Vízkő, gépek, tisztítószerek

Hónapok óta kísért ez a téma, utánajártam annak egy kicsikét, amit a saját káromon tanultam a vízkeménységről. Nem is gondolnánk, milyen jelentős mértékben képes befolyásolni egy zöld(ülő) háztartás  életét a sok vízben lebegő magnézium- és kalciumion. A mosó- és mosogatógépek, a vízforralók, gőzölős vasalók működését károsíthatja a víz ásványianyag-tartalma.

A víz keménységét az abban található kalcium- és magnéziumvegyületek okozzák, amelyeknek csak egy része távolítható el forralással. Ezek az anyagok rontják a tisztítószerek (főleg a szappanfélék) tisztító hatását, vízkőlerakódásokat hagynak hátra a gépek meleg vízzel érintkező felületein Hogy az ország egy adott területén mennyire kemény a víz, könnyen kideríthetjük egy vízkeménységi térkép segítségével.

A gépek közül a vasalók és vízforralók vízkőmentesítése viszonylag egyszerű feladat. Közismert, hogy az ecetsav vagy a citromsav (citrompótló tabletta) könnyen megszünteti a lerakódásokat. 

A mosógépeknél is működik az ecetes módszer az mint vízkőtelenítő. Öblítésre is megfelel, közömbösíti a lúgos mosószermaradványokat. A mosószappanos, szappanoldatos mosásnál is hasznos, ha mosószódát adagolunk a szappan mellé, mivel az is vízlágyító hatású. Így nyugodtak lehetünk, hogy sem magunkat, sem a környezetet nem terheljük meg agresszív vegyszerekkel, emellett a vegyszerköltség is töredékére csökken. Apropó, mosógépek: kiderült a Calgont gyártó cégről, hogy megtévesztő reklámokkal etette meg a nagyérdeműt, meg is bírságolták érte tisztességgel. 

A szappanokkal kapcsolatban azt tapasztaltam, de ezt már azt hiszem, a háziszappanos posztban említettem, hogy a pontosan kimért lúgkő a közönséges csapvízben nem oldódik fel teljesen, kemény lerakódást okozott a keverőedényben, emiatt csökkenteni kellett az adagolt zsiradék mennyiségét. A szappanok sem tudják a hatásukat kifejteni a kemény vízben, a magnézium- és kalciumvegyületeik, a mészszappanok undorító trutyiszerűek, később pedig megkeményednek és belerakódnak a lefolyócsövekbe, ezek is lehetnek az okai a dugulásoknak. 

A mosogatógépeknél a vízlágyító a konyhasó, aminek hiányát bizony komolyan kell venni a gép és az edények érdekében. Öblítőnek itt is beválik az ecet. A tisztítószerek kiváltására jó tippeket olvastam Ökoanyunál a citromsav-szódabikarbóna keverékről.

Itt a tabik körül bűzlik szerintem a nagy átverés, a mi mosogatógépünk kezelési útmutatója például kizárólag saját felelősségre javasolja a többfunkciós tabletták alkalmazását, amelyek különben is csak bizonyos vízkeménységi viszonyok között működnek! Emellett a préselt tabletták sokkal nehezebben oldódnak fel, mint a por/folyadék alapúak, ezért a tabis program 30%-kal több áramot és vizet fogyaszt, mivel forróbb vízzel tovább mosogat és többször öblít, mint az öko program. A tabis program ráadásul kerek egy órával hosszabb, mint az öko, az eredményük pedig  szinte egyforma. Ha foszfátmentes mosogatóport használunk a gépbe (általában ennek nagy része mosószóda), kellő mennyiségű sóval és ecettel, a gépet és a környezetet is kíméljük. A tabik alatt az alsó polcon szoktak lenni a boltokban a gépi mosogatóporok, ha valaki ilyet keres, az áruk is sokkal barátibb, mint a tablettáké. A mosogatógépben a vízkő a karok fúvókáit tömítheti el, ezt mi időnként ki szoktuk csavarozni és a kis gyerekkádban ecetes vízbe beáztatni éjjelre. Reggelre a karok is és a kád is megtisztulnak, ez a 2in1, nem a tabi. 

Összegezve: a gépeknek, csöveknek inkább az ecet, a szóda a barátja a vízkő szempontjából, mint a vegyszerek. Az ecet azért működik ilyen jól tisztítószerként, mert rengeteg mindent képes feloldani. A só, szóda és szódabikarbóna pedig a vízkő magnézium- és kalciumionjait vízben jól oldódó nátriumionokra cseréli. Ez magyarázza a hatásukat.

A citromsavas-szódabikarbónás gépi mosogatásról
Tegnap, 1013. január 17-én teszteltem ezt a módszert. A napi rékas a kétfogásos ebéd és egy virslis reggeli során elhasznált edényeket tartalmazta, plusz a vacsorához használt három kistányért. A mosogatószer-adagolóba 2 teáskanál (14 g) citromsavat és 1 teáskanál (7 g) szódabikarbónát töltöttem.  Az öblítő rekeszben még volt a héten beletöltött ecetből. A sótartály visszajelzője mg nem jelzett sóhiányt. 45°-os eco programot választottam a mosogatáshoz. 
A gépbe a következő edényeket tettem: 1 db leveses fazék, amiben tejfölös raguleves főtt, 1 db fazék, amiben túrógombóc főtt, 1 db kislábas, amelyben virsli főtt, 1 db túrógombóc masszájával szennyezett keverőtál, egy darab tálalótál, egy darab kekszmorzsába forgatós tál, egy kis fém keverőtál, 6 koszos kistányér, köztük 3 mustáros (ez elég nehezen jön le mosogatógéppel, főleg, ha rászáradt), 4 lapostányér, 2 mélytányér, 4 gyerektálka, 2 kávésbögre, sok vizespohár, szűrő- és merőkanalak, kések, plusz a tele evőeszközös kosár. 
Eredmény: semmivel sem rosszabb, mint a korábban használt DM-es tabi. Egy mosogatás ára mindössze 14 forint  és nem távozott a házból foszfáttartalmú szennyvíz. Jó módszer, merem ajánlani az átlagosan szennyezett edényekhez. Húsleveses fazék, zsíros tepsi mosogatásánál is kipróbálom hétvégén, erről majd később.

Év végén...

Hát igen, évek óta ilyenkor szoktam előrukkolni kertészeti szentfogadalmaim változatos fajtáival, aminek 70 %-át úgysem tudom megvalósítani az eljövendő évben. Nem is értékelgetek meg fogadkozok, úgysincs értelme. 

Tegnap rájöttem, hogy az idei évről tulajdonképpen egész sokat írtam a kertes naplómba, ötven oldalt! Igaz, abból tíz oldalt legalább mindenféle maglisták meg a kertről felfirkált skiccek teszik ki, és másik tíz oldalon saját illusztrátorom tevékenykedett!

A kerti idill különféle változatait Nyunyi szemléletesen ábrázolta, az ihletet természetesen az udvarunk és kertünk adta. Van kép tyúkról a ganédombon, a fűben rágózó kislányról, a varázstündérekről esős és száraz időben, öntözőkannás fényképező anyukáról, aki a gazban hasal (na, ez nem publikus... :-)   )

Úgy gondolom, januárban majd mazsolázgatok a tavalyi jegyzetekből. Talán tanulságos lesz.

Egyvalamit mindenképpen szeretnék jövőre kipróbálni, nevezetesen a "normál" szamóca magról nevelését. A Ruyanát meg a Rügent gond nélkül felneveltem és kiültettem a kertbe, ezért bízom benne, hogy sikerül más fajtákkal is. Egy tetszetős paraszteper-szemről szedtem magokat, és a talált leírás alapján, de januári vetéssel megpróbálok palántát nevelni. Nincs ugyanis senki ismerősöm, akitől palántát kaphatnék, de ezzel a módszerrel egy év alatt megduplázhatnám az általam annyira kedvelt gyümölcs termőterületét a kertben. Jóravaló szamócanövényt venni meg nagyon drága, és sok helyen csak 100 darabtól árulják. Folytonérőt szeretnék még szerezni valahonnan, de az is majdnem csak katalógusáruházban vagy a sógoroknál, legközelebb Nezsiderben kapható szintén horror áron. Marad a mag, bízom benne, hogy menni fog. Hiszen öreganyáink sem csinálták máshogy.

Egy ötlet került elő a közelmúltban még a kerttel kapcsolatban. Hédi kicsinyelli a kertjét, de nagyon nem tudja növelni már a területét a saját háza táján. Felmerült az, hogy a mi kertünkből csippentene le magának művelésre. Szerintem célszerűbb lenne az általam vetett mennyiségbe belevenni azt, amire neki szüksége van, nem pirinkó parcellákra szétszabdalni a kertet. Együtt (sőt még együttebb) talán könnyebben, tökéletesebben  sikerülne a veteményeket nevelgetni.  Erről még beszélni fogunk, és ez is alakít majd a kert elrendezésén tavasztól. Így jövőre nagyobb változások lesznek ismét kicsi birodalmunkban. Új fák, új növények, új fazon... hű, bele se merek gondolni. 

Fogadkozás helyett így inkább boldog, eredményekben, jó egészségben és szép termésben gazdag új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! 

Meglepő fehér karácsony

 Múlt vasárnap elkezdett hullani a hó, meghozva az ünnepi hangulatot Hédinek. A havazás estefelé azonban átváltott zuhogó esőbe. Az időjósok által hozzánk beígért 4-9 helyett mínusz 1 fok lett. Sejteni lehetett, mi lesz 24-én reggelre.

Szokás szerint felébredtem háromnegyed hatkor, de még lustálkodtam jó darabig. Feltűnt, hogy egy kocsit se hallok menni, csak egyszer volt valami fékcsikorgás-szerű hang. Hát elég volt kinézni, megtudtam az okot. Olyat, amit eddig még életemben nem láttam.
A kinti világ minden porcikáját tükörsima, vékony jégréteg borította. Mintha üvegburkolatot kapott volna minden, megszépítve a legrondább, fonnyadó növényeket is.
Ez a leszáradt komló jeges szövevénye:

Himalájai selyemfenyő:

Hársak:

Iszalag:

Hédiék egész udvara a mirelit világ csodabirodalmává változott. Az utolsó virágok, termések csillogó burokba öltöztek:

Eddig még meg nem fagyott levendulavirágok a jégkéreg alatt:

Meténgek:

Túróvirág (azt hiszem, hogy kenyérbélcickafarknak is hívják):

Még a gazok is megszépültek:

Jégcsapfüzérek farkasfogai a pergolán:

Ez a kép pedig rejtvény tesómnak: találja ki, mi az, ami a jégburok alatt van, és hol van a kertjében?

A fenyőfákon is jégcsapok csüngtek. Hédiék ezzel különösen pórul jártak. Egyik kis takaros ezüstfenyőjüket ásták ki karácsonyfának beültetve egy nagy cserépbe, kigondolva, hogy ünnepek után visszaültetik majd a kertbe. A fát Jani gondosan kikészítette a teraszra még 23-án, de az éjjeli ónos eső végett a karácsonyfajelölt is megkapta a jégburkot. 

Szegénykéim 24-én a fát nem díszítették, hanem olvasztották... Kint makacsul fagyott, így a jégcsapok nem váltak vízzé, kénytelenek voltak a lakásba bevinni a fát, hogy díszíthető legyen, aztán szaloncukorevés, főzőcskézés, lustálkodás és karácsonyi dalok helyett több vödör vizet mostak fel. Vigasztaljon, hogy kiolvadás után gyönyörű karácsonyfájuk lett!

Veszélyes azonban ez a csillogó jégszépség. A jégpáncél alatt a rügyek nem lélegeznek, fuldoklanak, a fagyos burok még az alvó rügyeket is megfagyasztja. Nagyon bízom benne, hogy a jövő évi virágokat, terméseket meghozó rügyekben nem esett kár.

A jég súlya kifektette a bokrokat, örökzöldeket, sok helyen nagy recsegéssel tördelte az ágakat:

Az ágakon a túlhűlt víz kérge hozzáférhetetlenné tette a kis madarak számára azokat a petéket, apró falatokat, amelyeken eléldegélnek. Különösen fontos ezért, hogy ónos esőben a szokottnál bőségesebben töltsük az etetőt, lehetőleg jó zsíros falatokkal!

Az etetőt gyakorlatilag egybefüggő jéglap borította, miután ezt letörögettem, kétszer is púpig raktam a madaraknak a kajáskasznit. A máskor egész napra szánt adagot megdupláztam. El is fogyott, legyen a madárkáknak is ünnepük!

Egyvalaki azonban nem törődött a hideggel, ónos esővel, a keményre kérgesedett hóval. Ez Hédiék korábban már megemlített megátalkodott vakondja, amely úgy feltúrta az udvarukat, mintha bombáztak volna. Rendíthetetlenül túrta fel a fagyott földet a szemem láttára a hó tetejére. Szerintem itt már nem is egy vakond, hanem egy egész família tevékenykedik.

Végül néhány kép a téli, behavazott Szigetközről:

A hó a szélfogó erdősávoknál, a partokon most is megvan. Igazi fehér karácsonyunk volt tehát, de a hó mellett jéggel.

Télirózsákkal

kívánok Mindnyájatoknak békés, boldog, áldott ünnepeket!

...és kérlek, ne haragudjatok az áthallásokért...

... de találkozott néhány szál friss és szárított rózsa az idei első igazi hóval...

szóval...

Boldog Karácsonyt!

Így telt a december

Túlértünk a hónap idusán,  itt vannak az esztendő legrövidebb napjai. Lázasan készülődünk tesómmal a szép, boldog ünnepre, ezért a kert eléggé háttérbe szorult. Janin viszont megint kitört a kreativitás, ezt a kis ekét alkotta valamilyen vaslemez széléből a trakirajongó fiacskájának:

A műanyag kocsi ami húzza, nem érdekes, elvileg csak egy gagyi Ferrari.

Az enyhébb napokban megástuk a kert nagy részét. Azért döntöttünk az ásás mellett, mert a megtömődött részeken szinte minden ásónyomban ott lapult egy-egy dagi cserebogárpajor vagy hosszú tarackgyökér. Az agyagosabb részeknek mindenképpen jót tesz a lazítás, gyéríti a gyomokat is.

Már kezdünk összeszokni a papagájokkal, nevük is lett: Mazsolka és Mandulka. Az a jó, hogy a papagáj-magkeverék szotyival és zsírral elegyítve kiváló alapanyag a madárkalácshoz, a papagájokkal a kis énekesmadarak is jól járnak. 

Ami sok munkát ad, az a tűzifa rendezése, a napi-heti bekészítés a száraz, fedett teraszra, Már megrendeltük a jövő évi tüzelő egy részét, január elején hozzák elvileg. Az építkezésről megmaradt malterosládában gyűjtöm a fahamut, de rengeteg képződik, túl sok a kerthez. Főleg akác- és kőrisfa hamuja, magas káliumtartalommal. Talán lehetne hasznosítani másképp is, mint a veteményesbe szórás, mert már elég lúgos a föld a kertben.

A karácsonyfánk idén az egyik növendék ezüstfenyő lesz, már kiemeltük és cserépbe ültettük, szinte érintetlenül sikerült kiemelni a nyirkos földből a gyökérlabdáját. Remélem, jól vészeli át az ünnepeket. Bevett szándékom, hogy szerzek egy kiérdemesült lucfenyőt karácsony után és ágvágóval felaprítom a gallyait mulcsnak a bogyósgyümölcsűek számára, a la öngyógyítósdi. Erről még írok később. 

A karácsonyi asztalra idén nem készítettem, hanem kaptam lucabúzát. Nagyon-nagyon vidító a zöld kis hajtások látványa. 

A kertbe pedig beszabadult valami szédült vakond és aknamezővé változtatta a kertet. Remélem, a mocskospajorokat mind felfalta. A rengeteg kitúrt földet összetalicskázzuk az előkerti leendő virágágyásunk helyére, meg majd palántázunk is belé nemsokára. Alig várom!

A karácsonyi készülődés részeként nekilelkesedtem a házi szaloncukor-készítésnek és sikerült jól elszúrni a csemegét, meg nem kötő ragacs keletkezett vajkaramella helyett a rengeteg vajból meg barna cukorból, amit összekutyultam. Viszont csokis kekszre kenve ez a foggyilkos massza is néhány óra alatt elfogyott szerencsére. Szóval készülődünk szépen, csendesen az ünnepre mindannyian a családból. És ez olyan jó. 

Szappant a hűtőből

Az idei karácsony csináld-magad ajándéka nálunk a narancsos és levendulás házi szappan lesz. Félig már készen vannak a natúrszappanjaink, most épp érnek-száradnak a konyhaszekrény tetején. Izgalmas volt belekóstolni ebbe a kézműves technikába, amelyet valószínűleg folytatni fogunk, hiszen ár és minőség dolgában messze veri az ipari/vásári változatokat.

Kedvenc blogszomszédaink közül már jónéhány ügyködött ilyesmivel. Egyszerű kézműves ötletekkel könnyű engem fellelkesíteni, s az alapanyagok nagy része  épp rendelkezésre állt a kamrában és a mosókonyhában. Az Időtetrisz blog szappanos bekezdése és ez a fittnok.hu blogbejegyzése írta le kezdők számára is érthetően a hideg szappankészítési eljárás lényegét. Kitanultam a szappankalkulátor használatát, értelmezését meg a szükséges óvintézkedéseket is. Aztán előszedtem a dugulás óta rejtegetett lúgköves flakont, körülnéztem a spejzban, vettem akcijóóóóós kókuszvajat meg kedvező árú, de jóféle illóolajakat és nekiláttam. Keresztlányom, Juditka volt a lelkes segéd a folyamatban. A következő alapanyagokat válogattam össze, kiindulópontként használva egy tavalyi, vásáron beszerzett pazar geránium illatú natúrszappan összetételét:

Alapmassza:
500 g napraforgóolaj
250 g kókuszvaj
150 g vaj
130 g lúgkő (100% NaOH, lefolyótisztítóként vásároltuk szaniterboltban)
342 g desztillált víz

Úgy terveztem, hogy a kész masszát kettéosztom narancsos és levendulás részre, amelyeket illóolajokkal és növényi részekkel egészítek ki.  Szóval az extra összetevők a következők voltak:

Narancsos részhez:
1 (bio)narancs lereszelt héja
1 üvegcse (10 ml)édesnarancs-illóolaj

Levendulás részhez:
egy kis csokor szárított levendulavirág lemorzsolva
1 üvegcse 812 ml) valódi tihanyi levendula illóolaj

Az elkészítés fázisában mindent a bevezetőben említett két blogbejegyzés lépéssora alapján készítettem, de a faluban épp nem volt beszerezhető a desztillált víz, így a "sima", forralt szigetközi vízzel kellett beérnem, ami sajnos kemény és a lúgkő kb. 20-25 grammnyi részével nehezen oldódó üledéket képezett, ezért nem mertem a masszához hozzátenni az eredetileg betervezett 45g-nyi olívaolaj superfat-et. Talán emiatt a szappanok tapintása egyelőre icipicit zsíros, kíváncsi vagyok, mennyit változik majd ez az érés során. 

Jó kaland a szappanozás, érdemes volt kipróbálni, de legközelebb ragaszkodni fogok a desztillált vízhez. Talán végre kitanulom a kemény víz és a lúgok kémiáját...

Újabb madáretető

Nem vagyok kibékülve a mostanáig a kert fáin üzembe helyezett madáretetőkkel. A takaros kis fa etető, amellyel 2009-ben megkezdtem madáretető pályafutásomat, túl kicsi. A palacketető se nagy szám. A tavaly sírvázából kreált etetőm elég nagy volt, de előjött egy technikai hibája, nevezetesen, hogy az a tálrész, ahova a mag kikerül, és ahonnan a madarak csipegethetnek, túl kicsi. A felfüggesztő zsinegei meg igen hosszúak, a lengő szél és a szökdécselő madarak állandóan kifürödték a napraforgót az etetőből, a földről viszont nem szedegették fel (hiszen nem tyúkok ők, igaz?). A sok finom szotyi mind a pucér földön ment tönkre. Maga a "konstrukció" nem volt rossz, de az alsó tálcát a jobb használhatóság érdekében nagyobbra kell cserélni. Kerestem is hozzá a megfelelő alátétet. Olyan pincértálca-féleség lett volna jó, amely nagy, a pereme pedig magas. Na ilyen az egész háztartásunkban van egy darab, az is valamilyen Tupperware-os tál, nos ezt azért nem akartam madáretetési célra felhasználni. De miből etessek? Sok a madár, itt a nagy hideg, van napraforgóm is, de egyik etető használhatatlanabb, mint a másik.

Valami mást kellett kitalálnom madáretetéshez, ami elég nagy, erős, robusztus, masszív, nagy űrtartalmú, sok madár fogadására. Természetesen - szokás szerint - nem tudtam, miből készítsem. Igaz, hogy egy régi bútor szétszedéséből volt otthon egy nagy funérlap, de a fűrészelgetés, csavarozás stb... nem nekem való, időm sem volt hozzá. Megint valami gyors megoldásra volt szükségem. Ekkor akadt meg a szemem az udvar sarkában hentergő slagkocsidobon.
A slagkocsit tavaly tavasszal vettük valamelyik barkácsáruházban, egy darabig használtuk, aztán szétesett elemeire, mint afféle gagyi kínai darab. A csőtoldó részt még a nyáron kiszereltem belőle, másra elhasználtam. A kerekes kocsirészt egy házilag felerősített funérlappal kiskocsi gyanánt üzembe helyeztük, Andris furikázott vele, de tűzifát, dézsás virágokat, sőt a nagy kaktuszt is ezen huzigáltuk. A dob azonban csak az udvar sarkában hentergett, Andris gurigázott vele, meg sámlinak, hintaszéknek használta, amíg jó idők voltak. Most is ott hevert.... amíg eszembe nem jutott, hogy milyen jó madáretetőt lehetne belőle szerkeszteni. Nagy a dob oldala, vastag, erős peremmel. A belsejében mély, üres rész, ahova a magokat be lehet önteni.
Tegnap neki is álltam etetővé alakítani a slagkocsidobot. Először is gyökérkefés, alapos mosásnak vetettem alá. A problémát az jelentette egyedül, hogy a dob közepe üreges, amiből kiszóródhat a mag, illetve belehull az eső, hó. Ott, ahol a slagot szokás kivezetni a dob belsejéből, van egy lyuk, ebbe beleragasztottam egy régi, csorba csőtoldó darabját, ami megakadályozta azt, hogy alul kicsorogjon a búza-szotyi keverék.

A dob két oldala is nyitott. Ki kellett gondolnom,  hogy ezt mivel töltsem ki. Végül méretre vágtam egy üres traubis üveget, kifordítottam, és belerögzítettem a dob belsejének hengerpalástjába. Egy nagy nyílást meghagytam, hogy legyen hol betölteni a magvakat.

Alul pedig helyet hagytam, hogy a madarak ki tudják venni az utánpótlást a hengerből.

Még a felfüggesztést kellett kitalálnom. Valami stabil rögzítést szerettem volna, nem olyan lengedezőset, mint a másik kettő. Végül egy vékonyabb, régi nadrágszíjat találtam, amelyet a slagkocsidob (illetve már madáretető) tetején levő lyukon átfűztem. Ezzel kész volt a háztartási lomból készült nagykapacitású önetető.... :-)

Ma reggel helyeztem üzembe. A szerkentyűn még van mit javítani, mert az önetetőrésze nem tökéletes, de sajnos nem volt még egy traubis üvegem, majd ünnepek körül fejlesztek a "dizájnon", ekkor üres palack meg időm is lesz hozzá. Az erős szíjjal odakötöttem a körtefa egyik ágához az etetőt. Tetejére egy madárkalács került, bele meg sok-sok mag. Lényegesen nagyobb a befogadóképessége, mint a tavalyiaknak - igaz, sokkal rondább is náluk. Mindazonáltal azt hiszem, a kismadarak nem a csúfságát fogják bámulni, hanem a benne lévő magokat. Egy előnye van még: a széles etetőalj (=slagkocsidob oldala) miatt sem Cirmi, sem Pici cicánk nem tudja becéloznia a madárcsárda vendégeit a fán.

A régi kis fa etetőt azt hiszem, odaadom tesómnak. Nála a nagy, oszlopos etetőt a kerti földmunkák miatt ki kellett venni, egy nyamvadt palackból etet, pedig kiserdőnyi madara van a papagájain kívül. Az őszibarackfán nála biztos nagyon jó helye lesz, és sok pintyben, cinkében, kékcinkében gyönyörködhet majd az ablakból.