Öngyógyítós 2. Félig mulcsozva, félig társítva

Vegyszermentes zöldségeskertet művelni könnyen-gyorsan-egyszerűen jó kis kihívás és rendkívül élvezetes tanulási folyamat. Eddig társításokkal és vetésforgóval operáló kertecskénk már tűrhetően működött, de a tavasszal felfedezett Öngyógyító kiskert megújította a lelkesedésemet és hosszúra nyújtotta a kipróbálni valók listáját. Ebben nem voltam egyedül, Juhmeli is hasonlóképp gondolkodott és szemlátomást hasonló eredményekre jutottunk. 

A fent említett könyv tanácsai közül elsőként a mulcs felületi komposztként való használatát és újabb fajta társításokat próbáltunk ki tesómmal. Az első eredmények nálunk biztatónak ígérkeznek. Kíváncsi vagyok, olvasóink közül a hasonló módszerekkel dolgozóknak mik a tapasztalatai, szóval várjuk a hozzászólásokat. 

A mulcsozás eredménye

Gertrude néni a felületi komposzt számtalan előnyét sorolta fel (a talaj védelme, szerkezetének és tápanyagtartalmának javítása, a közéje kevert gyógynövények révén növényvédelmi szerep). Ezeket az előnyöket napok alatt képesek a növények a javukra fordítani, magyarul hálás köszönömöt rebegnek a maguk nyelvén és nőnek, mint a bolondok, vidáman és egészségesen.

Karalábé fűmulccsal

A kertünk kb. 500 m2-es gyepfelülete így egy új funkciót nyert: a zöldséges talajfaunájának fő kaja-beszállító szerepét kapta. Innentől nem a trehányságunk jele a sok gyom a fűben:-)) Ez az egészséges fajgazdagság biztosítja a mulcsanyag gazdag összetételét. A fehér here, a kákics és cickafark meg az üröm mindjárt nem felesleges, kártevő gyom többé, hanem táp- és védőanyagok forrása. Nevezzük el nagyképűen valamiféle biogyepnek, amely őshonos edzett fajokból áll és öntözést sem igényel?  ;-)

Ez a terület sem ad azonban elegendő nyersanyagot a zöldséges mind a 200m2-ének teljes talajtakarásához. Felhasználtam mulcsozás céljára az elnyílt évelőszárakat, a rengeteg kaprot, valamennyi finomabb faforgácsot és az alapos ifjításra szoruló tamariszkuszbokrunk vézna ágait (ez extra kalciumforrás a talajnak).

Cukkinik vegyes, ágakat is tartalmazó taljtakarással

Társítások, a sokféleség biztosítása 

Szeretem az egynyáriakat a zöldség között, mert szerintem nem baj, ha szép a zöldséges. Idén a virágok valahogy túltengtek, alig fér el köztük a zöldség... legalább nem a gyom a legfeltűnőbb jelenség.  Mindenesetre jó sok potenciális beporzót csalogatnak a virágzó cukkinikhez, uborkákhoz.

Egynyáriak, zöldségek

Gertrude néni hosszan ecseteli a paradicsom gombaellenes védőintézkedéseit. Mi korábban a rezes permetezést, rézdrótos preparababrakabarét használtuk, rohadni mégis rohadt. Most a  megfelelő távolság mellett a hagymát, a körömvirágot és a vastag mulcstakarót, valamint az időnkénti alapos átnézést próbálom ki. Egyelőre igen fittek a parik. 

A kukoricát szokás szerint uborkával költöztettük össze, ami jól bevált:

Tehát az Öngyógyító kiskertben felsorolt gyakorlati tanácsok közül a most kipróbáltak valóban működnek. Tavasszal pedig jön majd a nagy Váltakozósoros Teszt. Kedves olvasóim, megint hozzászólásra biztatlak Titeket: Nálatok mennyire vált be a mulcsozás és a növénytársítás?

Öngyógyítósdi 1. Mulcsozás, avagy felületi komposztálás

Az Öngyógyító kiskert miatt még erősen habarodott állapotban vagyok. Tüsténkedésem első tárgya a zöldségeskerti mulcsozás. A világon a legegyszerűbb most megvalósítani, hiszen a komposztunk tetején jó vastag rétegben áll a félig megszáradt fűnyesedék. Bízom benne, hogy megúszhatom a gyomlálást (óh, az a recsegő derok és hexencsusszos nyávogás, amitől megkímélem a családot) és mellesleg spórolhatok az öntözővízzel. Közben pedig támogatom a talajéletet, táplálom a gilisztákat. Tiszta jó!

Lendületből telehordtam először a petrezselyem- és zellersorokat, mint legszomjasabbakat, s aztán meg is öntöztem a mulcsot izibe, merthogy még afféle természetes szűrőként is funkcionál. Előtte azonban jó alaposan kiszedtem az összes évelő gyomot. Volt már ugyanis pár éve egy próbálkozásom, amikor elsumákoltam ezt a lépést, gondolván, hogy a mulcs alatt a sötétben elnyamvadnak a gazok. Hát nem tették! Sikerült kinevelnem a világ legtermetesebb, bár alsó részein kissé elegánsan halványított tarackbúzáit és szulákjait. Ez a tapasztalat akkor pár évre el is tántorított a mulcsozástól, kétségtelen előnyei ellenére.  A kellően száraz alapanyagom egyelőre elfogyott, amint lesz még fűnyírás, lesz mulcsozás is a salátánál, sárgarépánál is. 

Az okoskönyvek szerint a mulcsozás hatásá tovább lehet spilázni gyógynövényekkel, úgymint bodzát keverni közé vakondriasztónak, csalánt turbótápnak, illatos fűszernövényeket rothadásgátlónak, a hagymák nyesedékét meg gombariasztónak. Ez azért tetszik, mert most már szedjük a szép fejlett főzőhagymákat, s így a leeső zöld, hosszúra nyúlt szárrészeket még ott a kertben rá lehet szórni a gombára kényesebb növények, például az érőfélben lévő szamóca ágyásaira. (Közben a jancsibogarak rémülten terelgetik kisóvodás fiaikat a föld alá.)

Hát nem úsztam meg!

Bizony, nem kegyelmezett a természet a paradicsomjaimnak! A paradicsomágyás külseje nem igazán megnyerő…
A leveleken, szárakon feltűntek a jól ismert feketés-barnás foltok,

a terméseken meg azok az olajosbarna horpadások.
Hát ezek szerint a rézhuzal önmagában a paradicsomvész ellen nem segít, vagy én bénáztam el? A drótozatlan paradicsom éppen olyan beteg, mint a drótos. Árnyalja a képet, hogy a paradicsom három ágyásban van: húsz tő a kert elejében, tíz középen, a többi a kert hátulja felé. Utóbbiak között egyetlen beteg növényt találtam.
Így permeteznem kellett. Sokat kellett várnom a megfelelő időre, mert záporos napok jártak. A permetlékeverék állt 2, 5 %-os Championból, hozzáadva némi Nonit, meg nyomelemes lombtrágya. Tavaly ugyanis azt tapasztaltam, hogy a paradicsomtövek fertőzés utáni újbóli megerősödésénél igen sokat segített a táp. A permetezéshez most hozzákészültem, nem úgy, mint tavaly, hogy lesz ami lesz alapon odaspricceltem. Mindent eltüntettem, ami nem oda való: beteg leveleket, terméseket (ezek mentek az égetőhelyre). Kiszedtem az összes gazt, körbekapáltam a placcot, hogy lehessen mozogni, végül a karózás kötéseit is megemeltem, hogy a termések ne feküdjenek a földön. Így úsztattam meg jól a növényeket a rezes lében. Úgy néztem ma reggel, hogy a fertőzés terjedése megállt.

Ettől függetlenül még nem hagyok fel a rézdrótozással. Lisztharmatot ugyanis nem láttam a növényeken, pedig az korábban nemegyszer előfordult. Jövőre radikális vetésforgózást is tervezek: a paradicsomok az 1200 m2 egészen más sarkába kerülnek majd, ahol a talaj nem fertőzött. Szerintem ugyanis az is terjeszthette a fertőzést, hogy az egyik paradicsomágyás egy része a tavalyi, fertőzött helyén van.

Összegezve: a paradicsomon extra termés mutatkozott, a fitoftóra megjelent, de a tavaly-tavalyelőtthöz képest fele annyit permeteztem. Tavaly ilyenkor már a 3. adagnál tartottam. A beszúrt drótok pedig nagyon picik voltak, és szerintem több tőben nyom nélkül felszívódhattak, mert helyüket sem találtam. Azonban permetezni muszáj, idén még egy deci paradicsomlevet és egy üveg ketchupöt se tettem el! És mivelhogy a sárga paradicsomjaim csodabően teremnek, citromsárga ketchupöt is akarok csinálni. Nem engedhetem, hogy tönkremenjenek.
A rézdrótozás azonban más okból sem leírható. Mohikán ubit vetettem, két turnusban, hogy a nyár hosszán el legyünk látva ropogtatnivalóval, és télire is bőven jusson. A Mohikánnak pedig legalább részben ki kellene bírnia a peronoszpóra betegséget, de sárgulni kezdett. És nemcsak nálunk, hanem a szomszédban is. Ott permeteztek ( hogy mivel, nem tudom), mégis meglehetősen lerohadt. A betegség nálunk is egyre több levelet tönkretett, de permetezni nem tudtam, mert folyton esett, és az uborkát nem hálón, hanem mulcsos földön neveltem. Végül a drótszúrás mellett döntöttem. A peronoszpóra pedig lényegesen gyengülni kezdett, sőt megállt.

Éles a kontraszt a szomszédság lerohadt Mohikánjai és a sajátjaim közt. Az uborka minőségén pedig sokat javított a megemelés, háló helyett. Az emelőhuzal támjaként termő takarmánykukorica-sor szolgál, ezt egy másik kertben figyeltem ki. A drót a sárgadinnyén is segített: rajta is megjelent a betegség. Peronoszpóra-rezisztens sárgadinnyemag meg elvileg nincs, mint az uborkánál. A sárguló levélfoltok megjelenésekor beszúrtam a drótot, a dinnye egészséges maradt! Egyértelmű tapasztalatokat, azt hiszem, csak a jövő év ad majd, amikor újraindítom a kísérletet. Valamiféle távlatot azonban nyitott ez a technika: kígyóuborkát akarok nevelni permetezés nélkül, illetve finomabb uborkákat, mint a Mohikán, mert ez eléggé tüskés. És akkor a dinnyékről még nem is beszéltünk! Itt a huzal - talán kimondhatom - úgy tűnik, használt.
Szóval nem tudok egyértelműen állást foglalni a drót hasznos vagy haszontalan mivoltáról egy termésszezonban!

Palántadőlés megelőzése gyógy- és fűszernövényekkel

Aki már foglalkozott otthoni palántaneveléssel, biztos, hogy találkozott a palántadőlés jelenségével. Ez nem más, mint egyfajta gomba- vagy baktériumos fertőzés. A frissen kikelt, szikleveles növényke többé-kevésbé épnek látszik, de valójában már egyáltalán nincs gyökere: a fertőzés hatására a gyökérnyaktól lefelé a növényke elfeketedett, elfolyósodott. Gyakran csak akkor vesszük észre a bajt, amikor locsolunk vagy valamiért megérintjük a kis növénykéket: az öntözővíz határára a kis palánták eldőlnek vagy sziklevelestől a kezünkben maradnak. A közelmúlt kertészeti tanácsadó könyveiennek megelőzésére különféle gombaölő vegyszereket ajánlottak, amelyekkel vagy csávázni kellett a magokat, vagy a talajt bőségesen belocsolva fertőtleníteni.

Mivel csak néhány tíz palántára lesz szükségem, amelyeket a lakásban nevelek a kiültetésig, és a továbbiakban is vegyszermentesen kívánom termésérlelésre bírni, érthető, hogy nem akarok kémiai arzenálra költeni, főleg nem ebben a fázisban. Korábban egyszerűen elkároltam az így elpusztult palántákat, -ez sem biztos, hogy rossz döntés-  idén azonban találtam egy sokkal inkább környezetbarát védekezési megoldást.

A régi időkben a növények megvédésére megvoltak a megfelelő módszerek, ezek azonban mára feledésbe merültek. A védekezésre még a magok elvetése előtt sor került, a védekezés eszközei pedig a magfürdők voltak. A magfürdetéshez felhasznált anyagok a magot környező talajban fejették ki hatásukat, gátolták a káros mikroorganizmusok szaporodását. A különböző növények, növénycsaládok magjainak más-más fürdő dukált.Magfürdetésre a következő anyagok főzeteit, oldatait, keverékei használták fel: kovászos fürdő - a kissé elöregedett vetőmagok felélesztésére (otthon kenyeret sütők, hajrá!), tej,  marhatrágya, fűszernövények: torma, fokhagyma, gyógynövények: macskagökér, kamilla, cickafark, csalán és tölgyfakéreg. 

Készítettem egy áttekintő táblázatot, hogy melyik zöldségfélének mi a legmegfelelőbb.

Zöldségféle, kerti növény	Magfürdőre javasolt anyag és elkészítés	Áztatás ideje
Kabakosok: uborka, tök, dinnye, stb.	Tej, tejsavó
Pillangósvirágúak: borsó, babfélék	Kamillatea (2 tk. szárított virág 1 bögre vízzel leforrázva)	10-12 óra
Hagymafélék (vöröshagyma, póré, metélőhagyma)	Macskagyökér (2 tk. szárított gyökér 1 bögre vízzel leforrázva)	10-12 óra
Burgonyafélék: paradicsom, paprika, Physalis	Macskagyökér (2 tk. szárított gyökér 1 bögre vízzel leforrázva	10-12 óra
A keresztesvirágúak kivételével minden növénynek	Torma (100 g reszelt torma langyos forralt vagy esővízben 1-3 órát áztatva)	A magok áztatás ideje: 1 nap
Paradicsom, uborka, rézvirág, szarkaláb, körömvirág. A pillangósok, káposzta- és retekfélék nem kedvelik!	Fokhagyma (A tormához hasonlóan elkésztve)	A magok áztatás ideje: 1 nap
Minden növénynek	Mezei zsurló forrázata	A magok áztatás ideje: 1 nap

A felsoroltak közül a fokhagyma és a torma az, ami nálam majd "játszik", erről részletes beszámoló jön nemsokára. 

Ezeknek az információknak ez a könyv a forrása, de nemcsak a palántanevelésről, hanem rengeteg egyéb hagyományos és környezetkímélő kerti praktikáról is olvshatunk benne. Figyelmetekbe ajánlok még egy blogot, bár biztos, hogy sokan ismeritek, ez Pepigabi Kertészet anno blogja, amelynek kapcsolódó posztját itt olvashatjátok.

Végül egy kis angol nyelvgyakorlás és játék, egy tesztet kell kitölteni a képre kattintás után.  számoma szórakoztató volt: Te milyen virág vagy?

Kiderült, én kannavirág vagyok. Szépen nőnék a saját kertemben:-)
Aki kipróbálta, léccilécci számoljon be, milyen virág lenne!

I am a Canna What Flower Are You?

Veszélyes üzem

Azt hiszem, egy lakás, ház üzemeltetésével kapcsolatban az egyik legbalesetveszélyesebb dolog a kertészkedés. Ez nagyon elrémítően hangzik, de ez a valóság: éles szerszámok, vegyszerek, tűz, kórokozók, allergizáló anyagok mind-mind feltűnnek a kertben végzett munkák során. Vegyük őket sorra.

Szerintem a legveszélyesebb attrakció, ami egy családi ház környékén előfordul, az a nagyméretű fák ágainak gallyazása, az esetleges fakivágás. Akinek nincs ebben a témában vérprofi ismerőse, családtagja, az inkább bízzon meg szakembert! Ő tudja úgy elvégezni a munkát, hogy a kidőlő fa, a lehulló nagy ágak ne tegyenek kárt a villanyvezetékben, a fa körül tartózkodókban, a házakban. Az elmúlt években több fát is ki kellett vetetnünk: a ház előtt álló, aránylag kisebb gömbakácokat, túlméretes mirabolánt, félkorhadt hatalmas dió-és cseresznyefát. A diófa lett házilag, motorfűrésszel kivágva. Ekkor jöttem rá, hogy így milyen macerás és veszélyes kivenni egy fát: vagdosás a fejszével, röpködő faszilánkok, éles kézi fűrész, vagdosás a nekem alapban félelmetesnek tűnő motorfűrésszel, az úttestre kidőlő fa látványa, a tuskó kiásása és sorolhatnám. Megannyi veszélyhelyzet, ha ezt tudtam volna előre, inkább fizetek a fakiemelésben járatos markolósnak, hogy kiemelje. Azt hiszem, sose veszünk ki nagy termetű fát házilag többet.

Ami nem kevésbé veszélyes, az a permetezés a megfelelő óvintézkedések betartása nélkül. Kertünkben súlyosan mérgező vegyszereket természetesen nem használunk, de a mészkénlé, a rézoxiklorid, a krumplibogárirtó nem málnaszörp! Itt is fő a biztonság: minden szert és magát a permetezőt is el kell zárni ott, ahol kisgyerek van. Lehetőleg a legkímélőbb szert kell választani. És hát védőruhát is kell felvenni, a 40 fokban is! Gázálarc és gumiköpeny azért nem kell. A rövid permetezéshez hőségben is kell a hosszúnadrág, a hosszú ujjú póló, a gumikesztyű, a sapka. A vegyszert mindig előírásszerűen kell kezelni, szanaszét tilos hagyni. Szélben permetezni szintén nem szabad. A permetezett növények közt nem tanácsos mászkálni pár napig, kisgyereknek különösen nem. A permetezőt gondosan el kell mosni, a mosóvizet valami félreeső helyre kell kiönteni. Ez csak a nyolcliteres permetezőnél áll, a huszonöt literes és motoros permetezőhöz sokan - pláne szőlőben, nagy adag vegyszerrrel való permetezéskor - hosszú esőköpenyt, gumicsizmát, szájmaszkot használnak. Vegyszerezés után kötelező a teljes füdő és hajmosás, a vegyszeres ruhák mosása.

Hasonló veszélyességi kategóriát képvisel a fűnyírás. Az, hogy a motoros kaszával csak hegesztőálarcban lehet dolgozni, egyértelmű: számtalan kő felcsapódik. De a közönséges fűnyíró is meglehetősen veszélyes. A gyepben általában nagy kövek nincsenek, de azért gyermeknek semmi keresnivalója sincs a fűnyíró körül. A fűnyírással leginkább veszélyeztetett testrészek a lábujjak. Szandálban, papucsban, tornacipőben szigorún tilos füvet nyírni, páromnak több lábujját törte el a tornacipőben végzett fűnyírás során tett egyetlen rossz mozdulat. Ez az óvatossági rendszabály igaz még a motoros kapára is. A lóval való talajművelés is hasonló veszélyt rejt: Laci nagylábujj-körme bánta, hogy a kis négyszáz kilós Dáma lovacska rálépett a puha orrú cipőbe bújtatott lábára.

A kertben a tűzveszélyről se szabad megfeledkezni: az őszi égetésnél még a saját telkünkön is be kell tartani a tűzrakási szabályokat. A tüzet dolgunk végeztével mindig le kell önteni! A benzinüzemű kerti szerszámok közelében meg nem kell mondani, miért nem tanácsos a bagót szívni.

Igen veszélyes lehet még a rossz létra, aminek hullanak a fokai. Az ilyennel való fára mászás egyenesen életveszélyes. Aki szédülős, inkább hagyja a gyümölcsöt a fán rothadni, minthogy leveszekedjen, nem ér az egész annyit!

Kezünkre és szemünkre jelent komoly veszélyt a házilagos szerszámélezés flexszel: a hulló szikrák könnyen okoznak égési sérülést. A rossz, mozgós nyelű szerszámok kezünket-lábunkat sértik. Igen veszélyes még szétszórni a kertben az ágyásokban a szerszámokat. Még a jobbik eset, ha a gereblyébe belelépve a nyél jól fejbe kólint minket az egykarú emelő elve alapján, de az az igazi veszély, ha mondjuk strandpapucsban lépünk a kifent kapába, vagy a sípcsontunkba áll a kasza hegye. Minden évben hallani ilyen esetekről.

És nemcsak a szerszámok a veszélyesek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nyáron nagyon könnyű felégni munka közben, ezért a sufniban mindig van ötvenfaktoros naptej, és a sapka is fontos. Jól jön még - ha olyan hátul van a kert, mint nálunk - a termoszban a jeges málnaszörp, uram bocsá' laza kisfröccs. Télen meg a megfázás a veszélyes, akkor, amikor kimelegedve dolgozunk, nekivetközünk, aztán utána meg tüsszöghetünk. (Hogy ez hányszor fordult elő velem, meg se tudom számolni.)

Veszélyesek a rovarcsípések is: tavaly kétszer csípett meg a darázs a kertben: egyszer a körtefa alatt ujjatlan pólóban álltam, és hozzáértem a gyümölcsökhöz. A körtét dézsmáló darázs azonnal a hátamba csípett. Másodszor meg a kerti úton növő cickafarkba sétáltam bele. A virágon ülő rovar a térdhajlatomat csípte meg.

Igen keserves perceket okoznak a szúnyogok és a bagócsok, sokan csak "beszukuzva" merészkednek ki a kertbe nyári estéken.

És végül: maguk a növények is veszélyeket rejtenek. Nem kell ezt annak mondani, akinek a kertjében van rózsa, gledícsia, akác, mirabolán, fenyő... Őket csak kesztyűben lehet megközelíteni. Sok növénynek már csak az érintése is kellemetlen, gondoljunk a csalánra vagy a csilipaprikára. A gabona-és fűfélék toklászai pedig az arra érzékenyeken súlyos kiütéseket okoznak. Ez velem is megtörtént: nyáron óvatlanul belementem egy árpatáblába, és bokától csípőig teli lettem csúnya, hólyagos, lassan gyógyuló kiütésekkel. Anyucit a kukoricától lepik el hasonló vörös foltok. A doktor néni szerint az arra érzékenyeknél már a fűnyírás is ilyen gbonamérgezést okozhat (így hívják ezeket a kiütéseket).

És még egy betűt sem írtam a mérgező növényekről és termésekről: a fagyal, borostyán, kecskerágó, ördögcérna, gyöngyvirág termése egytől-egyig mérgező, sőt a krumplit, a babot se tanácsos nyersen enni! A mérgező kerti növényekről regényt lehetne írni, ezt meghagyom tesómnak.

Szóval a kerti veszélyek nem elhanyagolhatóak, legyünk mindig óvatosak!

Gyommesék

Akinek kertje van, az tudja, hogy a kertészkedésben mennyire fontos a nyitott szem, ugyanis a növények a látványukkal állandóan kommunikálni igyekeznek a tulajdonossal, az már más kérdés, hogy a kertész mit és hogyan értelmez.
Könnyű észrevenni és érteni a viruló vagy romló állapotot, a duzzadó rügyet, nyílni készülő bimbót vagy a rovarrágást, gombafertőzést. Könnyű észrevenni a gyomokat is, azonban a gyomok „kommunikációjának” vételéhez már  kell egy kis extra nyitottság is. Nincs az a kár, amit ne lehetne valahogyan jóra fordítani. Gyakran elég az, ha cselekvéssel reagálunk, elindulunk a kiskapáért a fészerbe vagy egyszerűen lehajolunk, kihúzzuk a betolakodót. A gyomok azonban beszélnek a talaj állapotáról, sőt hasznot is hajthatnak nekünk. Vannak, amelyek takarmányozásra alkalmasak, mások gyógynövények vagy akár ételkészítés céljára is megfelelnek.
Más-más jellegű vagy kémhatású talajra más-más gyomnövények a jellemzők. A savanyú földek gyomjai nem élnek meg a lúgos, meszes kémhatású helyeken, más a tipikus növényzet a könnyű homoktalajon, mint a nehéz agyagon. A gyomnövények növekedésükkel jelzik a talaj ép voltát vagy esetleges szennyezettségét, a tápanyaghiányt vagy a túltrágyázást. Egyszóval a természet nyelvén beszélnek, a mi kerti gyomjaink például a következő sztorikat:
(Sajnos, nyáron nem fotóztam, csak irtottam ezeket a tüneményeket, úgyhogy a szokásokkal ellentétben egyik fotó sem az enyém, de ott a forrás mindenhol)

Tyúkhúr  (kép innen)

Az őszi-téli időszak nálunk jellegzetes gyomja nitrogénjelző növény. Ahol megnő, ott bőven van a talajban nitrogén, túlzottan buja növekedése pedig túltrágyázást jelez. Hasznot annak hozhat, aki tyúkokat tart, a növény vitaminforrás a baromfiaknak a késő őszi és a kora tavaszi időszakban.Akár salátanövény is lehet, de nézzük meg, honnan szedjük.

Libatopfélék: paréjok, labodák (kép innen)

Melegkedvelő, betelepült, újvilági származású gyomnövények, májustól kelnek nagy számban, roppant gyorsan növekednek és képesek elnyomni a virágokat és a veteményt. Szintén nitrogénkedvelők, jelzik a talaj nitrogéntartalmát. Nálunk a műtrágyázott kukoricaföldből kialakított kertben a leggyakoribb gyomok. Spenótszerű főzelék készítésére alkalmasak lehetnek.

Kákics, avagy gyermekláncfű (kép innen)

Évelő gyom, a gyepek réme. A nyírás meg se kottyan neki, húsos gyökeréből számtalanszor megújul. Mi nem foglalkozunk vele, hagyjuk élni, rengeteg van belőle a fű közt. Gyógynövény, a tejnedvet tartalmazó virágszár és a gyökere epebántalmak ellen hatásos.
Halványított változata salátakülönlegesség, erre úgy tehetünk szert, ha a szép, fejlett tövet virágcseréppel leborítjuk, hogy ne érje a fény. Normál esetben keserű izű. A TV Paprika egyik műsorában láttam, hogy a félméteres, turbósított változatából szalonnával, sajttal valami jó kis kiadós vacsit csináltak.

Aszat: (kép innen, tuti honlap, komplett gyomhatározó)
Az átkozottul tüskés mezei aszat sajnos évelő, lenyírva is számtalanszor kihajt. Tőle nem sajnálom a kapát. Kézzel kihuzigálni elég kellemetlen. Megy a szára a komposztra.

Tarackbúza (Kép innen)

A legtöbb munkát a tarackok irtása kívánja. Nagyon sok növényi tápanyagot kivon a földből. A szulákhoz hasonlóan a föld alatt terjed, darabolással csak szaporítjuk. A gyökérdarabkákat véletlenül sem szabad a talajban hagyni, a komposzton is képes megéledni, úgyhogy oda sem javasolt szórni, hanem az elégetését javasolják. Aki babrálós és van drótkerítése, az felakasztva kiszárogathatja a tarackgyökereket, így már komposztálható és visszanyerhető a földből kiszipolyozott beltartalom.Egyébként - ki hinné- vizelethajtó népi gyógyszer.

Apró szulák (kép innen)

Nitrogénjelző, évelő, kúszó tarackjai terjednek a talajban. A rendszeres kapálást nem bírja, egy idő után kipusztul tőle, de tarackjait szedjük ki, ne hagyjuk kihajtani a talajban, mert ekkor inkább sokasítjuk. Helyes növény, valaki ügyes nemesíthetne belőle valami elpusztíthatatlan balkonvirágot.

Fűfélék: egynyári perje (kép innen), egérárpa, vadzab
Ők őshonos, európai gyomok. „Vadfű” néven emlegetik őket a bőszült fűnyíróbjnokok, főleg az egérárpát, mert szürkés és vastagszárú, nem olyan „szép”, mint az angolpázsit. Szerintem hiszti. Ti is kihúztátok a fűkalászokat, és rágcsáltátok a szálak édes tövét?

Csalán (Kép innen, egyben a gyógyhatás leírása)

Ott nő spontán, ahol bolygatva volt a természet és gazdag a talaj tápanyagtartalma, elsősorban szerves trágyából. Erdélyben  levest főznek belőle, valamint spenóthoz hasonló főzeléket A háború alatt mamámék is ezt tették. Számos gyógyhatása ismert. A biokertben hígtrágyaként és levéltetvek elleni permetezőszerként is használják.

Egyebek
Helyenként előfordul a füvünkben a bakszakáll, ami szebb, mint jópár ágyásbéli társa, aztán a cickafark, a női bajok hasznos gyógyszere (lombikbébi-kezeléssel járó hormonadagok negatív hatásai ellen kiváló, saját tapasztalat), a csodaszép útifüvek, apró lila veronikák. Mikor kicsik voltunk, étkezésnyi adagokban nyomtuk a kutyapisis papsajtot, emlékeztek? Rájuk végképp nem haragszom.
A gyomok becsülete érdekében kérdezlek Benneteket, van-e kedvenc gyomotok és mi az, és miért pont az, ami. 

Gyomok ellen

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a gyomirtók használatát a házikertben  elfogadhatatlannak tartom. A gyomoknak nevezett őshonos és energikus növények pedig teszik a dolgukat és nőnek, a mi perspektívánkból nézve sokan úgy fogalmaznak, hogy támadnak. Ezzel  a kifejezéssel a parlagfűvel kapcsolatban sűrűn tüsszögve egyet tudok érteni, de a többi növénnyel kapcsolatban sokkal elfogadóbb vagyok, lévén egy részük népi gyógyszer vagy akár fogyasztható saláta- vagy főzeléknövény, de jelzik a talaj tulajdonságait is.
Védekezni viszont a dédelgetett palántácskáink érdekében muszáj. Ha a vegyi fegyverek mellőzésében meg is egyeztünk, a mechanikai és biológiai védekezés lehetősége még fennáll.

Kapálás, gyomlálás
Hasznos, és rendezett képet mutat utána a kert. Sok esetben nem lehet megúszni, de jótékonyan hat a kertészkedő izomzatára, keringési rendszerére, kondíciójára. A virágágyást valóban nem árt gyakran megkapálni, főleg, ha a locsolás után megcserepesedett a talaj. A sűrűn beültetett zöldségágyásokat viszont inkább érdemes figyelmesen átnézni és a gyomokat kihúzgálni. Itt a növényzet lombja gyakran összeborul, a sötétben pedig nem nagyon csíráznak, növekednek a gyomok.

Motoros kasza majd rotációzás: lusták ingyen zöldtrágyája. Vannak olyan ágyások, amelyeket csak májusban fogunk teleültetni palántákkal, no de addig elárasztják a gyomok. A gépekkel jól felszerelt kertészek lefűnyírózhatják a gazt, majd rotációs kapával bedolgozhatják a talajba.

Mulcsozás
A talaj növényi anyagokkal való takarását jelenti. Gyakran használt módszer a biokertekben, nem engedi csírázni, szárba szökkenni a gyomokat, ezzel csökkenti a kertre szánt munkaidőt. Alkalmazásáról egy jó írást olvashatunk a témáról Földszintnél.
 Számos dolog indokolja a talajtakarás alkalmazását: segít a talajnedvesség (csapadékvíz, öntözővíz) megtartásában, segít kihasználni a talajban élő aktív mikroorganizmusok tevékenységét, amelyek a szerves anyagokat lebontják. Javítja a talaj szerkezetét, főleg az agyagos talajokon. Gilisztakaja is, úgyhogy  az állatvilágot is befoghatjuk a kertünk érdekében. A kicsit szikkadt fűnyesedéket is gazdaságosan felhasználhatjuk mulcsanyagként, nem kel a kukába/komposztra szórni. Télire fagyvédelmül is gyakran praktikus a lombtakarás.
Mulcsnak még sokféle anyag jó lehet:, de olyat válasszunk, ami a saját kertben elérhető., pl. fűnyesedéket, lehullott lombot, szárakat, leveleket. A virágágyásokat ugyan feldobja a fenyőkéreg, ami az új házak körül mostanában kötelező díszítőelem, de drága, kivonja a talajból a nitrogént, mialatt lebomlik, a színezett változatok festékanyaga pedig látványos, azonban kizárt, hogy jót tesz a növényeknek. Szóba jöhet a tőzeg, de alkalmazás előtt azért jó tudni, hogy ezt a mi drága Hanságunkban bányásszák, nem megújuló anyag. (Letérsz a Csíkos-égeres tanösvényéről, ott a Florasca-telep belépni tilos, látni a prizmákat, gépeket) Vannak import tőzegek, amiről pedig gyakran olvashatjuk, hogy a földrészünk legkülönlegesebb élőhelyeinek, a tőzegmohalápoknak tönkretétele által alakítják műanyagzsákos termékké. A kaszált széna pedig tele lehet gyommaggal, aztán a következő évben pedig ember legyen a talpán, aki elbír a szaporulattal.
Szalmával általában az érőfélben lévő szamócát mulcsozzák, tisztán tartja a gyümölcsöket és a szalma világos színéről visszaverődő napfény segíti a beérést.


Fekete fólia, mulcsfólia:
A legmakacsabb, mondjuk évelő gyomok ellen hatásos lehet a talaj fekete fóliával takarása. Ilyenek a csalán és a tarack. 

Forró víz:

Kicsi, de de nehezen hozzáférhető helyeken nőtt gyomok ellen. 

Biológiai védekezés: zöldtrágyanövények
A gyomok az üresen hagyott területeket rögtön meghódítják. A zöldtrágyanövények alkalmazásának az a lényege, hogy olyan energikus egynyári vagy évelő növényekkel vetjük be az üres részeket, amelyek még a gyomoknál is hamarabb kihajtanak. Aztán ha a területre szükség van, a talajba dolgozzuk a növényi anyagot vagy mulcsozhatunk is akár vele. A zöldségeskertben elsősorban az egynyáriak jöhetnek szóba, mint a spenót vagy a mustár. A virágok közül a gyorsan levirágzó borzaskaták, vagy a rovarkártevőket riasztó sarkantyúkák is alkalmazhatók ilyen célra.
Építkezés közben, ha még nincs igazán energia a kerttel foglalkozni, de meg akarjuk előzni azt, hogy a talaj telítődjön évekig elfekvő és utána folyamatos harcot kívánó gyommagvakkal, alkalmazhatunk évelő zöldtrágyanövényeket, mint a vörös- vagy fehér here, lucerna. Ezeket a kert kialakítása előtt be lehet szántani a talajba, szöveteik anyaga elkorhadva az általunk választott növényekben hasznosul.


Egyéb: Kétes áruk ellen
Van egy honlap, ami napi frissítéssel  közli az EU-ba került egészségügyi vagy egyéb kockázatot jelentő árucikkek listáját, a háttérírásai, méreglistái, egyebei is érdekesek.

Istenem, de utálom őket!

Engem a pók, egér, béka és más állatkák nem érdekelnek, de ha egy meztelencsigát meglátok, ki tudnék futni a világból, úgy irtózok tőle.

Van egy nagon régi zöldségespincénk, több, mint száz éves. Téglából készült boltívei vannak, hajdan óvóhelyként is működött. Vagy harmincöt-negyven évvel ezelőtt még falun elképzelhetetlen volt a vezetékes víz (Halászin ha jól tudom, 1995-ben lett vezetékes ivóvíz), de azért mindenki szeretett volna itt is emberi körülmények közt élni, egészséges vizet inni. A hajdani ásott kutak ideje lejárt, helyettük megjelentek a fúrott kutak. A fúrott kutak vize sokkal egészségesebb volt, mint az ásottaké, a kútból a víz búvárszivattyú segítségével került a napvilágra, majd egy víztartályba. Mindez villanybojlerrel összekapcsolva és derítőgödörrel egybekötve adta a városias komfortot falun.

Nos, a búvárszivattyú nálunk ebben a régi pincében lett elhelyezve. A szivattyú gyakran csöpögött. Mivel a pince elég nagy volt, ide táraztuk be a téli zöldségeket is. Velük kerültek be a meztelencsigák, akik a pincében paradicsomi állapotokra találtak. Enyhe idő, sok kaja, sötét, nedvesség... el is terjedtek cefetül. Minden teli volt csiganyálka-nyomokkal, és még a pince plafonján is fel-alá másztak ezek a szörnyűségek. Évekig ostorral se lehetett lehajtani engem a pincébe, úgy irtóztam még a gondolatától is, hogy egy a hajamba eshet... Irtottuk is mindenfélével, sóval, vegyszerrel, takarítással, zöldségválogatással. Igazából azonban az segített, hogy 1998-ban bekötöttük a vezetékes vizet. A fúrt kút szivattyúja, bár még működik, gyakorlatilag üzemen kívül van, ezzel megszűnt a vízcsepegés, a pince kiszáradt. Megnyitottunk egy régi, lefalazott szellőzőablakot is, így a csigáknak leáldozott. Azóta merek lemenni a pincébe. De mindig viszek le lámpát is, bár van villany: nehogy a hátsó, sötét sarokban rálépjek egyre, mert azt ki sem bírnám...

Érdekes, a kertben nemigen vannak meztelencsigák, legalábbis a megművelt részen. Talán olyan meszes a föld, hogy rámászni sem bírnak? Így nem is igen rágnak. Ahol azonban gyep van, megjelennek ezek a barna szörnyűségek:

Ez vajon nevelési módszerük, vagy a nemi életük része? Pfuj!

Itt aztán nem hat az antidohányos propaganda, mert ez a szép darab a cigicsikket eszi!A farönkök, téglák, cserepek alatt ugyanilyen fertelmek húzódnak meg, csak kicsit kisebbek, szürkék, fekete foltokkal. Fertelmesek!

Irtani sóval, fahamuval szoktuk őket begyűjtés után. Láttam már sóból, tojáshéjból kiszórt "védkerítést" is a növények körül. Lehet kapni csigaölő szert is. Meg csigacsapda is csinálható, csalétekkel, amitől kipurcannak. Itt még többet olvashattok a védekezésről.

És a régiek mit mondanak a csigákról, 1934-ből, a Hangya szövetkezet könyvéből?

A chilisalétrom egy nitrogénműtrágya-fajta, a kainit a kálium kénsavval képzett sója, a vasgálic víztartalmú, kénsavas vas. Szóval a védekezés tuti módszerei közé az erősen lúgos, sós vagy savas, maró anyagok tartoznak, amik gyakorlatolag feloldják a csigát! Régen a pincében összegyűlt meztelencsigákat mi is lesóztuk, hát nem sok minden maradt belőlük az "eljárás" végére!

Mindenki szíves elnézését kérem a nem túl szalonképes témáért, pláne így szombaton ebédidőben, de a kerti valósághoz ez is hozzátartozik. Meg hát úgyis beígértem korábban az undormányokat, tekintsük ezt a bejegyzést az undormánylista első fejezetének! :-)

Kiegészítés a tesóm írásához:

Feltétlenül be kell számolni Ági főnökasszonynak, hogy randiztunk egy másik kedvenc állatával. A család gyermekrabszolgájával nagy lelkesen boszorkányoztunk, vagyis söpörtünk, és egyszer, amikor a csajszi leguggolt, olyan sápadat és undorodó arcot vágott, hogy azt hittem, rosszul lett. Elhaló hangon kérdezte: Te, Hédi, mi ez??? Annyira megijedt a meztelencsigától, azt hitte, hogy legalább még egy méter van az állatból a deszka alatt. Szerencsére csak úgy tizenöt centis volt, de azért nem mértem le arasszal.

Végül Laci sógor mentette meg az életünket, meg a szerencsétlen meztelencsigáét is, rápiszkálta egy lapátra és átdobta a dzsumbujos telekre. Remélem, nem talál többet vissza, hogy a szíved csücskén húzgálja a nyálcsíkokat.