Mozgalmas virágképek

hervadó babarózsáról

 bimbós évelőkről

 legkorábbi fehér íriszemről

 szellőrózsáról

 szőlő jövéséről

 tátikáról és büdöskéről meg salátáról

illatos ternyéről meg szagosbükkönyről

Májusi kertünk kispalántákkal

Idén végre némiképp hasonlít a kert képe arra, ami a fejemben "ilyet szeretnék" címke alatt szerepel. A kislegények szeretnek kint,fel is találják magukat, amíg ügyködöm a kapával, gereblyével.

A fagyosszentek elmúlására váró palántások kivételével már mindenfélét vetettem, kelnek is szorgosan.

 Hagyma és sárgarépa egymást váltja a megszokott módon. A fehérrépa, pasztinák még csak szikleveles, nem akartam kapával háborgatni, csücsül a gyom közt. 

Retek és saláta. Tényleg egészségesek együtt, a bolha az üres részek fehér mustárját eszi, nem a Francia reggeli levelét. A mustár csalétekként, B menüként működik, úgy menti meg a salátával védett retkeket. de csak addig, amíg nem túl nagy a szárazság és nem szaporodnak el túlzottan. 

Csemegekukorica

A borsó is nődögél, gyomláláskor meglepve fedeztem fel a bokrai között kibújó fejlett kis sárgarépákat, akik tavaly az orrukat sem méltatták kidugni a földből gazból. 

A krumpli kikelt, kigyomláltam, feltöltöttem, fűvel be is mulcsoztam. Meghagytam közte jópár tő magról kelt körörmvirágot, hátha becsapja a krumplibogarak orrát.

Igazából a tavalyelőtti év jutalma a már szedhető néhány szál zöldspárga meg a sok fűszernövény, amit szüretelhetünk. 

Kiültettem egypár szomszéd nénitől kapott, aprócska és szabadgyökerű, vegyes fajtájú paradicsompalántát. Ha kifagynának Szervác-Pongrác-Bonifáckor, már kint edződik az ablakládában az utánpótlás. 

Már láttam kibújni a karalábékat, brokkolikat és egy-két uborkanövénykét is, de az eső és a közelgő meleg biztos a többi kispalántát is előhívogatja a földből. 

A szigetközi hullámtér kavicsos útjain

Szeretnék mutatni Nektek néhány különleges helyet, ahol a múlt hétvégén jártunk. Összeszokott kis csapatunk felnőtt tagjainak békét és nyugalmat, a kicsiknek pedig rengeteg felfedeznivalót adott megint a Szigetköz. A kiindulópontunk a dunai hullámtér egyik kapuja, az 1998-ban épített kisbodaki Kristóf-híd környéke. 

Túratervezéshez szerintem ez a lehető legjobb kiindulópont a Szigetközben. Több erdei út indul innen, amelyek bringával és gyalog is járhatóak. No meg persze ott a víz a kenuknak, kishajóknak. Északra Dunasziget felé, délre Remete és Lipót felé vehetjük az irányt. 

A tavaszi arculat sokkal nyugodtabb, mint a kenuszezoni, minden zavartalan. Csupán néhány helyi kiránduló került el minket, tipikusan kisgyerekesek, ide-oda kacsázó kisbringákkal.

Meggondolandóak most is a táblán olvasható sorok...

 Pihenőhely, tűzrakóval, parkolóval.

A közeli Pálfi-erdő meg nem zavart részein kis csodák örvendeztettek meg minket. Nyugalmas szegletek uszadékkal, náddal, füzekkel.

Találtunk szép virágokat, például mindenütt rengeteg a fekete nadálytő, fehértől mélyliláig az összes árnyalatban.

A legboldogabbá mégis az a kis foltnyi nyári tőzike tett, amit életemben először csodálhattam meg.

Madárfészek a magaslesen

A Madárhatározó Facebook-csoport segítségével derítettem ki, hogy valószínűleg énekes rigó fészkére találtunk rá. 

Békabölcsi, alighanem kisvarangyok nyüzsögtek egy pocsolyában. Neeeem, nem andrológiai minta....

Odvas fák és zelnicemeggyek, olyan, mint egy meseerdő.

Elhatároztuk, hogy megnézzük a közelben tekergő Öreg Duna-medret. Gyerekkoromból még emlékszem az elterelés előtti állapotára, amikor igazi folyam volt. Jelenleg kevesebb a víz benne, mint a Mosoni-Dunában. A meder magasabb részeit csak azért nem borítja sűrű dzsumbuj, mert tisztogatják. Ezeket a képeket a Bodaki ágvégzérésnál készítettük. Jó szem kell megtalálni a vizet. Közben szorgosan jönnek a roamingra figyelmeztető üzik a szlovák mobilhálózatoktól, ha elfelejtenánk, hol is járunk.

Én is rácuppantam a nemrég megjelent Eltaszított fele királyságra, akit érdekel, hogy mi mindennel tartozik a politika ennek a térségnek a Duna elterelése óta, csak rajta, ugorjon neki.

A könyvmelléklet térképét hoztuk magunkkal, hogy tudjuk, hol is járunk. Hát, ha itt víz lenne, és az Öreg-Duna felé átjárható mellékágak, olyan okosan hasznosítva, mint a Fertő-Hanság Nemzeti Park osztrák oldalán... 

Az Öreg-Duna melletti út végül az ősszel már megjárt Denkpáli hallépcső műtárgyába torkollott. Keskeny kis résen zubog át vadul az ágrendszer magasabban fekvő vize az Öreg-Duna felé. Itt a halak nem tudnának az árral szemben feljönni ívni az Öreg-Dunából. 

-

Madártávlat, Earth. Balra a hullámtéri ágrendszer, középen a műtárgy, jobbra az Öreg-Dunába vezető ág, a fekete, kanyargós kukac a hallépcső, ahol elvileg napi 3-400 hal jön randizni a Szigetközbe. Ez a kevés kapcsolódási pont egyike a két vízrendszer közt. 

A hallépcső egészen csinos képet mutat embertávlatból. Mint egy bővizű, folydogáló patak.

Amint a nap  nyugodni indult, mi is szedelődzködtünk, és az ágrendszer másik kapuján, a dunaszigeti Kőhídon keresztül karikáztunk haza a családdal.

Áprilisi szorgoskodás

Átvonult ez a front, megsültünk, aztán megáztunk, végül megfagytunk. Amit ez a hónap művelt, arra már inkább az őrült jelző illik, nem a bolondos. De azért tavaszodik szépen, sorolnak elő az eddig rejtőzködő virágok. 

Az első jó hír, hogy az a fránya díszcsorba legalább kikelt. Idén első ízben virágzik a kökörcsin, ahányszor ránézek, annyiszor örömködök a mélybordó szirmok látványán.

A szellőrózsák is beindultak, szokatlanul szép színekben üdvözölnek a terasz környékén. A hideg szélben épp zárva tartják a szirmaikat, de ahogy melegszik az idő, indul a méhecskék csábítgatása. 

Érkeznek a tulipánok is, egyelőre a halványabb színű koraiak, meg az apró botanikai tulipánok.

A veteményesben szinte minden nap dolgoztunk egy keveset, a tökfélék meg az uborka pihennek már csak a magtasakban. A gyomok miatt már kapálni is kellett egyszer. A hagyma, borsó, spenót elég szép, a répafélék még épphogy csak bújnak. A krumpli, csemegekukorica, kelkáposzta, brokkoli nem kelt még ki. Lassan lomblevelet nevelnek a paradicsompalánták, még elég csüntik, de nem is akarok sietni a kiültetéssel, A leendő helyükön szépen kel a tavaly elvadult körömvirág sok kis ivadéka a gyomokkal együtt. 

Virágoznak a ribiszkefélék, közülük a legérdekesebb a bordósbarna szirmú josta. Bent hagytuk véletlenül a földben egy rég elpusztult magastörzsű ribiszke tövét, amiben volt még élet, ebből nőhetett ki talán a mutatós virágú aranyribiszke. Díszbokornak azt hiszem, meghagyom. 

Van egy új körtefánk is, Nashi, Ágitól kaptam névnapomra. 

Megkezdődött a fűnyírási szezon, már nem üres a komposztáló. Napi szinten munkát ad a tűzifa aprítása, sőt Jani elkezdte építeni a fatárolót, a gerendák már fent vannak a helyükön. 

Kihoztunk mindent a telelőből, jól belocsoltam, megtápoldatoztam a már kis híján pusztuló dézsásokat. Órák alatt jobban lettek. A muskátlikat idén is  szabadföldbe ültettem, hadd erősödjenek. Vettem új ablakládákat, még be kell ültetni őket. A régiekbe a piacon vettem illatos ternyéket, közéjük meg szagosbükkönyt vetettem. Kíváncsi leszek, működnek-e együtt. 

Ez a selyemfenyő, hat évvel ezelőtti karácsonyfánk, közben szép nagy angóramacskává növekedett.