Köbösödünk

Talán emlékeztek még „Az első három négyzetméter” című írományomra. Azóta eltelt pár hónap. Tegnap egy mérce és némi matekozás segítségével kiszámoltam, hogy ennek a háromszögletű területnek a mérete (tudjátok, aszorbéperkettő) ippenpontossan köbre, vagyis kb. 27 négyzetméterre emelkedett valahogyan véletlenül – nem is értem, hogyan...

Nagyobb tehát a – hogy szépen fogalmazzak, khm- a „művelés alá vont terület”. Ez olyan jól hangzik, nem? Mintha legalább két hektár lenne! Most már nyugodt lélekkel kiabálok be a teraszról, ha éppen kint tevékenykedek, és a lakásban nem találnak a családtagjaim: „A kertbe mentem!” „A kertben vagyok!”. És hízik a májam. Huszonhét négyzetmétert már aránylag bátrabban lehet kiskertnek nevezni. És elképesztő, mi minden fér el benne!

Nyilván a mindennapi fogyasztásra termelt zöldségeket, pl. krumplit, sárgarépát, vöröshagymát nem itt akarom megtermelni, arra ott a nagykert. Célom az volt ezzel a minikerttel, hogy a főzéshez szükséges fűszerek rendelkezésre álljanak, meg legyenek virágok, amik a ramatyot eltakarják,amíg normális kerítés és udvar nem lesz. Az első három négyzetmétert előkészíteni, betelepíteni nem volt nagy mutatvány, amikor azonban a terület elkezdett nőni, közelharcot kellett vívnom minden négyzetméterért.

Az utcafront felőli talaj dús, televényes homok, akkora gilisztákkal, mint egy boa constrictor. Itt megmaradt a telek korábbi, megművelt, számtalanszor feljavított talaja, viszont kevés a napfény, de könnyű itt ásni, dolgozni. A sarkon túl viszont egy korábbi talajfeltöltés agyagos, törmelékes földje van, meg a földkábel lefektetésekor feltúrt kavicsos altalaj, ami betonkemény, nagy gödrökkel. („Ez az igazi magyar ugar”-sóhajtozott párom, a derekát fogva, amikor ásta.)

Magam is meglepődtem, mi minden van ezen a kis helyen. Íme, a lista:

Virágokból:

• tulipánok,
• krókuszok
• törpe nárciszok
• hóvirágok
• fehér és lila gumós íriszek,
• narancssárga sásliliomok,
• levendula
• évelő tátikák
• bordó krizantém
• egynyári virágok (büdöske, őszirózsa, mini rézvirág meg törpe dísznapraforgó)
• mályvák
• liliom
• törpe floxok

És a zöldséges:

• 5 tő Zömök paradicsom
• 10 tő pritaminpaprika,
• csoporthagyma
• fokhagyma
• örökzöld hagyma
• zeller
• snidling
• kúszó meg magról vetett erdei szamóca
• bazsalikom
• csombor
• petrezselyem

Még ezt ki szeretném egészíteni pár tő cukkinivel és fejes salátával. (Meg a csoda tudja, még mivel.)

Ebben a picur kertben nyilván a biokertben alkalmazott társítások nem jönnek be, viszont mulcsanyag korlátlan mennyiségben van az oldalkertből, másrészt meg öt méterre van a csap, gond nélkül lehet locsolni. Ahogy telnek a hetek, úgy gyarapodnak az ötleteim, minden ilyet szívesen fogadok!

Végül néhány kép:

Az igazi "magyar ugar" a beültetés előtt:

Az első három négyzetméter megvalósult álma: törpe floxok a villanyóra körül, sárga tulipán szegéllyel:

Dísznapraforgók bújnak, dacolva az ugarral:

Tátikák a diófa árnyékában:

Hortenziát soha!

Szégyenletes, ijesztő és pocsék dolog történt velünk még áprilisban, le kell, hogy írjam, tanulságul.
Nőnapra serepes hortenziát kaptunk ajándékba. A virágokat néhány hét múlva cserepestől összekészítettem egy szatyorba, hogy kivigyem a kertbe elültetni. Előtte gondoltam, körülnézek gyorsan a neten, milyen igényei vannak a hortenziának, hova telepítsem. Olvasgatás alatt valami zizegést hallottam, odanéztem... Nyolchónapos leánykám a járókából kinyúlva valahogy magához húzta a virágos tasakot, kihasította, és ette a virágot. A neten több helyen is olvasható, hogy mérgező a hortenzia.
Nem gatyázhattam, azonnal lenyúltam a torkán, és kihúztam egy levelet. Azt viszont nem tudtam, hogy nem evett-e meg többet. Lényeg az, hogy hamarosan a közeli városi  kórház gyermekosztályán találtuk magunkat, ahol végül benn tartottak minket megfigyelésre, közben utánanézett a doktornő, milyen természetű ez a mérgezés és hogyan kezeljék.
Istenem! Milyen könnyű, írogatni ide, hogy ez mérgező, meg az mérgező, évekkel később meg ülni a kórház vizsgálójában, a gyereked véroxigénszintjét meg vérnyomását negyedóránként mérik, közben sír és bukja vissza a zöld levélpépet! Milyen egyszerű ráérő időben ezen lamentálni, amikor aggódsz, - csak baja ne legyen a babának!, és a világ legsz@rabb anyájának érezni magad, mert úgy gondoltad korábban, hogy te olyan tuti vagy, hogy ez veled nem fordulhat elő!
Végül a Heim Pál kórház toxikológiai osztályáról megérkezett a válasz: igen, mérgező a hortenzia. A legmérgezőbb rész a virágzata. Nem idegrendszeri, hanem súlyos emésztőszervi tüneteket (hányás, hasmenés, végül kiszáradás) okoz nagy mennyiségű fogyasztása.
Kislányom két levelet evett meg. Az egyiket ki tudtam szedni a torkából, a másikat kiadta magából. Hála Istennek, így nagyobb baja nem lett, nem jutott annyi mérgező anyag a szervezetébe, ami árthatott volna neki.
A tanulságokat nem akarom itt levonni, megtettem már. Egy kúszós-mászós korú babára ennél sokkal jobban kell figyelni. Szerintem jónéhányotok megtapasztalta, hogy kicsi gyerekek nemegyszer lényegesen többre képesek, mint amit kinézünk belőlük.
Az is fontos, hogy a korai, nőnapi, primőr virágok önmagukban ha nem is mérgezők, nagy mennyiségű vegyszerrel, tápoldattal vannak kezelve, hogy szépen virítsanak. Emiatt aztán az ártatlannak tűnő szirmok is lehetnek toxikusak.
Végül szeretném megköszönni a mosonmagyaróvári kórház gyermekosztályának minden dolgozójának, orvosának, nővérének segítőkészségét és kiváló munkáját.

Ajánló: Vidéki anyaként élni

Kedves erre járók, vidéki életet kedvelők!
Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy épp most induló blogot, a címe Vidéki anyaként élni.
Kecskék, fürjek, egy izgalmas anyuka és három cuki gyerkőc egy csepp faluban, no meg érdekes tervek, ambíciók.
Gyertek vidékianyázni, garantáltan nem unatkoztok!

Az első három négyzetméter

Ezt a bejegyzést december elején kellett volna megírnom. Akkor történt, hogy egy napfényes, enyhe reggelen bébikémmel a karomon ráérős kismamaként kibámultam az ablakon. Pont a telkünk sarkára láttam rá.

Gondolom, nem kell bemutatni több olvasónknak az alábbi, építkezés utáni viszonyokat: szétdobált cserép-, tégla-, hungarocell darabok, kavicsok, egyebek, amik eltakarításra várnak, hepe-hupák, árkok, töltőföld-hegyek. 

Csak egy sáv van, ahol már normálisabbak az állapotok, és elvitték a törmeléket: a hosszabbik utcafront felőli kerítés melletti három méteres sáv. Itt csak perje van, meg egy három méteres, húsz centi mély árok, ahol a földkábel halad. Ja, és persze a villanyóra. Az ablaknál álldogálva a lelkem édelegni kezdett azon az álmon, hogy a villanyóra alatt egyszer aranysárga tulipánok nyílnak, körülöttük a törpe flox lila virágözöne, a spiccben októberben lila csillagőszirózsa díszlik, mellette krizantémok.... De jó is erről álmodozni....

Álmodozni? Hiszen nagyon enyhe az idő, nem mondhatom, hogy reménytelen bármit is elültetni. Annyit litániáztam a tél alá vetésekről korábban, legalább lecsekkolom, lehet-e virágokat telepíteni télen, ha nem fagyott a föld. A lelkesedésemet párom próbálta lehűteni, mondván, hogy pont ott a kerítést meg kell majd javítani, a megbillent oszlopot egyenesbe hozni stb... Én viszont azzal érveltem, hogy ha legalább egy tavaszon szép lesz az a sarok, már akkor is megérte. (Az is biztos, hogy jövőre is ugyanolyan rogyottan áll majd ott az a kerítés, mert jelenlegi költségvetésünk nem teszi lehetővé a kerítés komplett javítását. Így a mini virágoskert nem egy évig fog díszleni, azt hiszem. Ha meg mégis bontunk, akkor meg egyszerűen áttelepítem.)

Szóval a tettek mezejére léptem. Beruháztam két csomag krókuszhagymára, huszonöt tulipánra, egy krizantémra, egy kis kézi ásóra. Lerohantam Hédi kertjét, bevásároltam sásliliomokból, gumós íriszekből, mályvából és a vágyott törpe floxból. És megalkottam – babám alvásideje alatt - az első két négyzetmétert, amely lágyan körülölelte a villanyórát. A szélét kavicsokkal raktam körül, hogy lássuk, hol van :-).

Ez azonban valahogy nem tett boldoggá. Veteményes is kell nekem! De milyen veteményes lehet decemberben? Első olvasatra az ember azt gondolná, semmilyen. Azonban mégis!

Úgy gondoltam, hogy az átévelő – áttelelő zöldségek közül a hagymafélék átvészelnék a telet. Egyéb híján ismét tesóm kertjéből vásároltam be évelő sarjhagymát meg snidlinget. Jó lenne egy kis petrezselyem is tavasszal, de hogy ültessek? Eszembe jutott az, hogy sokszor a nagykertben a tavaszi szántáskor mindig hajt itt-ott sárgarépa, hagyma meg petrezselyem, ezek a „cájglik” a tavalyi vetés földben maradt darabjaiból nőnek ki. Ennek a tanulságait levonva én is előszedtem két termetes petrezselyemgyökeret és elültettem, hátha kihajt... Ha meg is ered, biztosan magszárat hoz, de addig talán megörvendeztet pár zamatos levélkével. Ezzel a művelettel két négyzetméteres kertecském területe háromra nőtt.

Most, hogy a hó elolvadt, szemléztem a kiskertemet. A snidling valahol a föld alatt bujkál, az egyik petrezselyem kirohadt. Az áttelelő hagyma közepén van valami kis zöld hajtás. A sásliliomok, gumós íriszek, flox köszönik, jól vannak, a többi majd tavasszal kiderül.

A lelkesedésem mit sem csökkent. Megmondtam párocskámnak, számítson rá, hogy a kerítés töve melletti földet teljes hosszúságában fel fogom törni. Már látom lelki szemeimmel a chilipaprikákat, a petrezselyemsort, a cukkinitöveket és a kerítésre futtatott paradicsombokrot. És ebben a kérdésben most nem tűrök ellentmondást!

Tél kapujában

Mikulásvárás

Hát, nem mondhatnám, hogy ökoadventet tartunk... Vagyis dehogynem, legalább részben, hiszen a markoló meg a tűzoltókocsi bababörzés, a matchboxok pedig az apukájuktól öröklöttek. A fiaim nagyon várják a Mikulást, meglepetésnek egy elég spéci asztaldíszt hoztuk össze. Nem hiszem, hogy sok háznál várják a derék öregurat ilyen meglepetéssel :-)

Készülődés
Ovis anyuka vagyok, dübörög az SZM ezerrel. Még tart a lendület, a jó nyüzsgés. Birsalmasajt és mézeskalács készült részünkről az adventi vásárra, s egy jóképű mikulásos ajtódísszel lettünk gazdagabbak.

Adventi koszorúból csak kétéves-kompatibilis jöhet szóba, így inkább egy nagyon egyszerű kandallódíszt készítettem fatálcácskából, narancssárga karácsonyfa-girlandból meg gyöngyházszínű gyertyákból és felragasztós angyalkákból. 

A kertben volt egy kis fagy, de a káposztafélék még bírják és mostanra lett szuper a rukola. Szedhető volt múlt héten az őj-zélandi spenót is. 

Bánatunkra a szomszéd kertben a tulajdonos kivágatta a kiserdőt, négy traktor tűzifát fuvarozott haza a párszáz négyzetméteres területről. Most premier plánban van a házunk tája, bárki beleshet, ez elég zavaró. De legalább a nap besüt délután a nappalinkba. Meglátjuk, nyáron majd milyen érzés lesz ez. 

Addig is szép, örömteli karácsonyi készülődést mindenkinek!

Muslicainvázió

Alighogy beköltöztünk új házunkba, ezek az utálatos kis jószágok beleptek mindent. Oké, hogy a szemétben, erjedő gyümölcsökön ott tanyáznak, ha a közelükbe megyünk, felhőkben szállnak fel. De kérdem, ha az ember lánya kisikálja a kukát és kiszór minden poshadó maradékot, akkor miért még mindig 257*859 darab idegesítő, gusztustalan muslica gomolyog elő a mosott ruhából, a fagyasztóból, a hideg kandallóból, az elszívóból, a babajárókából és a Jóisten tudja, honnan? Ez már tényleg invázió.

Hogy honnan került ide ennyi, teljesen rejtély. Kajának valót nem hagytam elöl nekik. Cserepes virág földjében is tenyészhetnek, de nincs cserepes virágom, ahol megélhetnének. Biztos közrejátszik ebben a szokatlanul enyhe idő is, ha fagyna, nem keringőznének ennyien.

Ki kell őket irtani, de hogyan? Nyilván nem úgy, hogy a levegőbe lövök egy kis rovarirtót, hadd nyeljék a muslicákon túl a gyerekek is. Ökoháztartási megoldást kellett találnom, ha már zugpóknak nem csaphatok fel, hogy összefogdossam őket.

A legteljesebb felvilágosítást a muslicák életviteléről és kinyírhatóságáról a boltban kaptam. (Hiába, ezért jó falun... A hipermarketekben maximum Chemotox van, a falusi kisboltokban a rárói kenyér és a savanyúkáposzta meg a rózsaszín gyújtós mellé szakszerű és öko jellegű tanácsadás jár muslicaügyben. Persze az információk egyes elemei kissé meglepőek, de hatásosak!)

Tehát az életvitelük: a cserepes virág, rohadt gyümölcs, kuka mellett előszeretettel tanyáznak a lefolyó és a bontott szeszesitalos üvegek környékén, kivéve a snapszot-fene a gusztusukat! Ezek a szokásaik az alapjai a szakszerű házi kiirtási eljárásoknak. Mindezek pontokba szedve:

Első: a muslicairtó személyének erénye a türelem. Az öko irtás nem olyan, mint a rovarirtó spray az azonnali hatásával. Az irtás a rovarok begyűjtésével és kinyuvasztásával zajlik, tehát nincsenek szétszórt légyhullák meg éktelen vegyszerszag a lakásban. De pár napig még el kell tűrnünk az irtás megkezdése után a már egyre kisebbedő rovarfelhőket.

Második: a lefolyót tartsuk ledugózva a konyhában!

Harmadik: ez egy igazán téli hangulatú megoldás. Szükséges hozzá 1 db kicsi befőttesüveg. Ezt belülről be kell úgy olajozni, hogy a fala is olajos legyen, az aljába egy kanál mézet, pár kis almadarabot és egy pici fahéjat kell tenni. (Tényleg már csak a szaloncukor hiányzik a felsorolásból.) Az üveg szájára alufóliát kell rakni, késheggyel akkora lyukakat kell rászurkálni, hogy a legyecskék beférjenek, és ezt a csapdát oda kell tenni, ahol a legsűrűbben rajzanak. Na ezzel gondom volt: mindenhol ott imbolygott a légyfelhő... Végül a szemetes mellé raktam. A kuka mellett a kredenc szélénél ugyanis ott kotlott néhány muslica, arra várva, hátha hull valami préda a szemetesbe. Az eredmény nem túl meggyőző, pár legyecske ült csak fel a csapdának, és öngyilkolta bele magát az édes halálba. Az üveg oldalán látszik, hogy az elfogási technológia kettős: van, amelyik legyecske az olajba ragadt oldalt, van olyan, ami a mézbe fulladt. A hatásfoka ezzel együtt azonban kicsi.

A negyedik tanács volt igazán jó, ami egy másik irtási mód. Ez a muslicák alkoholista hajlamát is bizonyítja. Ehhez kell szintén egy kisméretű dunsztosüveg, fél deciliter nem tömény alkohol: sör, bor vagy pezsgő. (Még jó, hogy nem Jäger vagy Becherovka kell a pofájuknak!) Az üvegbe töltött italba bele kell tenni 1 csepp mosogatószert. Utána a csapdát szintén le kell fedni alufóliával, amit késheggyel ki kell lyuggatni. A működési elv a következő: az alkoholszagra odagyűlnek, a fólia lyukain betolonganának a szeszhez és nyakalnák, de a mosogatós oldatra szállva nem tudnak elszabadulni, belefulladnak a keverékbe. Azok a legyecskék pedig, amelyek bár beszállnak az üvegbe, de balsejtelmektől gyötörve nem akarnak vedelni, szökni már nem tudnak, mert az üveg szájára tapasztott fólia lyukacsossága ellenére is visszatartja őket.

Nos, ennek értelmében én is vételeztem apjuk vasárnap esti azélethabosoldalás üvegéből (amit a jól végzett garázstakarítás után utalt ki magának a hűtőből) vagy fél decilitert, és elkészítettem a csapdát. Másnap már jó sok kis légy úszkált az üvegben. Itt a hatásfok lényegesen jobb!

Ötödjére azt a tanácsot kaptam még, hogy pár naponta frissíteni kell az éppen használt keveréket, mert a pár nap után büdösödni kezdő kotyvalék még több muslicát csal elő.

Ma reggel viszont eltöltött a bánat. Kiirtottam a díszes társaságot a konyhából. Reggel aztán, amikor a picit a gyerekszobában pelenkáztam, megint ott gomolygott egy kisebb felhő. Tenyészőhelyük gyanánt az ottfelejtett, kiürült Sudocrem-es doboz szolgált... Így már a gyerekszoba párkányán is ott a sörcsapda, és vigaszágon a Sudocrem-es doboz is. A dobozban a kenőcsmaradékban már volt pár beragadt példány, bízom benne, hogy ragad még bele néhány, és talán egyszer nemcsak megritkulnak, de el is tűnnek ezek az utálatos legyecskék a lakásból.

Blogszünetünk újabb oka

Hédivel ellentétben – aki szorgosan írt – én blogszünetet tartottam, nem is rövidet. Ennek oka kisebbik lányom születése volt, aki ma már több, mint négy hónapos. Ezzel négy kiskertész asszisztál a bloghoz.

 Amíg azonban idáig jutottunk, a kertben egy vak kapavágást nem tettem – hozzáteszem, nem is tehettem -, de most újra szeretnék többet írni.

A téma is adja magát. Amellett, hogy a nagy kertet – amiről eddig részemről a blog szólt – továbbra is műveljük, új házba költöztünk. Ott a használható növényzet 1 db aszparátusz, 4-4 muskátli és krizantém, 9 diófa, 1 vérszilvafa, 1 nyirfa, 1 ribizlibokor és 8 db epergyöngyike. Emellett minden merő gaz, földhányások, sitt-törmelék. Így a téma az építkezés után az új kert születése. Azt hiszem, ez ad leírnivalót az elkövetkezendő 50 évre legalább...