A tavasz búcsúztatói

A múlt hétvégi ítéletidő a mi kis szegletünket enyhébben érintette, mint az ország többi részét.Volt ugyan olyan 150 mm-nyi eső (tele a vízgyűjtő hordónk a palántázáshoz), vihar is volt rendesen, de a fák most nem dőltek semerre. A kert hétfőn még siralmasan nézett ki, aztán a növények valahogy rendezték soraikat. Az elhevert szárak felálltak, a levert virágok helyett újak nyíltak, és a hét közepén, a melegebb időben néhányuk úgy döntött, itt a jó idő, s szirmot is bontottak

Az ametisztjácintok már egy hajszálnyival túl vannak a legszebb, teljes nyílásukon. A nyílásidő végére a színük halványkékké válik, de a csíkos harangvirágocskák így is nagyon látványosak.

Tavaly ősszel vásároltam egy kis csomag (elvileg) télálló botanikai kardvirágot (Gladiolus byzantinus), amiről a hideg, kemény tél után már majdnem le is mondtam.Aztán április elején kibújtak az összetéveszthetetlen kard alakú levelek. Az első telet egy védett, napos kertzugban szerencsésen átvészelték a hagymák. Korábban virágzik, mint nagy testvérei, a termete is kecsesebb, törékenyebb, ugyanakkor erősebb. A viharos időt megdőlés nélkül vészelték át a bimbós szárak.

Teljes szépségükben pompáznak a haranglábak, ezt a fajtát valami olcsó, hipermarketben vásárolt magból neveltem fel. Most három  éves, a lombja félméteres bokrot alkot, a virágfürtök derékmagasságban nyílnak.

Szibériai íriszeimet Áginak és az ő kedves győri piaci virágárus bácsikájának köszönhetem. A tavaly kis üdítős pohárban érkezett tövek  mára jócskán megerősödtek, nyolc-tíz orsó alakú bimbó mutatkozik a szárakon.

Az orvosi zsálya is kivirágzott, a tavasszal szinte tövig visszametszett bokor teljesen megújult. Alatta a hullott magból sok kis magoncot láttam kelni, amelyeket majd át lehet ültetni a rózsatövek közé védőangyalnak és kontrasztos formájú kísérőnövénynek.

Még április végén hoztunk a Déditől gólyaorrokat, amelyek szépen megéledtek. A magas, nyári rózsaszín és ólomszürke lángvirágból csak dugványnak valót tudtam szedni, ők egy vödörbe tűzködve gyökeresednek,. Folyamatos megfigyelés alatt állnak a nedves időben erősen támadó házas és házatlan csigák miatt. 

A jól elázott komposzthalomra rádobtuk a friss fűnyírásból kikerült füvet, ez a melegen bomló kupac mostanában a macskánk sziesztázóhelye. Az ereszünk alatt tanyát vert egy rozsdafarkúpár. Nagyon okos kis madarak, megtalálták azt a helyet, ahová sem a szél nem fújhat be, sem az esőverés nem fenyegeti a fiókákat. Egy a baj, hogy ez a hely pont a teraszajtó felett van, úgyhogy sok szerencsével kecsegteti a kilépőt - no de feltalálták már a fecskepelenkát.

A paradicsompalántáim, amelyeket még nem ültettem ki, elég nyamvadtak és betegesek lettek a hűvös időben, úgyhogy egy ismerős árustól vásároltam néhány friss palántát valami folyton növő, nagyszemű befőzőparadicsomból. Egy félreeső zugba azért a nyamvadékokat is elültetem, hátha erőre kapnak. 

Továbbra is fürgén nő a gaz, a héten, amikor a talaj kicsit megszikkad, következhet egy kis lazító kapálás. Jövő szerdára még jósolnak egy hidegbetörést, de aztán minden előrejelzés húsz fok feletti hőmérsékleteket jelez - legyen igazuk!

Csak gyorsan-gyorsan...

... írok valamit a heti eseményekről, most éppen visszajött a villany, és vele együtt a net is. Kábé ötpercenként minden kikapcsol, elsötétül.

A vihar visz mindent, repülnek a levelek, szemetek, faágak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen buta idő lesz.

A héten lekapáltuk végig az egész kertet. Volt jópár ágyás, amit kapaheggyel vakargattam csak végig, hogy a fejlődő kis növényekben kárt ne tegyek, de mégis kiirtsam a gombaként növő gazokat. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kiültessem a paradicsompalántákat - már kicsit megbántam, ez a buta szél csak nem teszi őket tönkre!

Retek már alig van, a hosszú tél után magában, csemegének is igen finom volt ez a kis ropogós zöldség. Az újhagyma dömpingje most kezdődik, és a jég-és endíviasalátából is falatozhatunk, gyorsan nőnek, de még nem fejesednek igazán. Ahol nagyon sűrűen növekedtek, szétpalántáztam őket ide-oda, legyen hely a fejlődéshez. A cukkinik, patisszonok is ugrásszerű fejlődést mutatnak, úgy néz ki, talán a hó végére már lesz rajtuk ennivaló. A kis sárgarépák is jó formában vannak. Ehhez mérten hiányosan kelt a cékla.

Végre sikerült a mák tőszámainak beállítása olyan 8-10 centire. Három menetben kellett megcsinálnom, ötnapos szünetekkel, mert olyan sűrűn álltak, hogy ha egy menetben ritkítok, kidőlt volna az összes tő a tépkedéstől. Mára már jó formájukat mutatják a kis növények.

Több helyen pótolni kellett a ki nem kelt veteményeket. A kukoricás szinte egyöntetűen kikelt a közé vetett babbal együtt, csak egy - két hézag maradt, az ide bepottyantott szemekkel még időben korrigálni lehet a sorok hiányosságait. A kikelt sorok végeire - hogy kapjanak napfényt - kiültettem az olaj-és sonkatököket. (Egyébként még nyomát se látom annak, hogy a máshová vetett sütőtök kelne.) Pótoltam aki nem kelt szalmavirágot,és a legényrózsa gyengécske sorát is kicsit feljavítottam. Kipalántáztam a zellert is, és vele együtt pár paprikát. Kiültettem hat paradicsomfát és a drótfonatú kerítéshez ültettem egy sor ölesbabot. Kipucoltuk az eprest is - szépen mutatkoznak már a kis gyümölcsök. Ekkor kezdtem el megunni a kertet, kivonultunk az építési telekre füvet nyírni. Most debütált a benzinmotoros fűkasza, szépen eltüntettük a gazokat. Annál szomorúbb voltam, amikor megláttam, hogy az utcára kiültetett kilenc diócsemetéből négynek valami vandálok letörték a hegyét. Csipkefa-gyallyakat kötöttem a magoncok köré: most próbálkozzanak! Habár Jani azt mondta, hogy aki le akarja törni, úgyis letöri. Legszívesebben megpofoznám az ilyen tróger alakokat, akik azt képzelik, hogy ez menő dolog, jópofaság tördelni. Az az egy vigasztal, hogy a kis fák ettől még vígan hajtanak, coki a tördelőknek!

Közben berregtettem a fűnyírót is, aminek - három négyzetméter volt hátra - letört a kése. Kicsit ósdi, a kést tartó szegecs pattant el, szerencsére javítható. Azért a szerelés után már nem buzgott bennem annyira az ambíció, hogy visszaügessek nyírni, az a három négyzetméter bírja már ki azt az egy hetet, amikor újra jövök. Egyébként nagyon nem fűlik a fogam a nyíráshoz. Nemcsak azért, mert szennyező, és alapban utálatos, hanem mert a telekoldalban mezei zsályák, boglárkák, aranyszínű pimpók, gyöngyikék és nagy útifüvek is teremnek a fűben. Viszont közterület, és ha évente háromszor legalább nem kaszáljuk, már lobogtatja is az önkormányzat a csekket! (Ezt magyarázza el nekem valaki! Közterület, de mivel én vagyok az egyik tulajdonos, aki ott építkezik, nekem kell rendben tartanom, mint sajátomat, a ház környékét, kívül, az utcán. Ez nem csekélység, mert saroktelek, és az oldalai 20X70 méteresek. Amikor meg lomtalanítás van, mint közterületre, az önkormányzat azonnal odateszi a gyűjtőkonténereket, amiket aztán körülrajoznak a "norvég cserediákok", és az még a jobbik eset, ha csak szétdobálják a szemetet, amit részben nekünk kellett eltakarítanunk. Volt, hogy egy másik konténer közelében az utca építési telkeinek tetemes hányadán eltűntekaz aknafödlapok... Szóval, hogy is van ez?)

A hét vége felé nekiláttam végre a sziklakert följavításának is. Kihuzigáltam a rengeteg meténget - közben a kiskutyák buzgón húzták a nadrágszáramat. A sziklakert egy alapos földfeltöltésre szorul, annak a jövő héten akarok nekiállni.

A folyosó ablakai újra megteltek palántásládákkal... Valahogy nem bírom abbahagyni a növénynevelést. A ki nem kelt káposztaféléket pótlandó újra vetettem késői és zöld karfiolt, rövid tenyészidejű brokkolit és bimbós kelt. Ma tíznapos a vetés, várakozásomat felülmúlva fejlődnek, remélem, sikerül. Ládikában van még csombor - ezt elfelejtettem vetni, szintén most pótoltam. És évelő virágokat nevelgetek őszi kiültetésre: mezei és tollas szegfűt, kárpáti zergevirágot, és egy bohókás, tarka évelőcickafark-színkeveréket.

A jövő héten- ha eláll az eső, és kicsit szikkad a föld - újra lehet kezdeni a porhanyítást, mert megint előjönnek a kisujjnyi repedések. Utána - ahova lehet - mulcsot akarok fölteríteni, illetve egy kis tápot kiadagolni a növényeimnek. Különösen az eprest akarom megápolni a héten. A sziklakert csinosítása is tervbe van véve. De még mindig csak olyan "lájtosan", nincs az a hajtás, amikor egyszerre szedünk, kapálunk, locsolunk, újrafeltörünk, befőzünk... Ilyenkor a kertészkedés után az ember édesen eltesped a kerti székben, lazán rágja a hagymás-hónaposretkes zsíroskenyerét bögre tejjel öblítve, hallgatja a madárcsicsergést. (Bár madárodút nem tettem ki, a madarak odaszoktak, a második szomszédban rigófészek van, túlnan zöldike. A fűzfán meg valószínűleg cinegék tanyáznak valami kiüregesedett fagörcsben, hallani a kis hangjukat. Érdemtelen meglepetés, de nagyon boldoggá tesz.) Az idillt csak a zsíroskenyér miatt féltékenyen üvöltő Roxi zavarja meg néha, de valami csemegefalattal ő is könnyen leszerelhető. Csak a gyermekei zavarják néha az idillt: visznek mindent, ami mozdítható!

Tesztelős

A Hulladék Munkaszövetség honlapján találtam egy jó kis tesztet.

Mennyire vagy jó hulladékcsökkentő? 

 Nos, én nem vagyok olyan jó,  mert a megunt cuccokat nem szoktam csereberélni, és ne mindig figyelek oda a visszaváltható csomagolásra. És ti?

Május ígéretei

A kis 200 m2-es konyhakertünk idén vált teljessé, most már azért látszik a formája. Ilyen lett a salátás-hagymás-retkes vegyeságy. Amint kiesszük, a helyükre költöznek a paprikapalánták.

Ez pedig a borsó-répa birodalom, balra a kefesűrű, egyeletlen mákkal.

 Újonnan nyíló virágom most még nem sok van, az egy kivétel az ametisztjácint (Brimeura amethystiana). Ezt Ágitól kaptam, aki a győri virágpiacon vette a hagymáit két évvel ezelőtt egy öreg bácsitól, spanyol jácint néven. Nem volt egyszerű kinyomozni kiféle-miféle ő, de egy hagymásokkal foglalkozó szakkönyv segített. Májusi virágzású, problémamentes, önmagától terjedő szép kis hagymás, olyan 25 cm magas. Ha valaki tud szerezni a hagymájából, jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

A telek szélén a gazban ezt a bogarat találtuk:

Ha minden igaz, ő a Nagy nyárlevelész, aki fűzfa-meg nyárfaleveleket csemegéz a kiserdőben.

A címben a május ígéreteiről ígérgettem és ez az ígéret nem más, mint egy csomó virágbimbó.
Snidling (Jó lesz salátát, vacsorát dekorálni)

Ha már liliomfélék, a fehér liliom bimbója is szépen formálódik:

 

A réteken, útszéleken a mezei zsálya már virít, az orvosi zsálya méhcsalogató virága még csak ígéret.

Végül, kedves Olvasóim, egy rejtvény. Tippeket kérek, mi ez?

Medvehagymavirágzás után

Az elmúlt két hétben megint új arcát mutatja az erdőnk, a nagy meleggel a fehér pompa (medvehagymák, gyöngyvirágok) már eltűnt. Az erdő alját lassan elfoglalják a kilombosodott cserjék,  kúszónövények, magas kórók. Van azért néhány aprócska virág, és egy eldugott nyirkos-párás részen azért találtunk még szép medehagymákat is. Sok volt az eső az utóbbi időben, rengeteg a szúnyog és a csiga. Íme, egy műalkotás utóbbiaktól, lapulevélből, rágás-reszelés technikával. Milyen díjat érdemelnek?

A rózsafélék családjába tartozik az erdei utak szélén sokhelyütt gyakori erdei gyömbérgyökér. Karcsú termetű, kecses növény, centiméternél kisebb virágokkal.

Pompás látványt nyújt ilyenkor a gyógynövényként és biokerti védőnövényként is használható, virágzása kezdetén álló fekete nadálytő. Magérlelését alig várom, szaporítani szeretnék belőle.

A nehézszagú gólyaorr az utat kíséri, kecses, csinos, alacsony növényke.

Ez a bolondos manósapka a mérges foltos kontyvirág hervadóban lévő virágzatát burkolja.

Elsősorban réti növényként gondoltam eddig a madártejre, de az erdei tisztásokon is megtalálható. Édeskés, tömény mézillatával nagy sokaságban  vonzza a rovarokat.

A medvehagymák, gyöngyvirágok fotózása lett volna az utunk fő célja, de ők már a magnevelésnél, sőt helyenként a behúzódásnál tartanak. Egy nyirkos-árnyékos, eldugott zugban találtunk még egy teljes virágzásban álló foltocskát. Egy kis sétányival odébb pedig letarolt, összetaposott 200m2-es részt, a letépdesett szárak maradványaival. Ennyit azokról, akik tájvédelmi körzetben gyűjtik az eladnivalót  :(.

Jellegzetes májusban virágozni kezdő növények a galajok. Szintén sok helyen gyakori a szagos müge, amely sebgyógyító, idegeket nyugtató gyógynövény, és nem semmi a gasztronómiai felhasználása likőrökben, édességekben. (Ha lelegelték az összes medvehagymát, ő lesz a következő tutinyerő?)

Ha ilyenkor valaki "virágos szemmel" les ki útközben a kocsi ablakán, az útszéleken, árokpartokon gyakran látni vidám, sárgászöld foltokat, amelyekhez valóban virág tartozik, a tejoltó galaj. Vesebajokat gyógyító, vízhajó gyógynövény, és -nem próbáltam - sajtkészítéshez is használják, mint ártalmatlan ételfestéket. Apró, sárgászöld virágai közel hajolva egészen mutatósak.

Törékeny kis kék színfoltot ad az ösztörűs veronika, amely inkább mérgező, mint gyógynövény. Érdekes babona kapcsolódik hozzá, viharvirágnak gondolták régen, amelyik esztendőben elszaporodott, arra az évre sok vihart jósoltak, illetve a leszedését is vihart okozónak gondolták. Meglátjuk, igaz-e ez a babona.

A cserjék közül virágzása végén jár a kedvenc sóskaborbolyám, a sárga, kerek, boglárkára vagy vízitökre hasonlító virágokról csak béna fotókat bírtam csinálni, nagy bánatomra. Kárpótolta a csalódást a galagonyavirágzás. 

Végül a gombásemberek segítségét kérem. Az erdőben a bomló, korhadt tuskókon ilyen gombákat láttunk:

Szívesen fogadnám a segítséget, hogy megtudjam, melyik mi lehet.

Szájtáti

Nos, a bambulás, szájtátogatás a kertben tényleg sok érdekes és hasznos tapasztalattal gazdagítja az ott ténfergőt. Tavaly ugyanígy, ugyanezidőtájt írtam erről a témáról. Ilyenkorra már jól látszik a vetések eredményes vagy eredménytelen mivolta.

Először is, elmélkedni lehet azon, miért olyan pocsékok bizonyos vetemények.
Idén totál csőd lett a korai borsóvetés. Úgy állt egy-két árva növényke az ágyásban, mint Rákosi elvtárs fején a hajszálak… még nézni is rossz volt.

Némi töprengés után gyorsan eltakarítottuk, és újravetettük borsóval. Talán a ZKI-s mag miatt, de a második ültetés nagyon szép. Azért akkor is sajnálom, mert az első vetés lehet, már virágozna. Talán rossz lehetett a mag, mert az ugyanakkor, más fajtából vetett borsó érdekes módon kikelt. Égtem, mint Zseli az okra-palántaneveléssel. Jövő héten fogok még vetni a kert földjébe - ha kapok még kedvenc vetőmagboltomban magot. Ha nem, akkor jövőre, és Makka, Mángorló reméljük, beszámolnak ezirányú tapasztalataikról.

A virágok se lettek valami csodásak. A szalmavirág ágyásában nyoma sincs kelésnek, a legényfogó virág ágyása meg gazban fuldoklik (nem mertem kapálni, várva, hogy kikel), benne pár apró virágnövényke. Ez sürgős tisztításra szorul, utána újravetem az ágyást ott, ahol nem kelt ki semmi. A retek túlélte a bolhatámadásokat, két hete szedjük és esszük, a bolhák megdobbantottak. A többi káposztaféle azonban a siralom völgyének képét festi elénk már csak azzal is, hogy ott gyatrálkodik az ágyásban, nem megy semmire. A magok ki se keltek legnagyobbrészt, a pár növényke - mindenféle trükk dacára is - kínkeservesen fejlődik. Az ágyás belepi a gyom, kapálni még nem akartam, mert már egy darab ideje rménykedek a kelésben, úgy tűnik, hiába. Maximum kézzel tudnám gazolni az ágyást, a földje az eső után teljesen cserepes, nem tudom, mi lesz vele. Még jó, hogy tesóm ígért palántákat… Ez az egyik reményem, a másik az újbóli vetés. A csütörtökön ládába vetett brokkoli-, karfiol-, bimbóskel-magok már zöldellenek, olyan gyorsan kihajtottak!
A takarmánykukorica pár helyen nem kelt ki, ez még pótolható. A sütőtök is mintha beleragadt volna a földbe. A magot házi szedésből kaptam, lehet, hogy vetés előtt meg kellett volna vizsgálnom, nem penészes-e a közepe, mert rosszul tárolt házi vetőmaggal jártunk már így. A sütőtököt újravetettem. Nem kaptam már sonkatököt, csak Nagydobosit, de az is megjárja.
A fészekbe ültetett cukkini egy része nem kelt még ki, valószínű, hogy itt Nyunyi a tettes, titkon felásta az egyik fészket. (Lehetne ordítozni azért, mert nem mindig a kerti úton császkál, vagy kihúz egy-egy hagymát, vagy a csírázást tanulmányozza és leszedi a zöld gyümölcsöt, hogy felboncolja, de hát mi is ezt műveltük. És az megoldás lenne, ha benyomnám a tévé elé, hogy ne tegyen kárt a veteményben, ne lábatlankodjon a kertben? Persze hogy a ténykedésének megvannak a maga „áldozatai”, letaposott, felhúzott növények, de megismeri, kitépi a gazokat is, ügyesen palántáz, öntöz és vet.)
Néhány növény az eltűntek és kifagyottak listájára került. Várhattuk, hogy kihajtsanak, előtörjenek. Kifagyott az egyik öreg rózsatő. Tavasszal még gyengén rügyezgetett az egyik ága, de mostanra végképp feladta, száraz. Ugyanígy járt a zsályabokrom, s Hédiéknél a fügefa főága is megfagyott. Igaz, utóbbi azóta már új hajtásokkal rukkolt elő, de termés idén még nem lesz.
A bambulás hozadéka az is, hogy mindig sikerül meglepő felfedezéseket tennünk. Megint egészen váratlan helyen „születtek” a kertben nefelejcsek: A sziklakertben harangvirág kezdett el nőni, de hogyan! Eleinte nem jöttem rá, hogy kerülhetett ide, aztán rájöttem, hogy két éve kaptam egy tövet, amit beültettem, de másnapra Roxi kikaparta az egészet. Tavaly nem is látszott, ebben az évben azonban méretes bokrocskává fejlődött.
Az érdekességek melegágya a komposzt. Van itt titokzatos vadgesztenyefa,
mindenféle kelő tökök (az a gyanúm, dísztökök). Sőt, egy kis jezsámenbokor is kihajtott! A kert is tartogat vetetlen érdekességeket. Minden évben – a lehetőség szerint alapos letakarítás dacára – mindenféle növényi részek nagy bőséggel maradnak a talajban. Így akad körömvirág: Rengeteg kapor, hagymadarabokkal, édeköménnyel: Koriander a kukoricás közepén: A talajban elfekvő cukkinidarabok magvaiból kikelő növénykék:
Pasztinák – ezek gyökérdarabokból születtek, a föld alatt egész komoly répákat növesztve. Levesbe friss zöldségként már most igen jó. Mire lefényképeztem volna, anyuci feltette csirkeaprólék-levesnek...

Krumpli: eeket én kivagdalom, de a leglehetetlenebb helyeken is előjönnek a felszedéskor bennmaradt gumó-darabkákból:Hasznuk semmi, mert nem fejlődik alattuk gumó újkrumpliként, és a krumplibogár kedvenc tanyázóhelyei ezek a maradványok.

És amin nagyon elcsodálkoztam: feketegyökér. Tavaly bennszakadt pár tő, ezekből a gyökérdarabokból hajtott ki újra. Szinte felhívás keringőre: idén fel fog magzani, megszedjem-e a magját egy jövő évi, újnani vetésre, még ha a tavalyi vetési kísérlet félbalul is sült el?
Persze a szántás azokat a növényi részeket, amik később kihajtottak, az eredeti tavalyi vetési helyüktől jó messzire elsodorta, így a kert minden pontján előtörnek ezek a kis zöldek. Kapáláskor igyekszem kímélni őket, pláne a fűszerféléket és a virágokat. Az összkép egy kicsit kusza így. De ez a jó, nem feltétlenül a katonás sorok, a szigorúan elkülönített ágyások. Kell valamiféle rendszer a vetésben, palántázásban az okszerű műveléshez. Ha azonban ettől elmozdulunk egy kicsit, nem dől össze az univerzum!

Május második hete...

...meghozta a langyos esőt, ami csak úgy pezsegteti az életet a kertben. A kikelő növénysorok kellemes összképet nyújtanak. Azonban meg kell állapítanom, hogy a tavalyi évhez képest elmaradtunk időben. Tavaly ilyenkor már a bodzaszörp meg az eperérés volt terítéken, idén még épp csak nyomait látni a bodzavirágnak, és az eper is félig még bimbós.
A jó meleg meggyorsította a kelést. Néhány e heti újszülött - félig-meddig testvérek:
Sárgadinnye: Uborka:A nagy takarmánykukorica tábla veteményei is kelőben vanak, íme a kukorica: és a törökbab.(Az eső utáni megrepedező talaj itt is szépen, látványosan megmutatkozik ...)

Ez pedig a cékla:

Kis híján az összes paradicsompalántát kiültettem, eddig körülbelül 40 darabot. Közülük négy purcant ki: egyet Nyunyi taposott ki véletlenül, kettőt a szél tört ki, egyet meg – bevallom – én vágtam ki figyelmetlenségből… Szerencsére nem valami ritka fajta volt, hanem csak egy házilag szedett magból nevelt koktélparadicsom, de azért akkor is ciki. Különösen, hogy ezt a fajtát sose támadja a rothadás. Volt, hogy fitoftórás években csak koktélparadicsomból tettünk el üvegbe, ez a fajta adta egész télre a töltöttpaprikához-valót…
A zellerpalántáknak körülbelül a fele még a palántásedényben van, a kiültetettek azonban szépen megeredtek, tegnap kapáltam meg őket. Paprikából csak a túl nagynak talált palántákat ültettem ki: volt köztük Garai fehér, a kedvenc Fehérözön, és chili. A pár felhősebb-csapadékosabb nap ideális volt a palántázáshoz: a kis növények fentről megkapták az erőt adó lágy vizet. Sok-sok órájuk volt erőre kapni addig, amíg a szél és az erős nap el nem érte a talajt.
Vetni már nem sok mindent kellett. A héten átnéztük tesómmal a vetőmagkészleteinket. Gyorsan rám sózot még két tasak görögdinnyemagot, mondván, hogy utálja, és nincs is helye. Én meg kapva kaptam rajta. Adott egy csomag zergevirág-magot is, mondván, hogy ennek kineveléséhez nincs szerencsés keze, próbáljam meg én. Kezembe nyomott még sonkatök-magokat, illetve kilométerbabból is adott. Cserébe kapott paradicsomfákat, fekete paradicsomot, szappanfűpalántát, illetve adok még neki az indás ínfűből. A kabakosok magjainak elvetését meghagytam a jövő hétre. Ugyanis bevallom: kissé "kertmérgezést" és makacs derékfájást kaptam...
A kerítés alját megtisztogattam: ide – a jó kihasználás érdekében – kilométer-és Juliskabab kerül. Ide tervezem ültetni a meglévő öt paradicsomfát is a könnyű öntözhetőség, jó napfény és megfelelő talaj okán.
A csapadék átáztatta, de kellőleg meg is tömte a talajt, így folyamatos – de nem nehéz – munkát jelent a talaj feltörése. A mély szántás és a korai csillagkapázás meghozta az eredményt: könnyű ezt elvégezni. Ez egyfelől kell is, mert a gazok gombamód nőnek és szaporodnak. Érdekes, hogy egy-egy ágyásból – kapálás után – mintha felszökkennének a növények, olyan növekedési ugrásba fognak. A talajuk is javul ezzel, a talajban megmarad a víz, és a konkurencának is satu ezáltal.

A hagymakísérlet pillanatnyi állását is megmutatom: a magról vetett hagyma ebben a pillanatban így néz ki: A sonka-és lilahagyma ki se bújt, beragadt a földbe. Ehhez képest a palántázott lilahagyma így fest: A palántázott Makói bronz is hasonlóan fejlődik.
Ezek után azt hiszem nem is pepecselek többet magról való hagymaneveléssel. Persze a palántázás végeredménye majd csak augusztusban mutatkozik meg. (A tormásüveg senkit se tévesszen meg, nem tormát tartok benne az ágyásban, hanem gyökereztetőport, és éppen ez volt a kezem ügyében mércének!) Ez lesz a jó módszer a magkínzóan kemény föld áttörésére.
Megkezdtem a mák ritkítását, vagy inkább kitépkedését, mert nagyon sűrűn kelt. Mama szerint olyan hat-tíz centire kell megritkítani, hogy jól teremjen. Cuki az összeállítás, balról a ritkítatlan, középen a brutállat módon feltépett növények, jobb szélen a ritkítottak. Egy menetben nem is tudtam megoldani a ritkítást, olyan sűrűen kelt. Először a nyeszledékeket marokkal kitéptem, aztán a valamivel ritkásabb sor erősebb növényeiből állítottam be a tőszámot.
Tegnap délután szomorúan lettem figyelmes arra, hogy a dédelgetett fekete paradicsomjaimon két krumplibogár nemcsak zabál, de premier plánban nemi életet is él. Alaposabb vizsgálat után észrevettem, hogy a krumplin is van belőlük. Nem sokáig örültök magatoknak – gondoltam. Már tavaly tapogatóztam a kíméletes krumplibogárirtás témája körül, és mostanra az alábbi irtási módszerek körvonalazódnak:
- Inkvizíció: a lárvákat, bogarakat le kell forrázni vagy porrá égetni, földi maradványaikat bűzössé rohasztani és ezzel locsolni. Célravezető a bogarak, lárvák összeszedése is, de ez a módszer nekem túl időigényes és igen undoríró, pedig nem éppen a műkörmös sipákoló szőke cicababa kategóriába tartozom… A terület meg túl nagy is ehhez, valami egyszeri, kompakt, instant, tríinvan megoldásra vágyom, mint a modern kor túlpörgetett embere.
- Társítás babbal, hagymával. Sajnos az ágyást nem tudom már átbolygatni: az egyik oldalon tényleg bab van, az egyik csücsökben cukkini, a fajták elválasztói céklasorok és virágok, kétoldalt út van, a negyedik oldalon hagyma. A bab és a hagyma – mint két védőnövény – csak a szegélyeken van jelen. A korábban már tesóm által említett, Vetéstől a tálalásig című könyv is említi ezt a társítási módot, ültetési ábrát is csatolva: ültetéskor a vetőgumót körül kell duggatni hagymákkal. Hozzáfűzik azt is, hogy az így termő krumplik kicsik lesznek. Igaz, a krumpli és a hagyma nem túl jó szomszédok, de a bogár utálja.
- Irtás diólevéllel. Tizenegy diócsemeténk van, egyik sem idősebb három évesnél… Kopasszam le őket ezért?
- Erős szagú növényi ázalékok, pl. levendula –, menta - , hagymalé. Ezeknek a hígított változatával locsolok, talán segít megelőzni még, mert invázió még nincs. (Levendulalevet nemigen vetek be, sajnálom egyetlen bokromat, amelyet magról neveltem, és a télen eléggé megkínzott a fagy. Más egyéb növény bőven van erre a jeles célra. ) Kellően büdös menta-hagyma - csollányganyélevem van, elsőnek azt akarom bevetni.
- Ha nem tudom megállítani majd a fertőzést, és inváziószerűen megjelennek a lárvák, kénytelen leszek valamilyen vegyszert bevetni. Két olyan szert találtam, ami megfelelne a célomnak, és nem valami vadméreg: egyik a Nomolt 15SC, a másik a Novodor FC. Az egyik gyakorlatilag nem mérgező, a másik biokertészetekben is használható. Mivel a krumpli nem kicsi darab, és az időm is véges, vélhető, hogy erős támadás esetén ezekkel fogom rövidre zárni a dolgot. Kedvescimborához is fordultam tanácsért, aki - szokásához híven - szabatos választ adott, ami itt olvasható.
- Van még egy – két módszer, ami hasznos, így a baromfiakkal való föletetés – na ez alapban kilőve, mert akkor kopár sziken szikkadnának a tixarok, növények nélkül. Amikor az udvaron legelnek a drágák, akkor is mindent lecsipkednek.

Másik a fahamuszórás,amit a szomszéd bácsi évek óta művel, a permetszer árát megtakarítandó . Nemegyszer láttam, hogy térden csúszva még a levelek fonákát is beszórta– gyakorlatilag nulla eredménnyel. Azt elérte, hogy a krumplibogarai átvándoroltak hozzánk. Kár ezzel kezdeni.

Következő bánatom, hogy a szabad földbe vetett káposztafélék fejlődése valami hihetetlenül gyenge és vontatott. Nem bolhásak, de mintha beleragadtak volna a földbe. Bezzeg tesómnál! Hédi palántáit látva a még meglévő maradék karfiol-, bimbós kel-, brokkolimagokat elvetettem ládába, palántanevelési céllal, csak nem dolgozok velük hiába. Csütörtök óta – ekkor vetettem el őket – takarosan kicsíráztak.
Jövő héten még újraindítom az okraprojektet, ha sikerül magot vennem.
A jövő hét a kabakosok, babok vetésének befejezését, a palántázás (paradicsomfa, paprikák, zeller) befejezését hozza. És persze folyamatosan gyomlálhatok, kapálhatok, füvet nyírhatok, de ez már csekélység. A feszített tempójú kerti munkák elő periódusa lejárt úgy júniusig, most a tempó lassabb, nyugis. Közben már élvezhetjük az első terméseket: a retkeket, a spenótokat, az újhagymát, zöldfűszereket, apró salátafejeket. Csendes kerti idill: olyan jó kint!

Végül: olvasóink listáját tanulmányozva feltűnt, hogy közülük néhányat egyáltalán nem köszöntöttünk még Ezt pótlandó üdvözöljük Bartha Andreát (akinek blogja a Kerti élet), Bun Zsófiát, Maksa Editet, és Varga Polyák Lászlót. Örülünk, hogy Tücsök is mifelénk ciripelget. (Remélem senkit nem hagytam ki, ha igen, kérem az illetőt, ne haragudjon, senkit sem akarok kihagyni...) Üdv mindenkinek ezzel az évelő búzavirágcsokorral, ami éppen most nyitja szirmait tesóm előkertjében.