Zsályák

A zsályák sokhasznú növények, díszítenek is, jók gyógynövénynek és fűszernek egyaránt. Rengeteg zsályafaj létezik, azokról írok most, amelyekhez van némi személyes közöm.

Orvosi zsálya

Kicsit divatnövény, amióta a zöldfűszerek használata elterjedt, de ez nem baj. Virágként a kertbe kiültetve nálam jól érzi magát.

Déli fekvésbe, nagyon napos helyre telepítettem és ezt csipázza. Van egy rózsaszín, tömvetelt virágú angol rózsám, nos, a zsálya annak a szomszédja. Úgy tűnik jó a szomszédság, mert azt a rózsatövet semmilyen betegség sem támadta meg. Azt gondolom, a zsálya fanyar, kámforos illata tetűriasztó lehet.
Hajtása, levele teának is jó, valamint számos étel ízesítésére felhasználható. Ha például sajtot sütök a grillserpenyőben, egy kis olajjal ráragasztom a zsályalevelet, ahogy pirul, chipshez hasonlóan ropogós állagú és füstös zamatú lesz. A sajtot jól átízesíti.
Tesóm tarka levelű zsályát ültetett, de az úgy látom, közel sem ennyire életerős. Szaporítani még nem sikerült, a tövem a piacról való, talán magvetéssel próbálkoznék. Tavaly próbáltam dugványozni, gyökereztetőporos kezelés ellenére sem eredtek meg a hajtások.

Sudárzsálya

Valamilyen alkalomra kaptam egy ritkább fajta zsályát is, ami elég jól bevált az évelőágy háttérnövényeként. Ez a Perovskia vagy sudárzsálya. Talán újdonság, de nem túl kényes növény, a mi klímánkat jól elviseli.
Napos, száraz helyeken jól érzi magát. Kb. 1 méter magasra nő, fémes-ezüstös színeivel távolító hatású az ágyásban. Zsályaféléhez illően illatos az egész növény és nagy pillangócsalogató. Tavasszal kell visszavágni, aztán hamarosan megindul, kilombosodik és június végétől őszig virágzik. Szóval egy jó kis hálás növény, ha valaki lát ilyet, csapjon le rá!

Muskotályzsálya

A kétnyári/évelő növények bizonytalan és átmeneti kategóriájába esik a muskotályzsálya, ami csábító neve ellenére nem szoktak fűszerként használni, hanem inkább aromanövénynek. Ilyentájt lehet vetni, szabadföldben is jól kikel. Kis levélrózsája nő még az ősszel, így telel át. Kora tavasszal nagy lapukat növeszt, mint a mezei zsálya, aztán érdekes rózsaszínben, nem túl hosszan virágzik. A következő évben általában megtaláljuk ugyanott, a szaporulat egy része legalább kétéves tő, a többi magról kelt friss palánta. Sajnos, nálam kiveszett, majd egyszer még ültetek belőle. A sok rózsaszínes egynyári között azt hiszem, jól mutatna.

Mezei és ligeti zsálya

Ők elég gyakori és látványos vadon növő évelők, a mezei zsálya nálunk a Duna partján sok helyen nő a szabadban, a ligeti zsálya viszont Köröshegyen.
Mezei zsályából nevelgetek egy tövet, nagy lapuleveleket már növesztett, de virágozni nem akar.

A ligeti zsálya nagyon szép, virágzás után rajta maradnak azok a lila izék, amelyek valójában fellevelek. A Farkas László-féle Évelő dísznövények című könyv azt írja, hogy magról jól kikel, úgyhogy ha még megyünk a papához Köröshegyre, felszerelkezek pár borítékkal és begyűjtöm. (Vastövű imolát is akarok!)

Magas kúpvirág

A magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) nevéről sokáig fogalmam sem volt, azért jó, hogy valaki kitalálta a netes keresőket, most már tudom. Pár kattintásra a fontoskodástól. Teltvirágú rokona a sokfelé ültetett, barna közepű borzas kúpvirágnak, de valójában egy másik, eléggé formagazdag faj. A nyári hangulat első számú felelőse, a nagy, élénksárga pomponokat 1 m-nél is magasabb szárakon hozza. Kitartóan virágzik, júliustól egészen őszig, s egyre magasabbra nő. Tehát az ágyások hátsó részébe való, jó hátteret ad mindennek, ami illik a sárgához. (Nálam pont rózsaszínes virágok között van, amelyekkel nem igazán harmonizál, de mindegy.)
A levele kihajtáskor meglepő: hasogatott formájával a boglárkafélék olyan képviselőire hasonlít, mint a szarkaláb vagy pünkösdirózsa. Színe élénk, nem túl sötét zöld.
A virág általában nem termékeny, nem nagyon hoz magot, tőosztással viszont jól szaporítható.



Egyéb-hobbi-magról nevelés
Ha már egyszer Amerikából származó prérinövények. Találtam valami kedvemre valót, magkatalógust a neten. Újvilági növények magjai rendelhetők, különlegességek is, mondjuk ez a része nem nagyon izgat.

Itt is ajánlanak hasonlókat, kaphatók évelők, cserjék, főleg ritkaságok, de szerintem a döntés előtt a lehetőségek ismeretében alaposan szelektálni kell. Annak érdemes belevágni, aki komplett fűthető, párásítható, nagyméretű trópusi üvegházzal rendelkezik. Különben mit csinál a +10°C-tól kidöglő trópusi csodákkal?
Viszont a golgotavirágmagokat ajánlom mindenkinek, aki olcsón szeretne a teraszára alkalmas látványos futónövényhez jutni. Szinte hiánytalanul kikel, ha van támasza, növekszik, mint az őrült. Télen elviseli a szobaklímát is, de hűvös lépcsőházban, a leanderekkel-muskátlikkal együtt, velük azonos módon teleltethető, ez inkább megfelel a természetének. A kék golgotavirág magja sok helyen kapható, 29-59 Ft-os áron. Fillérekből lehet egzotikus teraszt varázsolni, egy csomag magból hat nagy cseréppel neveltem ki három év alatt. Igaz, hogy még nem virágoztak.

Kék szamárkenyér

A kék szamárkenyér nem más, mint egy csinosabbfajta bogáncs. A természetben is előfordul, védett növény. Méter magasságú, a levelei kellemes kékes-szürkészöldek, szőrösek-tüskések, az ágyásban nem árt óvatosan gyomlálni a környékén. Mókásak a kinyílás előtti virágfejek: zöld tüskegolyónak néznek ki sokáig, aztán a kinyílás pillanatában beborítják őket a kék csillagok. Olyankor nehéz elhinni, hogy valóban fészkesvirágú.

Állítólag lehet magot fogni róla, ez még ment is, de kikelni nálam nem szabadföldben, sem cserépben nem óhajtott, maradt a tőosztás. Ezzel a módszerrel megbízhatóan szaporítható, de tavasszal kell elvégezni. Egész nyáron és még ősz elején is virágzik. Mindig egy csomó méhecske csücsül rajta.

Ha lehet, napra ültesssük, de a félárnyékos helyet is elviseli, ilyenkor kicsit nyurábban nő. Jól mutat sárga virágokkal körbeültetve is, de nálam mondjuk magról kelt egynyári szarkalábak a párjai, kék és fehér színben.

Ez csak játék, nem a valóság. Háttérképnek csináltam még öt éve.

Liliomok és egyéb egyszikűek

A mai legfontosabb növénycsoport, a liliomok egyaránt fontos szerepet tölt be a házikertben és a virágboltokban. Köztereken ritkán ültetik, de láttam egy üdítő kivételt. A hédervári buszforduló virágládáiban rózsaszín liliomok pompáznak, méghozzá szépen, dézsásként ültetve!

A természetben számos fajuk megtalálható, például Magyarországon vadon is él a tüzes liliom, a turbánliliom. Az előbbi például a Szigetköz árterében is megtalálható, mint védett ritkaság, a hagymákat alighanem a Duna hozta valami messzi tájról, az utóbbi pedig inkább a hegyvidékek erdeiben él. Őt Torockó mellett, a Székelykőn fotóztuk öt éve:
A nemesítésben ezen kívül számos egzotikus fajtát is felhasználtak. A kertekben leggyakrabban a fehér liliom látható:
Az illata jellegzetes, fejfájdítóan erős, a szirmai hófehérek. Május végén kezdi virágzását, egészen június végéig. Utána pihenőt tart, ekkor lehet a hagymákat a földből kiemelni, átültetni, a túlzottan sűrű állományt szétosztani. Augusztus vége felé újból kihajt, a friss levélrózsa áttelel. Hagymáját sárgásfehér, üvegszerű pikkelyek alkotják, amelyek olyan lazán állnak, hogy szinte széthullanak a kézben. Ha ez megtörténik, a hagymapikkelyeket nehogy kidobjuk! A szaporítás egy érdekes módját kínálják, ugyanis ezeket a pikkelyeket ha ráhelyezzük egy cserép virágföldre és a cserepet zacskóval vagy folpackkal lekötözzük, s a tél alatt, időnként megöntözve a lakásban nevelgetjük, a pikkelyek végén apró hagymácskák fejlődnek, amelyek levelet és gyökérzetet fejlesztenek. Ha van türelmünk ezzel bajlódni és a kis hagymácskákat tavasszal gondozott földű nevelőágyásba ültetni, 3-5 év alatt virágzó növényekké fejlődnek. A fehér liliom gond nélkül képes így regenerálódni egyetlen hagmalevélből, a színes, nemesített változatok kényes hagymácskái viszont sajnos elhaltak a virágágyás földjében.
Tesómtól kaptam átmeneti gondozásra, óvodáztatásra egy tő királyliliomot, amely idén három virágzatot hozott. A királyliliom szára merevebb, végig leveles, a virága pedig sárgás és rózsaszín árnyalatokkal egészül ki. Valamivel magasabb és robusztusabb, mint a fehér liliom, az illata pedig kevésbé kábító, fűszeresebb.
Ugyan nem a szűken vett liliomfélék közé, hanem az aszfodéluszfélékhez tartoznak azok pompás növények, amelyek mostanság díszítik a kerteket, például a sásliliom vagy tűzliliom, amely sárga, narancs, piros és barna árnyalatokban pompázik.
Az amarilliszfélék közé, tehát a nárciszok, hóvirágok rokonsgágába tartozik ez a hibbant Hippeastrum, amit amarilliszként kaptam pár éve anyutól. Egész tavalyig normális volt, és ahogy kell, február végén virított, de tavaly óta áttért a nyári virágzásra. Ki érti ezt?
Végül a legszárazabb helyek pompás, hatalmas évelő virágát, a fonalas agávét szerkesztettem be ide, és arra biztatok mindenkit, ha valahol találkozik ezzel az embermagas virágzattal, nézzen meg közelről egy fehér, csüngő tulipánvirágocskát a sok százból...
A növény sok sarjat hoz, amelyek kis ásóval elég jól kiszabadíthatók, és ha némi gyökér található ezeken, a leválasztás után az első éveben öntözéssel, dugványként kezelve 2-3 év alatt szintén virágzó növényre tehetünk szert. Sajnos ezzel a nagy barkácsáruházak virágbeszállítói alaposan vissza is élnek, az ottani teljesen gyökértelen, ámde a tartósan zöld levélrózsa miatt üdének látszó növények elég olcsón megvásárolhatók, de nem szakértő kezekben garantáltan csalódást okoznak, néhány hónap alatt elszáradnak.

Cickafarkak

A cickafarkat inkább, mint női bajok természetes gyógyszerét és fű közt növő gyomot ismerik a legtöbben, de a virágágyásokban is ott fontoskodik számos fajtája. Szárazságtűrő évelők, a hulló csapadékkal beérik. Tőosztással könnyen szaporíthatók, sőt dugványozással is. Vannak középmagas, vagy inkább magas, valamint apró, sziklakerti fajtáik is. Hosszasan virágoznak, általában júliustól szeptemberig.

A magasak közül a sárga színű változatot akár sírokra ültetve, akár megszárítva temetői vázák díszeként gyakran látni. Akár 100-120 cm magasra is megnő, aki évelőágyban szeretné elhelyezni, annak azt javaslom, hogy az ágyás hátsó részében keressen a számára helyet. Illata kellemesen kesernyés, hasonló a gyógynövény mezei cickafarkhoz. Van fehér, piszkosrózsaszín vagy pirosas színű változata is, elvileg az külön faj. A termete is alacsonyabb.
A kenyérbélvirág vagy kenyérbélcickafark is ide sorolható. Csokrokban, "rezgőként" találja meg leginkább a helyét. Nálunk hulló magból sok helyütt magától megjelenik, önállóan választja meg a helyét. Ez a kamillához hasonló fajta a virágzás kezdetén még egész csinoska, de idővel a szirmok és a vacok egyaránt kifakulnak, megbarnulnak. Sokkal szebb a teltvirágú változat, az "igazi kenyérbél".

Évelő mályvafélék

Ezek az évelők valahogy a Balaton hangulatát idézik. Az országban mindenütt láthatók, de a Balaton környékén a leginkább jellegzetesek. Az én mályvarózsáim is onnan valók. Szégyen és gyalázat, de lopott magból. Nyaraláskor a kerítésen kinyúló szárakról szedtem néhány papsajtformájú termést egy szép élénkpiros tőről. Otthon még a nyáron elvetettem, de elég ritkásan kelt ki. A gyermekei a következő évben, óh Mendel, fehérek, rózsaszínek és pirosak lettek. Azóta nincs különösebb gondom rájuk, kihullott magból újravetik magukat, lassan de biztosan terjednek a kertet határoló cserjék közti szabad helyeken. Ahol tavaly fehér színű növény nőtt, ott idén rózsaszín, ahol piros volt, ott fehér színű virít. Van sárga és krémszínű, sőt egészen sötét, feketésbordó változata is, katalógusban pedig időnként hirdetik a teltvirágú változatát. A mályvarózsák problémamentes társaság, akinek még nincs, arra biztatom fogjon vagy kérjen magot. Nyáron és kora tavasszal is vethető, de talán jobb a kora tavaszi vetés, mert még a abban az évben virágzik. A tövek átültetése eléggé kétes sikerű, mivel a vastag főgyökér elég sérülékeny. Gondos locsolás mellett van azért rá esély, hogy sikerülhet, de mindenképpen megviseli a növényt. Biztosabb sikerre számíthatunk a magvetéssel.

Egy rokonnövény, valamelyik zilizfajból.
Ági az előbb juttatta eszembe, hogy tavaly vagy tavalyelőtt nagy rácsodálkozással fotóztuk a gyomként nőtt madármályvát, amely szépségben vetekedett a nemes kerti virágokkal. A kép mérete kissé becsapós, a virág mérete a valóságban úgy 3 cm.

Fáklyaliliom

A fáklyaliliom tulajdonképp az Aloe vera távoli rokona. Aki többéves tövet nevelget a gyógyító csodanövényből, és már virágot hozni is látta, az valószínűleg rögtön felfedezi a virágzatok hasonlóságát. Kerti rokonát tipikusan nyaralók udvarán látni, gyep közé ültetve. Levélrózsája szinte örökzöld, de tavaszonként azért megújul. Júniusban és júliusban hozza a színátmenetes manósapka virágait. Magról nevelve nálam nem kelt ki, a tövet piacon vettem. Elég lassan fejlődött a nevelőágyásbn, mert mindenféle más növény, egynyáripalánták között harcolt a túléléséért. Tavaly ősszel két részre bontva ültettem végleges helyére, és aggódtam érte, mert az átültetés után a levelei elszáradtak. Tavasszal azért úgy-ahogy magához tért, és júniusra négy virágzatot hozott. Jót tett neki, hogy végre kinyújtózkohatott.


Nem csak ez az egyetlen, alacsonyabb változata létezik. A sárgászöldtől a narancspirosig sokféle színben, és az 50-150 cm-es tartományon belül sokféle magasságban látni. Ha megerősödött, onnantól fogva hálás, robusztus növény. Számomra azok közé tartozik, amelyről már kislánykoromban eldöntöttem, hogy nekem ilyen lesz, ha megnövök (az összes piros-sárga színátmenetes virág ilyen, nem tudom, miért). Mama kertjében láttam először, és éveken át csodáltam, de onnan eltűnt, miután átrendezték az udvart, és garázs lett a virágágyás helyén.

Udvarhölgyek: margaréta, égőszerelemmel

Ha a szarkalábat választjuk egy évelőágy "királynőjének", könnyű dolog megválasztani az udvarhölgyeket, akik kiemelik, nem pedig elhomályosítják Őfelsége szépségét. Vele egyidőben virágzik a fehér margaréta és az egyedülállóan élénkpiros égőszerelem.

A margaréta fészkes virágzatú növény. Lombja haragoszöld, érdes, mutatós. Könnyedén szaporítható akár magról, akár tőosztással. Van teltvirágú és egyszerű változata is, én ez utóbbit nevelem. A közepesnél kicsit magasabb növény, nálam a középzónába tartozik. Öt tövet ültettem egymástól 50 cm-re.

Az égőszerelem Ági kedvence (minden piros-bordó-fehér bejön neki), a szegfűk rokonságába tartozik. Magról, tőosztással és dugványozással is szaporítható.

A három évelőben az a szép, hogy elvirágzás után visszavághatók és ősszel ismét virágot hoznak, bár akkor gyakran előfordul, hogy nem egyszerre bontják szirmaikat.

Pénzlevelű lizinka

Ez a virág kevés helyen látható, pedig végtelenül hálás és mutatós, amellett vágóvirágként is legalább két hétig friss marad. A természetben több lizinkafaj is él, ezek általában vízparti növények. A kertben elviselik a szárazabb helyet, de tény, hogy locsolva, félárnyékban sokkal magasabbra nőnek, üdébb marad a lombozatuk és tovább virágoznak, mint valami száraz sarokban. Tehát ideális növények északi részre vagy fák ritkás árnyékába. Bizonyára kerti tavak partjára is.

Nem magról szaporítottam, hanem tíz éve úgy kaptam az első tövet, akkor még nemhogy kertem, de egy cserép virágom sem volt. Anyu dajkálta és aki kért, mindenkinek adtunk belőle. Magját nem nagyon árusítják a kertészeti boltok, tőosztással viszont jól szaporítható. Ez nem is árt neki, hiszen töve könnyen terjed. Középmagas, élénksárga színe feldobja az ágyásokat. Sárga-narancs-piros színösszeállítású évelőágyásokba is ajánlanám. Középmagas növény, de mérete eléggé függ az élőhelyétől.

Évelő szarkaláb

Ez a június eleji-közepi időszak az évelők szempontjából a csúcs, ilyenkor virágzik először és legdúsabban számos igen mutatós fajta. Köztük a kedvencem, az évelő szarkaláb. Régi parasztkerti virág, régen anyu szerint "minden háznál volt". Újabban viszont a kertészeti újságok felkapták, és hihetetlenül látványos fotókon mutatják be az újabb változatait, itt már sokkal előkelőbb környezetben. A könyvek szerint hihetetlenül népszerű Angliában, ott számtalan változata van, és az ottani éghajlat alatt szép igazán, a kontinentális klímán csak rövid ideig él. Nos nálunk a faluban tényleg csak néhány helyen látható, de azokat a töveket idős nénik évtizedek óta gondozzák, nem igaz az, hogy csak 2-3 esztendeig ével át.

Nekem négy tövem van, amelyeket magról neveltem öt évvel ezelőtt. Kikelni jól kikelt, de a kis palántái csak nagyon lassan fejlődtek, levelesedtek. Az első évben cserepestül teleltettem át egy fűtetlen helyiségben. A kerti talajba kiültetve lassan indult fejlődésnek, a második ősszel egyetlen tő hozott csak egy rövidke virágszárat. Utána évről évre próbálkoztam magvetéssel, de vagy ki sem keltek a növénykék, vagy ha mégis kikeltek, a palántadőlés pár nap alatt végzett velük. Szerencse kérdése a nevelés.

A negyedik évben fejlődtek ki teljes méretükre és idén pompáznak először abban a szépségben, ahogy kell, és ahogy az idős néniknél láttam. Szóval a türelmesek virága. Megéri rá várni, mivel virágszárai úgy 2 m magasak, telve különféle királykék, égkék és lilás, fehér közepű virágokkal. Az egyes virágok hátsó oldalán csinos, megtekeredett sarkantyú látható. Elvirágzás után sok magot hozna, ha hagynám. Ezt azért nem teszem, mert ha visszavágom a szárukat, szeptemberben ugyan kissé rövidebb szárakon, de újra virágzik.

Szaporításán sokat tanakodtunk, és nagy sokára egy barátnőm segítségével találtuk meg a választ. Az a módszer, hogy az elnyílt oldalhajtásokat úgy vágjuk le, hogy a gyökérnyak szövetéből egy keveset hozzátépünk, majd eldugványozzuk. Így előbb-utóbb gyökeret ereszt, és kiültethető. Gondolom, utána azért jócskán igényel még türelmet és figyelmet, de az eredményt látva úgy gondolom, megéri.

Látványos ágyásképet alkot hasonló bevált parasztkerti virágokkal társítva, mint a margaréta, az égőszerelem és az évelő búzavirág. Ezt az összeállítást a rózsaágyások kiegészítésére is ajánlják. Mi a pénzlevelű lizinkát is ebbe a társaságba osztottuk.

Menyecskeszem

Kacér a neve, de szerény, igénytelen. Ugyanakkor szép.

Magról nevelve, kerti földben, napfénynek kitéve esküszöm sokkal jobban kifejlődik, mint a kertcentrumokban kapható holland, üvegházi változat. Hamarabb is hozzászokik a helyéhez. Nálunk a múlt héten nyílt ki az első virága, és körülbelül október végéig megállíthatatlanul virágzik. Az ágyások középső zónájába illik kb. 50-60 cm-es magassága miatt. Napon és félárnyékban egyaránt szépen nő, félárnyékben viszont kissé nagyobbak a virágai. Tápanyag és víz szempontjából nem igényes, jobban bírja az enyhe nélkülözést, mint az esztelen túltáplálást. Aki vállalja a magról nevelést, annak tuti sikerrecept ez a virág.

Kokárdavirág

Amikor kicsi voltam, annyira tetszett a kokárdavirág, hogy elhatároztam, amikor nagy leszek, nekem is lesz. Nos szerencsére ez egy könnyen megvalósítható álom, csak egy tasak mag kell hozzá, onnantól évről évre örülhetünk a májustól akár októberig, enyhe tél esetén pedig decemberig tartó virágzásnak. (Azt hiszem, két éve, azon az enyhe télen a karácsonyi asztalra került az utolsó szál.)
Nevelése a szokásos, kerti földbe, cserépbe vetve, eleinte gondosan, később mérsékelten locsolva biztosan kikel, lendületesen növekedik, még a nevelés nyarán virágzik. Most lenne érdemes vetni, de kora tavasszal is lehet. A leveleit kissé ezüstös árnyalatú, rövid, sűrű szőrök borítják. Amikor úgy tíz-tizenöt centiméteres, a végleges helyére lehet ültetni, az első hetekben néha azért nem árt locsolni. Egyébként szárazságtűrő növény. A kereskedelemben kapható magok színkeverékek, a sárga, piros és barna árnyalatai változó arányban jelennek meg a szirmaikon. Nagy mennyiségben hoz magot, ezt össze is lehet gyűjteni szaporítás céljából, de a neki tetsző helyeken gyakran spontán is kikel. Ebből aztán évről évre más színösszetételű növények jelennek meg. (Hivatásos dísznövénytermesztők most kapnak szívinfarktust, márkával védett fajtaazonosság, óh...) Tehát sosem válik unalmassá.

Szegfűk dicsérete

A virágboltokban egyre inkább divatjamúlttá válik a szegfű, legalábbis az a szabvány, nagyfejű fajta, ami politikai jelképisége miatt némi kellemetlen mellékbűzt szedett össze akaratlanul. Most már leginkább csak sírok díszítésére vásárolják. Nos, sajnos olyan vagyok, hogy ami kimegy a divatból, abban a pillanatban szépnek kezdem látni. Így gondolok a szegfűfélékre is, tekintve, hogy egy meglehetősen gazdag és változatos dísznövénycsoport. A saját szegfűimet mind vagy ismerőstől kaptam, vagy magról neveltem.
Minden szegfűfajta kis barna vagy fekete, háromszögletű magból bújik ki, s kezdetben elég gyámoltalan, úgyhogy cserépbe vetést és a 10 cm nagyság eléréséig némi gondoskodást igényel. Szabadföldbe vetve nem is nagyon kel ki. Általában ládába szoktam a szegfűmagokat elvetni, hogy ritkásan helyezkedhessenek el a magok, bőséges helyük legyen a begyökeresedéshez, ne kelljen a kis palántanövényeket bolygatni. Ennek ellenére előfordult, hogy az elvetett mag egyáltalán nem óhajtott kibújni. Különösen a színek szerint szelektált Chabaud-szegfűknél, a színkeverékek életerősebbek. A kiültetett növények általában viszont jól megerednek, bár eleinte némi locsolást elvárnak. A magvetésen kívül a legtöbb fajta dugványozással is szaporítható. Aki valahol szegfűmagokat talál, arra biztatnám, vásároljon belőle, próbálkozzon a neveléssel, egyedi növényeket nyer fáradozása jutalmaként. Nem is beszélve a pompás illatról...
Egy buktató azért lehet, a fajták vízigénye. Vannak olyan szegfűk, amelyek tipikusan a nedves rétek növényei, ezek több vizet igényelnek, míg a legtöbb fajta inkább szárazságtűrő, sőt kedvelő. A másik nehézség az, hogy bár általában évelők, (a törökszegfű mondjuk kétnyári, és van egy csomó egynyári fajta is,) azért nem túl hosszú életűek, és 3-4 évente érdemes újat szaporítani, mert megcsúnyulnak vagy kipusztulnak.

Buglyos szegfű néven vetettem magról ezt a szegfűt, Ági pedig tollas szegfűként vette palánta formájában. Fogalmam sincs, micsoda. De nem baj, a káosz még fokozódni fog...


Chabaud-szegfű
Ennek a szegűnek a felturbózott változata a jól ismert virágbolti szegfű. Néhány éve a közeli Lipóton termálvízzel fűtött üvegházakban, fóliasátrakban nagy mennyiségben nevelték, hajtatták, ma a virágboltosok szerint Hollandiából hűtőkamionban hozzák. Az a vicces, hogy a mi éghajlatunkon szabadföldben simán megél. Kisebb fejeket hoz, mint a szabványtermék, de dúsan és szépen virágzik. Nálam az ágyásszegélyek kb. fele Chabaud, a másik fele pedig mezei szegfű. Igaz kissé magasra nőttek a várakozásokhoz képest.
Mezei szegfű:
Egyszerű virágú, de kedvesen, kokárdaszerűen mintázott szegfűfajta, többféle árnyalatban. Cserépbe, ládába vetve biztosan kikel, élőhelyben nem válogatós, megbízhatóan virágzik, vágott virágként is kecses, tartós. Szerintem méltatlanul kevés helyen látható szegfűfajta, pedig problémátlan növény. Azért használom az ágyásszegélybe, mert a hosszú virágzási idő elmúltával ezüstszürkés lombja télen-nyáron díszít. Aki ilyen magot talál, csapjon le rá, megéri.
Pünkösdi szegfű vagy paraszt szegfű
Ez az a pont, ahol a szegfű-téma zavarossá kezd válni, sokféle a változat színekben, rózsaszínek, pirosak és fehérek, sőt sárgák is vannak, sokféle a forma, a párnástól a bokrosig, sokféle a név, úgyhogy nehéz két egyformát találni. Egy biztos, szeretik a napos helyet, jól érzik magukat a sziklakertben is.
Két egyforma árnyalatú fajtám van, amik a méretükben, növekedési formájukban különböznek. A magasabb fajta erősen hasonlít a Chabaud-okhoz, de sokkal kecsesebb.
A másik kevésbé telt virágú, párnás növekedésű, szálkás levelű.
Szintén mindkettő ezüstős, télen is pompázó lombú.

Szakállas vagy török szegfű:
Kétnyári, nemsokára cserépbe vethető. A legjobb esetben is három évet él. Viszont kiváló meglepetésvirág, sosem az a szín kel ki a zacskóból, amilyen a szép, színes képen látható. Sok helyen látni, sok embervesződik vele szívesen. Virágkötészetben állítólag feljövőben van.

Szurokszegfű - ha jól emlékszem, egynyári. Nálunk egy év után eltűnt.

Természetben: magyar szegfű Erdélyből, a Kissomlyóról
Buglyos, tollas meg szakállas... Ági azt mondta, hippi társaság, virággyerekek. Peace, love, happiness. Make love, not war. Ideológia, bla-bla-bla...

Évelő búzavirág

A hétvége harmadik növénye névről inkább a szántóföldek gyomnövényei közül lehet ismerős, de sajnos ma már ott is ritka vendég, talán itt-ott a nem géppel nyírt árokpartokon meg előfordul. A vad változat egy kecses, csinos egynyári növény, évelő rokona sokkal robusztusabb.

Az évelős orákulumom szerint a színei lehetnek a fajta szerint kékek, sárgák, pirosak, rózsaszínűek fehér szegéllyel, fekete-bíbor árnyalatúak. Parádés. Nos, az én kertemben csak a kék színű változat éldegél.

Nem magról neveltem, hanem a piacon vettem egy kis tövecskét. Nagyon ellenálló, jól bokrosodó és gyorsan szaporodó növény a kertemben. Ezüstszürke, hosszúkás, nyuszifül-levelei vannak. Nem túl magas növény, 45-50 cm lehet, tehát az ágyások középzónájába való. A virágszirmai boglyasan szétállók, a virág közepe bíborlilás. Formás jószág, örülök, ahányszor látom.

Török pipacs

Van pár dolog, amiben hasonlít a díszlenhez. Szintén van hasznos rokona, úgy lett széppé. Szintén kisigényű, szintén rövid életű a virága. Szintén felhasználható a termése. Olyan, mint egy morcos ember, akinek néha emlékezetes aranyköpései vannak.

Kis fekete magjai a mákra hasonlítanak, csak kb. feleakkorák. Érdemes cserépbe vetni, ott elég biztosan kikel, szabadföldben viszont nem.Csak egy icipici gondoskodás, némi víz és fény, ennyire van szüksége. Kora tavasszal és nyár elején is végezhető a magvetés, palántanevelés. Első esetben biztos, hogy még abban az évben virágzik. Második esetben pedig érdemes arra odafigyelni, hogy a cserepet inkább félárnyékos helyen tartsuk. A 10 cm nagyságú palánták kiültethetők, szerintem kettesével egy gödörbe. Gyorsan és nagyra nő, 40 cm tőtávot érdemes hagyni a növények között.
Levelei durva szőrös-tüskések, de mutatósak szögletes és hegyes formáikkal, ha nem virágzik, akkor is díszít. Mi többször vetettünk színkeveréket, de mindig élénk narancspiros virágokat hozott. Ez az árnyalat viszont egyedülálló.

Ha valaki szárazvirág-kötéssel foglalkozik, a díszpipacs hosszúkás, mákgubószerű terméseit is fel tudja használni.

Díszlenek díszlenek

Az első évelőportré egy egészen szerény virág, a díszlen. Igazából hasznosból vált széppé, mert a rostját hosszú-hosszú időn át szövésre-fonásra használták, sőt időről időre nyári ruhák formájában most is divatba jön.
Világos, égszínkék ötszirmú virágai kecsesek, de még egy napig sem élnek. A sziromleveleket a szellő is felkapja. Reggel tele a növény kinyílni kész bimbókkal, estére pedig teljesen csupasz, de nála ez természetes. Mikor felkel, újra kezdi a virágzást.

Napimádó, nem igényes, jól elviseli a száraz helyet.
A Pilisben él ritka rokona, a sárga virágú dolomitlen, ez a világon egyedül csak a Kárpát-medencében fordul elő, mindössze 1000 példányban!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pilisi_len

Ha valaki magról neveli, a tasak felbontásakor meglepődhet, mivel ez a mag ugyanaz, mint amit a sós pékáruk tetején vagy tésztájában gyakran meg lehet találni, és tanácsos is fogyasztani az omega-3 miatt. Azt még nem tettem meg, hogy a sütéshez vett lenmagot virágágyásba vetem, de talán érdemes lenne megpróbálni.
Könnyen csírázó, magonc korában is ellenálló növény, úgyhogy közvetlenül a kertben elvethetjük, ha kelésig egy keveset locsoljuk. Nem szükséges a cserépben nevelgetéssel bajlódni. Annyira igaz ez, hogy spontán kikelt fiai úgy tavasszal mind ősszel megjelennek valahol a környezetében, ezekről lehet frissíteni az állományt.
A levele finom, vékony, zöldesszürke, maga a növény virágtalan állapotban is mutatós. A legkisebb szélrezdülés is összekócolja. Április-májusban kezd virágozni, júniusig lezajlik a fő virágzási hullám, de újabbakat nyit egészen október végéig.
Sok magot nevel, amelyek maguktól leperegnek, potyognak. Akinek van kedve-türelme, az ősszel levágott növényekből ki is csépelheti a magot, lehet végre saját sütnivalója. A rostja olyan erős szálú, mint a bőrvarrócérna. A évelőszárakat az ágyás tisztogatásakor eleve csak metszőollóval lehet lenyisszantani, sőt a komposztban elég nehezen bomlik le. Nem tudom hogyan, de biztosan lehet valahogy hasznosítani.
Kevés helyen látni, úgy gondolom, méltatlanul mellőzött növény, pedig nagyon egyszerűen nevelhető, és karakteres színfoltot ad. Igaz, vágott virágnak egyáltalán nem alkalmas.

Százszorszép

Ő is a tavasz csalhatatlan hírnöke, kislányok öröme. De nem csak erre jó...

A múlt héten születésnapi akció volt az egyik menő győri étteremben, ahova cimboráinkkal együtt ellátogattunk. Ritka csemegék voltak féláron (vagyis hát inkább normál éttermi áron) elérhetőek. Csodás borjúszeletet faltam be a tetszetős salátaágyon, utána jött a desszert. Nem akármi: mákos krémmel töltött túrógombóc, epres-mangós öntetben. Igézően festett a mélytányérban kitálalt öt fehér gombócka a bőséges, piros szószban, a közepükből kikandikáló sötétkék töltelékkel. A vizuális élményt fokozta a gombócokon fehérlő igazi, nem flakonos, nem porból készült tejszínhab, és a nagy darab, egyben beletűzött csokis-mogyorós, ropogós grillázs.És az egész gyönyörűség tetjén dísznek: egy-egy szál rózsásfehér százszorszép! Ennek lánnán a kezembe gyökerezett a desszerteskanál. Hosszas tanakodásba kezdtünk: a virág ehető-e vagy sem? Finom-e, vagy sem? Végül úgy döntöttük, megesszük, hiszen biztos nem lehet rossz, ha ilyen csemegék tetejére tűzi a cukrász. Befaltam... Bár ne tettem volna... Az íz még elfogadható volt, de csak úgy csikorogtak a fogam alatt a homokszemek. Aztán bevillant, hogy a virág lehet, hogy a Rába-partról került a desszertembe, ahol a győriek a kutyáikat futtatják. Oda volt az esztétikai hatás. Azért "egy életem, egy halálom" rákanalaztam a százszorszépre a túrógombócot, ami azért megvigasztalt. Hiszen ettem már eddigi életemben mindenféle földi terménnyel egyetemben több kiló homokot, bár tejszínhab és eperszósz körítéssel még soha. Utána eltöprengtem. Kis korom óta ettem a vadon termő növények közül sombogyót, kökénybogyót, vackort, tyúkhúrt, akác-és bodzavirágot, bodzabogyót, pitypangszárat-és virágot, ibolyát, vadsóskát - mindezt mosatlanul, nyersen, ahogy a természet lágy ölén megnőtt. Ebbe a felsorolásba a százszorszép is vígan befér. Mi bajom lehetne tőle, nem igaz?