2009. június 20., szombat

Kemenesalji gyönyörűségek

Bár úgy indult a hét, hogy a legkülönfélébb dolgokkal a legutolsó percig el leszünk foglalva, szerdán egy hirtelen ötlettől vezérelve, "utánam az özönvíz!" - felkiáltással szabit adtunk magunknak, kocsiba vágódtunk, és nemsokára már a 86-os úton "száguldottunk" a kamionokat kerülgetve. Sárvár felé mentünk, de nem ez volt a cél, hanem Borgátafürdő. Itt volt ugyanis szegény "gyermekrabszolgánk" már vagy egy hete párom anyukájának víkendházában az unokatesóival és a nagyszülőkkel együtt egy kis "feljavításon". Már nagyon hiányoztunk egymásnak, és különben is ránk fért egy kis lazítás, ezért csavarogtunk el hazulról. Miután "megkaparintottuk" a gyermeket nyolcéves keresztlányommal együtt, kirándulni mentünk, amit a kicsik nagyon jó néven vettek. Célunk a Kis-somlyó volt, vagyis hát annak a csúcsa, a Király-kő. Az oda vezető út egy könnyű túraútvonal, gyerekekkel is könnyen megjárható, bár elég hosszú.
Kis-somlyó hegye a Ság-hegy kistesója, a teteje egy gigászi bazalttömb, ami megvédte az alatta levő kőzeteket az eróziótól. Körülötte a környező talajrétegeket már sokezer éve elhordta a szél, de a bazalttömbbel nem bírt, így az kiemelkedett a dimbes-dombos kemenesi tájból. Évezredekkel később az ember megművelte, szőlőt és gyümölcsösöket telepített rá, követ bányászott. Ez alakította ki a táj végleges arcát. Vidéke igézően szép, szelíden hullámzó igazi pannon táj, erényei felfedezetlenek.
Szóval: elindultunk fel a Kis-somlyóra, felpakolva enni-és innivalóval. Mindattól eltekintve, hogy a kisebbik állandóan nyafogott (" Anya, fáj az oldalam, vagyishát inkább a lábam, szóval a hasam... "stb...), és vég nélkül locsogott ("Juditka, ha szövegelés helyett jönnél, már Mátraházán járnánk..." "Anya, mi az a Mátraháza? Az kinek a háza? Ki az a Mátra?" - és folytathatnám...), sok szépet láttunk!
Az út eleje ismerősöket tartogatott nekünk: az üstökös gyöngyikét,az orbáncfüvet,a mályva rózsás virágait. Ismeretlen pillangók százai lebegtek a présházak előtti levendulabokrokon. Később azonban - a száraz gyepekben - ritkán látott arcok tűntek fel: a szurokszegfű és a borsos varjúháj: a magyar varfű-pillangóstul..Ezt a növényt képtelen voltam meghatározni, éppúgy lehet ajakos, mint valami kosborféle. Lila társa valószínűleg valamilyen zsálya-rokon.Csak mentünk, fogyott az út, közeledett a hegy csúcsa. Régi, elhagyott, szőlővel,elvadult őszibarackfákkal és vadmeggyel benőtt kőbányák mellett poroszkáltunk el. Végül felértünk a Király - kőre. A Király-kő nevéről a monda azt tartja, hogy IV. Béla királyunk egyik pihenője volt ez a hely, amikor a tatárok elől menekült. A kilátás - kilátótorony nélkül is szédületes volt a Somlóra:
de innen már a Balaton-felvidék mókás alakú bazalthegyei (Csobánc, Tátika) is megláthatóak. Gyönyörködés és falatozás után indultunk lefelé, de most a felvezető murvás utat hanyagoltuk, inkább "toronyiránt" mentünk vissza Borgáta felé, gazdátlan gyümölcsösök közt. Itt láttuk ezt a szedren tanyázó csodás lepkét: Ez a lefelé vezető út kiválónak bizonyult. A szőlők közti száraz gyepekben ugyanis vadon termő szamócák millióit fedezték fel a lányok. Már elég fáradtak és szomjasak voltunk, ezért letelepedtünk, és belekezdtünk a "szamóca-tivornyába". Még sose evett egyikünk sem ilyesmit, a szó szoros értelmében pukkadásig tömtük magunkat az apró eprecskékkel. Végül bokrétát kötöttünk belőlük, úgy szemelgettük őket hazafelé. Ránk mosolyogtak az este nyíló szegfűfélék: a hólyagos habszegfű, és a piros mécsvirág. Még egy utolsót hátrapislogtunk, és hamarosan hazaérkeztünk fáradtan, éhesen, de jókedvűen. Másnap hét országra szóló fürdést csaptunk, aztán csokibarnára sülve kocsiztunk hazafele négyesben a meleg estében csütörtök délután.
Ha valaki szereti a csöndes kirándulóhelyeket, ahol nem tapossák agyon az embert a tolakodó turisták és a tomboló fürdőzők, feltétlenül látogasson el ide! Növényritkaságok rajongóinak javasolt a Ság-hegy, a komolyabb túraútvonalak kedvelőinek a Somló, a régi várromok szerelmeseinek Somló vára, az aquapark-mániásoknak Sárvár, a csendes fürdőzőknek pedig Borgátafürdő. Szóval van itt hely mindenkinek!

12 megjegyzés:

  1. Tesó, hát ez jó kis túra lehetett.
    Van egy olyan érzésem, hogy a szedervirágon tanyázó jószág az nem is lepke, hanem álcsüngőlepke. Egyszer belekeveredtünk a kálnoki erdőben a párzási őrületébe, és tucatjával szállt a fejünkre. Nézd meg valami határozóban, légyszi.
    A piros mécsvirág gyönyörűséges.
    Ja, és a vesebetegeknek is ajánlott a Ság-hegy, mert a bora gyógybor, "vesemosó", gondolom, kőoldó hatást tulajdonítanak neki.
    A Somló kapcsán meg gondolom, mindenki tudja, hogy a juhfark elősegíti a fiúgyermekek nemzését, úgyhogy családtervezési célzattal is ajánlott a fogyasztása.
    És a Kemenesalja fölött valahol ott lebeg Berzsenyi Dániel hatalmas szelleme...

    VálaszTörlés
  2. Lehetséges, nem volt kedvem már meghatározni. Majd este. Berzsenyi Dániel állítólag valami hatalmas nőcsábász volt, számtalan törvénytelen gyerekkel.Biztosan sok juhfarkat ivott... Szegény, biztosan haragvó versekben írta volna le azt, hogy mivé lett Egyházashetye az utóbbi években... A devecseri lomisok illegális szemétlerakót csináltak a határában, amit idén tudtak csak eltakaríttatni.

    VálaszTörlés
  3. Vérzik a szívem, ha monitor szellőzőjéből vagy a kábelmodemből valami piros csöpög, akkor tudd mi az...

    VálaszTörlés
  4. Láttad a másik számlálót is?

    VálaszTörlés
  5. Az egyházashetyei kis Berzsenyi-emlékház az egyik legmeghittebb hely a világon, a farkaslakai Tamási-porta vetekedhet még vele, de az előbbit kevesen ismerik.

    VálaszTörlés
  6. Micsoda szuper túraleírás, az ember azonnal indulna! A gyerekeknek is tanítottad a virágok nevét? Fantasztikus előnnyel indulnak, hogy már gyermekkorukban játszva megjegyeznek mindent.
    Szombaton kirándulni készülünk Dzsozefemmel, szóval még tanulmányozom ezt a leírást, meg amit belinkeltél!

    VálaszTörlés
  7. Ági üzeni, hogy a Nagy-Somlyón háznál lehet bort venni, borospincéknél, úgy, mint a Balaton-felvidéken.

    VálaszTörlés
  8. sziasztok,
    gyönyörűek a vadvirágok is és az, hogy nem ültetett sorokban, hanem ahogy nőnek az a legklasszabb
    nem kötözködésképpen, de az a mécsvirág ugyanaz, mint a bársonyos kakukkszegfű?
    mert ez az...
    szépséges

    VálaszTörlés
  9. Szia, Névtelen, kár, hogy Névtelen vagy! Ellenőriztem és tökéletesen igazad van, a képen látható növény tényleg bársonyos kakukkszegfű. Helyreteszem a tesómat :-)

    VálaszTörlés