Dunazug

Bár az idei tavasznak még igencsak az elején járunk, mégis elindultunk egy kis kirándulásra, hála a gazdasági válság miatti szabadságnak. Esztergom környékét jártuk be hármasban, babával.


 Strázsa-hegy

Esztergomot őrzi ez a nem túl magas hegyecske, a Pilis legnyugatibb nyúlványa. Csúcsáról valóban kiválóan szemmel lehet tartani a várost és a tőle északra-nyugatra-délre elterülő vidéket, így nem csoda, hogy hosszú ideig katonai jelentősége volt. Most a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében áll, tanösvényt alakítottak ki rajta.  Távolról csak dombocskának látszik, de lejtői helyenként akár 45°-ban is emelkednek, jó túracipő kell az 1200 m hosszú ösvény bejárásához. Az út jelentős része szerpentinszerűen kígyózik.

Látnivalói (szezonban) a gyurgyalagok telepe, gyíkok, nádirigók. Velük még nem találkozhattunk.

De a mohák, csipkebogyók, zölden áttelelt tölgycsemeték azért megragadták a szemet.

 

A hegy oldalában sebként mutatkozik az a sziklás rész, ahol régen a katonák kommandózhattak, ez most a fali gyíkok élőhelye.

 

A hegy tetején, egy kis fennsíkon kilátótornyocska álldogál, ami most még zárva volt.

A tövéből pompás kilátás nyílt a városra és a Suzuki-gyárra, a készleten álló sok-sok kocsival.

 

A keleti-északkeleti irányban nyújtózó Pilis vonulatát is megcsodálhattuk

 

Esztergom

Gondolom, aki járt itt, úgy van ezzel a szép és ősi kisvárossal, hogy sokkal jobb sorsot érdemelne. A közelmúlt problémái meglátszanak a városképen: sok a takarítatlan, csikkes-faleveles rész, a romos vagy felújításra szoruló épület. Azért persze rengeteg a gyönyörű részlet is. 

Padok a sétálóutcán:

Babits szobra:

Dömös

Tettünk egy kellemes kis gyalogtúrát Dömösről a Rám-szakadék felé a Malom-patak völgyében. A falu szélén egy karámban vígan mutogatták magukat a szamarak, birkák, kecskék Andris nagy örömére.

Botrány!! Fekete bárányok nyilvános szoptatása!! :-))

Ez a láncos kecskebak igencsak gondolkodóba ejtett. Bizonytalan az identitása. Vajon rocker vagy punk? Népszámlálóbiztoshoz méltóan politikailag korrektül fogalmazva feltettük neki a kérdést, de csak annyit mondott meeeeee, és méregetett a kocka pupilláival. Olvasóim segítségét kérem a meeeeeghatározásban.

Volt azért hófehér kecske is, ő a kecskeangyal szerintünk.

 A völgy eléggé fagyzugos, a patak is sok helyütt a jég alatt csordogált, ennek ellenére már megpillantottuk az első téltemetőt.

Milyen látnivalókat ad még ez a könnyen járható sétaút?

Erodálódó partoldalakat, kapaszkodó fagyökereket.

Kis zuhogókat, különös jégfigurákkal.

Télizöldet és sok, üdezöld mohát, páfrányt.

Holt fákat, amelyek élőhelyet adnak gombáknak, rovaroknak.

A völgyecske közepénél találhatjuk meg a Szentfa-forrást és kápolnát, egy múlt századi Mária-jelenés kedves emlékét. A kis kegyhelyet most is sok friss virág díszíti. A forrás neve a század történéseit tükrözi. Volt Szent Margit-, Kaincz Rudolf-forrás is, most épp Szentfa-forrásnak hívják.

Ez a hely azonban nemcsak a hívők búcsújáróhelye. A szép emlékű Budapest Televízióból ismert Magyar-Kovács András táltos (tudjátok, aki meglátja az ágyunk alatti vízeret a tévén keresztül) iskolája és műhelye alakított ki egy pihenőhelyet? kultuszhelyet?

 

 

Emese anyánk Szent Mártonnal, Mária Magdolna pedig Szent Miklóssal szomszédol.

Élő és halott fa párban.

Dobogókő

Nagyon kiépített hely, még a hidegben is sok turistával. Útjai babakocsi-kompatibilisek lettek volna, ha nem borítja őket olvadó-visszafagyó, tömör jeges hó. Ami miatt mégis nagy élmény volt látni ezt a helyet, a Dunára és a környező hegyekre nyíló pazar kilátás.

Megint a táltosok...Komoly kultuszhelyük van Dobogókőn is.

A beteg bükkökön farontó gombák üldögélnek a hidegben.

Az erdő talaját még csaknem összefüggő hó borítja.

És íme, a hegyek, a vizek, a csodás kilátás:

Megpihentünk az Eötvös-pihenőházban, ahol a magyar turistáskodás számos relikviáját őrzik. Most vendéglő üzemel az épületben, de a helyszínen kiállított régi fotókon még tehenek legelésznek a hegytetőn... Egy helybélivel beszélgetve kiderült, hogy Dobogókő eredeti hagyományai szerint a csóri értelmiségiek kirándulóhelye volt, nem ám milkós menedzserképzéseké, meg szeretőiket wellnesshotelben bújtató-kiélvező vén fukszosoké... No, de hát változik a világ.

A Magyar Turista Egyesület korabeli, gyopáros címere:

Kifagytak

Bár már korábban szemléztem a kertet, és megállapítottam, hogy a rekordhideg sem tett kárt a növényeimben, ez a kijelentés meglehetősen elhamarkodott volt. Az enyhüléssel több, épnek látszó növény nem hajtani kezdett, mint ahogy az egy jóravaló salátától vagy máktól elvárható, hanem rohadni. Úgy összerogytak, mint a hűtőkamrás import rózsa a ballagási csokorban a tűző napon.

Az őszi máknak a fele hiányzik. A nagyobb rögök fagyvédett árnyékában kis csomókban megmaradtak a növények, a síkabb részeken viszont csak málló maradványaik találhatóak.

A saláta is eléggé kiábrándítóan fest, azonban a kis növények közepe üde világoszöld, csak a fagyott részek barnák. Ha megenyhül, szerintem gyors fejlődésnek indul a sok, edzett magonc.

Az áttelelő kelkáposzták és leveles kelek igen csúnyák, megbarnultak, szerintem a többségük kifagyott.  Igaz, egy részéről hanyagoltam a téli takarást.(Tavalyelőtt háló, illetve fűrészpor alatt indultak neki a télnek, és ilyen hideg nem is volt. Azt se tudom megállapítani, hogy a sok rohadt levél közt él-e a hajtáscsúcs, és lehet-e remélni, hogy valamikor hajtani fog a növény.

Ami igazából jól áttelelt, az a póréhagyma, még ha vékonyak is a kis hagymák, ez már szedhető.

 Idén a telelő hagymákat (és összességében minden átteletetésre szánt növényt) korábban kell kiültetnem,hogy őszre jobban megerősödjenek, megvastagodjanak. Télen nem növekedtek semmit úgysem, csak elvannak a földben frissen. Tavasszal meg nem lesz idejük növekedni, mert megesszük őket. 

Ez a telelő növény tehát sikerrel tűrte a hideget. Jól boldogult még a spenót is, ez már hajt, de a szedni érdemes mennyiségtől ez még messze van. Rá is ér még, hogy teremjen. Takarosan bírta a hideget még a fokhagyma is.

Most aztán elmélkedhetek, hogyan pótoljam ki a kifagyott növényeket.  A salátaágyást palánták lakásban való nevelésével szeretném felújítani. Azt hiszem, a káposztaféléket a sorsára hagyom, ami megél, megesszük, ha kifagyott, a helyére ültetek valami mást pár héten belül. A fokhagyma egyes gerezdjeit a varjak kiették, itt a hézagokba beledugok majd egy-egy cikket.  A nagy kérdés a mák, vannak az ágyásban méteres részek, ahol teljesen hiányoznak a növények. Úgy  gondoltam, hogy ezekbe a hiányos részekbe tavaszi mákot fogok vetni.  Sajnos az ágyás képe így kissé „saláta” lesz, az őszi mák már rég gubóban lesz, mire a tavaszi bimbózni fog, de azt meg nem tudom megcsinálni a tavaszi helyszűke miatt, hogy külön ágyásba rakjak még két sor mákot. A telelőzöldség – ágyás így elég trehány képet fog mutatni: a különféle fejlettségi fokú, azonos fajtájú növények kusza halmazát. Azért remélem, hogy a növények a beígért enyhülés megérkeztével gyors fejlődésnek indulnak, a hiányosságok pótlása pedig minél hamarabb sikerül. 

Faápolás erős idegzetűeknek

Bizony, megkezdődtek a kerti munkák, legelsőként a fák rendbehozatalába fogtunk bele. Beüzemeltük a motorfűrészt, előkerültek a metszőollók meg az ágvágók. Hullottak a fölös gallyak, a beteg kéregrészek, és lassan megtisztultak a fák. A hulladék ágak mentek a tűzre, a permetező is előbújt a sufniból, a fákat lemosózandó. Azért bevallom, nekem ennél a munkánál nem kellett agyonszaggatnom magam, ezt a munkát szívesen rápasszoltam a család férfijaira.  Helyette elég volt bőven a kölökkorú paprikapalántákkal piszmognom, meg egy régi könyvben bogarásznom. Ez a már korábban is említett Hasznos tudnivalók című kötet, amelyet Fáy András 1826-ban gyűjtögetett össze, és a boldog utókor 1986-ban, a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában ismét közzétett. A könyv „Kertészi jegyzetek” című fejezete nem kevés tanácsot sorol fel, hogyan tehetjük bővebben termővé kertünk ifjabb és idősebb fáit. Módszerei meglehetősen „bio”-nak számítanak, de kivitelezése csak erős idegzetűeknek ajánlott,szigorúan gázálarc használata mellett!

a vén gyümölcs-fákat élesztő szer.

Tudva lévő dolog, hogy az állati trágya, ki-vált a friss, az élő fáknak nem igen hasznos; de kivált a kemény hajúaknak többnyire halálos, se ez annál inkább, mennél tüzesebb a trágya és fiatalabb a fa. Mind az által a vén aggott gyümőlcs-fáknak, kivált a lágy-hajúaknak, kis mértékben nem csak hasznos, de valósággal szükséges az állati trágya, mellyet a többek között kis mennyiségbe így concentrálj: t.i. végy fél rész ganaj-levet, és ugyanannyi vizelletet, s egy rossz fazékban főzd-le annyira, hogy csak harmada maradjon. Ebből csak egy ittzényit tőlts esztendőnként a fa töveire, s az csudálatosan megújul.

Gyümölcs-fák allját kövéritő trágya, hogy termőbbek legyenek.

Mindenféle döglött marha, vagy juh csontjait apróbbra törvén elegendő vízzel addig főzd, míg gondolod, hogy a lév meg-kocsonyásodott. Ezen kocsonya-lével kell a fák allját meg-önteni, s igen termők lesznek. De akármi állatnak a vére-is igen hasznos, és különös jó trágya; t.i. őszszel és télen, mindenféle állatnak, mely házadnál meg-ölettetik, a vérét szedd-meg, s öntsd a fák-tövei körül. Igen fogja nevelni gyümölcseid nagyságát. Ugyan ezen trágya neme hasznos a spárga nemekre-is.

Fát termékennyé tenni

Egy régi Hordóba tőlts tehén-ganéjt, és vizelletet, s vegyíts közibe meszet, és kémény-kormot.  Ezen vegyítékből tölts-meg egy edényt, s tedd azt közel a fához, aztán posztó-széllel csavargasd-körül a fa alját, s  a végeit amannak ereszd az edénybe, hogy a nedvesség közösülésbe legyen a fa kérgével. Második mód pedig az: hogy őszszel vagy tavaszszal a tehén ganajos vizelletet mész vízzel (t.i.amelly víz a mész oltás után, a mész felett lebeg) és korommal fel-egyelítvén, a fák derekait jól mosd-meg. Ez a vegyíték a férgeket is el-öli.

Hasonló hasznos tippeket már a Csudabio című posztban is olvashattatok. S hogy elménk is pallérozódjon, hasonló eljárást – igaz, nem kerti praktikaként – szépirodalmi kivitelben is tanulmányozhatunk.

Hogy ezeket a kerti fortélyokat valaha bárki is kipróbálta volna, erősen kétlem. Ti képesek lennétek rá?

Négyszirmú hóvirág

Most már hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a Duna jegén mászkáltunk. A márciusi melegedés teljesen magával vitte a jeget, s meghozta a hóvirágokat. Neki is indultunk alaposabban körülnézni tavaszügyben. 

A gyékények buzogányai már foszladoznak a Duna sekély partjain.

A hóvirágok szokásuk szerint fehér mezővé varázsolták az az erdő alját.

Kis kirándulásunk legkülönösebb látványossága a négyszirmú hóvirág. Nem tudom, a négylevelű lóhere hogyan függ össze a szerencsével, de nekünk ezzel a különös kis lénnyel bizony nagy szerencsénk volt.

 

 A vízbe dőlő, haldokló fákon nagy csomókban éldegélnek a sárga gévagombák.

 

Van, ahol a vízbe dőlt öreg fűzből már semmi sem látszik, égnek fordult gyökere kiáll a vízből, nagy szigetet képez. Felfelé ágaskodó vesszői így is kihajtanak. 

 Ahogy a nap lefelé halad az útján, válik az erdei ösvény egyre titokzatosabbá.

 

Cappuccino szelet

Alapja 6 tojásos kakaós piskóta, amelynek készítése közben a felvert tojássárgájához 2 ek. kakaóport kell keverni, a tojásfehérjéhez 4 ek. lisztet. A tojássárgáját 4 ek cukorral vertem fel, a fehérjéhez 2 ek. házi készítésű, valódi vaníliarúddal ízesített porcukrot.
A krém :
A sütés előtti napon a 4 dl habtejszínben felolvasztottam 1 tábla csokit és 2ek instant kávét. Rozsdamentes edényben az anyagot kb. 60-70 fokra melegítettem fel. (Sajna a konyakot kifelejtettem belőle, de az ízének jót tett volna:-)) A krémalap 1 napig a hűtőben érlelődött. A krémet másnap a habverővel felvertem, 2cs. habfixálót tettem bele, majd a kettévágott piskóta egyik felére rákentem.
2 dl tejszínt 4 evőkanál házi vaníliás cukorral géppel felvertem, házi vaníliacukorral és 1cs habfixálóval, és a csokis-kávás tejszínhab tetejére kentem.

A piskóta másik felével lefedtem, és a tetejét lecsokiztam fehér és étcsokival. Először a külső háromszögeket fehér csokival lekentem, majd a közepét étcsokoládéval.Ha valaki kedvet kapott hozzá, annak jó étvágyat kívánok!

Márciusi start

Most már a kezdet közepén vagyunk, ennek jele, hogy ágyást takarítunk, lövészárkokat és bombatölcséreket ásunk az amúgy is huplis talajba. Bokrokat csereberélünk oda-vissza és ültetünk át ezerrel, azután pedig szemlélődünk a fagykár jelei után kutatva. Át-meg átforgatjuk a vetőmagos dobozkát, dughagymát veszünk a piacon, meg olajos mészkénlét a lemosó permetezéshez a növénypatikában. 

Fújkáljuk és legyezzük a nyurga salátamagoncokat az ablakládában. Kint pedig gyönyörködünk a sok erőteljes spenótnövénykében és csóváljuk a fejünket az erőtlen és gyatra jégsaláta láttán. Bizakodunk, hogy a benti talán még utolérheti a kintit. Figyeljük a fűszerágyást, örülünk a friss petrezselyemzöldnek és a kétcentis levélkéket tüstént beleszórjuk a zöldborsófőzelékbe. Csodálkozunk a harminc helyre szétpalántázott snidlingen, aztán rájövünk, hogy eddig bizony minden évben neveltünk, és nem bánjuk. Megmetsszük a zsályát és alóla kilószám szedjük ki a zárt házú, tehát eleven csigákat. (Az üres csigaházat erőnek erejével kiráncigáljuk a gyerek szájából). 

 A századik kört rójuk felváltva a metszőollóval, satnya és befelé növő gallyak után kutatva.  Kémlelünk a telelőben és tervezzük a lepakolás menetrendjét és egyezkedünk a sógorral különféle bonyolult szívesség-és csereügyletekbe bonyolódva, amelynek fő tárgya a robikapa kölcsönzése meg tűzifahordás. A végén aztán nyögünk, hogy izomláz meg tavaszi fáradtság. 

 Közben az íriszek és tulipánok kipattannak a földből, egyszerre bordós, sárgás és zöldes színben.

Megzöldülnek a mohák a gyep közt és a járdarésben, kizöldül a fű, bezöldülnek a roggyant és csúnya, bebarnult smaragdtuják, amelyeknek így könnyebb megbocsátani. A kövirózsák színe is élet-telibb már.

Tombol a mogyorószerelem, a fiúk hónapok óta tartó és lassan lekonyuló-lelohadó udvarlására lassan piros bibenyújtással válaszolnak a termős barkák.

Az udvarlás eredményeképpen felcsillan a finom, ropogós házi mogyorós csoki elkészítésének nem is alaptalan reménye. 

 

A hóvirágok sokan vannak és szépen terjednek, az évelők eltakarított, száraz lombja alatt örömmel látjuk az erőteljes tőlevélrózsákat. Boldogok vagyunk az első ibolyalevelek láttán. Kapával a kezünkben ítéletet hozunk több száz áttelelt egynyári szarkaláb életéről, mint egy kényúr.

Figyeljük a rügyeket: a gyöngyvessző elfagyott, megbarnult levélkéi helyett százszor erőteljesebbek pattantak elő az elmúlt néhány enyhébb nap alatt. Blogírás közben a csukott ablakon át felváltva hallatszik be a kár-kár meg a nyitnikék...