A babakocsis túrák egyik gyöngyszemét fedeztük fel a családdal a napokban: ez a Bakony keleti részét is átszelő Gaja-patak 4 km-es szurdokvölgye Bodajk és Fehérvárcsurgó között. Hivatalos nevén ez a
Gaja-völgyi Tájcentrum. Amikor végigjártuk, a szurdokot átszelő patak épp áradt, erről nemcsak az utat borító sár tanúskodott, hanem kirándulótársaink is: elmondásuk szerint néhány nappal ezelőtt az egész szurdok alját a járhatatlanságig elborította helyenként a Gaja, sarat és törmeléket hagyva hátra. Minket ez még sportkocsival sem tántorított vissza, de csak kicsit bántuk meg.
Az áradás körülbelül Lajta szélességűre duzzasztotta a meredek partú vízfolyást. Az utat a sáron kívül helyenként a hegyoldalból bemosódott kőtörmelék fedte, rázóssá téve a legkisebb túrázónk számára az utat. A partot csillogóan zöld lombú égerfák szegélyezték.
A patak szigeteket alkotva kanyarog, sok a bemosott gally és uszadékfa, ezeken mint kis vízeséseken csobog át a patak. Kőtörmelékes vízmosások gyűjtik össze a nem túl magas, de annál meredekebb hegyoldalak esővizét.
Egy termetes kidőlt fa csobogót alkotva vezeti a bátrabbakat a Sobri Jóska-barlanghoz. Ez NEM a babakocsis része a történetnek.
Az áradások helyenként egészen kimosták a parti fák gyökerét. Sok a kidőlt éger és tölgy, gyökerük akár háromnegyede is kifordult a talajból, de a sok eső és áradás miatt úgy zöldellnek, mintha mi sem történt volna.
A játszótér sajnos megközelíthetetlen volt, a kis hidat teljesen elborította az ár. Néhány száz méterrel lejjebb egy új, nagy fahíd vezeti a kirándulókat a túlpartra. A gyerekeknek kárpótlásul itt hever az Ádám-Éva fa belül teljesen üreges törzse, ami átbújásra hívogat.
Az esős, sáros idő ellenére nagy volt ezen a szakaszon a forgalom, legalább kétszáz kirándulótársunkkal találkoztuk, de mi vittük magunkkal a legapróbb porontyokat. Nem jártuk teljesen végig az utat, csak Bodajktól az új hídig, ennyi volt mindössze a háromévesünk gyaloglókapacitása. Ez a két és fél kilométer majdnem másfél órába került. Visszafelé Bali ült a mei taiba, Andika a babakocsiba, így nem kellett minden nagyobb kőnél és zöld makknál megállni, huszonöt perc alatt visszaértünk a kiindulópontunkhoz. Kellemesen elfáradt mindenki :-)
A térkép megmutatta, hogy fordítva ültünk erre a lóra: igaziból Fehérvárcsurgóról érdemes elindulni és Bodajk felé jönni, ekkor a visszaút lejt lefelé (igaz, hogy az egész szakasz esése mindössze 12 m elvileg, de azért helyenként elég hullámos a felszín). A fehérvárcsurgói kiindulópont a kiépítettebb parkoló, slozi, büfé, sőt látnivalók szempontjából is. Kiépített, kulturált, EU-pénzből kicsinosított majd az egész kirándulóútvonal, Nem lenne rossz, ha a Bodajkra? Balinkára? érkezőket nem a lepukkant, bezárt Malom-csárda elhanyagolt épülete fogadná.
Ez a kirándulás is a "visszajövünk még" mappába került, az Őrséghez hasonlóan. A túra optimális időzítése talán az április lehet, amikor a kora tavaszi virágok szépen virítanak, a bokrok, fák rügyei már bomladoznak és a hóolvadás vize már levonult.
