Árad a Lajta!

A sok eső miatt a víz hihetetlenül megemelkedett, bár a Mosonmagyaróvár előtti zsilipeket lezárták. A folyó erre fittyet hányva csak áradt és áradt. Amikor munkába menet átkarikáztam a Lajta feletti hídon, megdöbbentett a látvány. Sose láttam még ilyen áradást ezen a kis folyón. Dunai árvizet, sodródó hatalmas fatörzseket, az úton áthömpölygő sáros vizet, ellepett hidakat, nyúlgátakat, a lezárt győri rakpartot és strandot láttam már nem is egyszer, de a Lajta ilyet még nem produkált. Csendesen, bár - hegyekből eredő folyó lévén - gyorsan iramodva viszi mindig a vizét a városon keresztül a Mosoni-Dunába, meredek partján a kiálló kórók közt jégmadarak vadászgatnak, szitakötők kéklenek, vizében kacsaseregek úszkálnak. Most fakadóvizek törtek fel a védett egyetemi park fái közt.A hídnál szennyesen örvénylett az iszapos víz, alatta egy ladik se tudott volna átmenni.Kisebb fákat sodort magával.

A fákkal szegélyezett túlparti sétány helyén sáros, gomolygó áradat.

Bár az áradás nagysága meghökkentő, a parthoz közeli tejboltban már a boltos nénik tudták, hogy - a többedfokú árvízvédelmi készültség ellenére - ma már apadni fog a Lajta... És amit Évike néni a boltban megmond a vevőknek, az úgy is fog történni. Lehet, hogy nem pont ma, de biztosan apadni fog... :-)

Kisnyaralás

Somogyi túra

Nem volt ideális idő abban a három napban a kötelező nyári pihiprogramokra, úgymint fürdés, lángosozás, herevereterefere, stb, amikor Jani szabit kapott, ezért az idei mini nyaralást inkább túrázással töltöttük. Jó nagy kört tettünk a Dunántúlon, az első nap Somogy, a második nap Veszprém megyében. Ez csökkenti a környezetbarát-benzinkímélő turizmussal kapcsolatos öntetszelgésünket, élménynek viszont kellemes. Jól éreztük magunkat, sok mindent láttunk, sokat is fotóztunk, de a képek többsége valahogy hihetetlenül bénára sikerült, az érdekességek zöme használhatatlan fotókon pihen a Lomtárban, sajnos.

Köröshegyen aludtunk, fent az Öreghegyen, Jani apukájának hétvégi házában. A Balatonhoz közeli dombokat ahol nem szőlő, ott rét vagy erdő borítja, és az a legjobb benne, hogy bár sok turistaút van, bármelyik földúton elindul az ember a dombok között, gyönyörködhet, amiben bír. Például a kilátásban, egyes dombokról szinte a Balaton egész medencéjét belátni, vagy a tájban, a növényekben, állatokban. Somogyról az a benyomásom, hogy egész tavasszal és nyáron állandó a pillangóinvázió. Az "üres", csupán évente kétszer kaszált telkeken nagy gazdagságban találhatunk mindenféle virágokat.

A szomszéd telken nagy párnákban nő a kakukkfű, az illata sokkal erősebb, mint a kertben növő társának.

Ez persze nem minden, ördögszemek, varfüvek, lucernák, herék és lednekek sokasága mindenütt, nos, ők landoltak tucatszám a Lomtárban.
Vastövű imola. Hogy ez a csoda miért nem kerti virág? Ha még járunk arra, hozok róla magot.

Pusztaszemes után, Andocs előtt megálltunk egy szimpatikus földútnál egy kicsit sétálni. Találtunk egy turistajelet, egy darabig követtük, aztán megnéztük a térképen, hol is vagyunk. Kiderült, hogy az út a Dél-Dunántúli Piros túra egyik szakasza, az élőhely jellegét tekintve pedig homoki tölgyes. Egy görény úgy sétafikált tőlünk néhány tíz méterre, mintha a saját udvarán lenne. Maga az erdő is szép, de a szélén, a cserjésben a most virágzó szedreken és gyalogbodzán igazi lepkemennyországot láthattunk.

Lyukaslevelű orbáncfű

Női olvasóközönség kiszolgálására szakosodott álcsüngőlepke pózol elegánsan a luxuskivitelű gyalogbodzán.

Nem perverzitás, hársfabetegség. Fogalmam sincs, hogy mi ez.

Fehér ürmön pannon csiga.


Szóval, természetjárás szempontjából Somogy megyét messze alulértékelik. Ha valakit a balatoni nyaralás közben déli parton kap el a rossz idő, irány Somogy!

A fő úticélunk Kaposvár volt. Az első hely, ahová betértünk szomjunkat egy pohár sörrel oltani, az a Koppány söröző volt. Kikérjük, asztalt keresünk, egyszer csak odatoppan mellénk egy köztisztviselő vagy bankos kinézetű ötvenes, molett hölgy, barna ápolt konty, szolid smink, fehér blúz, dzsörzé mellény, hogy... a Kapos Tévétől van, és érdeklődne, először vagyunk-e a városban, mi vonzott erre, stb, stb. Közben fixíroz, keresi a tekintetünket. Gyanús, gyanús, aztán rátér a lényegre, jó-e nálunk egy pohár sörre. Oké, jó, vigye, de hagyjon békén. Addigra belejött a szövegbe, folytatja: "jó emberek vagytok... hogy szeret az urad téged... jaj, de nagyon szeret az urad téged... milyen jó ember az urad... milyen jóképű az urad... nyertetek egymillió dollárt a Kapos Tévétől, holnap megkapjátok" Elkezdtünk röhögni, aztán lelöktük a maradék sört és bátran megfutamodtunk, mert attól tartottam, hogy a "jóképűnek" a következő sör után még felajánl mást is a millió dolláron kívül, amihez ugye a hites feleség jelenléte már eléggé kínos. Különben is minden nehéz helyzetben a párunk mellé kell állni. Szorosan.

Maga a város

Andi, nektek van, ha jól tudom, kaposvári kötődésetek, kíváncsi vagyok a véleményedre a városról. Az első benyomások alapján Kaposvár számomra olyannak tűnt, mintha a határainkon belül egy határainkon túli város lenne. Kicsit szebb, kicsit jobban kitalált, kicsit ötletesebb, kicsit elegánsabb minden, mint a hasonló méretű-helyzetű városokban. Ugyanakkor a megmutatni kívánt dolgaikban megtalálható a groteszk irónia, fanyar humor. Például egy asztalos szakmunkásosztály tablóján ez a névjegy:

A "virágok városa" névre abszolút méltó Somogyország fővárosa. A sétálóutcákon hatalmas, kaspószerű edényeket helyeztek el, benne fák-cserjék-virágok. Nemcsak a mindenütt látható fajták, hanem ritkaságok is, például halványkék tányérhortenzia. A középen látható kis, sötétkék csillagok a valódi virágai!Újabb kedves torzkép, halbirka vízköpő. Kamikáze bárárny...

...béget. A Nagyboldogasszony Székesegyház előterében.

A Balatontól 60 km Kaposvár, de megérte megtenni ezt az utat. A Rippl-Rónai Múzeum természettudományi kiállításán a legtetszetősebbek a természetfotók, a főutcán kifőzdében délután négykor hihetetlen olcsón lehet a napi maradékból eszméletlenül bekajálni, és hogy mellé majdnem megkaptuk Somogy kissé avítt és szeszes tündérét, az csak hab a tortán.

Bakonyi bénázás

A második napon körüljártuk Veszprém megyét. Meglátogattuk a herendi Porcelaniumot, utána Hárskútról próbáltunk egy földúton átjutni Pénzesgyőrbe, ami nyolcvan százalékban sikerült is, de az utolsó 500 m-en. egy mélyedésben a sok eső miatt annyira felázott a talaj, hogy kis híján beleragadtunk egy vízmosásba. Úgyhogy visszafordultunk, de a bénázás közben párat fotóztam.
Eszméletlenül gyomos vetés vagy egyszerűen vadkamillamező a dombok közt.

Itt végre valóban látni a zabvetések szélén búzavirágokat. Fotó nélkül, fotó a Lomtárban.

Mezei szegfű. Meglepett, mennyire kecses virág. A kerti változat brutális mamut hozzá képest.Ami a Vadszelídből kimaradt: a fekete hagyma, de az megkóstolni nem tanácsos, mert fejfájást okoz!

Még suliba alsóba jártunk, amikor szedtem belőle egy csokorral, szépen megpucoltam, ahogy az újhagymát szokás, és főzőcskés játék közben barátnőim nemcsak játékból ették meg, hanem igaziból. Nem gondoltam volna, hogy megteszik. Másnap majdnem agyoncsaptak, hogy meg akartam őket mérgezni. Akkor nem értettem, miért. Most már tudom, hogy szépen megpucolva, csomagolva akármit megesznek az emberek. Már aki.

A túrázásból a masszívan zuhogó eső miatt inkább bakonybéli kocsmai szeszmentes punnyadás és esőlesés lett, aztán a pipáló hegyek közt a páratlanul gyönyörű Zirc-Pápa utat végigkocsikázva épségben hazaértünk. Zuhanyoztunk. Aludtunk. Vége.

Kék szamárkenyér

A kék szamárkenyér nem más, mint egy csinosabbfajta bogáncs. A természetben is előfordul, védett növény. Méter magasságú, a levelei kellemes kékes-szürkészöldek, szőrösek-tüskések, az ágyásban nem árt óvatosan gyomlálni a környékén. Mókásak a kinyílás előtti virágfejek: zöld tüskegolyónak néznek ki sokáig, aztán a kinyílás pillanatában beborítják őket a kék csillagok. Olyankor nehéz elhinni, hogy valóban fészkesvirágú.

Állítólag lehet magot fogni róla, ez még ment is, de kikelni nálam nem szabadföldben, sem cserépben nem óhajtott, maradt a tőosztás. Ezzel a módszerrel megbízhatóan szaporítható, de tavasszal kell elvégezni. Egész nyáron és még ősz elején is virágzik. Mindig egy csomó méhecske csücsül rajta.

Ha lehet, napra ültesssük, de a félárnyékos helyet is elviseli, ilyenkor kicsit nyurábban nő. Jól mutat sárga virágokkal körbeültetve is, de nálam mondjuk magról kelt egynyári szarkalábak a párjai, kék és fehér színben.

Ez csak játék, nem a valóság. Háttérképnek csináltam még öt éve.

Kedves Hanga!

Téged is szeretettel üdvözlünk a kaparajongók birodalmának kapujában! Örülünk, hogy ellátogatsz néha virtuális kiskertjeinkbe! Hédit pedig kérem, küldjön Neked is valamilyen szép virágot... mondjuk levendulát. Jó lesz?

Újabb üdvözlés,

ezúttal Annamarie-nek, legújabb olvasónknak.
Úgy látszik, ez a kisfalusi blogok egymásra találásának hétvégéje. Ő az Őrségről ír blogjában.
Szeretettel köszöntjük Őt is a sarkantyúkával, egy igazi parasztkerti virággal.

Köszöntünk, kedves Minyon!

Üdvözöljük a fedélzeten Messzenéző Minyont, új olvasónkat, aki egy csodás blogot ír a vidéki mindennapokról. Ezzel a pillangóvirággal kívánunk nagyon kellemes nyarat Neki és családjának. Filmek tekintetében Ágival lesznek közös érdeklődési pontok...

Liliomok és egyéb egyszikűek

A mai legfontosabb növénycsoport, a liliomok egyaránt fontos szerepet tölt be a házikertben és a virágboltokban. Köztereken ritkán ültetik, de láttam egy üdítő kivételt. A hédervári buszforduló virágládáiban rózsaszín liliomok pompáznak, méghozzá szépen, dézsásként ültetve!

A természetben számos fajuk megtalálható, például Magyarországon vadon is él a tüzes liliom, a turbánliliom. Az előbbi például a Szigetköz árterében is megtalálható, mint védett ritkaság, a hagymákat alighanem a Duna hozta valami messzi tájról, az utóbbi pedig inkább a hegyvidékek erdeiben él. Őt Torockó mellett, a Székelykőn fotóztuk öt éve:
A nemesítésben ezen kívül számos egzotikus fajtát is felhasználtak. A kertekben leggyakrabban a fehér liliom látható:
Az illata jellegzetes, fejfájdítóan erős, a szirmai hófehérek. Május végén kezdi virágzását, egészen június végéig. Utána pihenőt tart, ekkor lehet a hagymákat a földből kiemelni, átültetni, a túlzottan sűrű állományt szétosztani. Augusztus vége felé újból kihajt, a friss levélrózsa áttelel. Hagymáját sárgásfehér, üvegszerű pikkelyek alkotják, amelyek olyan lazán állnak, hogy szinte széthullanak a kézben. Ha ez megtörténik, a hagymapikkelyeket nehogy kidobjuk! A szaporítás egy érdekes módját kínálják, ugyanis ezeket a pikkelyeket ha ráhelyezzük egy cserép virágföldre és a cserepet zacskóval vagy folpackkal lekötözzük, s a tél alatt, időnként megöntözve a lakásban nevelgetjük, a pikkelyek végén apró hagymácskák fejlődnek, amelyek levelet és gyökérzetet fejlesztenek. Ha van türelmünk ezzel bajlódni és a kis hagymácskákat tavasszal gondozott földű nevelőágyásba ültetni, 3-5 év alatt virágzó növényekké fejlődnek. A fehér liliom gond nélkül képes így regenerálódni egyetlen hagmalevélből, a színes, nemesített változatok kényes hagymácskái viszont sajnos elhaltak a virágágyás földjében.
Tesómtól kaptam átmeneti gondozásra, óvodáztatásra egy tő királyliliomot, amely idén három virágzatot hozott. A királyliliom szára merevebb, végig leveles, a virága pedig sárgás és rózsaszín árnyalatokkal egészül ki. Valamivel magasabb és robusztusabb, mint a fehér liliom, az illata pedig kevésbé kábító, fűszeresebb.
Ugyan nem a szűken vett liliomfélék közé, hanem az aszfodéluszfélékhez tartoznak azok pompás növények, amelyek mostanság díszítik a kerteket, például a sásliliom vagy tűzliliom, amely sárga, narancs, piros és barna árnyalatokban pompázik.
Az amarilliszfélék közé, tehát a nárciszok, hóvirágok rokonsgágába tartozik ez a hibbant Hippeastrum, amit amarilliszként kaptam pár éve anyutól. Egész tavalyig normális volt, és ahogy kell, február végén virított, de tavaly óta áttért a nyári virágzásra. Ki érti ezt?
Végül a legszárazabb helyek pompás, hatalmas évelő virágát, a fonalas agávét szerkesztettem be ide, és arra biztatok mindenkit, ha valahol találkozik ezzel az embermagas virágzattal, nézzen meg közelről egy fehér, csüngő tulipánvirágocskát a sok százból...
A növény sok sarjat hoz, amelyek kis ásóval elég jól kiszabadíthatók, és ha némi gyökér található ezeken, a leválasztás után az első éveben öntözéssel, dugványként kezelve 2-3 év alatt szintén virágzó növényre tehetünk szert. Sajnos ezzel a nagy barkácsáruházak virágbeszállítói alaposan vissza is élnek, az ottani teljesen gyökértelen, ámde a tartósan zöld levélrózsa miatt üdének látszó növények elég olcsón megvásárolhatók, de nem szakértő kezekben garantáltan csalódást okoznak, néhány hónap alatt elszáradnak.