Első tavaszi leégésem

Bár eléggé "égő" személyiség tudok lenni-ennek Hédi a megmondhatója- az égésről most nem én tehetek, hanem jó öreg Napunk. Tegnap volt az első igazi tavaszi nap. Ettől olyan vérszemet kaptam, hogy eldöntöttem: megduplázom a virágoskertet a telkemen... Felástam a fél udvart évelőtöveket keresve (a család többi tagja bőszen derült), végül az utánfutót púpig raktam. Volt ott meténg, nyuszifül, sásliliom kétféle színben, eperpalánták, citromfű, hóvirág, jácint, kankalin, medvehagyma, négyféle színű írisz, gyöpszegfű, törökszegfű, egy 3. fajta, nemtudomhogyhívják sziklakerti szegfű, 4 különféle fajtájú varjúháj, kék csenkesz, borsmenta. És persze a boglárkacserje. Kimentünk a telekre. A kert kertelése úgy kezdődött, hogy bőszen kitéptem a tervezett virágágyás helyén a gazt, közben csak úgy tódultak ki a földből akkora giliszták, hogy kígyókölöknek lehetett volna őket nézni. (Egyszer Jánossomorján láttam kígyókölköket, és igen megiszonyodtam tőlük.) Aztán felástam mindent jó mélyen, s mivel a talaj erősen lejtett, talicskával üggyel-bajjal termőföldet halmoztam a mélyebben fekvő részre, majd elegyengettem. Közben bontott téglából kerítést vontam a csöpp kertecske köré, hogy a termőföldet összefogja, amíg a növények gyökerei meg nem erősödnek. Ekkor lehetett mindent beültetni. Persze ez egy több órás művelet volt, s közben a melegen sütő nap pecsenyére pirította a képemet...
Laci - nagy meglepetésemre- asszisztálni kezdett a kertkészítéshez, pedig eleinte meglehetősen fanyalgott: korainak találta, hiszen úgysem idén költözünk még... Ehhez képest nyáriasította a vízcsapot, hordta a vizet, megtöltött több vödröt a további öntözéshez, és segített körülkeríteni a virágágyást. Ezen kívül megígérte, hogy a mai napon is ad vizet a frissen telepített növényeknek...

Ez az a hely, ahova a kertet álmodjuk:

A kép sejteti: sok tennivaló lesz itt még, a blog témája kimeríthetetlen...

Drága kicsi tesóm!

Sok mondanivalóm van a számodra.
1. Bocsánatodért esedezem, mert tegnap orvul felástam a kertedből némi évelőpamacsokat. Ugyanis a telken duplájára növeltem a virágoskert területét, és elképzeléseimben a te évelőágyásaid virágai is szerepeltek... Mindezt Jani tudomásával tettem, de te éppen Budapesten voltál.
2. Most már kirándulásaid helyett néha írhatnál a kertedről is, nem gondolod? Tegnap csak néztem, hogy milyen szépen kibújt minden. A ház mögötti ágyásban azok a kis kék izék micsodák? Nagyon gyönyörű, ragyogó színük van. Figyu! Elvirágzás után a birsalmafa körüli krókuszaidat át kéne ültetni az előkertedbe, met abban a betonszerű agyagban csak kínlódnak. Hol vettetek birsalmafát?
3. A mosoni piacos nénikében, akibe te úgy beleestél, nagyot csalódtam csütörtökön, amikor anyuval piacoztunk. 4 €-t akart kérni egy tő hunyorért! Az eljárás két szempontból is felháborított: a.) már nem felel meg neki a forint? Csak a szlovák vagy az osztrák turista a megfelelő, aki euróban fzet? Magyarországon élünk, kérem! b.) Ez rablás! Majd kérek a déditől, neki hatalmas tő van belőle.
4.)Drága dédink, 90 éves áldott kezeivel, fáradtságot nem kímélve ásott ki nekem, anyunak és nektek boglárkacserjét. Mi már elültettük, ti is találjatok neki valami jó helyet! Azt mondta, hogy idén nyáron már lehet, hogy virágozni fog.

Köröshegy

Nyaranta általában eltöltünk néhány napot Köröshegyen, Jani édesapjának kis vityillójában. Eszményi hely, mivel közel a Balaton, a somogyi dombokon a legtöbb helyen ép és érintetlen a természeti környezet, /ebbe rondított bele az a csodás viadukt / és az elmúlt években számos turistautat építettek ki.

A legjobbak egyike a kereki várhoz vezet, ami egy pici és alig helyrehozott téglavár-rom, a közepén vadalmafával. Nem is könnyű megtalálni, az út egyik szakasza felfele sziklamászós, lefelé gatyafékes. Rengeteg pillangó él ott. Annyira bánom, hogy akkor pont nem volt nálunk semmiféle fényképezőeszköz, mivel ezekből a tüneményes rovarokból legalább húszfélét láttunk. Van egy lepkés videoklip, Ági, te biztosan tudod, melyikre gondolok, az abban megszerkesztett helyzetet az élet egy ilyen eldugott vidéki helyen spontán produkálta.
Köröshegyen az Öreghegyről nyílik a legszebb kilátás a Balatonra, a Badacsonytól egészen a Fűzfői-öbölig terjed a szemhatár.
Aki pedig még szélesebb panorámára vágyik, Zamárdin taláthat egy kis, világítótoronyra hasonlító kilátót, onnan a Balaton egész medencéje beláthetó

Kövi benge tanösvény

Fertőrákos Magyarországon azt hiszem, egyedül Tihannyal összevethető, a mi életünkben pedig Jani hobbija miatt nagyon fontos, ott pihen Ukkó, a finn. A Kőfejtő 1 km-es minitúrára ad lehetőséget, és a lehető legváltozatosabb terepeket járhatuk végig ezen a rövid távon. A falu a turizmusból él, mindent kimerítően el lehet olvasni a helyről, ezért csak pár fotót teszek fel.

Egy érem/barlangnyílás két oldala:
Be:
Ki:
Egy magaslat két oldala:
Fent:
Lent:
Végül egy apró a nagyban, vagyis a nyári hérics huncut pillantása:

Évelők titkos ereje

Az előkertünk nagyon cifra, vagyis sokféle tarka virágot zsúfoltunk bele. Régimódi, parasztkerti virágokat. De ennek megvan az oka. Jani, a párom nagymamája a Szabolcs megyei Mándokról azármazik, és bár már hosszú évek óta Székesfehérvár közelében él, a szülőfalu otthonképét és virágszeretetét magával hozta. Jani ennek hanglatát valahol a meghittség jelképének tartja, én pedig olyan dolognak, amiért érdemes egy kis izomlázat összeszedni.
A jelenlegi bejegyzést viszont egy teljesen praktikus cél hozta létre. Az évelők ilyenkor bújnak ki a földből, és minden évben gondolkozom, na ez most vajon mi lehet? A boglárkafélék családjába tartozó sok szép dísznövény földből előkerülő hajtása szinte egyforma, csak az ágyásbeli pozícióból lehet sejteni, melyik micsoda. Szombaton rendbe tettük az előkertet, és anyuval meghatároztuk, melyik hajtás melyik virágot ígéri.

Ez a fehér liliom:
Ez a sásliliom:

Ez a növény az évelő szarkaláb - a kedvencem!!! Öt évvel ezelőtt, amikor az első cserép palántám elvetettem rögtön kikelt és megerősödött! Ez a mutatvány, bár évente próbálkozom vele, azóta sem sikerült. A kezdő kéz szerencséje...

Az utolsó az évelő búzavirág. Ez a mosoni piacon rendszeresen évelőpalántákat áruló, nagyon kedves és teljesen virágfanatikus nénitől származik. Ő jótanácsot is ad minden egyes tő mellé, és igazi vérprofi a szakmában. Egy kávéspohárba ültetett kicsi palántát vettem tőle, de figyelmeztetett: Hagyjon helyet neki, kedvesem, mert jól elbokrosodik. Így is lett, hetek alatt méteres átmérőjű, alacsony bokorrá változott, tele pillás szirmú, kék virágokkal. Most még csak a szürkéskék levelek mutatkoznak.

Csókakő

A hétvégén Jani édesanyját és nagymamáját látogattuk meg Székesfehérváron. Hazafelé végre valóra váltottuk egy tízesztendős tervünket: felkerestük a csókakői várat. A kis rom a 81-es útról nem is igazán látható, s a községen is végig kell kocsikázni a hegy lábánál álló parkolóig. Onnan viszont számos túraútvonal indul a Vértesben szanaszét. Tehát találtunk egy felfedezésre váró kis birodalmat...

Látnivalók:

Maga a vár viszonylag jó állapotban található, a helyiek folyton alakítják, bővítik. Kitartást kívánok a munkájukhoz.


A túra blogtémánkkal kapcsolatos része következik.
Tyúktaréj, itt már kifejlettebb állapotban:

Valamelyik keltikefaj:

Erről fogalmam sincs, micsoda. Ági, segíts!

A várból lefelé vezető utat alacsony fácskák szegélyezték, a legtöbb faformára nyírt sombokor. Megejtő látvány volt a sok sárgálló virág. Egy parányi ízelítő:

Következmények: A téli punnyadás és elpuhultság következtében ma egész nap izomlázat nyögtem a mindössze egyórás túra és az egyórás kapálás után. Szánalmas. Valamit sportolni kéne, hogy kondiba hozzam magam.

Zöldségpalánták újra

Palántázásaim eredménye:

Az angol zeller kefe sűrűségű.

A paprikák is kikeltek, de elég pocsékul. Tesómtól kaptam egy csomag különleges paprikamagot, 500 Ft volt egy tasak, talán ha nyolc szem mag volt benne, abból már három kikelt. Szerencsére azért a többi papri jobban előtolta magát.A póréhagyma gyönyörűen kikelt. Sajnos a pórét palántázni vagyok kénytelen, mert a gyenge csírák az agyagos talajt nem képesek áttörni.