, amiről ma már tudjuk, hogy ebben a formában nem fog megvalósulni.  

2008
Megnagyobbítottuk a zöldségeskertet, ekkor nyerte el végleges, négyparcellás szerkezetét. A ház körül elkészült a térköves járda és az előkert virágágyását is beültettük. A fotók egy évvel későbbiek.

2009
A zöldségeskertet leválasztandó, tujasort és előtte évelőágyást készítettünk . További virágzó díszcserjéket  ribizlibokrokat ültettünk. Most már többé-kevésbé elkülönült a kert pihenést szolgáló és gazdasági része.

2010
Egészen belaktuk a megnagyított zöldségest.

 

Magastörzsű fekete ribiszkékkel, Húsvéti rozmaring almafával gazdagítottuk a gyünölcsválasztékot. A nagy gyepfelületbe szoliterként gyönyörű, óriásvirágú bordó mocsári hibiszkuszt ültettünk
 
 2011
A 2007-es jegyzék jó része már megvalósult és kiderültek a hibák.

Az előkertben teljes méretűre nőttek az évelők. Már csak a szép fakerítés hiányzik.

A gyümölcsös már magasságában is keretet ad a kertnek, a cserjeszegély kifejlődött.

A hársfa a lehető legrosszabb helyen áll, de már mutatkozik a koronaformája. Arra gondolok, ez a fa akár túl is élhet minket, 5-600 esztendő az élettartama, és elvileg faóriás lesz. A szomszédai most paradicsomok és uborkák...

 A zöldségest leválasztó cserjesor és évelőágy jó ötlet volt, két év alatt szépen bedúsult.

A ház mögötti ágyás napfénykedvelő magas évelőkkel van tele. Az ágyásszegély és a járda még hiányzik.

Közös karácsonyaink emlékéből állt össze a kis fenyősorunk, még nem takar egészen. Ha kezdettől tudatosan terveztem volna, biztos, hogy jóval több és többféle örökzöldet ültetek a kertembe, a sok lombhullató miatt télen bizony elég szegényes az összkép.

A terasz korlátja még nem készült el, dézsás és cserepes növények helyettesítik.

A kert összképe végül is így mutat. A sok faanyag magyarázata az, hogy Jani pergolaépítésre készül lelkesen, amit egyszer majd egy posztba is foglal. Nincs a képen a kavicskupac, a nagy halom maradék tégla és a favágó helynél a rumli. Jótékonyan takar a ház és a fészer.
Kertesblogger társaimat és olvasóimat kérném, ha van kedvük, írják le posztban vagy kommentben saját kertjük sztoriját. Érdekel. 

Új-zélandi spenót

Nálunk az egész család szereti a spenótot, olyan zöldség ez, amiből sosem elég. Tavasszal az áttelelő spenót hamar leterem, s csak ősszel szedhető újra a másodvetett. A spenótmentes időt segít átvészelni az új-zélandi spenót.

Nos, ez sem más, mint egy főiskolát végzett gyom, ahhoz képest pedig sokat és finomat terem. A Sulyok-Siklós szerzőpáros által írt Vetéstől a tálalásig mint a lusta kertészek ideális növényét mutatja be, ami hozzányúlás nélkül is bőven ontja a salátának-főzeléknek valót, sőt irtani kell. Május közepén vetettem el, amikor az összes libatopféle gyom nekilátott elözönleni a kertet. Árnyékos helyre került, a barackfák alá, de ez a legkevésbé sem zavarta. Úgy tűnik, alkalmas lehet a zöldséges sötét zugainak kihasználására. Kissé hiányosan kelt, de hamar elbokrosodott. ( Csincsilla azt írta róla, nála ki sem bújik a földből. ) Mostanra, gyenge három hónap alatt nőtt szedhető méretűre. Levelei egyelőre kisebbek, mint a (felmagzás előtti) közönséges spenótéi, de vastagok, ropogósak, gusztusosak. Sok köztük az apró, "bébispenót" fazonú levél, ami salátának ideális. Így is fogyasztottuk először, az íze édeskésebb, nem annyira spenótízű, mint a sima változatnak. A leírás alapján a fagyokig szedhető lesz, ezt majd meglátjuk. Azért áttelelő spenótot mindenképpen vetek.

Így néz ki a már megszedett, lekopasztott növény:

Összességében a mi kertünkben könnyen gondozható, jól termő zöldségként viseli magát.