Pompázatos tavasz a Rax fennsíkján - június végén

 Régi tervem valósult meg június 26-án, amikor végre rávettem a családunkat erre a túrára. Pedig nem mentünk túl messzire: ez az 1700 m feletti csúcs tőlünk pont két órányira van autóval, kb. annyira, mint Budapest. Ezen a napon az időjárásjelentés a Kisalföldre 30°C-ot ígért, a Rax fennsíkjára pedig csak 15-öt, ami pont kellemes túrahőmérséklet. Előre vásároltam online jegyeket a kötélpályás, fülkés felvonóra. Online a fél és az egész órákra lehet jegyet foglalni, de a felvonó  a főszezonban sűrűbben jár, ez akkor hasznos, ha fáradtan visszaérve rögtön be szeretnénk szállni és lejutni a hegyről.  Az alsó állomás 600 m-es tengerszint feletti magasságról indul és nagyjából 1 km-t visz fel, a túra szintkülönbsége kb. 300 m, legtöbbször jól sétálható, vastagon murvás ösvényekkel, néhol kisebb sziklakaptatókkal. Elkel a bokát tartó túracipő. Fontos kérdés: a fenti és lenti állomáson is kulturált mosdó található, lent pedig egy kis vendéglő ajándékbolttal. Az alsó állomásnál egy elég nagy parkolót qlqkítottak ki, hétköznap reggel 4-5 autó foglalta  a helyet, késő délutánra kb. 70%-ig volt telített. 

forrás

Mi 3 kiskamasz gyerekkel, nagyon kényelmes tempóban, több megállással jártuk végig az egyik körtúrát, amire a Bergfex applikáció (kb. osztrák Természetjáró) 3-4 órát javasolt, végül 5 és fél órába telt nekünk mindez. A lépésszámláló a végén a 12.000 helyett közel 15 ezer lépést mutatott. 

Ez a második túránk a környéken, tavaly tavasszal, április utolsó napján a Schneeberget jártuk meg olvadó hóban és vad szélben, és meg kellett tapasztalnumk, hogy a hegyekben az időjárás sokkal szélsőségesebb és változékonyabb, mint amit a síkvidéken megszoktunk. Fent a fennsíkon az idő a síkvidéki április vége-május elejének felelt meg körülbelül, s ekkor volt a tavaszi fő virágzás időszaka. Nagyjából felkészülten mentünk, de a vízálló széldzsekit otthon hagytam, ami hiba volt: időnként a fellegekben jártunk (ránk ereszedett a köd), vagy percek alatt kisebb eső kerekedett, viharossá erősödött a szél. 

Gyönyörű rálátásunk volt a Schneebergre és a környező hegyekre-völgyekre, de az ösvényt nem tanácsos elhagyni, a sziklafal helyenként többszáz méter mély meredélyt alkot a túraúttól pár lépésnyire és a szikaodvakból hollók  repkednek zsákmányt keresve...

Már a felső állomástól tíz lépésnyire ezek a kis, hóvirág méretű orchideák fogadtak, a Plantnet alkalmazás szerint szúnyolgábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) a neve. 

Ez a növény talán bérclapu, nagyon sok nőtt belőle mindenütt az utak mentén. Magas, mutatós, szép vadvirág. 

A túra első rövidebb szakasza végén egy tábla hirdette: "Alpengarten", és valóban, egy bemutató kert található a kellemes, kiülős hütte közelében. Az évnek ebben a szakában érdemes a leginkább  megnézni a helyet, a hivatkozott honlap növényeinek nagy részét megtaláltuk a környéken, még ha a képaláírások szégyenletesen hülye neveken is nevezik a virágokat!

Újabb csinos kis orchideafélék: 

Alpesi szegfű:

Tájképek az Ottohaus körül: 

Maga a hütte, a tűzfalán kifaragott védett növényekkel-állatokkal:

Alpesi cickafark:

A hütte után néhány száz méterrel tér le egy meredek, sziklás ösvény balra, amely a Preinerwand kereszthez vezet. Az út egy darabon törpefenyők és cserjés alpesi füzek közt vitt, a füzek épp termést hoztak:

Itt-ott havasalji rózsa is virágzott a cserjék  között:

 

Pöttöm tavaszi tárnicsok a cserjék árnyékában: 

 

Felkanyarodva következett a kereszthez vezető meredek kaptató: 

A kereszthez közeledve a törpefenyők és magasabb növények mind elmaradoztak, a kopár, vihatos szelektől kínzott csúcson csak a legellenállóbb fajok tudtak megmaradni. 

Molyhos napvirág

A Preinerwand kereszt 1783 m magasságban található a szirt peremén, alatta a tátongó mélység:

Innen az út hol lankásabban, hol meredekebben ereszkedik vissza a hüttéhez. Lassan visszatérnek a törpefenyők és a középmagas fenyőfák, tisztásokkal váltva. Az első párszáz méteren az út a sziklapárkányon vezet, három lépésre a szakadéktól:

Havasi gyopár: 

Kissé elnyílt medvefül kankalin:

Alpesi őszirózsa:

Tárnics a szikarepedésben:

Picike alpesi len:

A hegy királynője számomra a meglepően termetes, fenséges zergeboglár volt. Belőle is sok nőtt mindenfelé.

Végül egy utolsó meredek szakasz után visszatértünk a hüttéhez.

A végső  szakaszon a  fehér zászpa, egy nagytermetű, sárgésfehér virágú vad liliomféle búcsúztatott: 

Utolsónak a felvonót használva tértünk vissza a kocsinkhoz, fiúnként egy-egy svájci bicskával gazdagabban és 25 euróval szegényebben.

Az osztrák túraleírásokban ez a túra könnyű jelölést kapott, de a Dunántúli-köéphegységben szerzett gyakorlathoz képest közepesnek nevezném. A viszonylag sportos kiskamasz gyerekeim nyafogás nélkül bírták kb. 3 pihenővel, nem túl sietős tempóban, úgy, hogy minden érdekesebb növénynél megálltam fotózni. Gyönyörű túra volt, hihetetlen feltöltődést ajándékozott nekem, de a magasabb hegyek világába a szélsőségesebb időjárásra rákészülve érdemes elindulni. 

Kóstoltátok már a sarkantyúkát?

 Amikor készen lett a magaságyás, jobb ötlet híján körbevetettem sarkantyúkával. Mostanra szépen kikelt, megnőtt, fut és virágzik. Nemcsak gyönyörű kerti virág, hanem kiváló saláta- és fűszernövény is.

Tudtam, hogy ehető, de valahogy sosem jutott eszembe megkóstolni, egészen tagnapig. Kár volt eddig várni rá, hihetetlenül zamatos. Tormás-wasabis, nagyon friss íze van. A virág enyhe ízű, egy falatra lecsúszik, ikább ehető dekornak alkalmas. A levele, de főleg a levélnyele sokkal csípősebb. Apróra vágva úgy használtam, mint a metélőhagymát, at ételekre szórva vagy öntetbe keverve. Hihetetlenül fel tudja dobni a megszokott salátákat vagy a tojásrántottát. 

A magja csípős, azt olvastam, hogy ínséges időkbe borspótlónak használták. Sajnos most a forró szárazság miatt a földibolha betámadta, de vigyázni fogok rá, mert nálam ez a növény lett a nyár kedvenc zöldfűszere. 

Magaságyás

Még 2023 őszén találtuk ki, hogy mi is belevágunk a magaságyás-projektbe. Az előzménye annyi, hogy a telkünkön található egy kihasználatlan szivárgóakna, aminek a tetején a fű minden évben már június végére sárgán kiégett, ami idegestően lcsúfította a ház körüli részt. Ugyanakkor tavaly nyár végén Jani szerzett egy utánfutónyi szép bontott téglát, ami pont egy ekkora ágyáshoz szükséges. Az alap még novemberben elkészült, a falazat csak április elején. Május elejére ültettük be teljesen fűszernövényekkel és egynyáriakkal, palántákkal  a kis építményt. 

 Ilyen az elhelyezkedése a telken, a képen még látható a belerétegzett lassabban korhadó sokféle kerti nyesedék.

A lassú feltöltögetés után virágföldből alaktottuk ki a termőréteget, majd megvártuk az első kiadós esőt, hogy a talaj megülepedjen. 

Április legvégén ültettük be az első palántákat. 

Bő egy hónap után már tetszetős az eredmény. Minden palánta megeredt, a körömvirágok kinyíltak, a magok kikeltek. Már csak gyomlálni, a megcserepepesedett felsznt lazítgatni és a csapadék függvényében locsolni kell. 

Schneeberg

 Mostanában gyakran járunk kirándulni Ausztiába, mert a magyar lehetőségeket eléggé kimerítettük már. Ausztria legkeletebbi kétezrese már vagy két évtizede szemezett velünk, de idén végre rászántuk magunkat a randira a heggyel. 

Néhány nappal korábban online vettünk jegyet a Schneebergbahnra, ami Puchberg községtől felvisz az 1800 m magasan található Hochschneeberg állomásra. 40 percig ment felfelé az egyedi kinézetű vonat a fogaskerekűekre tervezett pályán. Közben megcsodálhattuk a növényzet övezetességét, ahogy a lomberdők fenyvesekbe, majd törpefenyvesekbe váltanak. A törpefenyveseket részben havas területek váltogatták. 

Két rövid alagúton is áthaladtunk a pálya vége felé, mielőtt elértük a végállomást. Május 1. volt az eredeti tervünk, de arra a napra a hegyről lefelé már nem lehetett volna helyet szerezni online, így előtte napra, április 30, keddre tudtunk csak retúrjegyet foglalni. A vonat zsúfolásig tele volt, pedig csak néhány napja indult a szezon. 

Az előrejelzés 15 fokot mutatott, de a valós időjárási és terepkörülményekhez képest kicsit alulöltöztünk a magasszárú túracipő-pufimellény kombóval. A havat még csak-csak állta volna a cipőnk, de a kőzetréteg feletti viszonylag vékony talajban még februárnak megfelelő állapotban "aludtak" a füvek, a felej felázott és a meredek részeken irgalmatlanul csúszott. Amivel még nem számoltunk, az a hegytetőn viharossá  erősődő szél. Volt, hogy a hétéves kis Kikinket 1 méterrel csak úgy arrébb nyomta a lejtőn. 

A fennsíkom körbevezet egy kényelmesen járható és jól is jelölt út a csúcsig, de van két egészen meredek kaptató fel és le, az egyik a GSM toronyig -a mobilnet hasított- , a másik a Fischerhüttétől lefelé. A csúcsközeli részekről jól belátható szinte az út egésze, bátran mehettünk akár "toronyiránt" is. 

A középen lévő kiemelkedés a csúcs a GSM toronnyal, 300 m szintkülönbség várt ránk még odáig. Maga az út kb. 7 km hosszú és egy hurkot ír le, ami visszavezet a vasútállomásra. Úgy foglaltuk a jegyünket, hogy 4 órát töltsünk fenn a hegyen, és ez a három gyerekkel mosdóval-ajándékbolttal-hóban játszással együtt pont kellemes időtartam volt. 

Ezt a kaptatót a hólétől felázott, csúszós-sikamlós talaj miatt elég kellemetlen volt megmászni, de azért sikerült. Visszatekintve fantasztikus rálátás nyílt a környező hegykre. 

Ez a csúcskereszt, 2076 m-en.

Leereszkedés a havas lejtőn toronyiránt.

A Kisalföldön április vége van, a hegyen csak február. Azért fotóztunk pár csinos havasi növényt, és a Plantnettel megpróbáltuk beazonosítani őket. Hozzáértőbbek nyugodtan javítsanak ki. 

??? Borzas ibolya (Viola hirta)???

??? Primula minima???

??Havasi daravirág(Draba aizoides) ??

Az utat számunkra az Erzsébet királyné tiszteletére épített hegyi kápolna zárta. A kis kőfallal kerített udvaráról káprázatos kilátás tárul a völgyekre. 

A végén, 15 óra körül felszálltunk az aznapi utolsó vonatra. Az ajándékboltos srác bezárt, felszállította az utasokat a vonatra, vagyis segített a beléptető vonalkódolvasónál, majd velünk együtt lejött a vonattal a hegyről. Csak az elszánt gyalogos turisták maradtak a hegyen, akikre még 10 km és kb. 1200 m szintkülönbség várt lefelé a faluig. 

Lánzséri vár

Sopronhoz egész közel van egy darabka középkori csoda, ráadásul több gyerekkel kifejezetten jó ár-érték aránnyal: az ötfős családunk 15 euróért járhatta be az erődítményt.  Ez a lánzséri vár (Burg Landsee). Középkori romvár, hajdani rablólovagok fészke.  Nagy területen fekszik, többsoros várárárokrendszer övezi és a toronyből hihetetlen kilátás tárul elénk a Fertő nádasait, a Schneeberget és a környék hegyit mutatva. A falak harmonikus egységet alkotnak a természettel, a fenyővel vegyes lombhullató erők növényeivel.  

Hajdani lépcsőtér

Bejárat a középső várba

Borostyánnal beszőtt falak

Fa és kő

Rálátások különféle szögből

Ami a legnagyszerűbb élmény, az a hely szabad felfedezése. Vannak azonban lezárt, veszélyes részek is: a hajdani várkápolna falai, támpillérei jól kivehetőek, de belépni az omlásveszély miatt tilos.