Hagymaszüret

Napok óta – vagy inkább egy hete – szinte csakis a hagymákat ássuk föl a kertből. A hőség beérlelte a hagymafejeket, jócskán leszárította a zöldjüket. A nagy melegben igazából egyikünknek se volt kedve felszedni, végül már negyedöles gazban állt, amiből a legkisebb mozdulatra zümmögő szúnyogfelhő bukkant elő. Csak az ágyás széléből húzogattuk ki mindig azt a pár fejet, ami a főzéshez kellett.
A héten azonban megérkezett a várva-várt eső, hatvan milliméter három részletben. Nos, ezért aztán galoppban szedhettük a hagymát. Mert még a jobbik eset az, ha az esőtől visszagyökeresedik, és újra kihajt. Viszont a csapadéktól el is rothadhat! Először kigyomláltuk a hagymaparcellákat, aztán elő a talicskával, és csak pakoltuk bele a fejeket. A talaj szerencsére omlós és morzsásan puha volt, mint Bendes ángyom zsomporkeksze, kézzel kinyűttük a hagymát, gyorsan ment. Három púpos talicskával lett a másfél kiló dughgymából és háromtasaknyi magból. Ha nagyképűsködni akarnék ezzel, azt is mondhatnám, hogy rekordtermés, de a kert állagához és a belefektetett munkához képest ez azért igencsak túlzás. Azonban évek óta nem volt ilyen szép és jó minőségű termésünk, a választék is bővült.
Annyi bizonyos, hogy a jól előkészített talaj, a jóféle dughagyma és vetőmag nem volt magában elég. Az időjárás – a sok eső, májusi-júniusi hidegek dacára – segítette a fejlődést, a kánikula pedig a hagymafejek beszáradását. (Tavaly is ugyanilyen dughagymákat vettem, ugyanott, mégis rosszabb lett a termés, már októberben piacon vettük a hagymát.)
Idén sokat foglalkoztam a hagymákkal itt a blogban is, mert a kerti földhöz legmegfelelőbb termesztési módot kerestem, és ennek a lehetőségeit elemeztem. Íme, itt a termés, levonhatom a tanulságot.
A legnagyobb balsiker a magvetés. A magról vetett hagymák diónyinál nem nagyobbak, még nem értek be. A sonkahagyma ki se kelt. Kár ezek szerint minálunk magról hagymát vetni, de ezt eddig is gyanítottam…
A palántázott hagymák felülmúlták a várakozásaimat.
Íme, a Rossa Lunga di Firenze fajtájú hagyma- akár nevezhetnénk lila sonkahagymának is. Idén ültettem először. Takaros, hosszúkás, édeskés, palántázott formában helyet kap a jövő évi tervekben.
A klasszikus Makói bronz. A hagymafejek legalább olyan nagyok lettek a palántázással, mint a dughagymáról termesztettek. Érdekes azonban, hogy még nem értek be, sőt egyik-másik magszárat is hozott, a dughagymákról fejlődött fejek meg nem. Így befolyásolja a növények életciklusát ez a palántázás?!
Fertődi ezüstfehér (vagy inkább sárosszürke?). Hatalmas fejek nőttek a tollbetét vastagságú, két centis dughagymácskákból. Még sose volt fehér hagymám a kertben. Magnak valót is neveltem, aminek a terméséből jövőre palántázok.
Palántázásból lett ilyen szépen fejlett a póré. A tavaszi hűvös igen serkentette a fejlődését, de a legvadabb növekedési periódusa még hátravan, szeptember folyamán nő meg igazán nagyra.
A lila – és vöröshagyma dughagymáról nevelve top siker lett, különösen a lila. Szép, kemény, egészséges fejek. Végre!
A hagymakísérletnek azonban három kárvallottja is lett, az első a fokhagyma. Talán tíz kicsi fej lett, aprók, szutykok. A többi eltűnt, hogy elrohadt-e vagy a pocok ette meg, nem tudom. Mondjuk igazából nem is volt célunk az önellátás, mert igazán jó minőséget sose tudtunk összehozni, februárban már mindig összecsoffadtak a saját termelésű gerezdek. Az éves szükségletet mindig egy ismerős termelőtől vesszük, háromezerért ad idén öt kilót egy hatalmas füzérben, s ennyi elég is… Ez eláll egy évig. Sajnos azonban az illető hölgy zordul őrzi a titkot, hogy lehet ilyen minőségű, méretű fejeket termeszteni. Egy nap talán én is rájövök…
A másik a medvehagyma. Gondoltam, az elnyílott virágokról majd magot szedek. A bókoló, beérett magszárak jó részét elintézte a jég, a többit a kutya kaparta fel. Az erdőben bóklászni medvehagymamag okán meg nem volt se időm, se kedvem. Maradok tehát a tavalyi mennyiségnél.
A harmadik balsiker a sarjhagyma. Ezt későn vetettem és palántáztam, ezért a hőségben a locsolás dacára is kisült. Tesómnak azonban van. Így ez csak félbalsiker, mert tőosztással kapok majd belőle.
Addig is pucolgathatom a többi fejről a sáros héjat, és örömködhetek az idei szép termésnek! Meg duggathatok még őszre egy kis újhagymának valót. Így a hagymatörténet folytatódik októberig. Vagy még tovább, mert akkor már duggatok tél alá fokhagymát. Meg megoszthatom a sarjhagyma tövét. Végül aztán végtelen történet lesz a hagymatermesztésből!

Július derekához közelítünk,

...és én már két hete nem írtam, különféle technikai okok miatt...
De ez nem jelenti azt, hogy ne dolgoztam volna a kertben. Az elmúlt napok meghozták az igazi nyári meleget, az igazi nyári kerti tennivalókkal: öntözéssel, mulcsozással.
A nagykönyv szerint június 27-én, László napján kell visszatörni a krizantémokat, hogy jó bokrosak legyenek Mindenszentekig, sok kisebb virággal. Aki azonban nagy buci krizantémfejeket szeretne, az októberben megjelenő bimbókat csipedje le, csak egy nagyot hagyjon meg. A visszatörés azonban most se késő még.

Június 29-én, Péter-Pálkor kezdődik az aratás. A kertben én csak a gazt tudnám maximum aratni, de a határban - lehet hallani - sokszor még este fél tízkor is mennek a kombájnok, reggel négytől kezdve.

Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án megszakad a fokhagyma gyökere, ilyenkorra sárgul és föl lehet szedni. Innentől elvileg lehet szedni a vöröshagymát téli tárolásra. Idén azonban ez nem jön össze, a hűvös, esős május miatt a hagymák vígan zöldellenek, a fokhagymaszedésig legalább még két hétnek el kell telnie.

Azonban biztató termések ígérkeznek! Különösen boldoggá tesz a paradicsomjaim látványa, dróttal vagy anélkül. Tavaly ilyenkor már a lerohadáson meg a permetezésen sirámoltam, most szó sincs ilyenről.

Van hosszikás,

gömbölű, girizdes, golós.

Gyönyörű termések mutatkoznak, csak egy a baj velük (ugye, milyen elégedetlenkedő vagyok mindig?): nem pirulnak még! Pedig már annyira áhítozom az ízükre.
A paprikák kezdik összekapni magukat. A nyiszlett, gyatra, blogképtelen palánták megerősödtek, lassan virágoznak. A fekete paprikát azonban egy se múlja felül, az már terem, és nem is keveset! A megvett öt szem magból ez az egy kelt ki, agyondédelgettem, a kertben is mindentől óvtam, de úgy látszik, kár volt annyira izgulnom, mert erős, robusztus növény lett. Remélem, nem valami hibrid, és nem is erős (édes, kápiaszerűnek ígérték, de sose lehet, tudni, tréfáltak már meg magok...). Akkor tudok róla majd magot szedni.

A szomszéd néni által tavaly az útszegélyre dobált túlérett, csendben elrohadozó, majd beszántott patisszon magjaiból kapitális bokrok nőttek, bennük zamatos kis termések lapítanak.

Hamarosan lesz csemegekukorica is, már hányja a címerét!

A mák gubói kezdenek elszürkülni, barnulni - augusztus elején jön az olyan régen csinált mákfejtés, szelelés, mosás, szárogatás.

A koriandermagok is hamarosan szedhetők az eltevéshez.

A hét újdonsága pedig a vajbab.De mindez csak beszámoló, szót a munkákról is. A héten ugyanis elkezdtem letartolni a főveteményeket. A letermett borsó, kievett hagymaágyások eltűntek, a fölszaggatott borsó-és gazszárakat félrekupacolva a "vesztőhelyen" elégettük (égett, mint Zseli), a helyét Laci föltörte (olyan volt, mint a beton), és a feltisztogatott parcellát bevetettem. Lett benne egy babágyás, egy kis palántázott karfiolágyás, nyári salátapalánták, uborka, és - próba, szerencse - zöldborsó, sárgarépa, lollo bionda. Minden bőven kapott vizet, mulcsot, utána kapott 10 milliméter esőt, és locsolom is. Remélem, sikerül a vetés.

A jövő héten meggyet aszalok, gyomlálok, és vetek, vetek - mulcsozok, mulcsozok- locsolok, locsolok minden nap. A fűnyírást megúsztam...

Végül szeretettel köszöntöm két új olvasónkat, Tyttokét és Szaszilkát ezzel a pirosló, igazi júliusi mályvával!

Ja, igen. Más.

Azt még valaha el tudtam képzelni, hogy kis falunkból világváros lesz, de hogy sportrepülőtér lesz a falu szélén, azt nem. És mit ád a Jóisten, nemcsak hogy sportrepülőtér lett, hanem repülősnapok is. Igaz, hogy nem egy világesemény, de még csak az idei az első. Reméljük, ha lesz folytatás, kinövi magát komolyabbra ez a nyári rendezvény. Érdekességképpen néhány repülőgépfotó:

Szárazság

A sok hűvös nap után végre megjött a meleg. Imádom, lehet, hogy más ájuldozik, de nekem a harminc fok a lételemem. Strandhős azért nem vagyok, mert a gyermekmedencénél mélyebb vízben elfog a halálfélelem, a tömeget meg utálom. De a meleg nagyon jó! Velem együtt élvezik a kertben a növények is ezt a dús fényözönt, növekednének fék nélkül… ha nem volna már egyre kevesebb víz a talajban. Bizony, a tűző nap elintézte, hogy a sok korábbi eső múló emlékké váljon, minden kiszáradjon.
Aszályról azonbah még nem beszélhetünk. A kukorica nem "furulyázik" (ez az aszálykezdet tuti jele), csak fürdeti a leveleit a sűrű verőfényben.

Már alkonyattájt – amikor a milliónyi szúnyog felgomolyog, és mi, szegény földi halandók, esengő arccal várjuk a sárga angyalt: a permetezőhelikoptert – dúsan hull a harmat, átnedvesítve a talajt, kristálycseppeket rakva a növények levelére. Az éjszakák se túl melegek, tiszta az égbolt éjjelente. A reggelek azonban gyorsan melegednek, így a növények nem tudják kiélvezni a maguk teljességében a hűvös cseppeket, víz híján kókadozni kezdenek.

A maradék víz a talajon nem elég a növekedéshez!Nincs mese: öntözni kell!

Az öntözőkapacitásom igen korlátozott, annak okán, hogy a kertben nincs csap. A csaptól százméternyire kezdődik a kert, ami százhuszonöt méter hosszan megy hátra. Slagom csak százméternyi van, de amúgy se tudnék azzal normálisan locsolni, mert nincs víznyomás estére. Marad a vizeshordó. Egy régi, háromszázliteres fémhordó és egy hatvanliteres műanyag ballon az, amit minden harmadik napban megtöltök. Naponta ugyanis olyan 120 liter vizet öntözök ki. Tömény utálat a slagot mindig letekerni, és vissza, de nem merem kinthagyni az udvaron, mert a kutya kirágná. A hordóban a víz kellemesen meglangyosodik, nem égeti a növényeket. Ha azonban egyszerűen kiöntözném a vizet, csak a levegőt párásítanám a kertben. Hiába nyeli úgy a föld a vizet, mint kacsa a nokedlit, hamarosan el is illan a forró nap hatására.

Ezt megakadályozandó, vastag mulcsréteggel fedtem be a talajt. Ebből sose elég, mindennel takartam a földet, ahol csak lehetett, különösen a gyenge palánták körül. Jó erre a célra a fűnyírási nyesedék, a zöldborsóhéj, a sárgarépa-levelek, a hagymaszár, bármi, ami elég vastagon belepi a talajt a kiszáradás ellen. A mulcs azért is jó, mert alatta a fényre csírázó gazmagok nemigen kelnek ki, kevésbé lesz gyomos a takart ágyás. Azonban a gazos földet csőd lefedni. Én először a talajt teljesen gyommentesítettem, aztán jól belocsoltam, és kissé átkapáltam. Biokertészek, füldugó – csekély komplex műtrágyát is rendezgettem a palántatövek köré, jó vastagon bemulcsoztam, és végül még egy kis vízzel átnedvesítettem a takart részt felülről. Az eredmény: a talaj a takarás alatt még a legforróbb napokon is nyirkos, és meleg is egyszerre. (Baloldalt a takart rész alatti nedves, sötétebb talajállag, jobb szélen a takaratlan, szürke, kemény agyag.)Pazar a palántafejlődés, hiszen így táp, víz meleg minden helyben van. Így értem el azt, hogy a három hete elvetett uborkák közül a nagyobbak már bimbóikat hozzák, a paprikák szintén bimbós állapotban vannak, a gyenge brokkolipalánták megizmosodtak. És a meleg dacára bocsánatos bűn, ha egy-egy öntözés kimarad, hiszen a víz nem illan el egykönnyen. Külön öröm,hogy a talaj nem köt be a mulcsréteg alatt. A hétfői 10 milliméteres eső meg tiszta ajándék volt, minden felfrissült. Felkészültünk az elkövetkezendő meleg napokra, bár egy másik háromszáz literes hordó jó lenne a kertbe. Csinatos cuccok helyett azt kellett volna kérnem szülinapomra… De hát késő bánat, a csini cuccokban cipelhetem a locsolókannát!

Július a Magyar Házi Gazdasszonyban

"Szent Jakab (Julius) Hava

1.) A’ háznál a’ Keményítőre gyakor szükség lévén, a’Gazdaszszony válaszszaki ahoz a’ legöregebb szemű, és vékony héjú búzát, tisztogassa, mosassa meg: a tejesztetés után pedig nyomattassa ki, és a’ keményítőt jól kiszáraztva, tegye száraz, hives helyre; három pozsonyi mérőből egy merő jó féle, és 16-20 font barna Keményitő szokott lenni. A’ megmaradott törkölyt a’ kinyomás után a’ tik, sertés, és tehenek édesdeden megeszik.
2.) Az aratás itt lévén, a’ terítő ponyvákat, és ’sákokat elől kell szedni, és a’ hibásokat jó előre kifoldoztatni.
3.) A’ Kajszinbaratzk, Spanyolmeggy, Cseresnye és manna, most lévén legjobb divatjokban, mindenikből kel szedetni, és télre befőzvén, üvegekre rakni. A’ száraztást mindenek tudják.
4.) A’ Boldogasszony, vagy gömbölyű szilva is ezen, ’s a’ jövő Hónapban szokott érni; tehát minthogy ezt száraztani nem lehet, hordókra kel szedetni pálinkának.
5.) A’ Dohányt már most kottsozni szükség, és a’ virág bunkókat letördeltetni: sőt egyúttal a’ legalsó négy leveletis szükség leszakasztani, és elvetni. Dohányért sok jó segédet kap a Gazdaszszony.
6.) Kel, karaláb és kártifiol magokat Julius elejénis szoktak vetni, és még ezek Octoberben meg is érnek, ha Augustus elején elplántáltatnak, ’s jó ideje jár.
7.) Julius első hétjében a’ két, legfellyebb három esztendős sáfrány hagymákat kikell ásatni, és száraz, szellős helyen tartani Augtustus utólsó hétjéig, a’midőn újra elásatnak kilentz tzól méllységre, sorjában. Julius utolsó két hétjében pedig jó a’ szegfű bújtást elkezdeni, és Augustusban is, folytatni.
8.) Szent Jakab nap körűl vessenek a’ Gazdaszszonyok az üres ágyakba kerékrépa, és téliretek magot. Ezek még November elejéig megnőnek.
9.) A’ fokhagymát kszedvén koszorúkba szükség fonni, megszáraztva és megtisztogatva,
10.) A’ melly kerti veteménymagok zsendűlni kezdenek, lemetéltessenek, és tokjokban megszáraztatván, tétessenek félre.
11.)Az aratóknak kedves eledelek a’ tésztával savanyított ugorka; tehát azt már illyenkor minden nap savanyítani kel; meghagyván a’ szárán a’ legelső szép ugorkákat magnak.
12.) A’ virágos kender, és len ezen hónap végével közönségesen tökéletességre mennek; tehát azokat ki kell növetni.
13.) A’ Nyári hónapokban igen nagy lévén a’ tűz veszedelme, a’ Gazdaszszony a’ kéményeket megsepresse, és az udvaron az arra rendelt jajtban mindenkor vizet tartson készen.
14.) A’ későbbi kelésből való kakasokat most szokás kappanoknak heréltetni.
15.) Augustus utolsó hétjében télre való ugorkát is szükség lévén elrakni, a Gazdaszszony már most jóféle bór etzetet szaporítson élőre, hogy ennek vagy nem léte miatt az elrakás el ne késsék; vagy pedig erőtelen, és gyümölts etzetre ne kellessék szorúlni.
16.)A kútat ezen idő tájban ismét ki kel meretni fenékig, és a sárt belőle kihányatni; ’s a’ mint a káposzta aratás idején kifogy a’ hordókból, az üres edényeket a’ kutnál tele kel töltetni, és jól kiáztatni.
17.) Sok helyeken Szent Mihály napkor van a’ Tseléd változás. Ehezképest a’ változók helyébe másokat keresni, vagy fogadni szükség. A’ közel, és ugyan azon, vagy szomszéd Falúbeliek eránt meg kel előbbi Asszonyaikat kérdezni, ha ezt, vagy azt megtartják-e, vagy azok bemondották-e rendesen szolgálatjokat: különben harag fogja a’ megfogadást követni. A’ városokból, vagy távolról jötteket kezesség, vagy szabadlevél mellett kel megfogadni. Igen jónak a’ jele az; ha a’ Cseléd kínálkozik; és nem a Gazdaszszony hivogatja azt.
19.) Az esztendőnek harmadik Fertályját ezen hónap ismét elkezdvén, egyszersmind a’ gazdaszszonyt arra serkenti, hogy az Élésházat visgálja meg, mi mentki abból a’ múlt Fertályban, és mennyi, és miből mi maradt, mellyik lesz elég, mellyik nem; ’s a’ mint a’ szükség hozza magával, tegyen a’ jövendőről előre rendelést.
20.) Nemkülönben elől kelletik venni a’ Jövedelem, és Költség Jegyzőkönyveitis, és megfontolni, miből mennyi pénz jöhetbé a’ jövő Fertályra, mire mennyi kivántatik, miben vólt vesztegetés, és mit lehetne kevesebbel be érni. A’ Boltosok, és egyéb Mesteremberek Contójit is, és a’ mészárosok rovásait be kel kérni, és szoros számot vetvén, a’ kinek mi jár, mulhatatlanúl kifizetni.
21.)Julius elején ismét szoktak a’ Gazdaszszonyok, egy, két, tikot megüktetni, hogy őszekrre gyenge tsibéjik legyenek: de a’ pókák másodszori meg ültetéseket nem javaslom."

Június végén…

… olyan az idő, mintha április végén járnánk. Kedden azt fontolgattuk, begyújtsunk - e…

Ennek megfelelően a kerti vetemények is visszamaradtak. A tavalyi júniusvéget ha megnézzük: árpával érő körték, nyíló Buddleja, legényfogók, nagy, piroslani kezdő nyári almák, cukkinik, meggyek, céklák… Sehol se vagyunk ettől.

Kezdjük ott, hogy gyümölcs nemigen van. A cseresznye már zölden lerohadt, meggyből pár szem kódorog a fán, árpával érő körte nincs. Viszont alma és téli körte lesz, bár a fán a gyümölcsök még csak jércetojásnyiak. Viszont itt is lesből támadnak mindenféle felismerhetetlen kórokozók. Ezért Metikussal segítséget kértünk az almafélék növényvédelméről a Sorsod: Borsod blogban, itt olvashatjuk a szabatos, kimerítő választ. Ribizli se lesz, csak egy kis egres. A nektarin viszont kifejezetten szép és nem rothadó, nincs tetűözön, köszönjük Janinak a segítőkész ápolást! A kártevők szintje azonban megfelel a tavalyiaknak… Bár idén nincs annyi levéltetű és hernyó, van helyettük földibolha, krumplibogár, és új látogatóként a máktokbarkó.
Sajnos minden növényen látszik a jégverés nyoma, teli vannak sebhelyekkel. Még a zöldborsóhüvelyeken is látszanak a sérülések, hát még a cukkinin, zöld paradicsomon! A cukkiniről tavaly már májusban szüreteltünk… Most meg a korábban kifejlődni kezdő termések már tízcentis méretükben elkezdtek megfásodni. A kis cukkiniket leszedtem, és azzal a fúriával bevágtam őket a tyúkudvarba. Csak az vigasztal, hogy az ilyen attrakcióktól a tyúkok jobban tojnak.
Azért vannak növények, amik nem maradtak vissza. A paradicsomok fejlődése kifejezetten meglepő, mert tavaly csak két héttel később kezdtek virágozni. Az ilyen "termésvirágocskákból" remélhetőleg azok az óriási nagy paradicsomok lesznek, amiket olyan jó befőzni...A hagymák nagyok, igen finomak, a sok eső miatt nem olyan csípősek. Meglepő nagyságú sárgarépák és céklák is vannak. A mák zöld gubói is jól mutatnak. Érdekes, hogy a hűvösebb napokon a szirmok alatt kúszdogáló állatkák lekoptak, a virágzás viszont változatlanul tovább zajlott. Ennek okán a mákgubók nagy része egészséges maradt. Most hogy az utóbbi két napban melegebb lett az idő, mindjárt jöttek a furkálók. Szerencsére a nagyobb gubók keményebb héjával már nem boldogulnak.
A héten megint sokat tevékenykedtünk a kertben, bár az a rémesen feszített tempó, ami a hónap közepét jellemezte, már csökkent. Anyuci minden idejét lekötötte a kukorica másodszori kapálása, fattyazása, ritkítása. Egész jól összeszedték a kis növények magukat. A takarmánykukoricát az egy nagy helyett két kisebben neveljük idén. Az egyik parcella a télen fahamuval megszórt területre esik. A két tábla vetése egy nap eltéréssel történt a fahamuzott parcella rovására. A területek közt kiáltó a különbség, igaz, az elülső vetés ritkább.

Az uborka hihetetlen gyorsan regenerálódott a jégverés után. Volt olyan növényke, aminek az egyik sziklevele teljesen leszakadt, és mégis így hajt!Az uborkasorok közül már előbátortalankodtak a velük együtt vetett csemegekukoricák.A borsószedés is anyucira maradt, természetesen Nyunyi asszisztálásával… Nem valami szép a termés, azért gondoltuk, hogy másodvetéssel próbálkozzunk, pláne, hogy a szomszéd néni fel is biztatott, mondván: ő is most vet, sőt sárgarépát is most fog még csak pótvetni.
Én a gazosan maradt kisebb táblákat pucoltam ki, kapáltam meg. Feltépkedtem a felmagzott salátákat, és ezzel helyeket alakítottam ki a palántázáshoz. Ezeket az üres részeket beültettem paprika-és káposztaféle palántákkal.
Egy érdekesség: a magyar fekete paprika. A levelei is lilászöldek, a virágja szép sötétlila. A paradicsomokat megdrótoztam, és mindegyik megkapta a maga karóját. Támot kaptak a paradicsomfák, a rendetlen tűzifakupac felhasogatott farakássá alakult, és Laci lenyírta a füvet, igaz, motoros kaszával, mert úgy túlburjánzott. Szóval kezd rend lenni.
A jövő héten még be kell fejezni a kukoricakapálást. A letermett borsóágyakból a növényeket fel kell tépni, a földet újratörni tolikapával, és ezután palánta –, borsó-, vajbab-, cékla-, csemegekukorica stb...-ágyássá alakítani. Most már talán nem fog ki rajtunk a munka.
Kórveszély! A hét közepén egyik este furcsa bőrtünetet fedeztem fel magamon: a hátamon, derékmagasság felett egy nagyméretű, szilvamag alakú vörösesbarna, hámló, égő foltot, benne kisebb, vörös dudorokkal. Már majdnem időpontot kértem a bőrgyógyászatra, amikor vihogva rájöttem, mi ez. Elképzelhető, hogy hölgyolvasóinknál is feltűnik ez a bőrbaj! A kórkép lényege: az, aki rövid derekú topban és hosszúnadrágban fenekét a jó öreg Nap felé tartva gyomlál, annak vélelmezhetően a póló alja és a nadrág dereka közti részen kivillanó patyolat bőrét feketére égeti a napfény, és a szúnyogok is onnan fognak lakmározni. Igen attraktívan mutat ez a plecsni a meszelt fal színű hátamon… Így a napolaj, szúnyogriasztó még egy gyors kis gazolásnál is szükséges cucc a kertben!

Megint bemákoltam

Számomra idegen, ismeretlen jövevény a kertben a mákbarkó vagy mákormányos, már a múlt héten említettem. A levéltetvek, hernyók, krumplibogarak már régi ismerősök, ez a bogár még nem. Ettől függetlenül igen haragszok rá, mert ha nem figyelek, tönkreteszi az egész termést! Még jó, hogy a virágzás lassan lemegy, így túl sok ideje nem marad érvényesülni.

Különféle szakkönyvekben próbáltam nyomozni a mákbarkó és kiirthatósága után. Nem sok mindent találtam, csak azt, hogy létezik ilyen állat, ami kifúrja a mákot, ettől az megkukacosodik, kampec.

Az eszem valamelyik zugából előjött, hogy van otthon valamilyen könyv, ami foglalkozik ezzel. Némi kutakodás után rábukkantam a Hangya Szövetkezet lapja Földmívelés mellékletének kiskátéjához. Jó ez a könyvecske, mert a szintetikus vegyszerek kikísérletezése előtt született, ezért sokkörnyezetbarát kerti eljárás olvasható benne, bár nem hobbikertészek, hanem a közel nyolcvan évvel ezelőtti kisgazdáknak íródott. Nagy reménységgel csaptam fel tehát, de az alábbi lehangoló sorokat olvastam:

Védekezés a mákbogár ellen

Kérdés: Egy hold földben van mákja szövetkezeti elnökigazgatónknak. Bő termést ígér. Virítás előtt ál. Vidékünkön legtöbbször megszokta lepni egy fekete színű ormányos ú.n. mákbogár, mely virágzás ideje alatt megszúrja a termőt és megpondrósítja a mákot. Az elnök úrnak azt ajánlják, hogy a sziromleveleket szedje le, s ezáltal mentesülni fog a bogártól és így termését megmenti. Tisztelettel kérdezzük, hogy megfelelőnek találják-e ezt a mentesítő módszert, vagy ha ez nem volna célravezető, hogyan mentesíthető a mák a megpondrósodástól?
Felelet: Az az ormányos bogár, ami a máktokokat megfúrja s a fúrt lyukon ár petéjét berakja: a mákbogár, más néven: máktokbarkó. Nem fekete ez, hanem inkább szürkés. Alárvája fehér kukac, ez a tokban él s a magvakat fogyasztja. Némely tokban 5-6 és még több ilyen kukac(„pondró”) vanA fertőzött tok már kívülről is felismerhető, mert rendszerint egyoldalúan fejlődött, a szúrás oldalán behorpadt, itt eleinte megszáradt fekete nedvvel borított, később száradó barnás foltú.

Sajnos, ez a bogár – különösen amióta a máktermesztés divatba jött – nagyon elszaporodott. Védekezni ellene jóformán alig lehet, mert a vadon növő mákféléken is és így mindig megvan a természetben. Ezzel a kártevővel is úgy vagyunk, mint sok mással. Ha a kedvelt gazdanövényét nagyban termesztjük, akkor maga is nagyban elszaporodik. Ilyen esetben nincs más hátra, mint egy ideig szüneteltetni a termesztést. Vannak rovarkártevők, amelyek ellen egyelőre még semmit sem tudott a tudomány és a gyakorlat feltalálni.
A sziromlevelek leszedését gyakran ajánlják. Ennek magyarázata az, hogy a bogár a szirmok közt szeret meghúzódni, de másrészt a virág színe is csábítja őt. Ha tehát leszedjük a szirmokat, akkor csakugyan kevesbítjük a számát, de nem mentesítjük mégsem a mákunkat tőle, mert azért a bogár így is sok tokot fog megfúrni. Ezt az eljárást tehát csak gyérítésnek tekintsük. Mindenesetre ez is valami eredmény. Kis területen meg lehet tenni, nagy területen nagy munka volna. A szedést azonban ne hamarkodjuk el, csak akkor végezzük, ha a megtermékenyülés már megtörtént, vagyis a kis tok már jelentkezik. Ilyenkor már semmi szüksége nincs a növénynek a sziromra. A mákbogár ellen az illetékes szakbúvárok állandóan kísérleteznek, de, sajnos mindezedeig sem a bel-, sem a külföldön még komoly sikert nem értek el. Ezt a kérdést a bogár rejtett élete és hozzáférhetetlensége teszi nehézzé.

Hát, ennyit én is tudtam. De azért a helyzet nem teljesen reménytelen, kérdezősködve az alábbi tanácsok jöttek össze:

- InLandir javasolta a Bancolos permetezést, tehát tudunk vegyszerrel is védekezni a kártevő ellen (köszönöm a tanácsot!);

- Szintén InLandir javasolta a nagyon korai vetést, ezzel egybehangzólag a vetőmagboltos lány az őszi, áttelelő mák vetését. Itt az eljárás lényege az, hogy a virágzás még a máktokbarkó rajzása előtt lezajlik, a megfásodó gubókat pedig a barkó nem tudja már úgy megfúrni, mint a rövidebb tenyészidejű tavaszi mákét. Nekem gondot jelentenek azonban az áttelelők a tavaszi-őszi teljes gépi művelés miatt, pláne hogy idén egy totális, masszív szervestrágyázást is fog kapni elvileg a kert. Talán tesóm beereszt a kertjébe a mákveteményemmel együtt? Cserébe megcsinálom neki is, és a mi kertünkben nevelek neki uborkát... Talán belemegy valami ilyen bizniszbe...

- A harmadik módszer a már hangoztatott sziromleszedés. De ezt csak óvatosan, mert a virágkelyhekben méhek tanyáznak!

- Negyedikként pedig egy furi, de vegyszermentes eljárást mondott mama, ami kiskertekben használható: a nyíló virágzatban a bibére babahintőport kell szórni, a hintőporos felületről a barkó lecsúszik, illetve nem tud a szemcsék miatt bebökni a gubóba. Mindehhez azonban ő, a rutinos máktermesztő is hozzátette: a mákgubók tíz százalékában fejtéskor így is lesz kukac, mert egy-egy virág elmarad, későn nyílik, illetve más bogár is van, ami furkál. A barkó meg rejtve él, így kézzel olyannyira letetvetleníteni, mint a rózsát, vagy lehernyózni, mint a káposztaféléket, tényleg nem lehet. A kár azonban visszafogható, ha a kiskerti máknevelő szemfüles.

Az először nyíló virágok között nagyon sok össze volt furkálva. A héten azonban úgy vettem észre, kevesebb gubót fúrtak meg. Valószínű, ennek a hűvösebb-esősebb idő is oka volt: úgy tűnik, a szirmok közé hulló eső elriasztotta a rovarokat. Szerencsére így a gubók jól gömbölyödnek, lesz télre mákoskalácsba-való!

Újratöltve

Nem tudok elszakadni a másodvetések témájától.. A kertre kitehetném a MEGTELT táblát, az egyes parcellákra azonban – amelyekben még a fővetemények hervadoznak, azt, hogy „FOGLALT”. Már konkrét terveim vannak másodvetni, parcellákra lebontva, és a magok egy jó részét is beszereztem.
Kicsit egybemosódnak – a rossz idő és a jégverés okozta károk, a kikeletlen növények miatti pótvetések és a másodvetés. Tényleges terveim a következőek:
- A kievett főzőhagyma-sor helyére még van néhány telepítenivaló, már szépen virágzó paprikapalántám.
- Az elülső zöldborsótábla növényeit hamarosan ki lehet nyűni. Ide van jó sok előnevelt, kiültetni-való lila-és zöldkarfiol-palántám, illetve ide akarok vetni – a szokásos hagymapürés módszerrel – még egy adag rövid tenyészidejű karfiolt.
- A mák júliusban kerül ki, a helyére egy takaros kis sárgarépa-ágyást van szándékomban összehozni, téli tárolású terméshez.
- A majdan kiürülő krumpliágyás helyére már tavaly augusztusban is kora tavaszi fazonú hónaposretek – lollo rosso -újhagyma vegyes ágyást hoztam össze, amiből egészen novemberig szüreteltünk. Itt a szabad hely egyre gyarapszik, így a leveles kel is itt kap majd helyet, és a spenót is ide kerül.
- Két egészen pocsék borsóágyás van még, itt-ott kikelt növényekkel. Innen is hamarosan, letermés után föltépem a növényeket, és az egyikbe nyári zöldborsót vetek. Őszintén szólva, a borsótól egy kicsit féltem, de a szomszéd néni biztatott fel: neki a júliusi vetésű borsója szebben termett, mint a korai, öntözéssel! A vetőmagboltban is tudakozódtam, ott a Debreceni sötétzöld nevű fajtát javasolták, vettem is belőle. Úgy gondolom, hogy ritkásan rendezem el az ágyást, és a sorok közé még egy kis csemegekukoricát is becsempészek, már csak árnyékolás okán is.
- Vajbabot is most vetek majd, zöld és sárga hüvelyűt, a másik pocsék borsótábla helyére.
- Hengeres céklamagom is van, megterem még őszig, egysornyi helyet csak találok neki valahol!
- Vannak még nyári salátapalántáim, illetve tesómhoz átzokogok majd még némi bimbóskel-, karalábé- és salátapalántákért.

- Találtam még egy tasak Mohikán F1 uborkát, és csemegekukoricát is. Ez előre kerül majd, valamelyik kimúló borsóágyásba.
Ezek a konkrét tervek, tegnap meg is kezdtem a kivitelezést, felporhanyítani, kigazolni a palántaágyakat. A főveteményekkel együtt a kert területe így még jobban kihasználható.

Nem lesznek – pláne augusztus végére – nagy, bevetetlen placcok, mint tavaly. A krumpli elég méretes helyet elfoglal, és a júniustól elburgonyátlanodó részeket úgyis gazolni kell. Ehhez nyaranta természetesen egyikünknek se fűlt soha a foga, így jártunkban-keltünkben tépkedtük ki csupán a legnagyobb paréjokat, és amikor már ivarig ért a gaz, Laci lekaszálta.
Úgy gondolom, a tisztántartás egy jó módja, ha bevetem, úgy kapálgatom. A talajt, ha megdolgozzuk, nem méteres paréjokkal lesz teli, amelyek uralmának csak a fagyok vetnek véget… Viszont az ilyenfajta művelés mellett elengedhetetlen lesz a mulcs, a lombtrágya, a marhagané és a fahamu kvartettje júliustól jövő februárig, hogy a termőföld a kertben ne menjen tönkre. Ha az idő kicsit tartósabban átmelegszik, remélem, ezek a vetési munkák jobban sikerülnek! Sokkal több lesz így a feladat, de ezért érdemes dolgozni.