Voraus Makoschkalatsch

Az idei mákos kísérlet a végéhez közeledik. Korábban már részletesen írtam a rég elfeledett mákültetéssel kapcsolatban felbukkant gondokról, a ritkításról, a máktokbarkóról. Ez is elmúlt, a gubók megbarnultak, bennük zizegve koppantak a szemek, ha megráztuk azokat: megértek.
Múlt héten Nyunyi – Isten bizony teljesen egyedül! – levagdosta a mákfejeket, és kiteregette száradni a melléképületbe. Tegnapelőtt már kellően megszikkadtak a gubók, így belefogtunk a fejtésbe.
A gubók tartalmát még kilométer választja el attól, hogy étkezési máknak lehessen nevezni. Szerencsére kicsi korunkban nekem is, Hédinek is volt alkalmunk megismerni a máktisztítás folyamatát. Nagymamánk ugyanis nagy darabokon termelt a háztájiban mákot, piaci eladásra vagy húsz-huszonöt évvel ezelőtt, mivel a mák akkor hiánycikknek számított. Az emberek – és pláne a gyerekek – kapitalista csökevény gyomra viszont mákostészta és pozsonyi kifli után kiáltott, ezért a háztájiban jobbára mák meg uborka volt, ezzel jól lehetett keresni. Július-augusztusban mindig mentünk nyaralni mamához, ahol a mákfejtésben mi is aktívan részt vettünk. A mák kitisztítása a nagy mennyiségnél így zajlott:
Először is a gubókat necczsákba szedte mama száraz időben, és a zsákban hagyta kiszáradni. Utána a legszebb, legegészségesebb mákfejekből kifogta a jövő évi vetnivalót. Utána a gubókat elosztottuk nagy edényekbe: lavórba, kisteknőbe, nagytepsibe. Ebből mindenki kapott egyet, meg egy éles kést, és vagdoshattuk ki a tokokat, a szemeket meg önthettük az edénybe. Ez a művelet napokig tartott, reggeltől estig, megszakítva ebédszünettel – mákos rétessel. A kifejtett mákszemekbe mindig belenyalakodtunk, de szigorú szidást kaptunk miatta: ha valaki sok nyers mákot eszik, bélcsavarodásban akár meg is halhat! A sok mákfejtést azonban nem untuk meg. Afféle modern kori fonó-feelingje volt a munkának: esténként átjöttek a kereszttesóink, a szomszéd. Kiültünk a homályosodó alkonyban az utcai padra, aki nem fért oda, az hozta a fejőszéket, sámlit, és mindenki csak fejtett, fejtett. A szúnyogok irdatlanul csíptek, a háttérben halkan szólt a Danubius rádió németül, még a 100.5 frekvencián, majd a hajadon korú Geszti Péterrel elkezdődött az esti slágerlista. De senki se figyelt oda rá, mert hallgattuk a régi történeteket Zseli égéséről, az 1954-es árvízről, gálickő-, lúgkő-és Hungazin - ivó öngyilkosjelöltekről, eltűntekről és az ásványrárói temetői kísértetről, szóval csupa érdekességről, amitől aztán minekünk, gyerekeknek még vagy két hétig garantáltan rémálmaink voltak. De akkor is olyan jó volt! Mindazonáltal akkor is figyelni kellett, hogy bele ne állítsuk a kést a kezünkbe, meg hogy a kukacos mákot be ne borítsuk a tiszta közé. Érdekes, hogy volt néhány gubó mindig, amelyben fehérek voltak a szemek, de az íze pont olyan volt, mint a kéké.
Amikor aztán már csak a kék mákszemek maradtak, megkezdődhetett az érdemi tisztítás. Ez először szelelésből állt. A mákot markonként szórtuk egyik edényből a másikba, és a jó kis óvári szél elvitte belőle a szemeteket, amik a mákgubó belső hártyáiból kerültek a mákba. Utána kirostáltuk: volt mamának egy nagy, kerek mákrostája, nagyon apró lyukú. Rostáláskor a lyukakon a kifejletlen, szemétszerű mákszemeknek volt illendő kihullani. Az ép mákszemek nem fértek át. Rostálás közben még a mák tetejére feljöttek a még esetleg benne levő gubótörmelékek, ezt kézzel csipedtük ki.
Az utolsó előtti fázis volt a mosás. A mosáskor a víz tetejére feljött a maradék piszok, amit le lehetett önteni. Az így teljesen megtisztult mákot még nagy, fehér abrosszal bélelt vastepsiben ki kellett szárítani a tűző napon, amíg egyformán szürkéskék nem lett. Ha ilyenkor esni kezdett, akkor a sparheltben is szárogattuk, de a napszikkasztott mák volt az igazi. Ez mehetett eladásra, a tisztaságára senki se tehetett kifogást.
Eddig én még csak a kifejtésig jutottam el. Voltak hibátlan fejek, de amiket megszúrt a barkó, belülről ilyen undorítóan néztek ki: Kiszelelni nem tudtam, mert a jó kis óvári szél meg se rezdült, csak a tegnap éjjeli viharban, az meg nem a legjobb máktisztító idő. A rostálás ki fog maradni rosta híján – bár ez az én mennyiségemnél annyira nem is létkérdés. Mosni viszont szükséges lesz, és a jó melegben szépen ki is fog száradni. Olyan másfél kiló lett a végeredmény, ami nem tűnik egy hatalmas adagnak, viszont az éves szükségletet betakarja. Azonban mégse vagyok nyugodt. Piszkálja a fantáziámat az őszi mák, meg a téli vetés… Nem a máktokbarkónak akarok termelni, sokallom a beteg gubók mennyiségét. Talán tesóm nem lesz haragos, ha terveket kovácsolok a kertjével kapcsolatban, ahol nem lesz ősszel szántás, és ott próbálkozhatok ilyesmikkel.

Augusztus második hétvégéje is eljött,

... és az idő meg hűvös-esősbe fordult. Ilyen se volt még: a keddi napon kívül egyáltalán nem voltam a kertben, csak tegnap, és akkor is csak azért, hogy zöldségeket szedjek a kajához.

Bár egy kertben mindig van tennivaló, most valahogy nem hiányzott, hogy bármit is csináljak. Meg is tehettem, mert a radikálisan nagy gyomlálásokat a hagymaszüret okán már megejtettük, igazából kapálnivaló meg egy kis másodvetnivaló lenne, de az sem oyan égető. Csak a krumpli áll ivarig érő gazban, de az már hamarosan úgyis fel lesz szedve, és akkor a gaz is kikerül az ágyásából, úgyhogy nem töröm magam ott halálra a gyomlálással.

Az egy, ami halaszthatatlan volt, az a mákszüret. Nem lett egy világszám a termés, de amennyi nekünk kell, annyi éppen lett. Nyunyi szedte le a mákgubókat a cuki metszőollóval, amit azzal a lendülettel, hogy ő használja, a sajátjának nyilvánított.

A paradicsom nem rothad, viszont az esőben felázott földben a jó mélyre levert karók se tudták megtartani a terméssel teli növényeket, és két tő kifordult a földből, kifeküdtek. Ezeket majd támogathatom fel. Végre megindult az érés, ehetjük kedvünkre.

Az első paprikák is beértek, csemegekukorica is van, megnyílt a nyári bőségszaru. A peronoszpóra nem terjedt tovább az uborkán, Hála Istennek, bár vannak beteg levelek. Újak azonban nem fertőződtek el. (A nem rezisztens fajták a szomszéd kertekben piszokul néznek ki.)

A héten már megtisztogathatom és betárazhatom télre a megszáradt vöröshagymákat. Itt a mákfejtés ideje is - ezt majd egy külön bejegyzésben fogom vesézni. Gyomlálni kell, meg kapálni, de ez nem újdonság, mint ahogy az esedékes fűnyírás se. Tesóm kertjében is akarok rendezkedni- nála lesznek az áttelelő zöldségek, saláta, spenót, leveles kel. Egy kis másodvetnivaló is akad még. Nagy kerti projektek nem lesznek a héten, csak a szokott tempójú kerti munka, és másodvetéskeléslesés meg terméssasolás.

Végül 67. kedves olvasónkat, Halász Zsókát szeretnénk üdvözölni ezzel a balatoni tájképpel!

Kisasszony havi jótanácsok a Magyar Házi Gazdaszszonyban

Kisasszony (Augustus) hava
1.) A’Lennek és Kendernek töretése, és tiloltatása ezen hónapban legmulhatatlanabb foglalatossága legyen a’ Gazdaszszonynak.
2.) Legtöbb ideje van a’ Gazdaszszonynak ezen Hónapban a’ varrásra, száraztészta tsinálásra, ’s a’t. tehát azt folytassa.
3.) Már a’ múlt hónapban megszedett Boldogaszszony szilva ezen időre a’ hordókban megérett, a’ mellyet mihelyt észre vesz a’ Gazdaszszony, az égetéshez hozzá fogjon; külömben ha a’ szilva törköly annyira megforr, hogy etzet szagot gőzölki magából; felével is kevesebb pálinkája fog tsepegni. Ezt a’ Házi szükségre való és konyhabeli Égetésről kell érteni. Itt égetik a G. Asszonyok a’ Meggyet is ki.
4.) Nagy Aszszony nap körűl a’ Tyúkok még egyszer elkezdenek tojni, azértis az e’kori, mint késő tojásokat télre el kell tenni búzába vagy rozsba, de ollyan Szobapadlására, a’melly télbe nem fülik. Itt minden egyéb mesterség nélkül legjobban megmaradnak.
5.) A’ plántált Vereshagymának szárai megsárgúlván, arra emlékeztetik a’ Gazdaszszonyt, hogy azt a’ földből ki kel már ásatni. De egyszersmind az őszi palántákat is el kelletik most plántálni, sőt meg is porhálni, ha megfoganzottak.
6.) Idején van az olyan Gazdaszszonynak karalábja, fejes, és kelkáposztája, a’ ki ezen Hónap végével veti, és October elején elplántálván télen által kinthagyja a’ kertben. Sőt a’ Tzikoria és Endívia vetésnek is most van az ideje. E’ még October végére megbokrosodik, és télre ellehet rakni.
7.) Többféle körtvély nemek mennek tökélletességre, el ne mulassa a’ Gazdaszszony az arra valókat Liktáriomnak megszárogatni, és a’ felesleg valót a’ téli szükségre megaszalni, ’s félretenni.
8.) A’ durántzi, és hosszú vagy berzentzei szilva is kezdi a férgesit hullatni: ezt tehát a’ Gazdaszszony a’ Cselédekkel szedesse hordókra, és Ősszel égesse ki a’ konyhában kevesenként.
9.) Az ugorkás tonnákat megabrontsoltatván az télre valót kel beléjek eltenni.
10.) A’ nyomtatás és tséplésis elkezdetvén, szükséges a’ felezetet vagy otsút, és rostaallyát meggyűjteni, és a’ baromfiak számára eltenni. A’ télihagyás malatzok is jó neven veszik ezt a’ gondosságot.
11.) Augustus utolsó hétjében a’ kiásott Sáfrány hagymát újjra el kel ültetni. Igy az Octoberben fog virágozni.
12.) A’ káposztát most ismét meg kelletik kapáltatni, töltetni, és az alsó leveleket a’ teheneknek naponként szedetni, és a’ Dohányból, a’ mi érett, leszaggatni, füllőbe rakni, és pórékra füzvén, megszáraztani.
13.) Az Üröm, kerti, és jó féle seprőszedesnek most lévén ideje, a’ Gazdasszony ezt is szedessen, ’s a’ mihez ingyen juthat, ne vegye pénzen.
14.) A’ Vargánya avagy Tinóorrúgomba ezen, ’s a’ múlt hónapi esőzések után szokott teremni. Ebből kel tehát a télre valót száraztani.
15.) Még a’ napok melegek, és hoszszabbak, az ágyi ruhák és öltözetek kiszellőztetését, varrást szabást, fonni valók kivonását, száraz tészta tsinálást, tisztogatást, ’s a’ t. tovább kelletik folytatni, ’s a’ fözelékeket, úgymint Lentsét és borsót beszerezni.

Pletykamárik

Az elmúlt két hétben két kerti probléma foglalkoztatott igazán (ha eltekintünk a sürgősen elvégzendő munkáktól és a másodvetésektől):

1.) Idén a paradicsomjaim – dróttal vagy anélkül- nagyon szépen kifejlődtek. Semmi rohadás, hatalmas termések…már egy hónapja. Az a gondom, hogy a közönséges paradicsomtövek – és nem a paradicsomfa – 1 méter 70 centi magasban járnak, a számukra meghagyott jókora teret már teljesen kitöltik. Gyümölcseik méretes füzérekben pompáznak De mind zöld, egy se bír érni. Öt vagy hat ismerősömet kérdeztem meg, hogyan szedjem rá a paradicsomokat az érésre, illetve hogy náluk rothad-e a paradicsom (csak hogy tudjam, tényleg használ-e a rézdrót!) Hát eléggé hajmeresztő válaszokat kaptam!

a.) A paradicsom rothadása mint olyan, nem létezik. A rothadás az miatt van, hogy helikopterrel levélleszárító permetszerrel permeteznek a gazdák napraforgótáblákat a környéken, a permetszert behozza a szél a faluba, és ettől megy tönkre a paradicsom.
b.) A rothadás csak 3 évente jön elő, tavaly nagyon tarolt, így még két évnyi nyugink van, permetszermentesen.
c.) Ha júliusig nem volt rohadás, idén már különben se lesz.
d.) Ha már rohad, nem rézzel kell permetezni, hanem hetente kétszer Volldüngerrel, attól „izomtibi” lesz a paradicsom, és nem betegszik meg.
e.) A pirosodás érdekében alul az összes levelet le kell tépni.
f.) A pirosodás érdekében fogjam meg a paradicsomnövényt a tövénél, és tépjem fel negyedig, attól elkezdenek érni a gyümölcsök.
g.) A pirosodás érdekében fogjak egy ásót, és a paradicsom töve körül körben izomból vagdossam a földbe, hogy a gyökerek egy kicsit megszakadjanak, és ezerrel érni fog.

2.) A Mohikán F1 uborkának nem szabadna peronoszpórásodnia, mégis azt teszi! Hogy is van ez most akkor? Értelmes válaszok:
a.) A Mohikánt nem ezen az éghajlaton nemesítették ki, és itt csak kílódik, nem megy semmire, más fajtát kell ültetni.
b.) Permetezzem Voldüngerrel…
c.) Az uborkának a közelébe ne ültessek kukoricát, mert az mellett fuldoklik, nem kap levegőt, szenved, és attól kitör rajta a peronoszpóra.
Az értelmes tanácsok környékbeli kertészkedőktől, a buszon mellettem ülő kertészkedő nénitől, rokonoktól és vetőmagbolti eladóktól származnak. Ragozni nem kívánom őket.
Jó, mi?
Közben azért gyengéden leszedtem a paradicsomleveleket a töveken a termés körül. Amit találtam, trükk nélkül:(Ja, tudtok valami jó ráolvasást peronoszpóra ellen :-)?)

Átváltozás avagy másodvetés élesben

Ahogy a nyár telik, a kert is egész más arcot ölt, a veteményes az elmúlt két hétben igencsak átalakult.
A kánikulai napokban meglehetősen „elhanyagoltuk” a kertet, a munka tetemes részét kötötte le az öntözés, gyomlálásra nem maradt semmi idő. Hatalmas paréjok leptek be mindent, volt ott acat, muhar, szulák. A szúnyogok miatt meg ki se lehetett mozdulni. Azonban amikor megérkezett a várva-várt csapadék és enyhülés, felpörgettem a munkatempót.
Jókora területek ürültek meg. Először a zöldborsót tépkedtem ki, a helye egy hétig üresen állt, pokolian begazosodott. Két nap alatt pucoltam ki és kapáltam fel, hogy használható legyen. A hagymákat szintén ki kellett ásnom a gazból, először csak felgyomláltuk a területet, hogy a termést felszedhessük. A hagymaszüret után tiszta, gyommentes területet kaptam, ide aztán került mindenféle, a másodvetési terveimet átültettem a gyakorlatba.
Bementem ugyanis a vetőmagboltba, ahol ötven - hatvan nap tenyészidő-hosszúságú növényeket kértem, illetve olyanokat, amik áttelelnek. Kaptam így :
- zöld hüvelyű vajbabot,
- zöldborsót,
- kínai kelt,
- céklát,
- sárgarépát,
- karfiolt,
- csemegekukoricát ,
- uborkát,
- salátát (áttelelőt és közönségeset egyaránt)
- áttelelő spenótot,
- és elővehettem a tavasszal bespejzolt dughagyma-maradékot és retekmagokat is.

Igazából az összeállításban a kipróbálatlan a borsó, a karfiol és a kínai kel az őszi termesztésre. A környező kertekben még augusztusban is láttam uborkát vetni, illetve szeptemberben csemegekukoricát, ami novemberre érett be, és Márton-napi, búcsúi csemegeként kínálgatták a libapecsenye után. Sőt, szomszéd néni még krumplit is ültetett – októberi újkrumplinak!
A hagyma kiürülő helyére jött a bab, a cékla, a csemegekukorica. A káposztaféléket palántaágyba rendeztem, innen kerülnek majd végső helyükre, illetve átteleltetésre.
A babfélék már kikeltek, és tetszetősen fejlődnek. A velük együtt vetett kukoricamag azonban még lapít a földben.
A zöldborsó is kibújt, talán még különbül, mint tavasszal. Hogy miféleképpen fejlődik ki, az a jövő titka…
A lollo biondával vegyesen vetett sárgarépa is kibújt, bár igencsak kétlem, lesz-e belőle valami őszig, olyan kis táposcsirke. A salátaféle bezzeg tetszetősen néz ki.
A kínai kel csávázott magjai pont úgy néznek ki, mint valami apró gyöngyszemek. Azóta már ki is keltek, látszik a soruk.
Uborkát is érdemes volt vetni, bár elég gyatrán kelt ki. Azért valami ebből is lesz, nálam minden növénynek van esélye.
A spenót, a téli saláta, a retekmag és a leveles kel még vetetlen, de azzal nem is kell kapkodni, még egyhétnyi időm van az ültetésre. Hely is van a hagyma és a leszedett mák után. Lesz mit dolgozni, de ha 36 fokkal társuló szárazság nem jön vissza, azt hiszem, ősszel még egy sereg termésnek örvendezhetünk. Közben már dédelgetem nagyszabású terveimet a kert késő őszi átalakítására: gyümölcsfacsemetéket akarok telepíteni. Meg azon is agyalok, mit és hogyan fogok jövő tavasszal nevelgetni. Háromnegyed évnyi blogtéma... csak legyen időm megírni!

Hogy Doktor Szöszi a kertben is gond nélkül színre léphessen...

Biztosan jó kislány voltam, mert ezeket a cukiságokat kaptam szeretteimtől a héten:

Édi virágos kerti gumikalucsni. Esős nap volt mikor megkaptam, így még aznap kénytelen volt megismerkedni a kert dágványos sarával és egy ázott kutyagumival. Nagyon jó - a lemustrált kerti papucsom már kezd szájtátiba átmenni, helyette kiváló, nem ázik be. Azért a csoszogómat még megvarratom a cipésszel!

Cuki virágos metszőolló. Jó éles, és állítólag valami tapadásgátló bevonata van.Pont passzol a kis tatyómhoz, amiben a vetőmagokat, kis adag műtrágyát, bálamadzagot, kést szoktam hátravinni a kertbe. A cukitatyó asziszem valami Cosmopolitan melléklet-ajándéka volt négy-öt éve. A Cosmót egy cimborámtól kaptam, aki akkor lapterjesztéssel foglalkozott, és a boltokban megmaradt, meg nem vett lapszámokból megtarthatott magának. Nekem meg kapóra jött, hiszen nem ázik be sose, és cuki is! :-)

Tüncimünci virágos kesztyű. Nem hiszem, hogy a kertben fog szétfoszlani. Az a gyanúm, hogy Nyunyi lenyúlja, és plüssnyuszik fognak aludni benne előbb utóbb.

És hogy ezek a trendi kis cuccok milyenjól passzolnak a kék, sárga rózsájúlocsolókannához meg a babakék sámlihoz, amin ülve szoktam palántázni, meg húzgálni a szőrös disznóparékat, mucikáim, azt el se hiszitek! Még Lady Gaga is állva pisilne tőlük a kéjes gyönyörtől, nemhogy doktor Szöszi!

Hagymaszüret

Napok óta – vagy inkább egy hete – szinte csakis a hagymákat ássuk föl a kertből. A hőség beérlelte a hagymafejeket, jócskán leszárította a zöldjüket. A nagy melegben igazából egyikünknek se volt kedve felszedni, végül már negyedöles gazban állt, amiből a legkisebb mozdulatra zümmögő szúnyogfelhő bukkant elő. Csak az ágyás széléből húzogattuk ki mindig azt a pár fejet, ami a főzéshez kellett.
A héten azonban megérkezett a várva-várt eső, hatvan milliméter három részletben. Nos, ezért aztán galoppban szedhettük a hagymát. Mert még a jobbik eset az, ha az esőtől visszagyökeresedik, és újra kihajt. Viszont a csapadéktól el is rothadhat! Először kigyomláltuk a hagymaparcellákat, aztán elő a talicskával, és csak pakoltuk bele a fejeket. A talaj szerencsére omlós és morzsásan puha volt, mint Bendes ángyom zsomporkeksze, kézzel kinyűttük a hagymát, gyorsan ment. Három púpos talicskával lett a másfél kiló dughgymából és háromtasaknyi magból. Ha nagyképűsködni akarnék ezzel, azt is mondhatnám, hogy rekordtermés, de a kert állagához és a belefektetett munkához képest ez azért igencsak túlzás. Azonban évek óta nem volt ilyen szép és jó minőségű termésünk, a választék is bővült.
Annyi bizonyos, hogy a jól előkészített talaj, a jóféle dughagyma és vetőmag nem volt magában elég. Az időjárás – a sok eső, májusi-júniusi hidegek dacára – segítette a fejlődést, a kánikula pedig a hagymafejek beszáradását. (Tavaly is ugyanilyen dughagymákat vettem, ugyanott, mégis rosszabb lett a termés, már októberben piacon vettük a hagymát.)
Idén sokat foglalkoztam a hagymákkal itt a blogban is, mert a kerti földhöz legmegfelelőbb termesztési módot kerestem, és ennek a lehetőségeit elemeztem. Íme, itt a termés, levonhatom a tanulságot.
A legnagyobb balsiker a magvetés. A magról vetett hagymák diónyinál nem nagyobbak, még nem értek be. A sonkahagyma ki se kelt. Kár ezek szerint minálunk magról hagymát vetni, de ezt eddig is gyanítottam…
A palántázott hagymák felülmúlták a várakozásaimat.
Íme, a Rossa Lunga di Firenze fajtájú hagyma- akár nevezhetnénk lila sonkahagymának is. Idén ültettem először. Takaros, hosszúkás, édeskés, palántázott formában helyet kap a jövő évi tervekben.
A klasszikus Makói bronz. A hagymafejek legalább olyan nagyok lettek a palántázással, mint a dughagymáról termesztettek. Érdekes azonban, hogy még nem értek be, sőt egyik-másik magszárat is hozott, a dughagymákról fejlődött fejek meg nem. Így befolyásolja a növények életciklusát ez a palántázás?!
Fertődi ezüstfehér (vagy inkább sárosszürke?). Hatalmas fejek nőttek a tollbetét vastagságú, két centis dughagymácskákból. Még sose volt fehér hagymám a kertben. Magnak valót is neveltem, aminek a terméséből jövőre palántázok.
Palántázásból lett ilyen szépen fejlett a póré. A tavaszi hűvös igen serkentette a fejlődését, de a legvadabb növekedési periódusa még hátravan, szeptember folyamán nő meg igazán nagyra.
A lila – és vöröshagyma dughagymáról nevelve top siker lett, különösen a lila. Szép, kemény, egészséges fejek. Végre!
A hagymakísérletnek azonban három kárvallottja is lett, az első a fokhagyma. Talán tíz kicsi fej lett, aprók, szutykok. A többi eltűnt, hogy elrohadt-e vagy a pocok ette meg, nem tudom. Mondjuk igazából nem is volt célunk az önellátás, mert igazán jó minőséget sose tudtunk összehozni, februárban már mindig összecsoffadtak a saját termelésű gerezdek. Az éves szükségletet mindig egy ismerős termelőtől vesszük, háromezerért ad idén öt kilót egy hatalmas füzérben, s ennyi elég is… Ez eláll egy évig. Sajnos azonban az illető hölgy zordul őrzi a titkot, hogy lehet ilyen minőségű, méretű fejeket termeszteni. Egy nap talán én is rájövök…
A másik a medvehagyma. Gondoltam, az elnyílott virágokról majd magot szedek. A bókoló, beérett magszárak jó részét elintézte a jég, a többit a kutya kaparta fel. Az erdőben bóklászni medvehagymamag okán meg nem volt se időm, se kedvem. Maradok tehát a tavalyi mennyiségnél.
A harmadik balsiker a sarjhagyma. Ezt későn vetettem és palántáztam, ezért a hőségben a locsolás dacára is kisült. Tesómnak azonban van. Így ez csak félbalsiker, mert tőosztással kapok majd belőle.
Addig is pucolgathatom a többi fejről a sáros héjat, és örömködhetek az idei szép termésnek! Meg duggathatok még őszre egy kis újhagymának valót. Így a hagymatörténet folytatódik októberig. Vagy még tovább, mert akkor már duggatok tél alá fokhagymát. Meg megoszthatom a sarjhagyma tövét. Végül aztán végtelen történet lesz a hagymatermesztésből!