2010. január 24., vasárnap

Január utolsó előtti vasárnapján...

... vastag hódunna fedi a kertet, és én megint nem csináltam semmi "kertit". Minden hófehér, helyettem csak a varjak túrják a kert földjét.
Földet nem tudtam ládába szedni, minden csonttá fagyott. A hétfői havazás után jött egy egynapos olvadás, ekkor vettem észre, hogy a hóvirágok már áttörték a fagyott talajt a hajtásaikkal. Felfoghatatlan, hogyan bírnak a csonttá fagyott földben így fejlődni. A nárciszok, krókuszok,tulipánok első hajtásai még a földben rejtőznek.
Azt hiszem, ha ez az idő tartja magát, kénytelen leszek tiszta virágföldbe palántázni, aminek nem örülök. Nálam az ideális palántaföld felerészt kerti, negyedrészt virágföldből áll, a negyedik rész meg homok, ehhez jön még a nevelőedény aljára egy réteg sóder, drénként. (Szobanövényeknél ilyenkor szoktak agyaggranulátumot használni, palántaneveléshez a kavics is megjárja.) A tiszta virágföldben kifejlett palántákat jobban megviseli a kiültetés, mint a kerti földben nőtt növénykéket, amelyeknek a más talajminőség miatt erőteljesebbek a gyökereik.
Persze sokat ténferegtünk kint, és észrevételezhettem, hogy a kihajtott barkák rügyei több helyen csúnyán megfagytak: a bal oldali barkaágon azok a feketés izék nem a rügy barna burkának maradványai, hanem megfagyott növényi részek.A jövő heti kerti munka körülbelül madáretető-töltésből és a vetőmagbolt kínálatának bámulásából fog állni.
Nagyon várjuk az orchidea és az amarillisz virágzását. Az orchideának azonban ragadni kezdtek a levelei, és meg is teláltuk a probléma forrásait: a pajzstetveket. (A tetv a levélér kellős közepén lapít a pajzsa alatt.)Szerencsére nem túl súlyos a helyzet. A nagy, zöld leveleket gyengéden, vizes szivaccsal lemostuk, hogy megszabadujunk a tetvektől. Nagyon remélem, hogy ez a bolygatás nem árt meg a növénynek, és nem dobja le a bimbóját.

A telelőbe is bekacsintottam: bár csak a leánderek maradtak ott, szépeknek tűnnek a körülményekhez képest. Úgy látom, némi kerti punnyadásnak nézünk elébe, ezt ellenpontozandó, szánkózhatunk a kisdeddel, köveket dobálhatunk a hídról a zajló Dunára, és talán a halastóra is kimehetünk már csúszkálni. Ettől szép a tél!

Veszélyes üzem

Azt hiszem, egy lakás, ház üzemeltetésével kapcsolatban az egyik legbalesetveszélyesebb dolog a kertészkedés. Ez nagyon elrémítően hangzik, de ez a valóság: éles szerszámok, vegyszerek, tűz, kórokozók, allergizáló anyagok mind-mind feltűnnek a kertben végzett munkák során. Vegyük őket sorra.
Szerintem a legveszélyesebb attrakció, ami egy családi ház környékén előfordul, az a nagyméretű fák ágainak gallyazása, az esetleges fakivágás. Akinek nincs ebben a témában vérprofi ismerőse, családtagja, az inkább bízzon meg szakembert! Ő tudja úgy elvégezni a munkát, hogy a kidőlő fa, a lehulló nagy ágak ne tegyenek kárt a villanyvezetékben, a fa körül tartózkodókban, a házakban. Az elmúlt években több fát is ki kellett vetetnünk: a ház előtt álló, aránylag kisebb gömbakácokat, túlméretes mirabolánt, félkorhadt hatalmas dió-és cseresznyefát. A diófa lett házilag, motorfűrésszel kivágva. Ekkor jöttem rá, hogy így milyen macerás és veszélyes kivenni egy fát: vagdosás a fejszével, röpködő faszilánkok, éles kézi fűrész, vagdosás a nekem alapban félelmetesnek tűnő motorfűrésszel, az úttestre kidőlő fa látványa, a tuskó kiásása és sorolhatnám. Megannyi veszélyhelyzet, ha ezt tudtam volna előre, inkább fizetek a fakiemelésben járatos markolósnak, hogy kiemelje. Azt hiszem, sose veszünk ki nagy termetű fát házilag többet.
Ami nem kevésbé veszélyes, az a permetezés a megfelelő óvintézkedések betartása nélkül. Kertünkben súlyosan mérgező vegyszereket természetesen nem használunk, de a mészkénlé, a rézoxiklorid, a krumplibogárirtó nem málnaszörp! Itt is fő a biztonság: minden szert és magát a permetezőt is el kell zárni ott, ahol kisgyerek van. Lehetőleg a legkímélőbb szert kell választani. És hát védőruhát is kell felvenni, a 40 fokban is! Gázálarc és gumiköpeny azért nem kell. A rövid permetezéshez hőségben is kell a hosszúnadrág, a hosszú ujjú póló, a gumikesztyű, a sapka. A vegyszert mindig előírásszerűen kell kezelni, szanaszét tilos hagyni. Szélben permetezni szintén nem szabad. A permetezett növények közt nem tanácsos mászkálni pár napig, kisgyereknek különösen nem. A permetezőt gondosan el kell mosni, a mosóvizet valami félreeső helyre kell kiönteni. Ez csak a nyolcliteres permetezőnél áll, a huszonöt literes és motoros permetezőhöz sokan - pláne szőlőben, nagy adag vegyszerrrel való permetezéskor - hosszú esőköpenyt, gumicsizmát, szájmaszkot használnak. Vegyszerezés után kötelező a teljes füdő és hajmosás, a vegyszeres ruhák mosása.
Hasonló veszélyességi kategóriát képvisel a fűnyírás. Az, hogy a motoros kaszával csak hegesztőálarcban lehet dolgozni, egyértelmű: számtalan kő felcsapódik. De a közönséges fűnyíró is meglehetősen veszélyes. A gyepben általában nagy kövek nincsenek, de azért gyermeknek semmi keresnivalója sincs a fűnyíró körül. A fűnyírással leginkább veszélyeztetett testrészek a lábujjak. Szandálban, papucsban, tornacipőben szigorún tilos füvet nyírni, páromnak több lábujját törte el a tornacipőben végzett fűnyírás során tett egyetlen rossz mozdulat. Ez az óvatossági rendszabály igaz még a motoros kapára is. A lóval való talajművelés is hasonló veszélyt rejt: Laci nagylábujj-körme bánta, hogy a kis négyszáz kilós Dáma lovacska rálépett a puha orrú cipőbe bújtatott lábára.
A kertben a tűzveszélyről se szabad megfeledkezni: az őszi égetésnél még a saját telkünkön is be kell tartani a tűzrakási szabályokat. A tüzet dolgunk végeztével mindig le kell önteni! A benzinüzemű kerti szerszámok közelében meg nem kell mondani, miért nem tanácsos a bagót szívni.
Igen veszélyes lehet még a rossz létra, aminek hullanak a fokai. Az ilyennel való fára mászás egyenesen életveszélyes. Aki szédülős, inkább hagyja a gyümölcsöt a fán rothadni, minthogy leveszekedjen, nem ér az egész annyit!
Kezünkre és szemünkre jelent komoly veszélyt a házilagos szerszámélezés flexszel: a hulló szikrák könnyen okoznak égési sérülést. A rossz, mozgós nyelű szerszámok kezünket-lábunkat sértik. Igen veszélyes még szétszórni a kertben az ágyásokban a szerszámokat. Még a jobbik eset, ha a gereblyébe belelépve a nyél jól fejbe kólint minket az egykarú emelő elve alapján, de az az igazi veszély, ha mondjuk strandpapucsban lépünk a kifent kapába, vagy a sípcsontunkba áll a kasza hegye. Minden évben hallani ilyen esetekről.
És nemcsak a szerszámok a veszélyesek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nyáron nagyon könnyű felégni munka közben, ezért a sufniban mindig van ötvenfaktoros naptej, és a sapka is fontos. Jól jön még - ha olyan hátul van a kert, mint nálunk - a termoszban a jeges málnaszörp, uram bocsá' laza kisfröccs. Télen meg a megfázás a veszélyes, akkor, amikor kimelegedve dolgozunk, nekivetközünk, aztán utána meg tüsszöghetünk. (Hogy ez hányszor fordult elő velem, meg se tudom számolni.)
Veszélyesek a rovarcsípések is: tavaly kétszer csípett meg a darázs a kertben: egyszer a körtefa alatt ujjatlan pólóban álltam, és hozzáértem a gyümölcsökhöz. A körtét dézsmáló darázs azonnal a hátamba csípett. Másodszor meg a kerti úton növő cickafarkba sétáltam bele. A virágon ülő rovar a térdhajlatomat csípte meg.
Igen keserves perceket okoznak a szúnyogok és a bagócsok, sokan csak "beszukuzva" merészkednek ki a kertbe nyári estéken.
És végül: maguk a növények is veszélyeket rejtenek. Nem kell ezt annak mondani, akinek a kertjében van rózsa, gledícsia, akác, mirabolán, fenyő... Őket csak kesztyűben lehet megközelíteni. Sok növénynek már csak az érintése is kellemetlen, gondoljunk a csalánra vagy a csilipaprikára. A gabona-és fűfélék toklászai pedig az arra érzékenyeken súlyos kiütéseket okoznak. Ez velem is megtörtént: nyáron óvatlanul belementem egy árpatáblába, és bokától csípőig teli lettem csúnya, hólyagos, lassan gyógyuló kiütésekkel. Anyucit a kukoricától lepik el hasonló vörös foltok. A doktor néni szerint az arra érzékenyeknél már a fűnyírás is ilyen gbonamérgezést okozhat (így hívják ezeket a kiütéseket).
És még egy betűt sem írtam a mérgező növényekről és termésekről: a fagyal, borostyán, kecskerágó, ördögcérna, gyöngyvirág termése egytől-egyig mérgező, sőt a krumplit, a babot se tanácsos nyersen enni! A mérgező kerti növényekről regényt lehetne írni, ezt meghagyom tesómnak.
Szóval a kerti veszélyek nem elhanyagolhatóak, legyünk mindig óvatosak!


Nagy örömmel...


...írjuk a huszonkettedik köszöntőt Krisztinának, őt egy tavaszígérő képpel üdvözöljük köreinkben: az elsőként kibújó hóvirágokkal. Bár a bimbók még nem bújtak elő, a duci hajtások már a majdani tavaszt ígérik!

2010. január 23., szombat

Névnap

Blogunk egyetlen kényszerolvasója küldi:

Gyommesék

Akinek kertje van, az tudja, hogy a kertészkedésben mennyire fontos a nyitott szem, ugyanis a növények a látványukkal állandóan kommunikálni igyekeznek a tulajdonossal, az már más kérdés, hogy a kertész mit és hogyan értelmez.
Könnyű észrevenni és érteni a viruló vagy romló állapotot, a duzzadó rügyet, nyílni készülő bimbót vagy a rovarrágást, gombafertőzést. Könnyű észrevenni a gyomokat is, azonban a gyomok „kommunikációjának” vételéhez már  kell egy kis extra nyitottság is. Nincs az a kár, amit ne lehetne valahogyan jóra fordítani. Gyakran elég az, ha cselekvéssel reagálunk, elindulunk a kiskapáért a fészerbe vagy egyszerűen lehajolunk, kihúzzuk a betolakodót. A gyomok azonban beszélnek a talaj állapotáról, sőt hasznot is hajthatnak nekünk. Vannak, amelyek takarmányozásra alkalmasak, mások gyógynövények vagy akár ételkészítés céljára is megfelelnek.
Más-más jellegű vagy kémhatású talajra más-más gyomnövények a jellemzők. A savanyú földek gyomjai nem élnek meg a lúgos, meszes kémhatású helyeken, más a tipikus növényzet a könnyű homoktalajon, mint a nehéz agyagon. A gyomnövények növekedésükkel jelzik a talaj ép voltát vagy esetleges szennyezettségét, a tápanyaghiányt vagy a túltrágyázást. Egyszóval a természet nyelvén beszélnek, a mi kerti gyomjaink például a következő sztorikat:
(Sajnos, nyáron nem fotóztam, csak irtottam ezeket a tüneményeket, úgyhogy a szokásokkal ellentétben egyik fotó sem az enyém, de ott a forrás mindenhol)



Tyúkhúr  (kép innen)

Az őszi-téli időszak nálunk jellegzetes gyomja nitrogénjelző növény. Ahol megnő, ott bőven van a talajban nitrogén, túlzottan buja növekedése pedig túltrágyázást jelez. Hasznot annak hozhat, aki tyúkokat tart, a növény vitaminforrás a baromfiaknak a késő őszi és a kora tavaszi időszakban.Akár salátanövény is lehet, de nézzük meg, honnan szedjük.



Libatopfélék: paréjok, labodák (kép innen)

Melegkedvelő, betelepült, újvilági származású gyomnövények, májustól kelnek nagy számban, roppant gyorsan növekednek és képesek elnyomni a virágokat és a veteményt. Szintén nitrogénkedvelők, jelzik a talaj nitrogéntartalmát. Nálunk a műtrágyázott kukoricaföldből kialakított kertben a leggyakoribb gyomok. Spenótszerű főzelék készítésére alkalmasak lehetnek.


Kákics, avagy gyermekláncfű (kép innen)

Évelő gyom, a gyepek réme. A nyírás meg se kottyan neki, húsos gyökeréből számtalanszor megújul. Mi nem foglalkozunk vele, hagyjuk élni, rengeteg van belőle a fű közt. Gyógynövény, a tejnedvet tartalmazó virágszár és a gyökere epebántalmak ellen hatásos.
Halványított változata salátakülönlegesség, erre úgy tehetünk szert, ha a szép, fejlett tövet virágcseréppel leborítjuk, hogy ne érje a fény. Normál esetben keserű izű. A TV Paprika egyik műsorában láttam, hogy a félméteres, turbósított változatából szalonnával, sajttal valami jó kis kiadós vacsit csináltak.



Aszat: (kép innen, tuti honlap, komplett gyomhatározó)
Az átkozottul tüskés mezei aszat sajnos évelő, lenyírva is számtalanszor kihajt. Tőle nem sajnálom a kapát. Kézzel kihuzigálni elég kellemetlen. Megy a szára a komposztra.


Tarackbúza (Kép innen)

A legtöbb munkát a tarackok irtása kívánja. Nagyon sok növényi tápanyagot kivon a földből. A szulákhoz hasonlóan a föld alatt terjed, darabolással csak szaporítjuk. A gyökérdarabkákat véletlenül sem szabad a talajban hagyni, a komposzton is képes megéledni, úgyhogy oda sem javasolt szórni, hanem az elégetését javasolják. Aki babrálós és van drótkerítése, az felakasztva kiszárogathatja a tarackgyökereket, így már komposztálható és visszanyerhető a földből kiszipolyozott beltartalom.Egyébként - ki hinné- vizelethajtó népi gyógyszer.


Apró szulák (kép innen)

Nitrogénjelző, évelő, kúszó tarackjai terjednek a talajban. A rendszeres kapálást nem bírja, egy idő után kipusztul tőle, de tarackjait szedjük ki, ne hagyjuk kihajtani a talajban, mert ekkor inkább sokasítjuk. Helyes növény, valaki ügyes nemesíthetne belőle valami elpusztíthatatlan balkonvirágot.


Fűfélék: egynyári perje (kép innen), egérárpa, vadzab

Ők őshonos, európai gyomok. „Vadfű” néven emlegetik őket a bőszült fűnyíróbjnokok, főleg az egérárpát, mert szürkés és vastagszárú, nem olyan „szép”, mint az angolpázsit. Szerintem hiszti. Ti is kihúztátok a fűkalászokat, és rágcsáltátok a szálak édes tövét?


Csalán (Kép innen, egyben a gyógyhatás leírása)

Ott nő spontán, ahol bolygatva volt a természet és gazdag a talaj tápanyagtartalma, elsősorban szerves trágyából. Erdélyben  levest főznek belőle, valamint spenóthoz hasonló főzeléket A háború alatt mamámék is ezt tették. Számos gyógyhatása ismert. A biokertben hígtrágyaként és levéltetvek elleni permetezőszerként is használják.

Egyebek
Helyenként előfordul a füvünkben a bakszakáll, ami szebb, mint jópár ágyásbéli társa, aztán a cickafark, a női bajok hasznos gyógyszere (lombikbébi-kezeléssel járó hormonadagok negatív hatásai ellen kiváló, saját tapasztalat), a csodaszép útifüvek, apró lila veronikák. Mikor kicsik voltunk, étkezésnyi adagokban nyomtuk a kutyapisis papsajtot, emlékeztek? Rájuk végképp nem haragszom.
A gyomok becsülete érdekében kérdezlek Benneteket, van-e kedvenc gyomotok és mi az, és miért pont az, ami.