Dunazug

Bár az idei tavasznak még igencsak az elején járunk, mégis elindultunk egy kis kirándulásra, hála a gazdasági válság miatti szabadságnak. Esztergom környékét jártuk be hármasban, babával.


 Strázsa-hegy

Esztergomot őrzi ez a nem túl magas hegyecske, a Pilis legnyugatibb nyúlványa. Csúcsáról valóban kiválóan szemmel lehet tartani a várost és a tőle északra-nyugatra-délre elterülő vidéket, így nem csoda, hogy hosszú ideig katonai jelentősége volt. Most a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében áll, tanösvényt alakítottak ki rajta.  Távolról csak dombocskának látszik, de lejtői helyenként akár 45°-ban is emelkednek, jó túracipő kell az 1200 m hosszú ösvény bejárásához. Az út jelentős része szerpentinszerűen kígyózik.

Látnivalói (szezonban) a gyurgyalagok telepe, gyíkok, nádirigók. Velük még nem találkozhattunk.

De a mohák, csipkebogyók, zölden áttelelt tölgycsemeték azért megragadták a szemet.

 

A hegy oldalában sebként mutatkozik az a sziklás rész, ahol régen a katonák kommandózhattak, ez most a fali gyíkok élőhelye.

 

A hegy tetején, egy kis fennsíkon kilátótornyocska álldogál, ami most még zárva volt.

A tövéből pompás kilátás nyílt a városra és a Suzuki-gyárra, a készleten álló sok-sok kocsival.

 

A keleti-északkeleti irányban nyújtózó Pilis vonulatát is megcsodálhattuk

 

Esztergom

Gondolom, aki járt itt, úgy van ezzel a szép és ősi kisvárossal, hogy sokkal jobb sorsot érdemelne. A közelmúlt problémái meglátszanak a városképen: sok a takarítatlan, csikkes-faleveles rész, a romos vagy felújításra szoruló épület. Azért persze rengeteg a gyönyörű részlet is. 

Padok a sétálóutcán:

Babits szobra:

Dömös

Tettünk egy kellemes kis gyalogtúrát Dömösről a Rám-szakadék felé a Malom-patak völgyében. A falu szélén egy karámban vígan mutogatták magukat a szamarak, birkák, kecskék Andris nagy örömére.

Botrány!! Fekete bárányok nyilvános szoptatása!! :-))

Ez a láncos kecskebak igencsak gondolkodóba ejtett. Bizonytalan az identitása. Vajon rocker vagy punk? Népszámlálóbiztoshoz méltóan politikailag korrektül fogalmazva feltettük neki a kérdést, de csak annyit mondott meeeeee, és méregetett a kocka pupilláival. Olvasóim segítségét kérem a meeeeeghatározásban.

Volt azért hófehér kecske is, ő a kecskeangyal szerintünk.

 A völgy eléggé fagyzugos, a patak is sok helyütt a jég alatt csordogált, ennek ellenére már megpillantottuk az első téltemetőt.

Milyen látnivalókat ad még ez a könnyen járható sétaút?

Erodálódó partoldalakat, kapaszkodó fagyökereket.

Kis zuhogókat, különös jégfigurákkal.

Télizöldet és sok, üdezöld mohát, páfrányt.

Holt fákat, amelyek élőhelyet adnak gombáknak, rovaroknak.

A völgyecske közepénél találhatjuk meg a Szentfa-forrást és kápolnát, egy múlt századi Mária-jelenés kedves emlékét. A kis kegyhelyet most is sok friss virág díszíti. A forrás neve a század történéseit tükrözi. Volt Szent Margit-, Kaincz Rudolf-forrás is, most épp Szentfa-forrásnak hívják.

Ez a hely azonban nemcsak a hívők búcsújáróhelye. A szép emlékű Budapest Televízióból ismert Magyar-Kovács András táltos (tudjátok, aki meglátja az ágyunk alatti vízeret a tévén keresztül) iskolája és műhelye alakított ki egy pihenőhelyet? kultuszhelyet?

 

 

Emese anyánk Szent Mártonnal, Mária Magdolna pedig Szent Miklóssal szomszédol.

Élő és halott fa párban.

Dobogókő

Nagyon kiépített hely, még a hidegben is sok turistával. Útjai babakocsi-kompatibilisek lettek volna, ha nem borítja őket olvadó-visszafagyó, tömör jeges hó. Ami miatt mégis nagy élmény volt látni ezt a helyet, a Dunára és a környező hegyekre nyíló pazar kilátás.

Megint a táltosok...Komoly kultuszhelyük van Dobogókőn is.

A beteg bükkökön farontó gombák üldögélnek a hidegben.

Az erdő talaját még csaknem összefüggő hó borítja.

És íme, a hegyek, a vizek, a csodás kilátás:

Megpihentünk az Eötvös-pihenőházban, ahol a magyar turistáskodás számos relikviáját őrzik. Most vendéglő üzemel az épületben, de a helyszínen kiállított régi fotókon még tehenek legelésznek a hegytetőn... Egy helybélivel beszélgetve kiderült, hogy Dobogókő eredeti hagyományai szerint a csóri értelmiségiek kirándulóhelye volt, nem ám milkós menedzserképzéseké, meg szeretőiket wellnesshotelben bújtató-kiélvező vén fukszosoké... No, de hát változik a világ.

A Magyar Turista Egyesület korabeli, gyopáros címere:

Kifagytak

Bár már korábban szemléztem a kertet, és megállapítottam, hogy a rekordhideg sem tett kárt a növényeimben, ez a kijelentés meglehetősen elhamarkodott volt. Az enyhüléssel több, épnek látszó növény nem hajtani kezdett, mint ahogy az egy jóravaló salátától vagy máktól elvárható, hanem rohadni. Úgy összerogytak, mint a hűtőkamrás import rózsa a ballagási csokorban a tűző napon.

Az őszi máknak a fele hiányzik. A nagyobb rögök fagyvédett árnyékában kis csomókban megmaradtak a növények, a síkabb részeken viszont csak málló maradványaik találhatóak.

A saláta is eléggé kiábrándítóan fest, azonban a kis növények közepe üde világoszöld, csak a fagyott részek barnák. Ha megenyhül, szerintem gyors fejlődésnek indul a sok, edzett magonc.

Az áttelelő kelkáposzták és leveles kelek igen csúnyák, megbarnultak, szerintem a többségük kifagyott.  Igaz, egy részéről hanyagoltam a téli takarást.(Tavalyelőtt háló, illetve fűrészpor alatt indultak neki a télnek, és ilyen hideg nem is volt. Azt se tudom megállapítani, hogy a sok rohadt levél közt él-e a hajtáscsúcs, és lehet-e remélni, hogy valamikor hajtani fog a növény.

Ami igazából jól áttelelt, az a póréhagyma, még ha vékonyak is a kis hagymák, ez már szedhető.

 Idén a telelő hagymákat (és összességében minden átteletetésre szánt növényt) korábban kell kiültetnem,hogy őszre jobban megerősödjenek, megvastagodjanak. Télen nem növekedtek semmit úgysem, csak elvannak a földben frissen. Tavasszal meg nem lesz idejük növekedni, mert megesszük őket. 

Ez a telelő növény tehát sikerrel tűrte a hideget. Jól boldogult még a spenót is, ez már hajt, de a szedni érdemes mennyiségtől ez még messze van. Rá is ér még, hogy teremjen. Takarosan bírta a hideget még a fokhagyma is.

Most aztán elmélkedhetek, hogyan pótoljam ki a kifagyott növényeket.  A salátaágyást palánták lakásban való nevelésével szeretném felújítani. Azt hiszem, a káposztaféléket a sorsára hagyom, ami megél, megesszük, ha kifagyott, a helyére ültetek valami mást pár héten belül. A fokhagyma egyes gerezdjeit a varjak kiették, itt a hézagokba beledugok majd egy-egy cikket.  A nagy kérdés a mák, vannak az ágyásban méteres részek, ahol teljesen hiányoznak a növények. Úgy  gondoltam, hogy ezekbe a hiányos részekbe tavaszi mákot fogok vetni.  Sajnos az ágyás képe így kissé „saláta” lesz, az őszi mák már rég gubóban lesz, mire a tavaszi bimbózni fog, de azt meg nem tudom megcsinálni a tavaszi helyszűke miatt, hogy külön ágyásba rakjak még két sor mákot. A telelőzöldség – ágyás így elég trehány képet fog mutatni: a különféle fejlettségi fokú, azonos fajtájú növények kusza halmazát. Azért remélem, hogy a növények a beígért enyhülés megérkeztével gyors fejlődésnek indulnak, a hiányosságok pótlása pedig minél hamarabb sikerül. 

Faápolás erős idegzetűeknek

Bizony, megkezdődtek a kerti munkák, legelsőként a fák rendbehozatalába fogtunk bele. Beüzemeltük a motorfűrészt, előkerültek a metszőollók meg az ágvágók. Hullottak a fölös gallyak, a beteg kéregrészek, és lassan megtisztultak a fák. A hulladék ágak mentek a tűzre, a permetező is előbújt a sufniból, a fákat lemosózandó. Azért bevallom, nekem ennél a munkánál nem kellett agyonszaggatnom magam, ezt a munkát szívesen rápasszoltam a család férfijaira.  Helyette elég volt bőven a kölökkorú paprikapalántákkal piszmognom, meg egy régi könyvben bogarásznom. Ez a már korábban is említett Hasznos tudnivalók című kötet, amelyet Fáy András 1826-ban gyűjtögetett össze, és a boldog utókor 1986-ban, a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában ismét közzétett. A könyv „Kertészi jegyzetek” című fejezete nem kevés tanácsot sorol fel, hogyan tehetjük bővebben termővé kertünk ifjabb és idősebb fáit. Módszerei meglehetősen „bio”-nak számítanak, de kivitelezése csak erős idegzetűeknek ajánlott,szigorúan gázálarc használata mellett!

a vén gyümölcs-fákat élesztő szer.

Tudva lévő dolog, hogy az állati trágya, ki-vált a friss, az élő fáknak nem igen hasznos; de kivált a kemény hajúaknak többnyire halálos, se ez annál inkább, mennél tüzesebb a trágya és fiatalabb a fa. Mind az által a vén aggott gyümőlcs-fáknak, kivált a lágy-hajúaknak, kis mértékben nem csak hasznos, de valósággal szükséges az állati trágya, mellyet a többek között kis mennyiségbe így concentrálj: t.i. végy fél rész ganaj-levet, és ugyanannyi vizelletet, s egy rossz fazékban főzd-le annyira, hogy csak harmada maradjon. Ebből csak egy ittzényit tőlts esztendőnként a fa töveire, s az csudálatosan megújul.

Gyümölcs-fák allját kövéritő trágya, hogy termőbbek legyenek.

Mindenféle döglött marha, vagy juh csontjait apróbbra törvén elegendő vízzel addig főzd, míg gondolod, hogy a lév meg-kocsonyásodott. Ezen kocsonya-lével kell a fák allját meg-önteni, s igen termők lesznek. De akármi állatnak a vére-is igen hasznos, és különös jó trágya; t.i. őszszel és télen, mindenféle állatnak, mely házadnál meg-ölettetik, a vérét szedd-meg, s öntsd a fák-tövei körül. Igen fogja nevelni gyümölcseid nagyságát. Ugyan ezen trágya neme hasznos a spárga nemekre-is.

Fát termékennyé tenni

Egy régi Hordóba tőlts tehén-ganéjt, és vizelletet, s vegyíts közibe meszet, és kémény-kormot.  Ezen vegyítékből tölts-meg egy edényt, s tedd azt közel a fához, aztán posztó-széllel csavargasd-körül a fa alját, s  a végeit amannak ereszd az edénybe, hogy a nedvesség közösülésbe legyen a fa kérgével. Második mód pedig az: hogy őszszel vagy tavaszszal a tehén ganajos vizelletet mész vízzel (t.i.amelly víz a mész oltás után, a mész felett lebeg) és korommal fel-egyelítvén, a fák derekait jól mosd-meg. Ez a vegyíték a férgeket is el-öli.

Hasonló hasznos tippeket már a Csudabio című posztban is olvashattatok. S hogy elménk is pallérozódjon, hasonló eljárást – igaz, nem kerti praktikaként – szépirodalmi kivitelben is tanulmányozhatunk.

Hogy ezeket a kerti fortélyokat valaha bárki is kipróbálta volna, erősen kétlem. Ti képesek lennétek rá?

Négyszirmú hóvirág

Most már hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a Duna jegén mászkáltunk. A márciusi melegedés teljesen magával vitte a jeget, s meghozta a hóvirágokat. Neki is indultunk alaposabban körülnézni tavaszügyben. 

A gyékények buzogányai már foszladoznak a Duna sekély partjain.

A hóvirágok szokásuk szerint fehér mezővé varázsolták az az erdő alját.

Kis kirándulásunk legkülönösebb látványossága a négyszirmú hóvirág. Nem tudom, a négylevelű lóhere hogyan függ össze a szerencsével, de nekünk ezzel a különös kis lénnyel bizony nagy szerencsénk volt.

 

 A vízbe dőlő, haldokló fákon nagy csomókban éldegélnek a sárga gévagombák.

 

Van, ahol a vízbe dőlt öreg fűzből már semmi sem látszik, égnek fordult gyökere kiáll a vízből, nagy szigetet képez. Felfelé ágaskodó vesszői így is kihajtanak. 

 Ahogy a nap lefelé halad az útján, válik az erdei ösvény egyre titokzatosabbá.

 

Cappuccino szelet

Alapja 6 tojásos kakaós piskóta, amelynek készítése közben a felvert tojássárgájához 2 ek. kakaóport kell keverni, a tojásfehérjéhez 4 ek. lisztet. A tojássárgáját 4 ek cukorral vertem fel, a fehérjéhez 2 ek. házi készítésű, valódi vaníliarúddal ízesített porcukrot.
A krém :
A sütés előtti napon a 4 dl habtejszínben felolvasztottam 1 tábla csokit és 2ek instant kávét. Rozsdamentes edényben az anyagot kb. 60-70 fokra melegítettem fel. (Sajna a konyakot kifelejtettem belőle, de az ízének jót tett volna:-)) A krémalap 1 napig a hűtőben érlelődött. A krémet másnap a habverővel felvertem, 2cs. habfixálót tettem bele, majd a kettévágott piskóta egyik felére rákentem.
2 dl tejszínt 4 evőkanál házi vaníliás cukorral géppel felvertem, házi vaníliacukorral és 1cs habfixálóval, és a csokis-kávás tejszínhab tetejére kentem.

A piskóta másik felével lefedtem, és a tetejét lecsokiztam fehér és étcsokival. Először a külső háromszögeket fehér csokival lekentem, majd a közepét étcsokoládéval.Ha valaki kedvet kapott hozzá, annak jó étvágyat kívánok!

Márciusi start

Most már a kezdet közepén vagyunk, ennek jele, hogy ágyást takarítunk, lövészárkokat és bombatölcséreket ásunk az amúgy is huplis talajba. Bokrokat csereberélünk oda-vissza és ültetünk át ezerrel, azután pedig szemlélődünk a fagykár jelei után kutatva. Át-meg átforgatjuk a vetőmagos dobozkát, dughagymát veszünk a piacon, meg olajos mészkénlét a lemosó permetezéshez a növénypatikában. 

Fújkáljuk és legyezzük a nyurga salátamagoncokat az ablakládában. Kint pedig gyönyörködünk a sok erőteljes spenótnövénykében és csóváljuk a fejünket az erőtlen és gyatra jégsaláta láttán. Bizakodunk, hogy a benti talán még utolérheti a kintit. Figyeljük a fűszerágyást, örülünk a friss petrezselyemzöldnek és a kétcentis levélkéket tüstént beleszórjuk a zöldborsófőzelékbe. Csodálkozunk a harminc helyre szétpalántázott snidlingen, aztán rájövünk, hogy eddig bizony minden évben neveltünk, és nem bánjuk. Megmetsszük a zsályát és alóla kilószám szedjük ki a zárt házú, tehát eleven csigákat. (Az üres csigaházat erőnek erejével kiráncigáljuk a gyerek szájából). 

 A századik kört rójuk felváltva a metszőollóval, satnya és befelé növő gallyak után kutatva.  Kémlelünk a telelőben és tervezzük a lepakolás menetrendjét és egyezkedünk a sógorral különféle bonyolult szívesség-és csereügyletekbe bonyolódva, amelynek fő tárgya a robikapa kölcsönzése meg tűzifahordás. A végén aztán nyögünk, hogy izomláz meg tavaszi fáradtság. 

 Közben az íriszek és tulipánok kipattannak a földből, egyszerre bordós, sárgás és zöldes színben.

Megzöldülnek a mohák a gyep közt és a járdarésben, kizöldül a fű, bezöldülnek a roggyant és csúnya, bebarnult smaragdtuják, amelyeknek így könnyebb megbocsátani. A kövirózsák színe is élet-telibb már.

Tombol a mogyorószerelem, a fiúk hónapok óta tartó és lassan lekonyuló-lelohadó udvarlására lassan piros bibenyújtással válaszolnak a termős barkák.

Az udvarlás eredményeképpen felcsillan a finom, ropogós házi mogyorós csoki elkészítésének nem is alaptalan reménye. 

 

A hóvirágok sokan vannak és szépen terjednek, az évelők eltakarított, száraz lombja alatt örömmel látjuk az erőteljes tőlevélrózsákat. Boldogok vagyunk az első ibolyalevelek láttán. Kapával a kezünkben ítéletet hozunk több száz áttelelt egynyári szarkaláb életéről, mint egy kényúr.

Figyeljük a rügyeket: a gyöngyvessző elfagyott, megbarnult levélkéi helyett százszor erőteljesebbek pattantak elő az elmúlt néhány enyhébb nap alatt. Blogírás közben a csukott ablakon át felváltva hallatszik be a kár-kár meg a nyitnikék...

A Nagy Ágyalakítás

Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna. 

Nemrég eljött az a pillanat, hogy  a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot. 

Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a párommal kiötlöttük, hogy egy ágyból kettőt csinálunk: a kiságyból némi megerősítéssel és pótlábak felszerelésével oldalkocsit a mi hálónkba, a kiszerelt rácsot pedig felerősítjük a fotelágy oldalára.

Szerelés közben: 

Az "oldalkocsi" ilyen lett üresen és tele:

A gyerekszoba pedig most ilyen:

 

Az átalakítás nem került még ezer forintba sem: négy fém derékszög, 16 csavar és két kb. 25 centis fenyőlécdarab kellett hozzá. Mégy egy fehér, fenyőléccel szegett rongyszőnyeg falvédő hiányzik, meg egy kicsi tesó Andriskának :-)