Vetés, palántázás meg pár érdekesség

Kert

 Apró ajándék? Kikeltek az első szabadföldi vetéseim, a spenót meg a retek/saláta kombó.

Aggódtam egy picit a kevés nedvesség miatt, hogy meglepik a retket a kis fekete bolhák, de azért jött egy kis csöpögő esőcske, meg egyre izmosodnak a jégsaláta-testőrök. Ha marad a szárazság, nincs mese, locsolni kell.

Duggattam lilahagymát meg makói vöröset, négy-négy sort külön, meg még egy negyed kilót a sárgarépa (Nanti és Vörös óriás) és a petrezselyem, pasztinák sorai közé. Tavalyról maradt Rajnai törpe borsó, abból is elszórtam egy csomaggal, bokorba. 

 Jani meglátott a boltban egy láda világvégi, 1400 Ft/kg árú újkrumplit, mindjárt csinált egy krumpliágyást Impala krumpliból, bakhátba ültetve, hogy legyen újkrumplink gyorsan, olcsón. Ági tesóm maradék krumpliját csakliztuk el erre a célra.

A később bevetendő helyekre fehér mustárt szórtam, zöldtrágyának, meg hogy ne gyomosodjon. Jani megígérte, hogy ha itt lesz az ideje, levágja és aláforgatja. Kétszer nem sikerült, ez az uccsó esélye.

Palánták

Nem nagy durranás az idei, egy hete egy kevés koktélparadicsomot vetettem bazsalikommal  vegyesen, meg persze levélzellert, az kell a káposztafélék védelméhez. Pont ma bújtak ki a kis növénykék. 

A gyerekek kedvéért meg tátikát is nevelgetek az egyik ablakban. 

Egyebek

Mosonban jó nagy piac van, ami kész társadalmi esemény. Vettünk itt 15 extra nagy tojást, kettő híján mind ikertojás volt. Kíváncsi lennék a tyúkra, aki ezt elkövette. 

 Szétesett romjaira a fahasogató csök, ami tele volt ilyen farontó kukacokkal. A Facebookon működő Rovarhatározó csoport segített azonosítani őkelmét, diófacincér lárvája.

A gyerekek meg gyártják a nyuszifészket. Cukik. 

Darázsfészek a redőnytokban

Nem csípem a germánokat, no ez inkább csak az ízeltlábúakra -svábbogár, német darázs -igaz. A darazsakkal kénytelenek voltunk sajnos közeli ismeretséget kötni, hiszen ez az év a második, hogy beköltöztek a redőnytokba. 

forrás

Bár Gazigazító sok jó dolgot is lajstromba vesz velük kapcsolatban, nekünk megmaradt a viszolygás, hiszen a legszebb gyümölcsökbe beleesznek és például a seb helyén romlásnak indult őszibarack már sokkal romlandóbb, mint az ép. 

A szőlőt is jól megfurkálják. 

Tavaly későn vettük észre a hívatlan vendégeket, augusztus elejére többszáz példány dézsmálgatta a szőlőt.  Ki-be jártak naphosszat a redőnytokba. Féltettük a gyerekeket a szúrásuktól is. A neten sok darázsirtó vállalkozás hirdeti magát, a honlapjaik tanulsága szerint minél korábban kell kezdeni a védekezést. A királynő egyfajta tojógép: petéz, amíg bír, a legfontosabb őfelsége megsemmisítése. Persze rejtett darázsfészket csak profira bízzunk, méreggel átitatják, elgázosítják a fészküket, garanciát is vállalnak több tízezerért. Sajnos, a redőnytokból ez a cucc pont a gyerekszobába szivárogna...

Saját kézbe vettük a dolgot, amint idén nyáron ismét megláttuk a ki-be szállongó darazsakat. Volt maradék csemperagacs és üvegszövet-háló, úgyhogy befalaztuk a királynőt udvartartásostul, mint Báthory Erzsébetet.  Hajnalban tettük mindezt, amikor a hadnép még alszik. Egy tucat túlélő szabadult ki, azok kaptak cseppet sem bio darázsirtó sprayt. 

A többi idetévedő darazsat a klasszikus buggyantsörös csapda várta. Sajnos ezt az egyéb rovarok, lepkék is szeretik öngyilkosság céljára használni. Továbbra is vannak darazsak a kertben, de ők már nem a mi házunkban alszanak.

Ki lakik a mulcsotokban?

Nem lakhat ott bárki,

csak Huszonkétpettyes Ovi

minicsoportja.

És még sokan mások.

Hernyótámadás a lizinkán

Rovarügyben járatosak segítségét kell kérnem.
A közönséges lizinka a kerti csap mellett egyike volt eddig a legmegbízhatóbb évelőimnek. Idén azonban valamiféle hernyók teljesen tövig lerágták, sem a leveleket, sem a bimbókat nem kímélték. A növényből csak a puszta kóró maradt. Ezek a fenevadak támadták meg:

Amit megettek, el is potyogtatják:

 Néha felveszik a galaxisok karjainak konfigurációját, amúgy védekezésképp

 Esznek, esznek, nem beszélnek, esznek:

 Ennyi maradt a szép évelőből:

Ha a Jedi visszatérne...

.... sűrűn csodálkoznék, de nem ő tűnt fel újra, hanem a blogban már korábban említett NAGY VÖRÖS HERNYÓ. Akár Undormányok 2. címet is adhattam volna a bejegyzésnek, a meztelencsigás epizód után. De ez igazságtalan dolog lenne szegény hernyóval szemben szerintem! Első ránézésre sokan rávágják, ronda szegény kuki, meg lefujjogják, bee, agyongyúrni, biztos nyálkás meg megrág mindent, abcúg, utálatos. (Aztán nézik Kiszel Tündét a tévében, mert az ám szebb... :-)) Ha azonban tárgyilagosan nézzük, egész takaros állatka. (Egy hernyóevő madárnak meg lehet, hogy gyönyörűséges! )Az udvarunkban álló nagy botlófűz alatt találtuk, éppen úgy, mint a tavasszal megfigyelt példányt. Pont babot fejtettünk alatta sámlin ücsörögve, amikor feltűnt, hogy a porcsinok mozognak, mászik köztük valami.Már futottam is be a házba fényképezőgépért, Nyunyinak meghagytam, hogy tartsa szemmel, mert iszonyú gyorsan araszolt, egy métert két perc alatt kúszott végig! Végül egy pálcikával addig pásztorolta a hernyót, amíg ki nem jöttem a géppel, és akkor megörökítettük a drágát.

A képen látszik az oldalán a pontsor.

Ilyen szemtől szembe:

A méretarány érzékeltetése végett: mellette egy szál százszorszép:

Kedves Totoro! Tudnál nekem segíteni abban, hogy pontosan meg tudjam határozni, miféle állat hernyója ez? Várom válaszod, köszönöm segítséged!

Vízparti este

Tegnap este úgy gondoltam, hogy ideje lenne sétálni a júniusban már megörökített Rét irányába. Egyedül voltam úgyis otthon, képernyőbámuláshoz nem volt kedvem. De túl fáradtnak (vagy lustának?) éreztem magam, hogy odáig gyalogoljak, ezért inkább a Mosoni-Duna partjára sétáltam ki. Azt hittem, kicsit bámászkodok, lötyögök, esetleg jégkrémezek, közben meg tudok majd pár jó képet elsütni. Csend lesz, nyugalom, béke, pár hápogó vadkacsa, cippogó szárcsa, esetleg egy-egy szürkegém is elhúz felettünk. Olyan szigetközi idill-félére számítottam.

Lementem, a parti vendéglő előtt húsz kocsi, az egész vízpartot belengte az égett zsírszag. Kedvenc ücsörgős helyem mellett kempingezők serege, méteres, büdösen füstölő tábortűzzel, szemétkupacokkal, bömbölő zenével, és valami tenyészállatvásári lármával. Így elsétáltam az erdő felé, ott már nyugisabb meg érdekesebb is volt a millió szúnyog dacára.

A Dunából a Máriakálnok felé folyó érbe csendesen, hűvösen kanyargott be a víz. A kis híd környéke tényleg valószínűtlenül csendes és békés volt a pár száz méterrel hátrább levő partszakaszhoz képest.

Voltak érő gyümölcsök: bodzaés szeder:Különféle virágok:

Találtam iszalagvirágot is:

Mindenféle röpködősök hat- és nyolclábúak:

Hazafelé pedig esti muzsika: fecskefamília pihenője a szúnyogvacsora után.

Egy ragyogó stínű réti füzényt és egy vöcsköt is kiszemeltem lefotózásra. Ekkor megjelent a felirat a fényképezőn: "cserélje ki az elemet", és se vöcsök, de füzény nem lett. Füstölögtem egy darabig, de belenyugodtam, mert a szúnyogok igencsak támadtak. A szép, csendes estét csak hangos gyomorkorgásom felhőzte be. Ezért még lecsavartam a kertben egy zsenge cukkinit,

és lenmagos bundában kisütöttem... Evés közben pedig fogadkoztam, hogy újra kijövök majd. De akkor a szúnyogriasztót már nem hagyom otthon, sem a tartalék elemeket!