A múlt hétvégi ítéletidő a mi kis szegletünket enyhébben érintette, mint az ország többi részét.Volt ugyan olyan 150 mm-nyi eső (tele a vízgyűjtő hordónk a palántázáshoz), vihar is volt rendesen, de a fák most nem dőltek semerre. A kert hétfőn még siralmasan nézett ki, aztán a növények valahogy rendezték soraikat. Az elhevert szárak felálltak, a levert virágok helyett újak nyíltak, és a hét közepén, a melegebb időben néhányuk úgy döntött, itt a jó idő, s szirmot is bontottak
Az ametisztjácintok már egy hajszálnyival túl vannak a legszebb, teljes nyílásukon. A nyílásidő végére a színük halványkékké válik, de a csíkos harangvirágocskák így is nagyon látványosak.Tavaly ősszel vásároltam egy kis csomag (elvileg) télálló botanikai kardvirágot (Gladiolus byzantinus), amiről a hideg, kemény tél után már majdnem le is mondtam.Aztán április elején kibújtak az összetéveszthetetlen kard alakú levelek. Az első telet egy védett, napos kertzugban szerencsésen átvészelték a hagymák. Korábban virágzik, mint nagy testvérei, a termete is kecsesebb, törékenyebb, ugyanakkor erősebb. A viharos időt megdőlés nélkül vészelték át a bimbós szárak.
Teljes szépségükben pompáznak a haranglábak, ezt a fajtát valami olcsó, hipermarketben vásárolt magból neveltem fel. Most három éves, a lombja félméteres bokrot alkot, a virágfürtök derékmagasságban nyílnak.
Szibériai íriszeimet Áginak és az ő kedves győri piaci virágárus bácsikájának köszönhetem. A tavaly kis üdítős pohárban érkezett tövek mára jócskán megerősödtek, nyolc-tíz orsó alakú bimbó mutatkozik a szárakon.
Az orvosi zsálya is kivirágzott, a tavasszal szinte tövig visszametszett bokor teljesen megújult. Alatta a hullott magból sok kis magoncot láttam kelni, amelyeket majd át lehet ültetni a rózsatövek közé védőangyalnak és kontrasztos formájú kísérőnövénynek.
Még április végén hoztunk a Déditől gólyaorrokat, amelyek szépen megéledtek. A magas, nyári rózsaszín és ólomszürke lángvirágból csak dugványnak valót tudtam szedni, ők egy vödörbe tűzködve gyökeresednek,. Folyamatos megfigyelés alatt állnak a nedves időben erősen támadó házas és házatlan csigák miatt.
A jól elázott komposzthalomra rádobtuk a friss fűnyírásból kikerült füvet, ez a melegen bomló kupac mostanában a macskánk sziesztázóhelye. Az ereszünk alatt tanyát vert egy rozsdafarkúpár. Nagyon okos kis madarak, megtalálták azt a helyet, ahová sem a szél nem fújhat be, sem az esőverés nem fenyegeti a fiókákat. Egy a baj, hogy ez a hely pont a teraszajtó felett van, úgyhogy sok szerencsével kecsegteti a kilépőt - no de feltalálták már a fecskepelenkát.
A paradicsompalántáim, amelyeket még nem ültettem ki, elég nyamvadtak és betegesek lettek a hűvös időben, úgyhogy egy ismerős árustól vásároltam néhány friss palántát valami folyton növő, nagyszemű befőzőparadicsomból. Egy félreeső zugba azért a nyamvadékokat is elültetem, hátha erőre kapnak.
Továbbra is fürgén nő a gaz, a héten, amikor a talaj kicsit megszikkad, következhet egy kis lazító kapálás. Jövő szerdára még jósolnak egy hidegbetörést, de aztán minden előrejelzés húsz fok feletti hőmérsékleteket jelez - legyen igazuk!





























Némi töprengés után gyorsan eltakarítottuk, és újravetettük borsóval. Talán a ZKI-s mag miatt, de a második ültetés nagyon szép. Azért akkor is sajnálom, mert az első vetés lehet, már virágozna. Talán rossz lehetett a mag, mert az ugyanakkor, más fajtából vetett borsó érdekes módon kikelt.
Égtem, mint Zseli az okra-palántaneveléssel. Jövő héten fogok még vetni a kert földjébe - ha kapok még kedvenc vetőmagboltomban magot. Ha nem, akkor jövőre, és
A retek túlélte a bolhatámadásokat, két hete szedjük és esszük, a bolhák megdobbantottak. A többi káposztaféle azonban a siralom völgyének képét festi elénk már csak azzal is, hogy ott gyatrálkodik az ágyásban, nem megy semmire. A magok ki se keltek legnagyobbrészt, a pár növényke - mindenféle trükk dacára is - kínkeservesen fejlődik. Az ágyás belepi a gyom, kapálni még nem akartam, mert már egy darab ideje rménykedek a kelésben, úgy tűnik, hiába. Maximum kézzel tudnám gazolni az ágyást, a földje az eső után teljesen cserepes, nem tudom, mi lesz vele. Még jó, hogy tesóm ígért palántákat… Ez az egyik reményem, a másik az újbóli vetés. A csütörtökön ládába vetett brokkoli-, karfiol-, bimbóskel-magok már zöldellenek, olyan gyorsan kihajtottak!
A sziklakertben harangvirág kezdett el nőni, de hogyan!
Eleinte nem jöttem rá, hogy kerülhetett ide, aztán rájöttem, hogy két éve kaptam egy tövet, amit beültettem, de másnapra Roxi kikaparta az egészet. Tavaly nem is látszott, ebben az évben azonban méretes bokrocskává fejlődött.
A kert is tartogat vetetlen érdekességeket. Minden évben – a lehetőség szerint alapos letakarítás dacára – mindenféle növényi részek nagy bőséggel maradnak a talajban. Így akad körömvirág:
Rengeteg kapor, hagymadarabokkal, édeköménnyel:
Koriander a kukoricás közepén:
A talajban elfekvő cukkinidarabok magvaiból kikelő növénykék: 
Hasznuk semmi, mert nem fejlődik alattuk gumó újkrumpliként, és a krumplibogár kedvenc tanyázóhelyei ezek a maradványok.
Tavaly bennszakadt pár tő, ezekből a gyökérdarabokból hajtott ki újra. Szinte felhívás keringőre: idén fel fog magzani, megszedjem-e a magját egy jövő évi, újnani vetésre, még ha a tavalyi vetési kísérlet félbalul is sült el?
Uborka:
A nagy takarmánykukorica tábla veteményei is kelőben vanak, íme a kukorica:
és a törökbab.
(Az eső utáni megrepedező talaj itt is szépen, látványosan megmutatkozik ...) 
A sonka-és lilahagyma ki se bújt, beragadt a földbe. Ehhez képest a palántázott lilahagyma így fest:
A palántázott Makói bronz is hasonlóan fejlődik.
Cuki az összeállítás, balról a ritkítatlan, középen a brutállat módon feltépett növények, jobb szélen a ritkítottak. Egy menetben nem is tudtam megoldani a ritkítást, olyan sűrűen kelt. Először a nyeszledékeket marokkal kitéptem, aztán a valamivel ritkásabb sor erősebb növényeiből állítottam be a tőszámot.