Tóközi barangolás

A blog olvasói közül úgy sejtem, sokakat elvarázsolt az  Őrség sokhelyütt érintetlen, ember- és természetközeli világa. Van egy hasonló hangulatú szeglet itt, a Győr-Csorna-Mosonmagyaróvár háromszögben is, ez  a Tóköz. A kistáj a Hanság ölelésében helyezkedik el.

Az esős hétvége miatt kocsival vágtunk neki az útnak, de kb. harminc-egynéhány kilométeres, viszonylag könnyű bringakörként is járható, kis forgalmú utakon. Kiindulópont lehet az autópályához közeli Lébény. Végigjártuk a szép játszótérrel ékes Tárnokrétit, határában a Hany láprétjeivel, megcsodáltuk a sok háziállatot Rábcakapin (biokertészete is nevezetes), meg a Keszeg-ér miatt különlegesen tágas-teres Markotabödögét. Hosszasan időztünk az ékszerdobozszerűen szép Fehértón, végül a kertvárosias Győrsövényházán (érdekessége a Vadrózsa Waldorf) keresztül értünk vissza az ezredéves templomáról híres kisvárosba, Lébénybe. 

Lébényi-Hany

Az elmúlt héten érkezett, ötven milliméternél is több csapadék feltöltötte a mocsarakat, tűra helyett dagonyává tette a sétát, s közel lehetetlenné a virágfotózást. Azért buglyos szegfűt találtunk az egyik réten. 

 Sás, nád, boglárkák, füzek és égerek, amerre a szem ellát. A rovarok és a vadmadarak ez eső ellenére sokkal nagyobb bőségben nyüzsögtek, mint a települések környékén.

Jellegzetes hansági tájképek

 Vízzel teli mocsárrét

Fehértó

Gólyafészkekkel üdvözli a látogatót ez az ötszáz lelkes kis csodafalu. Virágparadicsom, ami nem is csoda, hansági tőzegbe, tehát gyakorlatilag virágföldbe gyökerezik minden.

Megbecsülik a régi parasztkerti évelőket is, nem csak kertészeti egyenvirágok díszítik az utcákat. 

 Több, mint nyolcvanéves a szépen rendbehozott tázoltókocsi, benne darázsfészekkel.

Tehenek gondoskodnak arról, hogy a védett rétek be ne erdősüljenek. 

Ezt a növényt egy faluszéli komposzthalmon fotóztam, nem tudom, mi lehet. 

A természeti értékek netovábbja a Fehér-tó, ami csak bejelentéssel és szakvezetővel látogatható, így védik a fészkelő, ritka madarak nyugalmát. A helyiek szerint az eső miatt felázott talajon egyébként is megközelíthetetlen lett volna. Viszont van itt egy csodaszép kis horgásztó, a természetkedvelő osztrák pecások tanyája. Körülsétáltunk a srácokkal és jól tettük, sok szépet láttunk. 

Szent István robusztus szobra köszönti az érkezőt.

 Kis földnyelvek, bungalók adnak ideiglenes otthont a pecásoknak. Nagyobb társaságok is zavartalanul mulatozhatnak. 

 Régi, megtört rózsakapu vezet a stégekhez, pompás futórózsával benőve.

 

  Gyerekbarát a környezet, emellett szép is.

 Olvassuk csak el a firkálótábla feliratát, hiszen honfitársaink még nem igazán fedezték fel ezt a kincses szigetet. 

Szóval, városi forgatagtól szenvedők, gyertek pihenni a Tóközbe!

Május a virágoskertben

Borzaskatáim, ők is esélyes gyomszabályozók. Az elsők fehérek és halványkékek.

Búzavirág sziluett

Selyemfenyő virága napfényfürdőben

Gólyaorrok, a Dédi emlékét őrzik

Haranglábak. Magról kelnek itt-ott-amott, mind más-más árnyalatban.

Íriszek. Talán egyszer lesz hozzájuk tópart.

Ablakláda árvácskával, muskátlival

Palástfüvek őrizgetik a pünkösdi eső utolsó cseppjeit <3 p="">

Bimbós késői, fehér pünkösdirózsák

Rózsák, bár a mi kertünkben  szerény a választék

Rózsa és borzaskata

Fiúk, kutyák, macskák

A kert szabadsággal ajándékoz meg nemcsak engem, hanem a kisfiaimat is. Nem tudom, mit kezdenénk magunkkal egy szűkös lakótelepi lakásban, az EU-konform játszóterek sivatagára kárhoztatva... 

Melinek mutatom, nálunk is alapdarab a vastalicska.

Van új vizeshordónk, a régi lyukas vashordó helyett, azóta istenadta langyos vízzel megy a pancs és a sarazás. Ha nincs dermesztő hideg, az esőgatya és a gumicsizma nekünk van kitalálva. Napsütésben is hordjuk, mutatom, miért. 

 Szűrés 

 Sárnyírás, majd panírozás fűrészporban,majd lemosás

Dagonya

A homokozó ehhez képest uncsi. Tiltakozás volt a biciklizős fagyizós kör ellen is. 

Aztán itt vannak a négylábú barátok. Az öregecske, kissé már belassult megszelídült Vaki jó nagy udvarköröket bír futni Andrissal. Az ő térdei nincsenek szétműtve, mint az apáé és anyáé, tehát sokkal alkalmasabbak a fogócskára.

Nézzétek ezt a pillantást... Kisgazdám, szeretlek.

Macskaügyben is gyarapodtunk. Van ugye a nyolcéves, öreg Dorka, őt nem lehet simogatni, mert talált macska és nehéz gyerekkora volt, kötődési zavaroktól szenved.

Gondolkodtam egy kiscica befogadásán, és akkor megjelent nálunk a felnőtt Cirmi, evett, berendezkedett, befogadtuk. Valamiért minket választott. Dorkával még harcolnak a jobb falatokért és fekvőhelyekért, de már kezdenek összeszokni talán. Ő dögönyözhető, nyuvasztató, gyerekbarát macska. 

Cukiparádé, nemde?

Visszahódítani a kertet a gyomoktól

Ugar

Most, májusban van szerintem a gyomok elharapódzásának megakadályozásában a legfontosabb kulcspillanat. Előbújt már az összes évelő és sorra csíráznak az egynyári gyomnövények. 

Tavaly az egész év gyakorlatilag pihenő a volt földnek. Termést nem nagyon szedtünk le róla, gyomot annál többet. Nem feltétlen volt ez rossz, a  tavasszal művelésbe vett talaj sokkal élettelibb, puhább, kezelhetőbb, mint a korábbi években valamennyire kizsigerelt talaja. Jót tett e kert földjének az alapos komposztozás is. A művelés hiánya azonban azt eredményezte, hogy a természetes vegetáció azonnal igyekezett  ismét birtokba venni a kertet. Sokkal több baj, tennivaló akadt a gyomokkal, mint más években. 

Évelő gyomok

Erőteljesek és szinte kipusztíthatatlanok. Rájöttem, hogy ezekre kell a legjobban odafigyelni, a legtöbbjük kúszik a talajfelszín alatt, a gyökereik rügyekkel vannak tele, ha a zöld részeiket le is tépkedem, a föld alatti rügyeikből napok alatt felújulnak. Aki megteheti, annai a kartonpapíros takarás biztos segít, de nekem most csak a kapa és a gyökerek minél alaposabb kiszedegetése vezetett eredményre. Tavalyelőtt lepapíroztam egy részt, valamivel tényleg tisztább lett, mint a környezete, konkrétan a szulák lett kevesebb benne, mint a többi részen. Ezeket a növényeket mindig kiszedem az ágyásból, a füves útra szoktam szórni, ott a nap végez velük és nem élednek vissza.

A kert szélén, ahol a kutya futkosni kakilni szokott, van sok aranyvessző és csalán. Az aranyvesszőket mind kiirtom, ha meglátom, mert az egész kertet elfoglalnák. Nem csípem őket, az ártérben komplett réteket foglaltak le maguknak. A csalánt kímélem, mert sokhasznú.

A zöldségesben mindennap van félórám dolgozgatni, folyamatosan tisztogatok és velük találkozom a legyakrabban: 

Füvek - bekúsznak az ágyásba a nyíratlan kerti útról vagy a mulcsból kelnek ki, de legalább könnyű őket gyökerestől kiszedni

Szulák, kerekrepkény - az évelő zöldség és gyömölcságyak hódítói. Ők a legmegbízhatóbb munkaadóim.

Tarack - érthetetlen módon mindenütt jelen van

Ritkuló egynyáriak
Paréj, laboda, parlagfű. Most kelnek, ahol lehet, őket is kikapálom. Elég jó védelmet nyújt ellenük a takarás, nem csíráznak ki. Baj, ha a felmagzott nagy tövek a komposztba kerülnek, a komposzttal mi magunk is széthordjuk, így lesz tele a következő évben utódaikkal tele az egész kert. Kapáláskor, ha még kicsik,  őket nem szoktam kiszedni az ágyásból, mulcsnak megteszik.

Gyomhelyettesítő növények 

Van egypár magpotyogtató barátom, akik olyan sűrűn nőnek, mint a gyom, és spontán zöldtrágyaként működnek. Ők a körömvirág, kapor, egynyári szarkaláb, és valami piroslevelű, cifra amaránt. Ha jár erre valaki, aki járatos a gyomszabályozásban/öngyógyítóskertezésben, szeretném, ha hozzászólna, de az az ötletem támadt, nem tudom, életképes ötlet-e, de lehetne jó sok magot szedni ezekből, olyan negyed kilót fajtánként, hozzákeverni egy csomag fehér mustárt, aztán betárazni, majd a talajforgatás után mindjárt jól megsózni velük a kertet. Ahogy nőnek, és ahogy tavasszal telik be a veteményeskert, fokozatosan le lehetne nyírni, ami kikel belőlük. Ha otthagyjuk a nyesedéket, akkor mulcs, ha bekapáljuk, zöldtrágya. A palántázási időre pedig szép fokozatosan kifogyasztanám a kertből őket, csak annyit hagynék meg elszórtan, amennyi a jövő évi felújuláshoz, magnak kell. Épeszű gondolat szerintetek? Azért tetszenek, mert közöttük kevésbé harciaskodnak az évelő gyomok. 

Kéregmulcs alatt kúszó gyökerek

A természet úgy tűnik, erdőnek tekinti a kéreggel fedett helyeket. A virágágyásban mindenféle hívatlan vendégeket lehet találni: komlót, borostyánt, erdei iszalagot. Sőt, spontán kelnek a varjúvetette diók, gyerekvetette vadgesztenyék... Hetente járok irtókörre. Hasznos lenne egy minőségi gyomszurkáló. 

A farakás környéke még egy borzasztó rendetlen rész, ahogy fogy a fa, nő a gaz és nehéz a fűnyíróval odaférni. Minden van itt, amivel a természet megpróbálja visszavenni ősi birtokát.

Gyep

Sok helyen olvastam, milyen jó a vadvirágos rét a kertben, nekem jobban megfelel a kéthetente nyírt fű. Folyton mulcsozok vele, ezzel javítom a földet a zöldségesben és a gyerekeket is biztonságban érzem a méhcsípésektől. Tulajdonképpen szeretek is füvet nyírni, uralni azt a morgós, szürke gépsárkányt. A fajgazdag, rendezetlen gyepünkben a nyírás ritkítja a kétszikűeket, de azért még sok benne a százszorszép és ibolya meg fehérhere, de van egy kevés pitypang, kerekrepkény is. Igaz, ezek a vendégek évről évre ritkábbak. 

Mozgalmas virágképek

hervadó babarózsáról

 bimbós évelőkről

 legkorábbi fehér íriszemről

 szellőrózsáról

 szőlő jövéséről

 tátikáról és büdöskéről meg salátáról

illatos ternyéről meg szagosbükkönyről

Májusi kertünk kispalántákkal

Idén végre némiképp hasonlít a kert képe arra, ami a fejemben "ilyet szeretnék" címke alatt szerepel. A kislegények szeretnek kint,fel is találják magukat, amíg ügyködöm a kapával, gereblyével.

A fagyosszentek elmúlására váró palántások kivételével már mindenfélét vetettem, kelnek is szorgosan.

 Hagyma és sárgarépa egymást váltja a megszokott módon. A fehérrépa, pasztinák még csak szikleveles, nem akartam kapával háborgatni, csücsül a gyom közt. 

Retek és saláta. Tényleg egészségesek együtt, a bolha az üres részek fehér mustárját eszi, nem a Francia reggeli levelét. A mustár csalétekként, B menüként működik, úgy menti meg a salátával védett retkeket. de csak addig, amíg nem túl nagy a szárazság és nem szaporodnak el túlzottan. 

Csemegekukorica

A borsó is nődögél, gyomláláskor meglepve fedeztem fel a bokrai között kibújó fejlett kis sárgarépákat, akik tavaly az orrukat sem méltatták kidugni a földből gazból. 

A krumpli kikelt, kigyomláltam, feltöltöttem, fűvel be is mulcsoztam. Meghagytam közte jópár tő magról kelt körörmvirágot, hátha becsapja a krumplibogarak orrát.

Igazából a tavalyelőtti év jutalma a már szedhető néhány szál zöldspárga meg a sok fűszernövény, amit szüretelhetünk. 

Kiültettem egypár szomszéd nénitől kapott, aprócska és szabadgyökerű, vegyes fajtájú paradicsompalántát. Ha kifagynának Szervác-Pongrác-Bonifáckor, már kint edződik az ablakládában az utánpótlás. 

Már láttam kibújni a karalábékat, brokkolikat és egy-két uborkanövénykét is, de az eső és a közelgő meleg biztos a többi kispalántát is előhívogatja a földből.