Hogy jusson télre is

Témafelvezetőnek két szemelvény 1934-ből, a Hangya újság Földmívelés mellékletének 200 kérdéses kiskátéjából:

Burgonya és zöldség téli eltartása pincében

Kérdés: Hogyan lehet pincében burgonyát és zöldséget télre elhelyezni?
Felelet: Amely pincében burgonyát vagy zöldséget akar eltartani, az száraz és szellőztethető legyen, azonkívül se túlmelegnek, se túlhidegnek nem szabad lennie. Ezért hideg időjárás esetén az ablakokat betömjük, meleg esetén szellőztetünk. A pince nagyságához képest a burgonyát 2-3 méter széles és 1 méter magas szakaszokra halmozzuk, a halmok között utakat hagyunk; a halmokat nem takarjuk be s időnként átforgatjuk, sőt, ha kell, át is válogatjuk. Hogy a halmok szellőztethetők legyenek, szokás alájuk háromszög alakra lécekből vályukat csinálni s a fal mellé deszkákat tenni. Jobb ennél a szabadban való vermelés. A zöldségféléket különféleképpen rakjuk el télire. A gyökerek legyenek sértetlenek. Ezeket száraz homokba rétegezzük és lelevelezzük, csak a petrezselyem és zeller szívleveleit hagyjuk meg, mert ezeket télen felhasználhatjuk. Így rétegezzük a petrezselymet, zellert, sárgarépát, pasztinákot, céklát. Gyakran szellőztessünk, a pince levegőjét a hideg, vagy meleg ellen mérsékeljük ablakbetömés, vagy kinyitás által s időnként átrakjuk a zöldséget, ha azt látjuk, hogy erre szükség van.

Kelkáposzta és zöldpaprika télire való eltartása.

Kérdés: A téli hónapokra szeretnék eltenni kelkáposztát és zöldpaprikát, hogy akkor jobb áron értékesíthessem. Kérem szíves tanácsukat, hogyan tegyem el, hogy télen piacképes legyen?
Felelet: A kelkáposzta télre való elvermelése szabad földben a következő módon történhetik: október végén, november elején – az időjárást szem előtt tartva – gyökerestől felszedjük a kifejlődött kelkáposztát s szabadban ekével húzott árokba sűrűn egymás mellé állítjuk oly módon, hogy a fejek félig a földbe süllyesztve legyenek. A következő sor földjével az előzőt félig betakarjuk s folytatjuk a vermelést mindaddig, míg a készlet tart. Nagyobb fagyok beköszöntésekor az egész területet 20-25 cm vastagságban szalmás trágyával, tiszta szalmával betakarjuk s ez alól a tél folyamán bármikor szedhetjük s letisztogatás után értékesíthetjük.
A másik mód, amikor a kifejlődött kelkáposztát árokba fejjel lefelé olyan módon vermeljük, hogy az egész fej föld alá kerüljön s minden egyes sor növényt a következő sor árkának földjével 15-20cm vastagon betakarjuk.
Ezekkel a vermelési módokkal az Alföld egyes vidékein találkozunk, s igen jó eredménnyel tavaszig eltartható a kelkáposzta, teljesen friss, üde állapotban kerül a piacra.
Az eltartás helyének kiválasztásánál meg kell jegyezni azonban azt, hogy mély fekvést, alacsonyabb vízállású területet erre a célra nem használhatunk; magasabb, szárazabb fekvés, könnyen megközelíthető terület jöhet csak számításba. Kecskemét, Nagykőrös környékén is hasonló módon raktározzák el a téli kelkáposztát s tél folyamán jobb áron értékesítik.
A zöldpaprika eltartása a következő: Fagyok beköszöntése előtt leszedjük a kifejlődött, teljesen egészséges paprika hüvelyeket,- melyeket a szedés alatt a leggondosabb bánásmódban részesítünk, nem dobáljuk – száraz helyiségbe, födél alá hordjuk, tehát a megázástól védjük. Ez idő alatt elkészítünk a szükséghez mérten átrostált (fontos, hogy idegen anyagoktól mentes) folyami, esetleg bányahomokot s több-kevesebb, mondjuk 50 kg-os cukrosládát.
A homoknak csak nyirkos – inkább száraz- állapotúnak kell lenni, vizes, nedves nem alkalmas. A láda alját cca. 3 ujjnyi vastagságban behinthetjük az előkészített homokkal, melyre egymás mellé, egyenletes nagyságú, egészséges hüvelyeket rakunk, mégpedig úgy, hogy azok ne érjék közvetlenül egymást. Ezt a sort homokkal takarjuk cca 2 ujjnyi vastagságban, újra paprikát, majd homokot szórunk, addig, míg a láda meg nem telt. A felső sornak homoknak kell lenni.
Az így berakott ládákat hideg, száraz, fagymentes, szellőztethető helyiségbe – egymásra is – rakhatjuk s február végéig biztos eredménnyel eltarthatjuk. A piacainkon tél végén látható zöldpaprikát ily módon vermelhetjük.


Teljességgel esedékes téma így október derekán a zöldségek téli eltartásával foglalkozni. Hiába kapható mindenfajta zöldség egész évben, ilyenkor az emberiség egy tetemes részén bespejzolási késztetés tör ki – joggal! Rengeteg helyen szezonálisan akciós répát, krumplit, almát, hagymát lehet venni, sokkal olcsóbban, mint a boltokban. Akinek kertje van, minél tovább szeretné enni saját terményeit. Megtelnek zöldséggel a pincék, vermek, vízóra-és szerelőaknák, panelházak aprócska tárolói…
Mi is vettünk egy mázsa krumplit…Bár a sok esőtől a sárgarépák lombja még üdezöld, és a cékla se hervadozik, a kertben is lassan meg lehet kezdeni a betakarítást.
Az emberiség azon boldog feléhez tartozunk, amelynek van tűrhető zöldségpincéje. Régi, talán százéves, boltíves olyan harminc négyzetméteres helyiség. A világháború alatt óvóhelynek is megjárta, itt volt a fúrott kút és a hozzá tartozó szivattyú is, amíg nem volt falun vezetékes víz. Ezidőtájt a hidrofór állandó csöpögése miatt beköltöztek a meztelencsigák, mindig ott mászkáltak a pince alacsony plafonján, én meg kislányként halálosan rettegtem attól, hogy a nyakamba esnek.( Ezért évekig le se mertem menni, és mániákussan félek azóta is a meztelencsigától.) Amikor aztán bekötöttük a vezetékes vizet, a pince újra szárazabb levegőjű lett. Mostani kinézete: bal hátsó sarok: virághagymák, jobb sarok: bor, bejárattal szemben: krumpli, van lenn még egy vashordóban oltott mész, és középen a répafélék. Van három lefalazott vakablak, az egyiken van szellőző, kettőnek a boltíve alatt szintén virággumók vannak. A levegő télen enyhe, nyáron hűvös, eléggé párás.
De sajnos ez a pince is csak tűrhető, messze nem tökéletes… Láttam már sokkal szebben elálló répát vízóraaknában teletetve, krumplit szerelőaknában és veremben, különbet mint a mienk. Sokszor már januárban romladozott benn a zöldség, tehát pince ide vagy oda, valami nem tökéletes: a helyiség vagy a módszer. A helyiségen egy alapos takarítással kívánok javítani, illetve valamiféle fertőtlenítést is foganatosítanom kéne. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ánslógot égetni lent, van, aki erre esküszik! Kiszellőztethető-e vajon rendesen?
A homokban való tárolás se tutiszupi, mert nincs is homokunk. Ha lenne, azt le kellene cipelni, tavasszal föl. Ráadásul én a homokon mindig macskasz@rszagot érzek…
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a zöldséget le kell-e mosni beraktározás előtt. Kertszomszéd néni gondosan mossa és napokig szárogatja a répatermését, de más meg arra esküszik, hogy víz még a közelébe se jusson a felszedett terménynek, mert azonnal rohad.
Homok nélküli tárolsásra azonban hallottam egy jó mosós módszert!
A felszedett zöldség leveleit le kell tépni, nem levágni, alaposan megmosni, utána átforgatva nagyon jól kiszárítani. A zöldségnek nem szabad – se homokkal, se anélkül – a pince földjével érintkeznie, mert kórokozóforrás. A tároláskor ezért valami deszkafélére kell tenni, ez lehet valami tisztára sikált régi ajtólap vagy hasonló lomféle is. Az elrendezése pedig a következő: a deszkára egy sor barna, olcsó csomagolópapírt terítünk (újságpapír nem jó, mert a nyomdafesték vegyszeres) arra jönnek egy sorban a zöldségek. Az első sorra újabb papírréteg jöhet, és így tovább, amíg el nem fogy a zöldség, cékla. A végén papírral le lehet takarni az „építményt”. A káposztafélék szintén elvannak így papíron, egy rétegben. A hagyma necczsákban is eltehető, de száraz, hideg helyen. A paprika szintén száraz, hideg helyen, papírdobozokba rakva – hogy egymást ne érintsék – januárig eláll (ez már nekem is sikerült tavalyelőtt!). Természetesen a termények időnkénti átvizsgálásáról, válogatásáról nem szabad megfeledkezni.
Ezt a papíros módszert akarom kipróbálni, mert láttam az így eltárolt zöldségeket: áprilisban még kifogástalanok voltak! A cél érdekében alátétlapnak kineveztem a régi homokozó fedlapját és régi szekrényajtó-lapokat. A zöldség felszedése előtt még nagytakarítom a pincét, fertőtlenítek valahogy, lecipelem a deszkákat. Ha sáros lesz az idő, azért mosok a répán, de ha szikkadósabb, akkor úgy megy a helyére, ahogy van. Remélem, sokáig eláll, és nem kell fájó szívvel búsulnom a rohadó répán, közben meg aranyárban venni a több ezer kilométerről idelötyögetett vegyszeres importzöldséget.
Mindemellett kéréssel fordulok tisztelt olvasóinkhoz: amelyikőtöknek van bevált tárolási tippje, kérem, hogy ossza meg velünk! Lehet, hogy ennél sokkal jobb tárolási módszerek is előbukkannak így!

Október ékszerei

Tesóm már régóta szóban és a neten egyaránt keményen szekíroz, hogy írjak valamit. Való igaz, négy hónap a restanciám. A kertemről nincs ábrázatom írni, mivel rajtam kívül mindenki gondozza, főleg Ági. A növényeim viszont szorgosan teszik a dolgukat, még ebben a szokatlanul hűvös őszben is. Az elmúlt napokban készült egypár fotó emlékbe erről az évről, no ezt megmutatnám Nektek. 

Idén először vetettem borágót, ezt az uborkafűnek is nevezett érdeslevelűt. Tényleg uborkaízű a hajtása, de olyan szőrös, mintha hernyót szopogatnék, tehát az étkezési célú hasznosítás nem jött be. Viszont 80 cm-es termetével és bundás küllemével jól mutatott a kannavirágok előtt. 

Ez utóbbiak számára a nedves, párás nyár nagyon kedvező volt, sövénymagasra nőttek és már júliustól virágoztak. Nevelésük kulcsa, úgy tűnik, nálunk a félárnyék és a pára. Viszonylag védett fekvésben sorakoznak a tövek. Bízom benne, hogy még van néhány hetük pompázni az első komolyabb fagy előtt, ami megbarnítja, leszárítja banánlevélhez hasonlatos leveleiket. 

 

Idén is meghagytam pár széllel érkezett jövevényt. Az erdei nebáncsvirágról azt mondanám,  meghonosodott, mert jól érzi magát nálam. A kavicskupac egy részén nő, igaz nem olyan buján, mint az ártérben. Messziről nézve könnyed,derűs színfoltot ad ez a megbízhatóan önelvető vadnövény.  Még néhány kép róla:

Szintén szélhozta vendég a fekete foltos lapulevelű keserűfű. Még vagy tíz éve, a felső-tiszai vízitúrán tetszett meg a növény, de ott a homokon húsz centis csinos kis virágocska-formán nőtt. Nálunk viszont, a déli fekvésű, ereszcsurgásos volt kavicskupacban majdnem kétméteres szörnyecskévé fejlődött. Aki arra járt nem állta meg megjegyzés nélkül, hogy húzd ki mer gyam. Az. Tudom. Nem húzom. 

A szomszéd dzsumbujtelken még a termés felnyílása előtti fázisban várakoznak a kecskerágók. Idén is foltos betegségben szenvedtek, de nagyon sok a termés mindegyiken.  Papsapka felülnézetből. Ámen.

Kunyerált hajtásból van nékem borsos varjúhájam.Friss duggatású magas parasztmuskátlikkal párosítottam egy mélyebb tálban, ez szolgált nevelőágyásként. Most egyszerre virágzik a rózsaszín és a piros. Szépek együtt.

Jön a rendes virág-szekció. Elsőnek az évelő őszirózsa, ami egy igazi kincs. Tavaly már nyár végén bimbózott, idén becsülettel megvárta az ősz beköszöntét. Nem más ez a virág, hálaima a nyárért - akármilyen is volt.

Őt mézvirágnak becézve láttam a palántásoknál, aztán Ági hozta a saját nevelésű palántát. Egész nyáron csak nyűglődött-nyűglődött az árnyékos ágyásban, de őszre aztán rájött, hogy több sanszot nem kap az élettől. Másutt már júniusban virágzott.

Ez a kefeszerű izéke egy fehér vérvirág, szintén a nyarat búcsúztatva nyílik. A sárga,-fehér lógó dolgai valódi virágok. 

A tátika és a teljes nyári viola nekem nem  más, mint az az egyszerű öröm, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes. Sokat vetettem idén, és ők is az utolsó szálig szeptemberig várták a nyarat, akkor kezdtek virágozni. Igen kedveseim, ennyi volt. :-(

Az idei év egyik legjobb szerzeménye volt az óriásvirágú mocsári hibiszkusz. A mosoni piacon szabadgyökerűként vettem fillérekért, nagy szerencsével frissen felásva, és pont ültetési időben. Aztán kis híján letettem róla, csak a júniusi esőzések keltették életre. Utána már megállíthatatlan volt folyamatosan nyíló felnőttarc méretű vörös virágaival. Ilyen kívülről:

Ilyen pedig belülről:

Szóval az idei őszi virágok nem tesznek mást, csak kapaszkodnak az elszalasztott nyár utáni utolsó esélybe. Ti nem ezt tennétek?

Őszhó

Nosztalgiával bámultam az egy évvel ezelőtti bejegyzést, amelyen kövér sütőtökök, hersegős leveleskelek, csodás kápiák, másfél méteres pórék virítottak.Idén minden megkésett az éréssel, valószínűleg lesz egy sereg olyan termény, ami nem fog a fagyokig beérni, elsősorban a paprika. Túl hideg van neki ehhez, bár teli van virággal. Ami csekély termést az almapaprika hozott, azt eltettük, fekete paprikával váltogatva. Jól néz ki a sok sárga közt egy-egy kis fekete papri, kár, hogy elfelejtettem lefényképezni... A törökbab se fogja beérlelni az összes termést, a kukoricát úgy kezdtük megszedni az egyik parcellán, hogy a kórók a helyükön maradtak, a még érőfélben levő babokat tartandó. Pedig minden évben egyszerre érett meg a bab és a kukorica. Idén örülhetünk, ha annyi száraz babot összekaparunk, ami a jövő évi vetéshez kell. Kárunk azért nem lesz: a be nem ért babok mélyhűtött kifejtőbab formájában kerülnek a fazékba, és nem beáztatott szárazbabként.

A másodjára vetett vajbabnak való babtáblák közül az egyiket már feltépkedtük, a másik épp most fordult termőre, de a termésmennyiség meg sem közelíti a korábbi vetését. Így is jó azonban, hiszen már a friss zöldségételnek-valók száma megcsappant.

A cukkinik utolsó, torzszülött terméseiket hozzák.

A szintén másodvetésnek nevelt kínai kel most fejesedik. Nemigen hasonlít a boltira, inkább olyan világosas-sima kelkáposzta-szabású, de ez az élvezeti értékén mit se ront, jó kis levest tervezek belőle a jövő héten. Szép a másodvetett hónapos retek, az első vetés most kezd érni. Ilyenkor nagyon jó, reggelihez-vacsorához, sajnos a paprika helyett...

A retek mellé ültetett újhagymának való is hamarosan szedhető.

Érése tetőzésén van a palántázott póré, ilyenkor a legfinomabb, szedjük is rendületlenül. Azért egy - két pamatot nem akarok lendületből felfalni, megkísérlem az átteleltetését, tavaly részben sikerült. A lisztharmat miatt mégiscsak vissza kellett vágni a petrezselymet. A sok eső után azonban újra hajt nagy erővel. Tavaly sokkal gyengécskébb volt a zöldje, de a gyökere dúsabb. Idén a silány petrezselyemgyökerek hatalmas zöld lombokat hoztak.

Egyre azonban nagyon büszke vagyok, van saját karfiolom, ráadásul lila! Igaz, hogy nem valami hatalmas nagy, de valahol el kell kezdeni, nem? Vérszemet kaptam: jövőre többet ültetek ebből!Tél alá való vetéseimmel is foglaltoskodtam egy kicsit. Azt hiszem, az egész kísérlet költözik egy az egyben Hédihez, több okból. Először is, mert nem veszi rossz néven, neki is termelem. Másodszor: sógorom mindehhez asszisztál. Harmadszor: a kerítés-kertecskéről kiderült, hogy használhatatlan, mert egy csigajárásos helyen van, a beleültetett palánták kutyául festenek, össze-vissza rágták őket az undormányok!A teleltetőkébe a héten elvetettem az őszi mákot, igen nagy kíváncsisággal várom a kelését. Duggattam vöröshagymát és fokhagymát is, és szétpalántáztam az áttelelő saláta egyharmadát. Közben sógorom tépkedte az egyik ágyásban a büdöskéket, szidva a büdöskés növénytársítás feltalálóját. Igen, fontos a társítás, de amikor a társított - tehát mellékszerepre kárhoztatott - növények egy méter szélesre elburjánzanak, szétfekszenek, akadályozva a kerti munkát, elfoglalva a haszonnövények elől a helyet, az több, mint bosszantó. Kielemeztük a jövő évi tanulságot: társításba a büdöskét felesleges vetni, mert a sűrűn egymásba gabalyodó tövek csak ártanak a védendő haszonnövénynek, fojtogatva azt. Viszont a szálaló bepalántázás a haszonnövények közé sokkal könnyebben kezelhetővé teszi a társításban való művelést.

A jövő héten pátyolgatom még a teleltetnivalőkat, palántázok is, de megkezdjük az előkészületeket a végső betakarításra: helyet csinálunk a kukoricának, kitakarítjuk a pincét. Apránként letermelgetem a leszáradt növényeket, égetni is lehet, ha nem áznak szét a kórók.

Végül egy jó termés! Tavaly a tyúkok által el nem csipedett takarmánytök-maradékokat a ganédombra hajigáltuk, abból kikelt pár töknövény. A levelek közt takarva fejlődött ki ez az óriásdarab, alig tudtuk megmozdítani. Mellette egy átlagos takarmánytök van, a tetején meg a méretarány érzékeltetése végett egy telefon. Biztos vannak ennél óriásabbak is, a kertünkben azonban amióta az eszemet tudom, ez a legnagyobb, negyedmázsás. És hogy mit csinálunk vele? Nem tudom. Szívesen kitenném őszi dekorációnak a kapuhoz, de azzal is magammal tolok ki, mert ha megfagy, és elkezd rohadozni, cipelhetem vissza a ganédombra. Aztt hiszem, megfűrészeljük, és lesz, ami lesz alapon begurigázzuk a tikudvarba, aztán ott a "csajok" azt csinálnak vele, amit akarnak, feldolgozzák tojásnak. :-)

Néhány őszi szín

Utolsó virágaival búcsúzkodik a nyár, még mielőtt a levelek elkezdenek hullani, tarka színekkel megszórva a földet. Árnyéka ez a korábbi hónapok dús virágzásának, de ennek is megvan a maga szépsége: az elmúlt nyár apró emlékei ezek. Van egy sereg virág, amely már feladta, befejezte a nyílást: lehervadt, magot érlel, vannak a hosszú éjszakákkal, hajnali hideggel makacsul dacolók, és olyanok, amelyeknek az ősz dereka a kedvencük.
Szegény rózsák néznek ki a legrosszabbul. Némelyik évben még novemberben is jutott egy-egy szál rózsa a családi asztalra dísznek. Idén már biztos vagyok bene, hogy nem virágzanak többet, hideg van új virágszárak kineveléséhez. A szirmok már meghűltek, kipöttyösödtek, a frissen nyílt utolsó virágfejek is őszies-bágyadtan lógnak.

A margaréta is nyílik még, de virágai már nem a nyári tömveteltek: a szirmok egy része ki se nyílt... Vagy Zsömi kutyánk rágcsálta körbe a virágot?A nebáncsvirágoknak és őszirózsáknak a legeslegutolsó apró virágai nyílnak csak, a növények épp azért vegetálnak még, hogy magjaikat beérlelhessék és szétszórhassák. Igazából a szilkakertben sincs már semmi mutatós, kivéve a varjúhájak utolsó virágait: Vannak azonban a megátalkodott dacolók, amelyeket nem érdekli az október, még bimbóznak is reménykeltően. A jópofa kék szamárkenyér teli van még az érdekes gombóc-virágokkal.Az egynyáriak is bírják még: a paradicsom közé védőnövényként ültetett büdöske az utóbbi két hétben dzsungelbe ment át. A paradicsom már régen beadta a kulcsot, de a "kíséret" narancsos virágai még javában pompáznak, s ha nem lesz fagy, még fognak is.Az estikék ilyenkorra már legtöbbször magérlelőbe mennek, itt-ott azonban teljes pompájukban nyílnak,pupig vannak bimbókkal. Kommelinácska is elkezdett újra nyílni.A legényfogók tarka virágai még szintén kinyíltak, bimbók seregével, aminek örülök is, meg nem is. Örülök, mert olyan szépek, de aggódom, mert mégmindig nem érleltek magot. Idén - a tavalyi válogatós magszedésnek köszönhetően - különleges színek nyíltak, amikről újra, válogatva szeretnék magot szedni. Elnyílt, magérlelő tövek azonban nincsenek, csak virágok. Elég hosszú idő kell, amíg beérnek a termések, aggódom, hogy nem lesz jövőre vetnivaló. Igaz, ez az én hibám is, mert szeptember elején egy ovis rendezvényre százötven szálat vágtam le dekorációnak. Ettől a tövek magérlelés helyett újra hajtani kezdtek. Azért remélem, fagyok nem lesznek hamar, és pár hét alatt érnek magok. Krizantéméknál azonban most kezdődik igazából a szezon. A bimbók egyik-másik tőnél még olyan zártak, fejletlenek, hogy azt találgatjuk: vajon kinyílnak Mindenszentekig?A korai tövek azonban már kibontották szirmaikat. Belőlük sem kerülnek ki majd a kegyelet csokrai, hiszen addigra meg elnyílnak!

És a kerteken kívül? Bizony, mindenhol hervadozó virágok. Ez például egy öregecske peremizs az utolsók közül: Kikericsből azonban a határban sokhelyt egész mezők vannak. Arrafelé, ahol a réten a lovak legelnek, a lovak gazdái feltépkedik a kikericseket, nehogy a lovak egyenek ezekből a mérges növényekből.

És hogy ne legyen minden színtelen, gombák, termések csalogatják az ember tekintetét.Bizony, ez már az igazi hervasztó ősz kezdete, ami a télbe megy át. De ez nem a végmúlás: a lasssan sápkórosodó virágok már erővel kipattanó magokat érlelnek, gyökereikben, hajtásaikban, töveikben, hajtásukban halmozták fel a nyár energiáját, hogy jövő nyáron teljes pompájukban gyönyörködhessünk.

Októberi teendők

Üssük fel újra a Magyar Házi Gazdasszonyt!

Mind Szent (October ) hava

1.) A’ Szüret sok helyeken Octo-ban tartatik; azért annak a’ mi a’ múlt September hónapnak 14. számja alatt mondatott, itt is hasznát kel venni; a’hol sáfrányt termesztenek, ott már reggelenként a’ virágokat szedni kell, és a’ szálakat tűznél megszáraztani: pirosabb leszsz.
2.) A’szüreteléssel együtt járó bajoknak vége lévén, a’ Gazdasszonynak legnevezetesebb foglalatossága az Éléskamrának kitisztítása, száraztása, és télere való mindenféle eleségekkel megrakása. Ez egy józan megitélést, és megfontolást kivánó dolog mert a’mint mondják; üres Kamarának bolond a’ Gazdaszszonya; de ellenben az is hiba, ha az kelletinél rakottabb, úgy hogy feleis elvesz a’ bennelévő holmiknak. Ugyan rámára vonja hát a’ Gazdasszony, hogy ilyen házhoz miből, és mennyi kivántatik, hol lehet azt legjútalmasabban beszerzeni, és mi van benne ollyan, a’ mi a szükségen fellűl van, és hol, s mikor lehetne azt leghasznosabban pénzre fordítani. Valljon a’ veres, és fokhagymát nem jó volna e most valamellyik vásárra küldeni.
3.) A’ múlt September végével azt mondottam, hogy egész télrevaló gabonát kel a’malomba küldeni, tehát ha az most a’ molnárnál van, meg kel néki mondani, hogy Búzakását, és grizt se felejtsen el csinálni.
4.) Végre ha a’ Liszt a malomból haza került azt a’ gondos Gazdaszszony, minekelőtte lisztes ládákra nyomná, tekenőkre önteti, megszáraztja, és meg is szitáltatja, hogy meg ne dohosodjék, vagy tsomósodjék.
5.) Míg a’ hajdinát ( Kruppa, vagy pohánkának is hivják) a’ hideg meg nem tsipi; addig kel a’ malomba küldeni, és belőle hajdina lisztet, és darát tsináltatni.
6.) A’ Gazdaszszony Gyertyabelet sodrasson, és annyi gyertyát mártson, a’ mennyivel a’ jövő tavaszig képesen be érje: ha egyszerre sokat márt: folyó leszsz, és szaporátlan.
7.) Már most az éjjeli derek a’ tsipkét is megpuhítván, azt is szedessen a’ Gazdaszszony, és télre főzesse bé, ha benne módja van, Hetsepetnek is hívják.
8.) Míg a’ fűtés be nem következik, a’ kályhákat és sütő kementzét meg kel tapasztatni.
9.) A’ Faedényeknek mosására a’ kőpor a’ gazdaszszonynak elkerűlhetetlenül szükséges; tehát míg el nem fagy, azt is be kel szerezni, ugyan úgy kel a’ felégett konyha megtapasztására ’s a’ füstölő kályha bekenésére agyagot hozatni, és polyvával összegyuratván, kiszáraztani, és az elkövetkezhető szükségre félretenni. Míg pedig meleg verőfények járnak, és a’ fonás el nem kezdődik: mindenféle fonni való szert meg kel gerebenelni, és jól elkészíteni.
10.) A’ feleslegvaló Baromfiakat, a’ meghízlalásra, és tenyésztésre rendeltetteken fellűl, ha tsak bőven nints rostaallya, Felezeti, Korpája, kukoritzája, most kel eladni, vagy ha azok eldöglöttek, télrevalókat beszerezni.
11.) A’ mint egy részről a’ gondos Gazdaszszony az Éléskamrát megtölti; úgy más részről a’ Zöldségpintzétis kitisztítatja, a’ póltzokat helyre igazíttatja, homokot és földet hordat belé, és a’ gyökeres veteményeket, Zellert, Petrezselymet, tormát, veres, sárga, és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát ’s a’ t. kiszedetvén a’ kertből, feltisztítva a’ jövő télre berakja, vagy a’ mije ezek közzül hibázik pénzenis beszerzi.
12.) Simon Judás nap körül már a’ Fejes, és Kelkáposztát is felszedi a’ Gazdaszszony, a’ Fejest begyalúltatja, és hordókra savanyítja, a’ Kelt pedig, és a’ magnak valókat a’ kertbe szép rendel elrakja, és szalmával a’ hideg ellen betakarja.
13.) A’ Káposzta után a’ Kerékrépát gyalúltatja, és savanyíttatja be a’ Gazdaszszony. Ez is egy nevezetes téli eleség, ha tejfel van hozzá, és disznóhús.
14.) Minthogy a sertés 11-12. hetekig szokott meghízni, most van az ideje, hogy a’ Gazdaszszony annyit hányasson hidlásra a’ húsosabbakból, a’mennyinek szalonnája, zsirja, hájja, és húsa esztendeig elegendő. Ezen hizlalásra a’ tököt, kolompért, ’s a’ t. haza hordassa, ’s árpát is daráltasson, míg a’ vizek nyitva vannak.
15.) A’ kertekben megmaradott leveleskáposztát, és külömbféle torzsákat kémélve be kel hordatni a fejösteheneknek.
16.)A’ fütés elkövetkezvén, a’ kéményeket ki kel sepretni, és a rokkákat vagy guzsalyakat az Esztergályossal helyre igazittatni ’s a’ t.
17.) Az útólsó fertályt ezen Hónap ismét elkezdvén, a’ Mészáros, Bóltosok és egyéb Mesteremberek Contójit bekelletik kérni, és számotvetvén, a’kinek mi esik, kifizetni.
18.) Ha tavaszszal nem lehetett, még most sem késő halat száraztani, és füstölni télrevalót.
19.) Ezen hónapban a’ Gesztenye tökélletességre megyen, azértis a’ Gazdaszszony a’ legépebbeket válogassaki, és a’ napon, megszáraztván terítse fel szellős helyen a’ padlásra, és gyakran kevertesse meg vagy rakja homokba. Sok Gazdaszszonyok pedig a’ fondorjában bent hagyják és száraz helyen hordóba nyomva tartják, ’s használják. Én tsak a fa alatt hagyom, és gazzal, ’s a’ maga levelével vékonyan beterítvén, télen által használom. Ezt is magyar Aszszony találta, Tiszt. Kis Jánosné nem régen.
20.) A Fokhagymát October végén el kel duggatni, és idején tavaszszal megporhálni, nagyobb leszsz a’ Feje.
Hát igen, ezeket a sorokat végigolvasva bólogattam, igen, ezeket nekem is meg kell tennem! Jó, nem kell disznót hizlalni, kőport venni, vagy kályhát tapasztani, de sok az elintéznivaló ezekben a hetekben!
Eszembe juttatta, hogy korábban fogadkoztam, ültetek sáfrányhagymát. Jövő őszi virágoztatáshoz még most el lehet ültetni a tövvi tavaszi hagymással egyetemben. A jövő héten megpróbálok a megyeszékhelyen felhajtani hozzá hagymát.
A spejz feltöltése: a héten tettem el még paprikát: almapaprikát és fekete chilit vegyesen ecetben... Télre vettünk krumplit, a mélyhűtő teli van az előfőzött kerti zöldségekkel, amik elkészítésre várnak.
Csipkebogyót is szedhetek már szörpnek. És Simon Júdás nap környékére a kert nagy részét tényleg le kell pucolni. A káposztatorzsokok, potlohók meg napi adagokban - ha nem is a tehén, de a tyúkok gyomrába vándorolnak.
Kéménypucolás és pincetakarítás... Előbbit már megejtettük, de a kéménycuci rosszul végezte el a munkáját, ki kellett bontani a kéményajtót, és a füstterelőt is kipucolni. Fél napig takarítottunk, egy kimustrált gyerekkád telt meg korommal... Mivel az én karom a legvékonyabb, nekem kellett a piszkavassal kivakarni a füstterelőt. Csodásan festettem hónaljig kormosan...
A pincetakarítást megkezdtük. Még mindenféle maradék eggyepoggya hever lent, azt fel kell hordani, fertőtleníteni, utána lehet majd a felásott zöldségeket betárazni. Idén zsákban, illetve homokba se kerül semmi a pince földjére, valami fa meg műanyag alátétféléket szerkesztünk a zöldség alá régi szekrényajtóból, kimustrált kertiasztal-lapból, deszkákból úgy, hogy semmi se legyen egymásra halmozva. A fokhagymát meg már elültettem.
Szóval nem haszontalan ez az özönvíz előtti olvasmány!

Ez a hónap is eltelt,

és nem is tudom, hogy mit írjak, mert egész héten nagymostam, nagyvasaltam, nagytakarítottam, befőztem, a kertbe meg csak szedegetni mentem hátra. Úgyhogy csak „állapotfelmérésről” tudok beszámolni.
Mondjuk arról, hogy a takarmánykukorica is beérett, bár még nem kezdtük el leszedegetni. A két kukoricatáblát járhatatlanul befonta a közé ültetett törökbab meg sütőtök. A babon extratermés várható, de még nem szárad. Amíg nem lesz szárazbab, a kórók ott fognak állni, lehet, kukorica nélkül is. Utána ráérek újra agyalni, mi legyen a kóróval: elégessük a kertben, szárzúzóztassuk-e le, és szántassuk vissza vagy fűtsük fel a kazánban gyújtósként.
A sütőtök gyatra, talán ha négy darab van, három Nagydobosi és egy turbántök. Az olajtök magjából meg patisszon kelt ki. (Valahogy nekem se stimmelt a dolog tavasszal: miért van az olajtök vetőmagjának héja, holott az héjtalan?) De legalább most is van egy kis patisszon.
Potlohó káposztaféléim élnek-virulnak termés nélkül, egyedül a kínai kel az, ami eredménnyel kecsegtet, és nem is rosszal, jövő héten már főzni szeretnék belőle. A paradicsomnak egy csapásra vége lett, ami még volt leszedtem, befőztem. Valamennyi koktélparadicsom lesz még egy darabig, de a rothadás tarol, az esőtől a szemek felrepedtek. Paprika éppen csak megennivaló adag van. Az őszre vetett borsón csak csemegeadag van. Szerintem nem jól választottam fajtát hozzá, majd jövőre! A többi másodvetés takaros, szép nagyok a retkek, tegnap már szedtem spenótot. A jövő héten szeretnék spenótos galuskát főzni valamilyen szaftos husival, mondjuk gombás szelettel.
A gyökérfélék a földben ücsörögnek, és azt hiszem, ott is maradnak egy darabig, mert most megint cappogós sár minden, nincs értelme még felszedni. A másodjára vetett vajbabok második turnusa most kezd teremni, köztük van sárga és zöld hüvelyű egyaránt.
Nagyjából vége azonban a sok cukkininek, patisszonnak, Az uborkán még van egypár darab, amíg lehet, eszegetjük frissen.
A krumplit elkezdtem felszedni a héten. Hát, ha jövőre is ilyen termés ígérkezik, feltalálom és szabadalmaztatom a krumplidetektort. Itt-ott akadt csak egy-egy szem. Felástam az ötven négyzetmétert, és lett egyetlen vödör krumpli. Másnap meg se bírtam emelni a karjaimat. Jövőre máshogy lesz, jobb vetőgumóval és termelési móddal.
A következő hét fő feladata a tél alá vetések palántázása, ápolása lesz. Kapálgatás, gazolás, szétültetés, hagyma-és fokhagyma – duggatás, őszimák-vetés. (Drága sógorom már föl is ásta hozzá a helyet az ő kertjükben, önként, dalolva!). Kerítenem kell valami védőháló-félét télre madarak és erős fagy ellen a vetés takarására.
A másik feladat már a kert előkészítése szántásra. Ehhez az elszáradt növényeket, kidöglött paradicsomokat, letermett babot, gyomszárakat le kell hordanom a terepről, különben feláras lesz a szántás, mert előtte fogassal el kell távolítani a maradványokat. Meg amúgy is ez a rendje a kertészmunkának. Kisebb gazok, kukoricatörzsökök, elvénült cukkinik maradhatnak, azokat viszi a gép.
Harmadjára pedig magokat kell szedni a jövő évi vetéshez. Több növényről már szedtem magnak valót. Paradicsomból kiválogattam a legszebb terméseket magnak, de anyuci megette… Tökfélék, babok – az ő esetükben is gondoskodnom kell a jövő évi vetnivalóról.
És az ez évi tanulságokat levonva már töprengek a jövő évi vetni-, termelnivalókon. Láttam pár érdekes dolgot… de nem lövöm le előre, úgyis minden olvasható lesz a maga idején ugyanitt!

Itt a vénasszonyok nyara...

... mondhatnám, bár ezt az időt a nyárral rokonítani már kicsit túlzásnak tartom. Azért jók ezek a nyugisabb napok. Napi egyórányi csendes dolgozgatás a kertben már látható eredménnyel jár ilyenkor. A gazok olyan vérmesen nem növekednek, a másodvetések szürete megkezdődött... Megint olyan békés - csendes időszak van a kukoricaszedést, szántást megelőző nagy munkák előtt. Minden nyugdíjastempóban megy.
A krumpliszedés is. Hát, a termésre viszont a pocsék, xar, botrányos jelzők is enyhék. Három 11 literes vödörrel lett egy 30 négyzetméteres darabon. Így meg is rendeltünk egy őstermelőtől télre két zsákkal. A balsikert sokmindenre ráfoghatnám, egy azonban biztos: jövőre olcsó hipermarketes biovetőgumót nem veszek, mert ez volt a dolog sikertelenségének fő oka, nem krumplibogár vagy rohadás. Csak szaküzletből!

Szintén öregesen csinálgatom a teleltető-tél alá vetős ágyásokat, a kis kerítés-kertbe meg bepalántáztam kínai kelt. Itt már nincs útban a szántáshoz, ősz végéig, a nagyobb fagyokig meg kibírja.

Csak még jobban körbe kell gyomlálni az ágyásokat.

Elkezdhettük szedni az először elültetett másodvetésű retket.

A következő turnus még szikleveles,a harmadikat meg csütörtökön vetettem el. ültettem kapormagot is, legyen még egy kis zöldje a fagyokig.

A vajbab még terem, uborka is van egy kicsi, de a paradicsomnak már végképp leáldozott. A jövő évi magokról azonban már gondoskodnom kellett, ezért egypár egészségesnek tűnő darabot a tövén túlérleltem, aztán felvágtam, a magját kinyomtam, szűrőben kimostam, és megszárogattam. Most nem voltam olyan gügye, mint tavaly, hogy törlőpapíron szikkasztottam, ami után a magok mind leválaszthatatlanul felragadtak a papírra, úgy vetettem el őket. Most egy rózsás cseszkó csészealjon száradtak meg. Persze a nemesített paradicsomok magjait (mondjuk az F1-es hibridekét) ilyen formában megszedni nem lehet, mert visszavadulnak, de a piros és sárga koktélparadicsom magjait gond nélkül be lehet gyűjteni házilag.

Idén a paprikaeltevés már felejtős, a dinnye se fog beérni, hát ez egy ilyen pocsék évad. A brokkolik, karfiolok is nagy "potlohók", ember által fogyasztható rész nélkül. Mindegy, legalább a tyúkok jobban tojnak majd kertletakarításkor a nagy lapujaiktól. :-(

A héten öreglányosan bővítgetem majd a teletetőkertecskét, gyomlálgatok, ketchupöt teszek el, körtét aszalok, meg elvetem az őszi mákot. Meg sütkérezek egy kicsit az őszi napsütésben, néha azt is kell... Ja, és még egy madáretetőt szeretnék majd forgalomba helyezni télen, azt is el akarom készítgetni apránként.

Végül szeretettel üdvözlöm hetvennegyedik, hetvenötödik és hetvenhatodik új olvasónkat, Nyözöt, FloraKrit, és Irént ezzel a mahóniavirággal - ami bármilyen furcsa - most nyílt ki!