Díszcserjék metszése

Mostanában, még a rügypattanás előtt érdemes átnézni a kert díszcserjéit, mivel még nem késő a metszéshez látni. Hogy is tegyük ezt?

Elsőként nézzük át a cserjénk ágait. Kemény volt az idei tél, a fagyott, élettelen vesszőket le kell csípni a metszőollóval. A rózsák csaknem mindegyikén találtam fagyott vesszőket. A gyenge, satnya, girbegurba, nagyon vékony és seprűsen elágazó vesszőkért szintén nem kár. A továbbiakban a bokor alakításának célja határozza meg a folytatást. A két legfontosabb metszésfajta, amit díszcserjéknél szokásos alkalmazni, a visszavágás és a ritkítás. 

Metszésfajta	A kialakítandó forma	Eredmény
Visszavágás: az ágvégek eltávolítása	Szabályos, mesterséges forma(pl. nyírott sövény, gömb, kúp, stb.)	Kisebb, sűrűbb bokor
Ritkítás: a nemkívánatos ágak tövestől való eltávolítása	Természetes forma	Nagyobb, szellősebb bokor.

Nem mindegy, kell-e egyáltalán metszeni, ha pedig kell, mikor. Ha nincs kedvünk az ollócsattogtatással bajlódni, van egy jó csomó cserje, amelyeket nem feltétlenül kell metszeniük. Ha pedig csak bizonytalanok vagyunk, kérjünk meg valakit, aki megmutatja a metszés fortélyait.  A munka alapfokon úgy tizenöt perc alatt elsajátítható.

Nem kell metszeni, csak a sérült, száraz, esetleg útban lévő ágak eltávolítása szükséges:

- buxus

- japánbirs

- madárbirsek

- örökzöld kecskerágók

- mályvacserje

- magnólia

- mahónia

- tűztövis

- szömörce

- bangiták

A metszenivaló cserjéknek három  csoportja van, virágzási idő szerint. Mostanában, még lombfakadás előtt kell metszeni a késő nyári virág- vagy termésdíszt adókat, elvirágzás után májusban vagy nyár elején a kora tavaszi virágzásúakat, és nyár derekán, elvirágzás után a késő tavaszi-kora nyári időszakban nyílókat.

Kihajtás előtt, január-március között kell metszeni a nyári, őszig tartó  virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- trombitafolyondár

- nyáriorgona

- borbolyák (nem feltétlen muszáj metszeni)

- kékszakáll

- cserjés orbáncfű

- sudárzsálya

- cserjés pimpó

Virágzásuk lezajlása után, késő tavasszal vagy nyár elején kell metszeni a kikeleti virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- zanót

- aranyfa

- rekettye

- boglárkacserje

- díszribiszkék

- gyöngyvessző

- orgonák (a leszedett virágcsokrok is betöltik a metszés szerepét, a lényeg az, hogy a termésérlelés ne vegye el a cserje erejét, le ne romoljon)

Nyár derekán, virágzás után lehet metszeni a tavasz végi,  kora nyári virágzású cserjéket. Ide tartoznak:

- jezsámen

- gyöngyvirágcsereje, túróvirág (Deutzia)

- hóbogyó

- rózsalonc

- lilaakác

Van pár speciális eset, ezekről is kell pár szót ejteni. Itt a metszés a gazdagabb virágdísz érdekében történik. A pillangócsalogató nyáriorgonát ilyentájt a talaj fölött 10-15 cm-re kell visszavágni, mivel a virágok a friss hajtásokon képződnek. A tamariskából az ötporzós (pentandra) nyáron virágzik, tavasszal az előző évi vesszők jó részét érdemes visszavágni. A gyakrabban lázható négyporzós (tetrandra) késő tavaszi virágzású, ezt a virágzás után lehet megmetszeni, a terjengős bokrot formára hozni.

Egy év...

Holnapután lesz egy éve, hogy elindult a blogunk. Egy év minden eredménye, bénázása, munkája - mind-mind megjelent itt. Nagyon örülünk, hogy ez a nem éppen "bálintgazda-stílusú" napló ennyiőtök érdeklődését keltette fel. Köszönjük a kommenteket, az ötleteket. Témánk még legalább tíz évre való van, így legalább ötszázhúsz hétvégén szolgálunk olvasmánnyal azoknak, akik ezt értékelik!

Kékcinege

Madáretetős szemlézésem utolsó kis szárnyasa következik, ez a kékcinke. Szintén úgy voltam ezzel a finoman cizellált édes aprósággal, mint a citromsármánnyal és a vörösbeggyel: ilyen madár biztos csak az erdő mélyén van, sose fogom látni. Az ilyen élmények csak mondjuk Hófehérkének vannak fönntartva, akinek a sűrű erdőben a Disney-mesék szabályai szerint kötelező jelleggel ül mindenféle édi-bédi madár a vállán ( vajon miért nem fossák le sose a patyolat ruháját?), és még a büdös görény is dorombolva eszik a kezéből. A magamfajta egyszerű földi halandó érje be a határozókönyvi képpel. Így aztán tátott szájjal lestem, amikor megjelent ez a kis, kék csoda az egyik palacketetőn.

Élete Schmidt Egon Madárlexikonjából a legapróbb részletekig megismerhető.

"Kisebb a széncinegénél, hossza 11,5 cm. Közép-Európában az egyetlen kék és sárga tollazatú kis énekesmadár. Homloka és pofái fehérek, a fejtető élénk kék színű, torka, szemsávja, és a fehér pofákat alulról szegélyező, majd a tarkóra nyúló sáv fekete. Háta és válltollai szürkészöldek, farcsíkja szürkéskék. Szárnyán keskeny fehér csík húzódik, farktollai világoskékek, alsóteste sárga a hasi rész fehér. A tojó hasonló a hímhez, de kék színei kevésbé élénkek, a fiatalok homloka és pofái a fehér helyett sárgásak, fejtetőjük zöldesszürke. A hím éneke magas, csengő „trüi-titi, trüi-titi” hangokból áll. Nyugtalanítva a széncinkjére emlékeztetően cserreg. A legészakibb tájaktól eltekintve egész Európában fészkel, hazánkban is gyakori madár. Kedveli a gazdag aljnövényzetű idősebb lomberdőket, a folyóárterek ligeterdejeit, a parkokat, arborétumokat, nagyobb gyümölcsösöket. Állandó madár, de télen kóborol. Előszeretettel keresi fel a nádasokat, de mindig megtaláljuk az erdőkben, kertekben mozgó cinkecsapatokban. Télen északabbról is érkeznek hozzánk kék cinegék.
A hímek már a tél második felében énekelnek, kialakulnak a párok, és márciusban már az odúkat nézegetik. Alaposan megvizsgálnak minden üreget. A hím gyakran vízszintes irányú, lepkeszerűen lassú szárnycsapásokkal kísért repüléssel mutatja a kiszemelt odút párjának. Elfoglalják a mesterséges fészekodút is, a szűk (28 mm) röpnyílás védelmet nyújt a nagyobb testű konkurensek, például a széncinege ellen. A tojó egyedül épít, párja kíséri. A hím is hord némi fészekanyagot, de csak ritkán viszi be az odúba. A korábbi fészekmaradványokat is a tojó távolítja el az üregből. Fészkét finom mohaszálakból és kevés fűszálból építi, a peremén gyakran ágakról lefejtett háncsfoszlányok vannak. A csészét sok szőrrel és kevés tollal béleli. Az áprilisban lerakott, 6-14 (4-17), fehér alapon rozsdavörösen foltos tojás méretei 15x12 mm. A tojó egyedül kotlik, a hím a közelben énekel. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, hűvös tavasz esetén néhány nappal később. Mindkét szülő etet, a fiókák 18-22 napig maradnak az odúban. Rendszerint egymást követve repülnek ki és szüleik vezetésével viszonylag gyorsan elhagyják a fészek környékét. Ha egy gyengébb fióka az odúban marad, éhen pusztul. A fiatalok 2-3 héttel később teljesen önállók. A kék cinege hegyes csőre alkalmas arra, hogy ne csak a levelekről, hanem a korhadó fák kérge alól, rügyek vagy az összesodort levelek belsejéből is kiszedje vele az oda rejtőzött lárvákat, rovarokat. Nyáron főleg a lombkoronában keresgél, gyakran fejjel lefelé csüng a vékony gallyakon. A késő ősztől a tél végéig a nádasokban tanyázó példányok a csőrükkel kopogtatják végig a nádszálakat, és valószínűleg hang alapján állapítják meg, hol rejtőzik egy-egy rovarlárva. Ekkor hegyes csőrükkel egy-kettőre lyukat kopácsolnak és kiemelik a zsákmányt. Utána nádszálról nádszálra repülve folytatják a keresést. A kék cinege rendszeres vendége a téli etetőnek, ahol, különösen egy-egy-öreg hím, gyakran agresszívan viselkedik. Tápláléka egyébként évszakonként változó. A költési időszakban elsősorban lepkehernyókat eszik, fiókáit is ezekkel táplálja, ősszel és télen tápláléka megoszlik a még található rovarok, lárevák, pókok, illetve a magvak, termések között. Hazánkban védett. "

Etetőmön ez a kismadár sose dúvadkodott, csak afféle cinegemódra felkapta a szotyiját, és szállt a bokorba ropogtatni. Szinte egyedüliként használta a palacketetőt, ott zavartalanul tömhette a bendőjét, de ha tiszta volt a terep, a nagy etetőről is "zsákmányolt". Egy-két kékcinege-látogatóm volt csak, de látványuk mindig boldog örömmel tölt el. És nem múlt időben, mivel a kismadarakat mindennap látom a nagy fűzfán, és a jellegzetes hangjuk is felcsendül. Szóval ideszoktak hozzánk. Most kell közelebb édesgetni őket madárodúval!

Ezzel a madáretetős bejegyzéssorozatom a végéreért. Voltak még más madarak is az etető környékén: ( ha a tyúkjainkat nem számoljuk bele :-)): egyszer kenderike, balkáni gerle, vetési varjú, csóka és ökörszem. Az ő etetésük érdekességei megmaradnak a következő szezonra. A madarasdinak azonban még közel sincs vége: a madarak itatása folytatódik, és kezdődik a fészekodúk kirakása. Remélem, arról is írhatok minél hamarabb, milyen nyári lakói lesznek a kertünknek.

A mai reggelen…

...az ajtón kitekintve nemcsak a plusz öt fokot és a viharos szelet éreztem, de hallhattam a szomszédos eperfán tanyázó zöldike „zsírozását”, a fűzfán kékcinegék cirpogtak, a legelső virágok pedig kitárták a szirmaikat. És a jó, tavaszi hírek áradnak a kertből, munkára csalogatva.
A kert földjére még nem lehet rálépni, kell egypár száraz nap, mire valamit mozdulhatunk, mindazonáltal a kultivátorozást megrendeltük. A vetőmagkészletünk nagyjából teljes, egyedül a brokkolimag hiányzik, ez valami furcsa véletlen folytán minden vetőmag-lelőhelyen egyszerre fogyott ki.
A telelésre ültetett növények minden várakozásom ellenére kibírták a hideget. A leírt, kirohadtnak kikiáltott téli kel egy hét alatt úgy kihajtott, hogy tegnap anyuci már szedett belőle húslevesízesítőnek. A kifagyottnak tűnt póré nagyja is túlélte a telet, a vastagabb szárak kiváló, friss újhagymát adtak.
A tél alá duggatott fokhagyma így hajt:
A petrezselyemiskola egy hét alatt teli lett zöld levelekkel. Úgy tűnik, hogy a hó alatt a növényekben már szinte tombolt az energia, hogy kihajthassanak, és a meleg hatására gyakorlatilag kirobbant az élet a földből. Így nézett ki nem sokkal ezelőtt, talán egy hete:
És most:A fákon is megindult a nyüzsi. A melegtől a barackfa rügyei félelmetes tempójú hajtásba kezdtek, azonnal meg kellett metszeni, aztán sorban a többi is meglesz. Lemosó permetezés is esedékes lesz a héten. A gyümölcsmúmiákat leszedtük, az égetőhelyen vannak a tavalyi hullák. A nyesedékből, tavalyi avarból és egyéb gezemicékből megint óriási kupac összejött. Laci diszkrét csendben gyártogatja a paradicsomkarókat. Közben megtaláltam azokat a barackmagokat, amiket tavaly elvetésre tettem félre. Nyunyi aszfaltkrétás dobozában voltak… Talán még időben vagyok, néhány gyümölcsfamagot elvetni!
Palántafronton is nagy a haladás: nézzünk pár csírát:
Ez lilahagyma, pontosabban a Rossa Lungo di Firenze fajtájú hagyma ma reggelre előbújt csírája. Rügen-csírák:Szappanfűcsíra: Zellerek, amik buzgón nyúlnak a fény felé: ez is a növényi mozgás egy fajtája. Forgatni szoktam a palántásedényeket, hogy a növények így csecsemőkorukban se legyenek görbék. A március végén kezdődő kiszoktatási szezonban már úgyis felülről jön a bő napfény, akkora eltűnnek a görbületek.
A paradicsommagokat – az egyszerűség kedvéért – egyetlen gigászi ládába vetettem, szemenként. Maga a láda 120 centi hosszú, földdel tele ólomnehéz, de nem kell százmillió pohárba tűzdelni, amitől a frász kerülget akkor, amikor a palánták kiszoktatása tart, és nap mint nap ki-be cipelem a palántákat a lakásba. Inkább a nehéz, nagy láda egy fordulóban, mint a százmillió pohár!
A fajták sorban: koktélparadicsom, Roma, sárga paradicsom, Lugas F1, Marmande. Kecskeméti paradicsom nincs, magvásárláskor addig turkáltam a vetőmagos standon a paradicsomok közt, amíg Kecskeméti helyett Marmandét vettem… Ez van, még ezt a fajtát sose próbáltam. Nem baj, nem tűnik rossznak. A paprikamag vetésre ázik gyógyteában.

Hédi kiváló és közzéteendő ötletnek nevezte az alább látható "csíráztató apparátot", bár szerintem csak egy együgyű találmány. Lényeg: a ritkább, különlegesebb, drágább magok szálaló palántás neveléséhez jobb használni olyan tejfölös-és joghurtosdobozokat, amiknek a saját, rápasszoló fedele megvan. Így nem kell vacakolni a nejlonos lekötözéssel,hogy a csírázáshoz szükséges páratartalom meglegyen. Nincsenek lafogó nejlondarabok, hanem takaros, formás dobozok, amik így esztétikusabbak, pláne egy utcafronti ablakban. A tetőre egy-két kis lyukat kell fúrni, hogy a lezárás ne legyen légmentes. Ebbe a dobozba öt szem román csíkos paradicsommagot vetettem, egy másikban pedig zergevirág-mag van.Különben áttértem a fokhagymáról torma - locsolólére. Egyszerű oka volt: vendégeket vártunk, és az állandó fokhagymaleves spricnizés és magáztatás miatt a ház felét enyhén szólva átható fokhagymaszag lepte be. Finom a fokhagyma, de azért ennyi egy kicsit sok. A tormalének nincs ilyen átható szaga.
A madáretető üres, de a rigók továbbra is ott vidulnak a tyúkólban, a kék-és széncinegék meg most a fűzfán tanyáznak. Még rakok ki eleséget, de csínjával. A fele úgyis mindig az etetőn marad már.
Végül első virágaink: a krókuszok: A szártalan kankalinok, dupla annyi virággal, mint a múlt héten:És a tavasz igazi hírnökei: kicsi hóvirág-pamataim.

Virágtermő kerti Zöldségek a Magyar Házi gazdasszonyban

"§. 138.
A' Virágtermő kerti Zöldségek közt első a Kárfiol. Termesztése a' többi Káposzta nemekkel egyezik egészen: a' mellyrőlmár felebb vólt szó. Külőnösen ezeket tartsuk meg róla:
a) Igen kövér földet, és nedves meleg esztendőt szeret.
b)Egyszerre virágozván, nem kel sokat vetni egy izben belöle, hanem inkább többször.
c)Ha sok a' virágja, és a' gazdasszony se el nem adhatja, se megenni nem győzi: metéljele, és a' felesleg leveleitől megtisztítván, állongassa a' pintzében homokba. Igy még két hétig el áll.
d) Nem kel hinni, hogy van idején érő, vagy téli Kárfiól. E' tsak pénztsalás, bátran lehet vetni, akármellyiket: a' dolog mind egyre megy.
e)Ha késő Ősszel a Juniusi vetés Kárfiól igen szép: de nem akar virágozni; nem kel megijedni. Ki kel tövestől szedni a' földből, és haszontalan nagy leveleit letépvén, a' pintze földjére 6-8 tzól vastagon terített főldbe sűrüen egymás mellé kel ültetni. Ha a' pintzén ablak, vagy Léleklyúk van, szépen kivirágzik: ámbár rózsái apróbbak: de egész böjt közepéig eltart, és jó. Kitsiny helyet foglal. A'kinek Zöldségpintzéje van egész télen Kárfiolja is van.
A' virágtermő Zöldségek közzé tartozik másodszor a' jó féle Sáfrán. Ennek hagymája van: Köböl számra árúlják. Gyönyörködtető és kedves kertivetemény. A' mi Hazánkat igen szereti és tsak vizenyős földben szokott elveszni. A' porhanyó jó földben gyönyörködik: de a' trágyázást nem szereti, hanem ha azt felülterítjük, mint a' Spárgára nézve mondottam.
A' kik először akarják termesztését bevinni kertjeikbe: hagymát Junius kezdetétől fogva Augustus végéig szerezzenek: mert Junius végefelé kiszokták a' kétesztendősöket ásni, és Augustut utólsó Hétjében ismét elültetni.
Rendszerint ágyakba szokták ültetni, három kapa nyomot számlálván végig egy ágyban, szorossan egymás mellett.
A' kapanyomokat széles szájjú kapával kel húzni 8. tzól méllyen, és minden annyi helyre, a' mellyet egy kapavágás maga után hagy: öt hagymát kel letenni minden sor nélkűl de távolabb egymástól. A' soros ültetést az egerek elhordják könnyen. A' fentültetést ditsérni kezdette egy Pap Ur: de a' következése káros lett mindenütt: mert az egerek elhordták, a' gazt nem lehetett közzülök a'nélkül felkapálni, hogy a' munkás a' hagymákat el ne metélte volna, és második nyáron az elültetés után, tsak nem a földszinére feltólta magát a' hagyma a' nővés által, minthogy hagymájának semmi kapaszkodó gyökere nints. Azért hát 8-9 tzólra bátrabban lehet ültetni.
A' kinek téglaagyagból ál kerti földje; és azt trágyával kénytelen termékennyé tenné: hijjában vesződik a' Sáfrány termesztéssel, mint én. A'régtől fogva mivelt kertekben jót teszen; és az Alföldi fekete ikrás földben haszonnal lehet holdszámra is a' mezőn termeszteni.
Ha ki a'Sáfrány hagymákat Augustus utólján elülteti: a' földet a'gyenge porhálással mindengaztól tisztán tartsa. Sz. Mihály naptól fogva elkezd a'Sáfrány virágozni. A' virágja ollyan, mint az őszi kükörtsé, de a' középen három szál veres bajússza van: és ez a' Sáfrány. Korán reggel kel a' virágokat kosárba mind leszedni, és folyvást kiszedni belőlök a' Sáfrányt.
A' kiszedett Sáfrány szálakat, meleg vastáblán hirtelen kel száraztani, de nem megégetni. Ez a' hirtelen száraztás pirosan hagyja a' Sáfrányt.
Az elvirágzás után megszenyvedi a'Sáfrányhagyma, hogy vékonyan porhanyó trágyával megteríttessék a' földje: de a' vastag, és szalmás trágyát senkinek se javaslom: mert az egerek ebbe veszik a' meleg kedvéért magokat; és innen beis ásván magokat, a' hagymát elhordják.
Tavasszal, ha az idő kinyilik: a'Sáfrányágyakat meg kel porhálni, és a' gaztól tisztán tartani egész nyáron. Én ezen ágyakban Májustól fogva, a'midőn a' Sáfrány zöld sássa elszokott száradni, Salátát, vagy guggós Czukorborsót szoktam kár nélkül termeszteni.
Ha már a' Sáfrány két Őszön egymás utánegy helyben virágzott: a' harmadik idén azt innen fel kel ásni Junius végén, vagy Julius elején, és száraz, szellős helyen elterítve tartani szinte Augustus utolsó hetiig: a'mikor újjra elültettetik más hasonló jó földű ágyakba. Hagymája igen szapora, és ellehet a' feleslegvalót adni."
(A következő fejezeben a Gyümőltstermő Zöldségekről olvashatunk.)

Cseppnyi növénytani érdekesség

"Turgor: az ozmózisnyomás nyomást gyakorol a sejthártyára, illetve a sejtfalra, ugyanakkor a sejthártya, illetve a sejtfal is a plazmára; ez a kétirányú nyomás a turgor, mely kialakítja az élőlények, a növények rugalmas és szilárd tartását."
"A turgormozgások a növényi sejtek, szövetek vagy szervek víztartalmának gyors növekedése miatt kialakuló mozgásjelenségek. Általában úgy jönnek létre, hogy egyes támasztó jellegű sejtekből a víz hirtelen kiáramlik a sejtek közti üregekbe, ezáltal a belső feszültségük, a turgoruk csökken, és megszűnik a támasztó működésük. Ilyenkor a támasztott növényi rész elmozdul. Később a támasztó jellegű sejtek a sejtközötti üregekből újra felveszik a vizet, turgoruk helyreáll, és az elmozdult növényi rész is fokozatosan visszajut az eredeti helyzetébe."

Igazából nem gondoltam erre a szakszerű megfogalmazásra, amikor az elfonnyadt virágokat megláttam az ablakpárkányon. Az villant eszembe, hogy anyucitól szorulni fogok, ha kinyiffantom a szüli-és névnapjára kapott virágokat. Pedig ezeket a meghatározásokat tanulmányoztam nemegyszer az elsős középiskolai biológiakönyvben gimnazistaként és a biológia érettségire magolva.

Anyuci pár napig távol volt, és engem bízott meg a növényei locsolgatásával. Én meg csak a palántákat pátyolgattam, de a pár méterre levő szobanövénykékről megfeledkeztem... Csütörtökön korán reggel azonban a palántásládák során túltekintve ezeket vettem észre:

Vagyis hát a támasztó jellegű sejtekből kiáramlott a víz, hogy a középiskolai könyvet idézzem, és nem azt, hogy milyen trehányul kezeltem a virágokat.

Hajaj, itt nagy gondok lesznek, ha kiirtom a cserepeseket! Gyorsan-gyorsan, nagy lelkifurdalással locsoltam meg a növényeket bőséges vízzel. Azt tudtam, hogy a kankalin képes magát fölszívni, de a változás meglepett.

Egy óra múlva: a fokozódó ozmózisnyomás miatt a levelek már elkezdtek felegyenesedni.Délutánra a teljesen elfonnyadt virágok is kezdtek magukhoz térni.

Tegnap reggel pedig olyan fitt volt a kicsit már elnyílt kankalin, mint Béres Alexandra. Mintha mi sem történt volna.

Közben a jácint is helyrejött, igaz, kicsit görbécske még:

Most viszont a fény felé görbül... de ez már egy külön történet.

Startra készen

Ma már pulcsiban sétafikáltam a sárban. A leghidegebb fagyzugos sarkokban és a legnagyobb hófúvások helyén lehet látni csak pár fehéres, olvadozó hófoltot. Két napja tart az enyhe idő és ez már előcsalogatta a védett, délies kertrészbe ültetett csillagvirágokat a kert nyirkos földjéből. Naponta legalább egy centit nőnek ilyenkor!

A változatosságot a kertben mindenki szereti, s ez a változatosság már  a rügyekben lapul. Különleges, sárgás, rózsás-bordós színek, pikkelyek, szöszök és bundák alkotnak ritkán észrevett kavalkádot. A boglárkacserje sárgáspiros rügyei már decemberben megduzzadtak. Bízom benne, hogy ezek a sietős kis rügyecskék nem szenvedtek fagykárt.

 A diófa rügyszeme méltóságteljes pajzson hordoztatik, úgy figyel. Tavaly hatalmasat nőtt a kis oltványfánk, talán idén már termőre fordul. Dióból ilyen sütős férj mellett sosem elég. 

A rózsák egyik-másik rügye már hajtásnak indult, színével már idézi a majdani virágot. A bordó rózsánk friss hajtásai jó ideig őrzik vöröses színüket. Nemsokára itt az ideje a metszésnek.

A csillagos magnóliák bozontos rügye hasonlít a barkákra. Áprilisig egyre nagyobbra duzzad-duzzad, s egy napon hófehéren pattan ki a sokszirmú virág. Mire elnyílik, aztán kihajtanak a sötétzöld, fényes levelek.

A mogyoróbokrok rügyei is korán duzzadók. Néhány hét és kieresztik sárga barkáikat.

Amikor váltakozik a napközbeni langyosság az éjszakai fagyokkal, akor aggódnak a kertészek a legjobban azokért a növényekért, amelyek nedvkeringése korán megindul. Könnyen elfagyhatnak az éretlen kis rügyek. Ilyenek az őszibarackfák és a nektarinok. 

Bent a házban pedig már integetnek a sziklevelek. A hét elején a virágmagok keltek ki egymás után szép sorban. Első az apró telt porcsin, apró hajtása szintén pirosas, mint a rügyeké. 

Ági adta nekem a TeszVesz-en rendelt piros hajnalkamagot, ez is villámgyors kelő. Összetapadt hatalmas sziklevelei olyanok, mint a lepkeszárnyak.

 A kora tavasz a kedvenc időszakom az évben, telis-tele van csodákkal.

Télből tavaszba

Most már egész kellemesen hosszúak a napok, de az igazi napfényes időjárás egészen máig váratott magára. Nálunk két héttel ezelőtt komoly mennyiségű hó esett, amely ugyan olvadozott az elmúlt napokban, de a mezők zöld-barna színei még nem nagyon bontakoztak ki a hóból. Az előző hétvégén pedig a hófúvás jól meghordta a környék számos pontját, például a ház takarása miatt pont a mi udvarunkat. is. A  mai, vasárnapi napsütésben havas táj fogadott, amikor elindultunk az erdőbe hóvirágot keresni, de kora tavaszi  mezők fogadtak, amikor pár órával később, nyakig sárosan hazaértünk. A dagonyázást azért siker koronázta, találkoztunk az első igazi szigetközi hóvirágokkal.

Az induláskor olyannak tűnt az erdő, mintha javában tél volna.

A pocsolyák szélein a jég vonalai mutatták, hogy a tócsavíz  napközben enged, de éjjel még újra meg újra megfagy.  

 

Az erdő szintjénél jóval mélyebben kanyargó Kálnoki-ér partja még sok helyen havas volt, főleg az északi oldalon. A víz már kiolvadt, frissen folydogált.

 

Az előző őszről-télről már nem sok minden maradt, talán csak a csattanó maszlagok termései.

A vaddisznók a hideg napokban óriási túrásokat rendeztek a tölgyfák tövében, egy ilyen feltúrt, de egyébként hideg, árnyékos helyen találtuk az első kínjukban nyílt hóvirágokat. A száruk felnyurgult és sárga, szegény hagyma megszenvedhetett, mire ekkorára növesztette a hajtást. 

 

 Aztán az erdő szélén, egy olyan kiugrásban, amit jól körbesüt a nap, arányos formájú, jókedvében nyílt hóvirágokat is találtunk. Nem is keveset!

 

 

A tömeges nyílásnak, amikor "kaszálni lehet", azért még nincsen itt az ideje, az erdő nagy részében még hó borította az avart. Tényleg, Nálatok hol él hóvirág, hol vannak még hóvirágos erdők?

A szemünk mindenhol a színeset meg a friss zöldet kereste. Volt, ahol bújt már az ibolyalevél.

 

Találtunk fagyöngybogyót is, alig tudtuk kitalálni, mi ez a sárga a földön. A fölötte lévő fán nem láttuk magát a fagyöngynövényt, a terméseket alighanem madár hozhatta. A levelet alul már fúrják át az "átlagosan fejlett" hóvirágok, amelyek épp akkorák, mint a decemberben kitúrt kis növények.

Sok felénk a bodzabokor, a rügyeik már itt-ott duzzadásnak indultak. Érdekes, hogy a kihajtóban lévő rügy színe bordó. Így már nem is akkora csoda a piroslevelű díszbodza létezése.

 

Az akácfaágak még május elejéig váratnak minket a zöldbe borulással, szögletes, tövises formáik élesen kirajzolódnak. Kinek nem a szenvedés jut erről eszébe?

A kecskerágók élénkrózsaszín és narancssárga terméseiben sokat gyönyörködtünk ősszel és a tél elején. Most már csak ennyi maradt a pompából:

Színes foltokat képeztek az erdő alján a mohák és a zuzmók, a hóból nem sokkal az ottjártunk előtt olvadtak ki.  Hihetetlenül élénk színük csak úgy vonzotta a szemet. 

 

Találtunk egy keservesen nőtt kontyvirágot is a disznótúrásban, egyébként ő sem siet, legalább két-három héttel később szokott kihajtani és sokkal sötétebb, egészségesebb zöld színben.  Most legalább az olvadó hólétől egy alapos locsolást is kapott.

Otthon, a kertben is találtunk hazaéréskor egy kevés újdonságot. A fodros petrezselyem egészen megújult a hó alatt. Sok más növény is kihajtott a hó takarásában, csinos kis levélrózsák mutatkoztak a tavalyi száraz kórók közt. A földre még nem nagyon lehet rálépni, de a tisztogatási munkákba lassan bele lehet már kezdeni.

 

 A fenyőfákat szinte megújította, megtisztította a lassan elolvadó hó. A lucfenyő új hajtásai startra készen várakoznak a pikkelyek alatt

 

Bent a lakásban meg lassan nődögélnek a palánták, a balkonparadicsom most van kelőfélben.  Holnap már kihúzza a földből a szikleveleit.

Zsuzsánna napja után egy nappal tényleg meghallottuk a pacsirta szavát, úgyhogy reménykedünk. Csütörtökön Jégtörő Mátyás lesz, talán reggelre kelve talál jeget, és nem áll neki buzgólkodva világot megváltani ez a jó ember.