Rozmaringnevelés magról

Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla a legfinomabb pecsenyéhez. Már 2011 óta kísérletezem a rozmaring magról való nevelésével, teljes sikerrel. A köztudatban a rozmaring magja nehezen, rosszul és vontatottan kel, és a kis növények is igen kényesek. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Bár nem csírázik gyorsan, szófogadóan kikelnek a magok. A rozmaringpalánta – földbe mindig bőven kevertem homokot. A magvakat – pici makkocskák- csak a föld tetejére szórtam, de nem takartam földdel, hanem csak szívószállal belekevertem a talajmorzsák közé, megspricceltem vízzel, és lefedtem fóliával. Gyengéden locsoltam, amikor szárazkának tűnt. Két hét múlva kezdett el csírázni, és négy hét eltelt, mire két-három levelesek lettek a növények.  Csak egész keveset locsoltam, kitettem edényestől a kertbe, és a kis növények hamarosan elágaztak, gyors növekedésnek indultak.

Ezt az elmúlt három évben minden tavaszon végigcsináltam. Gondolhatnátok, hogy mostanra egész sereg rozmaringom lett, de nincs egy sem… A nagy gonddal nyár végére kifejlődött növények közül egyet sem tudtam életben tartani. 2011-ben egyszerűen trehányságból kint felejtettem a fagyban a cserepet, a növény kifagyott. 2012-ben (bocs, tesóm) Andris tépte ki tövestől a kis növényeket. Másfél évesen ugyanis igen erős vonzalmat érzett minden iránt, amiben föld, sár és homok volt, ennek áldozatai lettek sok más cserepes mellett a rozmaringok is. Tavaly augusztusban még csúnyább eset történt. Anyuci a több napja bontott, megposvadt ásványvizekkel meg szokta locsolni a cserepes virágokat, hogy a buggyant, de nyomelemekben állítólag gazdag víz se vesszen kárba. Kredencünkön két egyforma ásványvizes üveg volt kint, az egyikben tényleg az állott ásványvíz volt, de a másikban viszont házi törkölypálinka. Nos, ezzel locsolta meg a rozmaringokat víz helyett. Itt már Zacher Gábor személyes detoxikálása sem tudott volna segíteni, a növények heveny alkoholmérgezésben percek alatt kimúltak. Így már három éve vetek és nevelek rozmaringokat, gyakorlatilag eredmény nélkül. Idén már jobban figyelek. A fagyon kint felejtés kiküszöbölhető. Andris már nagyfiú, okos hároméves, a trakik, fúrók és szerszámok ezerszer jobban érdeklik, mint a virágcserepek ízinkekre szedése és orális analízise (magyarul földkóstolgatás). A házipáleszt meg nem hagyom elöl a kredencen, inkább megisszuk. Ilyen egyszerű, és lesz rozmaringom!

Csak hogy nyoma legyen az idei tél eddigi enyheségének

Holnapra már erősen közeleg a hóesés az előrejelzések szerint, így remélem, végre szánkózás és hóemberépítés következik. Ma délelőtt még bementettünk a kertből egy kellemes zöldséglevesnek valót.

A babarózsa, boglárkacserje startra kész, a gyöngyvesszőm majdnem kihajtott. A mogyoró barkái hosszan lengedeznek. Furakodnak felfelé a krókuszok, törpe íriszek. Anyunál kinyílt a hóvirág.

Az örökzöldek és a fű elképesztően haragoszöldek. Utóbbi akár még nyírásra is alkalmasnak tűnik.

Kíváncsi vagyok, hogy hat ez az enyheség a tavaszra és a jövő évi szezonra.

A világ legegyszerűbb

színes, nemfőzős sógyumája:

Tulajdonképpen egy ételfestékes vízzel gyúrt lájtos, de erősen sós csipetketészta. A videón 4 színben készül, mi gyakrabban állunk neki az egyadagos, egyszínű változatnak. 

Száraz rész:  5 evőkanál liszt, egy evőkanál só összekeverve (a só finom szemcséjű legyen, különben durva tapintású, nehezen munkálható a gyurma)

Nedves rész: 1/2 dl víz, belecsepegtetve ízlés/igény szerinti mennyiségű folyékony ételfesték (pasztell színhez elég pár csepp, élénk színhez olyan fél fiolányi kell) és egy teáskanál étolaj.

A nedves részbe beleszórjuk kanalanként a száraz részt és alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk. Ebből a mennyiségből egy kétdecis fedeles pohárra elegendő mennyiség készíthető. Öt perc alatt kész. 

A világ legegyszerűbb krémes ujjfestéke: 
Lábasba 2 kanál liszt, 2 kanál só, 2 kanál cukor, 2x2=4 dl víz, összefőzni, mint a pudingot, fedeles pohárba tenni, folyékony ételfestékkel színezni és ha kicsit meghűlt, mehet a móka...

Andrist ezek a dolgok egészen boldoggá teszik (mint minden, ami tapintható-kenhető). A lakás állaga mondjuk más gyurmatészta.

Gyümölcsös örömök, bánatok

A fagymentes időt kihasználtuk metszésre, leltározásra a gyümölcsösben. A munka oroszlánrésze idén Janira hárult, aki évről évre egyre profibb fűrésznyikorgató és ollócsattogtató.

Körték és a zöldséges napfényesítése

Idén a hajtáshervadásos betegség betett a körtefáknak, a visszametszegetés semmit sem ért, az ősz végén Jani kivágta az árpával érő és a Vilmos körtéket. Így megszabadult a zöldségeskert legkevésbé hasznosítható sarka az árnyéktól, ezzel helyet is nyertünk a zöldségféléknek. Az alaptrágyát a földre tavaly nyáron kitett festőpapír+fűmulcs takarás adja, ami mostanra már jó háromnegyedig elkomposztálódott. Van egy olyan sejtésem hogy ez a talajtakarás nem nagyon ízlett a körtefáknak, ez is hozzájárult a lebetegedéshez. A Klapp körte vegetál, kap még egy halvány esélyt. Pótlásnak pedig ősszel ültettünk egy Bosc kobakot a komposzt mellé.

Csonthéjasok

Amivel idén elégedettek lehettünk, az a mogyoró és a dió. Mindegyik közeledik a teljes termőre forduláshoz. A mogyorósövény jó ládányi termést adott, a dió kisebb zsáknyit. Lassan itt lesz az idő a tisztogatásra.

Szilva

Az anyós magról kelt szabolcsi szilvája a hatodik év után termett 3, azaz három szem ízetlen, vizes szilvát. Halállistára tettük. Őshonos, meg magról szaporított, meg öko is, de nem üti meg a fogyasztható szintet. Helyette valami ízes termésű, megbízható, aszalásra is alkalmas termésű fajtát keresek. A Besztercei szilva finom, nagyszemű, de nagyon vizes, ezért a céljainknak nem megfelelő. Lekvárnak jó, kár, hogy utálom a szilvalekvárt. Aszalni nem való, pedig az aszalt szilvát az egész család szereti. 

Almák

A ranetten 3 db hatalmas, zamatos gyümölcs termett, így pihente ki az előző évi túltermelési válságot, amibe belebetegedett. Jani alaposan megmetszette. Jó lenne, ha beállna az állandó, közepes termés. Az almája január elejéig eláll és finom, ezért megmaradhat a fa. A birs is hozta a formáját.

A Húsvéti rozmaring csemeténk magasra nőtt, de a fősudarát kitörte az egyik nyári vihar, úgyhogy érdekesen néz ki... Majd az olló meggyógyítja. 

Barackok

A Champion őszi szépen termegetett, nagyon édes és szaftos a gyümölcse. A két ellenálló új csemeténk (Redhaven, Suncrest) fiatal korához képest elég intenzíven fejlődött, alapos alakító metszést igényelnek. 

Jani tavalyelőtt nagy gonddal metszette meg a kajszit, jól is sikerült az ágválogatás, szellős-napfényessé tette a koronáját. Az utolsó két évben közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termést adott.. A gyümölcs egy részét becseréltem rábaközi finom-finom lémálnára, abból készítettünk szörpöt, lekvárt a változatosság kedvéért. 

A Debreceni bőtermő meggy csemeténk elég satnyácska. Attól félek, futóbicikli-baleset áldozata lesz. 

Bogyósok

A Fertődi kollekció (fekete- és pirosribizli, málnák és josta), amit tavalyelőtt ősszel telepítettünk, nagyon bevált. A feketeribiszke és a málna már megmutatta a termését, a rikő még nem, csak bokrosodott. A régi fehér ribiszkék hozták a szokott formát: rövid fürtök, édes termések. Aggasztó, hogy a most várható hideg előtt nagyon duzzadásnak indultak a rügyeik. Folyamatosan kaptak tuja- és fenyőgally mulcsot, jót is tett nekik.

Szőlő

A lugas kialakításának utolsó fejezetét is megkezdtük, ehhez szakértő segítséget is kaptunk. Egyik jó barátunk egy fertőparti osztrák otellós gazda szőlőjét metszi-gondozza hivatásszerűen, ő segített a futós venyigéket szakszerűen szelektálni. Alapos munkát végeztek Janival, áttekinthető és szellős ágrendszert alakítottak ki a dzsumbuj helyett. 

Tettünk egy próbát a házi borral: 50 kiló szőlőt leszedni - vödröt sikálni neki - zárható tárolóedényt vásárolni forraláshoz - darálós gazdát keresni - szőlőt ledaráltatni, kocsival a cuccot hozni-vinni, kocsit jól összecseszni összekenni - hordót, prést szerezni (apósnak volt hentergőben, de haza kellett keríteni Köröshegyről) - kimosni, fertőtleníteni - kiforralni, szelepet venni - anyu pincéjében rottyadt demizsonokat keresni - kimosni, fertőtleníteni - lefejteni - állni hagyni ----> se bor, se ecet a végeredmény. A munka ugyanannyi, mintha 500 kilóval dolgoznánk, az infrastruktrúrát megteremtettük jó sok utánajárással, a végeredmény még guggolósnak is gyenge. Nem tudom, mit lehet ekkora mennyiséggel értelmesen kezdeni, szörpnek rengeteg, bornak macerás és rossz. Ötleteket várok. Valami facebookos cserebereoldalhoz kéne talán csatlakozni és téli almára becserélni, mondjuk.

Összességében inkább mínuszos a leltár végeredménye. Van, aminek a termésére még várni kell, van, ami jövőre pont beáll, vannak stabil pontok. A legproblémásabb a körték kipusztulása és a szőlő értelmes hasznosítása. 

Blogszünetünk oka

az, hogy 2013. november 4-én megszületett Balázskánk.

újszülött

 Hatalmas baba volt már a születésekor is, 4 kg és 40 dekagramm. Most közel két hónaposan már a hat és fél kilót közelíti. Nekünk ő az igazi karácsonyi ajándék. Nyugodt kisbaba, hihetetlen, de éjjel is alszik, általában csak egyszer kel fel enni. Kellemes meglepetés ez az örökké éber, pörgős Andris után.

Pár kép a mindennapjainkról:

 

itthon, ismerkedés a tesóval

Így mosolyog

Nagyon szeret fürdeni, de már majdnem kinőtte az újszülött-fürdőkádat.

Tornamutatvány

Végül még egy szívdöglesztő mosoly

Boldogsággal búcsúztatjuk ezt az évet és reméljük, ilyen lesz a jövő évi folytatás.

Egy krumpliásás tanulságai

Az ember nem is gondolná, hogy az októberi krumpliszedés milyen sok tanulsággal járhat. Mialatt még az őszön veszekedetten húztam a gyomszárakat, mérgelődtem a rossz termésen, és bánatos képpel tanulmányoztam az ásás közben elvágott krumplikat meg a vízhólyagokat a tenyeremben, kínos kérdéseket tettem fel magamnak.

Először is: miért van az, hogy az ágyás külső felében irdatlan gazok nőnek, a szomszéd felőli részen pedig csak kutyatej meg muhar? És a külső oldalon miért kétszer akkorák a krumplik, mint a belsőn? A külső oldalon miért nehezebb ásni a krumplit, a belsőn miért könnyebb? A külső oldalon miért van több drótféregrágott gumó? A válaszok az orrom előtt voltak, csak jobban le kellett hajolnom hozzá.

A krumplik ágyása idén a kert egészen hátsó részébe került. Itt álltak még tavaly a paradicsom meg az uborka kordonos neveléséhez leásott nagy oszlopok, mint valami Húsvét-szigeteki szobrok. 

Idén tavasszal azonban kiemeltük ezeket a nagy monstrumokat, az ágyásokat ezeknek a helyével megnagyobbítottuk. Nyertünk vagy harminc plusz négyzetmétert ezzel. Ezt felástuk,majd hóolvadás után tárcsáztattuk, és bevetettük áprilisban krumplival. Eleinte szépen fejlődött minden növény, annyira nem is gazosodott, és én buta fejjel még örültem is, hogy tiszta az ágyás. Egészen addig, amíg a krumpliszedésre nem került sor. Ekkor szörnyülködve szedtem fel a csak diónyi gumókat, ami a tavalyi terméshez képest egészen lelombozó. Ezért is volt tiszta az ágyás a gazoktól! És ezért nem voltak drótférgek a belső oldalon: igazából nem volt min nyámmogniuk…

A talajt jobban megvizsgálva ugyanis észrevehettem volna, hogy az a belső oldalon tisztára terméketlen, merő homok, tégladarab, a mélyből pedig kétökölnyi köveket forgatott fel a tárcsa. A kertnek ezen a darabján állt hatvan évvel ezelőtt nagyapánk később lebontott pajtája. A szegélyt ezért nem is művelték a szüleink sem: bontásból származó téglaporral, homokkal kevert ennek a területnek a talaja. Az sem tett jót, hogy a kertszomszédunk a tizenöt évvel ezelőtti építkezésekor szüleink engedélyével ezen a terméketlen sávon tartotta ideiglenesen az építőanyagot. Hát ezért volt könnyű az ásás, a termékenyebb, ásványi anyagokban gazdagabb tömör agyag helyett  homokkal kevert téglaport forgattam!

A meddő talajt a tavaszi tárcsázáskor a gép még egy méter szélesen kijjebb terítette, ezt a sávot a krumpliásáskor világosan lehetett látni. Magyarul „holt földet” vetettünk be, és vacakoltunk rajta egy éven keresztül, eredmény nélkül.

De mit tegyünk vele? Azért ez egy komoly terület, sok embernek kincset érne egy harminc négyzetméteres kis kert is. Luxus, hogy azért parlagon hagyjuk, mert a talaj pocsék. Kimondtuk a végszót: alapos talajjavítás és kisigényű növények telepítésével, utána huzamos mulcsozással és az átlagnál gondosabb műveléssel újraélesztjük a szegélyt, teremjen. De hogyan? Komposztunk nincs, a kerti hulladék a tyúkok táplálását szolgálja. Csak valamennyi tikgané van és fahamu, de ez egy ekkora kertben elveszik, jelentéktelen. Mi legyen? És mi értelme van annak,hogy a legpocsékabb sávot feljavítjuk? Ennyi erővel az egész kertet is feljavíthatnánk, jött a gondolat. Végül is már vagy tíz éve nem végeztünk érdemi talajjavítást. Ideje van a „föld tatarozásának”. Osztottunk-szoroztunk, végül néhány heti buzgó telefonálás után tizenöt métermázsa házias jellegű marhaganéval lettünk gazdagabbak. Illetve gazdagabbak nem lettünk. A gané ára ugyanis ráébresztett, hogy a sz@rt is lehet aranyárban mérni… Na jó, ez egy kicsit túlzás, és az ilyen ráfordítás sokszorosan visszatérül. 

Megvolt tehát múlt héten a hétvégi program. A fraknói karácsonyi vásár megtekintése helyett ganét teregettünk az egész kertben. Ugyanis a trágya nem szánon érkezett, mint a Mikulás, hanem egy félig bedöglött vontatón, ami nem volt alkalmas arra, hogy a ganét elterítse. De megoldottuk, még ha illatoztunk is. Múlt hét hétfőn pedig szépem beszánttattuk.

A rossz talajú szegély emellett még kapott olyan tíz talicska tikganét is extra porcióként. Jövőre pedig kis igényű növények telepítésével és sűrű mulcsozással újra termővé tehetjük ezt a parcellát. Ez a krumpliszedés tanulsága: orral közel a földhöz ismerhetem meg a kertem a legjobban.

Mikulásajándék (többé-kevésbé) újrahasznos, egészségtudatos módra

No, azt ijesztő cím ellenére azért nem lettünk tesómmal az elvek rabszolgái az elmúlt időben... A személyes poszt a blogszünetről már készülőben van.

Szóval, szerettem volna a családnak valami finom, ugyanakkor nem totálisan foggyilkos, de azért azon nyomban felfalható csemegét kínálni a mikuláscsomag részeként. Előszedtem a mogyorótermést, az aszalt almaszeleteimet, egy csomag bolti diákcsemegét (aszalt gyümölcs- és magkeverék). Összekevertem a csemegéket.  Kerestem hozzá -vérciki, de ebből van itthon a legtöbb - 400 grammos bolti mogyorókrémes üvegeket. Ebbe töltöttem a mixet. A tetejére nyomatéknak két szaloncukor került.

Lezártam az üvegeket a gyári tetővel és díszítésnek rizspapírból vágott köröket kötöttem a fedél nyaka köré selyemszalaggal. Egyszerű ajándék és szerintem hamar elfogy majd.